Nem lelt vevőre egy állítólagosan Marilyn Monroe szereplésével készített szexfilm. A botrányos alkotás hitelessége mellett kétes bizonyítékok szólnak, így az árverés szervezője hosszú pereknek néz elébe.
Sikertelenül kínálták eladásra kétmillió argentin pesóért (92 millió forint) Marylin Monroe állítólagos szexfilmjét augusztus hetedikén. A hatperces, fekete-fehér felvételt áruba bocsátó Mikel Barsa koncertszervező szerint a film a fiatal színésznőt, a pénztelen és elkeseredett Norma Jeane Bakert mutatja, aki később Marilyn Monroe néven vált ismertté.
A Monroe-szakértők azonban kételkednek abban, hogy a filmen a legendás színésznő látható, amit az is alátámaszt, hogy a felvétel összehasonlítása Monroe korabeli ábrázolásaival sem bizonyítja a spanyol igazát. A Marilyn hagyatékát gondozók szerint Barsa csalás és szellemi tulajdon megsértésének bűntettét követi el a vitatott felvétel dobra verésével.
Barsa szerint a nyolcmilliméteres celluloid tekercset a tizenhat milliméteressel párhuzamosan készítették. A koncertszervező állítja, hogy a tizenhat milliméteres változatot már eladta 1997-ben. Az ügylet során egy európai magazin megvásárolta a másolatkészítés jogát, és 600 ezer példányt adott el a másolatokból. A szalag másolatai még mindig megtalálhatóak az interneten.
Barsa egyik ‘bizonyítéka’ egy 1996-os keltezésű levél Alan Browntól, az Amerikai Filmintézet munkatársától, melyben a küldő leszögezi, hogy nem állapítható meg, hogy a felvételen Monroe van-e vagy sem; amennyiben nem a híres színésznő, akkor egy olyan valaki látható, aki hasonlít rá. Továbbá a spanyol egy nyilvánossá tett FBI-jelentésre is hivatkozik, melyben az áll, hogy Monroe egykori férje 1965-ben 25 ezer dollárt kínált egy filmért, melyen állítólag a szexuális aktust végző színésznő látható. A feljegyzésből nem derül ki, hogy a film maga valójában létezett-e.
Michelle Morgan, a Marilyn Monroe: Private and Undisclosed című könyv írója szerint a fiatal színésznőnek egyáltalán nem volt motivációja arra, hogy pornófilmet forgasson; vele egy véleményen van Lois Banner, a MM-Personal: From the Private Archive of Marilyn Monroe című mű szerzője. Szerinte nagyon is kétséges, hogy a későbbi ikon anyagi problémái hatására ilyen produkcióban vett volna részt; amikor 1947-ben a legszegényebb korszakában volt, akkor egy gazdag pár heti száz dollárt adott neki.
Nem lelt vevőre egy állítólagosan Marilyn Monroe szereplésével készített szexfilm. A botrányos alkotás hitelessége mellett kétes bizonyítékok szólnak, így az árverés szervezője hosszú pereknek néz elébe.
Sikertelenül kínálták eladásra kétmillió argentin pesóért (92 millió forint) Marylin Monroe állítólagos szexfilmjét augusztus hetedikén. A hatperces, fekete-fehér felvételt áruba bocsátó Mikel Barsa koncertszervező szerint a film a fiatal színésznőt, a pénztelen és elkeseredett Norma Jeane Bakert mutatja, aki később Marilyn Monroe néven vált ismertté.
A Monroe-szakértők azonban kételkednek abban, hogy a filmen a legendás színésznő látható, amit az is alátámaszt, hogy a felvétel összehasonlítása Monroe korabeli ábrázolásaival sem bizonyítja a spanyol igazát. A Marilyn hagyatékát gondozók szerint Barsa csalás és szellemi tulajdon megsértésének bűntettét követi el a vitatott felvétel dobra verésével.
Barsa szerint a nyolcmilliméteres celluloid tekercset a tizenhat milliméteressel párhuzamosan készítették. A koncertszervező állítja, hogy a tizenhat milliméteres változatot már eladta 1997-ben. Az ügylet során egy európai magazin megvásárolta a másolatkészítés jogát, és 600 ezer példányt adott el a másolatokból. A szalag másolatai még mindig megtalálhatóak az interneten.
Barsa egyik ‘bizonyítéka’ egy 1996-os keltezésű levél Alan Browntól, az Amerikai Filmintézet munkatársától, melyben a küldő leszögezi, hogy nem állapítható meg, hogy a felvételen Monroe van-e vagy sem; amennyiben nem a híres színésznő, akkor egy olyan valaki látható, aki hasonlít rá. Továbbá a spanyol egy nyilvánossá tett FBI-jelentésre is hivatkozik, melyben az áll, hogy Monroe egykori férje 1965-ben 25 ezer dollárt kínált egy filmért, melyen állítólag a szexuális aktust végző színésznő látható. A feljegyzésből nem derül ki, hogy a film maga valójában létezett-e.
Michelle Morgan, a Marilyn Monroe: Private and Undisclosed című könyv írója szerint a fiatal színésznőnek egyáltalán nem volt motivációja arra, hogy pornófilmet forgasson; vele egy véleményen van Lois Banner, a MM-Personal: From the Private Archive of Marilyn Monroe című mű szerzője. Szerinte nagyon is kétséges, hogy a későbbi ikon anyagi problémái hatására ilyen produkcióban vett volna részt; amikor 1947-ben a legszegényebb korszakában volt, akkor egy gazdag pár heti száz dollárt adott neki.
Az internetre is felkerült az a film, amit sokan Marilyn Monroe pornófilmjének tartanak. Egy újonnan nyilvánosságra kerül FBI-dosszié tartalma is ezt erősíti meg. Los Angeles — Marilyn Monroe (†36) az örök szexszimbólum, Hollywood legnagyobb csillaga, minden férfi álma. Ki hitte volna, hogy az álomgyár első számú sztárja pornófilmmel kezdte a karrierjét? Vagy mégsem? A filmtörténet talán legnagyobb talánya marad az a pár éve előkerült, és állítólag 1948-ban készült felvétel, amelyen egy Monroe-ra kísértetiesen hasonlító nő létesít igen fantáziadús szexuális kapcsolatot egy ismeretlen férfival. Tovább a teljes cikkre
Marilyn Monroe: Marilyn Monroe a Playboy első, 1953 decemberi számában pózolt meztelenül. Hivatalosan azonban nem ő volt az első playmate magazin történetében, Monroe-t ugyanis még úgy mutatták be, mint Sweetheart of the Month.
Maga Hugh Hefner sem gondolta 1953 telén, hogy férfimagazinja sikeres lesz, hiszen az első szám – amelynek megjelenését Hyde Park-beli lakásának konyhájából igazgatta – még sorszámozás nélkül jelent meg decemberben. Ennek ellenére minden adott volt a legenda megszületéséhez, a Playboy legendás első számának címlapján ugyanis a korszak bombázó szexikonja, Marilyn Monroe szerepelt. Ez a borítón látható fotó azonban eredetileg egy falinaptárba készült, Hefner jó érzékkel mégis úgy döntött, hogy a borítóra teszi a hírhedt képet. Monroe ugyanis 1952 szeptemberében viselte a képen látható ruhát, melynek merész, szinte köldökig érő nyakkivágása miatt sok támadás érte.
Hefner azonban biztosra ment, és nem elégedett meg egyetlen hatásos borítóval. Belül ugyanis, a kihajtható poszteren egy Monroe-aktfotót jelentetett meg, amely még 1949-ben készült. A siker pedig nem maradt el. A magazint hetek alatt szétkapkodták, egyes becslések szerint több mint 50 ezer példány fogyott belőle, 2002-ben pedig az eredeti példányok egy-egy darabja 5000 dollárért kelt el. Az aktfotókon kívül azonban irodalomtörténeti eseményszámba ment az is, hogy a következő néhány számban például folytatásokban jelent meg a lapban Ray Bradbury Fahrenheit 451 című regénye.
Szexi harisnyatartó, Marilyn Monroet idéző póz, buja tekintet. Uma Thurman új fotósorozatot készített, ezúttal a W magazin kedvéért bontakoztatta ki, amúgy sem kevés nőiességét. Tarantino Kill Billjének bosszúéhes menyasszonya némi bölcsességgel is szolgált nőtársai számára. Tovább a teljes cikkre – Bikinis fotók:
1962. augusztus ötödikén, vasárnap hajnalban Jack Clemmons őrmester, a los angelesi rendőrség tagja talál rá a már halott (mások szerint még bizonyos életjeleket mutató) sztárra, annak brentwoodi lakásán. A boncolás (amelynek korrektségéről és következtetéseiről majd később ejtek pár szót) megállapította, hogy Marilyn Monroe (a továbbikban: MM) ereiben a klórhidrát és a Nembutal nevű barbiturát keverékének olyan koncentrációja volt jelen, amely nyolc (más források szerint tizenkét) embert is pikkapakk eltett volna láb alól. A megyei bíróság a felsorakoztatott bizonyítékokat elegendőnek találta ahhoz, hogy a szexistennő halálát pillanatnyi tudatzavarból eredő, „valószínűsíthető öngyilkosságnak” minősítse. Klasszikus nyomozást nem rendeltek el; mai magyar szóhasználattal élve „államigazgatási eljárás keretein belül és szabályai szerint” állapították meg a halál feltételezett okát. Oszt’ jónapot.
Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a nép hangja (emlékezzünk a színes fotókra az említett plebejus helyszíneken…) egészen más következtetést vont le az eseményekből. Az öngyilkossági szcenárió tarthatatlansága azzal kezdődik, hogy egy nappal a halál bekövetkezte előtt MM telefonon beszélt aktuális férjével, a baseball-sztár foglalkozású (és ugyancsak félisteni státuszú) amerikai hőssel, Joe DiMaggio-val és (legalábbis ennek utólagos beszámolója szerint) kiváló hangulatban volt; többek között beszámolt szakmai és magánéleti terveiről, hónapokra előretekintve.
A másik furcsaság, hogy a halálesetet bejelentő dr. Hyman Engelberg vészhelyzeti telefonhívását követően (Engelberg doktor MM menedzsere és péerese volt, aki a hírt Eunice Murray-től, MM házvezetőnőjétől kapta, aki rátalált a színésznőre) a rendőrségnek hat órára volt szüksége ahhoz, hogy kiérkezzen a helyszínre, noha a lakás és a legközelebbi rendőrörs közötti távolság alig haladta meg a négy kilométert. És mégsem egy nímandról volt szó, hanem Amerika egyik legismertebb celebjéről, filmsztárrról, hogy a többi tulajdonságáról most ne is tegyek említést.
A halottkémi vizsgálat során megállapították, hogy testén elszórva (főleg nyakán és végtagjain) számos (12-18 darab) olyan friss zúzódás és horzsolás volt látható, amelyek idegenkezűségre engedtek (volna) következtetni, de minimum egy igen viharos és friss szexuális együttlétre (hüvelykenetet nem rögzítettek, tehát közösülésre közvetlenül utaló nyom nem volt). Az emésztőrendszerből vett minták utólag titokzatos módon eltűntek (tán egy figyelmetlen laborasszisztens dobta ki őket a hűtőszekrényből), de a laborvizsgálatot végzők közül többen megesküdtek (később és persze név nélkül), hogy az ágy körül – mondhatni színpadias módon – szétszórt (és üres) altatós dobozok ellenére a gyomorban alig volt barbiturát.
MM nem volt kispályás versenyző (de ezt bárki megállapíthatja, akinek van szeme a nőies idomokhoz; azokkal a mellekkel és szájvonallal még ma is NB1-es esélyekkel indulhatna bármelyik fizetős szexpartner-keresőn, noha akkoriban a szilikon még csak ipari tömítőanyagként funkcionált). Köztudomású volt a Kennedy fivérekhez fűződő viszonya (az egyik Kennedy, az a bizonyos JFK az USA elnöke volt akkoriban, a másik pedig (Robert) az igazságügyi miniszter, aki az Államokban többek között az FBI feletti ellenőrzési és irányítási jogot is gyakorolja, mint miniszter és fő-államügyész egyszemélyben – csak mondom).
Ugyanakkor MM (aki egészen ifjúkorában állítólag még a pornóval is kacérkodott) nem arról volt híres, hogy egyidőben csak egyetlen (na jó: két) vasat tartott volna a tűzben: Frank Sinatrával ugyancsak lebonyolított jó pár (minden bizonnyal izgalmas és lendületes) menetet, de csillapíthatatlannak tűnő étvágyába belefértek még élsportolók, színészek, újságírók és a rendészeti, valamint a katonai szervezetek csúcsvezetői is – élni tudni kell, és MINDEN nő tudja, hogy a hivatásos állományú férfiak a legjobbak a… a párkapcsolatban.
Egy konteó-vonulat abszolút élethűen felvázolja azokat a randikat, amelyeket a Kennedy-fivérek bonyolítottak le MM-el, és változó kolléganőivel, de nem ám csak egyenként, hanem – hogy is mondjam – csoportosan. Mondhatni gruppen-módon.
Ezek a bulik főként még azelőtt következtek be (mondja a rosszindulatú teória), mielőtt JFK beköltözött volna a Fehér Házba. És MM nem vállalta volna soha a modell-szerepet egy, a hallgatagság és a diszkréció szobrát megmintázó képzőművészeti alkotáshoz. Már ha világos voltam.
Magukat a los angelesi rendőrséghez közel állóknak mondó források szerint (akik a körzeti telefonközpont adatait lekérték), élete utolsó 36 órájában MM számtalan hívást kapott egy titokzatos telefonszámról, amelyet utóbb a washingtoni DoJ (Department of Justice, Igazságügyi Minisztérium) központi székháza melletti egyik telefonfülkével azonosítottak.
Névtelenséget kérő szemtanúk a minisztert, Robert Kennedyt vélték többször látni a környéken augusztus negyedikén, amint orrba-szájba távbeszél a fülkéből, a dühtől vörös fejjel, ordítozva és gesztikulálva. Azt is rebesgették, Robert előzőleg azt ígérte MM-nek, hogy hamarosan el fog válni és feleségül fogja venni őt, amit hősnőnk csont nélkül elhitt (majdnem azt írtam: benyelt), elvégre az USA igazságügyi miniszterének ígérete hitelesnek tűnt.
No de térjünk vissza az augusztus ötödikén hajnalban jegyzőkönyvezett eseményekhez: A hajnali 4 óra 40-kor elsőként kiérkező mentőben (emlékeztető: hat órával a sürgősségi telefonos bejelentést követően) ott ült dr. Ralph Greenson is, aki MM pszichológusaként ténykedett az utolsó négy évben. Greenson doktor eleinte nem is igazán volt kíváncsi a testre, mondván: „láttam eleget, nem vagyok én újraélesztő specialista; ha meghalt, hát nyugodjék békében”.
James Hall mentőtiszt szerint Greenson ennek ellenére végül mégiscsak bement MM hálószobájába és mintegy 30 másodpercet egyedül töltött, mármint a test társaságában. Amikor kijött, tiszta verejték volt, keze reszketett és akadozva azt mondta: igen, halott, nincs mit tenni, vigyék el innen…
A nép gyilkosságot kiáltott és ötletei voltak számolatlanul… A potenciális emberölés okai között meg kell említenünk MM tartósabb kapcsolatát és egyik előző férjét, Arthur Miller amerikai írót, irodalmárt, esszéistát (A salemi boszorkányok, Az ügynök halála, Pillantás a hídról, hogy csak a legismertebb műveit említsem), aki évek óta szerepelt az FBI feketelistáján, mint kommunista-szimpatizáns, istentagadó, alkoholista, kábítószer-élvező és amúgy meg Amerika-ellenes felforgató egyén. Igaz ugyan, hogy ’61-ben elvált MM-től, de köztudomású volt, hogy egykori felesége továbbra is megtiszteli bizalmával, és biztosan szaftos sztorikat tudott volna mesélni a drámaírónak például JFK szexuális preferenciáiról. De az sem használt szegény MM-nek, hogy orrba-szájba híresztelte: 1962 tavaszán IGAZI kommunistákkal találkozott Mexikóban és hogy milyen jó fejek.
Joe DiMaggio, az utolsó férj teljesen kiakadt az eseményeken. Ő kezdte el híresztelni, hogy MM – életének utolsó napjaiban – elmesélte neki, hogy Robert Kennedy (az USA igazságügyi minisztere, csak emlékeztetőül mondom) legutóbbi légyottjuk alkalmával (nyílt házasságok már negyvenhat évvel ezelőtt is léteztek) egy, Fidel Castro elleni CIA-merénylet tervezetéről mesélt neki, közvetlenül az első orgazmus után, a második pezsgő alatt, valamint a harmadik kokainszippantás előtt. Még arra is kitért, hogy egy floridai gengsztervezért, bizonyos Sam Giancanát fogják felhasználni a merényletre, mert utólag így mindenki a szervezett bűnözésen belüli leszámolásra fog gyanakodni.
MM mostohagyermeke, ifjabbik Joe DiMaggio tíz évvel a haláleset után azt nyilatkozta újságíróknak, hogy 1962. augusztus 4-én délelőtt (vagyis mintegy 16 órával halála előtt) MM azt mondta neki, hogy „elege van az egészből”, és hogy „mindent nyilvánosságra fog hozni, a Kennedy-fivérektől kezdve egészen más, sokkal vaskosabb disznóságokig”. Ugyancsak ez a legény adott magyarázatot arra, hogy MM gyomrában miért nem találtak altatót. Szerinte a szervezett bűnözés akkoriban előszeretettel alkalmazta az altatós beöntéseket, vagyis az előzetesen elkábított isteni Marilyn (bármennyire is kiábrándító) a minden bizonnyal ugyancsak isteni végbelén keresztül kapta az elefántcsordának is elegendő Nembutált, amely aztán a bélbolyhokon keresztül rohamos gyorsasággal szívódott fel, de a gyomortartalomban nem mutatkozott.
Azt, hogy a Kennedy család patriarchája, Joe Kennedy politikai pályafutása hajnalán, a húszas-harmincas években igencsak szoros kapcsolatokat ápolt a floridai és a kaliforniai szervezett bűnözéssel, illetve ennek egyik fejével, Frank Costellóval, köztudomású, miként az is, hogy bármit megtett (volna?) ragyogó karriert befutott fiai érdekében. Amikor Robert a rendvédelem és az igazságügy első számú emberévé vált, mindezen családi örökség ellenére kemény kézzel lépett fel a Cosa Nostrával szemben, amit a keresztapák biztosan nem néztek jó szemmel (többek között figyelemmel arra a hathatós támogatásra, amivel – szintén állítólag – JFK 1960-as megválasztásához országszerte hozzájárultak).
Egy másik érdekes másodszereplő is felbukkan a színen: bizonyos Peter Lawford (aki JFK sógora volt), többször beszélt ’62 nyarán Greenson doktorral (MM pszichiáterével) arról, hogy szerinte MM-nek igencsak szüksége lenne nyugtatókra, és ezeket akár erőszakkal is be kell adni, ha a művésznő „nyugtalankodik és beteges fantazmagóriáinak nyilvánosságra hozataláról beszél”. Tény, hogy Eunice Murray-t (a házvezetőnőt) Greensonon keresztül Lawford ajánlotta MM-nek felvételre. Murray volt az, aki – a színésznő mozdulatlan testét látva – hívja Engelberget (jó, tudom, sok a név, de ez a konteók során mindig így lesz, sajnálom…), de egyetlen gesztust sem tesz, hogy esetleg elsősegélyben részesítse az akkor még (állítólag) hörgő és itt-ott meg-megránduló végtagú sztárt.
Az mindenesetre ennyi év távlatából is biztosra vehető, hogy J. Edgar Hoover (az FBI mindenható ura, itt a fenti képen baloldalt) pici szíve minden melegével gyűlölte a Kennedyeket és többször is kijelentette, hogy ilyen erkölcstelen, liberális és kicsapongó főnökei eddig soha nem voltak.
Ez a kinyilatkoztatás (Hoover magánéletének apró rezdüléseit ismerve, különös tekintettel a rózsaszínű otthonkák és a karcsú fiatalemberek iránti vonzalmára) első hallásra elég meredeknek tűnik, de Edgar nem volt az az ember, aki túlzottan megválogatta volna a szavait. Nos, öngyilkosság volt-e, vagy emberölés? Ha ez utóbbi, ki tette: a Kennedyek, a maffia, az FBI, az oroszok, a CIA, a kubaiak? Netalán egy rosszul elsült, és MM által sima figyelemfelhívásnak szánt ál-öngyilkossági kísérlet volt amint arra egy, 2007-ben nyilvánosságra hozott, de 1964 októberéből származó, akkor minősítettnek íródott FBI-jelentés utal? Tessék, lehet találgatni… (Konteo) – Marilyn Monroe-t csak verték a férifak – Marilyn Monroe leszbikus volt
Tudta, hogy Friedrich Nietzsche, filozófus – nőgyűlölő, aki feltehetően sohasem találkozott az igazival – nem volt hajlandó egy szobában kettesben maradni egy nővel? Nietzsche feltűnő szégyenlősségét sokféleképpen magyarázhatjuk, ám minket ennél sokkal jobban érdekel, hogy napjaink férfiai mitől félnek, milyen elvárásaik, a hetedik mennyországot ígérő álmaik vannak. Emellett persze az sem közömbös, hogy mi minden lohasztja le a kedvüket. Arra keressük a választ, hogy ők mit akarnak valójában, s mi is jut mindebből a nőnek…
Milyen a férfi? Mit akar? Mit tud? Miről álmodik? És mindenekelőtt: mi hozza tűzbe igazán? Egy lélegzetelállító dekoltázs, avagy Marilyn Monroe-féle térdhajlításos popsiringatás? Vagy inkább egy szemérmetlen pornófilm?
Igen és ismét csak igen. Legalábbis ezt állítja John Bancroft, a skót szexuálismagatartás-kutató. Egy kísérletben az alanyoknak hónapokon keresztül önmegtartóztató életet kellett élniük. S mi lett ennek a következménye? Potenciazavar! A résztvevőknek gyakorlatilag megszűnt az erekciós képességük. Legalábbis addig, amíg meg nem nézhettek egy pornófilmet. Ekkor azonnal férfivá váltak. A kérdés tehát így hangzik: a nők miként tudnak közel kerülni vágyuk „lángjához”, ha az esetleg ennyire nem ismeri saját testét sem? A válasz nagyon egyszerű: ahhoz, hogy egy erődítményt bevegyünk, először azt fel kell deríteni. De hogyan? Nos, a következő szexpraktikák bevetésénél minden hölgy elérheti, hogy partnerét gyönyörteli ismeretlenbe kalauzolja.
Térkép a férfi testén
A legtöbb férfi álmában sem gondolja, hogy a testén található erogén zónák milyen változatos örömöket nyújthatnak számukra. Itt van mindjárt a fül, ami különleges kéjérzetet keltő hely. Vagy a frenulum, másképpen a „húúúú” pont. Erről sokszor még a férfiak maguk sem tudnak. A frenulum (szegély) tulajdonképpen egy ínszerű bőrránc a pénisz alsó részén, a makk és a nyél között. Ennek a simogatása az egyik legkiválóbb szexuális bevezető játék. Ha egy másik „forró pontot” gyengéden masszírozunk, még a fáradt férfi is rögtön új életre kél. Ez az S pont a tarkó tájékon található, a koponyacsonttól körülbelül 3 cm-rel lefelé és 1 cm-el oldalirányban. Óvatos simogatása – a leírások szerint – éppen olyan érzéseket kelt, mint az orális szex. Hasonlóképpen lehet izgatni a nyaktájékot az ádámcsutka alatt, a lapockák közötti zónát, a közvetlenül a köldök alatt elhelyezkedő pontot, illetve a comb belső részét. Végül, de nem utolsósorban a férfi testtérképén ott van a W pont is, amit gyökérpontnak neveznek a szakemberek. Helye a pénisz alsó része, ahol az „kilép” a testből. Ezt a részt gyengéden izgatva könnyedén kiváltható a férfi orgazmusa.
Mi szem-szájnak ingere…
Érdekes megfigyelés, hogy míg a hölgyeknek elsősorban érzelmekre van szükségük ahhoz, hogy igazán lázba jöjjenek, a férfiaknak elég a szimpla látvány is. Azaz szinte azonnal mechanikusan reagálnak az őket érő optikai hatásokra. A dús kebel, a gömbölyű popsik, a hosszú, karcsú lábak éppen ebben a sorrendben mágnesként vonzzák a tekintetüket. Majd a legtöbb esetben automatikusan kiváltják az erekciót. A pornófilmek is hasonló hatást idéznek elő. A férfiak az „objektiváció” – a tudattartalom kivetítése – révén „egybeolvadnak” a filmen szexet folytató személlyel, és rögtön lendületbe jönnek.
Különbség a szerelem és szex között
Megcsalja önt férje, élettársa? Biztosan nem. Vagy talán mégis? A statisztikák szerint a férfiak 21 százaléka már kapcsolatuk első évében megcsalja azt az asszonyt, akit tiszta szívből szeret. A szexuálpszichológusok szerint ezért a gének a felelősek. Természetesen léteznek szexuálisan-erotikusan beteljesült partnerkapcsolatok, de az egészen biztos, hogy a férfiak messze nem tulajdonítanak akkora jelentőséget egy félrelépésnek, mint a nők. Míg a nőknél egy szexuális kirándulás kapcsán feltétlen elsőbbséget élveznek az érzelmek, addig a férfiak képesek olyan szexuális kapcsolatot is létesíteni, aminek az érzelmekhez semmi köze sincs. Mindössze fellobbanó vágyukat akarják kielégíteni, majd gyorsan elfelejtik kielégülésük lángját, a nőt.
Ha nem megy…
A férfiak vágyálma, hogy potensek legyenek. Ugyanis ezzel kapcsolják össze férfias kisugárzásukat, vitalitásukat, hatalmukat, öntudatosságukat. Éppen ezért legtöbben egyenesen rettegnek attól, hogy a döntő pillanatban csődöt mondanak az ágyban. Vizsgálati eredmények szerint a férfiak több mint 10 százaléka szenved impotenciában, egyharmaduknak pedig időszakosan kell szembenézniük azzal, hogy úgy áll, hogy lóg. Az impotenciának egyébként gyakran vannak egészségügyi okai. Például keringési rendellenességek, avagy elmeszesedett artériák a medencében, cukorbetegség és prosztata megnagyobbodás. A legtöbb esetben a baj okát a hibás életvitelben kell keresni. A túl sok cigaretta, ital, a mértéktelen evés, állandóan intenzív stressz és a sport hiánya előbb-utóbb gondokat okoz a szerelmi életben. Ezenkívül sok esetben a férfi saját maga által kiszabott teljesítési kényszere is ludas lehet. Akárcsak egy empátiára képtelen partnernő. Egy zavarodott férfi, akinek egyszer tüzes-vad, máskor gyengéd, a következő pillanatban pedig közönséges szeretőt kell játszania, gyorsan harcképtelenné válik!
Férfititkok
A pszichológusok nap mint nap szembekerülnek azzal a ténnyel, hogy a férfiak nem tudják jól kommunikálni szexuális vágyaikat. Nem tanulták meg, hogy igényeiket megfogalmazzák. Így az asszonyra hárul a feladat, hogy a férfit „megfejtse”. És most következzék néhány megfontolandó javaslat az okos asszonyok számára.
– Soha ne kritizáljuk partnerünk szexuális viselkedését. Ezt ugyanis személyes sértésnek tekintik.
– Jelezzük, ha testi közelségre vágyunk. A férfiak jeleket, gesztusokat várnak. A kimondott szavakkal nem sokat tudnak kezdeni, zavarba hozza őket.
– Időnként lepjük meg partnerünket valamilyen erotikus változatossággal – de sohase követelőzzünk, mert az bizonytalanná teszi a férfit.
– A férfiak a szemükkel szeretnek, éppen ezért kedvelik a félhomályt és a kellemes színhatásokat. Sokat jelent számukra, ha láthatják is mindazt, amit megcsókolnak.
– Nagy boldogságot jelent a férfiak számára, ha a nő is kész a szexre akkor, amikor ők akarják vagy éppen képesek rá.
– A férfiak lelkessé válnak, ha ki tudják elégíteni partnernőjüket. Ezért hát hozzuk a tudomásukra, milyen nagyszerű szeretőknek tartjuk őket.
– A férfiakat teljesen leveszi a lábukról, ha a hölgyek a szex során nemcsak hogy elfogadják, hanem részt is vesznek titkos és erotikus fantáziálásaikban.
– A férfiak jó néven veszik, ha partnernőjük kacérkodik velük, például lassan vetkőzik, beolajozza magát…
– A férfiak annak örülnek, ha a hölgyek hamarabb jutnak a csúcsra, mint ők, mivel így a továbbiakban stressztől mentesen adhatják át magukat az élvezeteknek.
– A férfiak nagyon hálásak azért, ha a légyottot követő kimerültségükben aludni hagyják őket.
Elfojtott vágyak…
Ha a férfiak élvezik a szemüknek szóló izgalmakat – legyen az egy partin, szaunában vagy éppen a strandon -, s ez szemmel látható következményekkel jár, egyáltalán nem kell meglepődni. Sőt, kifejezetten káros, ha az ilyenkor jelentkező erekcióját zavarónak vagy természetellenesnek tekinti! A vágy elnyomásának végzetes következményei lehetnek. De mi is zajlik le ilyenkor – sajnos – a férfifejekben?
– Kínosnak tartják, szégyenlik természetesen izgalmukat.
– Félnek, hogy kinevetik, rámenősnek vagy kéjencnek tartják őket.
– Szemrehányást tesznek maguknak, és bűntudatot éreznek.
– Azt hiszik, hogy nem normálisak.
– Nem mernek erről másokkal beszélni.
– Megpróbálják vágyaikat elnyomni, harcolni ellenük.
– Kerülni kezdik az olyan helyzeteket, amelyekben valami „tisztességtelen” történhetne velük.
– Szorongani kezdenek még a „megengedett” szexuális alkalmakkor is.
– Túlzott félelmük, szégyenük és bűntudatuk mind nehezebbé teszi számukra, hogy élvezzék szexuális vágyaikat.
– A szükségesnél gyakrabban próbálja meg szexuális vágyaikat félretolni. Ez pedig a későbbiekben különféle pszichés zavarokat okozhat, vagy legalábbis kedvező talajt biztosít ezek kialakulásához.
– Félnek attól, hogy a túl sok „felesleges” erekciójuk miatt később esetleg szexuális működési zavaruk lesz.
– Egyre inkább félnek attól, hogy partnernőjüket a döntő pillanatban többé nem lesznek képesek kielégíteni.
Férfivágyak
A férfiak sok tekintetben sokkal jobban hasonlítanak a nőkre, mint azt általában feltételezzük – állítják a pszichológusok.
Bármennyire is meglepő, de ők is vágyakoznak gyengédségre és elismerésre.
És persze még sok egyébre, amint az az alábbiakból kiderül. Hölgyeim, véssék az eszükbe a következő férfivágyakat!
– A nők ne kategorizáljanak minket mindenben úgy, hogy tipikusan férfidolog.
– Vegyék tudomásul, hogy a péniszünk csak egy kis része a testünknek.
– Tartsák tiszteletben, hogy mi inkább hallgatunk, ha érzünk.
– A szexben odaadást várunk el a nőktől.
– Kiábrándít bennünket, ha a nő csak egyet tud: a magömlést kiváltani, ugyanakkor képtelen az izgalmi állapotunkat meghosszabbítani.
– Az ejakuláció nem azonos az orgazmussal, és nem mindig kapcsolódik a legnemesebb érzésekhez, például a szerelemhez.
– A vágyunk akkor is fennállhat, ha a férfitagunk nem.
– Mi partnerek szeretnénk lenni, nem pedig domináns hímek.
„Szex-Tett”
A férfiaknak igencsak sok problémájuk van a szexszel. Egy felmérés tanúsága szerint a 20 és 40 év közötti férfiak 54 százaléka szenved potenciazavarokban, 44 százaléka korai megömlésben, 17 százaléka orgazmus-nehézségekben, 15 százaléka szexuális érdektelenségben. Gátlásaik legfőbb oka az, hogy legbensőbb kívánságaikat elhallgatják. Emellett sokan még csak nem is ismerik saját testük működését.
Milyen az ideális méret?
A legtöbb férfi sajnos elégedetlen férfiassága méretével. Azt hiszik, hogy túl puha és túl gyors. Persze ezért leginkább az irreális összehasonlítgatások a felelősek. Az átlagos pénisz 9, merevedett állapotban pedig 14 cm hosszú. Egy olyan asszony, aki a férfi eme nemes részét dédelgeti, becézgeti, minden férfi ideális szerelmi partnere.
Nem lelt vevőre egy állítólagosan Marilyn Monroe szereplésével készített szexfilm. A botrányos alkotás hitelessége mellett kétes bizonyítékok szólnak, így az árverés szervezője hosszú pereknek néz elébe.
Az internetre is felkerült az a film, amit sokan Marilyn Monroe pornófilmjének tartanak. Egy újonnan nyilvánosságra kerül FBI-dosszié tartalma is ezt erősíti meg. Los Angeles — Marilyn Monroe (†36) az örök szexszimbólum, Hollywood legnagyobb csillaga, minden férfi álma. Ki hitte volna, hogy az álomgyár első számú sztárja pornófilmmel kezdte a karrierjét? Vagy mégsem? A filmtörténet talán legnagyobb talánya marad az a pár éve előkerült, és állítólag 1948-ban készült felvétel, amelyen egy Monroe-ra kísértetiesen hasonlító nő létesít igen fantáziadús szexuális kapcsolatot egy ismeretlen férfival. Tovább a 
Tudta, hogy Friedrich Nietzsche, filozófus – nőgyűlölő, aki feltehetően sohasem találkozott az igazival – nem volt hajlandó egy szobában kettesben maradni egy nővel? Nietzsche feltűnő szégyenlősségét sokféleképpen magyarázhatjuk, ám minket ennél sokkal jobban érdekel, hogy napjaink férfiai mitől félnek, milyen elvárásaik, a hetedik mennyországot ígérő álmaik vannak. Emellett persze az sem közömbös, hogy mi minden lohasztja le a kedvüket. Arra keressük a választ, hogy ők mit akarnak valójában, s mi is jut mindebből a nőnek…