Futótűzként terjedt a faluban, hogy új református lelkész érkezett. Hamar ezerféle pletyka kapott szárnyra az új papról, alaposan kivesézve minden részletet, családi állapotáról, külsejéről, múltjáról, s szerintem titkon minden nő érdeklődéssel sandított a parókia felé, talán megpillanthatja az új jövevényt, aki egy pillanatra izgalmat hozott az egyhangú falusi élet légkörébe.
Olyan 15 éves lehettem akkor, csordultig tele a kamasz lányok makacsságával, életfájdalmával, lázadásával, egyszóval nem igazán érdekelt mi történik körülöttem, főleg az nem, hogy új pap érkezett. Eltelt jó néhány hét, mikor először szembe találkoztam vele az utcán, nem volt túl magas, nem volt feltűnően jóképű, de volt benne valami sárm, ami talán a sötét szemeiből, talán a helyesen rászabott fekete öltönyből, vagy a vékony bajusz alól, laza természetességgel előbúvó kisfiús mosolyból sugárzott, mai napig nem tudom megmagyarázni, de tény, a hatást, amit kiváltott belőlem, sokáig nem tudtam hova tenni. Elöntött a forróság. Kimérten rám köszönt, egy fegyelmezett mosolyt küldött felém és tovább sietett, végül is egy gyerek voltam a szemében, közel egy húszassal volt idősebb nálam, hasonló korú gyerekei voltak. Innentől kezdve, elég volt, ha csak megjelent a látómezőmben, a szemem könnybe lábadt, a gyomrom összeugrott, kezem – lábam elkezdett remegni, s ha meg kellett szólalnom, mintha hosszú futásból álltam volna meg hirtelen, úgy ziháltam, és sokszor éreztem: nedves vagyok. Állandóan kerestem a közelségét, hittanórákra, ifjúsági foglalkozásokra jártam, javarészt, csak miatta. Néha elértem, hogy rám nézzen, sőt olykor meg is szólított, mennyei volt az eufória, amit akkor éreztem.
Ő lett kiteljesedő, s hamarosan változatossá fejlesztett szexuális fantáziám kizárólagos tárgya, minden róla szólt, s igenis tudatosan éreztem, egyszer mindez valóság lesz, csak türelmesnek és kitartónak kell lennem.
Időközben eltelt 10 év, felnőttem egy elérhetetlen és valójában ismeretlen férfi bűvkörében. Éjszakákon át édesgettem magamhoz a gondolatot milyen lehet ajkát ajkamhoz érinteni? Milyen lehet a bőre illata, érintése, ölelése, szenvedélye, mikor remegő pórusokkal igyekszik minél közelebb kerülni hozzám, gyönyöröm forrásához? Tulajdonképpen magam előtt is szégyelltem bevallani, félnék vele találkozni, ha a szemébe kellene néznem, úgy érzem, égetne a pillantása, hisz hosszú ideje már nem is láttam, csak az emléknek hitt emlék, csak az érzés, amit kiváltott belőlem, az élt még lelkemben egy titkos kis rekeszbe a külvilágtól gondosan elzárva. Egyik nap nyugisan üldögéltem az irodában a munkahelyemen, körülöttem jöttek – mentek az emberek, én pedig kizárva a külső zajokat, érdeklődéssel tanulmányoztam a monitoron egy méretes táblázatot.
Ekkor valaki rám köszönt, talán kétszer is szólt, mire felfigyeltem az ismerős hangszínre. Ott állt előttem.. Szinte semmit nem változott az évek során, talán kicsit őszesebb lett a haja és a bajusza, de a kisugárzása most is erős volt, csak a szemében láttam egy számomra ismeretlen fényű szomorúságot. Az érzés viszont aznap is ugyanolyan intenzitással tört rám, mint bármikor az évek során, ha a közelembe került: a másodperc tört része alatt felszökött a vérnyomásom, szemem könnybe lábadt.
Mondott valamit, miért kereste fel a hivatalt, ahol dolgozom, de nem igazán fogtam fel a szavak értelmét, mintha véráramom minden zaja a fülembe összpontosult volna, csak gépiesen tettem a dolgomat. Késő délután, zárás előtt kellett volna visszajönnie, a dokumentumért, amire szüksége volt. Kicsit csüggedten elmagyarázta, nem tud visszajönni, mert lelkészi gyűlésre kell mennie, de ugyanakkor szeretné még aznap megkapni a doksit. Felajánlottam, hogy ha gondolja, akkor eljöhet hozzám a papírért, mikor végez, addigra én is hazaérek a munkából.
Azt mondta, ez lesz a legjobb megoldás.
Megköszönte segítségemet, leírtam neki a címem, ismét felbukkant az észvesztő mosoly, amibe órákon át bele tudnék feledkezni, még akkor is úgy éreztem ennyi év távlatából, semmit nem változott vágyam és szenvedélyem iránta. Addig néztem az ablakon át utána, míg be nem ült az autójába és elhajtott. Semmit nem reméltem és nem terveztem vele kapcsolatban, csak vártam azt a néhány perces újabb találkozást. Abban sem voltam biztos, hogy feljön hozzám, lehet, csak a tömbház előtt tudok vele összefutni.
Váratlanul ért ez az élmény, egész délután különös izgatottság járta át minden idegszálam. Öt óra felé járhatott, mikor berregett a kaputelefon, s az ő hangját hallottam. Kértem jöjjön fel, felkészülve a nemleges válaszra, meglepődtem, mikor egyszerűen annyit mondott: „Megyek!”
Még 2-3 perc feszült várakozás és kopogtattak. Kinyitottam az ajtót, újra végig mértem, megpróbáltam egy pillantással magamba szívni a lényét, a sármját, tekintetemmel megsimogatom arcát, vékony, szorosra zárt ajkait, vállait, mellkasát, felkészültem rá, hogy ismét ennyi jut nekem. Beinvitáltam és hellyel kínáltam, szó nélkül elfogadta, megpróbáltam természetesen viselkedni, ami nagyon nehéz volt, délelőtt óta nedves voltam s most ez még inkább fokozódott. Csak egy karnyújtásnyira volt. Milliószor eljátszadoztam, mit fogok tenni, ha egyszer ennyire veszélyesen közel kerülök hozzá.
– Megkínálhatom egy kávéval, tiszteletes úr? – kérdeztem nyugalmat erőltetve a hangomra.
– Lehet, már késő van, de most mégis jól esne, köszönöm. – válaszolta
Pillanatok alatt oda tettem a kávét főni, bár nekem pláne nem hiányzott, minden idegszálam maximumon rezgett.
Közben átadtam a dokumentumokat, kissé előrehajoltam a kanapé fölé, ahol ült, hogy elmagyarázzam, és megmutassam, hol kell aláírnia, egy pillanatra kezem a kezéhez ért, végzetes áramütésszerű élmény volt ez, mindketten éreztük, mert egyszerre kaptuk fel a fejünket a papír bűvöléséből, s tekintetünk találkozott. Még egy kicsit szívesen fürödtem volna a barna szempárban. Ekkor hallottam, hogy kész a kávé. Összetört a varázs. Úgy éreztem örökre, rettenetes zavarban voltunk mindketten, már – már féltem, hogy felpattan és elrohan, és nem élvezhetem még egy kicsit a társaságát, lassan ezzel is elégedett lettem volna.
Kitöltöttem a kávét, leültem vele szemben tisztes távolságra, pár szót váltottunk, csupa semleges dologról, amivel a zavarunkat leplezni tudtuk, majd hirtelen azt mondta, hogy mennie kell és leakarta tenni a csészét, de az valamiért félrebillent, egyszerre kaptunk utána, s így újra összeért a kezünk.
Most már nem engedtem el, kinyújtott kezemmel megfogtam a kezét, és belekulcsoltam az ujjaim az ujjaiba, egymás szemébe néztünk. Nem ellenkezett. Egy lépéssel a kanapé előtt álltam ahol ő ült, kezem a kezében, lehajoltam ajkához, s mint egy szent feszületet úgy érintettem ajkammal. Minden benne volt, minden elfojtott évtizede felgyűlt vágyam, szenvedélyem követelte a nyelvét, de át sem futott e gondolat az agyamon, máris úgy tapadtunk egymásra, mintha az életünk múlna egy csókon.
Lélegzetünk egyre szaporább lett, feltérdeltem a kanapéra, így szemközt az ölébe ülhettem, szeméremdombommal nadrágon keresztül is éreztem férfiasságát, ami engem követeltem, csak engem. Most éreztem igazán, hogy az enyém lehet, egy óráig, kettőig, de csak az enyém. Arcát két kezembe fogtam, a szemébe néztem, kíváncsi voltam mit olvasok ki belőle, de csak azt láttam, hogy a délelőtti szomorúság, ami még feltűnő volt számomra, mostanra eltűnt. Kezei a blúzom alatt a melleim keresték, megtalálva sokáig időztek rajta, gyurmázták, a bimbókkal játszadoztak, olyan szorosan öleltem magamhoz amennyire csak tudtam, hogy újra hosszan csókoljam, játszadoztam az alsó ajkával beszívtam, majd elengedtem, nyelvünk tökéletes harmóniában szeretkezett egymással. Már nem sietett sehova.
Sokáig ebben a pózban kóstolgattuk egymást, a nyakát csókoltam, a füleit harapdáltam enyhén, csiklandozva, suttogva beszéltünk, mintha féltünk volna, hogy valaki meghallja s ellopja a varázst.
– Végre az enyém vagy! – búgtam fülébe, miközben ingétől szabadítottam meg.
– Végre! – visszhangzott a számomra kétértelmű válasz.
– Ezek szerint …? – és itt nem tudtam, hogy folytassam a kérdést, agyamat jobban uralta a gyönyör, amit adni és kapni akartam, minthogy bonyolult kérdéseket tegyek fel.
– Ezek szerint! – és a nyakamba csókolt, s nyelvével lefelé haladt a melleim felé, bimbómat cirógatta, én pedig boldogan túrtam a hajába, körmeimmel enyhén a hátába karmoltam.
Meztelen felsőtestünk önkívületbe simult egymáshoz, csípőm körkörös mozdulatával még közelebb került szeméremdombom a nadrágjában alig férő férfiasságához…
Alig vártam, hogy kiszabadítsam börtönéből. Egyesülni akartam vele mindenáron. Kéjesen simogatta a popsim, enyhén belemarkolt, benyúlt a nadrágomba amennyire csak lehetett, de ajkaival egy pillanatra sem szakadt el bőrömtől, kényeztette, csókolta. Kissé elemelkedtem tőle, hogy nadrágjából kiszabadítsam keménységét, s végre a kezeimbe érezzem, játszhassak vele. Követelőzően meredt felém, alig értem hozzá, makkján megjelent a kéj első cseppje. Teljesen átázott bugyimat alig bírtam leszaggatni magamról, ujjaival játszadozott a csiklómon, csak néhány perc választott el mindkettőnket a beteljesüléstől.
– Gyere, kérlek, gyere! – suttogta
Remegő szeméremajkakkal térdeltem makkja fölé a kanapén, ő kissé lentebb csúszott, hogy minél mélyebben tudjak beleülni a kívánatos farokba, hogy gyönyörünk kiteljesedjen végre. Lassan ereszkedtem bele, érezni akartam, ahogy kitölti belsőmet. Popsim vájatában éreztem golyóját, elöntött a forróság, hátamat cirógatta, ahogy elkezdtem lovagolni rajta, felszabadultunk egymásban, rászorítottam hüvelyizmommal amennyire csak lehetett, szorosan körül öleltem, felemelkedtem majd vissza, váltogattam a tempókat, lassú emelkedés, gyors huppanás, vagy fordítva, olykor majdnem kiemelkedtem belőle és lassan óvatosan vissza, csiklóm minden „manőverbe” beleremegett folyton az orgazmus közelében voltam..
Nem tudom meddig kacérkodtam így a gyönyörrel, mert az idő elmosódott, éreztem, hogy szorosan magához ölel, belemarkol a popsimba, úgy mozogtam rajta, hogy bennem volt, már nem fel és le, tempóztam, hanem előre és hátra, és körbe-körbe, éreztem, hogy megfeszül bennem és nyögdécselései jelezték mindjárt el fog élvezni. Gyorsítottam a tempón, hogy én is szabadjára engedhessem testemben, az apró, színes mézzel töltött léggömböket, orgazmusomat.
Szinte tökéletesen, majdnem egyszerre történt meg, ahogy láttam szemében kiülni a mámort, teljesen lelassítottam a tempót, majd megálltam, bennem pihent, hátamon apró cseppekben verejték gyűlt össze, ahogy tarkóját cirógattam, majd vállát csókolgattam, érződött már nem volt benne semmi feszültség. Sokáig simogattuk, csókoltuk még egymást, becéző szavakat suttogott a fülembe, megtudtam, rég volt része ilyen élményben, s éreztem, hogy nem zárja ki a folytatás lehetőségét sem.
Valamikor az éjszaka közepén lezuhanyozott, felöltözött és elment. Nem beszéltünk kettőnkről, hisz nem is volt mit, de akkor nagyon fájt elengedni. Azóta nagyon ritkán látom, ilyenkor továbbra is elönt a forróság, titkon remélem, őt is.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
