Alföldi Róbert, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója Arisztophanész komédiáját, a Lüzisztratét rendezi a fiumei Ivan Zajc Horvát Nemzeti Színházban. A premiert szombaton tartják, annak ellenére, hogy az INA horvát olajtársaság megvonta a támogatást az előadástól annak provokatív plakátja miatt.
A jelenleg Fiumében tartózkodó magyar rendező az MTI-nek elmondta: a színház intendánsa, Nada Matosevic Oreskovic látta Szarajevóban 2008-ban a kisszínházak nemzetközi fesztiválján a Bárka Színház Szentivánéji álom című előadását, ez alapján kérte fel a fiumei munkára. Arisztophanész komédiáját közösen választották ki a színház vezetésével, mivel az ottani nemzetiben ezt az évadot az antik görög drámának szentelik.
A történet főhősei az athéni nők, akik megelégelik, hogy férjeik csak a spártaiakkal való háborúskodásnak élnek. Ezért a címszereplő, Lüzisztraté vezetésével megegyeznek az ellenséges város asszonyaival, hogy addig nem engedik férjeiket a hálószobájukba, amíg azok véget nem vetnek a küzdelemnek.
A darab középpontjában a háború és a macsó férfiak feledékenysége áll, ami a normális életvitelüket illeti. Lüzisztraté vezetésével a nők föllázadnak, háborút indítanak, igyekeznek a férfiak férfiasságára apellálni, amikor saját nőiségüket vetik be mint harci eszközt, hogy ezzel kényszerítsék ki a háború befejezését az athéni és a spártai férfiak között – hangsúlyozta Alföldi Róbert.
A rendező elárulta: a darabbal összefüggésben az érdekli, “lehetséges-e, hogy a hatalom – amely hasonlóan működik Horvátországban és Magyarországon – képes együttműködni a közösség életének jobbítása érdekében”. Ezért a darabot a horvát száborba, a parlamentbe helyezte.
Mint arra Alföldi Róbert a Globus című horvát hetilapnak nyilatkozva rámutatott: a kortárs kritikusok és színházi emberek ezt az antik görög darabot a feminista és a pacifista világnézet előőrsének tekintik. A komédia színrevitelénél azonban az is motiválta, hogy megmutassa az olvasat sötétebb oldalát is, amely kérdéseket vet fel az intimitásról, a morálról, az emberiességről megtartva a darab lendületét, sikamlós humorát.
Alföldi Róbert az MTI-nek elmondta, hogy január 6. óta próbálja a horvát társulattal a Lüzisztratét, és a művészek a műszaki munkatársakkal együtt maradéktalanul megvalósítják rendezői elképzeléseit.
Horvátországban egyébként a fiumei színház az egyetlen, amelynek négy társulata van: egy horvát és egy olasz drámai tagozat, valamint egy opera és egy külön balett együttes. Egy-egy darab színreviteléhez hat hét áll rendelkezésre.
A bemutató nagy nyilvánosságot kapott a horvát sajtóban, amely az előadás plakátjára is felhívta a figyelmet: a Magyar Ádám és Szabó Árpád által jegyezett plakáton ugyanis – az antik görög komédia lényegére, a szexualitásra utalva – egy kerek tortácskára helyezett rózsaszín marcipán fallosz látható.
A plakát, amely városszerte hirdeti a bemutatót, arra indította az INÁ-t, hogy megvonja szponzori támogatását az Arisztophanész-előadástól. Ez azonban nem befolyásolja a Lüzisztraté szombati premierjét – erősítették meg az MTI-nek a színház sajtóosztályán.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Liptai Claudia tíz év után újra színpadra áll. Egy Neil Simon-darabban szerepel majd, többek közt Rudolf Péterrel és Nagy-Kálózy Eszterrel játszik együtt. Claudia korábban azt mondta, a próbák alatt pont úgy izgul, mint akkor, amikor először lépett a Vígszínház világot jelentő deszkáira.Most a Centrál Színházban láthatjuk, ahol most Claire Ganz bőrébe bújva úgy láthatjuk, ahogyan még soha sem.
Wright darabja a márki életének azon pontján játszódik, amikor a király védelme nevében diliházba zárják. A király védelme Sade esetében kissé ironikus színezetet kapott, ugyanis arról volt szó, hogy nemesi származása miatt nem volt ildomos őt csak úgy börtönbe zárni, így kapta meg a király védelmének titulusát, ami persze ugyanúgy rabságot jelentett. A márki esetében a védelem a társadalomra értendő, mivel Sade-ot a romlottsággal tették egyenlővé, s olyan emberként tekintettek rá, akinek semmi keresni valója az társadalomban. Sade életének tetemes részét töltötte börtönökben és a már említett charentoni elmegyógyintézetben.
A darab sok rétegének mindegyike hordoz magában némi elégtételt mindegyik szereplő számára. Az elme gyógyintézet újonnan kinevezett igazgatója korrupt: hogy felesége kedvében járjon, csodálatos kastélyt épített neki, persze az anyagiak beszerzése koránt sem saját zsebéből történik. Amikor a történet elején felkeresi a márki felesége, már sejteni lehet, hogy az igazi csata az igazgató és a márki között fog végbemenni, az abbé csak közvetítő lesz, mégis a márki vele „küzd” meg, de az igazgató személye e láthatatlan küzdelemben is formálódik, saját erkölcsi mércéjének megfelelően. Ő képviseli azt a fajta társadalmi tömböt, akik be akarják tapasztani a márki száját, levágni a kezeit, hogy művei ne születhessenek meg, melyekben a vágy és kegyetlenség kézen fogja az olvasót, és magával rántja. Hogy ez művészet? Az igazgató értékrendje megegyezik ebből a szempontból az átlag ember véleményével, mégis a darab végén a márki győz, ha győzelemnek lehet hívni ezt a sajátos sorsot, és annak beteljesedését. Wright történelmi hiteltelenségének (a márkit nem darabolják fel, hanem 1814-ben, 74 évesen éri utol a halál) oka maga a mondanivaló: egy elmét nem lehet ténylegesen megtörni, a látszólagos megoldások csak féligazságokká érnek, aztán megrekednek saját dimenziójukban. Eszközök ezek, ami nélkül nehezen, vagy ami még rosszabb, tévesen értelmezhető sade-i koncepcióval találná magát szembe a néző.
A már említett Parti Nóra játéka igazi alakká csiszolta saját szerepét, nem húzódik meg az erős jellemmel megáldott márki árnyékában. Az igazgatót megformáló Seress Zoltán pedig szépen, lassan kibontva szerepét, a márki büntetéseivel arányosan bukik el a szemünk előtt, ami megint csak Sade győzelmét sugallja. Spolarics Andrea, aki Sade feleségét alakítja, különös színt visz a történetbe. Ő a márki egyik áldozata, hiszen, mint Sade feleségét, a társadalom kirekeszti, ugyanúgy, mint a márkit. Bevallom, nehezen tudtam elképzelni, vajon milyen lesz Mucsi Zoltán Sade márkija – valahogy nem tudtam ennek a nagyon karakteres színésznek a munkásságából kiragadni egy momentumot, amivel behelyettesíthetném a márki szerepét, így meglepetésként ért, amit a színpadon, és körülötte tapasztaltam. Mucsi játéka pimasz és kérkedő, olyan, mint maga a márki, ami talán az utóbbi évek egyik legjobb megformálása volt a magyar színpadokon – ha különleges alakokról beszélünk.