A pornózó rendőr megdugja Maria Afrodite nevű barátnőjét, a Defloration.com forgatásán. További cikkek a témában: Pornózó Rebiszes rendőr Zsanettba vagy Zsanettra spermázott – A rendőrszopó Zsanettet is védte Laci – A Rebisz bukott parancsnokát is beidézték a Zsanett perben – Zsanett videók itt – Anya lett a rendőröket erőszakkal vádoló Zsanett – Zsanettbe vagy Zsanettra engedte a spermáját a pornózó Rebiszes rendőr
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Azt hihetnénk, az E. Zsanett ügy, az oszlatások, szemkilövések után nincs lejjebb. De, mint ilyenkor mindig, megint tévedünk.
Nem is olyan régen a rendőrség állományát egy hölgy hagyta el, akiről pornóvideó került az internetre és az összes kollégája látókörébe is.
De nézzük csak, ha a rendőrség állományába akarnánk belépni milyen életet kell élnünk:
„büntetlen előéletű, és életvitele kifogástalan (A rendőrség és a határőrség a szolgálati törvénye miatt csak olyan személyeket fogadhat, akiknek magatartása, életvitele a hivatásos állományúakkal szembeni társadalmi elvárhatóságnak megfelel. A kifogástalan életvitel meglétét a rendőrség, illetve a határőrség illetékes vezetője jogosult megállapítani. A közeli hozzátartozók és a jelentkezővel közös háztartásban élők életvitelét abból a szempontból vizsgálják, hogy a szolgálat törvényes és befolyástól mentes ellátását veszélyezteti-e)”
Nyilvánvaló, hogy az adott pornócicusnak is többek között ezért kellett kilépnie a rendőrség kötelékéből.
Most pedig találtunk egy olyan pornózó rendőrt, aki a pesti Rebisznél teljesít szolgálatot, így valószínűleg a sokezer arctalan, herevédős droid egyikeként már jópár pofont vagy könnygázgránátot kioszthatott, és, aki nemcsak a hivatalos gumibotjával osztogatja az áldást, hanem szabadidejében, levezetésként egy-egy pesti tüntetés után magukat felajánló lányok szüzességét veszi el, egy másik, ebben az esetben törvénytelen módon használt bottal, természetesen kamerák előtt. Ez pedig olyan nagy népszerűségnek örvendő oldalakra kerül fel, mint a defloration.com értsd: liliomtiprás.com.
Persze, aki nem hiszi, az utána jár – A pikáns részleteket a világért sem hagynám ki, szóval ha valaki kíváncsi a videóra és ezt netalán a defloration pont com-ról szeretné letölteni, akkor ott címlapos anyagként megtalálja azt a szöveget, miszerint ez a bizonyos Maria Afrodité HUN (ezzel jelzik, hogy magyar állam polgárságú a főszereplőnő) nem más mint japán apa és európai anya gyermeke, aki a vőlegényével tévedt el egy aktfotóshoz, aztán a szemfüles fotós – elrontott művészlélek – rávette őket, hogy az esküvőjük előtt a vőlegény kamerák kereszttüzében vegye el menyasszonya szüzességét. Pusztán a szórakozás kedvéért a mellé kerekített történet tanúsága szerint a deli vőlegénynek bizony csak viagrával állt fel a gumibotja, a magyarázat szerint azért, mert 1000 férfiból egy képes csak viagra nélkül kamerák előtt tevékenykedni, kis barátaik valószínűleg jóval erkölcsösebbek náluk, vagy csak álszentebbek?
Informátorunk szerint ez a lány aztán tényleg B. M. Gábor felesége lett, csak azóta elváltak. Ugyanis a bővérű asszonykának megjött az étvágya és „nagyobb” falatokra vágyott. Maria Afrodité álnéven azóta ismert pornószínésznő lett. A barátjával, B. M. Gáborral legalább két pornófilmet forgattak le, az ún. „virgin sex” volt az első 2004 novemberében, a Deflorationnél lett leforgatva Sergey Afanassiev rendezésében, 2005 januárjában már egy másik cégnél, a Clubsandynél tűnik fel a párocska, képek itt. Afroditéra jó alakja és természetesen nagy mellei miatt figyelt fel a pornószakma – a hivatalos magyarázat szerint, a róla szóló cikkek egyikében arról írnak, hogy hat hónapon keresztül megpecsételték, mint az a lány, aki csak a barátjával hajlandó pornózni, ám hamar kinőtte magát, a Rebiszes B. M. Gábort faképnél hagyva bármit bevállalt bárkivel a leszbipornótól kezdve a vibrátoros pornón keresztül az análpornóig mindent. Carmen néven pedig egy olyan oldalon regisztrált, ahol mindennap közzétehet magáról valamilyen pornóvideót és akik megfizetik az árát, azok naponta gazdagodnak valami nyalánksággal Afrodite Night-tól.
Sergey Afanassiev az orosz származású, ám mostanában a magyar pornóiparban dolgozó rendező és fotós indította el Afroditét és barátját, Gábort a pornószakma rögös útjain. Afanassiev egy angol nyelvű pornófórum tanulsága szerint rendezett pl. leszbipornót is, Afroditét felszippantotta a pornóipar, B. M. Gábort meg a Rebisz.
Adaléknak azért annyit nem ártana hozzátenni, hogy a rendőrség hatáskörébe tartozik az illegális pornófilmek lefoglalása, a leforgatóik megbüntetése és így tovább. Elvben. A gyakorlatban elképzelhető, hogy a magyar pornóipart a rendőrök és a viagra jutatta világszínvonalra, néhány, a pedofília határait feszegető videó elkészítésével. Valószínű, ha valaki venné a fáradtságot és az ilyen liliomtipró pornóval foglalkozó oldalakon jobban utánanézne a főszereplőnők életkorának, kiderülhetne, hogy nem mind töltötte még be a 18. életévét, hogy törvényes keretek között dönthessen arról, hogyan akarja elveszíteni „ártatlanságát”, lehet, hogy sokadszorra a szűzhártya visszavarratásnak köszönhetően.
Azon sem szabad csodálkozni, ha dúl a korrupció a „magyar” rendfenntartó szervnél, hiszen, amelyik leforgat egy pornófilmet az nyilván zsarolható ezek után vele, egészen, amíg nyilvánosságra nem kerül a dolog; a pornóiparban szerzett ismerettségei ápolása miatt pedig könnyen szemethúnyhat bűncselekmények fölött, például ha a liliomtiprást elszenvedő pornócicus palánta még nem töltötte be a 18. életévét. Ha ez így folytatódik, akkor hiába a védőruha a Rebiszes droidokon, sokan tudni fogják, hogyan is néznek ki ruha nélkül és milyen „paraméterekkel” rendelkeznek. Ennek tudatában pedig nincs az a tüntető radikális, amelyik tartana tőlük – kivéve a szűz lányokat, és az esténként egyedül hazafelé tartó fiatal lányokat (E. Zsanett), hiszen nem a bűnözők vagy a hazafiak a rendőrök által leginkább fenyegetett csoport -, legalábbis B. M. Gábort elnézve a videón…
Persze készséggel elhisszük, hogy vannak olyan rendőrök is, akik az esküjüknek megfelelően végzik a munkájukat, ám azt is látjuk, hogy sajnos nekik is egyre nehezebb, mert mindig kiderül, hogy még eggyel kevesebben vannak.
Egyébként is egyre több olyan információ jut tudomásunkra, amelyben közlekedési szabálysértéskor az autót vezető hölgyet választás elé állítják, hogy természetben vagy magyar forintban kívánja-e a büntetését kifizetni.
Sokan utaznak furulyáért, vagyis szopásért. – A „buliszerkón” három különböző DNS-t találtak, de ezek egyike sem egyezik a megvádolt rendőrök ondósejtjeivel. Ha ez így van, akkor a lány által említett éjszakai miskolci buli nagyobbra sikeredett, mint várta. A BRFK-n pedig az a hír járja, hogy a lány kocsijában kábítószert is találtak, ezért született az „egyezség” az egyenruhások és a fiatal lány között. Egy, a neve elhallgatását kérő járőr munkatársunknak elmondta: megesik, hogy a lányok pénz híján „furulyáznak” a rendőröknek. Mint mondta, erről a taxisok is mesélhetnének, hiszen előfordul, hogy a hölgyutasok természetben egyenlítik ki a „tartozást”.
Információink szerint akkor este is ez történt volna, csakhogy valamiért a fiatal lány menet közben meggondolta magát.
– Gyalogos szolgálat után a rendőr nem vágyik szexre! – Labanc Ferenc. Az utcai szexről szóló információnknak némileg elllentmond Labanc Ferenc, egykori rendőrtiszt véleménye, akit a STOP azért keresett meg, hogy a DNS-vizsgálat hatékonyságáról mondja el véleményét. Labanc 18 évig volt operatív tiszt. A híres Cattani csoport tagja gyakran találkozott olyan ügyel, amikor DNS-vizsgálat eredménye volt a döntő bizonyíték.
– Amíg nem alkalmaztak DNS vizsgálatot, vércsoport-elemzéssel ugyanilyen biztonsággal meg lehetett állapítani az elkövető kilétét – mondja Labanc. – Minden testváladékban benne van a vércsoport azonosság. Magyarországon 16 komponensig lehet meghatározni a vércsoport tulajdonságait. Berlinbe küldik ki a mintát, ha ennél is pontosabb eredmény szükséges.
Ezerszázalékos pontosságú adatot képes produkálni a mai tudomány. Jelenleg a DNS-képletben a különböző fehérjék adnak egy „vonalkódot”. Úgy kell elképzelni, hogy a két minta kódját – mint a fotónegatívot – egymásra helyezik. Ha tökéletes a fedés, akkor pozitív az eredmény. Már a legkisebb eltérés is negatív eredményt jelent.
Amennyiben Zsanett megbukott a DNS vizsgálaton, akkor a tőle levett anyagmaradvány B tesztes elemzése sem hozhat más eredményt, ugyanis ma már akkora pontossággal elemzik, hogy kizárt a tévedés – magyarázza a szakértő. A többféle spermium keveredése sem viheti tévútra a nyomozást, mert az egyes személyek DNS láncai egymással nem keverednek.
A lány anyagmaradványaiból, ebben az esetben azt állapíthatnák meg, hogy több férfivel is közösült, ám akkor is megtalálnák a rendőr spermáját. Ha valaki öt férfivel létesít egymás után nemi kapcsolatot, akkor az öt képlet található meg a mintában – magyarázza az egykori főnyomozó. Az ilyen elemzést nem lehet nőgyógyászaton elvégeztetni, csakis komoly igazságügyi orvosszakértők dolga – teszi hozzá Labanc.
A tesztek kimutatják a szexuális aberrációt – A rendőrök a felvételijük során, valamint a rendszeres pszichológiai vizsgálatok alkalmával nagyon komoly teszteken esnek át. Ezeken bármiféle személyiségtorzulás, abberáció megmutatkozik, s akkor alkalmatlanná nyilvánítják a rendőrt. A BRFK-n működik a legkomolyabb ilyen labor. 500 kérdéses tesztet töltött ki az egykori operatív nyomozó is, legalább 6 alkalommal a kétnapos vizsgálat alatt.
Labancnak más aggálya is felvetődött a 21 éves lány állítólagos megerőszakolása kapcsán.
– Az áldozatokat normális körülmények között két hétig szinte ki sem lehetett hallgatni – mondja a szakember. – Akadt, akit ölben hoztak, és hosszú ideig olyan sokkos állapotban volt, hogy tanúvallomást sem tudott tenni. Kifejezett jelei vannak, hogyan viselkedik egy megerőszakolt nő. Pszichológusok könnyen behatárolják a lelki trauma mélységét. A testfelületen lévő hámsérülések nem feltétlen bizonyítanak erőszakot.
Tudatmódosítótól másképp élhető meg minden: A volt főnyomozó egy logikus magyarázatot tud, ami szóba jöhetne egy esetleges képzelt erőszakra. „Bizonyos tudatmódosító szerek hathatnak úgy, hogy egy tényleges szituáció – például rendőri közúti ellenőrzés – átváltozik a fogyasztó képzeletében. Drogtól elsőként az időérzék borul fel. Volt kábítószeres zsaruként tudom, hogy már a canabisnál, marihuána szívásnál is az időérzék romlik elsőként. Az események egy nagy ködös masszává válnak, képzelgésekkel.”
Erre utalhat Zsanett vallomásában, hogy sötét utcába vitték, holott hajnali öt – fél hatkor világos van már májusban. A kemény drogok nagy részét hetek múltán is kimutatják vérvizsgálattal. Bizonyos gyorsan lebomló tudatmódosító szerek nyomait is lehet regisztrálni – magyarázza a volt főrendőr, aki saját tapasztalatai miatt is szinte csodának tartja, ha valóban szexuális erőszak történt.
„Tizenkét órás „talpas utcai” szolgálat után már csoda lenne, ha egy rendőr pont szexre vágyna. 8 éven át 3 műszakban dolgoztam az akció-csoporttal. A szolgálat végén szúr az ember szeme, száraz cserepes a szája, teljesen leharcolt. Legfeljebb azt várja, hogy beessen az ágyba és aludjon – egyedül. Ezért is hihető annak a rendőrnek a vallomása, aki arról beszél, hogy szolgálat végén elaludt a kocsiban. Bárkin letesztelném, hogy 12 órás gyalogos szolgálat után képes lenne-e szexuális erőszakra” – mondja a Cattani csoport egykori főnyomozója. Forrás: Blog.xfree.hu, Szentkoronaradio.hu
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Hollandiában vak gyerekekkel szemben is történtek szexuális visszaélések, a Szent Henrik Vakok Intézetében hat szerzetes esett neki gyerekeknek rendszeresen az osztálytermekben vagy egy raktárban. A hat férfi már nincs életben.
Hollandiában katolikus szerzetesek rendszeres szexuális visszaéléseket követtek el vak iskolás gyerekekkel szemben is, jelentette saját és a holland állami rádió nyomozása alapján csütörtökön az NRC Handelsblad című délutáni újság.
A bűncselekmények a dél-hollandiai Grave településen, a Szent Henrik Vakok Intézetében történtek az érintettek elmondása szerint a hatvanas években. A visszaélésekben az Irgalmas Szűz Tilburgi Testvérei elnevezésű katolikus férfi szerzetesrend hat tagjának volt része.
„Hetente többször megtörtént az osztályteremben – mert hogy a többi gyerek nem látta – vagy egy raktárban” – mondta el a diákotthon egykori lakója, a ma 54 éves Peter Dijcks. A visszaélések legalább három évig tartottak. Az egyházi hatóságok tudomást szereztek róluk, de eltussolták őket, írta a lap. A szexuális visszaéléseken túl a vak gyerekeket rendszeresen bántalmazták is.
A szerzetesrend mai vezetője, Jan Koppens sajnálatát fejezte ki az egykori incidensek miatt, amelyeket bűncselekményeknek nevezett. A vétkes szerzetesek közül már egy sincs életben. A holland szerzetesrend a 80-as évek végén másnak adta át a gravei vakok intézetének vezetését.
A Szent Henrik már a harmadik, katolikus felügyelet alatt álló hollandiai bentlakásos iskola, amelynek egykori növendékei az elmúlt napokban őket ért szexuális zaklatásokról számoltak be. Az egyik intézményben állítólag szerzetes nővérek zaklattak iskolás fiúkat. A Segítség és Jog elnevezésű egyházi szervezet eddig jóval több mint 600, gyermekekkel szemben elkövetett visszaélésekre utaló esetet regisztrált. A holland katolikus püspöki konferencia szakértői bizottságot állított fel a vádak igazságtartalmának felderítésére.
További cikkek papi eltévelygések témában: Az banán volt, nem a péniszem, mondja a pedofil pap – A papi pedofília áldozatai tüntettek Rómában – Szexbotrány és sikkasztás ügye van a pécsi püspöknek – Buzibárokba járnak a papok – Pedó pornótól hangos a Vatikán – Oltár előtt fajtalankodott az idős pedofil pap videóval – Pedofilbotrány miatt házkutatás a bíborosoknál – Brazíliában pedofíliával gyanúsítanak egy lengyel papot – Pedofília miatt távozhat augsburgi püspök – Elnézést kért a gyerekmolesztálásokért a pápa – A pedofília nem csak a katolikusoké – Férfiprostikra költötte lopott millióit a buzi pap – Papi pedofília az olasz papokkal is – Homoszexuális papok – A pedofília nem csak a katolikusoké – Minden katolikus gyülekezetre jutott egy pedofil vagy buzi – Buzi papok, terhes apáca sokkolja Vatikánt
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
„Amikor az ajtó bezáródott, zokogni kezdtem. Egyedül voltam, bezárva egy üres szobában valahol a föld alatt. Élve konzerváltak egy föld alatti trezorban. A börtönöm egy körülbelül két méter hetven centiméter hosszú, egy méter 80 centiméter széles és két méter negyven centiméter magas cella. Tizenegy és fél köbméter levegő. Nem egészen öt négyzetméter terület, amelyben ketrecbe zárt tigrisként ide-oda rohantam, egyik faltól a másikig. Hat kis lépés oda, hat kis lépés vissza. Négy nagy lépés oda, négy nagy lépés vissza. Az elrablóm a pincében töltött első napok alatt folyamatosan égve hagyta a villanyt. Én kértem erre, mert rettegtem az egyedülléttől a teljes sötétségben. De ez ugyanolyan szörnyű volt, mint amilyen megnyugtató. Fájt tőle a szemem, ráadásul a hermetikusan lezárt pincében teljesen elvesztettem az időérzékem, fogalmam sem volt, mikor van éjjel és nappal. Még egy hang sem jött be, az egyetlen zaj, ami kintről jött, a levegőbefúvó állandó kattogása. Ez a hang maga volt a kínzás. Az apró helyiségben néha annyira hangossá vált, hogy befogtam a fülem, ne halljam többé” – írta le könyvében a nyolc és fél évig az otthonául szolgáló fogdát Natascha Kampusch. Tovább a teljes cikkre
További cikkek a témában: Natascha Kampusch 3096 napja részlet – Natascha Kampusch a pincében – Natascha Kampusch 3096 napja könyvben megjelent – Natasha Kapmush élvezte a pincét – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Sokkoló eset látott napvilágot a napokban Romániában. Egy Konstanca megyei, több gyermekes családban az apa sorra erőszakolta lányait. A legutolsó áldozat, egy 14 éves kamaszlány tanárainak mesélte el egy éve tartó kálváriáját.
A lány bevallása szerint azért nem fordult eddig senkihez segítségért, mert szégyellte a történteket – írta a manna.ro. Amikor azonban két nagyobbik lánytestvére is ugyanazt a megaláztatást osztotta meg vele, bátorságot kapott.
A férfi tagadja, hogy szexuálisan bántalmazta volna gyermekeit, szerinte a vádakat a lányok anyja találta ki, és vette rá a gyermekeket a hazugságokra, hogy megkaparintsa a házat a férfitól, akitől már több éve elvált.
A rendőrség a település polgármesteri hivatalának szociális munkásaival karöltve az eset kivizsgálása után úgy döntöttek, hogy öt gyermeket nevelőotthonba küldenek. Az apa felügyelete alatt csupán egy 16 éves fiú maradt.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Az elmúlt hét év során alaposan rákapott a szexuális erőszakra egy rendőr – várhatóan életfogytiglanival bűnhődik.
Hamarosan bíróság elé áll Stephen Mitchell. Az angol rendőr Newcastle-ban erőszakolt meg nőket, akiket előzetesen szabálysértésen vagy bűnelkövetésen ért. Egyikőjük, a 2003-ban tizennyolc éves Sarah aki örömlányként is dolgozott elmondta: Mitchell a newcastle-i Marks and Spencerben áruházi tolvajláson érte, és amikor átkutatta a zsebeit, némi heroint is talált.
– Akkor kénytelen voltam bevallani, hogy drogfüggő vagyok – emlékezett Sarah. – A rendőr a kocsijába ültetett, hazaszállított, de közben felajánlotta, hogy ha engedelmes leszek, segít rajtam, nem jelent fel, azaz nem kerülök pácba. Kénytelen voltam elfogadni a piszkos ajánlatát. A saját lakásomban erőszakolt meg. Ezt 2003 óta legalább százszor megismételte. Az átélt borzalmaimat úgy fokozta, hogy a szexuális érintkezés előtt bilincset kattintott a csuklóimra… Amióta tudom, hogy letartóztatták, végre nyugodtan alszom.
Mitchellre azóta más erőszakos eseteket is rábizonyítottak, tudniillik Sarah-n kívül további hat nő vallott ellene. A bűnös rendőr a kihallgatások során azt ejtette el volt rendőrkollégáinak, hogy – ügyvédje szerint – a „szexuális rabszolgatartás” miatt kinéz neki büntetés gyanánt egy súlyos börtönbüntetés.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
A társasházban az ipari kamerák rögzítették, hogy Tímea belépett Roland lakásába, és onnan csúnyán összeverve, vérző arccal, sírva távozott. Ez a felvétel lehet a leginkább perdöntő bizonyíték az ügyben, s ezt érzik a rendőrök is, hiszen bizonyítékként le is foglalták. A portaszolgálatnál kért taxit, majd otthonról mentőt hívott.
Már dolgozik, bár kerüli az embereket és a történtekről sem tud még beszélni Palácsik Tímea, Damu Roland volt barátnője. A lány feljelentette egykori szerelmét, mert állítása szerint a színész megverte és megerőszakolta őt egy héttel ezelőtt a férfi lakásában. A lány a ház portájáról hívott taxit, elmenekült, de egy barátja később kihívta hozzá a mentőket.
A TV2 azonnali hatállyal kirúgta a színészt a történtek után, aki évek óta állandó szereplője volt a Jóban Rosszban című napi kórházsorozatnak. Damu Rolandot a történtek után a bíróság 30 napra előzetes letartóztatásba helyezte. Tímea az eset óta nem nyilatkozott. Amikor a Blikk munkatársa találkozott vele, látszott az arcán, hogy jó pár álmatlan éjszakát okozott neki volt vőlegénye. Nem mosolygott és megviseltnek tűnt, de Timi szerencsés, hiszen nemcsak a családja, hanem munkahelyén a kollégái is védelmezik és támogatják mindenben.
– Nem tudok a történtekről beszélni. Megviselt. Kérek mindenkit, adjanak nekem időt. Félek, hogy mit hoz a jövő. Bár talán most biztonságban vagyok… – mondta elcsukló hangon két napja Tímea.
Tímea bezárkózott, nem akar kapcsolatba lépni senkivel, sőt még az embereket is kerüli.
– Alig tudunk róla valamit. Nem mond semmit és nem is akar válaszolni semmire. Rengetegen próbálunk kapcsolatba lépni vele, de nem válaszol, pedig vannak, akik az interneten is próbálkoznak. Mellette akarunk lenni, ám nem hagyja. Félünk, nem lesz ennek jó vége – mondta az egyik, neve elhallgatását kérő barátnője.
Tímea édesapja és nagymamája egyelőre nyugodt, hiszen Damu a börtönben van. Úgy vélik, nem is szabadna kiengedni onnan. – Az egész család félti Timit, mert ő egy törékeny, gyenge nő. Damuból pedig mindent kinézünk. Büszke vagyok az unokámra, mert a körülményekhez képest jól tartja magát, pedig lelkileg óriási törést okozott neki Damu, ami valószínűleg élete végéig elkíséri őt – mondta Tímea nagymamája.
Arra az estére azonban úgy tűnik, mindketten másként emlékeznek: információink szerint ugyanis Damu Roland azt állította a rendőrségen, hogy ők csak dulakodtak Palácsik Tímeával. A vita hevében pedig mindketten megsérültek, így rajta is vannak külsérelmi nyomok. Azt azonban tagadta, hogy volt barátnőjét nagy erővel megütötte volna, csakúgy mint azt, hogy szexre kényszerítette volna a lányt.
Megkérdeztük minderről Damu Roland ügy védjét is, aki az információkat nem kívánta kommentálni. – Várhatóan 10 napon belül elbírálják a fellebbezésünket, amelyben az elő zetes letartóztatását kifogásoltuk. Álláspontunk szerint megalapozatlan, hogy védencem meghiúsítaná az eljárást – magyarázta Szigethy György, Damu Roland ügyvédje, aki hozzátette, szó sincs arról, hogy feljelentenék Tímeát.
Előzmények a nemi erőszak ügyben: Két barátnője van Damu Rolandnak – Őrizetbe vették Damu Rolandot – Damu megverte és megerőszakolta a csajt – Damu Roland és kedvese Palácsik Tímea meztelenül a hírnévért
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
1998. március 2-án az iskolába vezető úton a tízéves Natascha Kampuscht az akkor 35 éves, állástalan híradástechnikus, Wolfgang Priklopil egy fehér furgonba tuszkolta. Órákkal később az elrabolt kislány lepedőbe csavarva egy sötét pincében találta magát. Nyolc év múlva szabadult ki, a gyerekkora fogságban telt el. A 3096 napban Natascha először meséli el egy könyvben hihetetlen történetét: nehéz gyermekkorát, hogy mi történt pontosan elrablásának napján, hosszan tartó rabságát az öt négyzetméteres pincében, valamint a mentális és fizikai megaláztatásokat, amelyeket elrablója, Wolfgang Priklopil okozott neki.
Régi életem utolsó napja: Megpróbáltam kiáltani. De egy hang se jött ki a torkomon. Hangszálaim egyszerűen felmondták a szolgálatot. Minden egyetlen kiáltássá sűrűsödött bennem. Néma kiáltássá, amelyet senki sem hallhatott.
Másnap szomorúan és zaklatottan ébredtem. Azért fájt leginkább a szívem, mert anyám rajtam töltötte ki a mérgét, pedig nyilvánvalóan apámra volt dühös. De még ennél is jobban gyötört, hogy anyám eltiltott tőle, hogy soha többé nem láthatom őt viszont. Egyike volt ez azoknak a könnyelműen kimondott döntéseknek, amelyeket a felnőttek a gyerekek feje fölött hoznak – dühből vagy hirtelen felindulásból –, nem gondolva bele, hogy mit okoznak ezzel a gyereknek, aki tehetetlen és kiszolgáltatott az ilyen helyzetekben.
Gyűlöltem ezt a tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot, mert folyton arra emlékeztetett, hogy még gyerek vagyok. Végre már felnőtt akartam lenni, abban a reményben, hogy az anyámmal való összetűzések talán már nem érintenek olyan közelről. Meg akartam tanulni, hogyan fojtsam magamba az érzéseimet és ezzel egyidejűleg azt a mélyreható szorongást, amelyet a szülőkkel való vita a gyermekekben kivált.
Tizedik születésnapommal magam mögött tudtam életem első és a legkevésbé önálló szakaszát. Az önállóságomat hivatalosan is szentesítő dátum közelebb került ezzel: még nyolc év és elköltözhetek, találhatok valami hivatást. Akkor nem függök többé azoknak a felnőtteknek a döntéseitől, akiknek az én igényeim és szükségleteim mit sem számítanak, és egyenesen csökkent értékűek az ő kicsinyes vitáikhoz és féltékenykedéseikhez képest. Még nyolc év, amelyet arra kell használnom, hogy előkészítsem magam a magam igényeihez szabott életre.
Néhány hete egy fontos lépést már megtettem az önállósághoz vezető úton: meggyőztem anyámat, hogy egyedül is elengedhet az iskolába. Jóllehet már negyedikes voltam, még mindig autóval vitt és rakott le az iskola előtt. Még csak öt percig sem tartott az út. Mindennap megszégyenültem a többi gyerek előtt a gyengeségemért, amely akkor vált szemmel láthatóvá, amikor kiszálltam a kocsiból, és anyám adott egy búcsú puszit. Már jó ideje tárgyaltam vele, hogy eljött az idő, amikor már egyedül szeretnék iskolába járni. Ezzel nemcsak a szüleimnek, de magamnak is meg akartam mutatni, hogy immár nem vagyok pici gyerek, és képes vagyok leküzdeni a szorongásomat.
Mert a bizonytalanság volt az, ami a leginkább gyötört. Már akkor rám tört, amikor átmentem a lépcsőházon, folytatódott a házak között, és egészen határozott alakot öltött, ha a lakótelep utcáin járkáltam. Védtelennek és eltiporhatóan parányinak éreztem magam, és gyűlöltem magam ezért. De ezen a napon szilárdan elhatároztam, hogy erős leszek. Úgy döntöttem, hogy ez a nap lesz új életem első és egyben a régi életem utolsó napja. Utólag ez szinte cinikusan hangzik, mert valóban éppen ezen a napon fejeződött be a régi életem. Persze olyan módon, ami meghaladta minden képzelőerőmet.
Határozott mozdulattal löktem félre a mintás ágytakarót, és talpra szökkentem. Mint mindig, anyám ezúttal is kikészítette a ruhákat, amelyeket fel kellett vennem. Farmeranyagból készült felsőrész, csíkos, szürke flanel szoknya. Formátlannak éreztem magam ebben a ruhában, mintha belepasszíroztak volna, hogy megtartson abban az állapotban, amelyből már rég ki akartam nőni.
Kedvetlenül bújtam bele, aztán kimentem a konyhába. Az asztalra anyám odakészítette a tízóraimat – a szalvétán a Marco Polo telepen lévő kisbolt logója és anyám neve állt. Induláskor belebújtam vörös anorákomba, és felvettem tarka hátizsákomat. Megsimogattam a macskákat, és búcsút vettem tőlük. Aztán kinyitottam a bejárati ajtót, és kiléptem. Az utolsó lépcsőfordulóban megálltam, és azon a mondaton rágódtam, amelyet anyám több tucatszor is elismételt: – Sose válj el haraggal! Ki tudja, látjuk-e még valaha egymást?
Lehetett bár dühös vagy durva, és sokszor könnyen eljárt a keze, de búcsúzáskor mindig kedves volt, és szeretetteljes. Tényleg elmenjek így, egyetlen szó nélkül? Megfordultam, de aztán mégis győzött bennem a csalódottság, amelyet az előző este okozott. Nem adok neki több puszit, és a hallgatásommal büntetem. Azonkívül meg: ugyan mi történhet?
„Ugyan mi történhet?!” – mormoltam félhangosan magam elé. A szavak visszhangzottak a szürke csempével kirakott lépcsőházban. Megfordultam, és lementem a lépcsőn. Ugyan mi történhet? Ez a mondat amolyan mantrává lett számomra az utcán és a háztömbök közt, az iskolába vezető úton. Az én mantrám a szorongás és a lelkifurdalás ellen, hogy nem búcsúztam el anyámtól.
Elhagyva a lakótelepet, elhaladtam a falak végtelen sora mellett, és megálltam a zebránál. Eldübörgött előttem egy villamos, telezsúfolva a munkába menő emberekkel. Bátorságom alábbhagyott. Minden, ami körülvett, egy csapásra sokkal nagyobbnak tűnt, mint én. Az anyámmal folytatott vita utolért, és ezzel együtt a szorongató érzés is, hogy tönkre fogok menni abban a harcban, amelyet az egymással vitázó szüleim és az engem elutasító új partnereik folytatnak egymással. Az aznap általános jó érzését legyőzte ama bizonyosság, hogy egy puszta helynél azért többet kellene kiharcolnom e családi csatározásban. Ám hogy sikerül megváltoztatni az életemet, ha még a zebra is leküzdhetetlen akadálynak bizonyul számomra?
Sírva fakadtam, elfogott az ellenállhatatlan vágy, hogy egyszerűen eltűnjek, semmivé foszoljak a levegőben. Néztem az előttem áramló forgalmat, és elképzeltem, hogy lelépek a járdáról, és egy autó maga alá gyűr, vonszol egy darabig, míg meg nem halok. Elképzeltem, ahogy mellettem hever a hátizsákom, és a vörös anorákom mintegy jelzőfény lenne az aszfalton, amely ezt kiáltja: – Nézzétek meg, mit tettetek ezzel a gyerekkel! – És anyám ekkor kirohanna a házból, sírva ölelne át, és belátná összes hibáját. Igen, ezt tenné. Biztosan.
De természetesen nem ugrottam egy autó elé sem, villamos elé meg még kevésbé. Soha nem akartam volna ilyen feltűnést kelteni. Ehelyett összeszedtem magam, átmentem a zebrán, és elindultam a Rennbahnwegen a Brioschwegen található általános iskola irányába. Az út pár csendes mellékutcán át vezetett, az út mentén az ötvenes években épült kis családi házak sorakoztak, előttük szerény kertecskék. Ezen az ipari épületek és a panelházak uralta környéken e kis utcácskák és apró házaik anakronisztikusan, ám egyben megnyugtatóan hatottak. Mikor befordultam a Melangasséba, letörültem utolsó csepp könnyeimet is, aztán leszegett fejjel baktattam tovább.
Nem tudom, mi vett rá, hogy mégis felemeljem a fejem. Valami zaj? Egy madár? Annyi bizonyos, hogy pillantásom egy fehér furgonra esett. Az utca jobb oldalán állt, és ezen a nyugodt vidéken nagyon idegenül, nem odaillően hatott. A kisteherautó előtt egy férfi állt; vékony, nem túl magas, aki valahogy céltalanul járatta körbe a tekintetét, mint aki vár valamire, de azt már nem tudja, mire.
Lelassítottam a lépteimet, járásom merev lett. Irányíthatatlan szorongásom egy pillanat alatt visszatért, karom libabőrös lett. Valami rögtön azt súgta, menjek át a másik oldalra. Képek villantak fel, szófoszlányok zsibongtak a fejemben: „ne állj szóba idegenekkel… ne szállj be idegen ember autójába…” Eszembe jutott az a mindenféle gyerekrablás, bántalmazás, megerőszakolás, mindaz a sok történet, amelyeket az elrabolt kislányokról a tévében korábban láttam. De ha valóban felnőtt akartam lenni, nem engedelmeskedhettem ennek a homályos érzésnek. Össze kellett kapnom magam és rákényszeríteni, hogy továbbmenjek. Ugyan mi történhet? Egyedül menni iskolába – ez volt a vizsgám. Nem térek ki előle.
Utólag visszatekintve, már nem tudom megmondani, hogy a furgon megpillantásakor miért szólalt meg bennem azonnal a vészcsengő; talán valami ösztönös érzés volt, de az is lehet, hogy túlcsordultak bennem azok a szexuális bántalmazásokról szóló riportok, amelyeket akkoriban a Groëreset nyomán sugároztak. A kardinálist 1995-ben azzal gyanúsították, hogy kiskorúakat zaklatott, a Vatikán reakciója szabályos médiahisztériát váltott ki, és egyházi népszavazáshoz vezetett Ausztriában. Ehhez jöttek aztán az elrabolt és meggyilkolt gyerekekről szóló beszámolók, amelyeket a német tévéből már ismertem. De feltehetően páni félelmet okozott volna minden olyan férfi, akivel valami szokatlan helyzetben találkozom az utcán. Az, hogy elrabolnak, gyermeki szememben kézzelfogható lehetőség volt, de lelkem legmélyén azért mégiscsak olyasmi, ami a tévében történik, nem pedig a valós életben.
Mikor nagyjából két méterre megközelítettem, a férfi a szemembe nézett. És ebben a pillanatban összes szorongásom szertefoszlott. Kék szeme volt, és a kissé túl hosszúra növesztett hajával egészében úgy hatott, mint egy diák a hetvenes években készült tévéfilmek egyikében. Tekintete furcsán üresnek tűnt. Te szegény, gondoltam, mert olyan fokú elesettség sugárzott belőle, mely rögtön felkeltette a vágyat, hogy segítsek neki. Talán ez furcsán hangzik, mert azt sugallja, mintha lenne a gyermeki hitben valami feltétlen ragaszkodás ahhoz, hogy létezik a jó az emberben. De amikor ezen a reggelen először néztem a szemébe, valóban elveszettnek és nagyon sebezhetőnek hatott.
Igen. Ezt a próbát kiállom. El fogok menni a férfi mellett. Nem szívesen találkoztam más emberekkel, és a lehető legtávolabbról akartam elhaladni mellette, nehogy akár véletlenül is megérintsem.
Aztán minden nagyon gyorsan történt.
Abban a pillanatban, amikor lesütött szemmel elmentem volna a férfi mellett, derékon ragadott, és a nyitott ajtón át beemelt a furgonba. Mindez egyetlen mozdulattal történt, mintha megkoreografálták volna a jelenetet, mintha közösen tanultuk volna be, hogyan hajtsuk végre az előírt mozdulatokat: a rettenet koreográfiáját.
Kiáltottam? Azt hiszem, nem. És mégis: minden egyetlen kiáltás volt. Felfelé nyomult, és megmaradt a torkomban – néma üvöltéssé változott. Mintha valóra vált volna ama rémálmok egyike, amelyekben az ember kiáltani akar, de egyetlen hang sem hallható, amelyekben az ember el akar rohanni, de a lába mintha futóhomokon mozogna.
Védekeztem? Megpróbáltam megzavarni a tökéletes rendezést? Feltehetően ellenálltam, mert másnap egy kék folt éktelenkedett a szemem alatt. Az ütés okozta fájdalomra másnap már nem emlékeztem, csak a bénító tehetetlenség érzésére. A gyerekrabló könnyűszerrel elbánt velem. Ő 170 centi magas volt, én mindössze 150. Én kövér voltam, és amúgy sem különösebben gyors, ráadásul a nehéz hátizsák akadályozott a szabad mozgásban. Az egész alig néhány másodperc alatt történt.
Hogy elraboltak, és valószínűleg meg fogok halni, az abban a pillanatban tudatosult bennem, amikor a kocsi ajtaja becsapódott mögöttem. A szemem előtt felvillantak a Jennifer temetésén készült képek, akit januárban erőszakoltak és gyilkoltak meg egy autóban, miután megpróbált elmenekülni. Emlékeztem a Carla életéért aggódó szülők arcára – a kislányt eszméletlenül hajították egy tóba, s egy hét múlva meghalt. Akkoriban sokat töprengtem rajta, milyen lehet meghalni, és hogy mi van a halál után. Hogy vajon érez-e fájdalmat az ember röviddel előtte, és hogy ilyenkor valóban lát-e valami fényt.
A képek vad összevisszaságban keveredtek a fejemben száguldó gondolatokkal. Egy hang ezt kérdezte: ez most tényleg megtörtént? Velem? Micsoda ostoba gondolat, elrabolni egy gyereket, az ilyesmi soha nem működik – mondta egy másik hang. És miért éppen engem? Kicsi vagyok, és kövér, egyáltalán nem illek bele egy gyerekrabló zsákmányszerzési szokásaiba – így könyörgött a harmadik hang. A tettes hangja húzott vissza a valóságba. Megparancsolta, hogy üljek le a földre a csomagtérben, és meg se moccanjak. Rosszul járok, ha nem teljesítem az utasításait. Azzal beült az első ülésre, és elindult.
Mivel nem volt válaszfal a vezetőfülke és a rakodótér között, hátulról jól láthattam a férfit. És azt is hallhattam, milyen hevesen üti be a számokat a telefonjába. De nyilvánvalóan nem ért el senkit.
Eközben tovább zakatoltak a fejemben a kérdések: – Váltságdíjat fog követelni? És ki fogja kifizetni? Hova visz? Milyen autó ez? Most hány óra van? – A furgon ablakai sötétített üvegből készültek, így aztán a padlóról nem láthattam pontosan, hova megyünk, a fejemet pedig nem mertem olyan magasra emelni, hogy kilássak az első szélvédőn. Az út hosszúnak és céltalannak tűnt; gyorsan elveszítettem az idő- és térérzékemet. De a fák koronájából és a villanyoszlopokból, amelyek mellett elhúztunk, olyan érzésem támadt, hogy alighanem körbejárunk a környéken.
Beszélni. Beszélnem kell vele. De hogyan? Hogyan szólít meg az ember egy bűnözőt? A bűnözők nem ismernek tiszteletet, az udvarias megszólítási forma használhatatlannak tűnt számomra. Akkor hát marad a tegeződés. Az a megszólítás, amely voltaképpen azoknak volt fenntartva, akik közel álltak hozzám.
Képtelenségnek tűnik, de először azt kérdeztem tőle, hányas lába van. Ezt a „Megoldatlan esetek” című tévésorozatból jegyeztem meg. Az ember legyen képes pontosan leírni a tettest, a legapróbb részlet is fontos lehet. Választ nem kaptam, természetesen. Ehelyett durván rám parancsolt, hogy maradjak nyugton, akkor semmi rossz nem történik velem. Máig sem tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy figyelmen kívül hagyjam az utasítását. Talán mert azt gondoltam, hogy mindenképpen meghalok – és ennél nem jöhet rosszabb.
– Most akkor megerőszakolsz? – kérdeztem.
Ezúttal válaszolt:– Ahhoz még kicsi vagy. Soha nem tennék ilyet. – Aztán megint telefonálgatni kezdett, miután letette, azt mondta: – Most elviszlek egy erdőbe, és átadlak a többieknek. Attól kezdve semmi dolgom veled. – Ezt a mondatot többször és gyorsan megismételte: – Átadlak, és aztán semmi dolgom veled. Soha nem látjuk viszont egymást.
Ha az volt a célja, hogy megrémítsen, akkor jól választotta meg a szavakat, hiszen a kijelentésétől, hogy átad a „többieknek”, elakadt a lélegzetem, és megdermedtem a rémülettől. Több szó se kellett, tudtam, mire gondol: a gyermekpornóhálózat hónapok óta az egyik vezető téma volt a sajtóban. A múlt nyáron nem akadt olyan hét, amikor ne erről beszéltek volna: az elrabolt, szexuálisan bántalmazott és közben lefilmezett gyerekekről. Lelki szemeim előtt már pontosan láttam az egészet: egy csomó férfit, akik bezárnak egy pincébe, összevissza fogdosnak, miközben a többiek lefényképezik az egészet. Eddig a pillanatig szent meggyőződésem volt, hogy hamarosan meghalok. Ám ami most fenyegetett, még a halálnál is rosszabbnak tűnt.
Nem tudom, meddig tartott az út, míg végül megálltunk. A Bécs környékén nagy számban található fenyőerdők egyikébe jutottunk. Leállította a kisteherautót, és megint telefonálni kezdett. Úgy tűnt, valami félresiklott. – Nem jönnek, nincsenek itt! – átkozódott maga elé. Izgatottnak, megfélemlítettnek látszott. De talán ez is csak egy trükk volt, talán azt akarta, hogy ezzel magához kössön, szövetséget alkotva a „többiek” ellen, akiknek át kellett volna adni, és akik most felültették. De talán csak azért találta ki őket, hogy még jobban megfélemlítsen, még jobban megbénítsa az akaraterőmet.
Kiszállt és megparancsolta, hogy egy tapodtat se mozduljak. Némán engedelmeskedtem. Hát Jennifer nem egy ugyanilyen autóból akart elmenekülni? Hogyan próbálta meg? És mit csinált rosszul? Fejemben egymást kergették a gondolatok. Ha nem lenne bezárva az ajtó, talán félre tudnám csúsztatni. És aztán? Két lépés, és máris elkap. Nem futok elég gyorsan. Ráadásul fogalmam sem volt róla, melyik erdőben vagyunk, és merrefelé kellene menekülnöm. Ráadásul itt vannak a „többiek”, akik elkaphatnának, és akik bárhol lehetnek. Élénken láttam magam előtt, ahogy loholnak a nyomomban, elkapnak, lelöknek a földre. Már láttam is magam előtt a holttestemet, elkaparva egy fenyő alatt.
A szüleim jutottak eszembe. Anyám délután bizonyára elmegy értem a napközibe, de az ügyeletes tanárnő azt mondja: – De hiszen a Natascha ma egyáltalán nem is volt itt! – Anyám erre kétségbeesik, és nincs rá lehetőségem, hogy megóvjam ettől. Majdnem meghasadt a szívem, ha arra gondoltam, hogy elmegy a napközibe, én meg nem vagyok ott.
Ugyan mi történhet? Ma reggel egyetlen szó nélkül, búcsú puszi nélkül jöttem el otthonról. „Ki tudja, látjuk-e még valaha egymást?”
A tettes szavaitól eszméltem fel: – Nem jönnek. – Aztán beszállt, beindította a motort, és megint elindultunk. A háztetőkről ezúttal felismertem, melyik irányba haladunk: vissza a város peremére, és aztán egy leágazó úton át Gänserndorf irányába.
– Hova megyünk? – kérdeztem.
– Strasshofba – válaszolta őszintén.
Mikor Süssenbrunnon áthaladtunk, elfogott valami mélységesen mély szomorúság. Anyám régi üzlete mellett mentünk el, amit nemrég adott fel. Még három hete is itt ült délelőttönként az íróasztalnál, és a hivatalos ügyeit intézte. Kiáltani akartam, de csak egy csenevész vinnyogás tört elő belőlem, amikor elhaladtunk az utca mellett, amely nagyanyám házához vezetett. Itt töltöttem gyerekkorom legszebb pillanatait.
Aztán a férfi egy garázsba érve megállt az autóval. Megparancsolta, hogy maradjak fekve, azzal leállította a motort. Utána kiszállt, előhúzott egy kék takarót, rám dobta, és szorosan belecsavart. Alig kaptam levegőt, miközben körülölelt a teljes sötétség. Amikor felemelt, és kivett a kocsiból, akár egy madzaggal átkötött csomagot, pánik fogott el. Ki akartam kerülni ebből a pokrócból. És ki kellett mennem vécére.
Hangom tompán és idegenül csengett a takaró alatt, amikor arra kértem, hogy tegyen le, és engedjen ki vécére. Egy pillanatig habozott, aztán kibugyolált a pokrócból, és egy előtéren át egy kis vendégvécéhez vezetett. A folyosóról röpke pillantást vethettem a vele határos szobába. A berendezés elegánsnak és drágának látszott – számomra ez ismételten megerősítette, hogy valóban egy bűnöző áldozata lettem, ugyanis a tévében látott krimiben az összes bűnözőnek nagy és értékes bútorokkal berendezett háza volt.
További cikkek a témában: Natascha Kampusch 3096 napja könyv – Natascha Kampusch 3096 napja könyvben megjelennni – Natasha Kapmush élvezte a pincét – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
A sokkoló osztrák történetet 15 perces videóban kezdik el összefoglalni. A Scolar Kiadónál megjelenő kötet címe 3096 nap, mert pontosan ennyi időt töltött Natascha Kampusch tíztől tizennyolc éves koráig a tettes, Wolfgang Priklopil fogságában. Szex rabszolgaként használta a lányt. A perverz vérfertőző osztrák férfi egy vastag ajtóval és biztonsági dolgokkal ellátott cellá” alakított ki Bécs melletti háza pincéjében, ide hurcolta a lányt, miután fényes nappal elrabolta az utcán. Natascha Kampusch évekig nem hagyhatta el ezt a pincehelyiséget. Fogvatartója később megengedte neki, hogy felmenjen a házba, s egyszer-egyszer a városba is magával vitte. A szomszédok közül többen is látták, de nem ismerték fel benne az 1998-ban eltűnt kislányt.
Sugár S. András, a kötetet kiadó Scolar Kiadó vezetője elmondta: a 3096 nap hatalmas könyvsiker a német nyelvű könyvpiacon, Németországban például több százezer példányban vásárolták meg az emberek a megjelenés utáni hetekben.
A kötetet november közepén tervezi megjelentetni a Scolar, s mint a kiadóvezető fogalmazott, ez lesz az első bestseller típusú könyv a cég történetében. Véleménye szerint a könyvben Natascha Kampusch “hihetetlen színvonalas módon” meséli el azt nyolc évet, amelyet Wolfgang Priklopil fogságában töltött.
Sugár S. András hozzátette: december elején a könyv népszerűsítésére a szerző is Magyarországra látogat, hogy néhány interjút adjon, de elfoglaltságai miatt a nagyközönséggel nem lesz ideje találkozni.
Bán Zoltán András, a könyv fordítója elmondta: Natascha Kampusch nem egyedül írta a könyvet, hanem két újságíró, Heike Gronemeier és Corinna Milborn közreműködésével. “A könyv egyszerű nyelven írodik, ami nem is meglepő egy dokumentumkötet esetében. Viszont az anyag annyira hátborzongató és egyedülálló, hogy attól a szöveg a szépirodalom felé mozdul” – vélekedett a fordító, aki szerint a német kritikák legtöbbje is megemlékezett arról, hogy meglepően választékos nyelven írt az évekig a világtól elzárt Natascha Kampusch.
“A kötetben ráadásul megfigyelhető egyfajta erős társadalomkritikai vonulat is, azt sugallja, hogy az ilyen esetek nem véletlenül következnek be” – tette hozzá Bán Zoltán András, majd elmondta: a visszaemlékezést esszéisztikus betétek tarkítják. “Csalódni fog, aki azt hiszi, a borzalmak és szexuális perverziók tárházát találja majd a könyvben” – jegyezte meg.
A 3096 nap első fejezete az elrabolt kislány gyerekkorát, szüleit és Bécs peremvárosának nyomasztó hétköznapjait mutatja be – mondta a fordító, majd hozzátette: Natascha Kampusch az elrablását és a szabadulását taglalja részletesen, ezenkívül a nyolc év csomópontjait emeli ki. “Pszichológiai fejlődésregénynek nevezném, ha műfajilag kellene besorolni” – mondta Bán Zoltán András, aki szerint a kötet első fele “leépülési regény”, azt meséli el, hogyan fejlődött vissza a tízéves kislány egy négyéves gyerek színvonalára. “Önmaga építette ki azokat a lelki börtönfalakat, amelyek nem engedték megszökni. Lett volna alkalma, hiszen Wolfgang Priklopil még síelni is elvitte” – vélekedett, majd hozzátette: a könyv második fele arról szól, hogyan sikerült ezeket a falakat elbontania és végül megszabadulnia.
Bán Zoltán András ugyanakkor elmondta: a kötetben kevés szó esik a szabadulás óta eltelt időről. “A könyv azzal a mondattal zárul, hogy végre szabad lett, vagyis attól szabadult ki végleg Priklopil fogságából, hogy megírta a könyvet” – tette hozzá a fordító.
Natascha Kampusch hírek, szex, bulvár: Natascha Kampusch 3096 napja könyvben megjelennni – Natasha Kapmush élvezte a pincét – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Önkéntes szexből nemi erőszak lehet, ha hamisan zsidónak adjuk ki magunkat: Jeruzsálemben 18 hónap börtönre ítéltek egy palesztinai férfit, aki zsidónak adta ki magát és szexuális kapcsolatot létesített egy izraeli nővel. Amikor a nő megtudta, hogy arab a szexpartner, feljelentette.
Visszamenőleg is lehet önkéntes szexuális kapcsolatot nemi erőszaknak minősíteni az izraeli igazságszolgáltatás szerint, ha a megtévesztés eszközével élve csalja valaki áldozatát az ágyba, méghozzá olyan kényes kérdésben, mint a vallás. Ez történt Izraelben 2008-ban, amikor a 30 éves nő találkozott a férfival. Az illető ugyanis egyedülálló zsidónak adta ki magát, aki barátnőt keres. A nő beadta a derekát, és a szexnek sem állt ellen, később kiderült azonban, hogy a szeretője arab és nem mellesleg családja is van. A felháborodott zsidó nő feljelentette az arab csalót.
A Haaretz napilap mai számában tudósítanak a bíróság ítéletéről: 18 hónap letöltendő börtönbüntetés, 30 hónap felfüggesztett szabadságvesztés, továbbá kártérítési kötelezettség a jussa az “erőszakolónak”. A bírók maguk is megfogalmazták, hogy nem a klasszikus nemi erőszak bűntettéről van szó, mégis elég súlyos a cselekedet ahhoz, hogy indokolt legyen a szigorú büntetés.
Nem egyedi az eset: több országban, például az USA-ban is megbüntethetik azt, aki hamis identitással létesít szexuális kapcsolatot.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!