define('DISABLE_WP_CRON', true); uralkodó | PárForintos

Címke archívum: uralkodó

Amikor rabszolgát tartottam

Szerző: Időpont: 2010 Nincs hozzászólás

Jó pár évvel ezelőtt egy külker cégnél dolgoztam mint üzletkötő, és Bécsben töltöttem több mint fél évet. A munkám nagyon lekötött, alig volt időm valamire. Jóformán csak aludni jártam haza. Egy elegáns belvárosi lakást bérelt nekem a cég, egyik parkolóház mellett. Esténként, amikor letettem a kocsit, feltűnt egy férfi, aki mindig ott álldogált azon a szinten, ahova parkolni szoktam. Harmincöt-negyven körüli, vékony, jelentéktelen külsejű ember volt, szinte rám sem mert nézni. Láthatóan nagy zavarban volt.
Körülbelül egy hét elteltével azután váratlanul a lábaim elé borult. Meglepődtem, talán egy kicsit meg is ijedtem. A meglepetéstől szólni sem tudtam. Ő szólalt meg könyörögve.
Kért, hogy ne féljek tőle, nem akar bántani, de amióta először meglátott, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy a rabszolgám legyen, és engem szolgáljon. Megtegyen mindent, amit kérek, illetve parancsolok, elviselje amit vele teszek, és mindezt szívesen, és a legnagyobb élvezettel.
Eleinte nem nagyon értettem, mit is akar, de azután rájöttem. Sugárzott róla az alázat, és látszott mennyire szeretné, ha megtenném, amire kér.
Miért is ne – gondoltam – úgy sincs időm semmire, elkelne egy gazdag, bécsi rabszolga, aki még fizetne is érte, hogy szolgáljon. Kivetettem vele a csomagtartóból a hazafelé vásárolt cuccot, és ráparancsoltam, hogy kövessen.
Ragyogott a boldogságtól. Kiderült, hogy kitűnő szakács, olyan vacsorát készített, amit a legjobb vendéglőkben szolgálnak csak föl. Sohasem nézett rám, mindig lehajtott fejjel, térdelve várta parancsaimat. Tényleg megcsinált mindent, amit parancsoltam neki, és semmilyen ellenvetése, vagy követelése nem volt. Ha néha rossz napom volt, és hazaérve belerúgtam amikor térden állva ajtót nyitott, csak úgy sugárzott a boldogságtól. Nos, én egyre több örömet szereztem neki. Néha, amikor unatkoztam, el-elszórakoztam vele. Például, tisztára nyalattam vele a cipőm talpát, vagy – mivel imádom, ha a puncimat nyalják – órákig nyalattam magam, kétszer, háromszor is eljutva a csúcsra.
Takarított, mosott, főzött, bevásárolt – persze a saját pénzéből – és végtelenül hálás volt mindezért. Én vérszemet kapva, egyre durvább dolgokat eszelttem ki neki szórakozásból. Például, ha feljött a barátom, az ágyam alatt kellett lennie mozdulatlanul, és végig hallgatnia, ahogy szeretkezünk. Azután, amikor elment a barátom, kinyalattam szolgámmal az összes ondót, amit a puncimba spricceltek.
De ez még semmi! Volt, amikor megengedtem neki, hogy kakilás után kinyalja a seggemet, és ha hatásos volt a könyörgése, nem húztam le a WC-t, hanem rácsuktam az ajtót, és el kellett tüntetnie, amit a WC-kagylóban hagytam. Az is megesett, hogy bele pisiltem a poharába csak úgy szórakozásból, és ott előttem, meg kellett innia. Imádta, ha az arcába köptem, vagy fejbe rúgtam. Mindig tele volt véraláfutásokkal.
Azon vettem észre magam, hogy már napközben is azon gondolkodom néha, milyen ocsmánysággal alázzam meg, ha haza megyek. Volt, hogy ráültem a Wc- re, neki térden állva a cipőmet kellett nyalogatnia, és amikor befejeztem a kakilást, behozattam vele a reggelijét, és a kagylóba öntöttem, aztán hátra kötöttem a kezeit, és meg kellett ennie, ami a kagylóban volt.
Azt hittem, erre már nem lesz képes, de tévedtem. Sírva könyörgött, hogy máskor is tegyem ezt vele. Néha csúnyán megvertem, csak úgy minden ok nélkül, vagy egyszerűen ráfogtam valamit. Ilyenkor elmondattam minden mocskos állatnak, undorító szarevő disznónak, és vernie kellett a farkát, amíg el nem élvezett. Azután a szétspriccelt ondóját utolsó cseppig felnyalattam vele.
Két hónapon belül profi domina lett belőlem, már nem érdekelt, hogy amit parancsolok, vagy teszek vele, tetszik-e neki, vagy sem. Azt tettem, ami engem szórakoztatott. Ugy beszéltem vele, mint egy kutyával, és egyszerűen csak szarevőnek hívtam.
Imádott engem, és az imádatát egyre nagyobb ajándékokkal tette nyilvánvalóvá. Ilyenkor megengedtem neki, hogy kinyalja a fenekemet, mert tudtam, ezt szereti a legjobban. Néha megesett, hogy egyszerűen csak a képébe köptem hálából, vagy ha nagyon szépen és alázatosan kért, akkor a szájába. Elvétve megengedtem, hogy esténként, ha dolgoztam otthon, az asztalom előtt térdeljen, és belessen a szoknyám alá. Persze ha túl feltűnően csinálta, jól megrugdostam, vagy egy lovaglóostorral hurkásra vertem mezítelen hátát. Kíváncsi voltam, hol a határa tűrőképességének és talán arra is, hogy én mire vagyok képes, meddig tudok elmenni gonoszságban.
Rá kellett jönnöm, hogy nincs ilyen határ, ő mindent képes elviselni, amire kényszerítem. Például elszopogatta nagy élvezettel a taknyos zsebkendőimet, és amikor egy fogadás után végig hánytam a fürdőszobát, mert összeittam minden marhaságot, ő kéjes mámorban, álló farokkal nyalta tisztára a követ.
Sajnos amikor hazajöttem Bécsből, őt nem hozhattam magammal, de sűrűn meglátogat. Persze, mindig valamilyen kis csekélységet hoz ajándékba. Nemrég egy sportkocsit kaptam tőle, amit csak úgy voltam hajlandó elfogadni, ha a forgalmas utcán a kocsiajtóból kidugott lábamon tisztára nyalja a cipőm talpát. Megtette, hát elfogadtam a kocsit.

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Dominancia az ágyban és a magánéletben

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Az alávetettséget mi sem bizonyítja jobban, mint az, ha a gyengébbik fél könyörgőre fogja. A kéjes könyörgést a másikból kierőszakolni sokan úgy hiszik, csak fájdalommal, valamiféle kínzással lehet, holott létezik erre egy hatásosabb – nem a félelemre alapozó – módszer: amikor például orálisan épp a csúcs felé izgatjuk partnerünket, pár lépéssel a cél előtt vegyünk vissza a tempóból, és keressünk más kényeztetési pontot. A másik reakciója előre sejthető, a frusztrációs és az erős vágyakozás hatására kialakult váratlan helyzet kiszolgáltatottá teszi, és szinte biztos, kérlelőre fogja majd, hisz nem akar egyebet, csak a folytatást.
piros_dominaFekete, feszes lakkruha, erős smink, bilincs és ostor, a nő előtt térdeplő kiszolgáltatott férfi: sokan erre a képre asszociálnak, mikor a dominákra gondolnak, ám a valóságban nem kell egyből a szex keményebb műfajára rátérni ahhoz, hogy dominanciáról beszélhessünk. A leghétköznapibb kapcsolatokban is előfordul, az egyik vagy a másik fél jóval dominánsabb az ágyban. Az irányítás azonban elsajátítható, amire már csak azért is szükség van, hogy egyik fél se érezze, elnyomják.
Természtesen sokak számára pont az alávetettség érzése kell a jó szexhez, megint mások megalázóan élik meg az ilyesfajta helyzeteket. Mivel az alávetettségéről senki nem beszél szívesen, tettekben kell átvenni az irányítást – itt és most a szexben. Szakértői vélemények alapján tudjuk, ha az egyik fél dominánsabb az ágyban, úgy előbb utóbb a mindennapi élethelyzetekben is övé lesz az irányítás, vagyis ő viseli a nadrágot. (Természetesen a jelenség nem minden párkapcsolatra jellemző). Ezt elkerülendő, olyan tanácsokat gyűjtöttünk össze, melyek segítségével óvatosan, de átvehető a kontroll.
Játékosan
Az ágyban a domináns fél általában már az előjátéknál átveszi az irányítást, instrukciókat ad, hogy a másik mit és hogyan tegyen, vagy egyszerűen ő cselekszik. A legközelebbi szeretkezés alkalmával érdemes a másik mozdulatainak elébe menni, és játékosan, finoman (semmiképp nem durván) olyan pózokba késztetni, hogy ezúttal ő legyen alul, majd finoman hozzuk a tudtára, ma este ő az áldozat. A biztonság kedvéért nem árt, ha kéznél van egy kendő vagy egy sál a túldomináns partner kikötözéséhez).
Szemkontaktussal
A domináns félre jellemező, hogy nemcsak tetteivel, de határozott, ellentmondást nem tűrő tekintetével is irányít. Ahhoz, hogy a másik felvegye a kesztyűt, meg kell próbálnia állni az erős tekintetet, amit érdemes kiegészíteni egy csalfa – de nem sértő – mosollyal. Ez utóbbi azt sugallja, tudom, mit akarsz, de tudok egy sokkal jobbat. A folytatáshoz pedig elég, ha belebújunk a másik domináns szerepébe, és ugyanazt tesszük vele, amit ő velünk.
Kérlelve
Az alávetettséget mi sem bizonyítja jobban, mint az, ha a gyengébbik fél könyörgőre fogja. A kéjes könyörgést a másikból kierőszakolni sokan úgy hiszik, csak fájdalommal, valamiféle kínzással lehet, holott létezik erre egy hatásosabb – nem a félelemre alapozó – módszer: amikor például orálisan épp a csúcs felé izgatjuk partnerünket, pár lépéssel a cél előtt vegyünk vissza a tempóból, és keressünk más kényeztetési pontot.
A másik reakciója előre sejthető, a frusztrációs és az erős vágyakozás hatására kialakult váratlan helyzet kiszolgáltatottá teszi, és szinte biztos, kérlelőre fogja majd, hisz nem akar egyebet, csak a folytatást.
Mondd el, mit teszel vele!
Az erős és határozott szavak legalább annyira hatásosak, mint az erőteljes mozdulatok, vagy a kemény tekintet. A legváratlanabb helyzetekben – például sorbaállás közben, munkaidő alatt, a kocsiban – osszuk meg vele szexuális fantáziánkat, írjuk le részletesen, mi mindent művelnénk (pontosabban művel majd) vele. Természetesen ne rózsaszirmos, illatos, habos-fürdős fantáziáinkat részletezzük, kicsit legyünk merészebbek!
Irányítsd!
Akár a táncban, úgy a szexben is megvan az irányító fél, aki kezével, törzsével, egész testével mutatja az irányt. Érdemes lekopírozni ezt a technikát, helyezzük kezünket másik kezére, és mutassuk azt az irányt, intenzitást, amit mi szeretnénk.

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Úrnőd vagyok 1

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás

-Tessék? Mit merészelt? – hasított keresztül a szobán Dominika kisasszony felháborodott hangja. A jelenlévö rabszolgák összerezzentek.
– Megpróbált megszökni, úrnöm! – válaszolták a katonák, akik lábánál fogva hurcolták be a rabszolgát a nagyterembe. Éjszaka elvágta a köteleit, és leütötte az ört.
– Hallatlan! – villogott a szeme a császári helytartó lányának. Hozzátok elém! Idöszámításunk kezdetén járunk. Dominika kisasszony, atyja távollétében, a Római Birodalom egy kis germán tartományának kizárólagos úrnöje.

Márpedig atyja a birodalom északi határait védi, és szinte állandóan hadjáraton van. Ezek a helyi lakók hozzászoktak törzseikben a matriarchátushoz, és ilyen messze Rómától senki nem meri megkérdöjelezni, hogy egyedüli leszármazottként, nö létére ez az ifjú hölgy rendelkezik a császári jogokkal. Egyeduralma van a vagyon, a föld, a katonák, és persze a rabszolgák élete felett. Szigorú de igazságos úrnö, csak néha szereti kiélvezni a hatalmát. Mint most is, ahogy a lábai elé vetették ezt a rabszolgaszökevényt, akinek Kreol teste remegett, mint a kocsonya, mozdulni sem mert. Tudta, hogy járnak a hozzá hasonlók: látta társait, amint az oroszlánok elé veti, vagy külön erre a célra tartott harci elefántokkal tapostatja el öket Dominika kisasszony.
Most egyetlen rossz mozdulat az életébe kerülhet. Néha ugyan, hirtelen jött szeszélyböl, néhány lázadónak megkegyelmez az úrnö. Ezt a halvány esélyt viszont csak azért adja meg nekik, hogy lássa öket irgalomért rimánkodni. Egy kis izgalom a távoli kis település hétköznapjaiban: itt ez helyettesíti a római föváros cirkuszait. A tartomány kizárólagos úrnöje tehát, – miközben behívatta szolgálólányait, a testörségét, és a házi rabszolgákat, – most újabb „tréfán” törte a fejét. Izgalmassá akarta tenni ezt a napot, márpedig a zenét, a táncot, a hagyományos tivornyákat már igen unta.
– Most ti fogjátok le ezt a férget! – rendelkezett a felszabaditott, de hüséges szolgálólányainak, miközben a felfegyverzett katonákat hátrébb intette – az örség még összevérezné nekem a házamat! Elégedetten nézte, hogy a szolgálók készséggel – de milyen készséggel! – szorították le a földre a tehetetlen férfitestet. Hasra fektették, fejével az úrnö felé. Lábait ketten szorosan megkötözték, vállaira kétoldalról ráléptek, karjait pedig hátracsavarták ismét mások. A rabszolga arcára a rémület és a fájdalom ült ki. Látszott: erősen türtöztetnie kell magát, hogy ne üvöltsön fel.
– Ez egy földművelö rabszolga, úrnöm. Valami közelkeleti hadjáratban esett fogságba – jelentette az örparancsnok hátulról – csak fél éve szállították ide.
– Nemrég még szabad ellenség voltál, és még nem törtél be, mi? – mosolygott gúnyosan Dominika a földön heverö testre.
Volt ebben a rabszolgában valami izgalmas: izmai, egész teste valóban férfias volt, kemény munkában edzett, szabad ég alatt barnult. Mint valami nemes telivér. Most viszont csak egy halvány, bátortalan nyögés tört fel belöle, valahonnan mélyröl. Ezt a hölgy egy „igenis”-nek értelmezte. Közelebb lépett.

Bal lábával a hajába túrt, játékosan a fejét simogatta, miközben – mintegy magában tunödve – félhangosan megkérdezte:
– Nos, azt akarod hogy megkegyelmezzek?
– I…igen…. – tört ki a rabból egy tiszta szó a hirtelen jött reménységre.
Még meg is próbált felemeledni egy kicsit, bár nem sok sikerrel, mert erösen fogták a szolgálók. Most egy pillanatra még megkönnyebbülni is látszott. –
Hát nem tudtad, hogy semmit sem „akarhatsz”, amíg azt sem tudod, mik veled a terveim? – rivallt rá Dominika kisasszony, és a nyomaték kedvéért, bal lábával amivel eddig csak játszadozott a fején, teljes súlyával az arcára lépett. És föleg nem beszélhetsz a jelenlétemben!
És így, az arcon taposva eggyütt kacagott a háza népével, akik persze már rég óta tudták, hogy ez kedvenc beugratós kérdése. Intett a frissítö italokat tartó szolgáknak, és töltetett magának egy kupa frissen facsart narancslevet. Közben jobb lábával lassan áthelyezte a testsúlyát a rabszolga felsö testére, úgy vette el a kupát. Nevetésre csalta, ahogy a kemény munkában megfáradt csigolyák megreccsennek alatta. Aztán visszalépett a fejére. Lassan kortyolgatta a messziröl hozatott drága csemegét. Amikor a frissítöt kiitta, huncut mosollyal körbe nézett a szolgálólányokon:
– Ezt soha nem tanulják meg. Egy rabszolgának egyáltalán ne legyen akarata, hacsak az nem, hogy engem, az Úrnöjét szolgálja. Pedig ez egyszerű. Azért is hívtam ma össze mindenkit, a ház népét, a rabszolgákat is, hogy okuljatok – ezt még szinte tárgyilagos hangon mesélte el, de fenyegetö hangnemre váltott, amint már a hátrébb felsorakoztatott házi rabszolgáknak címezte:
– a ti életetekne
k csak ez az egy célja van, csak ezt akarhatjátok! A szolgálólányok gyöngyözö kacaja közepette hátra hajitotta a kupát és lenézett. A lába alatt a kivörösödött fej elkeseredetten küzdött minden lélegzet vételért.
– Nos, mi jár annak, aki ekkorát hibázik? – csilingeltek a szavai, újra olyan játékosan, mintha egy kisgyermekkel incselkedne. Mi legyen a büntetésed, hm ? Néhány szabad szolgáló felkiáltott:
– Halál rá! – és várták az ítéletet.
Odakint tombolt a tél. Fagyott minden éjjel. Most még csak délután volt, de ekkora hóviharban a kutyákat sem engedték ki. A várakozás csendjében hallani lehetett a szél süvítését. Dominika kisasszony hirtelen elhatározásra jutott. Visszalépett a földre a rabszolga fejéröl, és parancsolt a katonáknak:
– Amíg kitalálom, mi legyen a lázadó sorsa, addig kötözzétek ki az udvarra és korbácsoljátok meg! Vacsora után majd folytatjuk a játékot. Estére láncra verve hozzátok az északi kisterembe, és hagyjatok vele, meg a szolgálóimmal magunkra! A szolgálók tudták, hogy ma este igen különleges programra készülhetnek. Már alig várták, hogy Dominika kisasszony hogyan fogja engedelmességre tanítani a megkorbácsolt, átfagyott, a terem közepén tehetetlenül fekvő, kiláncolt férfit, aki láthatóan belül még mindig tele volt lázadással. Ezt egy rabszolgának megengedni túl nagy luxus volt abban az idöben. Meg kellett törni a büszkeségét. Vacsora után, amint belépett a terembe, maga Dominika kisasszony is kíváncsi volt, milyen ötlet jut majd eszébe. Mindig átadta magát a hirtelen jövö szeszélyeinek, így még ö maga sem tudta, mire számítson saját magától. Minden esetre azt akarta, hogy a rabszolga valahogy kimutassa az iránta való hüségét.

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!