Sokáig nem voltam képes hüvelyi orgazmusra. Mindig a csiklóm izgatásával kényszerítettem a testem, hogy örüljön és őrjöngjön végre. Tulajdonképpen nemrég történt, az év első napján, hogy először bekövetkezett és mivel tampon is volt bennem, azzal magyaráztam, hogy bizonyára attól volt olyan elképesztően féktelen és intenzív érzés. A férfi akkor mintegy véletlenül került a közelembe, barátként. Szexre nem is számítottam, nemhogy más érzelmekre. Jól éreztem magam akkor, és nem értettem az orgazmus utáni pillanatokban feltörni akaró könnyeket. De olyasmi érzés volt, mint amikor a boldogságtól fakadunk sírva. Nem akartam, hogy észre vegye, csak a nyakába bújtam. Attól féltem, hogy ez a lelkem reakciója és arra figyelmeztet, hogy szeretem, ezért féljek, vagyis ijedjek meg. És így is tettem, nem akartam hinni a testem bizalmának.
De az orgazmust újabbak követték. Újabb remegő száj, újabb örömkönnyeket elfojtó ölelések. És boldogság, boldogság, boldogság. Alvás-szagú összebújás reggel, hogy félálomban csússzon belém és fogadjam magamba és arra ébredjünk, hogy biztonságban vagyunk. Hogy jó helyen ébredtünk, jó helyre érkeztünk. A csakis reggel érezhető különösen meleg bőréhez tapadva éreztük egymás „szagát”, mielőtt a külvilág számára megmossuk, beillatozzuk, kifésüljük magunkat. Lenyűgözött a vágy, ami a reggeli szájszagre és gyűröttségre is vak volt. Lenyűgözött az orgazmus, amibe nem kellett részt vennem, csak hagytam, hogy megtörténjen velem.
És nem maradt más, csak az ocsmány pornó és a „basz-düh”, ami arra akar rávenni, hogy minél idegenebb férfiakkal minél fájdalmasabb szexuális együttléteket szervezzek. És szerveznék is, ha nem félnék, hogy elhányom magam közben, vagy attól, hogy megbízható tudatmódosító szerek után nyúlnék, hogy legalább az agyam azt gondolja, hogy élvezem. Hát igen, koitusz után minden állat szomorú.
Zárójelesen egy ezer évvel ezelőtti emlék: a legelső orgazmus, amit szerzett nekem, egy cseten lezajló szájber-hancúr keretei között esett meg. Nem is ismertük egymást. Egy színpadot képzeltünk el, és egy groteszk pornográf drámát rögtönöztünk képtelen jelenetekkel. Természetesen elélveztünk (magunkban), ő úgy folytatta a sztorit, hogy az orgazmusa után a közönség felé lépett, akik őrjöngve tapsoltak. Én úgy, hogy a kanapén maradtam és könnyek csorogtak az arcomon. Ez az emlékfoszlány azért maradt meg, mert nem értettem, miért ezt súgták az ösztöneim.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Minden szőrtelenítés alkalmával értetlenül állok a dolog előtt. Mert nem is én fogom a borotvát, hanem a férfi. Magamtól eszembe sem jutna nem elvégezni, és valahogy mindig szomorúvá tesz. Főleg ha megvágom magam, és még inkább ha a pinámat sebzem meg. Először is haragszom ilyenkor magamra, mert már természetes kötelességemnek tartom a műveletet. Másrészt haragszom a világra, mert azzá tette számomra.
Zsuzsa mellei megérdemelnek egy-két szót. Egy igazi celebnek kell valamiféle trademark. Antal Imrének csúnya az orra, Cindy Crawfordnak van egy anyajegye a szája felett, Rod Stewartnak rekedt a hangja, Stevie Wonder vak, Csisztu Zsuzsának pedig formásak a didkói. Fel ne háborodjon itt nekem valaki, illetve csak az dumáljon, aki úgy tudná három mondatban jellemezni a hölgyet, hogy egy szót sem ejtene a cicikről. Egy időben erősen lángolt az a vita is, hogy isten adta, vagy sebészkés formálta halmocskákról van-e szó, ám a polémia később jogosan elhalt: a lényeg, hogy vannak. Szerencsére Zsusza is nagyon örül nekik, és nem is fukarkodik a közszemlére tétellel. Biztos vagyok benne, hogy nem rendezői utasításra, hanem puszta emberbarátságból dobott fel számtalan unalmasabbnál unalmasabb, harmadrangú magyar ökölvívók és reménytelen mexikói vendégmunkások között lebonyolított bokszgálát a Rám-szakadékot idéző dekoltázsával.
