Michelle Wild, alias Vad Kati a felnőtt filmek világában már bizonyított. Mostanában nem készül róla nem hogy pornó, de még erotikus fotó sem. Egy kis videós összeállítás pornós munkáiból. Az egykori pornósztár kislánya, Málna születéskor felhagyott erotikus munkájával, és új életet kezdett. Mielőtt felhagyott a pornózással, az interjúkra smink nélkül, egyszerű ruhákban jelent meg, volt ahol alig ismerték fel. Szexis fellépőruháit hófehér orvosi köpenyre cserélte, és a Jóban Rosszban filmsorozat szolid külsejű nővérkéjének a szerepében élte átlagos családi életét. Újabban a vendéglátóval kacérkodik. A férjem hat éve üzemeltet egy minőségi portugál bárt a belvárosban, neki szoktam időnként besegíteni a munkába, én csak a hátteret biztosítom számára. Tovább a teljes cikkre
Az egyik felhőtlenül szórakoztató fejlemény Magyarország újkori történetében a pornó betüremkedése volt a legrendesebb háztartásokba is. Amikor a kilencvenes évek végén elindultak a kereskedelmi tévécsatornák, és minden kemence mögé benéztek, hátha ott lapul valami pénzzé tehető sztár, hirtelen a pornóipar is eladhatóvá lett. Ez volt az a korszak, nagyjából Monique Covet és Maya Gold felbukkanása közt, amikor hirtelen egy egész ország tudta meg, hogy ki az a Michelle Wild, és mi a kedvenc receptje. Fergeteges volt azt követni, ahogy a Fókusz, a Blikk, a Story magazin és a korabeli médiaipar legnagyobb ágyúi úgy számolnak be ezek a fiatal és naiv lányok életéről, a fogyasztók pedig úgy zabálják azt nagykanállal, hogy senki nem említi meg a mindkét fél szempontjából kényelmetlen tényt: a hölgyek abból élnek, hogy minden testnyílásukba férfiak tömegei tolják a kontentot.
A pornóipar diadalmenete a magyar fejleményektől függetlenül is figyelemre méltó. Ami a huszadik század elején még érdeklődő arisztokraták titkos füzeteiben és matrózoknak szánt malackodó képeslapokon zajlott csak, az előbb a pult alól árult képes újságoknak, majd a rendes költségvetéssel forgatott filmeknek köszönhetően a hetvenes évek elejére szinte mindenki számára elérhetővé vált – legalábbis a világ szerencsésebb felén. Aztán jöttek a videókazetták, DVD-k, végül pedig az internet, és már a szerencsétlenebbeknek sem kellett nélkülözniük civilizációt. Láttam én már iráni netkávézóban History-fájlt, és 18 alattinak tűnő fehér lányok genitáliáinak fényképeit vizsgáló burmai tinédzsereket. Pornó ma már tényleg mindenhol van.
Az univerzális hozzáférésnek köszönhetően a pornó kétségtelenül sokat vesztett a menőségéből. Ez azonban csak a sznobok akadékoskodására magyarázat. A pornó vesztét valójában az okozta, hogy megszűnt izgalmasnak és a határokat feszegetőnek lenni. Akárcsak a punkzene, valamint számtalan egyéb, megvetett szubkultúrából óriási pénznyelő gépezetté fejlődő mozgalom, a pornónak is sikerült nagyon gyorsan lehetőségei végére érnie. Nem volt tovább hova keményedni, a pornó meg nem művészet, ahol lehetőség van metaviccekre, öniróniára és posztposztposztmodernizmusra. Csak az izgatás van, az pedig akárhogy van feldíszítve – márpedig a pornóipar ha valamiben jó, hát biztosan éppen a feldíszítésben -, egy idő után zsákutcává válik.
Mivel az internetet rendszeresen használó férfiak szinte száz százaléka, és a hasonló nők egyre növekvő aránya fogyaszt pornót, gondolom senkit nem lepek meg azzal, hogy a világhálón minden van, amire emberi elme szexügyben valaha is vágyott. Sőt, néhány szegletben olyasmiket is találni, amikkel kapcsolatban felmerül, hogy amíg le nem fényképezte/forgatta valaki, nem is vágyott rá senki. Komoly bűnügyi tanulmányok vannak arról, hogy az internet megjelenése mennyire megkönnyítette a világ pedofiljeinek dolgát, akik régen mindenfelé szétszórva, egymástól elvágva léteztek, ma viszont hálózatba fonódva csereberélhetnek és adhatják egymás alá a lovat. A legális pornó fogyasztói pedig valahogy ugyanígy jártak: amióta van internet, már azok is megtalálják a nekik készített tartalmat, akiket csak az indít be, ha két fejjel lefelé lógó eszkimó transzvesztita, egy porszívóügynöknek öltözött indián törpe és egy orosz hússaláta légyottjának mikroszkopikus részleteit tanulmányozhatja.
A pornó így unalmas lett. Amikor az ember általános iskolában, valamelyik osztálytársa rendetlen szüleinek köszönhetően először láthatott igazi szexet, nem is a libidóra kifejtett hatása volt igazán izgalmas, hanem a tiltott gyümölcs varázsa. Ez az internettel és a pornó fősodorba kerülésével megszűnt.
A pornónak nagyon sok ideig fontos felvilágosító szerepe is volt. Ezt nem szokás elismerni, ám mivel semmilyen egyéb használható oktató-nevelő eszköz nem létezik azzal kapcsolatban, hogy mégis mi a fenét kellene meztelen embereknek egymással kezdeniük, a pornó remek kiindulási alap. Meg lehet várni, amíg sikerül kétszáz különböző szexuális partnert meghódítani, aztán a velük folytatott kísérletezésből kialakítani a legmegfelelőbb repertoárt, vagy helyette – illetve ideális esetben mellette – pornófilmekből el lehet lesni, amit az emberiség szexügyben az első barlangrajzok óta kitalált, a szimpatikusnak látszó trükköket kipróbálni, ami pedig úgymond bejön, azt tetszés szerint megismételni.
A fantáziálgatáshoz és gyakorláshoz szükséges, minden igényt kielégítő pornóanyag azonban, ahogy említettem, mára elkészült. Nincs tovább, nincs mit feszegetni. A pornó előtt nyitva maradt lehetőségek egytől egyig cikik. Önismételhet, ami ciki. Önismételhet, hogy a magányos fogyasztók újabb és újabb anyagokra maszturbálhassanak, ami szintén ciki. Van az egyre művészibb és egyre igényesebb vonal, csak sajnos a művészi és igényes pornónál cikibb dolog nagyon nincs a világon. A művészi és igényes pornó azoknak való, akik a saját ágyukban is művésziek és igényesek szeretnek lenni, nem pedig alpáriak és mocskosak, ahogy azt a Jóisten megparancsolta.
Persze, hogyne, vannak szegény pornónak sötét oldalai is. Nem tudom például eldönteni, hogy az iparba belépő, többnyire 18-20 közötti, sokszor kifejezetten nyomorult körülmények közül származó (magyar) lányok mennyire saját akaratukból végzik mindenhova betolt kontenttal, még ha ők váltig is bizonygatják önálló, tudatos döntésüket. Nem tudom, hogy ez a megalázóbb ezeknek a lányoknak, vagy az előttük álló egyéb, nem túl rózsás karrierlehetősgek. Tudom, hogy sokan közülük roncsként végzik, de nem tudom, hogy nagyobb arányban-e, mint azok a hozzájuk hasonló lányok, akik más életpályát választanak. Aztán arról is komoly tanulmányok szólnak, hogy a pornógyártók és -fogyasztók kölcsönösen tolják egymást az egyre extrémebb tartalmak felé, aminek szexuálpszichológiai következményei biztosan igen érdekesek lesznek. Ezek a roppant izgalmas témák azonban nem ebben a cikkben lesznek részletesen kifejtve. Most maradjunk csak annyiban, hogy a pornó felett eljárhatott az idő, és már nem menő. (Index, Szexpláza)
Nacho Vidal (eredeti nevén: Ignacio Jorda González) spanyol pornószínész, született 1973 december 30-án, Mataró városban (Barcelona, Spanyolország). Pornó karrierje 1998-ban Rocco Siffredi segítségével kezdődött, ugyanis ő protezsálta be Hollywoodba. Majd 10 éves pályafutása során több mint 1500 pornófilmben szerepelt, sőt 2000 után mint pornófilm rendező és mint producer is tevékenykedett. Érdekesség, hogy mint pornószínész, a legdögösebb nőkkel heteró filmekben szerepelt, mint rendező, transzszexuális és meleg pornót forgatott. Ő magát biszexuálisnak vallja, és vállalja, hogy volt már része homoszexuális kalndokban is. Belladonna egy interjúban az nyilatkozta, hogy Nacho farka volt a legvastagabb, amit ő valaha is kipróbálhatott. Ami – figyelembevéve azt a tényt, hogy Belladonna ez egyik legfoglalkoztatottabb pornószínésznő, aki forgatott már igen jó adottságokkal ellátott pornósztárokkal, mint Peter North, Brandon Iron, Mark Ashley, Rocco Siffredi vagy Billy Glide – igen hízelgő Big Nachóra nézve… Tovább a teljes cikkre