Brutálisan bántalmaza párját a részeg férfi: Kígyóuborkával erőszakolta meg élettársát!
Jogerősen négy év börtönre ítélte a Somogy Megyei Bíróság azt a férfit, aki tavaly ittasan megverte, megkötözte, majd egy kígyóuborkával megerőszakolta saját élettársát Kaposhomokon.
A fiatalember 8 éve létesített élettársi kapcsolatot párjával, kapcsolatukból egy kislányuk született. Idővel azonban a férfi italozni kezdett, egyre gyakrabban rúgott be, és ilyenkor agresszív lett. A vádirat szerint élettársát rendszeresen bántalmazta, ütötte és rugdalta. Durvasága a szexualitás terén is megmutatkozott. Élettársát egyre többször fenyegetéssel kényszerítette közösülésre. A nőnek ilyenkor pornófilmeken történteket kellett utánoznia, többek között egy dezodoros flakont dugott a hüvelyébe.
Tavaly áprilisban a vádlott részegen ment haza, vacsorát követelt, majd – már evés közben – ököllel kezdte ütlegelni az asszonyt. Miközben szidalmazta, a bankkártyáját követelte, s amiért nem kapta meg, egy órán át ütötte-rúgta a nőt, akinek a fejét egy alkalommal nekiverte a kályhának is. Közben egy sörösüveget is széttört a koponyáján, illetve hogy ne tudja hívni a rendőrséget, összetörte a mobiltelefonját. Végül cipőfűzőjével összekötözte a nő kezeit, letépte róla a ruháit, és egy 30 centis kígyóuborkát dugott a nemi szervébe. Ezután kikötözte az élettársát, és elaludt: az áldozatnak csak ekkor sikerült kiszabadítania magát, és segítséget kérnie a szomszédoktól. A bíróság erőszakos közösülésben, szemérem elleni erőszakban, rongálásban és testi sértésben mondta ki bűnösnek a 25 éves vádlottat.
Egy Egyesült Államok-beli katonai bíróság bűnösnek talált egy amerikai katonát, aki megerőszakolt egy 14 éves iraki lányt, majd családjával együtt meggyilkolta. A 22 éves Jesse Spielman közlegényt péntek késő este találta bűnösnek az esküdtszék egyhetes hadbírósági tárgyalás után Fort Campbellben, Kentucky államban. A férfi egyike volt annak az öt katonának, akiket megvádoltak a 2006 májusában Bagdadtól délre, Mahmudijában elkövetett bűncselekménnyel.
A bíróság megállapítása szerint Spielman részt vett a támadás megtervezésében, miközben társaival whiskeyzett és kártyázott. A közlegényt négyrendbeli gyilkosságban, nemi erőszakban, nemi erőszak céljából elkövetett betörésben és nemi erőszakra szőtt konspirációban találták bűnösnek. Spielman a tárgyalás kezdetén bűnösnek vallotta magát hullagyalázásban, gyújtogatásban, az igazságszolgáltatás akadályozásában, illetve a háborús övezetre vonatkozó alkoholtilalom megszegésében. Paul Cortez őrmester és James Barker már korábban bűnösnek vallották magukat az ügyben, és 90, illetve 100 év börtönbüntetésre ítélték őket. A gyanú szerinti főbűnöst, Steven Green egykori közlegényt személyiségzavarai miatt eltávolították a hadseregből, és ügyét polgári bíróság fogja tárgyalni. Akár halálos ítélet is várhat rá..
Cortez és Barker, akik mindketten tanúskodtak Spielman tárgyalásán, elismerték Abeer Kasszim al-Dzsanabiat megerőszakolását. Vallomásuk szerint Green lelőtte a lány szüleit és húgát, majd megerőszakolta a lányt, és őt is megölte. Ezután kerozint öltöttek a holttestre, és felgyújtották, hogy így tüntessék el a bizonyítékokat. A gyilkosságok feldühítették az irakiakat, és tovább növelték a feszültséget a háborús zónában.
No, igya csak meg, rendelek újat, ne aggódjon! Nem sajnálom én. Ital mellett jobban megy a beszélgetés. Nem untatom? Csak az igazat mondom, hihet nekem! Szóval. Még az általánosban neveztek el Matejnak, valami hülye jugó partizánfilm nyomán. (Ma meg már nemhogy partizánfilmek nincsenek, de Jugoszlávia se. Én aztán tudom! Majd… No, majd!) Az iskolában hetedikes koromra már mindenki így hívott. Aztán egy srácot az osztályból levittem edzésre, mert nagyon könyörgött, ő aztán elterjesztette a klubban is a becenevemet. Mikor nyolcadikban nyolcszáz méteren megnyertem az úttörő olimpiát, már a másik városokba való futók is Matejnak szólítottak. Lassan alig maradtak, akik tudták az igazi nevemet. Nem zavart. A szakközépben a tanárok is gyakran úgy szólítottak ki felelni: gyere, Matej, a táblához! Csak az újságok írtak rólam az igazi nevemen, nagy tehetségnek tartottak, a magyar atlétika ígéretének, a középtávfutás eljövendő sztárjának. Egészen addig, míg tizenhét éves koromban úgy ki nem ment a térdem, hogy behugyoztam fájdalmamban. Megoperáltak, fél évig sántikáltam, soha többé nem futhatok. Pedig az igazi olimpiáig vihettem volna! Szar ügy volt, még sírtam is. Vigasztalan voltam. Viszont az megmaradt nekem, hogy tiszteltek a múltam miatt, és sok srácot ismertem. Ezt a futásnak köszönhettem. Érettségi után felvettek az élelmiszeripari főiskolára. Ott is csak Matej voltam. Új aktualitást nyert a nevem, mert akkor tört ki a háború délen. Özönlöttek át a magyar és a szerb menekültek. Utóbbiak nagyrészt maffiózók voltak, mint hamar kiderült mindenki számára – a rendőrséget kivéve. Nekik tovább tartott rájönni, mint mindig. Lassú a felfogásuk. Nekem ezzel szemben igen gyors, hamar ráébredtem, hogy az embargó egy kincsesbánya: nekiálltam néhány haverral benzint csempészni. A fősulin nem lehetett pénzt keresni, de tanulni se nagyon kellett, mert jó fejem van. Volt időm csempészkedni. Ki is használtam. Dőlt a pénz. És el is folyt: nőkre, szeszre, autókra, ruhákra. Anyáméknak is jutott. Tudták ők is, honnan van, de nem érdekelte egyiket se. Pénz volt, és ez a lényeges. A legjobb ruhákban jártam, a legújabb autóban feszítettem. De ez nem volt elég. Ahogy – főleg az éjszakában jártamban-keltemben – egyre több olyan emberrel ismerkedtem meg, aki járt már a háborús övezetben, másra kezdtem vágyakozni. Nem volt elég a gazdagság meg a sikerek, a gondtalanság. A haverjaim meg időközben egyre-másra kezdtek kiszállingózni az üzletből, és mindig taplók jöttek a helyükbe. De nem hagytam abba. Új kocsikat vettem, és magam már nem jártam ki, csak az embereim. Szabályos maffiavezérnek éreztem magam. Sőt! Hadvezérnek! Egy este néhány komámmal erősen berúgtunk, aztán a múzeum környékén leheveredtünk a padokra, bámultuk a csillagokat. Nem sokáig bírtuk. Fölkerekedtünk újra, lementünk a folyópartra. Egy pasi ücsörgött a lépcsőkön a csajával. Egyetemista lehetett, lerítt az ábrázatáról. Szó nélkül belerúgtam, mikor elmentem mellette. Visszaszólt valamit, nem durván, de visszaszólt. Én meg megfordultam, elkaptam, felemeltem és leütöttem. A csaj vinnyogni kezdett, úgyhogy őt vettem kezelésbe. Lenyomtam a földre, felhúztam a szoknyáját, letéptem a bugyiját és megkúrtam. Három cimbora fogta le: egy a karjait tartotta, kettő a lábait feszítette szét. A fickója meg nézte. Őt ketten tartották, hogy jól lásson. Aztán a többiek is megbaszták a csajt szépen sorban, a pasija meg végignézte. Nem szólt egy szót se, csak nézett bennünket. A nő se kiabált. De nem tetszett, ahogy az az ipse néz. Az se, ahogy a picsa hallgatott. Sírnia kellett volna mind a kettőnek, vagy könyörögnie. A végére elcseszték az egészet. Fejbe rúgtam a manust. Utána behajítottuk a vízbe, meg a nőjét is. Megfulladtak volna gyorsan, de azért azt nem akartam. Valahogy túl szép és túl egyszerű lett volna úgy. Kihúzattam őket inkább. Ennek köszönhetően másnap már körözés alatt álltunk mint ismeretlen tettesek. Leszartam. Nem érdekelt. Két nap múlva ugyanott bámultam a vízben tükröződő csillagokat. Akkor fogtak el. Nem álltam ellen. Untam magam. Kíváncsi voltam a sittre. Másfél évre varrtak be. Igazság szerint háromra, de utóbb feleztek. Anyám és apám már a tárgyalás idején sem vettek tudomást rólam, s a börtönben sem látogattak meg… Folytatom!
Női perek: Malina Hedvig, Zsanett és Kármán Irén. Női koncepciós perek zajlanak, és ha nem vigyázunk, lesznek még itt mártírnők és nővértanúk is. A vizsgálati időszak során az áldozatokból vádlottak lettek, mintha kémek lepleződtek volna le. Messzebbről tekintve a három esetre, a három áldozatból a média három „kurvát” kreált. Azonban a kurvák bántalmazása ugyanúgy büntetendő, mint a férfiaké. Sok nő, nagyon sokan szeretnék elmondani saját tapasztalataikat, de szűkös és kevés a női tér, ahol megszólalhatunk, sok bennünk az öngyűlölet és nőgyűlölet, ami ritkán engedi, hogy összefogjunk magunkért.
Én azt képzelem, hogy a befulladt és idiotizálódott bal-jobb szembeállítások helyett várakozás és vákuum nyílik kollektív pszichénkben a nők felé. Erre adott zsigeri válasza a kollektív pszichénk férfi részének a nők lejáratása, mely részben tudattalan, részben nagyon is tervezett-szervezett reakció.
Malina Hedvig Zsanett és Kármán Irén ügyében férfi hatalmi rendszerekkel (politika, rendőrség, maffia) kerülnek szembe a nők és férfi hatalmi rendszerek (jogi, orvosi, szakértői) vizsgálják tetteiket. E rendszerek senkit nem engednek a maguk közelébe, aki tud nőül: e koncepciós perekben női-gender szempontok és érvek meg sem jelenhetnek.
A vizsgálati időszak során az áldozatokból vádlottak lettek, mintha kémek lepleződtek volna le. Ezek a nők a többszörös és kibogozhatatlanul összefonódott férfiuralom áldozatai, vagy mondhatnám úgy is, hogy a férfiszolidaritás áldozatai. És ezzel szemben nem létezik, vagy csak nyomokban létezik a női szolidaritás, amely védhetné őket, hiszen az „általános emberi” nevében lettek nőiségükben is megalázva.
Messzebbről tekintve a három esetre, a három áldozatból a média három „kurvát” kreált. Malina Hedviget megverték: biztos rossz helyen járt. Zsanett több mindenkivel szexelt, mint gondolnánk. Kármán Irént a férje is verte. Az áldozatok sommás megítélése mindezeket a „kurvaság” kategóriájába tartozónak véli, amin nincs mit védeni.
Azonban − anélkül, hogy a sommás megítéléssel egyetértenék, ám a fogalmi keretek tisztázása érdekében ezt lenne a legfontosabb megértenie a vádaskodó férfiprincípiumnak −, a kurvákat is ugyanazok az emberi jogok illetik meg, mint a férfiakat. Az ártatlanság vélelme, érzéseik realitásának elismerése, a szolidaritáshoz való jog, a testi épséghez való jog és más alap- vagy levezetett jogok érvényesek rájuk is. A kurvák bántalmazása ugyanúgy büntetendő, mint a férfiaké. Érdemes még egy kicsit messzebbről néznünk ezeket az eseteket. Ha így teszünk, a három példához még hozzátehetjük Geréb Ágnes, nemzeti bábánk esetét, vagy Simek Kittiét, aki az otthonkínzás áldozataként lett abuzáló nevelőapja gyilkosa, és Molnár Andreáét, aki a haszonelvű férfiterror áldozataként lett öngyilkos szépségkirálynő.
Lehangoló magyar női kilátások. Abban látom a kiút lehetőségét, csak ott látom megcsillanni a reményt, hogy sok nő érzi és gondolja ugyanezt: nagyon sokan szeretnék elmondani saját tapasztalataikat, de szűkös és kevés a női tér, ahol megszólalhatunk, sok bennünk az öngyűlölet és nőgyűlölet, ami ritkán engedi, hogy összefogjunk magunkért. Nő a feszültség, jogosak a sérelmek, s jól érezhető, hogy a „rendes nők” sincsenek biztonságban. A nők felháborodása emelgetné a média fazekának a fedelét, de ezt a fedőt erős kezek nyomják vissza.
Szinte csoda és kevés ember számára észlelhető, ha egymást erősítő, egymásra rímelő női írások is jelennek meg emberi jogainkról. Jó volna, ha ehhez sokan csatlakoznának, ha sokan észrevehetnék, hogy körvonalazódik egy szolidáris női platform, amely nem tűr némán tovább, és amit nem támadni, hanem támogatni kell.
Elmondva is bizarr, megélve gyakran feldolgozhatatlan élmény, ha egy nő orgazmust él át, miközben nemi erőszak áldozata lesz. Pedig egyszerű testi reakcióról van szó, aminek a hátterében kontrollálhatatlan agyi folyamatok állnak – lényegében beállítódás kérdése az egész.
A női orgazmus rejtélyét boncolgatva leginkább annak hiányával – a frigiditás vagy a színlelés témaköreivel – találkozhatunk. Fogasabb, a test-lélek problematikának (is) magaslabdát dobó kérdés, hogy hogyan lehetséges az, hogy olyankor kerülünk izgalmi állapotba és élvezünk el, amikor minden porcikánk visszautasítja a másik érintését. Egészen pontosan arra a traumatikus helyzetre gondolunk, amikor erőszak áldozatává váló nő éli át a tettlegesség elszenvedése során az orgazmust. Nem igazolja az elkövetőt!
„Évekig képtelen voltam beszélni a történtekről – mondja egy megerőszakolt nőkkel folytatott vizsgálatsorozathoz készült interjúban egy fiatal nő. – Pedig volt olyan osztálytársnőm, aki szintén hasonló szörnyűség részesévé vált, és tudtam róla, hogy csoportterápiára jár. Csakhogy az én szégyenem még az övénél is nagyobb volt. Zsigerből gyűlöltem magam, undorodtam a testemtől, hiszen a legválságosabb pillanatban hagyott cserben. A mai napig sem értem… Azóta nem volt partnerem.” Az „önkéntelen” orgazmust átélők helyzete több szempontból is nehezített. Egyfelől, a támadók sokszor utólagosan igazolják magukat a rendőrség vagy a bíróság előtt. „A férfi, aki megerőszakolt – folytatja az idézett nő – azzal védekezett, hogy egy idő után átnedvesedtem, és érezte, ahogy remegni kezdek. Szerinte az, hogy izgatottá váltam, egyben azt is jelentette, hogy zöld utat kapott. Hogy a tiltakozásom ellenére nagyon is kívánom. Erre nem tudtam mit felelni a kihallgatóimnak, pont amiatt, mert magam sem látom világosan, hogyan történhetett. Csak abban vagyok biztos, hogy éppen egy jól működő kapcsolatban éltem akkoriban, és semmit sem akartam attól az idegentől.”
megerőszakolt nők egy része sajnos elhiszi, hogy a szándékolatlan testi reakciói utólagosan igazolhatják az agressziót: hogy a férfit nem terheli felelősség, hiszen tudattalanul talán mégis igent mondtak a durva közeledésre. Emiatt azonban a nemi erőszakot követően fellépő poszttraumatikus tüneteik – erős szorongás, az emlékképek akarattól független betörése, rémálmok, elmagányosodás stb. – jóval tovább állhatnak fenn, mint a többi, áldozatul esett nőnél. A zavarodottság, az erős önvádolás és meghasonlottság mind-mind hozzájárulnak a történteket övező csend fennmaradásához – a trauma elhallgatásához, ami a pszichés problémák súlyosbodásához vezet. A megbetegítő körből való kitöréshez első lépésben tisztában kell lennünk azzal, hogy az orgazmus átélése hasonló helyzetekben nem „engedélyadás”, és nem is a „lélek legmélyén minden nőben bennlakozó ribancság bizonyítéka. Hanem a testünk nagyon is megérthető reakciója.
Becsap a testünk
A test és lélek közötti harmónia a szexuális együttlétek során különböző hétköznapi élethelyzetekben is könnyedén felborulhat. Gondoljunk például arra, hogy a legvadabb fantáziáinktól „agyban” már teljesen izgatottak vagyunk, ám a nedvesedés vagy az erekció még várat magára. Ennek a fordítottja történik, amikor például egy férfi rányit a fürdőszobában tollászkodó, félmeztelen mamájára, és akaratlan merevedése támad. A teste – akárcsak a „szégyenteljes orgazmust” átélő nőé – pontosan oly módon reagál, ahogy a Jóisten vagy az evolúció megalkotta: szexuálisan felhívó ingerekre azoknak megfelelően válaszol. Hogy mindennek milyen erős biológiai alapjai vannak, azt szépen példázza az újszülött fiúcsecsemők erekciója a pelenkacsere során.
Szexológusok szerint mindnyájunk fejében ott lapul egy úgynevezett serkentő és egy gátló rendszer. Ideális esetben ezek a legbarátibb viszonyban élnek a másikkal, vagyis egymást kiegészítve, az aktuális szituáció követelményeinek megfelelően működnek. Persze az „ideális eset” olyan, mint a fehér holló: akadnak emberek, akiknek a gátló rendszere olyan erőteljes, hogy akkor sem képes csitulni, amikor nincsenek jelen különféle félelemkeltő ingerek. Egyszerűen nem adja át az izgalom kialakításáért felelős másik rendszernek a terepet. Érthetőbben: az ilyen emberek még akkor is képtelenek ellazulni és a szexre figyelni, amikor nem szuszog ott az anyós az üvegajtó másik oldalán. Még a legromantikusabb díszletek között is ott villognak a tilalmak és a jókislányságról beléjük nevelt dogmák a tudatuk peremén. Mások viszont épp ellenkezőleg: olyan intenzíven működő serkentő rendszerrel bírnak, hogy erőteljes fenyegetés ide vagy oda, az izgalom megjelenik, és egyre fokozódik a szexuális ingerek jelenlétében. Ilyenkor történik meg az, amit a legtöbben a „test árulásaként” élnek át, vagyis hogy a tudatosan átélt undortól függetlenül, a saját tiltakozásról mintegy lehasadva a test úgy reagál, mintha egy számára nagyon is kívánatos szituációba csöppent volna. A félelem hatására beinduló szimpatikus idegrendszeri reakciók – például a heves szívverés, a légzés gyorsulása stb. – ezeknél az embereknél a genitális területek jobb vérellátását okozhatják, ami ismét csak az izgalom fokozódásával és az orgazmuskészség javulásával jár együtt.
A legfontosabb, hogy tudjuk: a nők 5-20 százaléka él át orgazmust a nemi erőszak elszenvedése során (ez a szám valójában magasabb is lehet, hiszen a szégyen és a megbélyegzéstől való félelem miatt sokan meg sem említik). Mindez azonban nem egyenlő azzal, hogy a támadó nem volna felelősségre vonható („Élvezted, nem, akkor mi a gond?” – kérdezte egy férfi az áldozatától). Az evolúciósan előhuzalozott test reakciói nem mindig követik a tudatos szándékot – ez azonban nem jelenti azt, hogy igazolást kaphatna bárki, aki olyasmit tesz velünk, amire nem adtunk engedélyt. A felmentést tartogassuk inkább az átéltek hatására meghasadt önmagunknak: sokszor évekig tartó pszichoterápia segíthet csak abban, hogy a testünkbe vetett bizalmunkat újból visszaszerezzük. (Nőilapozó)
Moszkva nyugati részén brutálisan megerőszakoltak, majd megöltek egy tizenöt éves kislányt. Gyilkosát 23 éves szigorított fegyházbüntetéssel sújtottak. Az elhunyt tinédzser édesapja életfogytiglanira való szigorítást követel. Egy moszkvai panelház előtt erőszakolta meg a 15 éves Anna Besnovát a 32 esztendős üzbég származású szakképzetlen munkás, Farhod Turszunov.
Az esetnek szemtanúi is voltak. A ház ablakából kikandikáló egyik lakó azzal védekezett, azt hitte, csak egy sima szexjelenetet lát, és ezért nem értesítette a rendőrséget. Turszunov egyébként a nemi erőszak után megfojtotta a lányt, majd letakarta holttestet a Besnova dzsekijével, és mint ki jól végezte a dolgát, távozott. A moszkvai bíróság nem fogadta el az oroszul sem beszélő, a fővárosi köztisztasági hivatalnál segédmunkásként dolgozó üzbég férfi védekezését, miszerint erősen ittas volt tette elkövetésekor.
Turszunovot 23 év szigorított fegyházra ítélték. Besnova édesapja tudatta, amennyiben a fellebbviteli tárgyaláson nem járja ki az ügyész, hogy a barbár üzbéget életfogytiglanira ítéljék, akkor majd ő más módon vesz elégtételt.
A bíróság további négymillió rubel megfizetésére kötelezte az eset elkövetésekor sárga dzsekit viselő elvetemült férfit. Egyetlen bökkenő lesz a bírság megfizetése kapcsán: Turszunovnak se pénze, se ingatlanja nincs. – forrás és fotó: Borsonline
Ötszörös életfogytiglanra és pótlólagos büntetésként 243 évi börtönre ítéltek egy férfit sorozatos nemi erőszakért; ez az ország történetében az eddig kiszabott egyik legsúlyosabb büntetés – írta a hét végén egy dél-afrikai újság. A 2005-ben őrizetbe vett Tsediso Letsoenya matrózt 28 rendbeli nemi erőszak és 28 rendbeli szemérem elleni erőszak kísérletében találták bűnösnek – írta a Weekend Argus.
Abe Motala bíró hangoztatta, az elkövetett bűncselekmények közül borzadással töltötte el az az eset, amikor Letsoenya egy családanyát erőszakolt meg a gyerekei szeme láttára.
Dél-Afrika azon közé az országok közé tartozik, ahol a leggyakoribb a nemi erőszak: 2007-ben naponta közel 100 ilyen esetet jelentettek a rendőrségnek. Egy júniusban megjelent tanulmány szerint a dél-afrikai férfiak egynegyede erőszakolt már meg nőt.
A gyanú szerint droggal kábított el és pornográf felvételeket készített tizenéves lányokról egy 42 éves budapesti férfi. Elfogásakor is két lányt találtak mellette. A rendőrök szerint évek óta készített pornográf képeket 18 év alatti lányokról. A fürdőszobában, a mosdó szélére pakolva találták meg a rendőrök a lányok ruháit. A férfit múlt héten fogták el balatoni nyaralójában, amikor éppen két lány feküdt meztelenül az ágyában.
A nyomozók gyanúja szerint a férfi pornográf felvételeket készített 18 évesnél fiatalabb lányokról, akik közt lehetett 14 éven aluli gyerek is. A rendőrök szerint előtte kábítószert is adott nekik, hogy könnyebben rávegye őket a vetkőzésre. Most azt vizsgálják, mikor készülhettek a fényképek.
„A nyomozás jelenlegi szakaszában mi azt feltételezzük, hogy legalább egy-két éve. Viszont vannak olyan felvételeink, amelyek korábbra is visszamutatnak, tehát jóval korábbiak” – mondta Pöltl József, a Nemzeti Nyomozó Iroda Szervezett Bűnözés Elleni Főosztály Ember-kereskedelem Elleni Osztályának vezetője.
A férfi nyaralójában alufóliába csomagolt marihuánát és 24 darab extasy tablettát találtak. És egy fotóalbumot is, amelybe a lányokról készített képeket rejtette.
A férfi budapesti lakásából előkerültek még olyan CD-k és egy laptop is, amelyekre a korábban lefotózott lányok képeit mentette el. Egy dobozban pedig különböző szexuális segédeszközöket találtak. A férfit előzetes letartóztatásba helyezték.
Erőszak erőszak nélkül! A randidrog néhány éve terjed Magyarországon. Szinte semmi nincs, ami megállítaná. Létezik legális változata, ráadásul nemi erőszak sem történik, hiszen az akaratát vesztett áldozat mindenbe beleegyezik, azt csinálnak vele, amit csak akarnak. Az esetek soha nem jutnak el a rendőrségre, mert semmit sem lehet bizonyítani. Az erőszaknak nyoma nincs, a vegyszer pedig 12 óra alatt kiürül a szervezetből.
A GHB, vagyis a rettegett randidrog nem újdonság. A vegyületet legálisan használták, méghozzá a gyógyászatban. Az altatóorvosok intravénásan adagolták a páciensnek, de ez már múlt. A jelen 6-8 éve kezdődött, amikor a már tiltólistára tett anyag, a gamma hidroxibutirát visszaszivárgott, de ezúttal a szórakozóhelyekre. A GHB vagy Gina színtelen és szagtalan, íze sincs. Ezért lehetetlen észrevenni, ha valakinek beleteszik az italába. Hatására az ember olyanná válik, mint egy robot. Elveszti az akaratát, és úgy ejthetnek rajta erőszakot, hogy nem tiltakozik ellene.
Budapesten hetente két-három fiatal lány megy kórházba azzal, hogy valószínűleg a randidrog hatására megerőszakolták. Azonban az erőszakot, vagy azt, hogy megitatták a GHB-vel, lehetetlen bizonyítani. Így ügy sem lesz belőle. A lányok magukra maradnak, még csak nem is a tudattal, de pusztán a sejtéssel, hogy megerőszakolták őket. A drog hatására csak emlékképek, villanások maradnak meg a történtekből.
A GHB illegális. Rajta van a pszichotróp listán. Ha valakinél ilyen anyagot találnak, bajba kerül. Ez azonban sovány vigasz. Főként azért, mert nincs is szükség a vegyületre. Létezik ugyanis legális változata, több is! Ez pedig végképp lehetetlenné tesz minden büntetőügyet vagy eljárást.
1,4 butandiol vagy a GBL. Mindkettő legális szer. A GBL a mennyiséghez képest nevetséges áron beszerezhető az interneten. Jobb esetben festéklemosáshoz, graffiti eltüntetéshez alkalmazzák. Rosszabb esetben ezt a vegyületet használják randidrogként, az illegális GHB legális változataként. Ha valaki GLB-t fogyaszt, az anyagcsere-folyamat végterméke a GHB, a hatása pedig ugyanaz, mint a másik esetben. Teljes K.O., akarat- és emlékezetvesztés. A két anyag között a különbség az, hogy a GLB-nek enyhe hígítószaga és -íze van. De ezt valami erősebb alkohollal el lehet nyomni. Így az ember többszörösen is védtelen a szer ellen.
A történet szinte mindig ugyanaz. Az előkelő belvárosi szórakozóhely közönsége csak azt veszi észre, hogy a fiatal lány többet ivott a kelleténél, és néhány segítőkész fiatalember kikíséri a levegőre, vagy hazaviszik. Az akart nélküli, védekezésképtelen lányt pedig megerőszakolják, úgy, hogy nem is tiltakozik ellene. Másnap, amikor felébred, nem emlékszik a történtekre. Néhány bizonytalan villanás ugrik csak be, de minden zavaros. Fizikai erőszaknak nincs nyoma, hiszen este nem védekezett, kvázi önként adta oda magát. Nem tudja, mit tegyen. Pár nappal később végre elhatározásra jut és bemegy a kórházba. Késő. A spermiumok, ha voltak is, már nincsenek. A randidrog pedig 12 óra után lebomlik, se vérből, se vizeletből nem lehet kimutatni. Az ügy a rendőrség közelébe se kerül. Ha mégis, semmit sem lehet bizonyítani. – írja az RTL
A kínzások történetének az elemzői egyetértenek abban, hogy ennek a folyamatnak szexuális térre való terelése az ókori Rómában keresendő, a Coloseum mészárszékre emlékeztető viadalaiban, hiszen a gladiátorok csatáki vagy a keresztények öldöklése erotikus értelemben valósággal kielégítette a tömeget. Ebben a kontextusban a történelem folyamán egyre szorosabb kapcsolat alakult ki a szexualitás és a kegyetlenség között. Egyes keresztény szentek mártíriuma abban csúcsosodott ki, hogy kínzóik erőszakos módon értek hozzá nemi szerveikhez. A kínzás során gyakran éltek a felizgatás módszerével, ami néha már-már a szadizmus felé hajlott. Az egykori kínzómesterek főleg technikusok és orvosok voltak, mégis úgy érezték, hogy az áldozat hosszadalmas gyötrése és lelassított halálba küldése a Teremtőhöz hasonló hatalommal ruházza fel őket. – Tovább a teljes anyagra „A nemi erőszak és kínzások története„