[Videók] Spanking Yasmin Taylor – Szadista fenekelős videó – Maradandó sérülések a fogatáson – Áramot vezettek a lányok nemi szervébe
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Címke archívum: sm - Oldal 6
SM fenekelős castingon véresre verik a magyar csajokat
Szerző: Video
Időpont: 2010
Nincs hozzászólás
Spanking Compilation, fenekelős válogatás
Szerző: Szex
Időpont: 2010
Nincs hozzászólás
További spanking képek itt – Fenekelős bdsm videók itt
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Vajon mi készül itt?
Szerző: Baszdmeg
Időpont: 2010
Nincs hozzászólás
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Szadista pornósok: Áramot vezettek a lányok nemi szervébe
Szerző: Baszdmeg
Időpont: 2010
1 hozzászólás
Külföldön is nagy viszhangja van a minden idők legnagyobb magyar szadista mazohista pornóbotránynak. A világ számos országában fizetős weboldalakon lehetett nézni a webkamerákon közvetített, Újpesten zajló kínzásokat. Szadista filmkészítők: A rendőröket is elborzasztotta az a brutalitás, amellyel a szadomazo-pornófilm készítői bántak szereplőikkel. Tovább a teljes cikkre
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
A betörő SM történet
Szerző: Tortenet
Időpont: 2010
Nincs hozzászólás
Zuhanyozás közben zajt hallok, de nem figyelek rá különösebben. Magamban elkönyvelem, hogy biztos a szomszédok. Különben is túlságosan fáradt vagyok, szeretnék mielőbb az ágyba jutni. Mint később kiderült, hiba volt a felületességem.
Miután szárazra töröltem magam, meztelenül kilépek a fürdőszobából. Elborzadva nézek szét a lakásban, a fiókok kihúzva, szekrényajtók kitárva, a holmijaim a padlón szétszórva. Egy pillanatig mozdulni sem bírok a megdöbbenéstől. Amikor magamhoz térek, az első gondolatom, hogy fel kell kapjak valamit magamra és értesítenem kell a rendőrséget. De amit megmozdulok, hátulról acélos karok ölelnek át és betapasszák a számat. Bár megpróbálok ellenállni, érzem, hogy az erőm nem elégséges az idegen kemény izmai elleni harcban. Végül is feladom, tűröm, hogy fogvatartóm rongyot tömjön a számba és ragtapasszal betapassza. Most már segítségért sem tudok kiáltani, amikor ezt végiggondolom, ismét megpróbálok kitörni a fogságomból. Hiába, semmi esélyem sincs, sőt egy hatalmas pofont kapok az állarcos férfitól. Az arcom égni kezd, bőrömön érzem az ujjai nyomát. A fájdalom ködén át hallom fenyegetését, hogy sokkal rosszabbul járok, ha nem működöm együtt vele.
Megadóan tűröm, hogy megkötözzön. Bokáimat összekötözi, olyan erővel, hogy úgy érzem, a kötelek a csontomba vájnak. Kezem a hátam mögé feszíti és könyökömet egymáshoz szíjazza. Úgy érzem, izmaim szétpattannak a kötelek feszítő érzésétől, melleim kidomborodnak, szinte ki akarnak ugrani testemből. A rabló az ágyra lök, egy pillanatra elveszítem tájékozódó képességem, ahogyan összekötözve hasra esem a puha ágyba. De még nincs vége, összefűzött bokáimat hátrafeszíti, és a combomhoz kötözi, olyan erősen, hogy lábaimat meg sem tudom mozdítani. Csuklóim még szabadok, vergődve próbálok szabadulni, de most már lehetetlen. A rabló azonban semmit sem bíz a véletlenre, egy szemernyi esélyt sem akar nekem adni ezért csuklómat a bokáimhoz szíjazza.
Ezután ott hagy az ágyon mozdulatlanságra kárhoztatva. Hason fekszem, nem látom, mit csinál, de a zajokból hallom, hogy tovább kutat a lakásban. Még egy perc sem telhetett el, de már nem figyelek a zajokra. Nem tudok másra gondolni, csak a testemet feszítő, húsomba mélyedő kötelekre, és arra, hogy bármit megtennék, csak oldozzon ki. Könyörögni szeretnék, de a betapasztott szám ezt nem teszi lehetővé. A fájdalomtól és a félelemtől egy gyorsabban szedem a levegőt, ami fújtató hangot hallatva áramlik az orromon keresztül. Hirtelen rám tör a pánik: mi lesz, ha megfulladok. Ekkor érzem, hogy a rabló megfogja a vállam és durván hanyatt fordít. Felsikoltanék a fájdalomtól, ahogy testem magam alá gyűri az összefeszített kezeimet és a hihetetlenül szorosra kötözött bokáimat.
A rabló felmutatja zsákmányát: hitelkártyákat és néhány ékszert. Követelőzve kérdezi, hová rejtettem a pénzt. Soha nem tartok nagyobb összegű pénzt itthon, nagyon igyekszem a bankkártyákat használni, tehát megrázom a fejem. A rabló vagy azért, mert nem hisz nekem, vagy mert úgy érti, nem akarok együttműködni, kiabálni kezd és kiszalad a szobából. Egy favonalzóval tér vissza és keményen ütni kezdi az ég felé meredő melleimet. Menekülni
próbálok, és bár nem vagyok semmihez sem hozzákötözve, az álarcos férfi tökéletes munkát végzett, összekötözött tagjaimat mozdítani sem bírom. A legtöbb ütés az időközben megkeményedett mellbimbómat éri, hihetetlen fájdalmat okozva. Sírás rázza testemet, szipogva próbálom kapkodni a levegőt. Az ütlegelés abbamaradt. Lepillantok a melleimre, mindkettő vörös az ütésektől, sőt néhány kéklő csíkot is felfedezek. Fogvatartóm nem kérdez semmit, ragtapaszt vesz elő és beragasztja az orrom. Ez felkészületlenül ért a tüdőmben nem sok levegő maradt. Vergődve próbálok menekülni, de nem tudok. Amikor letépi az orromról a ragtapaszt, görcsösen próbálok lélegezni, már éppen magyarázkodni próbálnék, amikor kezeivel befogja az orrom. Nemcsak a tüdőmet feszítő fájdalom kínoz, hanem a félek is. Amikor már nem bírom tovább, ismét levegőhöz juthatok.
A rabló dezodoros flakon helyez szeméremajkaim közé, és durván megtolja azt felfelé, be a testembe. A fájdalom hullámokban önti el testemet, de sikolyaimból csak enyhe nesz szivárog ki a külvilágba. Mivel ismét nemleges választ adok, két csipesz kerül a mellbimbóimra. A fájdalom nagyon erős, szinte az egész testem tűzben ég, de ez még mindig nem elég. Ismét beragassza az orromat és verni kezdi combjaim belső felét. Elviselhetetlen a fájdalom, tehetetlenül vergődöm a kötelek szorításában, már a szemem is kiguvad a levegő hiányától, amikor vége, az ütések abbamaradnak, a számról lekerül a ragtapasz. Fuldokolva köpöm ki a számba tömött rongyot, amikor ez sikerült zihálva kapdosom a levegőt. Két csattanást hallok, a mellbimbómról lekerült a csipesz, pokoli fájdalmat okozva. Sírva könyörgök a rablónak, nem tartok itthon pénzt, könyörgöm, ne gyötörjön tovább. Esdeklésem süket fülekre talál, a betörő nem hisz nekem. Taszít egyet a pinámba tömött flakonon, és amikor sikolyra nyitom a szám, ismét belekerül a rongy, ajkamra tapad a ragtapasz. Ismét érzem az ütések fájdalmát. A vonalzó éle ekkor már kizárólag a mellbimbómon csattan. Kínlódva vonaglom a verés alatt és így a kötelek a húsomba mélyedve már az izmaimat kínozzák. Amikor már úgy érzem, nem bírom tovább, kínzattatásom abbamarad. A rabló is belátja, nem tartok itthon pénzt, hiszen ennyi szenvedés után már bizonyára elárultam volna a rejtekhelyet. Fogvatartóm megszabadít a dezedoros flakontól és a pénz helyett más örömök elé nézve, felémhajol. Már érzem is, hogy egy kemény, meleg tárgy hatol belém, a betörő kikötözve magáévá tesz.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Csipesz és korbács
Szerző: Tortenet
Időpont: 2010
Nincs hozzászólás
|
a Gazda
|
a Rabnő
|
| Amikor belépek, és elindulok a karosszékemhez, akkor jössz be a fürdőből. Látom, hogy egy pillanatra megdermedsz, majd gyorsan letérdelsz, de úgy teszek, mintha nem vennélek észre. Nyugodtan kirakom a kisasztalra a cigarettámat, kicsit rendezkedem is rajta, és leülök. Rágyújtok. Az első slukkot mélyen leszívom, és lassan fújom ki. Csak ekkor szólítalak meg. | Megérkezem. A szoba üres, Te még nem vagy itt. Miközben a fürdőbe sietek, az órámra pillantok: jól van, bőven van időm mindenre. Gyorsan levetkőzöm, elrakom ruháimat; ha valamiért bejössz ide, ne találj rendetlenséget. Belépek a zuhanyfülkébe, megnyitom a csapot és letusolok. Hamar végzek, hiszen indulás előtt is zuhanyoztam, csak az út porát, izzadtságát kell lemossam. Alaposan megtörülközöm, és befújom magam a dezodorral, melynek annyira szereted az illatát. A tükör elé lépek, hogy arcom is rendbe hozzam. Jaj, a fülbevaló! Le kell vegyem, egy rabnő nem hordhat ékszert. Odateszem órám és gyűrűm mellé, közben nyugtázom: még majdnem 10 perc van érkezésedig, nem kell kapkodjak. Hamar végzek a sminkeléssel: csak egy kis alapozó, semmi rúzs, és kihúzom a szemöldökömet. Szempillámat nem; úgysem fogom sírás nélkül kibírni, ne kenődjön el. Ugyanezért nem festem be szemhéjamat sem; Te sem szereted, ha ki vagyok ?mázolva?. Még egy gyors ellenőrző pillantás: minden rendben, kész vagyok, mehetek. Ám mikor belépek a szobába, Te már karosszéked felé sétálsz. Belém hasít a rémület: csak nem késik az órám? Tegnap még pontos volt! Gyorsan letérdelek. Még nem vettél észre! Illetve biztos észrevettél, de nem mutatod. Nem merek rád nézni, nem is szabad. Hallom, ahogy a kisasztalon motozol, leülsz, rágyújtasz. |
| – Gyere ide! | |
| Lassabban közeledsz, mint ahogy várom. Bár a térden csúszás lassabb, mint a járás, tudom, hogy tudsz ennél gyorsabban is. Végre ideérsz, és felveszed a szabályos tartást: sarkaid zárva, térdeid széles terpeszben. Kezeid hátul, összekulcsolva, fejed lehajtva. Hosszú, sötétbarna hajad szabályosan összefogva, és még csillog rajta pár vízcsepp: az iménti tusolás nyomai. | Elindulok feléd. Közben azon gondolkodom, mivel fogsz büntetni a késésért. Ha tartod magad a szokásaidhoz, akkor lehet tenyeres a nádpálcával, lehet körmös a vonalzóval, de lehet talpas is a gumibottal. Mimet és mivel vered el? És hányat kapok? Két percnél nem lehet több a késés, hiszen Te is csak most érkeztél meg; ha hármat – hármat kapok mindegyikért, még azt is ki lehet bírni. Megérkezem. Igyekszem minél szabályosabban elhelyezkedni: szétterpesztet térdekkel ülök összezárt sarkaimon, kezeimet összekulcsolom a hátam mögött, fejemet lehajtom. |
| – Hol kell várjál rám? – Itt, Gazdám. |
|
| A szigorú hangon feltett kérdésre már a válasz hangjából kiérzem a félelmet a várható büntetéstől. | Ijedten feleltem. Tényleg félek. |
| – De nem itt voltál, hanem a fürdő ajtajánál. – Igen, Gazdám, valóban még csak ott voltam. |
|
| Hangod most még halkabb, remegőbb, mint az imént. | Nagyot nyelek |
| – Kérem, büntessen meg késlekedésemért! – Iiigen – húzom el szándékosan a szavakat – ezért a kis időeltérésért? most nem kapsz büntetést. |
|
| Elnevetem magam. | Elneveted magad. |
| – Nem te késtél, én érkeztem hamarabb! | |
| Megkönnyebbülten fellélegzel. Szád elé tartom kezem, hálásan csókolod meg. Úgy, ahogy tanítottalak: nyitott szájjal, finoman mozgó nyelvvel, de mégsem nyalva. Közben szemügyre veszem puncidat. A kisajkak alig bújnak elő a széthúzódó nagyok közül, még nincsenek megduzzadva sem. Vénusz – dombodon viszont apró fekete pontok látszanak. Elhúzom arcod elől kezem, és intek. Felemelkedsz a sarkadról, és a simítás meggyőz gyanúmról. | Fellélegzem. Arcom előtt megjelenik kezed. Hálásan csókolom meg, úgy, ahogy tanítottál: nyitott szájjal, nyelvemmel meg – megérintve bőrödet. Aztán elhúzod kezed, és intesz, hogy emelkedjem fel. Megteszem; amikor megérinted Vénusz – dombomat, már majdnem biztos vagyok benne, mi a problémád. Már reggel észrevettem, hogy borostás a puncim. Kérdésed aztán megerősíti gyanúmat. |
| – Mikor borotváltalak utoljára? – Négy napja, Gazdám. Már kezd kinőni a szőr, kérem, borotváljon meg ismét. |
|
| Szeretem, hogy ennyire engedelmes vagy, és tudod a dolgodat. | Puncimnak simának, szőrtelennek kell lennie, úgy szereted. |
| – Menj, feküdj az asztalra! | |
| Megfordulsz és elindulsz. Én is felállok, átmegyek a fürdőbe. Mire a szükséges kellékekkel visszatérek, már az asztalon fekszel, széttárt lábakkal, ahogy kell. De nem lépek hozzád rögtön. Előbb a kisasztalhoz megyek, felveszem a szíjakat. Csak ekkor megyek a nagyhoz. Felcsatolom a boka – és csuklószíjakat, ellenőrzöm, hogy elég szorosak – e, csak ekkor látok a borotváláshoz. A szivaccsal megnedvesítem puncidat, majd borotvahabot kenek rá. Végül előveszem a borotvát. | Odacsúszom, és felfekszem. Széttárom a lábamat, és várlak. Félek ugyan attól, ami következik, de úgyis megtörténik. A borotválás nem fáj, de nagyon rossz. Nem mozoghatok, hiszen könnyen belém vághatsz, ugyanakkor rettenetesen csiklandós és érzékeny a puncim. Hallom, ahogy visszatérsz a fürdőből. (De jó, hogy rendben hagytam ott mindent. Egyszer már megbüntettél, mert csak leszórtam a holmimat, annyira siettem, és Te bementél valamiért; ha jól emlékszem, akkor is a borotváért.) Van időm mindezt végiggondolni, mert nem rögtön hozzám lépsz, a kisasztalon matatsz. Amikor aztán idejössz, nem kezdesz rögtön a borotváláshoz. Előbb csuklóimra és bokáimra szíjbilincseket csatolsz. Szorosak, de nem okoznak fájdalmat, legalábbis egyelőre. Később majd igen, amikor kikötözöl, hiszen ezért raktad fel őket. Aztán megérzem puncimon a hideg szivacs simítását, a borotvahabot, ahogy elkened. Ez még nem vészes, de ami most jön…. |
| – Ne mocorogj, nem akarlak megvágni! | |
| A figyelmeztetés után elkezdem a lehúzást. Meg – megránduló combjaidon látom, hogy szeretnél minél előbb szabadulni, de nem zavartatom magam; alaposan megborotvállak. | Figyelmeztetsz, és elkezded. Amíg a Vénusz – dombot borotválod, még hagyján. Beharapom számat, megfeszítem izmaimat. Csak nem mozogni, nyugodtan feküdni! Egyre nehezebb lesz, amikor már az ajkaknál tartasz. |
| – Menj, töröld le és krémezd be a puncid! | |
| Az utasítást akkor adom, amikor végeztem. Aztán székemhez sétálok. Ismét rágyújtok, de nem kell sokáig bámuljam a füstöt, mert már ismét előttem térdelsz. Az ellenőrző simítás meggyőz arról, hogy jó munkát végeztem: puncid megint szép sima, szőrtelen. | Az utasításod jelzi, hogy végeztél. Lemászom az asztalról, és térden csúszva igyekszem a fürdőbe. Sietek, nem csukom be az ajtót. Gyorsan letörlöm a borotvahab maradékát, és bekenem puncimat az after – shave géllel. Finoman hűsíti, nyugtatja bőrömet. Nem vacakolok sokáig, hiszen vársz rám. Még letörlöm a kezemet, és indulok vissza. Fél perc múlva már ismét székednél, előtted térdelek. Most nem ülök sarkamra, tudom, ellenőrizni akarod munkádat. Csak ne kelljen megismételned! Még egyszer nem hiszem, hogy kibírnám. Már előfordult, hogy megmozdultam és megvágtál, de ez szerencsére elég rég volt. Most azonban meg vagy elégedve. |
| – Kérem az italomat! | |
| Már indulsz is a bárszekrényhez. Hamar kezemben van a hosszú pohár a méz – sárga folyadékkal. | Térden csúszva megyek a bárszekrényhez. A hosszú pohárba először másfél ujjnyi whiskyt öntök, majd feltöltöm vízzel, végül beleteszem a termoszból a jeget, és viszem Neked. Odaérek Hozzád, átadom a poharat. |
| – Hány jégkocka van ebben a whiskyben? | |
| Eléd tartom a poharat. | Te jó ég! Elhibáztam! Ilyen még sosem történt! |
| – Há… három. | |
| Dadogsz, ahogy ráébredsz tévedésedre. | Ijedtemben dadogok. Mi lesz most? Hogyan büntetsz meg? |
| – És hánynak kéne lennie? – Ke… kettőnek! |
|
| Még mindig dadogsz, mikor kikapod az egyiket. | Kikapom a felesleget. |
| – Bizony! | |
| Látom, hogy nem tudod hova tenni a kezedben levő feleslegest. | Kezemben van a felesleges jégkocka. Hova tegyem? Le nem ejthetem, foltot hagyna a szőnyegen.. Vissza sem vihetem, engedélyed nélkül nem mehetek el. Nem vehetem a számba sem. |
| – Dugd magadba! | |
| Tétova mozdulattal nyúlsz puncidhoz, de nem kegyelmezek Megrándulsz, amikor a hideg, nedves kocka beléd csúszik. Tudom, hogy egyszerre fagyaszt és éget, de: | A kérdés megoldva. Nem akarok hinni a fülemnek. Bizonytalanul mozdulok. Az utolsó pillanatig, centiméterig reménykedem, hogy mégsem. De nem állítasz le. Bedugom puncimba a jégkockát. Szörnyű! Hideg és mégis éget, az alkohol pedig csíp. Szeretném kivenni, de nem lehet. |
| – Mélyebbre! Benned fog elolvadni! | |
| Középső ujjaddal betolod, majd kezedet ismét összekulcsolod a hátad mögött. Bár lehajtott fejed miatt alig látom arcodat, az egész testeden átfutó rángások jelzik az olvadó jég okozta fájdalmat. Farkam bizseregni kezd, de ennek még nincs itt az ideje. | Beletörődve a dologba, középső ujjammal mélyebbre nyomom a jeget. Aztán ismét összekulcsolom hátul kezeimet. Rettenetes, ami puncimban történik. A jég lassan olvad, éget és hűt, csak a csípés szűnik meg hamar. Próbálom siettetni, gyorsítani az olvadást, megfeszítem és elernyesztem hüvelyemet, de semmi hatása. |
| – Lássunk most már hozzá ahhoz, amiért itt vagyunk. Add a melleidet! | |
| Nem is próbálsz tiltakozni. Tudod, mi következik és miért. Felemelkedsz, kicsit előre is dőlsz. Kemény, szép melleid most alig pár centire vannak tőlem. Előbb tenyérrel, majd ujjheggyel simogatom őket. Az amúgy is szép, hosszú bimbók hamar még keményebbé, merevebbé válnak; ekkor teszem rájuk a CSIPESZEKET! Felszisszensz, ahogy az erős rugók benyomják a kis fogakat, de nem jajgatsz. Hát igen, az én nevelésem vagy, nem óbégatsz feleslegesen. Hátradőlök, te is visszaereszkedsz a sarkadra. Kortyolok egyet, és megkérdem: |
Hát akkor kezdődik! Jönnek a kínok, a fájdalom, a szenvedés. Nincs menekvés. Nem felejtetted el, hogy múltkor, miután elmentél, a rendrakásnál itt maradt a hamutartó. Az meg úgysem érdekel, hogy sietnem kellett. Felemelkedem, feléd tolom melleimet. Mivel kezdesz? Belemarkolsz? Megrángatod? Megcsavarod a bimbóimat? Nem tudom, de fájni fog. Aztán mégsem fáj. Tenyérrel, majd ujjheggyel simogatod bimbóimat, udvarukat. Testem gyorsan reagál: a bimbók megmerevednek. Nagyon finom. Aztán… aztán tényleg jön a kín: a CSIPESZEK! Felszisszenek, ahogy belém marnak. Legszívesebben üvöltenék, de nem szabad, nem lehet. Tilos! Hátradőlsz, én is visszaülök sarkamra. Hallom, ahogy kortyolsz egyet. |
| – Mekkora súlyt akasszak a csipeszekre? 5, 10, 15, 20 dekát? Vagy 25 – öt? | |
| Picit tétovázol, majd: | Mit válaszoljak? Ha keveset mondok, akkor felteszed azt, aztán azt is, amit Te gondoltál. Jobb, ha a sokat választom. |
| – Büntessen 25 – tel, Gazdám, amiért rosszul készítettem el az italát. – Megérdemelnéd, de megelégszem 15 – tel. Az a jégkocka a puncidban pótolja a többit! – Köszönöm kegyes jóságát, Gazdám! |
|
| Suttogsz. Nem mersz hangosabban beszélni, nehogy felkiálts a melledet tépő fájdalomtól. | Suttogok. Nem merek hangosabb lenni, pedig legszívesebben üvöltenék a fájdalomtól. |
| – Állj négykézlábra! | |
| Túl gyorsan engedelmeskedsz, a súlyok megrántják melleidet, ismét felszisszensz. Kibújok papucsomból, és arcod elé teszem lábamat. Alázatosan és finoman csókolod végig lábfejemet. Amikor a bokámhoz érsz, visszahúzom, és a másikat tartom oda. Azt is végigcsókolgatod. |
Gyorsan engedelmeskedem. Hiba volt! A súlyok meglendülnek, nagyot rántanak melleimen. Visszanyelem a kikívánkozó jajt, de felszisszenek. Ezt még szabad, hiszen Te is tudod: fáj. Jajgatni, kiabálni tilos. Nem szabad kitérni, menekülni sem, könyörögni sem a fájdalom elkerüléséért, enyhítéséért. Hiszen önként vállaltam a rabszolgaságot, nem Te kényszerítettél rá. Meglátom egyik meztelen lábfejedet. Lejjebb ereszkedem, és végigcsókolom. Aztán a másikat tartod elém. Természetesen azt is elborítom csókokkal. |
| – Menj az András – kereszthez! Terpeszállás, karok ferdén a magasban! | |
| Visszabújok papucsomba. Odacsúszol, majd felállsz. Megfordulsz, és felveszed az előírt pózt. Hozzád sétálok. Beakasztom előbb csukló – , majd bokaszíjaidba a karabinereket. Aztán feszesre húzom a láncokat. Tested nekifeszül a keresztnek, mozdulni sem bírsz. Leguggolok. Kisajkaid előbújtak, duzzadtak, de még nem eléggé. Megdörzsölöm őket, hamar megtelnek vérrel, és még vastagabbak lesznek. Ekkor teszem fel a széles pofájú, nagy PINACSIPESZEKET. Felszisszensz, hangosabban, mint amikor a melledre tettem fel. | Felemelkedem, és elindulok. Odacsúszom a falra erősített hatalmas kereszthez. Ez azért jobb, mintha a levegőben lógva lennék kikötözve, és úgy vernél. Mert meg fogsz verni, tudom. Felállok, megfordulok. Terpeszben, ferdén felemelt karokkal várok Rád. Nem kell sokat várjalak. Hozzám lépsz, és a láncokon levő karabinereket előbb csukló – , majd bokabilincsemhez csatolod. Aztán megfeszíted a láncokat. Testem nekifeszül a keresztnek, mozdulni sem bírok. Elém guggolsz, és elkezded simogatni, dörzsölni pinaajkaimat. Nagyon jó! Finom! Kezdek felizgulni, amikor új fájdalom hasít belém: felraktad a Pinacsipeszeket! Ordítani szeretnék, de sikerül felszisszenéssé mérsékeljem. Nagyon fáj! |
| – Na, ezekre mennyit akasszak? – kérdezem. – 10, 20, 30, 40 dekát? Esetleg fél kilót? – Talán kibírom a fél kilót. |
|
| Értékelem óvatos okosságodat, hiszen ismersz, tudod, hogy mi is következik! | Öt deka is rengeteg, de ötven! Mégis ennyit mondok, hátha kevesebb lesz! És igen… |
| – Biztos kibírod, de most megelégszem 25 dekával is. | |
| A súlyok lehúzzák, megnyújtják pinaajkaidat. Felállok. Hallom erőltetetten szabályos lélegzetvételedet. Így védekezel a kín ellen, nehogy felkiálts a fájdalomtól, hiszen azt nem szabad! Azért további büntetés jár! Persze fogsz jajgatni is, de a csipeszek és súlyok statikus fájdalma még uralható. Hogy ne legyen olyan könnyű dolgod, kihúzom a biztosítót, és két racsnit engedek a láncon. A kereszt előrebillen 30 ° – ot, de a szíjak erősen tartják testedet, amely most enyhén előreívelve eltávolodik a kereszttől. A meglendülő súlyok megrántják pinádat, melleidet, de még mindig kibírod jajgatás nélkül, csak lélegzeted válik pár pillanatra kapkodóvá. Visszasétálok a karosszékhez, leülök. Új cigarettára gyújtok, kortyolgatom az italomat, és nézlek. A meg – megmozduló súlyok elárulják azt, amit innen egyébként nem láthatnék: mocorogsz, próbálsz kényelmesebben elhelyezkedni, persze hiába, a fájdalom nem szűnik. A csipeszek harapnak, a súlyok rángatnak; tested legapróbb rezdülését is új kínnal fizeted meg. Lassan kiürül a pohár, végigég a cigaretta. Felállok, a fogashoz megyek. Fél szemmel figyellek, miközben válogatok. Nem mersz felnézni, de érzem: próbálod kitalálni, mit is veszek le, miközben (persze hiába) reménykedsz: talán semmit. Végül leakasztom kedvencemet. A korbács nyele 20 centi, és olyan, mint egy farok; 7 szíja puha bőrből van ugyan, de szintén 20 centis. Hozzád sétálok. Visszabillentem a keresztet, ismét egyenesen áll. Egyenként megemelem és visszaejtem a súlyokat; nem esik le egyik sem, erősen tartanak a csipeszek. Mindezt persze felszisszenéseid kísérik; az utolsó már majdnem jajgatás. Oldalt állok, és felemelem a korbácsot. Az első ütés melleidet éri; ezt még kibírod csendben, a kissé lejjebb érkező másodikat is, de a még lejjebb irányzott újabb után feljajdulsz: az egyik szíj pont rácsapott már amúgy is megkínzott mellbimbódra. Kis szünetet tartok, majd folytatom a korbácsolást; a következő három ütést megint elviseled, a negyediknél ismét feljajdulsz. Megint lélegzetvételnyi szünet, majd tovább ütlek, lassan haladva lefelé. Ismét feljajdulsz. Ezt már nem szeretem. |
A súlyok lehúzzák, megnyújtják pinaajkaimat. Felállsz. Mélyeket lélegzem, hogy kibírjam jajgatás nélkül. Nagyon nehéz. Ha lehetne, sikítanék a fájdalomtól, de nem lehet. Próbálok kellemes dolgokra gondolni, kiűzni agyamból a fájdalom tudatát. Nem megy! A fájdalom erősebb! És hirtelen… előrebillented a keresztet.. A súlyok lengenek, és rángatják melleimet, pinámat. A szíjak is belém vágnak, hiszen most azok tartanak. Főleg a csuklószíjak, rajtuk van szinte egész testsúlyom. Bár csak 54 kiló vagyok, de ezt két nem túl széles szíj tartja! Ha hirtelen elszakadnának… de erre nem szabad gondolni sem. Téged is elbírnának, pedig majdnem kétszer olyan nehéz vagy, mint én. Visszamész a karosszékhez, és leülsz. Rágyújtasz. Most van 7 – 8 percem, hogy megszokjam a megszokhatatlant. Fáj… fáj… FÁJ! Próbálom lassan, nyugodtan venni a levegőt. Minden lélegzetvételnél megmozdulnak a mellemet húzó súlyok, és ébren tartják a kínt. A pinaajkakra akasztottak sincsenek nyugalomban. Legkisebb lengésük is újra meg újrateremti a fájdalmat. Nem látlak, de tudom, mit csinálsz: ülsz, és nézel, iszogatod a whiskyt és cigarettázol. Nem is tudom mit kívánjak inkább: maradj a székben minél tovább, vagy folytasd a kínzást, hogy minél előbb vége legyen. Hallom, ahogy felállsz. De nem hozzám jössz. Az apró zajok elárulják, hogy a fogason matatsz. Oda vannak felakasztva a korbácsok, a lovaglópálcák és ?ostorok, a paskolók, a nádpálcák és mogyoróvesszők, a… Mindenből 3 – 4 fajta is, minden fajtából 2 – 3 darab. Mit választasz? És melyiket? Nem mintha nem lenne mindegy: csak rossz van és rosszabb. Amikor már előttem vagy, úgyis megtudom! Igen, megtudom. Ahogy visszabillented a keresztet, egy pillanatra látom kezedben a fekete korbácsot. Talán ez a legjobb ilyen. A kék színű selyemszálakból font ütése ugyan kevésbé fáj, de tovább sajog. A piros bőrből készült korbács kemény szíjai nagyon fájdalmasakat ütnek, nyomuk is sokáig megmarad, de nem fáj sokáig. Ezek a fekete, puha szíjak alig hagynak nyomot, a fájdalom közepes, de tovább tart. Nincs sok időm ezen elmélkedni. Hirtelen fájdalom hasít belém: felemelted és elengedted a bal mellemet húzó súlyt. Aztán a jobbat is. Aztán a pinámat húzókat is, külön – külön. Nem bírom tovább! Dehogynem bírom! Ez még semmi ahhoz képest, amikor a lecsapó korbácsütés ÉS a súly egyszerre gyötör. Oldalt lépsz. Hát akkor… kezdődik. Igen, a korbács máris lecsapott mellemre. Nem jajgatni! Ismét! Akkor sem jajgatni! Megint! JAJAJ! Az ütések egyre lejjebb vándorolnak. Nem… lehet… kibírni… JAJgatás nélkül. Még lejjebb! Már a hasam közepénél tartasz. Talán… mégis… nem… Aúú! |
| – Tátsd ki a szád! | |
| Benyomom és felcsatolom a zsebemből elővett gag – ball – t, aztán ismét oldalt állok, és folytatom a verést. A szájpecek mögül most már csak fojtott nyögések hallatszanak; igaz, egyre sűrűbben. Amikor térdedhez érek, megint szünetet tartok. Most a másik oldaladra lépek, és onnan korbácsollak tovább: térdednél kezdem, és lassan haladok felfelé. A nyögések már majd mindegyik ütés után felhangzanak. Visszaérek a melledhez. Tested nagy részét ellepik a korbácsnyomok, többségük halvány, de van jó pár sötétebb is. Ismét eléd állok, kiveszem a szájpecket. Szemeid vörösek, szemhéjad duzzadt, arcodon elkenődött a smink a könnyektől. Levegő után kapkodsz, alig bírsz megszólalni, de csak kinyögöd: |
Ráharapok a gag – ball – ra. Ez egyszerre jó és rossz. Jó, mert nem kell visszatartanom jajgatásomat, mégsem zavarja élvezetedet, melyet elverésem okoz. Rossz is, mert sokkal kevesebb levegőt kapok, csak orromon át tudok lélegezni. De már oldalt léptél, és tovább korbácsolsz. Ordítok, sikítok, de Te ebből csak nyöszörgést hallasz. Már a combomat érik az ütések, már a térdemnél tartasz. Kis szünet, amíg a másik oldalamra állsz. Most a térdemnél kezded, és felfelé haladsz az ütésekkel. Érzem, amit a kicsorduló könnyek lefolynak arcomon. Nem bírom tovább, már folyamatosan jajgatok. Most lehet, nem hallod. Már megint a mellemnél vagy, még egy ütés, még egy, és az utolsó. Megint előttem állsz, kiveszed a pecket szájamból. Végre kapok levegőt! Csak három – négy gyors lélegzés után tudom kinyögni az előírt szavakat: |
| – Köszönöm a fenyítést, Gazdám! – Még nincs vége, de az utolsókat számolni is fogod! |
|
| Ez már szinte kegyetlenség, tudom. De megérdemled? és ezt te is tudod! Mély lélegzetet veszel: |
Ez a legszörnyűbb dolog. Egész testem ég, sajog, és akkor még számolni kell az ütéseket, egyenként megköszönni őket. És nem szabad jajgatni, mert akkor az az ütés nem számít. Tévedni sem szabad, mert az sem számít. Nem tudom, hányat akarsz most adni, tízet szoktál, de legalább tizenhárom lesz belőle. Ha tizenötöt, abból 18 – 19 lesz, a húszból 25 – 26, a huszonöt legalább harminckettőt jelent! |
| – Ahogy parancsolja, Gazdám! | |
| A korbács szíjait lassan, lentről felfelé végighúzom a hasadon. Aztán leengedem a kezem, majd meglendítem felfelé; a szíjak pontosan célba találva érik pinádat. | A korbács szíjait lassan, lentről felfelé végighúzod a hasamon. Aztán leengeded a kezed, és máris csattan pinámon az ütés. |
| – Egy! Köszönöm, Gazdám! – Kettő! Köszönöm, Gazdám! – Három! Köszönöm, Gazdám! – Aúúúúúú! Négy! Köszönöm, Gazdám! – Ez nem számít! Feljajdultál! |
|
| Ismét végighúzom a szíjakat a hasadon, majd folytatom. | Ismét végighúzod a szíjakat a hasamon, majd folytatod. |
| – Négy! Köszönöm, Gazdám! | |
| Végül is tizenhármat kaptál, de a három jajgatás miatt úgy fejeződött be, hogy: | Még két feljajdulás, vagyis összesen tizenhárom, amikor kimondhatom: |
| – Tíz! Köszönöm, Gazdám! | |
| Persze még nincs vége, csak a verésnek. A korbács nyelét köldöködhöz érintem, majd egyre erősebben nyomva lefelé húzom. Végül felnyomom pinádba. Ütközésig. Meg is forgatom benned. Persze feljajdulsz, mire még egyet nyomok és forgatok rajta. Aztán ismét előredöntöm a keresztet, tested ismét kifeszül. Visszamegyek székemhez, és újabb cigarettára gyújtva nézlek. Most már nemcsak a súlyok mozgásán látom, hogy mozgolódsz; jól látszanak a megfeszülő és elernyedő izmok, a test hullámzása. Nem is szívom végig a cigit, visszamegyek hozzád. Érzem, kis pihenésre van szükséged a következő próbatétel előtt. Visszabillentem a keresztet. Előbb melleidről, majd pinádról is leakasztom a súlyokat; a csipeszek még maradnak. Nem húzom ki a korbácsot sem. Aztán meglazítom a láncokat, és előbb a bokáidat, majd a csuklóidat rögzítő karabinereket kapcsolom le. Szabad vagy. Azonnal térdre esel. Nem csupán azért, mert így kell: egyszerűen nincs erőd állni. |
Vége. Nem ütsz többet. Hasamhoz, köldökömhöz nyomod a korbács nyelét, és lassan lefelé húzod. Akkor ez az a fekete korbács lesz, amelyiknek a nyele… AÚÚÚ! Igen, ennek a nyele van farokká faragva, és ez a korbácsnyél – farok most fel van nyomva a pinámba. Teljesen felnyomtad, még meg is forgattad. Fáj. Farok, és mégis fájt, ahogy belém nyomtad, megforgattad. És még most is fájdalmat okoz, pedig már nem mozgatod, csak ott van, és kitölti az egész pinámat. Most megint előredöntöd a keresztet. Ne, kérlek, ne! A súlyok megint megrántották melleimet, pinámat. Ugye nem? De igen, itt hagysz lógni. Hallom, hogy leülsz és rágyújtasz. Ez most rosszabb, mint a verés előtt volt. Nehezebben veszem a levegőt, a súlyok jobban rángatják, tépik melleimet. A pinámból is próbálom kicsit kijjebb tolni a korbácsnyelet, tehát azok a súlyok is mozognak, kínoznak. Egyszer csak megint előttem vagy, visszabillentesz. Leakasztod a súlyokat. Kérlek vedd le a csipeszeket is! Húzd ki belőlem a korbácsot! De nem teszed. Meglazítod a láncokat, kikapcsolod a karabinereket. Térdre esem. Ha lehetne, akkor sem bírnék most állni, de szerencsére úgysem lehet. |
| – Hozzad rendbe magad! | |
| Visszamegyek székemhez, de nem ülök le. Gyors slukkokkal végigszívom a cigarettát, közben hallom a fürdő ajtajának nyílását, csukódását, a vízcsobogást. Leheveredek a kanapéra, és várlak. Az ajtó kisvártatva ki is nyílik, és bejössz. Lassan, furcsa mozgással csúszol felém. Na igen, zavar a pinádban levő korbács. A szék felé indultál, már majdnem oda is érsz, amikor észreveszed, hogy nem ülök benne. Egy pillanatra megállsz, felemeled a fejed, körülnézel.. Meglátsz, és újra lehajtott fejjel most már felém tartasz. Amikor ideérsz, felveszed szokott testtartásod. Eléd tartom kezem, és elborítod alázatos csókjaiddal. Állad alá nyúlok, felemelem fejedet. A sminked rendben, a szemedet is megmostad, csak a kissé még mindig duzzadt szemhéjak árulkodnak az iménti sírásról. Megérintem mellbimbóidat is. Bár színük jóval sötétebb a normálisnál, kemények is, de hidegek, úgyhogy leveszem a csipeszeket. Az újra meginduló vérkeringés fájdalmától sziszegsz, de: |
Nehezen vánszorgom el a fürdőbe. Most becsukom az ajtót magam mögött. Kell egy kis idő, hogy rendbe szedjem magam, kicsit pihenjek. Legszívesebben kikapnám a korbácsot, leszedném a csipeszeket. De nem tehetem. Csak Te nyúlhatsz hozzájuk, csak Te szüntetheted meg a kínt, melyet Te okoztál. Feltápászkodom, végignézek magamon. Testem nagy részét ellepik a korbácsnyomok, többségük halvány, de van jó pár sötétebb is. Belenézek a tükörbe. Szemeim vörösek, szemhéjam duzzadt, arcomon elkenődött a kevés smink a könnyektől. Kinyitom a csapot, és a hideg vízzel alaposan megmosom arcomat. A hideg szivacsot sokáig nyomom szememre, olyan jó. Na elég, nem várathatlak soká. Újra sminkelek. Megnézem magam a tükörben. Még mindig kicsit duzzadtak a szemhéjaim, de egyébként rendben vagyok, mehetek. Az ajtó nyitásakor letérdelek, és elindulok széked felé. Nehéz így, a korbáccsal pinámban csúszni, de mindjárt odaérek. Nem ülsz a székben. Merre vagy? Gyorsan körülnézek: a kanapén fekszel. Még három métert kell megtegyek, mire odaérek. Most már csak szabályosan el kell helyezkedjek. Arcom előtt megjelenik a kezed. Engedelmesen csókolgatom. Aztán felemeled a fejem, gyorsan lesütöm szememet, hisz nem szabad Rád néznem engedélyed nélkül. Elengeded államat, és megérinted mellbimbóimat. Leveszed a csipeszeket. SSSSZZZZ! Ez majdnem annyira fáj, mint amikor feltetted. |
| – Köszönöm, Gazdám! | |
| Megfogom a pinádba nyomott korbácsot. Megforgatom majd kihúzom. Persze lucskos, úgyhogy szájad elé tartom. Kinyújtott nyelvvel, buzgón tisztogatod. Közben szabad kezemmel kibontom a szalagot, hajad immár szabadon hull válladra. Kibontom köntösöm övét is. A korbács nyele immár tiszta, félredobom hát, és végigdőlök a heverőn. Belemarkolok hajadba, és térdemhez húzom fejedet. Ajkaiddal óvatosan megfogod a köntös szegélyét – nem nyálazhatod össze, mert azért büntetés jár – , és félrehúzod. Elengedem a fejed; most már tudod a dolgod. Megcsókolod a térdem, és apró csókokkal lassan haladsz felfelé, egészen a köldökömig. Aztán – kissé felemelkedve – ugyanezt csinálod a másik lábammal is. Ismét felérsz a köldökömhöz. Most egyenesen lefelé folytatod a csókolást, egészen farkam tövéig. Kinyújtod a nyelved, körbenyalod zacskómat, farkamat, majd elkezdesz szopni. Lassan, finoman, óvatosan csinálod, ahogy tanítottalak. Nem szorosan, nem fogaiddal, csak ajkaiddal érsz hozzám; meg persze a nyelved simogatja makkomat. Közben meg – megérintem, simogatom melleidet. Bimbóid ismét kemények, merevek, visszatért normális színük és melegségük is. Bár nagyon igyekszel, még nem akarok elélvezni. Egy idő után tehát elhúzom fejedet, és megkérdezem: |
Tényleg köszönöm, hisz az egyik állandó fájdalom a vérkeringés helyreállásával gyorsan megszűnik. Megforgatod pinámban, és kihúzod belőlem a korbácsot. Szájam elé tartod. Na igen, rajta van a nyomom. Kinyújtom a nyelvem, nyalogatom, tisztogatom. Közben szabad kezeddel tarkómnál matatsz: kiveszed a szalagot, mely eddig összefogta a hajamat, most már szabadon hull vállaimra. Ledobod az immár tiszta korbácsot, és hajamba markolva térdedhez húzod fejem. Ajkaimmal megfogom köntösöd szélét – csak nehogy benyálazzam! – és oldalt húzom. Már nem fogod a fejem, minek is tennéd, tudom, mit kell csináljak. Megcsókolom a térded, aztán kicsit feljebb, majd még feljebb, és így csókolom tovább combodat, hasadat, egészen köldöködig. Aztán kicsit felemelkedem, hogy elérjem másik térdedet is, és most a távolabbi combodon kúszik felfelé ajkam. Lassan felérek ismét a köldöködhöz. Innen egyenesen megyek lefelé. Aztán ott vagyok a célnál. Körbenyalogatom drága zacskódat, és kemény, forró Farkadat. Majd óvatosan szájamba veszem. Lassan, finoman szoplak, ahogy kell, ahogy tanítottál: csak ajkaim érnek Hozzá, a fogam nem, és nyelvemmel simogatom Makkodat. Közben időnként megsimogatod a melleimet. Ez nagyon jó, ez csodálatos! Most már talán szabad kicsit, nagyon kicsit erősebben is, de…. Megint hajamba markolsz, és elhúzod fejem. Miért? Csak nem kezdtem túl korán? Még nem akarod? |
| – Szeretnéd a pinádba? – Igen, Gazdám, nagyon! |
|
| Hangodból egyszerre érzem a csalódást és a reményt: nem engedtem, hogy kielégíts, de talán mégis kapsz egy kis gyönyört a sok kín után. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű! | Tényleg nagyon szeretném. Mindig szeretném, de Te olyan ritkán méltatsz rá. |
| – Megérdemled? | |
| Nem válaszolsz azonnal, ezért megismétlem: | Nem érdemlem meg, de annyira szeretném! Olyan jó lenne! |
| – Megérdemled, hogy a faszomat benyomjam a pinádba? Megérdemled, hogy megbasszalak? | |
| Halkan, de érthetően válaszolsz. | Muszáj válaszolnom.. |
| – Nem érdemlem meg, Gazdám. Rossz voltam, méltatlan vagyok arra, hogy gyönyörben részesítsen. Kérem, inkább okozzon nekem további fájdalmakat! | |
| Az utolsó mondat már kissé hangosabb. | Nyelek egy nagyot az utolsó mondat előtt. |
| – Megkapod! Menj, feküdj az asztalra! | |
| Amíg odaérsz, felveszem a kisasztalról a különleges, átalakított vibrátort. Még megnézem, elég energia van – e az elemekben (igen, vadonatújak), aztán zsebre vágom. Összekötöm köntösömet, és hozzád lépek. Kitárulkozva fekszel, feneked félig lelóg, pinádon még ott vannak a csipeszek. Föléd hajolok, szádhoz tartom a vibrit, te pedig gondosan megnedvesíted az aranyszínű fémhegyet. Felegyenesedem, és a legkisebb fokozatra kapcsolom a motort. A fémhegy alig érezhetően remeg. Lassan benyomom hüvelyedbe. Miután bent van, egyenként kapcsolom a következő fokozatokat. Arcod, tested apró rándulásai jelzik, hogy élvezed. Elérek az ötödik fokozathoz, majd a hatoshoz, és – felsikoltasz. Hát igen. Most már nem gyorsabb, erősebb rezgéseket ad a vibrátor, hanem áramütést. Ez megszokhatatlan, elviselhetetlen, szörnyű. Még felkapcsolok hetesbe, majd nyolcasba (nincs is több), egyre nagyobbak az áramütések is, egyre hangosabban sikoltozol. Már túl hangosan, úgyhogy inkább kikapcsolom és kihúzom a vibrit. Még egy sikoly, aztán elcsendesedsz, testedet sem dobálod már. |
Megyek. Most egy kicsit máshogy helyezkedem el, mint amikor leborotváltál: lábaim most is teljesen szét vannak tárva, de akkor teljesen az asztalon feküdtem, most félig lelóg a fenekem. Így könnyebben belém tudod majd tenni Farkadat, és az a veszély sem áll fenn, hogy drága Heréd beleütöd az asztal szélébe. Várlak, és hallom, hogy a kisasztalon matatsz. Nekem az utolsó megjegyzésed vibrál az agyamban. Még nem értek véget a fájdalmak. Mit fogsz csinálni velem? Megint súlyokat teszel a még mindig pinámon levő csipeszekre? Vagy új csipeszeket teszel fel? Verni nem fogsz, akkor nem bontottad volna ki a hajam. Esetleg gyertya? Nem hiszem. Azt hallanám, ahogy meggyújtod, és nem is szoktad csinálni. Hiszen szinte semmi fájdalmat nem okoz. Persze most, hogy alaposan végig vagyok verve, nagyobbat, mint verés nélkül; ha mellbimbómra vagy a bimbóudvarra cseppen a forró viasz, az is nagyon rossz, de csak egy pillanatra. De nem töprenghetem tovább: már itt is vagy, és szájamhoz tartod az aranyhegyű vibrátort. Hát igen; pinám öröméért pinám kínjával kell fizetnem. Jól lenyalom a fémet, hogy könnyebben belém csúszhasson. Elveszed, és hallom, ahogy a kis motor halkan duruzsolni kezd. Lassan nyomod belém a vibrit. A legfinomabb kis rezgéseket még alig érzem, de aztán feljebb kapcsolsz. Ez jó! Ez nagyon jó! Ez igen nagyon jó! Ez csodálatos! Ez… Ááá! Ne! Kérlek, ne! Ezt ne! Ezt nem lehet kibírni! Ezt nem lehet megszokni! Ááá! Ez szörnyű! Ezt nem lehet kibírni! Ááá! Ez rettenetes! Ááá! Ez iszonyú! Ááá!… Végre! Kikapcsoltad. Ezeket az áramütéseket akkor sem tudnám megszokni, ha minden nap órákig csinálnád! Már nincs is bennem! Mire magamhoz térek, addigra ki is húztad a vibrátort. |
| – Nyisd ki magad! | |
| A még mindig fent levő csipeszekkel széthúzod kisajkaidat. Pinád nedvesen, tágra nyitva vár rám. Lassan beléd nyomom faszomat. Amikor már félig benned vagyok, elveszed és a fejed fölé emeled kezed. Szádba nyomom a kikapcsolt vibrátort. Meg kell tisztítani, hiszen rajta van pinád nedve; a legmegfelelőbb tisztítóeszköz pedig nyelved. Amíg ezzel vagy elfoglalva, leveszem a csipeszeket. Már nincs rájuk szükség. Lassan teljesen beléd hatolok. Kiveszem szájadból a vibrit és zsebre teszem. Aztán elkezdek mozogni benned. Először lassan, majd egyre gyorsabban, ki – be, ki – be, ki – be… Élvezem, és te is élvezed. Már majdnem a csúcson vagyunk, amikor abbahagyom. Gyorsan fejedhez lépek, és az asztal szélére húzom. Felém fordítod az arcod, csücsörítesz. Gyorsan szájadba nyomom faszomat. Szopni kezdesz, de láttam, hogy csalódott vagy, amiért most hagytam abba. Végeredményben viszont meg vagyok elégedve mai viselkedéseddel, úgyhogy: |
Lenyúlok, megfogom a csipeszeket és széthúzom pinámat, amennyire csak lehet. Gyere, várok Rád, a Tied vagyok! Érzem, amint Faszod lassan belém nyomul. Már elég mélyen van, nem kell tovább tartanom, elengedhetem a csipeszeket. Már le is vetted őket. Jaj, ez fáj, de mindjárt elmúlik. Már egészen bennem vagy. Miért nem kezdesz mozogni? Persze, a vibri! Meg kell tisztítanom! Gyorsan lenyalom. Gyere! Csináld már, kérlek! Végre! Igen! Igen! Igen! Igen! Ez jó! Ez nagyon jó! Ez remek! Ez csodálatos! Ez mennyei! Ez… De miért hagytad abba? Miért vetted ki? Itt állsz a fejemnél, és az asztal szélére húzod. A számba akarsz élvezni? Gyere, boldogan szoplak! Csak… már majdnem a csúcson voltam, amikor abbahagytad. Már csak két – három húzás választott el tőle! |
| – Simogathatod magad! | |
| Egyik kezeddel pinádhoz, a másikkal melledhez nyúlsz, és masztizol. Segítek neked: miközben tovább szopsz, én is simogatom a melledet egyik kezemmel. Tested mozgásán, vonaglásodon látom, hogy élvezed, jól esik. Aztán nincs tovább: beleélvezek a szádba. Miközben nyeled a gecit, te is felérsz a csúcsra. Aztán odébb lépek. Lemászol az asztalról, elém térdelsz. |
Egyik kezemmel pinámhoz, a másikkal mellemhez nyúlok, és masztizom. Ó de jó! Ezt olyan ritkán engeded meg! Szinte soha! Pedig nagyon jó! Miért nincs még egy kezem, hogy mindkét mellemet simogathassam? Köszönöm! Olyan jó vagy hozzám! Segítesz, hogy mindkettő megkapja a simogatást, és közben ne kelljen pinámat, peckemet sem magára hagyjam. Még! Még! Igen! Ez az! Remek! Csodálatos! Szinte ugyanabban a pillanatban jutok a csúcsra, amelyben számba lövöd forró, sűrű, csodás Gecidet. Buzgón nyelem le. Ebből egy csepp sem veszhet kárba! Ezt Te adtad nekem, az enyém, csak az enyém! Aztán odébb lépsz. A mámor pillanatainak végük. Már nem egyszerűen Férfi és nő vagyunk, hanem Te a Gazdám, én pedig rabnőd, akinek kötelességei vannak. És ezeket teljesíteni kell. Lemászom az asztalról, eléd térdelek. Ha lehetne sem tudnék állni. Most nem a kín, a fájdalom veszi el erőmet, hanem a gyönyör kimerültsége. |
| – Köszönöm, Gazdám! | |
| Hálásan csókolod meg eléd tartott kezemet, majd négykézlábra ereszkedve lábaimat is. Visszamegyek a kisasztalhoz, elrakom a cigarettát, öngyújtót. Te még mindig az asztal mellett vagy, de már megint a szabályos térdeplő helyzetben. Mára azonban már nincs tovább szükségem rád, tehát elindulok kifelé. Az ajtóból még visszaszólok: |
A hála csókjaival borítom elém tartott kezedet, majd lábaidat. Köszönöm a kínt és a gyönyört, a fájdalmat és az örömöt. Elfordulsz tőlem, a kisasztalhoz mész. Nem tudom, szükséged van – e még rám ma, vagy ennyi volt. Kezdjük elölről, vagy valami mást akarsz csinálni velem, vagy… Igen, elmész, csak az ajtóban fordulsz vissza egy pillanatra. |
| – Csinálj rendet. Utána elmehetsz, de holnap ugyanebben az időben megint itt kell lenned! | |
| Kilépek az ajtón, és magadra hagylak. Most rendet csinálsz, ha van időd, lezuhanyozol, és elmész. Majd visszajövök, hogy tényleg rend van – e. És holnap? még nem is tudom, mi is lesz! | Az ajtó becsukódik mögötted. Kimerülten, sajgó tagokkal tápászkodom fel, és kezdek rendet rakni. A mai napnak ezzel vége, de mindjárt itt a holnap, amikor új gyötrelmek és – talán – új gyönyörök várnak rám. |
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Az új rabnő
Szerző: Tortenet
Időpont: 2009
4 hozzászólás
Kedd este csörgött a telefonom. Kicsit mérges voltam, ki a fene zavar ilyenkor, mikor a kedvenc sorozatom megy?
– Halló! – szóltam bele a készülékbe szándékosan élesen.
– Szia, Emese! – ismertem fel egyik barátnőm hangját.
– Szia, Andi! Azt hittem, már elutaztál. Vagy Münchenből hívsz?
– Nem, csak szombaton megyek. És pont ezzel kapcsolatban hívlak.
Nocsak! Miért akar pont velem beszélni négy nappal az egyéves utazása előtt?
– Az új rabnőmről van szó – folytatta barátnőm, aki szintén Domina, csak épp biszex: vannak férfi és női rabjai is.
– Mi van vele? Azt sem tudtam, hogy van egy új rabnőd.
– Igen, már két hónapja. Viszont nem tudom magammal vinni.
– Hát ezt nem csodálom. És akkor mit csinálsz vele?
– Arra gondoltam, átadom neked, ha érdekel. Vagy legalábbis kölcsönadom, amíg kint vagyok. Még nincs igazán betörve, de az alapokkal már tisztában van.
Most már értettem a hívást. És izgatott a kihívás is, végre megint betörhetek egy rabnőt! Ráadásul nem kell az elején kezdenem, hanem rögtön keményen bánhatok vele.
– Tud a szándékodról? Mit szól hozzá? – kérdeztem, igyekezve közömbös csengést adni hangomnak.
– Igen, már mondtam neki. Elvi ellenvetése nincs.
Megállapodtunk, hogy csütörtök délután elhozza a lányt törzspresszómba, ahol megbeszélhetjük a részleteket.
Csütörtökön épp megrendeltem a kávémat, amikor megláttam az ajtón belépő barátnőmet. Ő is felfedezett, elindult felém. Mögötte egy lehajtott fejű, világosbarna hajú lány lépkedett. Üdvözöltük egymást, barátnőm leült, a lány állva maradt, továbbra is lehajtott fejjel.
– Ülj le, Anita, ne csinálj feltűnést! – szólt rá barátnőm.
A lány, anélkül, hogy fejét felemelte volna, leült.
– Köszönöm, Mistress! – mondta halkan. Hangja kellemesnek tűnt.
Jött a pincér. Barátnőm szintén egy kávét kért, a lány egy ásványvizet. Ekkor emelte fel először fejét: ránézett barátnőmre, szótlanul kérve engedélyét arra, hogy megszólalhasson. Amíg a rendelésre vártunk, semmiségekről fecsegtünk barátnőmmel; Anita ismét lehajtott fejjel, szótlanul ült.
Csak akkor tértünk a lényegre, mikor már megittuk a kávét.
– Szóval nem viheted magaddal Anitát, és át akarod adni nekem – fordultam barátnőmhöz.
– Igen, Emese, erről van szó.
– És mit szólsz ehhez, Anita? – kérdeztem most a lánytól.
– Engedelmeskedem Mistress parancsának – válaszolt kitérően.
– Nem ez érdekel! Nézz rám, és válaszolj egyenesen: hajlandó vagy engem szolgálni?
Barátnőm is megszólalt:
– Anita, mondtam már, hogy legalább egy évig külföldön leszek, és nem vihetlek magammal. Emese viszont hajlandó a szolgálatába fogadni, ha beleegyezel.
– Ha ön így látja jónak, Mistress, szívesen szolgálom Emese Úrnőt – válaszolta továbbra sem felnézve a lány.
Sehogy sem tetszett a dolog.
– Kettesben hagynál Anitával pár percre? – néztem barátnőmre, aki bólintott, felállt.
– Elintézek pár telefont a kocsiból.
Amikor kettesben maradtunk, ismét a lányhoz fordultam, gondosan válogatva a szavakat.
– Anita, figyelj ide. Szeretném, ha rám néznél, és végighallgatnál. Amit most beszélünk, az mindenképp kettőnk közt marad, akárhogy is döntesz. Én ugyanis nem akarlak semmire rákényszeríteni. Teljesen a te szabad döntésedtől függ, hogy engem szolgálsz-e a jövőben, vagy valaki mást, sőt, hogy egyáltalán szolgálsz-e valakit. Mint ahogy az is a te szabad döntésed lesz, hogy amikor Andi visszajön, visszamész-e hozzá vagy sem.
Anita immár rám nézve, de még mindig szótlanul ült.
– És hogy könnyebben tudj dönteni – folytattam -, elmondok egy-két lényeges dolgot. Nálam nem fogsz férfival találkozni, sem Master, sem rabszolga minőségben. Vagy ketten leszünk, vagy hármasban egy másik rabnővel. Nem szólok bele, hogy amikor nem vagy szolgálatban, mit csinálsz, hogyan öltözöl, kivel vagy együtt. Csak ahhoz ragaszkodom, hogy ha hívlak, jönnöd kell. Természetesen figyelembe veszem olyan kötelességeidet, mint munka. Tehát ha munkaidőben hívlak, akkor az azt jelenti, hogy amint végzel, jössz. És házon kívül nem tartok igényt a szolgálataidra, bár előfordulhat, hogy az egész hétvégét nálam kell töltened. Gondold ezeket végig, és így dönts. Ha valami nem világos, kérdezz nyugodtan.
Amikor végeztem, ismét lehajtotta a fejét. Láttam, hogy erősen gondolkodik, mérlegel. Nem szóltam, nem zavartam. Alig több mint egy perc múlva ismét felnézett.
– Szolgálni fogom önt minden tőlem telhető módon, Emese Úrnő. Kérem, bánjon majd velem úgy, ahogy egy magamfajta tanulatlan rabnő megérdemli. Mit kell tennem?
Elővettem egy névjegyet, odaadtam neki.
– Itt a címem. Tudod, merre van?
– Igen, Úrnőm, a villanegyedben.
Átadtam neki házam alaprajzát.
– Vasárnap reggel tízkor becsöngetsz egy hosszú-rövid-hosszú jelzést adva. Amikor kinyílik a kapu, bejössz, és ebben a szobában – mutattam az egyik helyiségre – jelentkezel.
– Értettem, Úrnőm. Megtarthatom a rajzot?
– Most igen, de vasárnap hozzad magaddal. Mit szeretnél még tudni?
– Csak annyit, Úrnőm, hogy mit vegyek fel?
– Mindegy – nevettem el magam -, csak gyorsan tudd majd levetni.
– Igen, Úrnőm, és köszönöm.
Kinéztem a presszó ablakán. Barátnőm a kocsija mellett állt, és befelé nézett. Intettem neki, ő pedig visszajött. Anita már ismét lehajtott fejjel az asztalt bámulta.
– Megegyeztetek? – kérdezte barátnőm, amikor leült.
– Igen – válaszoltam -, Anita vasárnap szolgálatba áll nálam.
– Köszönöm, Emese, hogy ezt a gondomat megoldottad.
Kicsit még beszélgettünk (Anita némán, az asztalt nézve ült mellettünk), majd elváltunk.
Vasárnap viszonylag korán keltem, ellenőriztem, hogy minden megvan-e, ami a tervezett szeánszhoz kell, aztán kényelmesen megfürödtem, majd felöltöztem. Persze nem vittem túlzásba, csak annyit vettem magamra, amennyi a terveimhez szükséges volt.
Tíz óra előtt két perccel megszólalt a kapucsengő, előbb egy hosszú, majd egy rövid, végül ismét egy hosszú jelzést adva. Rápillantottam a kis képernyőre: a kapuban Anita állt. Megnyomtam a nyitógombot, láttam, amint bejön. A további kamerákon minden lépését nyomon követhettem. Az előszobában megállt, ránézett a kezében levő papírra, majd körülnézve egyenesen a lépcsőhöz indult. Figyeltem, ahogy lejön, majd végig a folyosón. Amikor az ajtóhoz ért, kikapcsoltam a képernyőt. Az ajtó kinyílt, Anita belépett, becsukta az ajtót, és lehajtott fejjel megállt. Kicsit vártam, majd megszólítottam.
– Igen?
– Úrnőm, parancsa szerint megjelentem szolgálatára – mondta anélkül, hogy felnézett volna.
– Vetkezz! Pucérra!
Tüneményes gyorsasággal vetkőzött, pillanatok alatt meztelen volt.
– Térdre! Hozzám!
Letérdelt, és térden csúszva elindult felém. Láthatólag sokat közlekedett már így. Amikor két lépésre volt tőlem, megállt. Andi jól mondta, az alapokkal már tisztában volt: a lehető legszabályosabb tartásban térdelt, széttett térdekkel, egyenesen, hátratett kézzel és lehajtott fejjel. Alaposan megnéztem. Arányos, szép teste volt, kerek almamellei, világos, kisudvarú bimbói, amik egyelőre alig látszottak. Elétoltam a lábamat.
– Csókold tisztára a csizmám!
Négykézlábra ereszkedett, nekilátott előbb a bal, majd a jobb tisztításának. Amikor ismét térdelt, megnéztem az eredményt. Természetesen elégedetlen voltam.
– Ez neked tiszta? Itt… itt… – mutattam – és itt is!
Talán mondanom sem kell, hogy a mutatott helyek tisztasága semmiben nem különbözött a csizma többé részének állapotától. De kellett valami ürügy. Anita ijedten suttogta:
– Bocsánat, Úrnőm, azonnal pótolom a mulasztásomat – majd odahajolva ismét megnyalta a mutatott helyeket. Viszont ez nem volt mentség.
– Ez a hanyag munka büntetést érdemel! – csattantam fel. – Lekönyökölsz, és jól felmereszted a segged!
Ismét négykézlábra ereszkedett, majd lekönyökölve felemelte fenekét. Természetesen nem eléggé.
– Magasabbra! Jobban pucsíts!
Még jobban homorított. Feneke természetesen nem igazán került magasabbra, de jobban megfeszült, és ez volt az igazi cél.
– Kapsz tízet a lovaglópálcával! Számold! – vettem kézbe a félméteres jószágot.
Nyugodtan, kényelmesen mértem rá a középerős ütéseket, Anita pedig engedelmesen számolta őket. Két-háromszor fel is szisszent, egyszer meg feljajdult, mikor a pálca végén levő kis bőrdarab pont a szétnyílt félgömbök közé, a nyílására csapott. De rezzenéstelenül kiállta a tízet, méghozzá néhány halvány nyomból ítélve nem először.
– Feltérdelsz! – parancsoltam az utolsó szám elhangzása után.
Kicsit lassabban emelkedett fel, mint ahogy elfoglalta a veréshez a pozíciót. Fejét lehajtotta, nem láttam, mennyire voltam kemény. De tudta a dolgát.
– Köszönöm a fenyítést, Úrnőm! – mondta. Hangja ugyanúgy csengett, mint mikor belépett, nyoma sem volt benne sírásnak vagy annak, hogy visszafojtotta volna a jajgatást.
– Szívesen. Na, mutasd a pinád! Mikor volt borotválva?
Kicsit hátradőlt, még jobban széttárta térdeit.
– Mistress Andi hétfőn kegyeskedett szőrteleníteni – közölte nyugodtan.
Tudtam, hogy Andi alapos munkát végez, de azért ezt nem hagytam annyiban.
– Akkor itt az ideje, hogy megismételjem ezt a műveletet. Hozd ide a fürdőből – mutattam az ajtóra – ami kell!
Engedelmesen, térden csúszva elindult. Amikor átment az ajtón, a megint bekapcsolt képernyőn figyeltem, mit csinál. Hamar megtalált mindent, persze nem volt nehéz dolga. Gondosan megnedvesítette a szivacsot, ügyelve, hogy azért ne csöpögjön. Az ajtóban ismét térdre ereszkedett, és csúszva jött vissza elém. Szótlanul nyújtotta, amit hozott.
– Minden megvan? – kérdeztem (nem mintha nem láttam volna). – Borotva, hab, nedves szivacs?
– Igen, Úrnőm, parancsoljon!
– Feküdj az asztalra! Szét a lábakat!
Szó nélkül csúszott a középen álló nagy asztalhoz, majd gyorsan felállt és felfeküdt rá. Jó alaposan széttárta lábait. Hozzáléptem. Közelebbről nézve bizony már látszott pár kis fekete pötty, a kiütköző borosta. Megnedvesítettem a szivaccsal, majd habot nyomtam Anitára, és elkentem.
– Először a Vénusz-dombodat húzom le – közöltem.
Nem válaszolt, nyugodtan feküdt. Megfogtam a borotvát, és óvatosan elkezdtem. Meg se szólalt, csak párszor megrándult a combja. Amikor a kényesebb részekre tértem át, figyelmeztettem is:
– Ne mocorogj, nem akarlak megvágni! Jönnek a nagyajkaid!
Megfogadta az intést, a borotválás további része alatt mozdulatlan maradt.
– Kész vagy! Visszaviszed a holmit, letörlöd a habmaradékot, aztán visszajössz a helyedre! – utasítottam, amikor elkészültem.
Fürgén leszállt az asztalról, letérdelt, összeszedte, amit behozott, majd kicsúszott a fürdőbe. Visszaültem a székembe, és a képernyőn figyeltem, mit is csinál. És érdekes dolgot láttam. Úgyhogy mikor már ismét előttem térdelt, miután megköszönte, hogy megborotváltam, megkérdeztem:
– Ég a bőr a pinádon?
– Igen, Úrnőm, egy kicsit.
– Ezért simogattad meg kint magad?
– Ezért, Úrnőm.
Hangján éreztem a csodálkozást, hogy vajon ezt honnan tudom. Megkérdezni persze nem merte.
– És kaptál rá engedélyt? – ez már csattant. – Vagy esetleg parancsot?
– Nem, Úrnőm, egyiket sem – a válasz annál halkabb volt.
– És mi jár azért, ha parancs vagy engedély nélkül teszel valamit?
– Büntetés, Úrnőm – ezt még az előbbinél is halkabban mondta.
– Úgy van! Feküdj hanyatt és tárulkozz ki!
Anita engedelmesen lefeküdt a hideg kőre, széttárta lábait.
– Jobban! Teljesen nyíljon ki a pinád!
Még jobban szétnyitotta combjait, a megfeszülő izmokon látszott, hogy ennél jobban már nem tudja. Nem is kellett, a kisajkak épp eléggé széthúzódtak.
– A csizmasarkamtól kapod a büntetést – közöltem, aztán jobb csizmám tűsarkát óvatosan bevezettem hüvelyébe, és tövig belenyomtam. Előbb néhány felszisszenést hallottam, de amikor kicsit megforgattam benne, már egy halk jajgatást is.
– Nem tetszik? Hátha a másik jobban esik – mondtam, és kihúztam belőle jobb csizmám sarkát, de csak azért, hogy belenyomjam a balét. Amikor ezt is megmozgattam, a jajgatás már hangosabb volt.
– Egyelőre elég. Visszatérdelsz! – mondtam kis idő múlva.
Feltápászkodott, ismét a normális, szabályos módon térdelt. És persze tette, amit kellett.
– Hálásan köszönöm a megérdemelt büntetést, Úrnőm!
– Nyald le magad a csizmámról! – utasítottam.
Kinyújtott nyelvvel, buzgón tisztogatta a bepiszkított részeket. Amikor befejezte, alaposan végigmértem. Mellbimbói, melyek eddig szinte észrevétlenek voltak, most jól láthatóan meredeztek. Ennek pedig két oka lehet.
– Fázol?
– Nem, Úrnőm.
Nem is fázhatott a 26 fokos, légkondicionált teremben.
– Akkor mitől merev a mellbimbód?
– Kicsit felizgatott, Úrnőm, mikor belém nyomta a csizmáját – vallotta be.
– Márpedig ennek ez a jutalma – tettem rá a bimbókra két erős ruhacsipeszt. – Gondolom, a pinád is forró belül.
– Igen, Úrnőm, meglehetősen az – vallotta be.
– Akkor hozzad ide a bárszekrényről a nagy kék termoszt! – utasítottam.
Térden csúszva is gyorsan megjárta a párlépésnyi távolságot.
– Tudod, mi van benne? – kérdeztem, mikor átvettem a szótlanul felém nyújtott tárgyat.
– Csak sejtem, Úrnőm, hogy jég.
– Igen, jég. Pontosabban egy szép nagy jégcsap – kezdtem lecsavarni a termosz tetejét – Mire való?
– Gondolom, azzal kívánja lehűteni a pinámat, Úrnőm.
– Pontosan! Lefekszel, kitárulkozol.
Pillanatok alatt vette fel a kívánt pozíciót.
– Látod, milyen szép vastag? És elég hosszú is – tartottam a szeme elé a hosszú, farokszerű jégdarabot (óvszerbe töltött vizet fagyasztottam meg, mindig van a hűtőmben vagy a termoszban pár belőle). – Most szépen tövig beléd nyomom…
Lassan, fokozatosan nyomtam a jégrudat Anitába. Az első egy-két centit még szótlanul viselte, majd többször is felszisszent, aztán halkan, majd kissé hangosabban jajgatott. Ám azzal, hogy hüvelye elnyelte a rudat (épp ideje volt, már az én kezem is igen fázott), még nem ért véget a dolog.
– És hogyne tudjon kicsúszni, vagy ami elolvad, kicsöpögni… – közöltem, majd a kisajkakat két csipesszel összeszorítottam.
Ez már sok lehetett, mert hangosan sikoltozott a fájdalomtól.
– Hallgass! – szóltam rá, de csak annyit értem el, hogy csendesebben jajgatott. – Ezért a fülsértő üvöltésért a csiklódra is kapsz egyet!
Egy, az eddigieknél is hangosabb sikoly volt a válasz, aztán összeszedte magát, és csendben maradt. Ám miközben parancsomra ismét feltérdelt, láttam, hogy könnyes a szeme, és olykor ajkába harapva tud csak csendben maradni. De csendben maradt, és ezt rosszul tette. Miután már térdelt, és (lehajtott fejjel) csendben várt, jött a „ráadás”.
– Elfelejtettél valamit! Többször is!
– Bocsánatot kérek, Úrnőm! Hálásan köszönöm a csipeszeket és a jeget, amivel megbüntetett – kapott észbe.
– Na és mi a bocsánat feltétele szerinted? – kérdeztem kajánul.
– Egy újabb büntetés, Úrnőm – suttogta Anita.
– Pontosan. Ez az újabb büntetés pedig az, hogy minden csipeszre ráakasztok 15 dekát – vettem elő az apró súlyokat.
Anita persze sziszegett, jajgatott, mikor a súlyok elkezdték húzni. De hamar erőt vett magán, és igyekezett jó rabnőként viselkedni.
– Alázatosan köszönöm, Úrnőm, hogy büntetésével figyelmeztet a kötelességemre.
Látszott rajta, hogy nagyon szenved, nincs hozzászokva ehhez a fajta fájdalomhoz. Amilyen jól tűrte a verést, olyan rosszul viselte a csipeszek és súlyok állandó, és a saját mozgásától folyton megújuló kínját. Az én terveimben azonban még volt egy és más.
– Kapsz egy nyakörvet – csatoltam rá -, méghozzá pórázzal – akasztottam be a vezetőszíjat is.
– Köszönöm, Úrnőm, hogy a kutyája lehetek.
– Négykézlábra! És gyere utánam! De ha meg kell rántsam a pórázt, vagy ha valamelyik súly leér a földre, rávágok a seggedre a szíjjal, megértetted?
– Igenis, Úrnőm!
– Indulás! – álltam fel.
A fürdő felé „természetesen” kétszer is meg kellett Anitát húznom, amiért meg is kapta a pórázzal a verést. És azt sem tudta elkerülni, hogy az egyik súly ne koppanjon hozzá a magas küszöbhöz; ennek jutalma is pórázcsapás volt. A fürdőben a WC előtt álltam meg.
– Térdelj fel!
Anita feltápászkodott. Nem sok időt hagytam neki, jött a következő parancs.
– Hajtsd fel az ülőkét, és ülj a csészére! Kezek hátul!
Pillanatok alatt hajtotta végre az utasítást.
– Tudod, miért a puszta csészén kell ülnöd? – kérdeztem.
– Hogy ezzel is éreztesse velem, Úrnőm, mennyire senki vagyok – jött a válasz.
– Nem egészen. Egyszerűen csak egy magadfajta ócska kis rabkurva nem ülhet arra az ülőkére, amire az Úrnője. Érted?
– Igenis, Úrnőm. Bocsánatot kérek, hogy rosszul fogalmaztam.
– Na jó, ez nem olyan nagy baj. Most egy kicsit leveszem a pinádról a csipeszeket, hogy kifolyhasson belőled az elolvadt jég. És pisilhetsz is – szedtem le a kínzóeszközöket.
Anitát egyáltalán nem zavarta, hogy ezt a meglehetősen intim dolgot most előttem kell végezze. Mikor végzett, ráparancsoltam:
– Térdelj a zuhanytálcába! Jó széles terpeszbe!
Aztán kezébe nyomtam a kézi zuhanyrózsát.
– Öblítsd le alaposan a pinád!
Amit nem mondtam meg, csak akkor vette észre, mikor a vízsugár hozzáért: csak a hidegvizes csapot nyitottam meg, úgyhogy a csőből jéghideg víz jött. Ennek ellenére tényleg alaposan leöblítette magát, csak arcán látszott, milyen kellemetlen dolog történik vele. Amikor úgy véltem, már épp eléggé tiszta, és épp elég hideget kapott, elzártam a vizet, és elélöktem egy elég durva rongyot.
– Töröld szárazra magad! Aztán ülj vissza a WC-re! Kezek hátul, lábak széttéve.
Mire kézbevettem az előbb leszedett csipeszeket, Anita már a kagylón ült.
– Visszateszem rád a csipeszeket – közöltem. – Csak most mindkét kisajkadra külön csipeszt rakok!
A műveletet halk felszisszenések kísérték. Tiltakozni persze nem mert, nem is lett volna értelme, és nem mert hangosan jajgatni sem, csupán így mutatta ki fájdalmát. Amikor végeztem, hátraléptem, majd ráparancsoltam:
– Négykézlábra! Megyünk tovább. De ha megint baj lesz, már kettőt kapsz! Ugye tudod, mire gondolok?
– Igen, Úrnőm. Ha megint meg kell rántsa rossz szukája pórázát, vagy ha megint leér egy súly, már kétszer kegyeskedik majd rávágni a pórázzal a seggemre. És kérem, engedje meg megköszönnöm, hogy méltóztatott engedélyezni, hogy könnyítsek magamon. Azt is köszönöm, hogy ha nem is érdemeltem meg, de rövid időre csökkentette jól megérdemelt fájdalmamat – válaszolta Anita már négykézláb.
– Indulás! – csak ennyi volt a reakcióm.
És mentünk tovább. Talán mondanom sem kell, hogy ezúttal is volt okom fenyítésre. Aztán megérkeztünk a végcélhoz.
– Feltérdelsz! Hátra a kezedet!
Az engedelmesen hátratett csuklókat egy gyors mozdulattal összebilincseltem. Nem túl szorosan, csak épp annyira, hogy ne tudja kihúzni a kezét, tartsa csak hátul. Aztán eléálltam.
– Húzd le a csizmám cipzárját!
Ezt a látszatra egyszerű utasítást persze hátrabilincselt kézzel nem könnyű végrehajtani. Pláne térdelve. Elég sokáig tartott, míg Anitának sikerült úgy szájába venni a húzót, hogy sikerüljön a művelet. De végül sikerült. Persze nem ennyi volt a dolga.
– Bontsd ki a köntösömet! De össze ne nyálazd!
Ez még nehezebb volt. Itt csak az ajkak dolgozhattak, azok is úgy, hogy meg ne nedvesítsék a selymet. Viszont az, hogy selyem, könnyítette kicsit a helyzetet, hiszen könnyebben csúszott. Amikor ez is megvolt, újabb parancsot adtam.
– Hasalj az ágy elé!
Miközben Anita az ágy előtt feküdt, kiléptem a csizmából, ledobtam a köntöst. Aztán ráléptem a fenekére, kicsit rugóztam a puha és mégis kemény félgömbökön, majd végigfeküdtem az ágyon.
– Feltérdelsz, felém fordulsz!
A feltérdelés persze nehezen ment a kezek segítsége nélkül. A felém fordulás már egyszerű volt. Anita szabályos tartásban térdepelt fél lépésre az ágytól. Mellein a csipeszek a súlyokkal a lélegzetvétel ütemében mozogtak, míg az alul levők majdnem mozdulatlanok voltak, csak alig észrevehető himbálózásuk jelezte, hogy a feltérdelésnél bizony komoly táncot jártak.
– Gyere ide! Egész az ágyhoz!
Már ott is volt.
– Csókold végig a combjaimat! Csak a combjaimat, és csókolod! Nem puszilod, nem nyalod, csókolod! – utasítottam. – Térdtől felfelé előbb a jobbat, aztán a balt!
Fölémhajolt, szája hozzáért a térdemhez. Ügyesen csókolt, tényleg csókok voltak. Kezdtem felizgulni. A melléről lógó súlyok finoman súrolták bőrömet. Amikor jobb combom tövéhez ért, egy pillanatra abbahagyta, majd a balt vette kezelésbe. Illetve, egész pontos kifejezéssel élve „szájalásba”. Szóval azt is végigcsókolta térdtől combtőig. Aztán megállt, várt.
– Még egyszer! De lassabban, alaposabban!
Megint a jobb térdemre hajolt. Most lassabban haladt felfelé, nem hagyott ki egyetlen négyzetcentit sem. Majdnem annyi ideig tartott a jobb combomon végigmennie, mint az előbb a kettőn. A balt ugyanezzel a lassúsággal, alapossággal csókolta végig.
– Mehetsz tovább a hasamra!
Megint azok a lassú csókok, csak most a hasamon. Egyre feljebb és feljebb. Aztán megint egy kis várakozás.
– Csókold körbe a mellem!
Lassan haladt először jobb, majd bal mellem alapja körül. Még be sem fejezte a két kört, már meg is kapta a következő parancsot.
– Tovább, egyre szűkülő körökben!
Éreztem, hogy egyre nedvesebb vagyok, és bimbóim kezdenek keményedni.
– Megnyalod és keményre szopod a bimbóimat! De csak az ajkaidat és a nyelved akarom érezni, a fogadat nem!
Nem kellett sokáig dolgozzon, hogy bimbóim kőkeményen meredjenek fel. Jöhet a folytatás!
– Elindulsz visszafelé!
Most kicsit gyorsabban haladt, mint felfelé, de nem bántam. Egyre jobban vártam, hogy OTT érezhessem a száját. A csókok hamar leértek hasam aljára.
– Csókolgasd a Vénusz-dombom!
Engedelmesen borította el csókjaival szőrtelen ágyékomat.
– Nyalogasd meg a nagyajkakat! – tártam széjjelebb lábaimat.
Ügyesen csinálta, finoman, óvatosan, izgatóan.
– Cirógasd meg a kisajkaimat!
Ugyanolyan finoman nyalta azokat is végig. Egyre nedvesebb voltam. Még jobban széttettem lábaimat.
– Körözz a csiklómon!
Anita fürge nyelve azonnal peckemen termett. Remekül csinálta.
– Szopogathatod is, de óvatosan!
Élt az engedéllyel, ajkai közé vette és megszívta. Majd megint a nyelvével simogatta. Egy szívás, egy nyalás… megint egy szívás, megint egy nyalás. És megint. Hát akkor lássuk, milyen ügyes a nyelve!
– Fúrd be a nyelved a hüvelyembe! Amilyen mélyre csak tudod!
Óvatosan tolta szét a kisajkakat, aztán ott volt a hüvelybejáratnál. Sőt, elég hosszú volt a nyelve, elég mélyre be tudott nyalni. És nagyon ügyesen nyalt. Közeledtem a csúcshoz.
– Ez az, csináld csak! Gyorsabban!
Anita nyelve mint egy motolla pörgött. És én egyre bíztattam: – Gyorsabban! Még!
Éreztem, hogy nedvem megállíthatatlanul megindult. Aztán egyszer csak nem éreztem semmit. Csak élveztem és élveztem és élveztem…
Végül aztán magamhoz tértem. Anita még mindig szorgalmasan mozgatta nyelvét, de már nem volt rá szükség.
– Elég, abbahagyhatod! – szóltam rá.
Kiegyenesedett, ismét szabályos tartásban térdelt. Csak kipirosodott bőre meg a kapkodó lihegéstől a mellén táncoló súlyok árulták el, hogy bizony keményen megdolgozott a gyönyörömért.
– Felizgatott, hogy kielégítettél? – kérdeztem tettetett szigorúsággal.
– Igen, Úrnőm. Kérem, büntessen meg, amiért engedélye nélkül merészeltem izgalomba jönni.
Nocsak. Úgy látszik, Andi keményebben fogta, mint gondoltam. De nem baj.
– Megkapod! Tartsd a segged, felkelek!
Gyorsan hasra vágta magát, engedelmesen tartva ülepét, hogy ráléphessek.
– Térdelj fel! – fogtam meg a pórázt már köntösben, de mezítláb. – Utánam!
Térden csúszva követett. Nem lehetett egyszerű hátrabilincselt kézzel. Szándékosan nem siettem. Már nem akartam komolyan büntetni, sőt, tulajdonképpen egyáltalán nem akartam büntetni. Inkább csak irányítani, hozzászoktatni, hogy minden pillanatban engedelmeskednie kell, hogy mindent alá kell rendeljen a kívánságaimnak, még testi vágyait is.
A rövidebb úton mentünk vissza, a fürdő érintése nélkül. Leültem trónszerű székembe, Anita szépen térdelt előttem. Már nem lihegett, szabályosan vette a levegőt.
– Szóval engedély nélkül felizgultál. Ugye tudod, hogy ez súlyos bűn?
– Igen, Úrnőm, tisztában vagyok vele, hogy komoly büntetést érdemlek.
Nyugodtan, de színtelen hangon beszélt. A presszóban megfigyelt, és még a fürdőben, a hálóba indulás előtt is kellemesen csengő szoprán most fakó mezzóvá mélyült. Félt, de igyekezett nem mutatni.
– Ülj a sarkadra. És teljesen szét a térdeket! – utasítottam. Miután megtette, megkérdeztem: – Szeretnél élvezni, kielégülni?
– Ha Úrnőm megengedi.
– Nem ezt kérdeztem!
– Igen, Úrnőm, nagyon szeretnék – vallotta be.
– És ha nem engedem meg?
– Akkor természetesen nem élvezek, Úrnőm.
– Természetesen… De rossz lenne, igaz? – faggattam tovább.
– Nagyon, Úrnőm.
– Nos, Anita! Mivel végeredményben meg vagyok veled elégedve, a következő lesz a büntetésed: itt, előttem térdelve fogod kielégíteni magad. De – emeltem picit fel a hangomat – csak azokat a mozdulatokat teheted, amiket mondok, csak ott és úgy érhetsz a testedhez, ahol és ahogy engedélyezem. A legkisebb eltérés esetén akár a csúcs előtt abbahagyod, és tényleg komoly büntetést kapsz. Megértetted?
– Igen, Úrnőm – csilingelt ismét a hangja. – Köszönöm, amiért büntetésül megjutalmaz.
Felálltam, és mögélépve levettem a bilincset.
– Megdörzsölheted a csuklódat.
Miközben visszaültem, láttam, hogy előbb jobb, majd bal csuklóján végigdörzsöli a bilincs nem túl mély (hiszen nem volt szorosra húzva az acél karperec) nyomát.
– Az ujjaiddal simogasd meg az arcod! Aztán nyaljad végig az ujjhegyeidet!
Miközben ezt csinálta, előrehajoltam, és levettem a melléről a csipeszeket. Két kis felszisszenés jelezte, hogy a vérkeringés megindulása majdnem akkora fájdalmat okozott, mint az elszorítás.
– Indulj el az ujjaiddal lefelé a nyakadon, aztán oldalra! A melledhez nem érsz!
Lassan húzta lefelé kezét, majd kínosan ügyelt rá, hogy kikerülje a melleket, ahogy oldalra tért. Amikor az ujjak a mellbimbó magasságában voltak, kapta az újabb utasítást.
– Simogasd körbe a melleidet! Aztán egyre szűkülő körökben mész rajtuk beljebb. A bimbókhoz meg az udvarhoz még nem érsz hozzá!
Öt-hat spirálkör után a körözés átment koncentrikus körökbe, pár milliméterre a bimbóudvarok szélétől. Anita légzése mélyült, éreztem, hogy így fegyelmezi magát.
– Simogathatod az udvart is. A bimbókat még mindig nem!
Az ujjak óvatosan beljebb csúsztak. Hiába voltak szépek, vékonyak, egy részük így is az udvaron kívüli bőrt simogatta. A bimbók kezdtek kiemelkedni, megkeményedni.
– Most jöhetnek a bimbók, de csak az oldaluk!
Anita simogató ujjai még beljebb csúsztak. Most már hegyük teljesen a bimbóudvaron siklott, miközben oldaluk cirógatta a bimbók oldalát. Az egyre keményebb bimbókét.
– Lehet a hegyét is – engedélyeztem.
Pár mozdulat után a bimbók elérték teljes nagyságukat. Keményen, hetykén meredtek előre.
– Tenyérrel lassan végigsimítod az oldaladat egész a combodig!
Lassan végigcsúsztatta kezét a törzsén.
– Középen vissza, egész a melled aljáig!
A kezek ugyanilyen lassan most felfelé vándoroltak. Az ujjhegyek közt maradt olyan 5-6 centi. Amikor felért, és megállt a mellek alatt, kicsit pihentettem, majd:
– Egészen középen, összekulcsolt ujjakkal le, egész a pinádig!
A lesikló kezek a Vénusz-domb tetejénél álltak meg. Persze nem sokáig.
– Végig a combod tetejét, térdig! Aztán a külső oldalon vissza!
Hogy elérhesse a térdeit, picit előre kellett dőlnie. Aztán amikor visszafelé haladt, megint kiegyenesítette hátát. Amikor a kezek visszaértek, megismételtettem, egy kis változtatással.
– Ugyanígy le, aztán a belső oldalon fel! Csak sokkal lassabban!
A simogató kezek immár csigalassúsággal kúsztak végig a combokon. Lefelé is, felfelé is. Az időnkénti rándulások jelezték, hogy Anita már legszívesebben puncijára tapasztaná kezét, hogy szeretné dörzsölni a csiklóját, szeretné feldugni legalább egy ujját. Ám a korábban Andi által, az elmúlt mintegy két órában általam belenevelt engedelmesség, a masztizás indítása előtt elmondott figyelmeztetésem visszatartották; továbbra is hűen követte parancsaimat. Most például azt, hogy:
– Ujjheggyel megcirógatod a Vénusz-dombod!
Kicsit hagytam, hogy csinálja, aztán tovább csigáztam.
– Oldalt fel a törzseden! Tenyérrel simogatva!
Lassan kezdte, mint aki sajnálja otthagyni a helyet, aztán picit gyorsabban haladt.
– A hüvelyk- és mutatóujjaddal megfogod a bimbóidat és dörzsölöd! – jött a következő vezényszó.
A bimbók bizony kissé ellazultak, amíg a két kéz máshol járt, de most hamar ismét keménnyé váltak. Úgyhogy megint lehetett máshol simogatni…
– Középen lefelé! Tenyérrel, egymásba érő ujjakkal.
Érdekes (vagy nem érdekes) módon a kezek megint gyorsabban siklottak lefelé, mint először. De a Vénusz-domb tetejénél engedelmesen megálltak… remegve, erővel visszatartva.
– Megint a dombod… finoman, lassan!
Lassan csinálta ugyan, de inkább erősen, mint finoman. Már nagyon nehezen tartotta magát, de még nem volt itt az ideje a lazításnak… Levettem a csipeszeket a kisajkakról.
– A középső ujjaidat végighúzod a nagyajkaidon! Le, aztán fel!
Óvatosan, hogy tényleg csak a nagyajkakhoz érjen, teljesítette Anita a parancsot.
– A kisajkak külsőoldalán, ugyanígy!
Ez már egyszerűbb volt, nem kellett vigyáznia. Már nem bírta türtőztetni magát, szaporán kapkodta a levegőt.
– Szeretnéd megérinteni a pecked?
– Nagyon, Úrnőm – jött a rövid válasz, eléggé rekedten.
– Kérjed! – szabadítottam meg az utolsó csipesztől is.
– Kérem, Úrnőm, kegyeskedjen megengedni alázatos rabnőjének, hogy hozzáérhessen a peckéhez!
– Nem bánom, körözhetsz rajta! Egy ujjal!
Boldogan élve az engedéllyel, Anita elkezdte csiklója hegyét simogatni. Látszott, milyen jól esik neki. És miért ne essen még jobban? Kegyes kedvemben voltam.
– Lehet oldalt is! – engedtem meg, majd kisvártatva tovább mentem: – Dörzsölheted két ujjal is.
Már az egész teste reszketett. Sokáig már nem tudta tartani magát, de már csak egy próbatétel volt hátra.
– Jó lenne feldugni az ujjadat a pinádba, igaz?
– Óh, Úrnőm, az csodálatos lenne.
– Szeretnéd?
– Nagyon, Úrnőm – lihegte.
– Akkor kérjed! Szépen!
– Alázatosan kérem, kegyes Úrnőm, engedje meg hitvány rabnőjének, hogy ujját pinájába dughassa.
Ez jó volt, úgyhogy megadtam az engedélyt:
– A középsőt feldughatod. De csak bedugod, nem mozgatod!
A hüvelyben villámgyorsan eltűnő ujj mutatta, milyen nedves is belül. És még mindig nem eresztettem szabadjára Anitát.
– Jó lenne mozgatni, ugye? Vagy inkább még egyet-kettőt bedugni?
– Mindkettő jó lenne, Úrnőm, de ahogy ön jónak látja!
– Kérjed! Nagyon szépen!
– Esedezve kérem, legkegyesebb Úrnőm, méltóztasson megengedni, hogy még egy ujjamat bedughassam a pinámba! Vagy legalább hogy mozgathassam, amelyik már bent van!
– Szebben! Könyörögj!
– Könyörögve, alázatosan esedezem Önhöz, kegyelmes Úrnőm, engedje meg ócska kis rabkurvájának, hogy még egy ujját bedughassa pinájába. De ha ez túl merész kérés lenne, legalább azért könyörgöm, hogy mozgathassam a már bent levőt!
Igen, valami ilyesmit szerettem volna hallani. Tud ez a szuka!
– Jól van, dugd fel a mutatót is!
Mielőtt még meggondolhattam volna magam, már a második ujj is bent volt a hüvelyben. Mozdulatlanul, hisz arra nem adtam engedélyt. De meddig tudja magát tartani vajon?
– Húzd ki őket!
Lassan hitetlenkedve kezdte kihúzni az ujjait. Amikor már félig kint voltak, megkönyörültem.
– Visszateheted. És a gyűrűst is feldughatod!
Ezt persze nem kellett még egyszer mondanom, máris három ujj tűnt el a nedves barlangban. Előredőltem, belemarkoltam Anita hajába, felemeltem a fejét. Szemében egy pillanatra megláttam a vágy és a félelem csillogását. Aztán, ahogy egy jó rabnőnek kell, lesütötte a szemét. Elengedtem, hátradőltem. Kicsit még bizonytalanságban tartottam, aztán…
– Eleresztheted magad! Csinálod, ahogy jólesik!
– Hálásan köszönöm, Úrnőm – suttogta, és megmozdult. Keze elkezdett mocorogni, és miközben három ujja a hüvelyében mozgott, a hüvelyk a csiklót cirógatta. Szabad keze pedig felváltva gyűrte, gyömöszölte, simogatta és izgatta a melleit. Három-négy perc múlva pedig egész teste megfeszült, torkából egy elnyújtott, hosszú áááááááááá tört elő. Aztán elernyedt. Keze lehullt melléről, a másik is kicsúszott puncijából. Lihegve kapkodta a levegőt.
Újabb egy-két perc múlva leborult, megcsókolta lábaimat.
– Hálásan köszönöm, kegyes Úrnőm, hogy engedélyezte számomra a kielégülést.
Nem válaszoltam, csak elhúztam a lábam. Felálltam, Anita továbbra is leborulva térdelt. Kimentem a fürdőbe, gyorsan lemosdottam. Aztán visszamentem, de csak az ajtóból szóltam rá a még mindig leborulva levő Anitára.
– Menj, zuhanyozz le. Használhatod a meleg vizet, és a zöld törülköző a tied. Aztán öltözz fel, és gyere fel a nappaliba.
Otthagytam. A nappaliban persze pontosan láttam, hogy mit csinál. Szigorúan csak zuhanyozott, igaz, elég sokáig. A kis műszer pedig megmutatta, hogy csak 22 fokos vízben. Biztos jobban esett neki a langyos víz, mint a meleg. Amikor elzárta a vizet és a törülközőért nyúlt, a gépen elindítottam a reggel betáplált konyhai programot. Hiába, sokat tud a házvezérlő számítógép. Igaz, sokba is került. De megéri. Anita már öltözködött, és kisvártatva megjelent az ajtóban. Lehajtott fejjel, parancsra várva.
– Gyere, ülj le!
Mereven, szögletesen ereszkedett a fotelbe. Csak a szélén ült, továbbra is lehajtott fejjel.
– Anita, idefent te nem rabnő vagy, és én nem Úrnő. Itt két nő ül egymás mellett. Úgyhogy légy szíves, helyezkedj el kényelmesen és lazíts. Ha dohányzol, nyugodtan gyújts rá, ha szomjas vagy, szólj, hogy inni szeretnél, és általában viselkedj természetesen.
– Köszönöm, de nem dohányzom, és most szomjas sem vagyok – helyezkedett el kényelmesebben. – És ilyenkor hogyan szólítsam?
– Hívj nyugodtan Emesének. És ha jobban esik, tegezz vissza.
– Azt inkább nem, esetleg lent is rászaladna a szám, és arra nincs szükségem, hogy tiszteletlenségért is megbüntessen.
Mióta nem feszengett, fejét sem hajtotta le. Nyugodtan, tényleg természetesen viselkedett.
– Ahogy gondolod. És most áruld el: erre számítottál? Jobbra? Rosszabbra?
– Nem is tudom. Mennyiségben körülbelül erre. Csak más formában. És a végét sem egészen így képzeltem.
Hátradőltem, rágyújtottam.
– Akkor mesélj. Mi volt ismerős, mit nem ismertél, mire számítottál, ami nem történt, hogyan képzelted a végét?
– Az alapszituáció ismerős volt. Arra számítottam, hogy meztelen leszek, hogy térdelnem, térden csúsznom kell. A fenekelés sem volt újdonság. A csipeszek meg a súlyok igen. Mistress Andi sosem használta. Hallottam róla, de nem hittem volna, hogy ennyire fájdalmas. Főleg a csiklómon. Azt hittem, hogy leszakad a mellbimbóm, kiszakad a csiklóm. Jég már volt a hüvelyembe dugva, ha nem is egy ekkora darab, de szabadon kicsöpöghetett. A kezem is volt már hátrabilincselve, voltam már kikötözve is, gúzsbakötve is. Kaptam már mindenhová verést, mindenfélével. És Mistress Andi előszeretettel használta a gyertyát. Egyszer rákötözött az asztalra, és nem is tudom, hány gyertyát folyatott rám. Nyaktól térdig vastagon be voltam borítva viasszal. Egy óránál is többet feküdtem így, aztán Mistress Andi korbáccsal és lovaglópálcával verte le rólam. És a darabokat nekem kellett felszednem. Szétrepültek az egész teremben, úgyhogy az egészet be kellett járnom. Persze térden csúszva. És néhány darabot nem vettem észre, úgyhogy azért külön is kaptam.
Nyelt egyet, majd folytatta.
– Most, amikor megláttam a WC-kagylót, egy pillanatig azt hittem, hogy le akar pisilni. És köszönöm, hogy nem tette.
Elnevettem magam.
– Anita, te odalent is ember vagy, nem pedig WC.
– Igen, de Mistress Andi megtette párszor. Igaz, nem a fürdőben, hanem a… a kínzókamrában. Egyenesen a számba engedte.
Ismertem Andi kínzókamráját. Jól fel volt szerelve (bár nem annyira, mint az enyém, főleg műszaki téren maradt el, eszközeink tárháza szinte azonos volt), és sejtettem, hogy ami esetleg mellément vagy kifolyt, azt bizony felnyalatta Anitával.
– És persze tudtam, hogy nem lesz itt férfi, de azt hittem, hogy iderendelt egy másik rabnőt is, és közösen idomít majd minket – fűzte még hozzá Anita.
– Na és a vége? – kérdeztem, amikor elhallgatott, és ezt nem említette.
– Hát az meglepő volt. Nem az, hogy a számmal kellett kielégítenem, ahhoz hozzászoktam. Inkább az, hogy nem használt segédeszközt. És az is meglepett, hogy végül szabad volt masztiznom. Mistress Andi nagyon ritkán engedte meg. Olykor a rabszolgáját kellett leszopnom, aki aztán megdugott, de sokszor maradtam kielégületlen. És a következő szeánszig még magamhoz sem nyúlhattam.
– Na és milyen volt a maszti? – vetettem közbe.
– Szokatlan. Így még sosem csináltam. Ennyire utasításra, ennyire lassan. De csodálatos volt, nem is emlékszem, mikor élveztem ekkorát masztitól. Még egyszer köszönöm.
Ekkor jelzett a számítógép, hogy lefutott a konyhai program. Felálltam.
– Gyere. Éhes vagyok, és gondolom, te is.
– Igen, az vagyok – ugrott fel -, bár csak most vettem észre, hogy említette.
Átmentünk a konyha étkezőrészébe. Amerikai stílusban rendeztem be, a főzési részt magas pult választja el az étkezőasztaltól, amely két személyre terítve várt ránk.
– Ülj le – mutattam az egyik székre-, hozom az ebédet.
Ebéd közben semleges dolgokról beszélgettünk, bár továbbra is főleg én kérdezgettem Anitát a munkájáról, családjáról. Az ebéd utáni kávémat (Anita csak gyümölcslevet kért) már ismét a nappali asztalkájánál ülve ittam meg, egy cigaretta mellett. Csak ekkor tértem vissza a lent történtekre, pontosabban a folytatásra.
– Anita, a mai délelőtt után kell véglegesen eldöntened, hogy a rabnőm akarsz-e lenni. Nem kell azonnal válaszolnod – emeltem fel a kezemet, amikor láttam, hogy szólni szeretne -, kapsz rá több mint két napot. Most menj el, és ha pozitívan döntesz, akkor kedd délután hatkor jelentkezel ugyanígy, mint ma. Azt előre megmondom, hogy kedden, ha jössz, nem egyedül fogsz szolgálni. Viszont ha nem jössz, akkor többet nem is jöhetsz. Csak egy mentség lehet: ha beteg vagy. Akkor viszont telefonálhatsz, még akár hat előtt két perccel is. És még valamivel tisztában kell lenned: ha ketten vagytok, akkor ki-ki nem csak a saját hibáiért bűnhődik, hanem a másik által elkövetettekért is. Szóval hiába hajtasz végre egy parancsot tökéletesen, ha a másik hibázik, akkor te is büntetést kapsz, méghozzá ugyanazt.
Elnyomtam a cigarettát, felálltam. Az addig szótlanul hallgató Anita is felugrott.
– További jó vasárnapi időtöltést. Szervusz – mondtam, és magára hagytam. Persze a szomszédból hallottam, ahogy kinyitja az ajtót és elmegy.
Kedden izgatottan vártam, hogy jelentkezik-e. Másik rabnőmet háromnegyed hatra rendeltem magamhoz. Mikor már előttem térdepelt, neki is gyorsan elmondtam, mi is fog történni. A véleményét persze nem kérdeztem, csak utasítottam, hogy boruljon le, és várakozzon.
Hat előtt három perccel megszólalt a kapucsengő. Anita állt a kapuban. A távnyitóval beengedtem. Egyenesen lejött, és benyitott a kínzókamrába. Az ajtóban egyetlen pillantással felmérte a helyzetet. Azonnal, utasítás nélkül levetkőzött, letérdelt, majd hozzám csúszott, és ő is elém borult.
Élvezet volt egyszerre dolgozni a két rabnővel. Remekül kiegészítették egymást, és tökéletesen működött a „bármelyik hibázik, mindkettő bűnhődik” elv. Aznap főleg a verés volt műsoron, csattogott a paddle és a bőr paskoló, suhogott a lovaglópálca és a korbács. Persze kaptak csipeszeket is (súlyok nélkül), és kivételesen használtam a ritkán alkalmazott gyertyát is. Végül közösen kellett kielégítsenek, csak a szájukat használva, és gondosan ügyelve, nehogy egymáshoz érjenek. Utána pedig jutalmul egymást juttathatták élvezethez, persze az én instrukcióimat követve, és csak a kezükkel dolgozva.
Anita ma is a rabnőm. Használom egyedül is, Gizivel, a másik rabnőmmel együtt is.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Az éjszakai személy SM történet
Szerző: Tortenet
Időpont: 2009
Nincs hozzászólás
Fáradtan rogyott le az ablak menti ülésre, szembe a menetiránynak. Szerencséje volt, kedvenc helye, az utolsó kocsi utolsó előtti fülkéje üres volt. Máskor is az szokott lenni, de most különösen jól esett, hogy egyedül lehet. Három műszakját cserélte el, három egymás utáni nap dolgozott 16 órát, hogy négy napra hazautazhasson, és ott lehessen bátyja esküvőjén. Sajnos, a késő délutáni gyorsot nem érhette el, amivel alig három óra alatt hazaérhetett volna, így maradt az éjszakai személy. Igaz, ez közel hat óra vonatozás, de nem akarta a reggeli gyorsot megvárni. Így már hajnalban otthon lehet, úgy meg csak késő délelőtt érne célba.
Elővett egy könyvet. Szíve szerint aludt volna, de tapasztalatból tudta: akármennyire is fáradt, nem tud a vonaton aludni. Esetleg öt-tíz percekre elszunyókál, de amint a vonat lassítani kezd, felébred. Ráadásul a könyvet a múlt héten vette, de még alig olvasott belőle valamit, pedig izgalmas volt.
Alig indult el a vonat, amikor kinyílt a fülke ajtaja, és egy nála pár évvel idősebb, vagyis a húszas évei vége felé járó nő nézett be.
– Bocs, van itt hely?
Kicsit bosszankodott ugyan, hogy mégsem lesz egyedül, de udvariasan bólintott. Volt valami furcsa a nőn, de fáradt agyával igazából nem tudta érzékelni, mi is az. Amikor a nő mögött két férfi is belépett, még bosszúsabb lett, de nem mutatta. Biccentett az útitársak felé, és visszatemetkezett a könyvbe. Azt még érzékelte, hogy a nő az ajtó mellé ül, a szemközti üléssorra, az egyik férfi meg vele szembe. A másik férfi pedig a nő mellett foglalt helyet.
Az újonnan jöttek halkan beszélgettek. Néha megütötte egy szó a fülét, de az idegenek valami számára ismeretlen nyelven társalogtak. Igaz, számára majdnem minden nyelv ismeretlen volt, csak ami a kötelező iskolai nyelvtanítás során ráragadt, azt értette meg.
A kalauz nem sokkal azután jött, hogy elhagyták az első állomást. Pillanatok alatt végzett a jegykezeléssel, majd kellemes utazást kívánva távozott. Pár perccel később az ajtónál ülő férfi kiment, majd visszajött.
Elhagyták a második, majd a harmadik állomást is. Ekkor a nő mellett ülő férfi állt fel, és felnyúlt a szemben levő polcra a csomagjáért. Hirtelen teljesen sötét lett, még az éjszakai világítás is kialudt. Megijedni sem volt ideje, mikor érezte, hogy kezéből kitépik a könyvet, és valamit az arcára nyomnak. Elájult.
Amikor magához tért, már ismét égett a világítás. És kényelmetlenül érezte magát. Nem csoda: már nem az ablak mellett volt, hanem egy üléssel beljebb, szíjakkal összebilincselt kezeit egy lánc kötötte össze a felső polccal, magasba emelt lábait – bár azok egymással nem voltak összekötve – szintén.
– Segítség!
– Kussolj, ribanc! Bár akár üvölthetsz is, senki nincs rajtunk kívül a vagonban. És a vagon le van zárva, úgyhogy nem is lesz.
A hang az ablak felől jött. Megpróbált odanézni, de egy kéz durván a hajába markolt, és az ajtó felé fordította a fejét. Az ajtóban ott állt a nő. Most ébredt rá, mi is volt rajta furcsa. A nő nyakörvet hordott és csuklószíjakat. Akkor ugyan fel volt öltözve, de most csupaszon állt. A nyakörvről egy póráz lógott a nő térde alá. Ferdén felemelt kezeit láncok rögzítették a kofferpolchoz, lábait egy rúd tartotta terpesztve.
– Jól figyelj! Most meglátod, mi történik avval, aki nem engedelmeskedik nekünk!
Még mindig az ablak felől hallotta mindezt. Csak most vette észre, hogy a másik, az ajtó és közte némán álló férfi kezében korbács van.
– Rossz voltál? Engedetlen?
A korbácsos férfi az ajtóba kikötött nőhöz intézte szavait.
– Igen, Uram.
– És mit érdemelsz ezért?
– Büntetést.
A következő pillanatban a meglendülő korbács végigvágott a nő hasán.
– Nem értettem, mit mondtál.
– Büntetést érdemlek, Uram.
A nő nem jajdult fel, amikor a korbács rácsapott, csak azonnal helyesbítette úgy látszik, hibás válaszát. A korbácsos bólintott.
– Akkor megkapod.
Módszeresen kezdte ütni a nőt. Az továbbra is némán tűrte a verést, csak olyankor szisszent fel, mikor valamelyik szíj egyik mellbimbóját érte, vagy a lába közé csapott, az érzékeny ajkakra.
Hamarosan melltől térdig vörös hurkák borították a nő testét. A korbácsos férfi még egyet ütött a lábak közé, majd lerakta a fenyítőeszközt. Odalépett a megvert nő elé.
– Elég volt, szuka?
– Köszönöm a fenyítést, Uram. Nem hittem, hogy ilyen enyhe lesz, Uram.
Ez enyhe? Megborzongott. Bár szerette volna becsukni a szemét, képtelen volt rá, hogy ne nézze végig a másik nő megverését. Ugyanakkor kicsit örült is, hogy az azt végző férfi most eltakarja előle az összevert testet. De ez csak egy-két percig volt így. A férfi ugyanis leguggolt, és ijedten látta, hogy a nő mellbimbóiról odacsipeszelt súlyok lógnak, alaposan lehúzva, megnyújtva a bimbókat. Azt is hamar megtudta, miért guggolt le a férfi. Amikor felállt, és oldalt lépett, láthatóvá vált a kikötözött nő alteste is. Puncijáról, jól megnyújtva a nagy- és kisajkakat, ugyancsak rácsipeszelt súlyok lógtak, egy súly nélküli csipesz pedig csiklójáról meredt előre.
A kínzást végző férfi most felé fordult. A másik kicsit lazított a markoláson, bár még mindig fogta a haját.
– Most eloldozunk, ribanc! Felállsz és levetkőzöl!
Érezte, ahogy előbb keze, majd lába is kiszabadul. A szíjak rajta maradtak, de már nem volt a koffertartóhoz kötve; kezeit sem rögzítették egymáshoz. A hosszú ideig természetellenes tartástól alig tudott megállni a lábán, mikor a kéz elengedte haját, és feltápászkodott. Tudta, hogy nem tud menekülni, hogy engedelmeskednie kell; az ajtó felé ott áll az egyik férfi meg a kikötözött nő, az ablak felé meg a másik férfi. És amúgy sem ugorhat ki a bezárt ablakon keresztül a robogó vonatból. Lassan kigombolta szoknyáját, és hagyta, hogy lecsússzon. Tétova ujjakkal gombolgatta ki a blúzt is. Minden pillanatban remélte, hogy felébred ebből a lidérces álomból. Kibújt a végre kigombolt blúzból, majd habozva nyúlt hátra.
– Mozogj, ribanc, mert baj lesz!
A felcsattanó hang gyorsabb mozgásra késztette. Kikapcsolta a melltartó kapcsát is, és azt is hagyta leesni. Végül lesodorta a könnyű, csipkés tangát, és kilépett belőle. Már csak a könnyű szandál volt a lábán.
– Ülj vissza! Emeld fel a kezed!
Leereszkedett az ülésre, felnyújtotta a karjait. Érezte, hogy megint összekötik és a polchoz rögzítik a csuklóját.
– A lábad is, ribanc!
Megemelte, kinyújtotta mindkét lábát. A férfiak megragadták a bokáját, lerángatták róla a szandált, aztán a polchoz kötötték. Csakhogy míg eddig párhuzamosan meredtek felfelé, most szélese terpesztve kötözték ki. Érezte, hogy puncija kinyílt, és rettenetesen szégyellte magát, ahogy ki van tárulkozva az idegenek előtt. Ugyanakkor izgatta is a helyzet, mellbimbói megkeményedtek, és elkezdett nedvesedni.
– Na nézd csak, fazonra van borotválva a ribanc! És borostás is! Neked tetszik így?
Válasz nem volt, legalábbis hangosan nem. Viszont a szótlan férfi odalépett az ajtónál álló nőhöz, és eloldozta. Az meg sem moccant, mintha még mindig ki lenne kötve. Aztán a férfi megrántotta a pórázt, és a nő térdre hullt, kikerült a látómezőjéből.
Kisvártatva valami hideget és nedveset érzett a punciján. Amikor odanézett, a nőt látta, amint egy szivaccsal nedvesíti. Aztán egy flakonból habot fújt rá. Majd egy borotva jelent meg a kezében.
– Kérlek, ne mocorogj, nem szeretnélek megvágni.
A nő halk szavaira egy csattanás volt a válasz, a hátára sújtó korbács ütése.
– Ne pofázz, szuka, hanem végezd a dolgod! Ha végeztél, megkapod a többit is!
A nő most már szótlanul elkezdte leborotválni a punciját. Először a Vénusz-dombról húzta le a meghagyott szőrcsíkot, majd a borostát távolította el. Aztán óvatosan a nagyajkakat vette kezelésbe. Várakozása ellenére nem volt kellemetlen, sőt, inkább izgató. Sőt, izgatóbb, mint amikor saját magának csinálta.
Amikor végzett, a nő megint végigsimította a szivaccsal, eltávolítva a habmaradékot. A frissen borotvált bőr égett, jól esett volna egy kis hűs testápoló vagy after-shave balzsam, de nem kapott.
A szótlan férfi ismét kikötözte a rabnőt az ajtóhoz, ám ezúttal háttal a fülkének. Aztán ugyanolyan alaposan, mint elsőre, végigkorbácsolta a hátát, nyaktól térdig. Amikor a nő háta már tele volt hurkákkal, abbamaradt a verés; a férfi eloldozta és visszafordította, majd ismét kikötötte a rabnőt. És mindegyik csipeszen kicserélte a súlyokat, úgyhogy a mellbimbók is, a punciajkak is elképesztő mértékben nyúltak meg.
– Most pedig egy kis gyakorlati tapasztalatot szerzel a bemutató után!
Alig hangzottak el a szavak, amikor felüvöltött a lecsapó korbács okozta fájdalomtól. Aztán megint és ismét. Összesen ötször mart belé a korbács, a fenekébe, a combjaiba, a puncijába. És még nem volt vége a kínoknak. Felsikoltott, mikor a kisajkára rakott csipesz égő fájdalommal árasztotta el. A második után már sikoltani sem volt ereje, majd következett a csiklója, végül a mellbimbói. Mintha tüzes tűk szurkálnák a testét. Hogy bírta ki az a másik mukkanás nélkül? Akármennyire is nem először történt vele. Aztán enyhült a fájdalom, a puncijáról lekerültek a csipeszek. Mellbimbóin ott maradtak, ébren tartani a kínt.
A kínt és az izgalmat. Mert a fájdalom hatására teljesen lucskossá vált. Ha lábai nincsenek felkötve, még tán ki is folyt volna belőle a puncinedv.
– Nézd, hogy tüzel a kis szuka! Mit gondolsz, jól esne neki egy kemény fasz?
Ismét csak néma válasz érkezhetett, de érezte, hogy az eddig mellette ülő férfi feláll. Pár pillanat múlva egy meztelen férfi-altestet pillantott meg. Keményen meredt előre egy sosem látott nagyságú pénisz. Legalább 24-25 centi volt, és vastagsága is majdnem duplája bármelyik eddig látottnak. És ez a hatalmas dorong egyre közeledett hozzá. Aztán a nedvesen csillogó makk hozzáért a puncijához, és lassan szétfeszítve beléhatolt. Könnyen csúszott befelé, bár közben rettenetesen fájt, ahogy szétnyomta a hüvelyt. Nem is fért be teljes egészében, mikor nekiütközött a méhszájnak és a hüvely hátsó falának. Ott kicsit megpihent, majd irtózatos sebességgel kezdett el mozogni ki és be, mindannyiszor keményen nekiütközve a hüvely végének. Egyszerre volt fájdalmas és élvezetes. Mert tagadhatatlanul jólesett, ahogy az irdatlan pénisz mozgott benne. Kezdett megfeledkezni a mellét marcangoló fájdalomról, a korbács égő nyomairól. Csak a szex öröme töltötte el. Orgazmushoz azonban nem jutott: a férfi egyszer csak kihúzta szerszámát, két-háromszor megrángatta a fitymabőrt, majd elképzelhetetlen mennyiségű ondót spriccelt a hasára, mellére. A sűrű fehér folyadék kis patakokban csorgott, majd tócsát alkotott melle alján.
– Te jössz!
A másik férfi azonban nem azonnal jött. A rabnő már nem volt kikötve: térdepelve, de változatlanul csipeszekkel és súlyokkal a testén szorgalmasan dolgozott szájával a szótlan ember vesszőjén. De két perc múlva már ez a pénisz közeledett szegény meggyötört puncijához. Jóval kisebb volt, hossza is, vastagsága is teljesen átlagos. Ám nem a hüvelyébe nyomakodott be.
Valami hideget érzett a végbélnyílásánál. És valami nedveset. Aztán a férfi nekinyomta farkát a fenekének. A szűz fenekének. Megpróbálta összezárni, összeszorítani. De nem sikerült. Amikor a férfi megérezte az ellenállást, hirtelen előrehajolt, és megszorítva a csipeszeket megcsavarta a mellbimbóit. A megújult szörnyű fájdalomtól felüvöltött, és képtelen volt tovább ellenkezni. Mire mellében megenyhült a kín, a férfi már tövig benne volt. A teljesen átlagos szerszám sokkal nagyobb fájdalmat okozott fenekének, melynek ismeretlen volt az ilyesmi, mint a hatalmas dorong hüvelyének. És ahogy elkezdett mozogni benne, a fájdalom nem változott élvezetté, mint az előbb, sőt, semmilyen kéjt nem érzett.
Eközben az első férfi ismét hajába markolt, és hátrafeszítette a fejét. Arca előtt megpillantotta a hatalmas falloszt, mely már nem volt egész kemény, de még mindig óriási volt. És csillogott a nedvektől.
– Nyald tisztára, ribanc! De ha harapni próbálsz, megbánod, hogy nőnek születtél! Sőt, hogy egyáltalán megszülettél!
Eddig még sosem vett szájába farkat, undorító dolognak tartotta. Ugyanúgy, mint a puncinyalást. Ha valaki mégis nyalta a punciját, azzal nem csókolózott mindaddig, míg az illető fogat nem mosott. Most mégis kinyújtotta a nyelvét, és tisztogatni kezdte a dorongot. Alig fejezte be, mikor újabb sperma-spriccelés érkezett a hasára. Nem volt annyi, mint az előbb, de kevés sem. És hamarosan ez a szerszám is ott volt szájánál, hogy megtisztítsa. Ez már nem gusztustalan volt számára, hanem undorító, ám mégis megtette. Igaz, majdnem elhányta magát.
És megpróbáltatásai még nem értek véget, bár egy kicsi szünetet kapott. A férfiak odaintették a rabnőt, majd ráparancsoltak.
– Tisztítsd meg a ribancot a gecitől!
A nő föléje hajolt, felszürcsölte az ondót, majd lenyalta a hasát és mellét. Aztán a nedves szivaccsal letörölgette.
– Szeretné élvezni, szuka?
A kérdés a rabnőnek szólt.
– Nagyon, Uram!
– És megérdemled, hogy élvezz?
– Nem érdemlem meg, Uram, de nagyon szeretnék élvezni, Uram.
– Állj fel!
Miközben fejét változatlanul hátra volt feszítve, leoldozták a koffertartóról a lábait. Látta, ahogy a rabnő feltápászkodik. És látta, ahogy a szótlan férfi leszedi puncijáról a csipeszeket. A csiklóján levőt kinyitotta, de a többit a súlyoknál fogva rántotta le. A nő ugyan ezt is szótlanul viselte, de az arcán mindannyiszor átfutó megrándulás mutatta fájdalmát.
– Lépj az ülésre! Tartsd a szájához a pinád!
A rabnő fellépett az ülésre, megkapaszkodott a koffertartóban, kicsit berogyasztotta térdeit. Megkínzott, szőrtelen puncija valóban ott volt előtte, jól látta a csipeszek nyomait, a dombon vöröslő korbácsnyomokat. A haját markoló kéz most előnyomta a fejét.
– Nyald, ribanc! Addig nyald, míg el nem élvez a szuka!
Soha életében nem volt nővel. Még csak meg sem csókolt nőt, a legjobb barátnőjét sem. Most mégis rákényszerült, hogy egy másik nő punciját nyalja. Pedig undorodott.
Kinyújtotta a nyelvét, hozzáért. Furcsa volt. Érezte az ajkak nedvességét, a lüktetést. És valami furcsa ízt. Szokatlan volt, ismeretlen, de egyáltalán nem kellemetlen. Sőt, kifejezetten finom. Megmozdította a nyelvét, nyalogatott.
A férfi nyomta hozzá fejét a nő puncijához? Vagy a nő nyomta punciját a fejéhez? Nem tudta, csak érezte, hogy egyre jobban tapad hozzá. És hogy egyre nedvesebb a punci, amit nyal; és amint nedvesedik, a finom íz is egyre több lesz. Most már gyorsabban mozgatta a nyelvét, lefetyelte a puncilevet, mely egyre bővebben csepegett. Közben hallotta, ahogy a nő sóhajtozik, nyögdécsel. Érdekes, gondolta, a fájdalmat némán tűrte, most meg hangos. Aztán érezte, hogy a punci teljesen hozzányomódik, majd egy minden addiginál hangosabb nyögés után elkezdett ömleni a nedv. Nyelte, szürcsölte a jóízű folyadékot.
Aztán a haját markoló kéz hátrahúzta a fejét. A rabnő leszállt az ülésről, és letérdelt.
– Kielégültél, szuka?
– Igen, Uram. Köszönöm, hogy lehetővé tette, Uram.
– Mi következik az élvezet után, szuka?
– Fájdalom, Uram.
– Úgy van. Feküdj az ülésre!
A rabnő végigfeküdt a szemközti ülésen. Egyik lábát behajlította, a másikat lelógatta. A szótlan férfi most levette a mellbimbójáról a csipeszeket. A bimbók sötétlilák voltak a megpróbáltatástól. És sötétlila volt az a két gyertya is, amit a férfi meggyújtott. Aztán elkezdte a megolvadt viaszt rácsöpögtetni a nő mellére. Hamarosan mindkét mellet, mindkét bimbót viasz borította. Aztán a nő puncija került sorra. A domb, az ajkak egyre viaszosabbak lettek, de jutott a sötétlila anyagból a csiklóra is. Annyi, hogy végül már nem is látszott. Hang most sem hallatszott, csak néha valamelyik gyertya sercent egyet. Hogy fájt, azt csupán a rabnő szeméből kicsorduló könnyek mutatták.
Amikor a szótlan férfi elfújta a gyertyák csonkját, a rabnő felkelt, és odaállt a parancsoló elé. Az meg lehetett elégedve társa munkájával.
– Jól van. Mutasd meg magad a ribancnak, aztán helyedre!
A nő most eléállt. A haját ismét szorosan markoló kéz arra kényszerítette, hogy előbb a melleket vegye szemügyre. A bimbókból és udvarukból semmi nem látszott, de a mell többi részének nagyját is viasz borította. Aztán a puncit kellett megnéznie. A csiklót teljesen elrejtette a viasz, de sötétlila volt a domb nagy része meg az ajkak szinte egész felülete is.
– Tetszik, mi? De akár tetszik, akár nem, hamarosan te is így fogsz kinézni!
A rabnő közben visszament a fülke ajtajához és letérdelt. A szótlan férfi pedig két újabb gyertyát gyújtott meg, ezúttal zöldeket. Közben a másik férfi levette melléről a csipeszeket, melyeket már alig érzett. Feljajdult, ahogy a bimbókban ismét megindult a vérkeringés. És látta, hogy ugyanolyan lilák, mint amilyenek a másik nőé voltak.
De nem sokáig. A zöld gyertyák viasza ugyanis hamarosan az ő mellére kezdett csöpögni. Pokoli volt, ahogy a forró anyag hozzáért a bőréhez, ahogy ráfolyt megkínzott bimbóira. Üvöltött, visított, tekergőzött. De nem volt menekvés: bimbó és udvar lassan eltűnt a zöld fedőréteg alatt.
A szótlan férfi most leguggolt, és szétfeszítette a lábait. Elkezdte a viaszt a puncijára csepegtetni. Ez még rémesebb volt. Már nem volt ereje ordítani, nem próbált meg kitérni sem, csak csendben zokogott. Nemsokára zöld viasz fedte punciját, eltüntetve a csiklót, összeragasztva az ajkakat, beterítve a dombot.
A férfi felállt, elfújta a majdnem tövig égett gyertyákat. A másik ismét hátrafeszítette a fejét. Az utolsó, amit látott, egy rongy volt, amit az arcába nyomtak. Ismét elájult.
Amikor magához tért, meztelenül feküdt az ülésen. Egyedül volt a fülkében, a két férfi meg a rabnő csomagostul eltűnt. Csak a testét gyötrő fájdalom, meg a zöld viasz, ami melleit és punciját borította, bizonyította, hogy nem álmodott, hogy valóban megkínozták és megerőszakolták. Alig akarta elhinni, amikor ránézett az órájára, hogy az egész nem tartott tovább két óránál.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
A férfi kiszolgáltatva, femdom játékok
Szerző: Domina
Időpont: 2009
Nincs hozzászólás
Ismerd meg a klasszikus domina játékokat, ha a műfajban nem vagy jártas (a medical, toalett, stb. részekre itt nem térnék ki). Az itt leírtak nem tekinthetőek szentírásnak, csupán alapgondolatok. A lista sosem lehet teljes, hisz az emberi fantázián alapul, amelynek nincsenek határai. Induljunk ki abból, amit a „domina” szó manapság egy átlagembernek jelent (eltekintve a hazai „domina egyenlő prostituált” ekvivalenciától): egy – a szolgáit testileg-lelkileg meggyötrő – lakk-bőrszerelésbe öltöző, tűsarkút, csizmát viselő, szigorú tekintetű nőszemély. Ha „lifestyle”, akkor magánéleti keretek között, életmódszerűen, ha „professzionális” akkor a téma rajongói számára is nyitottan, „jutalomért” cserébe, de magas színvonalon, hozzáértéssel (elvileg…), ha „amatőr”, akkor anyagi, vagy egyéb szempontok miatt, kevesebb eszközzel, felszereléssel. A köztük lévő különbségek, illetve az anyagi viták nem tartoznak jelen cikkembe, de erre is sort kerítünk a későbbiekben. (Megjegyzés: anyagias világban élünk, ezt el kell fogadni. Nem szabad a profikat hibáztatni ezért, sok amatőr is ugyanúgy elkéri a maga „jutalmát”. Kinek a pap, kinek a papné…) Kezdjük tehát azokkal a játékokkal, amik a közéletben is ismertebbek, elsődlegesen a testi, majd a lelki megpróbáltatásokkal.
A testi fenyítések (corporal punishment) célja bizonyos mértékű – eszköztől, technikától függő – fájdalom okozása a másik félnek. Alkalmazzák büntetésképp szerepjátékokban, felsőbbrendűség kifejezésére, esetenként megalázáskor is szóba jöhet, de lágyabb, erotikusabb formájában vágyserkentő hatással bírhat, illetve olyankor, ha az illető szereti a fájdalmat (mazochizmus különböző szintjei). Szerepjátékok során általában úgy keveredik bele a történetbe, mint az alany teljesítendő feladatáért kapott büntetés (esetlegesen lehet jutalom is), pl. a tanárnős/”pony-boy”-os fantázia során a pálcázás. Megalázó formája leginkább a klasszikus úrnő-szolga felállásnál, illetve a többszereplős szeánszok során érvényesül, esetlegesen nyilvános szituációban (public humiliation, azaz nyilvános helyen történő megalázás, pl. pórázon vezetés utcán, itthon még eléggé megbotránkoztató lenne, külföldön már semmin nem lepődik meg az ember). Használt eszköztől függően megkülönböztetünk pálcázást (caning, lovaglópálcával, nádpálcával), korbácsolást (whipping, korbácsokkal, ostorral), paskolást (spanking, talán a fenekelés lenne még jó szó rá, kézzel, paskolókkal), de gyakorlatilag bármi szóba jöhet, amivel ütlegelni lehet. Mókásabb verzióknál előfordul strandpapucstól kezdve, edzőcipőn át a fakanálig bármi. Egyén kérdése, hogy kinek mi jön be. Ami biztos: a vékonyabb pálcák pillanatnyi, csípős fájdalmat okoznak, amelyet bizonyos esetben jóval komolyabbnak érezhetünk, ám igazán nagyot odasózni a vastagabb nádpálcákkal lehet, ezeknek a nyoma sokáig megmaradhat. A korbácsok anyagtól és hossztól függően változóak, ha a kis gumikorbács szimbolizálja a lágy simogatást, akkor a hosszabb, bőrből készült darab a kemény büntetést. Nagy felületük miatt talán a paskolók a leggyengébbek (kivételek a szegecsekkel kivert példányok), viszont látványuk és nagyobb hangjuk által kiváltott pszichés hatásuk miatt kedveltek.
A fizikai fenyítésekhez sorolhatjuk még a farok- és herekínzást (CBT, Cock and Ball Torture), amely többnyire elkötözésből, pálcázásból, korbácsolásból, gyertyázásból, csipeszek és súlyok (keményebb esetekben akár tűk) alkalmazásából áll, valamint a rugdosást, a pofozást, és a taposást. Rugdosás felmerülhet a klasszikus szeánszok során, egyes szerepjátékokban, de létezik speciális válfaja is, pl. ballkicking (nem magyarítanám…). Csak óvatosan! :) Taposásnál (trampling) gyakrabban mezítláb, keményebb esetekben cipőben, tűsarkúban kóborolnak az alany hátán / mellkasán / egyéb testrészein, és ez igen szép nyomokat tud maga után hagyni. A pofozás (face-slapping) is önálló téma, van, aki csak ezt szereteti, épp az egyszerűségéből fakadó szépség miatt. És lehet ám kemény pofonokat is adni! Apropó, olvastam kedvenc hirdetőmnél, hogy eszközzel való pofozást is vállal. Javaslom, hogy próbálja ki, milyen, amikor arcon vágják egy korbáccsal… :-)
Tanács kezdőknek: első alkalommal – mondjuk pár megtekintett ilyen témájú film után – sose képzeljük azt, hogy mindent kibírunk! Kínos és fájdalmas szituációt eredményezhet, mely kellemetlen mindkét félnek. Egy megfelelő nádpálca például tényleg rohadt nagyot tud ütni hozzáértő kezekben… Bízzuk magunkat egy olyan dominára, aki már gyakorlottabb, és hagyjuk, hogy irányítása alatt fokozatosan kitapasztalhassuk határainkat.
A lelki része ezeknek a játékoknak már jóval összetettebb. A teljes alárendeltség (submission, ebből származik a szolgalelkűekre használ „sub” rövidítés) sokak szerint alapvető a femdom játékok során, de ez tévedés. Nehéz erről összefüggő képet adni, talán konkrétumokkal jobban meg tudom magyarázni. Tényleg vannak olyan szerepek, amik megkövetelik a teljes fegyelmet: ilyen a klasszikus értelemben vett domina-rabszolga felállás (alávetettséggel, fenyítéssel, kikötözéssel, stb.), a human object (nem magyarítanám, az alany tárgyként való kezeléséről szól, pl. fogas, ülőke, lábtartó, stb.), a nyilvános megalázás, vagy a smoking fetish (szájba, testre hamuzás, cigaretta elnyomása testen, stb.). De létezik egy olyan válfaja a lelki játékoknak, amit CFNM-nek hívnak (Clothed Female Naked Male), és aránylag új (nem tartozik a klasszikus dolgok közé), de egyre népszerűbb. A lényege, hogy a résztvevő hölgyek ruhában, a férfiak pedig nélküle szerepelnek, és a másikkal szembeni meztelenség, mint egyfajta sebezhetőség, megalázottság, teszi izgalmassá a szituációt, nem pedig a parancsszavak kiabálása. Másik, ennél ismertebb kör a szerepjátékokat takarja (roleplay), ahol a partnerek különféle szerepek átélésében találnak élvezetet, és fantáziától függően megjelenhetnek benne egyaránt testi és lelki elemek. Ám az, hogy valaki egy bizonyos szerepbe bújva szereti a megalázás valamilyen formáját, még nem jelenti, hogy az alárendeltséget más színezetben is elviselné. Konkrét példánál maradva lehet, hogy akinek a fantáziájában egy kutyusos szerepjáték él, amely során pórázra kötve vezetik, az egy klasszikusabb, teljesen szolgává lealacsonyító magatartást nem kedvelne. Mert ő egy bizonyos szerepet talál csak vonzónak. Hasonló a helyzet a cipő-, tűsarkú-, csizma- és lábimádattal (shoe-, high heels-, boot- and foot worship). Ebben az esetben egy szebb cipő, csizma, vagy egy gyönyörű női láb a vágyak célpontja, és sok esetben a lelki alárendeltség pusztán a szituációból következik.
Felejtsük el tehát, hogy a femdom csakis a parancsok és a fenyítések világa, már az itt felsoroltakból is kiderül, hogy ennél jóval sokszínűbb, izgalmasabb. Eresszük nyugodtan szabadjára fantáziánkat, domináns félként pedig figyeljünk oda a másikra, mert aki úgy reagál, hogy „kit érdekel, mit gondol a másik, majd jól elverem”, az sürgősen gondolkozzon el pár alapvető dolgon! A BDSM alapja a bizalom, hogy csak olyan dolgok történnek, ami mind a két fél számára örömet okoz, tehát valamilyen szinten a domináns fél is alá van rendelve a másiknak. Ha ezt sutba dobjuk, akkor szimpla erőszakká korcsosul a dolog, aminek ehhez az egészhez semmi köze. (További elmélkedés erről MiniMe83 „Gondolatok a dominanciáról” cikkében.)
Lehetne még oldalakat írni, de ez inkább csak egy áttekintés, hogy lehessen honnan elindulni. A teljesség igénye nélkül aminek érdemes még utánanézni az a bondage (speciális japán kötözési technikák), az anális tágítások, illetve a női szerepre való nevelés, kényszerítés (forced feminization), és a travinevelés. Ezekről, illetve a már felvázoltakról is több információt találhatsz a neten (keresőkbe érdemes beírni, ezért is adtam meg az angol neveket, illetve hasonszőrű weblapokat böngészni, képeket nézegetni), valamint egyes hölgyeknél is lehet informálódni az általuk vállalt szeánszokról.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Emese szolga története
Szerző: Tortenet
Időpont: 2009
Nincs hozzászólás
Emese egy 36 éves nő volt, gyerekei voltak, férje. Az amerikai utazásáig a története szokványos volt. Kiváló angol nyelvtudása volt, kereskedelemben dolgozott. Dekoratív nő, magas, hosszú combú, nagy mellekkel. 15 éve férjnél van, férje jól kereső üzletember. Szexuális életük átlagos, már kissé unalmas. Emese 2 alkalommal csalta meg őt, de mindegyik csak alkalmi eset volt. Aztán megváltozott minden. 1 hónapra kiment Amerikába egy ismerős meghívására. Egy nagyvárosban lakott, a nő távoli ismerős volt, csak szállást adott neki. Kate – nek hívták, 45 éves nő volt, akinek a lánya Liza 23 éves csinos lány.
Egy alkalommal Liza kísérte el Emesét a városba, sétáltak, mikor megállt mellettük egy limuzin. Emese nagyot nézett, mikor nyílt az ajtó és egy 30 körüli jóképű férfi lépett ki, társa benn maradt. Megszólította őket, hogy nincs – e kedvük egy kocsikázásra, ahol megmutathatnák a mellüket, testüket, amit a valamelyik TV – ben leadnak. Emese persze tiltakozott, de legnagyobb meglepetésére Liza nevetve igent mondott, mondván ismeri ezt a műsort és jó poénnak tartja. Megkérte Emesét menjen vele, persze neki nem kell vetkőzni. A férfi Emesét is rá akarta venni, de ő nem engedett. Beültek elindultak, a férfi itallal kínálta őket, amitől felengedtek. Majd elővette a másik férfi a kamerát és elkezdte őket filmezni. Emesét már ez is zavarta, de Liza nevetgélve nézett a kamerába és a férfi unszolására levette blúzát, ami alatt nem volt melltartó, csak a kis kemény melle. A férfi utasítására rázta melleit, a férfi megsimogatta, gyúrta őket, a másik férfi pedig kamerázta őket. A férfi unszolni kezdte Lizát, hogy mutassa meg a punciját is, aki nevetgélt, kérette magát, de aztán ledobta szoknyáját és bugyiját és megmutatta magát a kamerának. A férfi kérésére pózolt, mutogatva punciját, fenekét neki, a férfi elégedetten simogatta.
Aztán elkezdték Emesét nyaggatni, hogy ő is mutasson valamit. Emese a pezsgő hatására engedékenyebb volt és blúzát felhúzva, levetette melltartóját és megmutatta nagy duzzadó melleit. Kicsit összerezzent, mikor a férfi megsimogatta, majd gyúrta őket, aztán a férfi megkérte, hogy punciját is megnézhesse. Ezt nehezebben vállalta, de aztán felhúzva szoknyáját szőrös punija előkerült az elhúzott bugyi mellett. Ennél többre nem volt hajlandó.
Mikor a férfiak ezt látták, ismét elkezdték Lizát puhítani, aki végül is hajlandó volt a férfi farkát leszopni a kamerák előtt.
Mikor végre kiszálltak a kocsiból, Liza nevetve mesélt a dologról, mondván milyen izgi lesz megnézni majd magát a TV – be. Emese kezdte megbánni, hogy nem ment bele többe, a szép farok felizgatta. Liza látta rajta a vágyat és nevetve mondta, hogy menjen el a Red Cinemába. Emese nem értette milyen hely az, Liza nem volt hajlandó mesélni neki erről, csak otthagyta a mozi előtt, mert el kellett mennie.
Emese gondolkozott pár percig, hogy bemenjen – e. Aztán bement az előtérbe, a kiírás szerint erotikus, de nem pornó filmeket játszottak. Vett egy jegyet és bement. Feltűnt neki egy 28 körüli fiatalabb fiú, aki őt nézte, gyorsan bement. Kis nézőtér volt, 10 sorral, összesen talán 15 – 20 ember lehetett benn, 2 – 3 nő, a többi férfi. Emese leült a harmadik sorba és éppen elkezdődött vetítés, mikor bejött az előtérben látott férfi és melléült. Ez zavarta Emesét, de nem volt mit tenni. Elkezdődött a film, valóban nem pornó volt, de erősen erotikus, ahol a jelenetekben a közösülést nem mutatták, csak a testet. De így talán még izgatóbb volt a film, Emese nem csodálkozott azon, hogy körbenézve látta, több férfi is a farkát húzogatja. Bár szokatlan volt, azért Emese nem volt szűz tini, se mai csirke, így mosolyogva nézte tovább a filmet, egészen addig, míg a szomszédja a fiatal férfi, kigombolta sliccét és elővette farkát, majd húzogatni kezdte. Kicsit váratlan volt, hogy ennyire közel van egy idegen pénisz, ami ráadásul igencsak nagyméretű volt. Emese férjének kicsi farka volt, és Emese mindig is nagyra vágyott. Ezért bizony sóvárogva leste a szép farkat, ami egyre keményebb lett a férfi kezében. Emese érezte, hogy teste is reagál, bizsereg puncija. Önkéntelenül is simogatni kezdte magát, egyik kezével mellét, másikkal punciját simizve. Csak ruhán keresztül, annál többet nem mert. Már nem a filmet nézte, hanem a férfi farkát mellette, aki ezt észre is vette. Egyik kezével továbbra is farkát fogta, de másik kezével kezdett Emese felé közelíteni. Mikor látta, hogy Emese nem tiltakozik, kezét Emese combjára tette. Emesén szoknya volt, de a férfi feljebb húzva azt csupasz combját simogatta Emesének, akinek majd kiugrott a szíve az izgalomtól. Ilyet még sohasem tett, hogy egy vadidegen embernek megengedje, hogy fogdossa.
A férfi nem nézett rá, de gyúrta Emese combját és egyre feljebb haladt, elérve bugyiját. Emese nagyot nyelt izgalmában, de széjjelhúzta combjait, a férfi tenyere akadálytalanul simulhatott a kis ruhadarabra, mely alatt Emese szőrmók puncija már nedvesedett. A férfi benyúlt bugyijába és tenyere rásimult Emese bozontjára. Finoman körkörös mozdulatokkal simogatta punciját. Emese egyik kezével melleit simogatta közben, másik kezét felemelte, hogy utat engedjen a férfi kezének. A férfi ekkor farkát húzogató kezével megfogta Emese szabad kezét és rátette a farkára. Emese elvörösödött, de szerencsére nem látta senki, és maga is meglepődött, mikor nem húzta el kezét, hanem megmarkolta a szép farkat és örömmel húzogatta. A férfi kéjesen élvezte a finom női kezet. Emese puncijában járó kezét már bátrabban mozgatta, felnyúlva egyszerűen elővette Emese egyik mellét, a melltartóból és a blúzból kikanalazva. A nagy melleket erősen markolta, Emese most nem is gondolt arra, hogy esetleg megláthatják, engedte, hogy mellét gyúrják. Aztán a férfi keze ismét bugyijába nyúlt, de ezúttal megkereste a forró rést és két ujja benyomult Emese puncijába. Emese hangosan felszisszent és nem tudta combjait összeszorítsa vagy széttárja. Végül széttárta, így a férfi kényelmesen ujjazni kezdte. A férfi félhangosan súgta neki: szopjál le. Szó sem lehet vágott vissza Emese, mit képzel és felháborodottan elvette a kezét a férfi farkáról, majd eltolta a férfi ujjazó kezeit. A férfi várt kicsit, aztán újból Emese bugyijába nyúlt, aki szótlanul hagyta, akárcsak azt, hogy a férfi ismét ujjazni kezdje. Emese érezte, hogy egyre feszültebb lesz, egyre jobban nő benne kéjérzés. Öle lucsogott a nedvességtől, bimbója már keményen merevedett, nagy melle, ami elől volt, duzzadtan mutogatta magát a nézőközönségnek. Emese hirtelen elvesztette a fejét.
Szó nélkül oldalra hajolt és rábukott a férfi merev farkára. Az meglepődött, de persze örömmel vette, hogy Emese szájába vegye a gyönyörű merev szerszámot és keményen vadul szopja. Annyira tetszett neki, hogy nem is bírta sokáig, és 3 perc múlva Emese szájába lőtte magját. Emese új érzést tapasztalt, soha nem nyelte le az ondót, de most teljesen természetes volt, hogy utolsó cseppig ízlelje. Mikor a férfiból már semmi sem jött, lenyalta a farkát és felegyenesedett. Most vette csak észre, hogy sokan nézték az akcióját, zavartan visszarakta mellét a helyére és szoknyáját is megigazította. A férfi elrakta a farkát és pár percig nem szólt. De aztán odahajolt Emeséhez:
” Gyere, ülj a farkamra
” Dehogy ülök, ennyi ember előtt szó sem lehet
” Mit zavar az, csak tetszene nekik ne izgulj, úgyis látták hogy leszoptál, a cicid is látták
” Szó sem lehet róla
Emese tiltakozott, pedig a teste lázban volt, elélvezésre vágyott. A férfi csalódottan nézte a filmet, mikor a mögöttük levő sorból egy férfi hangosan odaszólt.
” Mit kéreti magát, mint egy rossz kurva? Ha leszopta a férfit, miért ne farkalná meg? Ilyen egy hülye picsát…
Emese elvörösödött. Kis szünet után a férfi hozzáhajolt:
” Tudja mit? Ha itt nem akarja, akkor jöjjön velem egy helyre.
A férfi felállt, Emese is. Míg mentek kifelé érezte a testén a férfiak vizslató szemét. Tudta, hogy mindenki nagyon jól tudja hova mennek, és hogy mindenki tudja, hogy ezt a nőt nemsokára megdugja a férfi. Tudta, hogy mindegyik férfi a testét gusztálja, vetkőzteti. Azt is tudta, hogy könnyűvérű nőnek gondolják és ő is azt gondolná, ha másról lenne szó. A férfi az előtérben a férfi wc – hez vezette és behívta. Emese megdöbbent. Ő eddig csak ágyban, kényelmes körülmények között szexelt, ilyen nyílt helyen soha. De megdöbbenésére most izgalmat érzett és engedelmesen ment be a férfi után. Tiszta wc volt, a férfi az egyik fülkébe ment be, majd a belépő Emesét a falhoz szorította. Keményen markolta melleit és mohón vetkőztette le a nőt. Blúzát és melltartóját a földre dobta, majd a nő szoknyáját és bugyiját is. A nő megalázott helyzetben érezte magát. Ott ál egy vadidegen férfi előtt teljesen meztelenül egy férfi wc – ben. De ez a megalázó helyzet teljesen felizgatta és boldog volt, hogy a férfi úgy bánik vele, mint egy ribanccal. Keményen harapdálta, fogdosta a nő melleit, majd letérdelve punciját. Felhúzva egyik combját durván ujjazni kezdte. Emese felemelt combjának nem volt hely, ezért a férfi kinyitotta a fülke ajtaját, így Emese egyik lába kilógott a szabad térbe. A férfi Emese mellét harapdálta és közben ujjazta. Ekkor nyílt az ajtó és belépett egy férfi. Rögtön meglátta mi történik és melléjük állva nézte őket. Emese ismét szégyenérzetet érzett, de aztán ez az érzés hatalmas kéjbe ment át. Élvezte, hogy egy vadidegen nézi testét, ahogy egy másik idegen durván markolássza és ujjazza.
A férfi ekkor durván megfordította Emesét és kilökte a wc fülkéből az előtérbe. Előrenyomta fejét és hátulról durván benyomta farkát. Keményen gyorsan dugta Emesét, aki először a nagy farok nyomására úgy érezte szétreped, de aztán egész alteste lángolni kezdett és óriási, soha nem érzett kéjt érzett. Előrehajolva állt, nagy mellei lógtak lefelé és minden lökésre hullámzottak. A mögötte álló férfi durván megfogta Emese haját és felhúzta, majd szólt neki:
” Gyerünk, szajha szopd le a férfit, ne csak nézz
Az idegen férfi felderült erre és elővette farkát, odanyomta Emese szájához, aki engedelmesen kapta be. A férfi felbuzdulva kezdte kefélni Emese száját, majd egyre erősebben kefélte a nőt. Mindkét férfi durván és keményen bánt Emesével, aki ilyent sohasem tapasztalt. Megalázó helyzet volt, de Emese így sosem élvezte még a szexet. A mögötte levő férfi kefélés közben most megállt és rácsapott Emese fenekére. Emese feljajdult, de aztán a férfi megint rácsapott. Nem simogatta, hanem erősen fenekelte Emesét, aki minden ütésre felnyögött. Pár perc múlva Emese sikítozva élvezett el. Pillanatokkal később mindkét férfi elment, az egyik szájába a másik puncijába élvezett. Aztán otthagyták Emesét, megmosták farkukat és szó nélkül kimentek, otthagyva a nőt meztelenül, megbaszva.
Emese mosakodni kezdett, közben zavartan gondolt arra, ami történt. Amit tett, az egy mocskos perverz dolog volt, ismeretlen férfiak élveztek belé, belé, aki a férjével is csak akkor kefélt, ha az előtte lefürdött. Zavartan gondolt arra, hogy gumi sem volt rajtuk. És mégis…élete legnagyobb kalandja volt, és élvezte. Élvezet, hogy idegenekkel volt, hogy alaposan megbaszták, élvezte a mocskosságot, élvezte, hogy idegenek nézik testét, és megalázzák őt. És élvezte, hogy verik. Amikor bejött egy férfi, aki a meztelen punciját mosogató nőt meglátta, megdöbbent, de Emese mosolyogva mutogatta magát, nem takarta sem mellét, sem punciját. Az idegen férfi előtt öltözött fel és élvezte, ahogy az bámulja. A végén rámosolygott és kiment az utcára.
Úgy döntött sétálva megy haza, pedig nem lakott közel. Ez az élmény, ami most érte, felkavarta és ezen gondolkozott. Új érzéseket tapasztalt magán, olyanokat, amit korábban megvetett. Pedig ő megbecsült feleség volt, akinek gyermekei vannak. És most élvezte, hogy mocskos szajha lett és hogy megalázták, verték. Úgy érezte innia kell valamit és ezért betért egy bárszerű helyre. A pultnál iszogatott és gondolkodott magáról. Már a harmadik pohárral döntött le, mikor nyílt az ajtó és belépett 3 ember. Emese arra kapta fel a fejét, hogy ezt mondják: na, kezdődik a műsor. Meglepődött, két nő és egy férfi jött be. A férfi egy negyvenes valaki, mellette egy csinos ötven körüli nő. A nő pórázon vezetett egy fiatal, 20 – 25 körüli nagyon csinos, dekoratív nőt. A nőn könnyű ruha volt, ami combközépig ért, dekoltázsa nagy volt, látszott, hogy szép kis mellein nincs melltartó. A nő keze hátra volt kötözve, nyakörv volt rákötve, amihez a póráz volt erősítve. A pár leült a bárpult mellé, a nő állt előttük szótlanul. Egy ideig beszélgettek, ittak aztán a nő rászólt a rabra, hogy foglalkozzon a gazdájával. Ők magas bárszéken ültek, a nő a férfihez ment, aki elővette farkát, a nő előrehajolva szopogatta. A férfi mintha észre sem vette volna, beszélgetett a párjával, majd mikor elfordult, a rabnő véletlenül hozzáért a férfi italt tartó kezéhez, aki kilötyögtette az italt. Hülye kurva rivallt rá durván, mit képzelsz te. A nő ijedten egyenesedett fel, a férfi pofonvágta. A nő megrezzent, majd megköszönte a pofont. A nő rárivallt, hülye ribanc azt hiszed ez elég?
A bárban levőkhöz szólt? Akarja valaki ezt a ribancot markolászni?
Csend volt, mindenki nézett, de nem szólt.
A nő rászólt a rabra:
” Látod, senkinek sem kellesz, legalább csinálj valamit, hogy kedvet kapjanak hozzád.
A nő lehúzta a lány cipzárját és a ruháját a földre dobta, alatta nem volt semmi. Szép lány volt, frissen borotvált csupasz puncija volt, kemény formás melle. A férfi körbenézett és rámutatott a közelben levő asztalra, ahol egy idősebb férfi sörözött egy másikkal. A nő engedelmesen odament és közéjük állt. Az öreg szeme felcsillant és óvatosan simogatni kezdte a nőt. Először fenekét fogta meg, majd melleit markolta, punciját simogatta. A másik mellette levő is kedvet kapott és már ketten fogdosták a nőt. A nő néha felszisszent, de engedelmesen tűrte.
A bárpultnál a gazdája hangosan mondta, hogy menjen nyugodtan bárki, nézze meg milyen a ribi. Többen is felálltak és odamentek, vagy 7 – 8 férfi simogatta, tapogatta a nőt egész testén.
Egy ideig a pár nézte őket, aztán a férfi felállt és odament.
” Micsoda szajha vagy te? Csak élvezkedsz és semmit sem adsz?
A zsebéből egy szíjat vett elő és a lány fenekére vágott, az feljajdult. Majd még kétszer a lány fenekére vágott, akinek csíkos lett a szép popója. Aztán a lány letérdelt és elkezdte a férfiakat szopni. Azok körbeállták őt, és a lány felváltva ment körbe és sorba szopta a farkakat, miközben aki éppen érte fogdosta őt. A férfiak nevetve, lehúzott nadrággal álltak, söröztek, miközben a nő szopta őket. A gazdája ekkor mögé állt, a rabnőt előredöntötte, elővette farkát és hátulról dugni kezdte a nőt. Így most a nő előtt állva szopatták őt, miközben a gazdája dugta. A férfi megunta és kivette farkát, ő állt a rabnője elé és a szájába rakta farkát. Biztatta a férfiakat, aki akarja, dugja meg. Azok nemsokat vacakoltak, szép sorba kezdték dugni a nőt hátulról. A gazdája kikötötte, hogy nem élvezhetnek bele, így a férfi, aki éppen dugta, élvezés előtt kivette farkát és a nő fenekére, mellére, arcára verte. Legalább heten megdugták a nőt, aki a végén hangosan sikítozva elélvezett. A gazdája is a szájába élvezett. A nő alig bírt megállni, egész teste ondós volt, hiszen mindenki ráélvezett. Amikor a nő le akart ülni, a másik nő odament és pofonvágta, majd leköpte. A nő arcáról mellére csorgott a nyál.
” Látod, te kurva már senkinek sem kellesz, gyere a pulthoz.
A gazda és a nő visszaültek, csak Emese ült még a pultnál. A rabnő előttük állt, Emese közelről látta, hogy milyen szép és most mennyire mocskos, de látszott rajta hogy élvezi. Egész teste lucskos volt. A nő hirtelen Emeséhez fordult:
” Van kedve ehhez a nőhöz?
” Hogy érti, nem vagyok leszbikus.
” Tudom, hogy egy ócska kurva, elhasznált, de jól tud nyalni, nem akarja, hogy kinyalja?
” Viccel?
” Dehogy viccelek, egyrészt láttam, hogy élvezte az előbbi műsort, én úgy láttam, mintha simogatta is volna magát. Másrészt ajánlom, hogy próbálja ki a csajt, én gyakorlatból mondom, hogy élvezni fogja.
” Itt, mindenki előtt?
” Nem tudom mennyire szégyenlős, de az egész kocsma élvezné a dolgot, maga sem tűnik rossz nőnek. Na, mit mond?
Emese rámosolygott és kacéran vállat vont. A nő elmosolyodott és rászólt a lányra.
” Gyerünk, rabnő tedd a dolgod.
A nő engedelmesen letérdel Emese elé és a szoknyáját felhajtja. A rabnő lehúzza Emese bugyiját és széttárja combjait. A bár közönsége most már őket figyeli, hiszen Emesét még nem látta meztelenül és most a széttárt combjai között tisztán látszott szőrös muffja. A nő Emese mellett állt és a gazda is kíváncsian nézte őket. Emese élvezte, hogy mindenki nézi őt. Széttárta teljesen combjait. A nő Emese mellé ült és szó nélkül kigombolja a blúzát, ami alól leveszi melltartóját. Nagy hatalmas mellei szabadon előugranak és a duzzadt, súlyos cicik az egész kocsma előtt láthatóvá válnak. Emese egyre nehezebben veszi a levegőt és már nem figyelt senkire sem. A rabnő olyan ügyesen nyal, hogy bár nemrég dugták meg, ismét felspannolja magát. Csiklója is duzzad és pár perc múlva hangos sikollyal élvez el vagy 20 vendég előtt.
Mikor magához tér, látja, hogy a férfiak mohón bámulják meztelen testét. Gyorsan felöltözik és iszik egyet. A nő mosolyogva szól hozzá:
” Na, milyen volt?
” Hát bevallom, meglepően jó volt, pedig sosem csinálta nekem még nő.
” Azt láttam, hogy jó volt, akkorát élveztél, mint senki se. Pedig idegenek előtt ritka az ilyen.
” Hát igen.
” És az nem zavart, hogy egy csomó vadidegen bámult végig, az egész tested látták?
” Pár napja még zavart volna, de most valahogy élveztem, sőt igazából izgatóan hatott rám.
” Hogyhogy, Ezt nem értem?
Emese elmondta mi történt vele ma. A nő nagy érdeklődéssel hallgatta. Aztán Emese kérdez.
” Ez a rabnő kicsoda?
” Ő egy gazdag család lánya, és boldog, ha megalázzák, ha kínozzák. Itt csak megaláztuk, de van otthon egy pincénk, ahol sok minden történik. Van sok eszközünk, amivel kínozzuk őt. Csipeszek, kötél, dugógép. Verés, kínzás. Néha elhozzuk az utcára, hogy megalázzuk idegenek előtt, ilyenkor élvez a legjobban. Vagy vásárba visszük.
” Vásárba? Ez izgalmas, mit jelent?
A nő elgondolkozva nézi Emesét.
” Miért, érdekel a dolog?
” Igen szeretném tudni, tudod nagyon felizgatott, amit láttam most és szeretném, ha nekem is hasonló élményeim lennének. Meséltem, mennyire élveztem, hogy elfenekeltek és hogy idegenek előtt szexelhettem.
A nő elmosolyodik és odamegy a férfihoz, pár percig beszélnek, közben Emesét figyelik. Majd visszajönnek és a férfi kérdez:
” Hallom érdeklődsz a dolog iránt és megismerkednél a kínzással, a megalázással és a szolgasággal, szolgavásárral. Jól meggondoltad magad?
Emese szíve majd kiugrik, mikor kimondja:
” Igen, szeretném.
” Rendben, ha megfelelsz, akkor elhozlak ilyen sétára is és elviszlek szolgavásárba is. De be kell bizonyítanod, hogy méltó vagy rá, nem akarok felsülni veled sehol. Megadod a telefonszámod, holnap délután felhívlak és eljössz hozzánk. Ott szolgálsz nekem és ha megfelelsz, kibírsz mindem fájdalmat és megaláztatást, akkor másnap elviszlek sétálni és ha ott is megfelelsz, akkor elviszlek a vásárba, ami nagy kegy. De most, hogy lássam, komolyan gondolod, pár dolgot meg kell tenned.
” Igen Uram.
” Először is add ide a bugyid és a melltartód.
Emese izgatottan leveszi őket, szoknyája alól lehúzva és blúza alól levéve. A bár népe figyel, új szenzációt szimatol. A férfi Emeséhez megy és előveszi egyik mellét, zsebéből egy csipeszt vesz elő és a bimbóra rakja. Emese felszisszen, de nem szól semmit.
” Térdelj le és csókold végig Mary lábát.
Emese letérdel és lentről kezdve csókolja a nő lábát fel egészen combjáig. A nő vigyorogva felhúzza szoknyáját és mutatja, hogy gyerünk ott is. Emese félrehúzza a bugyit és belenyal a punciba. A nő puncija finom és nedves, és bár Emese sosem volt nővel, lelkesen nyalja.
” Elég, szól a férfi. Lássuk, mennyire vagy komoly.
Letérdelteti Emesét és a mellét szabadon hagyja. Előveszi farkát, Emese már nyúl oda, hogy szopni akar, de váratlanul a férfi pisilni kezd. Mindenki nevet és a férfi meglocsolja Emese arcát mellét, mindent rápisil. Emese némán tűri, elvörösödve a szégyentől. Mikor végez, a férfi elrakja a farkát, rendben, holnap hívlak, de a puncidról azt a szőrpamacsot tüntesd el, különben én vágom le.
Elmennek, Emese is felöltözik és a kaján férfiak tekintete között kimegy. Szégyelli magát és boldog egyben, blúza, bőre pisis és mégis valahogy izgalmas várakozás keríti hatalomba. Az egész, számára szokatlanul vad nap és hogy ezt megmerte tenni, teljesen felizgatja. Ráadásul a holnapi nap is hasonló lehet és ennek a tükrében a bőrén, blúzán folyó pisi is csak izgalmas kellék.
Emese egész délelőtt azon gondolkozott milyen ruhába menjen, végül is egy csinos egyberuha mellett döntött. Gondosan leborotválta punciját, ez a művelet csak fokozta izgalmát. Fiatal lánykora óta nem volt csupasz a puncija. Tűkön ülve várta a telefont, ami délután kettő óra körül érkezett meg. A férfi Joe hívta és közölte vele, hogy taxit küldd érte, ami 15 perc múlva ott lesz. Közölte vele, hogy rövid miniszoknyába jöjjön és gombos blúzba, bugyiba és melltartóba, combfix harisnyával, magas sarkú cipőben. Emese mondani akarta, hogy már másba öltözött, de a férfi azonnal letette a kagylót. Emese gyorsan ledobálta magáról a ruhákat, idegesen egy új csipke tangát vett fel és egy vékony gombos blúzt, de miniszoknyája nem volt. Honnan is lett volna, sose viselt ilyet fiatal kora óta, ahhoz nem tartotta magát fiatalnak és annyira jó combúnak. Ideges lett, főleg mikor meghallotta a ház előtt a taxit dudálni. Hirtelen mentőötlete támadt és betört Liza szobájába, kapkodva nézegette a szekrénybe ruháit. Lizának már volt több miniszoknyája is, de ő vékonyabb volt Emesénél, így egyik sem jött fel rá. Majdnem sírt már idegességében, mikor az egyik miniszoknya szűken, de feljött rá. Teljesen rásimult fenekére, alig bírt menni benne és alig takart combjából valamit. De nem volt másik és a taxi is idegesen dudált, így kapkodva rohant le az utcára. A taxis végigmérte őt, nem leplezve hogy a testét mustrálja. Érezte tekintetét fenekén, combjai közt, de aztán nagy nehezen beült a hátsó ülésre és elindultak. Kénytelen volt szoknyáját feljebb húzni, különben nem tudott volna ülni benne, szétrepedt volna. Így viszont bugyija szabadon látszott, a taxis örömére, aki a visszapillantó tükörben folyamatosan nézegette is. Ez zavarta Emesét, de aztán visszagondolva a tegnapi napra, nem foglalkozott a dologgal, inkább a rá váró eseményeken járt az agya. Nem tudta mi vár rá, de nagyon kíváncsi volt és izgatott, eszébe se jutott, hogy visszaforduljon. Ekkor hirtelen megszólalt a telefonja, Joe volt az.
” Vedd le most azonnal a melltartódat és ettől a perctől kezdve a kezedben fogjad – és már le is tette.
Elpirult, mikor arra gondolt, hogy a taxis lesi őt, de eszébe se jutott, hogy ne engedelmeskedjen. Kigombolta blúzát, levette melltartóját, majd visszagombolkozott, kezében fogva a levett cicifixet. A taxis végignézte a műveletet, Emese duzzadt mellei láttán csorgott a nyála. Végül megérkeztek egy előkelő, családi házas helyre és megálltak egy szép nagy ház előtt. A taxis közölte, hogy a számla rendezve van és Emese kiszállt. Szűk szoknyájában tipegve, melltartóját kezében tartva, a magas sarkú cipőben lassan haladt, pirulva látta a járókelők megbotránkoztatott tekintetét. Becsöngetett, a kapu kinyílt, bement, a ház ajtajában már várta Mary. Szó nélkül mérte végig, aztán bevezette Emesét egy helyiségbe és otthagyta. Emese megborzongott a látottaktól. Az egyik oldal tükörrel volt borítva, a falon és a plafonban kampók voltak, némelyiken kötél lógott, az asztalon csipeszek, vibrátor, meg sok más ismeretlen dolog és az ágy mellett egy ismeretlen gépezet. Eltelt vagy 10 perc és bejött Joe és Mary. Mary közölte, hogy ha valami nem tetszik, nyugodtan szólhat és elmehet, de akkor többet ne lássák. Ha a mostani próbán jól szerepel, akkor holnap sétára viszik, utána vásárba. Emese megerősítette, hogy minden világos és hogy nem visszakozik.
Odamentek Emeséhez. A férfi elkezdte vizsgálni, mint egy állatot. Fenekét, combját markolta, majd melleit. Aztán leültek és Emesének sétálni kellett előttük. Magas sarkúban, szűk szoknyában tipegett előttük, majd levetették vele a bugyit. Hajolgatnia kellett, combjai közt elővillant frissen borotvált puncija. Majd meztelenre vetkőzött, csak a cipőt és combfixet hagyhatta magán, ekkor Mary a kezeit hátrakötötte. Joe csipeszeket vett elő és a bimbójára rakta őket, így kellett sétálnia előttük. A csipeszek fájtak először, de aztán melle megduzzadt és bimbója is keményebb lett, a fájdalom kellemes érzésbe ment át. Aztán a szoba közepére állították és Mary a csuklóját hozzákötötte egy kötélhez, ami a plafonra volt egy hurokba erősítve. Elkezdte felhúzni a kötelet, addig, míg Emese kezei teljesen felnyúltak. Emese mozogni tudott, de elmenni nem. Joe ismét tapogatni kezdte, de ezúttal nemcsak melleit, hanem puncijába is benyúlt. Csiklóját dörzsölte, amíg azok meg nem duzzadtak, majd Emese punciját kezdte ujjazni, ameddig azok lucskosak nem lettek. Aztán hosszú kötelet vett elő és kötözni kezdte Emesét. Combjától kezdve felfelé haladt és nem kímélte a nőt, szorosan megkötötte combját, hasát. Egy hurok puncijához is került, majd mellei kerültek sorra. Szorosan kötötte meg a tövénél, annyira, hogy mellei duzzadtan, keményen álltak. Ezután pórázt és nyakörvet raktak rá. Melbimbójára két csipesz került mely lánccal volt összekötve és ezt a nyakörvéhez erősítették, ezzel nem egyenesedhetett fel teljesen, mert melleit így is felfelé húzta a lánc. Melle dagadni kezdett a szoros kötél alatt, de ekkor a férfi mögé állt. Először csupasz kézzel csapott nagyot Emese fenekére. Majd, miután látta, hogy Emese szótlanul áll, egy vesszőt vett elő és vesszőzni kezdte Emese fenekét. Ez már csípte Emesét rendesen és hangosan felszisszent, de a hang csak tovább ingerelte Joet, egyre erősebben verte Emese fenekét. Mikor abbahagyta, feneke piros volt. Joe ekkor egy fapálcát vett elő és azzal suhintott Emese fenekére, aki nem látta, hogy ez az ütés már csíkot hagy fenekén. Joe abbahagyta a fenekelést és ismét a vesszőt vette kezébe, gyengén kezdte Emese combjait és hasát, majd mellét verni. Emese már nem bírt csendben maradni, hangosan nyögött minden ütésnél. Aztán a férfi abbahagyta a verést és intett Marynek, aki kioldozta Emese kezeit a lógatásból. Emese majdnem összeesett, de aztán annyira meglazították a kötelet a lábán, hogy lassan tipegve, de tudott menni. Persze folyamatosan mennie kellett, kicsit görnyedten, hiszen a mellén levő lánc miatt, ha felegyenesedett, mellbimbójába fájdalom nyilallt. Mellei így is felfelé álltak. Aztán változtattak a kötélen, Emesét az asztalra fektették, kezét oldalra kikötötték széttárva, majd combjaira kötélt kötve azt is széthúzva kötözték ki. Teljesen kitárulkozó testtel feküdt előttük, Mary végigmarkolászta Emesét, majd Joe egy nagy műpéniszt hozott és amennyire csak bírta, benyomta Emese puncijába. Aztán otthagyták őt és leülve beszélgettek. Emese kitárt teste egyre kényelmetlenebbül érezte magát, ráadásul a műfarok szétfeszítette punciját. A tükrös fal pont szembe volt vele, így fejét felemelve tisztán látta saját kitárt punciját, amibe benne állt a nagy széles dildó. Puncija egyre jobban nedvesedett, főleg mikor a kényelmetlen kötelek miatt fészkelődni kezdett. A kötéltől kicsit tudott ficeregni, de a dildó stabilan állt benne. Egyre jobban felizgult. Punciját összehúzva próbálta a dildót mozgatni magában, gazdái érdeklődve nézték a dolgot. Bár nem ezt akarta, a dildó persze lassan kicsúszott belőle. Joe visszanyomta, majd Mary elkezdte a dildóval kefélni őt, de nem engedték, hogy elélvezzen. Elengedték és felállt, ezúttal olyan csipeszt raktak mellére, amin súlyok voltak. Joe parancsára Mary testét kellett csókolgatnia, aki meztelenre vetkőzött. Mary leült az asztalra, Emese előrehajolva csókolgatta lábától kezdve felfelé. Mikor előrehajolt melleit a súlyok lehúzták, mellbimbói majd kiszakadtak. De mivel kezei most is hátra voltak kötve, nem tehetett semmit. Aztán Mary punciját kellett nyalni, a nő széttárta combjait, Emese hol csiklóját, hol punciját nyalta, nyelvét mélyen, amennyire tudta Mary hüvelyébe nyomta.
Mary öle egyre nedvesebb lett, néha olyan szorosan összeszorította combjait, hogy Emese alig kapott levegőt. Csak Mary puncijának illatát érezte, mikor hirtelen hátulról Joe nagyot csapott fenekére. Minden ütésre feljajdult Emese, de nem szabadulhatott Mary szorításából. Joe közben hátulról keményen dugni kezdte. Széjjelhúzta Emese combját, keményen dugta a nő punciját, majd egy hirtelen mozdulattal áttette farkát Emese fenekébe. Ő feljajdult, hiszen még fenekében sosem járt farok, de a férfit ez nem különösebben érdekelte. Miközben fenekét dugta, a dildót puncijába nyomta Emesének, aki úgy érezte, majd szétszakad alul. Percekig tartott ez, Emese azthitte összeesik, mikor Mary nagy zihálással elélvezett, bele Emese arcába. Ekkor engedte el Joe is, aki ezúttal Emese punciját baszta és felnyögve élvezett bele.
Emese nem élvezett el, de a határon volt. Égett a kitágult puncija és feneke is, melle majd leszakadt a súlyok alatt. Joe a falhoz kötötte hátrakötött kezeit, majd vártak. 10 perc múlva egy férfi érkezett, egy idősebb 60 körüli valaki. Joe megmutatta Emesét neki, a férfi közelről nézegette őt, megtapogatva melleit, fenekét. Emese puncijából csorgott kifelé Joe ondója, a férfi figyelmét nem kerülte el ez. A súlyokat Emese mellein meghuzigálta, aki úgy érezte kiszakadnak bimbói. Majd leültek. Mint kiderült a szolgavásár egyik mecénása volt. Mary elengedte Emesét és odavezette a férfihoz. Miközben ők beszélgettek Emesének a férfi farkát kellett szopnia, persze továbbra is hátrakötött kézzel. A férfi nem volt egy fiatal, kanos pasi, sokáig tartott, míg felállt neki egyáltalán. Majd félóra eltelt, mire a férfi elélvezett, persze Emese szájába. Mikor elment egy edénybe enni adtak Emesének, persze a földre rakva és térdelve előrehajolva ehetett, minta kutyák. Aztán ismét felfektették az asztalra őt és combjait széttárták, kezét kikötötték. A gépezetet odahozták, kiderült ez a dugógép. Egy tengely mozgott, melynek a végére műfarkat lehetett tenni. Odaigazították Emese puncijához és bekapcsolták. Úgy állították be, hogy amennyire lehet, olyan mélyen menjen be és kifelé se csússzon ki. A műbroki ki – be járt Emesében, aki nembírta ki csendben, hangosan nyögdécselve rángatózott. Joe közben Emese mellétre több csipeszt rakott. Emese pár perc alatt elélvezett, de a gép nem állt meg, rendületlenül kefélte Emesét. Joe és Mary leültek és iszogattak, nem törődve Emese sikolyaival, többször is elélvezett.
Mikor kikapcsolták, elengedték Emesét, aki a földre esett. Kellett pár perc, mire magához tért és fel tudott állni. A kötelek nyoma kirajzolódott testén. Úgy érezte, hogy puncija és feneke szétreped. Joe közölte vele, hogy elég szánalmas volt, de holnap elviszik azért. Majd hívják. Emese felöltözött és hazament.
Késő reggel ébredt fel, este csak zuhanyozni volt ereje és álomba merült. Reggel gondolta át, ami történt vele. Egyrészt szégyellte a dolgot, de másrészt már bemerte vallani magának, hogy élvezte. Korábban nem gondolta volna, hogy ilyen hajlamai vannak, azt hitte a szex nem nagyon érdekli őt, most meg kiderült, hogy egy szex őrölt perverz nő. De nem bánta meg és egész teste megborzongott, mikor a vele történtekre gondolt. Tudta, hogy ami ma vár rá, az is megalázó, elítélendő mocskos dolog lesz, de azt is tudta, hogy sóvárog rá.
Délután 4 óra körül jött a telefon. Azt mondták mindegy mibe megy, ezen kicsit csodálkozott. Megérkezve bevezették a már ismert szobába és levették az összes ruháját. Csak a magas sarkú cipőt hagyták rajta. Mary egy vékony egyberuház hozott, mélyen kivágott, tűzpiros ruhát. Alulra egy fekete combfix harisnyát adtak és egy kis fekete tangát. Így ültek a kocsiba és indultak útnak. Egy parkban szálltak ki. Elindultak befelé, a parkban nemsokan voltak. Egy padnál megálltak, leültek.
Egy idős férfi jött arra, 60 feletti. Joe felállt és mondta neki, hogy ha tetszik neki Emese, tapogassa végig. A férfi meglepődött, de tetszett neki Emese, Joe bátorította, így a férfi óvatosan megfogta Emese fenekét, mikor látta, hogy a dolog nem vicc, bátran markolászta a kemény popót. Felhúzta a ruhát és így markolászta Emese combjait. Mary, hogy segítsen neki teljesen kigombolta a ruhát, így Emese mellei, teste szabad lett, az öreg mohón vetette rá magát. Élvezettel fogdosta a nagy duzzadó emlőt, dörzsölgetve, gyúrva a hatalmas súlyos csöcsöket. Joe és Mary a padon ülve nézték, ahogy a férfi lehúzza a tangáját Emesének és punciját simogatja. Pár percig hagyták élvezkedni az öreget, aztán tovább mentek.
Ekkor Joe elővett valamit. Egy vibrátor volt, amit ott helyben benyomott Emese puncijába, majd a tangát visszahúzta rá és így mentek tovább. Nem volt nagyméretű, sőt kicsi volt, talán 13 cm. A vibrátort teljesen elnyelte Emese puncija, csak egy kis kötél lógott ki, amivel kilehetett húzni. Persze érezte Emese, hogy benne van, de izgalmassá csak akkor vált a dolog, mikor Joe egy távirányítót vett elő. Emese csak akkor értette meg, mikor Joe bekapcsolta a távirányítót és a gomb megnyomásával a vibrátor beindult puncijában. Joe egyre nagyobb fokozatra kapcsolta, a végén Emese alig bírt menni, combjait összezárva tipegett, mert az öle tüzelt. Persze ez fel tünést keltett, főleg, hogy közelről még a vibrátor zümmögését is hallani lehetett. A nők nagy része lesújtóan nézett Emesére, de többen kíváncsian figyelték őt. Főleg, mikor Emese nem bírt csendben maradni tovább és hangos nyögésekkel folytatta útját. Az orgazmus akkor tört rá, mikor a sétány mellett a füvön iszogató fiatalok csoportja mellett mentek el. Emese állva megmerevedett, combjait összeszorította és hangos nyöszörgéssel élvezett el, a füvön ücsörgő fiúk nevetve és hangosan cukkolták őt. Vagy 7 – 8 fiatal nézte őket, mikor Joe utasítására benyúlt bugyijába és kihúzta a vibrátort. Emese elvörösödött a szégyentől, de talán nemcsak a szégyentől…
Glory Hall, egy ilyen épület elé értek. Itt felrakták Emesére a nyakörvet és a pórázt Joe vezette őt. Emese nem volt ilyen helyen soha. Itt fülkék voltak, mindegyikben ment a Tv, persze pornófilm. A fülkék falán mindegyik irányban deréktájon egy luk, amin keresztül lehetett átnézni a szomszédba. Vagy éppen a farkát átdugni valakinek. Hárman nem tudtak kényelmesen bemenni, így az ajtót nyitva hagyták. Joe és Mary az ajtóból figyelte Emesét, aki leült a székre. Nemsokára a szomszéd fülkébe bement valaki és mikor átkukkolva látta, hogy Emese ül ott, átlógatta farkát a lukon. Joe intésére Emese megfogta és huzigálni kezdte, majd szájába vette és szopni kezdte. Mary parancsára levette a ruhát, csak tanga és harisnya maradt rajta. A férfi pár perc múlva elélvezett, mivel Emese ült, az ő melleire. Nem kellett sokáig várni Emesének, újabb farok jelent meg a lukon. De nemsokkal később a kabin másik oldalán is, azaz egyszerre két farok tárult Emese elé, aki nagy gonddal szopta felváltva őket. Azok is elélveztek, de innentől kezdve nem kellett semennyit sem várni, pillanatok alatt elterjedt, hogy ebbe a fülkébe egy meztelen nő szopik. Emese legalább 8 férfit leszopott már, mindegyik a mellére élvezett. Aztán egy különösen szép farok jelent meg, Mary egy gumit húzott rá és intett Emesének, hogy tolasson bele. Fenekét odaigazította és felnyársaltatta magát a farokkal, miközben a másik oldalról átlógatott farkat szopta.
Amikor a két férfi elélvezett, Mary felhúzta a nyakörvvel Emesét és kivezették. Továbbra is egy szál tangában és combfixben volt, így vezették a férfiak tekintete között Emesét a mosdóba, ahol lemosta melléről és arcáról az ondónyomokat. Aztán pórázon visszavitték a kabinok előterébe, ahol teljesen világos volt, itt lehetett inni. A férfiak idesereglettek, hiszen nyilvánvaló volt, hogy valami készül. Emese meztelenül állt középen, több férfi elővette farkát és húzogatta. Mary lehúzta tangám is, majd felült az egyik asztalra. Joe hátrakötötte a kezem és előrenyomva mutatta, hogy nyaljam ki Maryt. Mary széttárta combjait és Emese a már ismert illatú ölben találta arcát. Engedelmesen nyalta a jóillatú puncit, mikor érezte, hogy Joe hátulról dugni kezdi. Combjait széjjelebb tárta, hogy Joe könnyebben hozzáférjen és élvezettek érezte, hogy Joe keményen keféli őt. Tudta, hogy vagy 10 – 12 férfi nézi őket közvetlen közelről, látja Emese minden porcikáját, súlyos melleit szabadon lengeni, lógni és punciját, ahogy Joe kefélgeti. És ettől a tudattól, hogy ennyien nézik, szinte beléhasított a kéj, boldognak érezte magát, amellett hogy mocskosnak is. Tudatosan lengette melleit, tudta, hogy előredőlve, lógó mellei amúgy is a férfiak szemét vonzza. Mary és Joe is elélvezett, mikor Emese felegyenesedett és körbenézett, mohó, kéjéhes szemek vizslatták testét, gondolatban mellét markolászták és kefélték őt. Joe és Mary megérezte, hogy Emesében elszabadul valami. Mosolyogva, elégedetten néztek egymásra és intettek neki, hogy menjen.
Emese a férfiak felé fordult, közelebb ment hozzájuk. Megállt az egyik férfi mellett, aki már lehúzott nadrággal húzogatta farkát. A férfi elvigyorodott és megmarkolta Emese mellét két kézzel. Gyúrta mindkét emlőjét, dörzsölte, keményen fogdosta őket. Emese lenyúlva fogta mega férfi farkát és húzogatta. Közben egy másik férfi mögötte megmarkolta fenekét és gyúrta a dombokat. Emese egy ideig élvezettel hagyta, hogy markolásszák, kéjesen nyomta fenekét a férfi kezéhez, aztán letérdelt és a férfi farkát szájába vette. Kezdetét vette a szopizás, a férfiak körbeállták Emesét, aki boldogan lubickolt a férfiak között. Látszott rajta, hogy felszabadult, hogy örül, élvezi a helyzetet. Felváltva szopta a férfiakat, akik néha lenyúlva megtapogatták a térdelő nő mellét. Aztán Emese meglovagolta az egyik férfit, aki a szőnyegre feküdt. Lassan ráereszkedett álló farkára, melyre gumit húzott, és centinként engedte be magába, majd fenekével kezdett körözni rajta. A férfi felnyúlva markolta Emese melleit, miközben a körülöttük levő férfiak felváltva álltak elé, szájába nyomva farkukat. Legalább 8 – 9 férfi megbaszta Emesét, hol lovagolt rajtuk, hol négykézláb állva dugták meg, hol állva. Emese is többször elélvezett, a végén alig állt a lábán. Joe elérkezettnek látta az időt, hogy befejezze a dolgot és a pórázt visszakötve kivezette Emesét. Emese meztelenül lépett ki az utcára, igaz sötét volt, de azért sokan jártak arra, megdöbbenve látták a pórázon vezetett meztelen nőt. Joe néhány járókelőnek megengedte, hogy megfogdossák Emese testét, akik élvezettel meg is tették ezt. Vagy félóra eltelt, mire a kocsihoz értek, a kocsiban Emese fáradtan terült el. Mary vezetett, Joe hátul ült Emesével. Joe ráparancsolt Emesére, hogy üljön bele farkába. Emese fáradtan válaszolt, hogy mára elég volt neki, elfáradt. Na, erre egy hatalmas pofont kapott a férfitől, amitől egyből magához tért. A férfi szólt Marynek, aki leállt egy erdős részen és kiszálltak.
Mary a meztelen nő kezét a kocsi tetősínjéhez kötözte és pofonverte. Majd leköpte Emesét, a nyál a nő arcán landolt, majd mellén csorgott lefelé. Közben Joe a kocsiból elővette a tető leszorító szíjat és elkezdte Emese fenekét ütni vele. Nagyon fájt az ütés, főleg mikor a kampó találta el a fenekét. Hangosan jajdult fel, közben Mary vadul, erősen markolta meg mellét és összeszorította. Fájt neki, és fájt az is hogy Mary vadul markolt bele puncijába.
” Te ribanc kurva. Azt élvezed, mikor megbaszatod magad egy csomó férfival, de az uradnak nem vagy hálás érte, hogy ezt lehetővé tette neked? Te szajha, ha ő nem visz oda, mai napig poros lenne a pinád és most finnyáskodsz?
Mellei sajogtak a fájdalomtól, feneke égett az ütésektől. Rángatózott, ugrált, próbált menekülni, de a kötél fogva tartotta. Szabadulni akart, de hiába, vagy Joe vagy Mary ütötte, több ütés nemcsak fenekét, hanem combját sőt mellét is érte. Emese sírt, aztán hirtelen erőtlenül megállt és hagyta magát. Nem volt már ereje tiltakozni, se védekezni. Joe mikor látta, hogy elernyed, abbahagyta az ütést, előrenyomta Emesét és lehúzva nadrágját hátulról akasztott be neki. Nem törődve annak fájó fenekével keményen kefélte az engedelmes, álló nőt. Mary melléjük állt és Emese alá nyúlva markolta annak lelógó melleit, majd két ujjával bimbóját morzsolgatta. Emese hirtelen azt érezte, hogy teste ismét fellángol és élvezni kezd. Bár érezte fenekén, mellén az ütések nyomait, most ez eltörpült a kéj mellett. Joe nagyon nyögve élvezett bele, de ekkor elővettek egy vibrátort és azt Mary Emese puncijába nyomta, majd egy másik kisebbet a fenekébe. Mary két kézzel nyomogatta Emesébe a dildókat, mindkét lukát egyszerre kefélve, amitől Emese hangosan sikítozni kezdett és percek múlva elélvezett.
Ekkor elengedték és visszaültek a kocsiba, Emese alig bírta ki, nehezen tudott ülni.
Mikor megérkeztek Mary és Joe magukhoz vitték és végignézték meztelen testét. Megállapították, hogy így nem vihetik el a vásárba, így azt halasztani kell.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!