Hatvan-hetvenezer forintot keres hetente egy középkategóriás dzsigoló Budapesten, ezért az összegért azonban a kéjjel bizniszelő férfiaknak nem csupán testi, hanem lelki szolgáltatást is kell nyújtaniuk. A Női Lapozó újságírója egy “gyakorló” férfi prostituálttal beszélgetett a szakma szabályairól, az újoncokról, a veszélyekről és persze a nők vágyairól.
A 27 éves Tamással az egyik belvárosi kávézóban beszél – a feltűnően jóképű, magas, napbarnított bőrű férfi mosolyogva veszi tudomásul a szomszéd asztaloknál ülő nők pillantásait. “Látod, őket szeretem legjobban ebben a munkában. A nők csodálatosak, akár húsz-, akár hatvanévesek, és nekem csak annyi a dolgom, hogy boldoggá tegyem őket” – kezd mesélni “hivatásáról”. Tamás – aki arra kért, hogy ne áruljuk el valódi nevét – ugyanis prostituált, vagy ahogy ő mondja, dzsigoló. Pénzért elégít ki nőket, sőt ha igény van rá, akár színházba, moziba és bevásárolni is elkíséri őket, olykor pedig pszichológusként foglalkozik a lelkivilágukkal. Persze szép summáért.
Egyetemről a szexpiacra: “Még egyetemista voltam, amikor elkezdtem házhoz járni, huszonnégy évesen ez tűnt a legkönnyebb kereseti forrásnak. Mindig is szerettem a lányokat és a szexet, úgyhogy azt gondoltam, miért is ne próbálnám ki? Persze nem indult be azonnal a biznisz, először csak egy társkeresőre regisztráltam fel, a bemutatkozó levelemben írtam le, hogy a szolgáltatásaimért cserébe támogatást várok. Senki nem jelentkezett” – emlékszik vissza. Néhány hét múlva az egyik internetes fórumon beszélgetésbe elegyedett egy ún. escortfiúval. Az escort kifejezés eredetileg kísérőt jelentett, mindenféle szexuális szolgáltatás nélkül – manapság azonban az escortok már nemcsak rendezvényekre, színházba és partikra kísérik el ügyfeleiket, hanem az ágyba is. A fiú részletesen elmagyarázta neki, hol érdemes hirdetést feladni. Meztelen képeket kellett készítenie, és feltöltenie az internetes oldalra. Néhány nappal később érkezett az első hívás, egy 47 éves családanyától. “Rengeteg telefont kaptam férfiaktól is. Tudom, hogy sok heteroszexuális fiú a pénz miatt őket is fogadja, de én erre képtelen lennék” – teszi hozzá.
Kenyában és Brazíliában is népszerűek a dzsigolók: “Hölgyeim! Ápolt, diszkrét, jó megjelenésű hetero férfi vagyok. Vállalok escortot is, igény szerint tölthetjük az időt kellemesen kettesben. Hívjatok bátran, megbeszéljük, mik az elvárásaitok, igényeitek.” – Nem kellett hosszasan kutatnunk az interneten ahhoz, hogy ilyen és ehhez hasonló hirdetéseket találjunk, a legnépszerűbb partnerkereső oldalakon ugyanis hemzsegnek a “hölgyeknek és uraknak szóló ajánlatok”. Pedig a férfiprostitúció a becslések szerint Magyarországon nem jelentős: körülbelül húszezer prostituáltat tartanak számon az országban, közülük két-háromezren férfiak. Nem úgy, mint Tunéziában, Brazíliában, a Karib-szigeteken vagy éppen Kenyában, mely utóbbi kis túlzással mára már elnyerte a “turistanők Thaiföldje” jelzőt. A magányosan vagy barátnőkkel utazó nők némi pénzért cserébe bárhol találnak jóképű, több nyelven beszélő kísérőt, aki teljesíti az ágyban a kéréseiket, na meg elkíséri őket a turistalátványosságokhoz, étterembe és a tengerpartra. Az “áru” ugyanis itt nem csupán a szex, hanem a társaság.
Mit akar a nő, mit kér a férfi? “A magyar nők sem kizárólag a szexet keresik. Sokuknak a fizikai kielégülésen túl egy nagy beszélgetésre és néhány párkapcsolati tanácsra van szükségük, na meg egy vállra, amelyen kisírhatják magukat” – magyarázza Tamás. Az évek óta magányosan élőknek ugyanis a szexnél sokszor jóval többet számít az, hogy éjszaka szuszog valaki mellettük a franciaágyban. Tamás vendégköre elsősorban negyvenes-ötvenes, elvált, magányos nőkből áll, akiknek valamiért nem jön össze egy valódi párkapcsolat, ezért a testi szerelemmel vigasztalódnak. De járt már nála olyan, harmincas éveiben járó fiatal nő is, aki még soha nem volt férfival, és ki akarta próbálni, milyen érzés szeretkezni valakivel. A dzsigoló arról is hallott már, hogy némelyik “kollégájához” azért látogattak el nők, hogy teherbe essenek – de ezt senki nem vállalja szívesen. “Én a fiúk között a középkategóriába tartozom. Vagyis nem vagyok tagja a legelitebb escortügynökségeknek, amelyek a férfiakat többek között luxusszállodában lakó külföldi hölgyeknek közvetítik ki eszméletlen összegekért. Egyébként itt sem a szex áll a középpontban, ezeknek a férfiaknak ugyanis legalább két-három nyelven kell beszélniük, intelligensnek és műveltnek kell lenniük, hogy ha arra kerül a sor, társaságban is megállják a helyüket” – magyarázza Tamás. Ahogy ő mondja, a középkategória tipikusan az interneten hirdetők közül kerül ki, akik saját lakásukban vagy hotelben, kulturált körülmények között fogadják a kuncsaftjaikat. És persze a női prostituáltakhoz hasonlóan a férfiak között is vannak olyanok, akik az út szélén és az aluljárókban árulják bájaikat – rendszerint férfiaknak, pár ezer forintért.
Barátnőre, munkára és családra vágynak: Tamás hetente általában hetven-nyolcvanezer forintot keres, ám az üzlet nem mindig jön össze – gyakran okoz vitát az óvszer, de van, hogy prózaibb okok miatt marad el az együttlét. “Egy idősebb vagy kevésbé vonzó nő nem mindig váltja ki belőlem a megfelelő reakciót, bármennyire is próbálok a fantáziámra hagyatkozni. Általában a volt barátnőmet vagy egy szexis filmsztárt próbálok magam elé képzelni, de van, amikor ennek ellenére sem működik a műszer. Ilyenkor persze nem kérhetek pénzt” – magyarázza. A tapasztalt kuncsaftok egyébként – ahogy Tamás mondja – tisztában vannak a szabályokkal, például minden fiútól elkérik az egészségügyi igazolást, na meg az AIDS-szűrésről szóló lapot. “Azzal mindnyájan tisztában vagyunk, hogy a tűzzel játszunk, hiszen bármikor elkaphatunk valamilyen betegséget. Egy-egy sűrű nap után mocskosnak érzem magam, és órákig állok a zuhanyzóban, ráadásul lelkileg-testileg kimerülök” – teszi hozzá. Egy-két éven belül szeretne felhagyni ezzel az élettel, barátnőt keresni, családot alapítani, és persze a “polgári” szakmájában elhelyezkedni.
A szexuálpszichológus véleménye: Ma nagyon elterjedt a megélhetési prostitúció. Mind a férfi, mind a női prostituáltak “idő előtt” kiégnek érzelmileg. Az esetek többségében sosem derül ki a “titok”, hogy miből éltek mondjuk egy házasságot megelőzően. A szokásosnál zárkózottabbak, önértékelési zavarokkal küzdenek. A családjukkal szemben vagy nagyon elköteleződnek, és küzdenek azért, hogy jólétben éljen a gyermekük, és ne kényszerüljön hasonló cselekedetekre, vagy nagyon lazára veszik, és jöhet a nyitott házasság. Egyénileg változik az, hogy kire milyen hatással van az ifjúkori életmód. Férfiaknál elég sűrűn előfordul, hogy a saját nemük mellett döntenek szexuálisan, a nőknél ez sokkal ritkább.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
A virtualitás a szexiparba is begyűrűzött: a piroslámpás negyedek szerepét átvették a webkamerás stúdiók, és velük együtt megjelentek a szexpiac új szereplői is, a webmesterek és a modellek. Élő kapcsolás az információs szupersztráda Rákóczi teréről. Kétségbeesetten keresem a menekülési útvonalat a pesti kilencemeletes apró konyhájából. Helyettem egy izzadságcsepp indul meg elszántan a homlokomról lefelé. Még a szemöldököm vonalát sem éri el, a stúdió tulajdonosa azt mondja, így semmit nem látni belőlem, vegyem le a blúzomat. Nem egészen úgy készültem, hogy egy szál trikóban fogok parádézni három ember előtt, válaszolok, mire Gábor kétkedve néz rám: munka közben meztelen leszel. Tudod, hogy hova jöttél, nem? Fordulj meg! – mondja. Bár barátságos a hangja, kérése felér egy paranccsal. Miközben követem az utasítást, hogy leplezzem a zavarom, a csap fölé kiragasztott papírlapba kapaszkodom a tekintetemmel: Január elsejétől mindenki azonnal elmosogat maga után, különben ötezer forintot azonnal levonok tőle! Olyan ez a pár sor, mint egy menedék: ez is csak egy munkahely. Nem kell sokáig a lapba kapaszkodnom, Gábor végzett: – Négyszáz köbcenti a melledbe és degeszre fogod keresni magad – hangzik az ítélet.
A prostituált nem büntethető, a prostitúció igen. Mely körülbelül annyira életszerű, mintha azt mondanánk: a pálinkafőzést nem szankcionáljuk, de a kocsmanyitást igen. Vagyis az örömlány tevékenysége büntetlen, de őt foglalkoztatni nem az. Bizonyos doktriner jogvédők még a kuncsaftokat is rabosítanák. De ugyan miért? Szabadelvű, pluralista államban az egyénnek sok dologhoz joga van. Természetesen nem mindenhez. Nem okozhat kárt, jogsérelmet példának okáért más egyén(ek)nek. Ugyanakkor szabadon művelhet bármit, amivel a többiek véleménye (és/vagy a szaktudományos faktumok) alapján csak és kizárólag önmagának árt.