Szex, erotika, kínzás nem távoli fogalmak! Nem arról van szó, hogy egy domina kínoz, hanem arról, hogy itt a férfi szenved! Irtózatos kínzás a Pannon töredék zárójelenetében: A film nemcsak azért felejthetetlen, mert Sólyom András minden rendezői, produceri és forgatókönyvírói munkában felmondta a szolgálatot. Marozsán Erika álommellén kívül tartalmaz egy olyan jelenetet, amire minden férfinéző emlékezni fog élete végéig. Kari Györgyi, az ávós vallatónő felizgatja hősünket, majd – kérem az érzékeny olvasókat, innen ne olvassnak tovább! – üvegcsövet dug a húgycsövébe. A Rákosi után született nézők meglepetésére a kihallgatott férfi ezt természetesnek veszi, mondhatni a füle botját sem mozdítja, pedig ilyesmire még belőlem is kiszakadna egy óvatos „ejha”. Lehet, hogy akkoriban zsenánt volt ilyen apróságot egy nő szemére hányni, ha kufircolás volt kilátásban? A megalázott férfi mindenestre faarccal hallgat, hogy a végén velünk együtt borzasztóan meglepődjön! Tovább a többi forradalmi ihletésű erotikus videókra
Valakinek egyszerűen nem elég, ha egymásnak eshetnek a párjával, és a ruhákat letépve őrült szexbe kezdenek. Sőt, az afrodiziákumok használata sem pezsdíti fel a vérét. Az egyetlen dolog, ami fel tudja izgatni, ha képbe kerül egy kötél is. Vagy kendő, vagy sál, vagy bilincs, mindegy, csak kötözni lehessen vele. Ennek a fétisnek az a lényege, hogy kiszolgáltatottá váljunk a párunk előtt, vagy fordítva, a szex alatt. Izgató, de megvannak a szabályai és veszélyei is – lásd a Kill Bill sztárjának, David Carradine szomorú esetét a kötözős szexszel. A durvább verzió egyesek számára már a szadizmussal ér fel. Az ember fiát/lányát nem egyszerűen ki kötik valahová, mint egy kutyát, hanem gúzsba kötik, szadista módon keményen böntetik. Csak hogy néhány példát említsünk: hátrakötözött kézzel fellógatva, bőrcsuklyát a fejre húzva, szájpecket az ajkak közé helyezve vághat neki a vállalkozó szellemű jelentkező a fájdalom és kéj útjának. De Sade márki a szadizmus atyja. Ebben az esetben is érvényesek az előre lefektetett szabályok. A betömött száj miatt viszont más módot kell választani, ha jelezni szeretné az illető, neki már bőven elég volt a játékból. Tovább a teljes cikkre
A japán férfi többnyire éjjel vad szexgép, nappal aktakukac: A japánok munkaőrületéről és a társadalom nyomasztó teljesítmény kényszeréről világszerte legendák keringenek, s az egyetlen dolog, ami a nyugatiak szemében még a távoli szigetország munkamoráljánál is „perverzebbnek” tűnik, az az a mód, ahogyan a japánok kieresztik a fáradt gőzt…
Egy átlagos japán férfi napi 10-13 órát görnyed a vállalati irodaasztalnál, aztán kikapcsolódásképp a szabadidejét is a munkatársakkal tölti, nem a családjával. Gyakran azért sem lehetséges, hogy délután hazaruccanjon, mert éppen „kiküldetésben van”, azaz hónapokra távol kerül otthonától. Így aztán nem csoda, hogy férj és feleség külön-külön, mindegyik a maga útját járva – igaz legtöbbször a fantázia világában – élik ki természetes vágyaikat.
A fantázia alatt pedig a hentai (erotikus manga) világát kell érteni. Az eladott példányszámok alapján a magukra hagyott feleségek kedvence ebben a műfajban az Amour magazin, melyben gyakran közölnek brutális megerőszakolási jeleneteket ábrázoló szituációkat. Hozzáértők szerint a dolog hátterében kulturális okok állnak: Japánban a 19. században a nők feladata egyértelműen az új nemzedék biztosítása volt, s a gazdagabb harcosok megengedhették maguknak, hogy poligámiában éljenek. A házon belül örökös intrika folyt a férj kegyeinek – pillanatnyi – megszerzéséért, a nő állandó féltékenységben élt, de ezt nem mutathatta ki.
Ami azt illeti, a modern idők sok mindenben hasonlítanak a 19. századi történetre. A nők és férfiak ugyan házasok, de sokszor fizikailag és lelkileg is szinte állandó a távolság köztük. A nők általában csupán a diplomaosztótól a férjhez menésig dolgoznak pár évet, aztán a családnak szentelik az életüket.
A féfiak pedig egyfajta „szexuális nyugtalanságban” élnek. Fantáziavilágukat a 17 év körüli, matrózruhás, hosszúcombú lánykák töltik ki, a való életüket pedig gyakran a dominák. A japán üzletemberek, vezető pozíciójú férfiak olyan elképzelhetetlen nyomás alatt élik az életüket, hogy úgy érzik, a stressztől már csak egy kreatív és brutális nő keze alatt szabadulhatnak meg.
A japán szadomazót a 16. századi kínzásmesterek és technikái ihlették. Képviselői legendásak voltak arról, hogy egyetlen érdes kötéllel, az idegpályákat változatos sorrendben elszorítva, gyötrelmes halálba vezessék az áldozatot.
A dominák Japánban évekig tanulják veszélyes mesterségüket, ám csak másodállásban luxus kötöző-korbácsoló-mesterek. Többségük olyan nő, aki fittyet hányva az előírt, szenvedő anyuka szerepének -egyedülálló, erős egyéniségű író, festőművész vagy táncos. Tokióban becslések szerint ma mintegy 300 hivatásos domina dolgozik, nem is olcsón: egyetlen feszültségoldó szeánsz ára elérheti a 400 dollárt is. Magyar domina itt. Japán erotikus manga, hentai műfajok itt.
A kíntól oldódik a mindennapos stressz: Lady Jenny azt sem tartja elítélendőnek, ha valaki nős emberként jár hozzá. Ugyanis nem szeretkezni mennek hozzá, erre lehetősége sincs. “Vágyai vannak, amit otthon nem mer elmondani, vagy nem kap támogatást a vágyai beteljesítéséhez. Nem hiszem, hogy ezzel megcsalja a feleségét, vagy nem szereti kellőképpen őt és a családja minden tagját. Szerintem inkább levezeti a hétköznapi feszültségeket, kiéli vágyait, oldódik a mindennapos stressz. Boldogabban, kiegyensúlyozottabban tér haza. Nem egy szolgám parancsba kapja, hogy lepje meg a feleségét valami aprósággal, amikor tőlem hazamegy. Néhány feleség pedig egyenesen kéri, hogy foglalkozzak a férjével. Sőt, javaslatot is tesznek, hogy mennyire és miért büntessem meg őt. Ezt van úgy, hogy egy lezárt borítékban küldik el, van aki sms-t ír, vagy felhív.” – Tovább a teljes cikkre
Normális szex a szadó-mazó, mert egy szokatlan szexualitással kapcsolatos felmérés során azt tapasztalták, hogy azok az ausztrálok, akik élvezik a kikötözést és a büntetést, nem sérültek és nem is veszélyesek, sőt, lehet, hogy boldogabbak, mint azok, akik „normális” szexuális életet élnek.
Tovább a teljes cikkre
Néha megőrülsz, kikapcsol az agyad józan fele, és valami olyat teszel, amit legvadabb álmodban sem tudtál elképzelni: miközben laposra vered azt a férfit, aki egykor padlóra küldött, akkorát élvezel, mint még soha. Őrült történet ez.
Az előbb kiszámoltam, ha reggel 6-ig nem fekszem le, be tudom hozni a lemaradást. Tizenkét óra fordítás, és készen vagyok. De már négy napja nem jutok el az anyag végére. Esélytelen. Kimerült vagyok és nyűgös. Ráadásul rettentő meleg van, az izzadtságtól gyöngyözik a homlokom, a laptopom okádja a meleget, régi bérlakásomban pedig áll a levegő. Képtelen vagyok ráhangolódni a melóra. Helyette zsame történetét olvasom. Mesélnem kell valamit!
Van egy férfi az életemben. Erős és nagy. Hangja bariton, mozgása kicsit lomha. Bőrének, nyálának ízében mindig ott a nikotin, testének illatát izzadtsága és citrusalapú parfümjének keveréke adja. Üzletember, agya zseniális, néha kicsit arrogáns, és hajlamos nagyon hülyének nézni másokat – ezért egyszer valaki nagyon agyonveri majd. Pár év kihagyás után most újra betoppant az életembe. Nem véletlenül. Két éve nagyon fontos része volt az életemnek. Ha rá gondolok, mindig az jut eszembe, hogy mindig nagyon vártam rá. Sokszor olyan izgatottan, hogy hasmenésem lett. Ritkán volt velem. Hetente egyszer-kétszer találkoztunk, majd napokra eltűnt. Találkozásaink kivétel nélkül a szexről szóltak. Soha nem voltunk kávézóban, moziban, étteremben, színházban, vidéken vagy tóparton. Csak szexeltünk. Ő dugott, én szeretkeztem, és úgy igazán naivan reméltem. Hogy mit is pontosan? Talán azt, hogy frontálisan ütközik a Szentlélekkel, minek hatására majd felismeri, én vagyok a zsákja – vagy a foltja, tökmindegy. Pedig egyértelmű volt, csak használ, belém élvez, aztán hazamegy – vagy máshoz. De ezt nem akartam elfogadni. Egyszerűen nem ment. Nagyon hatott a kémia – minél inkább távolodott tőlem, annál jobban akartam.
Mivel egy év után se sikerült megbarátkoznom a valósággal, a Szentlélek elérkezettnek látta az időt, hogy közbelépjen, és velem ütközzön, de kurva nagyot: egy banális véletlen folytán kiderült, nem én vagyok az egyetlen nő az életében, egy rég nem látott barátnőm a másik. Ugyanazon a férfin osztoztunk. Enyém volt a kedd, övé a szerda, enyém a vasárnap délután, övé az este. Ugyanabban az ágyban feküdtünk, ugyanabban a kádban tusoltunk, sorolhatnám. Ahogy már mondtam, frontális ütközés volt, olyannyira, hogy fél évig nem bírtam magamhoz térni. Nőiességemben darabokra hullottam, beszürkültem, lefogytam. Esténként magamban sírdogáltam, sokat ittam, éjszakánként pedig álmatlanul, émelyegve forgolódtam az ágyamban. Minden kicsúszott a kezem közül. Padlóra küldtek. Akkor tudtam meg, mit is jelent a csalódás és a megcsalás. Azt hittem, begolyózom.
Két év hallgatás után nemrég újra találkoztunk. Munkát ajánlott. Sokat beszélgettünk. Harag nem volt bennem, csak valami lelki fásultság, bénaság. Mindazt, ami történt, nem sikerült feldolgoznom, a teher bennem maradt – két éven át némán cipelni nagyon nehéz az ilyet. Eleinte ránézni se bírtam, de mindketten tudtuk, valahogy fel kell oldani, meg kell beszélni a történteket.
Gyakran találkoztunk. Éreztem, ő se tudja egyedül helyrerakni ezt az egészet. Mintha feloldozásra várt volna, mintha azt akarta volna hallani, hogy nem haragszom. De nem bírtam kimondani. Undorodtam. Nagyon megviselt, ha találkoztunk. Megmakacsoltam magam, mindig elutasítottam, csak azért is ellenszegültem. Aztán egy idő után belefáradt, végül csak annyit mondott, nem akar mást, csak annyit, hogy bosszút állhassak, hogy elégtételt vehessek rajta. Nem érdemel ő mást, csak egy kiadós verést. Akkor – talán viccből, talán tudat alatt – helyeseltem: „Verést érdemelsz barátom, egy kurva kiadósat!”
Már a találkozásunk előtt is gyakran éreztem, valami extrém szélsőségre van szükségem ahhoz, hogy végre felverjem belső fásultságom. Ordításra, szitkozódásra és fizikai kimerültségre vágytam, csak hogy újra érezzek, levegőhöz jussak, hogy így adhassam ki mindazt, amit szavakkal nem sikerül. Bokszolni jártam, százasával csináltam a fekvőtámaszokat, a párnámat a számra tapasztva ordítottam, ájulásig úsztam a Komjádiban a hosszokat. Semmi nem segített. Rákaptunk a témára. Eleinte csak viccből, elmondtam, hogyan verném el úgy igazán, hogyan pofoznám fel, hogyan mennék el a fizikai fájdalom határáig. Szó szót követett, a beszélgetésbe hamar belemosódott a kötél, a fekete lakk, az ostor és a bilincs. Erről szóltak a napi chatek, az e-mailek és a beszélgetések. Így ment ez közel két hónapon keresztül. Aztán a tettek mezejére léptünk. Ő beszerezte az eszközöket, én pedig összegyűjtöttem minden bátorságomat. Egyetlen kikötésem volt: nem akarok lefeküdni vele.
Nagyon idegesek voltunk, sokat ittunk, beszélgettünk, aztán pár óra oldódás után elérkezett a pillanat. A sokadik sör után teljesen ellazultam, magabiztos lettem. A fürdőben fekete combfixbe, tűsarkú cipőbe és feszes fekete felsőbe bújtam. Úgy éreztem magam, mint egy vadász, aki ölni készül. Tetszett a gondolat. A tükörben megnéztem magam, izgató voltam és szexuális, a gondolattól, hogy ez a pasi soha többé nem kaphat meg, kéjes vigyor ült ki az arcomra.
Határozottan léptem be a szobába, szájon csókoltam, majd megkértem, hogy vetkőzzön le, és feküdjön az ágyra. Kezére bilincset csatoltam, lábát fekete ragasztószalaggal kötöztem össze. Kezembe vettem az ostort, és elkezdtem ütni. (Előre megbeszéltük, ha kimondja a biztonsági szót, abba kell hagynom a verést, amíg nem szól, szabadon üthetek). Mozdulataim tudatosak voltak és határozottak, mintha ezerszer csináltam volna már. Eleinte csak finom ütéseket mértem rá, aztán valami bekapcsolt az agyamban, és egyre durvább lettem. Ő az ágyon feküdt, én fölötte térdeltem, néha felálltam, oldalra másztam, és csak ütöttem, ahol értem. Gyakran mondta ki az egyezményes szót, ilyenkor kicsit abbahagytam, majd újra kezdtem.
Alig kaptam levegőt, az erek a kezemen megduzzadtak, izmaim megfeszültek, patakokban folyt rólam a veríték, és csak ütöttem, keveset beszéltem. Erős csapásokat mértem rá, ütöttem a hasát, a hátát, a lábát, véresre haraptam a mellkasát, sebesre karmoltam a hátát. Miközben az ágyon vergődött, fel-felordított, a biztonsági szót ismételgette, és láttam, feláll neki. Majd amikor már nem bírta tovább, egy heves pillanatban tehetetlenül az ölemre tapasztotta a száját, és nyelvével elégített ki. Nyüszítettem, vergődtem, ziháltam, akár egy lucskos állat. Kiesett a kezemből az ostor, és halálosan kimerülten álomba zuhantam.
A másnapi ébredés rettentő zavaros volt. Szótlanul méregettük egymást, képtelenek voltunk megtalálni a megfelelő szavakat. A testén az ütések nyoma nem látszott, de a mellkasán ott éktelenkedett fogsorom véres lenyomata, a hátán pedig körmeim éle. Kimerültek voltunk és feldúltak. Tudtam, fáj minden porcikája, de nem zavart. Visszakapta. Én pedig kezdtem elengedni a terhemet.
Napokig nem tudtam feldolgozni a történteket. Másnap a munkahelyemen egy idétlen jogi szöveg fölött görnyedve lopva néztem szét az irodában, azt hittem, látni lehet rajtam, hogy mit tettem. Sokáig annak az éjszakának a képkockáival keltem és ébredtem, néztem magam a tükörben, próbáltam felidézni, mivé vedlettem át akkor, honnan és milyen mélyről jöhet ez az egész. Zavart és megrémisztett, hogy lakik bennem egy másik én, aki féktelenül vad, szabad vagy egyszerűen csak őrült.
Persze rákaptunk a dologra. Ritkán, de találkozunk, és akkor nagyon kikapcsolunk. De erről majd legközelebb.
Chad Ward gyermekkorától fogva vonzódott a normálistól eltérő, magyarán végletesen beteg dolgokhoz és mára rögeszméjévé vált, hogy ha kevés munkával megkaparjuk a felszínt, akkor az ő képi világának megfelelő rétegere bukkanunk. Munkáinak gerincét az erotika és a horror kettőssége adja, ennek köszönhetően számos közismerten sérült zenekar és művész kérte fel imázsának tervezésére. Dolgozott Marilyn Mansonnal, a The Rasmus-szal, de a Fear Factory és a Godhead is ügyféllistáján szerepel. A fotózás mellett a digital art szinte teljes szélességében alkot, videoklippeket rendez, közreműködik, rajzol, stb… Az igazán durva képeket láthatsz az oldalán.
De Sade a szadizmus atyja! XVIII. században élt Donathien Alfonse Francois Sade márki, a francia nemes neve- legalábbis az utolsó- ismerősen csenghet sokunknak, hisz’ a híres- hírhedt férfiról nevezték el a perverzitás egyik kiemelkedő példáját: a szadizmust. De Sade márki 1740- ben született és 1814- ben halt meg, és életének meghatározó részét- 27 évet elme gyógyintézetben töltött. A márki gazdag életművet hagyott maga után, a pornóirodalom legjavának szolgálhat ma is alapul perverzióra épülő munkássága, filozófiája. Saját korában komoly felháborodást keltett írásaival és életvitelével, a korabeli erkölcsi normák semmibe vételével, de elsősorban az egyház erős támadásával. Lerántotta a leplet gátlástalanul a képmutató papokról, akiket kéjvágyó, erőszakos alakoknak tüntetett fel, a szerzeteseket pedig szabados életmóddal vádolta. Vad szexuális fantáziája valamennyi könyvének vezérfonala, egészen naturálisan, aprólékos részletekbe menően írt pl.: az anális szexről, szodómiáról- állatokkal létesített aktusról-, homoszexualitásról és a különféle szexuális eszközök használatáról. Életművének legelső és legismertebb darabja a Justine, avagy az erény bukása című írás, melyet szinte megjelenésével egy időben már be is akartak tiltani és megsemmisíteni a korabeli, megbotránkoztatott erkölcscsőszök. Azonban már akkor is akadtak kíváncsi, nyitott szellemiségű rebellisek, akik titokban, kéz alatt adták tovább könyveit, így maradtak meg az utókornak. Angliában betiltották, de a British Múzeum őrzött egy példányt belőle, melyet csak a canterbury érsek jelenlétében volt szabad olvasni a XX. századig. De Sade márki számos követőre talált az irodalomban, a Lady Chatterly szeretője című művet pl.: a mai napig nem adták ki Angliában és Apollinaire: Tizenegyezer vessző- je is csak az erős gyomorral és idegzettel rendelkezőknek nyújthat kellemes időtöltést, brutális, pedofíliával fűszerezett felhangja miatt. Leghíresebb hazai költőink pedig Magyar Erato címmel gyűjtötték egy kötetbe erotikus verseiket. Szodóma 120 napja – Durva szexuális perverziók – De Sade pennája a színházban – Juliette avagy a bűn virágzása – További büntetések durva fényképekkel
A kíntól oldódik a mindennapos stressz: Lady Jenny azt sem tartja elítélendőnek, ha valaki nős emberként jár hozzá. Ugyanis nem szeretkezni mennek hozzá, erre lehetősége sincs. “Vágyai vannak, amit otthon nem mer elmondani, vagy nem kap támogatást a vágyai beteljesítéséhez. Nem hiszem, hogy ezzel megcsalja a feleségét, vagy nem szereti kellőképpen őt és a családja minden tagját. Szerintem inkább levezeti a hétköznapi feszültségeket, kiéli vágyait, oldódik a mindennapos stressz. Boldogabban, kiegyensúlyozottabban tér haza. Nem egy szolgám parancsba kapja, hogy lepje meg a feleségét valami aprósággal, amikor tőlem hazamegy. Néhány feleség pedig egyenesen kéri, hogy foglalkozzak a férjével. Sőt, javaslatot is tesznek, hogy mennyire és miért büntessem meg őt. Ezt van úgy, hogy egy lezárt borítékban küldik el, van aki sms-t ír, vagy felhív.” – 
Néha megőrülsz, kikapcsol az agyad józan fele, és valami olyat teszel, amit legvadabb álmodban sem tudtál elképzelni: miközben laposra vered azt a férfit, aki egykor padlóra küldött, akkorát élvezel, mint még soha. Őrült történet ez.
Chad Ward gyermekkorától fogva vonzódott a normálistól eltérő, magyarán végletesen 
