Hétfőn reggel Bikám elhúzott valahova, azt hiszem, biliárdozni a gyökér haverjaival, én pedig felhívtam Ádámot, régi szeretőmet, hogy fogadna-e? Ádám egy újgazdag elkényelmesedett hülyegyerek, aki azt hitte, hogy majd fényesen megél az autógumi-abroncs üzletből, amit az apukája vett neki. Szegénynek nem jött be, alig volt vevője. Budán éldegélt a családi kuria mellett egy kisebb házban. Felhívtam:
– Szia, Ádám, nem zavarlak?
– Te sosem. Hogy vagy?
– Baszatlanul.
– Segíthetek?
– Megköszönném. Felbékávézom hozzád, aztán majd elütjük valamivel az időt.
– Tomi?
– Hagyjuk Bikám, most érted prüszköl a sunám. Bevállalsz?
– Gyere. Van kokárdád, te kurva?
– Kurva az anyád! Egyébként nincs, de ha szeretnéd, gyorsan felvarrok egyet a picsámra.
– Ne szurkáld azt össze, majd én megszurkálom neked.
Kicsínosítottam magam, felvettem a legígéretesebb faszállító szerelésem, és elindultam. Úgy fújt ez a kurva szél, hogy majd’ levitte a baszott fejemet. A Moszkván átszálltam a 22-esre. Üldögélek-üldögélek, mígnem egy fasz nyanya oda nem zsibbad mellém és elkezd dumálni nekem, hogy mennyire megváltozott a világ, mennyire nem ért már semmit. Én kedvesen mosolygok, helyeselek, mint egy angyal – úgysem húzza már sokáig, problémái záros határidőn belül megoldódnak. Tisztában vagyok vele, hogy külsőleg van bennem valami alapvető kedvesség, amit az emberek látni vélnek, pedig a kedvesség nem alapvető tulajdonságom. Az emberek szeretnek – ezt el kell fogadnom. De nekem nem kell szeretnem őket.
Leszállok, és elindulok a hegyen felfele, Ádám lakásához. A szülei háza mellett egy külön telken van az ő kis sasfészke. Becsöngetek, ő meg lelkesen üget ki, hogy beengedjen. Puszit nyom az arcomra, mint valami gimis kislány. Ezen meg is rökönyödök magamban. Mintha nem kúrt volna már számtalanszor seggbe…
Beterelt a nappaliba, úriemberesen lesegítette a kabátomat. Szinte éreztem, ahogy egyre merevedik a fasza, pusztán a gondolattól, hogy mindjárt az ágyban fogunk hemperegni. Mindig ugyanaz a recept. Minden héten. Kérdezte, mit iszom. Mondom, rozét. Eltűnt a konyhába. Amikor visszajött két pohárral és egy üveg borral, látom, hogy nincs rajta zokni. Eltűnt. „Ez a srác ismer engem” – gondoltam magamban. Tudja, hogy mit szeretek… Zavartalanul leül velem szemben a díványra és elkezdünk iszogatni. Fehér pólót és farmert visel. Tudom, hogy előzőleg gondosan levette az alsógatyáját, hogy később ne kelljen bajlódni vele (az úriember ügyel a részletekre) így a sliccén keresztül szabad bejárást biztosítva nekem. Mindig így szokott történni, én pedig olyan csaj vagyok, aki villámgyorsan tanul.
Mint már említettem, Ádám többnyire seggbe szereti a lányokat – nem sokan engedik meg ezt neki, így ilyenkor engem vesz elő, már ha nem én jelentkezem előbb. Igen, már bizonyára kitaláltátok, hogy bisex. Engem néha kinyalt, régi ismeretségünkre való tekintettel. Egy darabig felszínes témákról csevegtünk, mint a nyugdíjasok, majd hirtelen közbevágtam:
– Nincs kedved lehugyozni?
Ádám nem jött zavarba, pedig éppen azt ecsetelte, hogy mennyire nem megy a gumiboltja – kizökkent. Azt mondja, semmi akadálya. Feláll és elindul, illedelmesen maga elé engedve a nappali ajtajában. Látom, hogy nem a hálószobájába megyünk, hanem a fürdőszoba felé. Meg is kérdezem, mi a terve? Erre azt mondja, hogy a kádban szeretne lepisálni, mert az ágyán most húzták újra az eredeti olasz ágyneműt. Muszáj volt felröhögnöm, hiszen akár a nappaliban is lehugyozhatott volna, ott csak fel kellett volna tekerni a szőnyeget, aztán rá a kőre, onnan könnyű felszedni a pisát. Amikor ezt elmondom neki, azzal érvelt, hogy az anyja néha bejelentés nélkül beállít. Felröhögök, ahogy elképzelem a jelenetet, amint az anyja ránk nyit, miközben a dinasztia szépreményű sarja, az egyetlen örökös, drága kisfia éppen vastagon arcba hugyozik egy jobb sorsra érdemes lánykát
A fürdőszoba világos, tágas és elegáns. Fenyőerdőszag. Minimalista stílusú csaptelep és hatalmas sarokkád. Amint becsukódik mögöttünk az ajtó, Ádám nekem esik. Csókolja a szám, harapdálja a fülem, a nyakam. És szaggatni kezdi a kedvenc blúzom. Leállítom, és felajánlom neki, hogy ezt majd én lehámozom magamról, mielőtt tönkretenné, mert nem egyszerű a kezelése. Amíg én a finom kézműves rézgombjaimmal babrálok, ő szaporán lerántja a pólóját, és lehúzza magáról a farmerjét is. Amikor már nincs rajtam semmi, belefekszem az üres kádba. Ádám már fél lábbal a kádba lépett, mire én röptében elkaptam a másik lábát, és vadul nyalogatni kezdtem a bokáját, talpát. A srác fasza gigantikus nyársként mered előre, a szeme úgy kigúvad, mint aki szellemet lát – pedig semmi oka meglepődni, nem először csinálom neki. Hát, igen: azoktól a sznob kis kurváktól, akikkel az idejét múlatja, nemhogy ilyet nem kap, de még annak is örülhet, ha nem kesztyűvel fogják meg a faszát. És most essen néhány szó Ádám faszáról. Kicsi, tömzsi, sápadt, eres és valahogy mohó szerszáma volt, hatalmas, követelőző, bíbor marhaszív alakú makkal. Átlagos mérete volt, az én Bikámom irdaltan lófaszához képest, mindenképp. A talpnyalás után kényelmesen elhelyezkedtem a kádban és behunytam a szemem. Semmi. Rám irányozta a farkát, de ez kevés volt, ugyanis álló fasszal nem lehet pisálni. És a szerv lohadása sem várható mostanában, hiszen olyan volt, mint egy felhergelt rakéta. Segítettem rajta. Nekem pisa kellett, neki valag. Rákönyököltem a kád peremére, seggem rózsáját felé kínálva. Azonnal tudta is a dolgát. Idegesen belekotort a falra szerelt pipereszekrénybe, imádott síkosítója után. Éreztem, ahogy finoman, körkörös ujjmozgással bekeni a segglyukam. Lassan, finoman nyomja be kis pöcsét, majd dugni kezd. Ő nagyon gyorsan el szokott élvezni, ezúttal sem volt ez másképpen. Megkértem, hogy élvezzen rám. Ő időben szólt, és amikor már nagyon közel járt, felszólított, hogy: most, most! én pedig lefeküdtem a kádba és hagytam, hogy rám verje. Teljesen elborított a gecije, irdatlan sokat termelt. Szegény fiú, ilyenkor annyira sajnálom, mert látom, mennyire ki van éhezve egy jó dugásra, amit csak tőlem kaphat meg. A farka lassan konyulni látszott – jöhet nekem a pisa! Végre. „Kérem a pisát, ide vele, könyörgök! Brunyálj le, buzi szarházi…!” Egy kis szünet után csordogálva, majd egyre sebesebb iramban kaptam a sárga áldást Ádámból – a testmeleg folyadék tiszteletére még a számat is eltátottam. Utána megkértem, hogy ujjazzon elélvezésig. Ádám, ahhoz képest, hogy seggbarát volt, egész ügyesen csinálta. Sikítva mentem el.
Vége volt. Megfürödtünk és visszaültünk borozni. Mint már mondtam, Ádám bisex, és össze is hoztunk pár éve egy hármas partit a masszívan hetero Bikámmal, de erről majd holnap mesélek. Annyit elöljáróban, hogy nem volt zökkenőmentes.
Lulu
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
