Hancúr Párbaj, erotikus felnőtt társasjáték, szex társasjáték az Intim Center áruválasztékában. A Hancúr Párbaj társasjátékot a piacon lévő játékok összegyúrásával készítettük. Kivettük a hibákat, unalmas részeket, játszhatóbbá, élvezhetőbbé tettük. A feladatokat izgalmasabbá, a mezőket viccesebbé, pajzánabbá alakítottuk mindkét fél örömére. A Hancúr Párbajt szép külsővel, egyedi grafikával láttuk el. Szuper képek, pozíciók és feladatok várnak […]
Sose értettem igazán – és ez most nem álszerénység – mi sodort néha kedves, helyes, csinos, érzéki nőket hozzám, akikkel előtte semmilyen kapcsolatom nem volt. Nem hinném, hogy bármi különleges lenne bennem, külsőleg nagyjából átlagos, belsőleg… hát, mondjuk talán empatikus, meg gyengéd, ellenben nem tipikusan férfias, hiszen sose voltam kimondottan irányító karakter, sem pedig erős […]
Sose értettem igazán – és ez most nem álszerénység – mi sodort néha kedves, helyes, csinos, érzéki nőket hozzám, akikkel előtte semmilyen kapcsolatom nem volt. Nem hinném, hogy bármi különleges lenne bennem, külsőleg nagyjából átlagos, belsőleg… hát, mondjuk talán empatikus, meg gyengéd, ellenben nem tipikusan férfias, hiszen sose voltam kimondottan irányító karakter, sem pedig erős […]
Vizelet: Egy kicsit térjünk ki arra, mi is a vizelet. vizelet (urina) a szervezetben felgyülemlett felesleges elektrolitok és anyagcsere termékek folyékony elegye. Az olyan anyagok vérből történő kiválasztásával, mint a felesleges víz, a nátrium-, klorid-, kálium- és kalcium-ionok, urea és más anyagcseretermékek, elengedhetetlen szerepet játszik a homeosztázis fenntartásában, illetve a víz- és elektrolitháztartásban.
Az egészséges ember vizelete nem fertőző és gyakorlatilag nem mérgező. Olyannyira nem az, hogy számos természeti népnél, de modern, nyugati orvoslást művelő orvosok egy részénél is alkalmazzák néhol terápiás céllal. (Lásd: uroterápia, vizeletterápia). A különleges katonai egységek kiképzésénél is tanítják, hogy vészhelyzetben használhatják.A pisi szaga, íze sok mindentől függ, elsősorban a nap folyamán előtte elfogyasztott anyagoktól és folyadékok összetevőitől és mennyiségétől, a kiválasztás intenzitásától, a két pisilés közt eltelt időtől, stb. Az egészséges ember átlagos vizelete enyhén sárgás, közepesen erős szagú, mérsékelten sárgás folyadék, ízét nehéz meghatározni, szerintem többnyire a kissé elsózott, gyakorlatlan szakács által készített húslevesére emlékeztet.
A vizelet a testből való kilépéskor nem mondható kimondottan büdösnek, persze van szaga, de az igazi undorító, csípős húgyszagot az okozza, hogy a vizeletben lévő fehérjék a levegővel érintkezve egy idő után bomlásnak indulnak.
A szex: A pisiszexben az egyébként szokásos erotikus élvezkedés, játékok egy kiegészítője lehet a pisilés. A pisiszexre való ráérzés valahogy úgy kezdődhet, ha valamelyik partner például kicsit exhibicionista, és izgatja, ha nézik, akár pisilés közben is. Volt egy fantasztikus szerelmem, aki ismerkedésünk során panaszkodott róla, hogy ő mindig szerette volna, ha a fiúja meglesi pisilés közben, de hiába hagyta nyitva a vécé ajtaját, azok a finnyás hülyék mindig becsukták.
Ha már idáig eljutottak, előfordulhat, hogy éppen mondjuk kádban, zuhanyban történik az erotikus játszadozás, és jön az ötlet, hogy mondjuk úgyis pisilnie kéne, de ne kelljen már kikászálódni a vécébe, elvégezheti ott is… és nem lenne csoda, ha a másik mondjuk meg akarná próbálni, milyen érezni, ezért alátartja a kezét, erre a pisilős meg gonoszkodva ráirányítja a sugarat a testére, és ha nincs bennük eleve zsigeri averzió, kiderül, hogy ez ugyanúgy meleg folyadéksugár, mint ami a zuhanyból jön, lemosható, nem bánt, nem mar, ráadásul épp a kedves, szexis partner testéből fakad. Nem véletlenül hívják angolul golden showernek. Aki pedig elmenne a végsőkig ezen úton, annak eszébe jut, hogy mi lenne, ha megkóstolná, és lenyalja a kezéről. Ha nem érzi undorítónak, akkor legközelebb közvetlenül a forrásból fogadva se lesz már az, főleg, ha a partner is izgatónak érzi ezt…
Hát, tömören ennyi, ez maga az eksön, amiről a legtöbb ember azonnal hevesen felveti, hogy „de hát ez gusztustalan, miért jó ez?” Próbálok a dolgok mögé nézve valami ésszerű magyarázatot is felmutatni, mégpedig egy sokrétegű, mindenre kiterjedőt. Esztétikai: Számomra a nő az érzékiség megtestesülése, teste ennek fizikai kifejeződése, testműködése természetes és minden velejárója annak tekintendő, így semmi kivetnivalót nem találnék abban, ha mondjuk egy nő pisilés közben izgalmasnak tekintené a jelenlétemet, kifejezetten izgatna a dolog. Rituális: (ezúttal ismét a keresztényeket fogom magamra haragítani), mert számomra a keresztelési rítus profán, szexuális vetületének is felfogható, illetve akár valamilyen pogány termékenységi szertartásnak, melyben a szeretet női lény legbelsejéből fakadó nedűvel történik a megöntözés. Érzelmi réteg: a másik ember totális testi-lelki elfogadása, a teljes bizalom, annak kinyilvánítása, mennyire közel állnak egymáshoz, hogy túl tudnak lépni a hétköznapi konvenciókon és másikat mindenestül, szőröstül-bőrőstül-pisistül is szeretik. Mindenre kiterjedő átélése annak, ami a másik lényének részét képezi.
József Attila biztos nem erre gondolt, mikor az Ódát írta, de számomra zseniálisan megfogalmazza ezt a fajta érzést, hiszen az egyszerű fizikális életműködést is képes áhítattal szemlélni, meglelve benne az élet ellentmondásaiban harmonikus, univerzális szépségét.
„Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen. Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját – hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják!
Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain!
Hullámzó dombok emelkednek, csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, sürög millió élő állat,
bogár, hinár, a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong –
tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság.”
A tabuk rétege: a tabuszegés mindig is izgatta az emberek fantáziáját, lásd a kezdeteket a kereszténységnél a tiltott gyümölccsel, nem sokáig bírták ki…
Ez a fajta vágy az emberiségben általánosan megvan, a szexben is jelentős motiváció, nem csak a pisiszexre, hanem bármilyen az általánostól, a normától eltérőre. Egyszerűen maga a tény, hogy megtörhetik a tabut, megszeghetnek egy tiltást, már önmagában is izgalmas lehet.
Gyakran minél inkább szabályozott keretek közt zajlik a hétköznapi lét, annál jobban esik titokban valamilyen téren szétrúgni a konvenciók kereteit, és olyat tenni, amiről azt gondoljuk, hogy mások nem tennék meg, ez mindenkinek a saját kis magánlázadása.
Aligha akad, aki ne gondolt volna már bele párszor, vajon megtegyen-e valamilyen tiltott dolgot (mindegy, hogy a tiltás társadalmi norma, törvény avagy más erkölcsi kategória), és néha biztos úgy érzi, hogy igen, meg kell tenni.
Nem mindenki teszi meg, és az is változó, kinek milyen elégedettséget okoz egy ilyen tabuszegés, másoknak pedig épp az jelenthet örömöt, ha mindenben megpróbálnak az általános elfogadott és jónak ítélt szokások szerint élni.
De mindig akadnak, akik időről időre úgy érzik majd, hogy át kell lépniük a határaikon.
(Úgy gondolom, hogy még mindig sokkal kevésbé probléma bármilyen szempontból, ha valaki ezt egy nem káros és másoknak bajt nem okozó perverzióval kiélni ezt, mint mondjuk áruházból lopni, vagy a közúton másokat veszélyeztetve gyorsulási versenyt csinálni.)
A „művészi” réteg: a művészetben az ellenpontozás mindig fontos és megteremti a dinamizmust és feszültséget, ugyanakkor az ellentétek egymásba kapcsolódó és egymást kiegészítő egységét, ami az élet körforgásának és fejlődésének alapvető jellemzője is.
Ebben a kontextusban a tiszta, pozitív minőséget maga az örömszerző szex jelenti, míg a piszkos, negatív elem a pisilés, így a szex művészien experimentális átéléséhez a kettő elegyítése az élet és az emberi természet komplex és ellentmondásos valójának végsőkig feszített leképezése. (Azt hiszem, tanítani kéne, milyen jól hangzó önigazoló bullshitet kerekítettem ahhoz az egyszerű tényhez, ha valaki perverz dög…) Végül a biológiai réteg: terület és tulajdonjelölés, atavisztikus formában, vizelettel fröcskölni a birtokolt személyt is akár…. :)
Amint látható, ha akarom, eléggé alaposan meg tudom magyarázni, de az ember nem ezekre gondol közben, ugyanakkor ki tudja, nincs-e a a háttérben tényleg valami a fentiekből.
Vizelet: Egy kicsit térjünk ki arra, mi is a vizelet. vizelet (urina) a szervezetben felgyülemlett felesleges elektrolitok és anyagcsere termékek folyékony elegye. Az olyan anyagok vérből történő kiválasztásával, mint a felesleges víz, a nátrium-, klorid-, kálium- és kalcium-ionok, urea és más anyagcseretermékek, elengedhetetlen szerepet játszik a homeosztázis fenntartásában, illetve a víz- és elektrolitháztartásban.
Az egészséges ember vizelete nem fertőző és gyakorlatilag nem mérgező. Olyannyira nem az, hogy számos természeti népnél, de modern, nyugati orvoslást művelő orvosok egy részénél is alkalmazzák néhol terápiás céllal. (Lásd: uroterápia, vizeletterápia). A különleges katonai egységek kiképzésénél is tanítják, hogy vészhelyzetben használhatják.A pisi szaga, íze sok mindentől függ, elsősorban a nap folyamán előtte elfogyasztott anyagoktól és folyadékok összetevőitől és mennyiségétől, a kiválasztás intenzitásától, a két pisilés közt eltelt időtől, stb. Az egészséges ember átlagos vizelete enyhén sárgás, közepesen erős szagú, mérsékelten sárgás folyadék, ízét nehéz meghatározni, szerintem többnyire a kissé elsózott, gyakorlatlan szakács által készített húslevesére emlékeztet.
A vizelet a testből való kilépéskor nem mondható kimondottan büdösnek, persze van szaga, de az igazi undorító, csípős húgyszagot az okozza, hogy a vizeletben lévő fehérjék a levegővel érintkezve egy idő után bomlásnak indulnak.
A szex: A pisiszexben az egyébként szokásos erotikus élvezkedés, játékok egy kiegészítője lehet a pisilés. A pisiszexre való ráérzés valahogy úgy kezdődhet, ha valamelyik partner például kicsit exhibicionista, és izgatja, ha nézik, akár pisilés közben is. Volt egy fantasztikus szerelmem, aki ismerkedésünk során panaszkodott róla, hogy ő mindig szerette volna, ha a fiúja meglesi pisilés közben, de hiába hagyta nyitva a vécé ajtaját, azok a finnyás hülyék mindig becsukták.
Ha már idáig eljutottak, előfordulhat, hogy éppen mondjuk kádban, zuhanyban történik az erotikus játszadozás, és jön az ötlet, hogy mondjuk úgyis pisilnie kéne, de ne kelljen már kikászálódni a vécébe, elvégezheti ott is… és nem lenne csoda, ha a másik mondjuk meg akarná próbálni, milyen érezni, ezért alátartja a kezét, erre a pisilős meg gonoszkodva ráirányítja a sugarat a testére, és ha nincs bennük eleve zsigeri averzió, kiderül, hogy ez ugyanúgy meleg folyadéksugár, mint ami a zuhanyból jön, lemosható, nem bánt, nem mar, ráadásul épp a kedves, szexis partner testéből fakad. Nem véletlenül hívják angolul golden showernek. Aki pedig elmenne a végsőkig ezen úton, annak eszébe jut, hogy mi lenne, ha megkóstolná, és lenyalja a kezéről. Ha nem érzi undorítónak, akkor legközelebb közvetlenül a forrásból fogadva se lesz már az, főleg, ha a partner is izgatónak érzi ezt…
Hát, tömören ennyi, ez maga az eksön, amiről a legtöbb ember azonnal hevesen felveti, hogy „de hát ez gusztustalan, miért jó ez?” Próbálok a dolgok mögé nézve valami ésszerű magyarázatot is felmutatni, mégpedig egy sokrétegű, mindenre kiterjedőt.
Esztétikai: Számomra a nő az érzékiség megtestesülése, teste ennek fizikai kifejeződése, testműködése természetes és minden velejárója annak tekintendő, így semmi kivetnivalót nem találnék abban, ha mondjuk egy nő pisilés közben izgalmasnak tekintené a jelenlétemet, kifejezetten izgatna a dolog.
Rituális: (ezúttal ismét a keresztényeket fogom magamra haragítani), mert számomra a keresztelési rítus profán, szexuális vetületének is felfogható, illetve akár valamilyen pogány termékenységi szertartásnak, melyben a szeretet női lény legbelsejéből fakadó nedűvel történik a megöntözés.
Érzelmi réteg: a másik ember totális testi-lelki elfogadása, a teljes bizalom, annak kinyilvánítása, mennyire közel állnak egymáshoz, hogy túl tudnak lépni a hétköznapi konvenciókon és másikat mindenestül, szőröstül-bőrőstül-pisistül is szeretik. Mindenre kiterjedő átélése annak, ami a másik lényének részét képezi.
József Attila biztos nem erre gondolt, mikor az Ódát írta, de számomra zseniálisan megfogalmazza ezt a fajta érzést, hiszen az egyszerű fizikális életműködést is képes áhítattal szemlélni, meglelve benne az élet ellentmondásaiban harmonikus, univerzális szépségét.
„Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját –
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!
Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!
Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong –
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.”
A tabuk rétege: a tabuszegés mindig is izgatta az emberek fantáziáját, lásd a kezdeteket a kereszténységnél a tiltott gyümölccsel, nem sokáig bírták ki…
Ez a fajta vágy az emberiségben általánosan megvan, a szexben is jelentős motiváció, nem csak a pisiszexre, hanem bármilyen az általánostól, a normától eltérőre. Egyszerűen maga a tény, hogy megtörhetik a tabut, megszeghetnek egy tiltást, már önmagában is izgalmas lehet.
Gyakran minél inkább szabályozott keretek közt zajlik a hétköznapi lét, annál jobban esik titokban valamilyen téren szétrúgni a konvenciók kereteit, és olyat tenni, amiről azt gondoljuk, hogy mások nem tennék meg, ez mindenkinek a saját kis magánlázadása.
Aligha akad, aki ne gondolt volna már bele párszor, vajon megtegyen-e valamilyen tiltott dolgot (mindegy, hogy a tiltás társadalmi norma, törvény avagy más erkölcsi kategória), és néha biztos úgy érzi, hogy igen, meg kell tenni.
Nem mindenki teszi meg, és az is változó, kinek milyen elégedettséget okoz egy ilyen tabuszegés, másoknak pedig épp az jelenthet örömöt, ha mindenben megpróbálnak az általános elfogadott és jónak ítélt szokások szerint élni.
De mindig akadnak, akik időről időre úgy érzik majd, hogy át kell lépniük a határaikon.
(Úgy gondolom, hogy még mindig sokkal kevésbé probléma bármilyen szempontból, ha valaki ezt egy nem káros és másoknak bajt nem okozó perverzióval kiélni ezt, mint mondjuk áruházból lopni, vagy a közúton másokat veszélyeztetve gyorsulási versenyt csinálni.)
A „művészi” réteg: a művészetben az ellenpontozás mindig fontos és megteremti a dinamizmust és feszültséget, ugyanakkor az ellentétek egymásba kapcsolódó és egymást kiegészítő egységét, ami az élet körforgásának és fejlődésének alapvető jellemzője is.
Ebben a kontextusban a tiszta, pozitív minőséget maga az örömszerző szex jelenti, míg a piszkos, negatív elem a pisilés, így a szex művészien experimentális átéléséhez a kettő elegyítése az élet és az emberi természet komplex és ellentmondásos valójának végsőkig feszített leképezése. (Azt hiszem, tanítani kéne, milyen jól hangzó önigazoló bullshitet kerekítettem ahhoz az egyszerű tényhez, ha valaki perverz dög…)
Végül a biológiai réteg: terület és tulajdonjelölés, atavisztikus formában, vizelettel fröcskölni a birtokolt személyt is akár…. :)
Amint látható, ha akarom, eléggé alaposan meg tudom magyarázni, de az ember nem ezekre gondol közben, ugyanakkor ki tudja, nincs-e a a háttérben tényleg valami a fentiekből.
Sade márki Szodoma százhúsz napja című írása hatszáz féle perverziót mutat be. Művei az író korában valóságos bestsellernek számítottak. A szadizmus névadója azonban szexuális aberrációinak legnagyobb részét csak papíron élte ki, amelyeket valóban megtett, ma már nem okoznának feltűnést. Joggal mondhatjuk azt, hogy napjainkban újra virágkorát éli a szexualitással foglalkozó irodalom. Az elmúlt években számtalan könyv jelent meg, hogy csak néhányat említsek : Catherine M. szexuális élete, Vagina monológok, Fallosz monológok, A vágy, és mégsorolhatnám. Ezek a könyvek eleinte felháborodást keltettek a közönség körében, de a polcokról, raktárakból mégis gyorsan elfogytak a kötetek. Az olvasóközönség mentalitása tehát nem sokat változott az elmúlt háromszáz évben.
Annak, hogy egyre több szexirodalom jelenik meg a hazai könyvpiacon, az az oka, hogy a téma iránti érdeklõdés megnõtt – mondta egy nőgyógyász-pszichológus. A könyvkiadók természetesen igyekeznek a keresletnek megfelelõ mûveket megjelentetni, és valljuk be õszintén, a szex örök téma. Elsősorban a fiatalokat érdekli a szexirodalom, majd eltelítõdnek ezekkel a könyvekkel, de azután felnő egy újabb generáció.
– Az évek alatt az ismeretek is gyarapodtak, és a közlés módja is megváltozott – vélekedik a szexuál pszichológus. – Ma már a szexirodalom jobban nevén nevezi a dolgokat és szabadszájúbb lett. Ezekre a kiadványokra azonban szükség van, hiszen felnõ mindig egy új korosztály, amely még a „szakma” elején van, tapasztalatlan, számára segítséget nyújhatnak ezek a könyvek.
Szeretkezni bárhol, csak nem az ágyban! A nyár szabadság. Ettől beindul a fantáziánk. Egzotikus helyekre utazunk – ettől aztán még jobban. A nemi vágyunk szárnyal, és bárhol szeretkeznénk, bárhol és mindenhol. Egy kis elővigyázatossággal mindent lehet! A vágy, utazás, kaland, távolba tűnő utak. Az ember ott áll meg, ahol neki tetszik, lehetőleg védve az illetéktelen tekintetektől. Itt nem az otthon védett melege, hanem a kalandvágy hajtja az ösztönöket. A kéjvágy most duplájára nő: egyrészt egy véletlenül arra sétáló kiránduló intim tekintetének a veszély miatt, másrészt… sokunk emlékezetében feldereng az első csók, az első testi közelség, amit egy autó hátsó ülésén éltünk meg… kamaszként.
A valóság: Egy megfelelően félreeső zugot találni nem is olyan könnyű, mint képzelnénk. Hacsak nem egy kihalt, sivatagos, turistáktól mentes helyre zarándokolunk… A kényelemről nem is beszélve. Bár a reklámok szerint teljes komforttal rendelkeznek a mai autók, és elég tágasak is, nem a szerelmeskedésre képezték őket… Mi a teendő?
Hátul mindenképpen kényelmesebb, mint az első üléseken. Ha csak a kéziféket nézzük… Kapjon elő egy pokrócot, kispárnát – minden autóban kell lennie! -, készítsen neki pillanatok alatt egy kényelmes fészket. Legyen kéznél papírzsebkendő, vagy higi törlőkendő, akkor ha testbe vagy testre élvezünk. Nem árt egy kis falkon szénsavmentes víz. Ja és valami cukorka: ha lenyeli a spermát a hölgy akkor jól jön, főleg akkor ha puszilgatni fog minket. Döntse hanyatt, most már öné a terep! Saját ritmusa, kénye-kedve szerint hullámozzon rajta és fölötte, érezze a kezét csípőjén, hallgassa egyre szaporább lélegzetvételét. Egedje el magát, és hagyja, hogy ösztönei – és az övéi – vezessék.
A szexuális viselkedést, a nemi vágyat, a szexuális képeket, fantáziákat az agy szabályozza. Az agy bizonyos területein, főként a hipotalamuszban találhatóak olyan idegi képletek, amelyek a szexuális viselkedés összetettebb mozzanatait irányítják.
A nemi hormonok termelődése és annak szabályozása felnőttkorban a hipotalamuszban történik. Nemi éréskor, vagyis pubertáskorban a hipotalamusz gonadotropfelszabadító faktorokat választ ki, amelyek az agyalapi mirigyet serkentik. Az agyalapi mirigy hormonjai, a gonadotrophormonok a vérkeringésen keresztül jutnak az ivarmirigyekhez. Az ivarmirigyek termelik a petéket és a spermiumokat, a gonadotrophormonok aktiválják az ivarmirigyeket, amelyek erre saját nemi hormonokat választanak ki a véráramba. A nemi hormonoknak azonban bizonyítottan csekély szerepük van a szexuális vágyra. (Például a nők szexuális motivációja a menopauza után sem csökken.)
A hipotalamusz sérülése viszont megszüntetheti a szexuális érdeklődést, viselkedést.
A szexuális viselkedések, szokások tanulmányozásánál elengedhetetlen a kulturális különbségek figyelembevétele. Míg az 1940–50-es években az Egyesült Államok a nyugat-európai országokhoz hasonlóan szexuálisan korlátozó államok közé tarozott, addig a hetvenes évek végére, a szexuális forradalom következtében, sokkal nyugodtabb, elfogadóbb társadalommá vált. Az 1940–50-es években az amerikaiak egyedül a házasságon belüli nemi kapcsolatot tekintették legitimnek, a házasságon kívüli vagy előtti, és a homoszexuális kapcsolatot elítélték, sőt törvényekkel tiltották. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem folytattak ilyen „tiltott” kapcsolatokat, de a társadalmi megítélés folytán ezeket a kapcsolatokat mély bűntudat és szégyenérzet kísérte.
A házasság előtti párkapcsolat, nemi élet ma már elfogadott. A szexuális forradalom hatására megváltozott az emberek szexuális viselkedése: ez a változás a nők körében jelentősebb volt, mint a fér-fiaknál. Bár a nők a szexuális viselkedés terén egyre hasonlóbbakká válnak a férfiakhoz, néhány alapvető dologban mégis különböznek. A házasság előtt nemi életet élő nők többségének csupán egy vagy két partnere van, és azokhoz is érzelmi kapcsolat fűzi őket. A férfiak viszont általában több partnerrel tartanak fenn szexuális viszonyt. Felmérések arra engednek utalni, hogy egy ötéves perióduson belül mind a férfiaknak, mind a nőknek egynél több szexuális partnerük akad.
Különbözik még a nők és a férfiak hozzáállása a szexhez. A nők a nemi életet a szerelmi kapcsolat részének tekintik, míg a férfiak nem feltétlenül.
A nőkből elsősorban az érzelmi hűtlenség vált ki heves féltékenységi reakciót attól függetlenül, hogy a hűtlenség járt-e szexuális viszonnyal, a férfiak viszont a szexuális félrelépést nem tudják megbocsátani. A férfi és női szexuális viselkedésminta közötti különbség a szexuális irányultságtól függetlenül fennmarad. A leszbikus női partnerek általában ritkábban szeretkeznek, mint a heteroszexuális párok, a homoszexuális férfiak viszont többször.
Megoszlanak a vélemények, hogy a felnőttkori szexuális irányultság az egyén életének korábbi szakaszaiban szerzett tapasztalat vagy veleszületett biológiai tényező. E témakörben végzett kutatások jelentős része cáfolja, hogy a homoszexualitás gyermek-, illetve serdülőkori tapasztalatokra épülne. A kutatók úgy gondolják, hogy a homoszexuális irányultság veleszületett, és genetikai okokra vezethető vissza.
Az első valóban pornónak nevezhető képet úgy 13 éves korom körül láttam. A háromemeletes panelház tetején volt egy kis kalyiba, azt hiszem a fűtési rendszernek helyezték el ott valami kiegyenlítő tartályát vagy mit. Valamelyik környékbeli vagány feltörte a lakatot, attól kezdve a ház körüli fiatalok egyfajta titkos búvóhelyévé vált.
Itt mutatott egyik haver annak idején egy képet, alighanem valami pornómagazinból fényképezték ki, hagyományos fekete-fehér fotó volt. Pontosan nem emlékszem, de az biztos, hogy egy szakállas pasi dugott egy nőt, a nő lábai az égnek emelve, rajtuk harisnya és harisnyakötő.
Ez volt az első. Nem találtam túl izgatónak. Inkább furának. De most jut csak eszembe, volt ám akkoriban pornónak nem nevezhető, de önkielégítéshez nagyon kellemes más anyagok is akkoriban, például szüleim Rakéta regényújságjaiban néha megtalálható meztelen nős képek. Hát igen, ezek voltak a szocialista rendszer kis cinkos vigyorú malackodásai, a merész erotika akkori hivatalos megnyilvánulásai. Ezek a képek többnyire aktnaptárakból, egyéb nem kimondottan pornókból kiemelt fotók voltak, semmi explicit szexualitás nem volt bennük, ellenben mindenféle viccesnek gondolt szöveget biggyesztettek melléjük: „Nincs egy rongyom, amit felvehetnék” és hasonlók. Van pár, amire nagyon emlékszem: egyik Komjáthy Ági (azt hiszem, a Skála modellje volt) meztelenkedik egy virágos réten állva, karját a feje mögött összekulcsolva. Nagyon szép lágy ívű melle volt. A másikon egy nagy, telt mellű lány egy ágyon térdel, a támlának támaszkodva. Úgy rémlik, valami Bunuel filmből volt, talán A vágy titokzatos tárgya. A harmadik hátsó borítókép volt, egyszerűen egy kedves, szép arcú lány meztelenül, abban a pózban, amit azóta is nagyon kedvelek látványnak: ülő póz, jobb láb félig behajlítva egyenesen előre, a másik a földre támasztva, behajlítva keresztben alatta hátra, a lábfej a fenék vonalában nagyjából, a felsőtest enyhén kifordul oldalra, az egyik kar a felhúzott térden támaszkodik, a másik a földön. Ez a testhelyzet egyszerre megmutatja a láb karcsú, formás, hosszú ívét, ugyanakkor a másik lábnál a talp és a lábujjak is látszanak, éppen ellenkező oldalról. Hiába, a lábfétis már akkor megvolt. A negyedik egy copfos, tinikülsejű leányzó, aki a pianínó tetején meztelenül hasal, miközben lábaival „harangozik” a levegőben. A kép címe értelemszerűen „Kislány a zongoránál”.
De volt akkoriban más is: bizony, tán nem is gondolták volna a szerkesztők, hogy az Ez a divat magazin némely képe milyen erotikus hatással lehet egy kiéhezett kamaszra. És az akkori „celebek” közül emlékszem egy szépségre, aki talán Kristyán Judit volt (ma a meggyilkolt Fenyő János médiamogul özvegyeként az ország leggazdagabb asszonya), átlátszó-áttetsző kis blúzban. Vagy éppen a szép, egzotikus arcú Szerencsi Éva színésznő, aki egy mezőn pózolt valami kis népies blúzban, ami szépen kirajzolta a melleit és a mellbimbója jól láthatóan kinyomta a vékonyka anyagot… de szép is volt, istenem…
Azt máig se igazán tudom, miért vették meg szüleim a Tollasbál magazint, mely azt hiszem évente egyszer jelent meg néhány alkalommal… na, abban azért voltak rendesen „merész fotók”, kezdve Sáfár Anikó akkortájt kötelezően megtekintendő kebleitől némi erotikus képregény-szerűségig. És ahogy így haladok az emlékek útjelzői mentén, felrémlik a Tükör újság, benne Dr. Bolya Péter írt Az orvos válaszol című rovatban, ahol néha igen érdekes sztorik voltak, ahogy a KISZ-lap Magyar Ifjúság és Ifjúsági Magazin hasonló rovataiban is, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy valósak, avagy az újság olvasottságát növelő kitalációk lehettek-e… ezek azonban már nem vizuális kategóriák.
A második pornó már komoly történet volt és első gimiben mutatta egy osztálytársam, aki a bátyjától kapta: szintén fekete-fehér fotók, magazinból kifényképezve. Lány az út mellett, szandáljával a kezében stoppol (ugye, a mezítláb megint), megáll egy fiatal pár kocsival és felveszik, majd nem sokkal később egy kellemes virágos réten hármasban hancúrozással pihenik ki az út fáradalmait. Ebből leginkább az maradt meg, hogy az egyik nő négykézláb, a férfi hátulról dugja, míg a másik lány alatta fekszik és a lány punciját nyalja. Hmmm…
A házban lakó egyik havernál, aki nálam vagányabb és 3 évvel idősebb volt, már nyugatról beszerzett szexmagazinokkal volt kitapétázva a szoba. Egy ugrik be határozottan, lány harisnyában és magassarkúban, hozzábilincselve egy radiátorhoz.
Aztán később a pincében lévő, más mopedesekkel közösen használt műhelyben találtam egy német erotikus magazin néhány lapját. A gimis élet alatt már nem sok egyéb ilyen látványban volt részem, egyik havernál láttam szintén persze németektől származó magazint, amiben volt egy nagyon jó kép: kismellű, rövid hajú lány, fehér, majdnem átlátszóan vékony harisnyában, melyen át nagyon szépen árnyalódott a rózsaszín különböző tónusaiban a talpa, amint a fotós felé nyújtja, és a harisnya épp csak térd fölé ér, nagyon érdekes volt, mert ilyet még nem is láttam, és nem is értettem, mire jó, mert zokninak hosszú és vékony, harisnyának meg rövid… de nagyon szexinek találtam.
A következő a gimi vége után az egy év kényszerű munka, mert elsőre nem vettek fel, és a műhelyben, ahol először dolgoztam, a művezető tartott a fiókjában néhány osztrák újságot, amiben voltak erotikus fotók is.
Végül is ezek nem pornók voltak, nem annak készültek, de azért az én izgalmamat könnyen felébresztették. Akkoriban jelentek már meg szexuális felvilágosító kiadványok is, nekem is volt egy ilyen kis füzetecském, nagyon szép, fiatal lány volt benne, napsütésben ült valami erkélyen meztelenül, kinyújtott lábakkal, emlékszem, az ellenfényes fotóban még a finom kis pihék is látszottak a karján, ahogy a súrolófény megvilágította. A ciki csak az volt, hogy mikor időnként magammal vittem a fürdőszobába, mert már régóta a zuhany is hasznos segítség volt az önörömszerzéshez, elfelejtettem visszavinni a szobámba, és szüleim utánam következve a fürdőben megtalálták, nem mintha ebből baj lett volna, csak épp nem tartottam szükségesnek feltétlenül a tudomásukra hozni, mikor végeztem önkielégítést. Ehhez kapcsolódik még egy másik újság, amiben végül is egyáltalán nem szexualitásról volt szó, hanem sportról, konkrétan szertorna és ritmikus sportgimnasztika, a középen kétoldalas képen két csinos, 16 év körüli tornászlány volt kecses pózban, formás meztelen lábukat pont felém nyújtva…
Így érkeztünk el a 80-as évek végére, mikor már a VHS videó terjedni kezd itthon, vele persze a szintén német származású, gyakran borzalmas alámondással átmásolt pornók.
Mi nem álltunk olyan jól, hogy saját videónk legyen, de egyrészt olyan helyen dolgoztam később, ahol éppen én voltam eléggé felkészült ahhoz, hogy a cég egyetlen videóját használjam (mert kamera is volt ám!), illetve egyik barátom egy iskola műszakisként szintén hozzáfért, hiszen a suli videórendszerét ő kezelte.
Mindenképpen említésre méltó az az élelmes, vállalkozó szellemű kollégiumi lakótárs, aki elhozta szülei videomagnóját, majd esténként a kolesz „klubszobájában” vetítéseket szervezett, fejenként 10-20 forintért, már napokkal előre leadta a „műsort”, melyben szerepelt természetesen pornó és akció meg horror is. A már kora délután ráragasztott cetlikkel lefoglalt székeken szorongó diákok megtekinthették az elengedhetetlen Predatort, a kihagyhatatlan Rambót, zombi és karatefilmeket, sőt, a tényleg jó John Carpenter-féle The thing mellett azonban a legtöbb ember mindig az olyan emlékezetes, klasszikus pornókon gyűlt össze, mint a Taxi girls (vagy ilyesmi), az Olimpic Sex fever Ron „Sündisznó” Jeremyvel, és még egy, aminek a címét nem tudom, de egy hölgy bevezetése a kurválkodás rejtelmeibe. Ron Jeremyről azt kell tudni, aki esetleg nem ismerné – van itt ilyen? -, hogy azon kevés pasik közé tartozik, akik képesek az önfellációra, azaz saját maguk leszopására, ez részben köszönhető a méretes farknak, részben rövid felsőtestének. Az említett filmben a bárgyú történet arról szól, hogy az amerikai úszócsapat felkészülése zajlik az olimpiára egy félreeső erdei sportcentrumban, az amerikaiak új titkos doppingja persze a sperma, amit a fiatal, csinos úszólányoknak közvetlenül a forrásból kell elfogyasztani. A szovjetek persze mindent megtennének, hogy ezt a titkot megtudhassák, és elküldenek egy kis kémcsapatot, melynek egyik tagját játsza Ron Jeremy, és egyszer elő is adja az akrobatikus magánszámát, legalábbis némi bemelegítési célzattal.
A pasi felszedi valahol, és elmondja, milyen arany élete lesz, ha megfogadja a tanácsait. Elviszi valami irodába, ahol behív egy másik, fiatal, alacsony csajt, hogy segítsen bevezetni őt a technikákba. A kiscsajt Ritának hívták, ez biztos, és minden teketória nélkül lesmárolta a kissé konzervatívan öltözött nőcit, majd kibontotta melleit a blúzából, tenyerén méricskélte, kicsit megcibálta a bimbóit, és elismerően azt mondta, hogy milyen szép nagy mellei vannak, majd hogy örülhetnek a férfiak, mikor mellbekúrják, és azzal nekilátott alaposan szopni-nyalni a ciciket. A nő persze élvezte, a férfi meg kommentálta, hogy Rita most megmutatja neked, hogyan kell egy női ügyféllel bánni. Aztán persze Rita azt is megmutatta, hogy kell a főnököt leszopni, a nő jó tanítványként szorgalmasan gyakorolt vele, aztán egyszerre három pasival, egy másik lány segítőkész közreműködésével, később egy idős pasi, akinél japán gésának kell öltöznie, aztán egy fiatal titkárnő, akit a főnöke akart meglesni, miközben leszbikus örömökben részesítik, a nő masszírozni kezdte, javasolván, hogy vetkőzzenek le, mert úgy könnyebb, a titkárnő eleinte furcsállta, de belement, aztán masszírt után smárolás, majd nyalifali, és a főnök persze beszáll a végére, immár szakértő hölgyünket jól megdugja hátulról, miközben titkárnője jó munkaerőként alulról segít be, felváltva nyalva a masszőrnő punciját és a férfi benne dugattyúzó farkát és golyóit. A végén a hölgy elmondja, hogy milyen szívesen áll mindenki rendelkezésére, és neki mindegy, hogy fasz vagy pina, ő szívesen és szakértő módon képes megadni nekik mindent.
Persze az ilyen magán-pornómozinak megvolt az a hatása, hogy elég kényelmetlennek éreztem a több tucat nehezen lélegző, nyeldeklő pasi társaságában, mert ugye nyilván mindenkinek felállt közben, de azért szerencsére ott helyben senki nem vette elő kiverni…
Mikor hazajártam tanítási szünetekben, elkértem hétvégékre a videót a cégtől vagy a barátomtól, és vadásztam a haveroknál fellelhető agyonmásolt, rángatózó képű, szemcsés pornókazettákra. Sweet paradise, meg ilyesmik, amire emlékszem… te jó ég, néha 2-3 órákon át voltam képes egyfolytában maszturbálni azokra a filmekre, pedig nem voltak olyan jók, de ahhoz képest, hogy nekem meg semmi élményem nem volt, ez is iszonyúan fel tudott izgatni. Alibiből elhoztam persze mindenféle akciófilmet, Mad Max, Terminator és hasonlók, de ügyeltem rá, hogy lehetőleg ne hallatsszon ki, hogy nem Mel Gibson nyög és nem azért, mert épp harcolnak…
Mert azért anyámnak nem akartam tudomására hozni, bár vélhetőleg sejtette.
K. jött és nem sokat cicózott, hamar nekivetkőztünk, ő behízelgően érdeklődött, hogy ugye tartok itthon valami kötelet. Akadt. Egy alacsony de hosszú dohányzóasztalra esett a választása, erre fektetett úgy, hogy a fejem épp az egyik végéig ért, lábaim térdben behajlítva a padlón, de hozzákötve az asztal lábaihoz, csuklóim pedig szintén kétoldalt az asztal lábaihoz rögzítve. Ez a póz és a most már valódi kötelek szorítása még keményebb és izgatóbb volt, mint előzőleg a nővérszállón, ahol rugalmas pólyát használt.
– Jól érzed magad, édes? – hajolt hozzám, meztelen melleivel végigsúrolva, szemében a már ismert sötét megszállottsággal.
– Tudsz mozogni? Neeeem? Helyes! – kacarászott, majd bájosan integetett – Jó pihenést, majd jövök! – azzal eltűnt a konyha irányában. Hosszú percekig hallottam, ahogy matat, csörömpöl, mikor visszajött, sok minden volt nála, de mivel csak a fejem tudtam oldalra fordítani, nem láttam, mit hozott.
Egy kendőt biztosan, mert azzal hamar bekötötte a szememet.
– Felkészültél? – kérdezte, hangja elkomolyodott. – Ha nem bírod csak szólj… talán… talán abbahagyom…- gonoszkodott ismét a végén.
Kifacsart pózban feküdtem a kemény asztalon, kezem-lábam feszítette a kötél, szemem bekötve. Először kezének finom érintését éreztem, aztán pár harapás itt-ott… nyelvének nedves nyomai… csípések, szorítások. Ezeket az ingereket ismerősként fogadtam már és nagy élvezettel adtam át magam játékainak. Néha szájával ért számhoz, olykor melleid dugta oda, engedve, hogy csókolgassam, nyalogassam. Később lábait is végigfuttatta rajtam, számba nyomva a lábujjait, egyszerre az összeset is… Hamar erekcióm támadt, ő szinte mellékesen kicsit gyakorlatozott rajta a szájával és kezével, majd abbahagyta és valami gyanús csörgést hallottam, de fogalmam se volt, mire készülhet. Aztán hirtelen annyira erősen kontrasztos inger ért, hogy egész testemben összerándultam: egyik mellbimbómon puha, meleg száját éreztem, másikon valami dermesztően hideget. Aha, szóval jégkockát hozott a kis drága, eszem azt a furfangos észjárását, futott át rajtam. Kínlódva csavargattam magam, már amennyire a kötelektől mocoroghattam, mert őrjítő érzés volt, főleg, mikor cserélt és az eddigi jeges érintést meleg nyelve váltotta fel, aztán vica versa…
A jégkockákat néha cserélte, mert hamar elolvadtak, ahogy végighúzta őket a testem különböző részein, egyszerre éreztem úgy, hogy elég, felpattannék, hogy véget vessek neki, ugyanakkor élveztem is persze.
Miután elfogyott a jég, hallottam, ahogy gyufa sercen és már sejtettem, mi lesz a következő ötlete. Feszülten vártam, hol fog először lecsöppenni a forró viasz. Még sose volt részem ilyenben, fogalmam se volt, mit várjak, így meglepően fájdalmas volt az első csepp a mellbimbómon. A viasz forró tűszúrásként ért, felszisszentem, aztán szétterült és már csak meleg volt, de nem égetett. K. vontatottan, mély hangon nevetgélt elnyomott nyögéseimet hallgatva. Az égető cseppek rendszertelen időben és váratlan helyeken érkeztek, próbáltam felkészülni rá, de nem lehetett, kínlódva izegtem-mozogtam, de tűrtem összeszorított fogakkal, K. közben a farkamon kézimunkázott, biztosítva a fájdalom és a kéj élvezetes elegyítését, igen hatásosan.
– Nnna… hogy bírod? – érdeklődött.
– Hmmm… egész jól – feleltem, bár nem túl meggyőzően.
K. torokhangon, lassan kuncogott ismét, elfújta a gyertyát, a kilobbant kanóc füstjének szaga betöltötte a szobát. Leoldotta szememről a kendőt. Őrjítően gyönyörűnek láttam a kis szadista mosolyát.
Megfordult, majd mikor ismét hozzám lépett, egy kés pengéjén csillant meg a lámpafény.
Na, bevallom, akkor azért egy kicsit paráztam, de próbáltam hinni, hogy nem egy igazi pszichopatával hozott össze a sors. Szerencsére erről szó sem volt, de K. láthatta a szememben a pillanatnyi riadalmat… és élvezte.
– Félsz? – kérdezte, bársonyos volt a hangja. – Ugye félsz már, szívem? – duruzsolta, ahogy közelebb hajolt a hegyes pengével, majd alaposan végignézett rajtam, mintha a megfelelő helyet keresné… de mihez?
Féltem, de döbbenten tapasztaltam, hogy ez a fajta félelem nemhogy lankasztotta, inkább fokozta a merevedésem. K. pár pillanatig úgy állt fölöttem, mint valami kegyetlen istenség áldozó papnője, kreol bőre, kiálló járomcsontú, egzotikus arca, , zilált, hosszú, fekete haja, izmos, feszes teste tökélete illúziót keltett, ahogy rám hajolt a késsel.
Az ajkamba haraptam a feszültségtől… de persze semmi szörnyűség nem történt. A kés hideg hegye csak éppen érintve siklott rajtam itt-ott, majd lassan elkezdte vele lefeszegetni a rám dermedt viaszpacákat, ami egyszerre volt néha kicsit fájdalmas és csiklandóan érzéki élmény.
Mikor befejezte, ismét felvette a kedves, hétköznapi énjét.
– Úgy tűnik – markolta meg a meredező farkam – azért tetszett! –
– Naná – helyeseltem, – de kicsit már kezdek elzsibbadni – jegyeztem meg, mert már tényleg eléggé kényelmetlen volt a kikötött, természetellenes testhelyzet.
– Akarsz cserélni? – mosolygott és nekilátott a kioldozásomnak.
Vizelet: Egy kicsit térjünk ki arra, mi is a vizelet. vizelet (urina) a szervezetben felgyülemlett felesleges elektrolitok és anyagcsere termékek folyékony elegye. Az olyan anyagok vérből történő kiválasztásával, mint a felesleges víz, a nátrium-, klorid-, kálium- és kalcium-ionok, urea és más anyagcseretermékek, elengedhetetlen szerepet játszik a homeosztázis fenntartásában, illetve a víz- és elektrolitháztartásban.
Joggal mondhatjuk azt, hogy napjainkban újra virágkorát éli a szexualitással foglalkozó irodalom. Az elmúlt években számtalan könyv jelent meg, hogy csak néhányat említsek : Catherine M. szexuális élete, Vagina monológok, Fallosz monológok, A vágy, és mégsorolhatnám. Ezek a könyvek eleinte felháborodást keltettek a közönség körében, de a polcokról, raktárakból mégis gyorsan elfogytak a kötetek. Az olvasóközönség mentalitása tehát nem sokat változott az elmúlt háromszáz évben.
A vágy, utazás, kaland, távolba tűnő utak. Az ember ott áll meg, ahol neki tetszik, lehetőleg védve az illetéktelen tekintetektől. Itt nem az otthon védett melege, hanem a kalandvágy hajtja az ösztönöket. A kéjvágy most duplájára nő: egyrészt egy véletlenül arra sétáló kiránduló intim tekintetének a veszély miatt, másrészt… sokunk emlékezetében feldereng az első csók, az első testi közelség, amit egy autó hátsó ülésén éltünk meg… kamaszként.
A szexuális viselkedést, a nemi vágyat, a szexuális képeket, fantáziákat az agy szabályozza. Az agy bizonyos területein, főként a hipotalamuszban találhatóak olyan idegi képletek, amelyek a szexuális viselkedés összetettebb mozzanatait irányítják.
Ron Jeremyről azt kell tudni, aki esetleg nem ismerné – van itt ilyen? -, hogy azon kevés pasik közé tartozik, akik képesek az önfellációra, azaz saját maguk leszopására, ez részben köszönhető a méretes farknak, részben rövid felsőtestének. Az említett filmben a bárgyú történet arról szól, hogy az amerikai úszócsapat felkészülése zajlik az olimpiára egy félreeső erdei sportcentrumban, az amerikaiak új titkos doppingja persze a sperma, amit a fiatal, csinos úszólányoknak közvetlenül a forrásból kell elfogyasztani. A szovjetek persze mindent megtennének, hogy ezt a titkot megtudhassák, és elküldenek egy kis kémcsapatot, melynek egyik tagját játsza Ron Jeremy, és egyszer elő is adja az akrobatikus magánszámát, legalábbis némi bemelegítési célzattal.