Számomra a közösségi oldalak, akár egy komédia, hisztériás röhögésben török ki lányok adatlapjait olvasgatva, vagy fényképeiket nézegetve. És nem azért mert humorosak, hanem mert már az illetlenség határáig buták. Rögtön hozzáteszem, hogy ez messze nem mindenkire vonatkozik, de a 16-25 éves korosztály komoly hányadára igen. Komolyan érdekel, mi jár a fejükben, amikor: Olyan magányos vagyok.
Senkihez sem vagyok hasonlítható – meg hasonló frázisokat írnak le magukról. Vagy komolyan azt hiszik, hogy Robert Pattinson elolvasva adatlapjukat belátja mennyire különlegesek, beléjük szeret és kiviszi őket Amerikába, ahol aztán szülnek egy rakás Edward Cullent, majd sokáig és boldogan élnek, végül egyszerre meghalnak… A teljes cikk itt olvasható.
Jó dolog a facebook, meg az iwiw, meg a többi közösségi portál, ahol meg lehet találni régi kedves ismerősöket.
Jó dolog a facebook, meg az iwiw, meg a többi közösségi portál, ahol meg lehet tudni könnyelműen kipakolt adatokat.
A masszőrhölgyek egy része a hirdetéseiben még az arcát is kitakartatja, ugyanakkor a fészbúkon közzéteszi ugyanazt a fotóját, arckitakarás nélkül, de bónuszképp odaírja a nevét, a lakcímét, a privát telefonszámát, sőt, a gyerekei nevét, az iskoláit, a munkahelyeit – és további érdekes adatnak ott van az ismerőseinek a névsora.
Drága masszőrhölgyek!
Soha nem tetszettek arra gondolni, hogy elég csak egy elmebeteg (van itt a neten belőlük bőven), aki rettenetesen haragszik, mert nem kapta meg azt, amiért odament.
Nem volt szabad gumi nélkül dugnia, meg sehogy sem, nem kapott orális kényeztetést, pedig szeretett volna, vagy nem tetszettek valóra váltani a legféltettebb erotikus vágyálmát, amire pedig évek óta készült: ő a ruhásszekrényben recskázott volna, miközben a masszőrhölgy odakint esőköpenyben énekli a székely himnuszt.
Egy ilyen alak véletlenül ráakad a neki csalódást okozott masszőrhölgy fotójára, azonnal megtudja a személyes adatait és máris kész a program a következő évre.
Lehet persze legyinteni, hogy á, én úgysem találkozom ilyenekkel, de tessenek elhinni: jobb az óvatosság.
Sokkal jobb!
Aki kiteszi a fotóit egy masszázsoldalra, soha nem tudhatja, hogy mikor ki és miért cuppan rá.
Ha egy masszőrhölgy erotikus szolgáltatást is nyújt, ezért a hirdetéseiben nem írja meg a nevét és a címét, miért gondolja, hogy ha ugyanezeket a közösségi oldalakra kipakolja, azt senki nem találja meg?
Pláne ha ismerősnek még meg is jelöli azokat a masszázsoldalakat, ahol hirdet, vagy valamikor hirdetett.
Hallottunk már olyat, hogy a masszőrhölgy ellen folyó bosszúhadjárat keretében kiplakátolták a netről kinyomtatott hirdetéseit a házban, ahol lakott, a boltban ahol vásárolt és elküldték a róla irkált sztorikat az ismerőseinek.
Ezt egy csalódott vendég csinálta.
Volt már olyan is, hogy tizenéves gyerek kapott levelet egy ismeretlen nénitől, hogy te, tudod anyukád miből ad neked vacsorát?
Ez pedig egy faképnél hagyott madám műve volt.
Összegezve:
ne tessenek a facebookra, meg az iwiwre kiírni a személyes adataikat, mert komoly baj lehet belőle.
A regisztrációkor meg ne tessenek beengedni a facebookot a postafiókjukba (megadni a postafiók jelszavát), mert a regisztráció működik enélkül is és facebook könyörtelenül és kitörölhetetlenül begyűjti onnan az összes ismerős mailcímét és utána ezeket spamelni (szemetelni) kezdni.
További bejegyzések a témában: Facebook, Myvip és iwiw ribancok – Erkölcstelen tinik a közösségi oldalakon – Közösségi portálon csajok pózolnak – MyVIP ribancok pózolnak – Myvip közösségi oldalon pózoló picsák – MyVIP villantós csajok – MyVIP és iWiW sunák – myVIP női felhasználók fotói – MyVIP tinipinák és őrült fazonok iWiW szubkultúra – Elkurvulnak a fiatalok
Felmérés készült a hazai közösségi oldalak és szolgáltatások használatáról. Nincs meglepetés. Az egyedülálló internetezők nemcsak többet chatelnek, de a közösségi oldalakon is aktívabbak – többek között ez derült ki a Kutató Centrum és a Masmi Hungary Piackutató Intézet közös, 1031 fő megkérdezésével készített felméréséből, mely a közösségi oldalak látogatóinak szokásai mellett azt is vizsgálta, mennyit chatelnek a magyar internetezők.
A közösségi oldalak egyre inkább beépülnek mindennapjainkba: a 18-64 év közötti internetezők 71 százaléka regisztrált tagja legalább egy ilyen szájtnak, igaz, csak 51 százalékuk látogatja azokat legalább havi rendszerességgel. A legaktívabb felhasználók a fiatalok: a 18-29 évesek 63 százaléka legalább havonta egyszer belép egy közösségi oldalra. Nem meglepő, hogy a netező egyedülállók is sűrűbben látogatják a hasonló honlapokat, közel kétharmaduk legalább havi rendszerességgel ellenőrzi felhasználói adatlapját (profilját), míg a párkapcsolatban élőknek csupán 45 százaléka teszi ezt. A hazánkban elérhető oldalak között egyértelmű az iWiW dominanciája. Nemcsak a legtöbb taggal rendelkezik – a 18-64 éves netezők 68 százaléka regisztrált felhasználó –, de a legaktívabb közösséggel is: a tagok közel 80 százaléka vallotta magát aktív felhasználónak. A második legtöbb taggal rendelkező közösségi oldal a myVIP, az internetezők egyharmada regisztrált erre a szolgáltatásra.A kutatásból az is kiderül, hogy az internetezők több mint 40 százaléka legalább havi rendszerességgel használ azonnali üzenetküldő szolgáltatásokat. A férfiak többet chatelnek: közel 45 százalékuk legalább havonta használja ezt a kommunikációs módot, míg a nőknél ugyanez az arány 39 százalék. A legaktívabb chatelők a 18-29 évesek és az egyedülállók. A legnépszerűbb chatprogramok a Windows Live Messenger (egykori MSN) és a Skype – míg előbbit hazánkban a 18-64 éves netezők 37 százaléka használja, addig utóbbit minden ötödik internetező.
A munkaadók, tanárok, ismerősök bárki megtalálhat (nyilván ha regisztrálva vagy). Sokan ebbe nem gondolnak bele, és erősen saját magát porig alázó bemutatkozókat írnak, amelyeken lehet, hogy még Jani, a szomszéd fiú vígan kacag, hiszen értelmi képességei korlátozottak, de Jolán, a HR-es már sírva zokog fel, nem beszélve az évek óta kínzó problémaként fel-felbukkanó születési névként megadott születési évekre.
A kedvenceim mégiscsak a képek. 2 perc alatt sikerült végigfuttatni csak az ismerőseim – vállalom – között 5 olyan embert és érdekes képüket, amelyeket mint leendő munkaadó nem feltétlenül díjaznék (hacsaknem Kovi volnék vagy valamelyik barátja). Nézzük ezek típushibáit.
Első delikvensünk nem rest, és vadul megvillantja dekoltázsát, és hozzá a nyuszis magazinból ellesett orális szexet imitáló szájtátást is hozzáteszi, hogy a hatás ne maradjon el.
A következő kislány nagyon elégedett lehetett aznap ezzel a bikinis összeállítással, rohant is a fürdőszobába megörökíteni kis testét. Dekorációs pluszok a köntös, és a dezodor művészi elhelyezése.
A fürdőszoba közkedvelt célpont, hiszen nyilvánvalóan ott leledzik legalább egy tükör, amiben kellő ideig csodálhatjuk magunkat, és a szülők sem nyitnak ránk, ha sokáig tartózkodunk benn. Ez a kislány vélhetőleg a dekoltázsával volt ekkor a legbüszkébb.
Evezzünk új vizekre, jöjjünk ki a fürdőszobából, a nappali/hálószoba is festői környezetet adhat egy ilyen pajzán fotózáshoz. Külön kiemelném az összhangot; fehér cicifix, fehér melltartó, fehér ruhák a szárítón.
Pinás képek: hát ez durva, már pornográfia. A myVIP és az iWiW is tele van fiatal csajokkal, akik mutogatják a nemi szervüket. Még ha pénzt kapnának érte…
Egy legkevésbé sem szép napon arra kellett rádöbbennem, hogy sorra hagynak el a barátaim. Azonnal végigszaladtam életem utolsó szakaszán, hogy mégis mit ronthattam el, de semmi, ugyanúgy történt most is minden, mint korábban (amin egyébként érdemes egy kicsit gondolkodni, ha már), szóval nem találtam az okot, miért lesznek hűtlenek hozzám egykori cimboráim. Persze nem drasztikus a folyamat, mert 405-ből 397 ismerős lett, de akkor is eltűnt nyolc fő a szájbertérben. Pontosabban: a szájbertérből. A barátok kimúlása ugyanis egyelőre csupán online, azon belül is az iWiW közösségi oldalt érintő jelenség. Körbekérdeztem a megmaradtakat, hogy tapasztalnak-e hasonlót. És igen, ez megy mindenkinél: fölkelnek reggel, gyanútlanul kattintanak a legnépszerűbb honi ismerőskereső portálra, aztán azon kapják magukat, hogy huss, már megint csappant a csapat. Pedig korábban az volt a jellemző, hogy naponta kellett visszaigazolni az újabb és újabb ismerősnek jelentkezőket; elegendő volt, ha hét osztállyal fölöttünk járt valaki, már nyomta is a jelölést.
Teljesen hagyományos módszerrel, e-mailben megkerestem néhány eltűntet, hogy mégis miért? Egyikük, nemrég házasodott ifjú hölgy féltékenységi okokból töröltetett („Kérlek, ne szólj a férjemnek, hogy írtam erről neked!”). De nem ez az általános, szerencsére, hanem hogy az egykoron lelkes iWiW-polgárok beleunnak a kapcsolati hálóba. Hogy néhány hónapnyi passzivitás után fölteszik maguknak a kérdést: minek találhasson meg bárki, ha legalább fél éve már én sem keresem magamat, magunkat a portálon? És már törlik is az adatlapot.
Ez is elég szomorú hír lenne az iWiW üzemeltetőinek, de van rosszabb. Az iWiW-hűtlenek között akad szép számmal, aki virtuális telephelyét egyszerűen átteszi a Facebookra. Elcsépelt igazság, hogy a divatnál semmi sem megy ki gyorsabban a divatból, de valami ilyesmi történik most a honi közösségépítő szájttal: míg korábban az volt a kúl, aki szinte csak aludni jött ki az internetes cimboraságból, most az lesz a menő, aki már nem itt, hanem ott építi a digitális közösséget.
De nem csak a divat ritkítja az iWiW-felhasználókat, mert a felszínesség vádjával korántsem illethető heavy userek is szorgalmasan kacsintgatnak kifelé a magyar netrészből. Sőt, mint általában, akaratlanul is ők voltak a mozgalom zászlóvivői, amikor az iWiW szolgáltatásaival elégedetlenkedve a maguk kis köreiben népszerűsíteni kezdték az alternatív lehetőségeket. Nemrég ugyanitt ünnepeltem az iWiW-et, amiért végre megnyitotta kapuit a külső fejlesztők előtt. Ám az öröm korainak bizonyult; mára egyértelmű lett, hogy a nyitás valójában a bezárkózás sajátos megvalósítása volt. Egyszerű példával élve: míg a nekem tetsző cikkeket, videókat kedvem szerint két kattintással megoszthatom a Facebookra, addig a magyar közösségi oldal nem fogad efféle alulról érkező tartalmakat, nehogy ily módon a tulajdonos által üzemeltetett egyéb médiafelületeknek kerekedjen konkurenciája. Rövid távon érthető, hosszú távon öngyilkos stratégia. Még egy iWiW-méretű képződmény esetében is. Iwiw szubkultúra itt (Hetivalasz)
Számomra a közösségi oldalak, akár egy komédia, hisztériás röhögésben török ki lányok adatlapjait olvasgatva, vagy fényképeiket nézegetve. És nem azért mert humorosak, hanem mert már az illetlenség határáig buták. Rögtön hozzáteszem, hogy ez messze nem mindenkire vonatkozik, de a 16-25 éves korosztály komoly hányadára igen. Komolyan érdekel, mi jár a fejükben, amikor: Olyan magányos vagyok.
