Szerző: Onkielegites
Időpont: 2013 A női magömlés bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Női magömlés, női orgazmus spricceléssel szex vagy önkelégítés közben. A nők is képesek rá, bármilyen meglepő. Nem mindenki, de a tapasztalatok szerint minimum a nők fele ha megfelelő erősségű orgazmust él át, akkor valamennyi mennyiségű átlátszó nedv távozik a húgycsövön át. A női nemi szervek tele vannak parányi, de igen szorgos mirigyekkel, amelyek több kevesebb nedvet termelnek.
Az ejakuláció a nőknél a G-pont izgatása által kiváltott orgazmuskor jöhet létre. Nem minden G-pont orgazmuskor követkekezik be. Bár hasonló a jelenség a magömléshez, mégsem lehet annak nevezni. A férfi ejakulációjakor a hímivarsejtek ürülnek, a nőknél viszont csak híg, vízszerű váladék távozik.
A G-pontról már mindenki hallott, viszont a nőknek csak körülbelül harmada találta meg. Ha te − még − nem találtad meg, nem kell kétségbeesni; van, akinek egyszerűen kevésbé érzékeny a terület. Szerencsére a nők sokféleképp el tudnak élvezni.
A női ejakuláció sokszor szinte karikatúraszerűen jelenik meg a pornófilmekben. Bár előfordulhat, de nem jellemző, hogy szőkőkútszerű spricc borítja el a falat (és a kamerát) orgazmus közben, ám ha mégis így történik, akkor sem kell megijedni: ilyen is van. Gyakoribb azonban, hogy néhány csepp vagy egy-két kávéskanálnyi folyadék jelenik meg a húgycső szájánál. Nagyon fontos tudni, hogy mindkét szélsőséges eset előfordulhat, és mindegyik természetes jelenség.
Sőt olyan is előfordulhat, hogy élvezésenként másként reagál a szervezeted. Aggodalomra csak akkor lehet ok, ha a nagy mennyiségű váladék azért jön létre, mert egyébként is gondjaid vannak a vizelet visszatartásával: ebben az esetben előfordulhat, hogy az erotikus izgalom hatására elenged a záróizom. Az sem titok, hogy akadnak nők, akiknél a squirt egyszerűen elmarad, ami nem baj, ugyanis a “kéjspricc” nem feltétele, csak esetleges velejárója az orgazmusnak.
Ha mégis megkeresnétek, akkor tudd, hogy szexuális izgatás hatására megduzzad, és benyúlva a hüvelybe a hasfal felőli oldalon kitapinthatóvá válik. A G-pont izgatására először csak vizelési ingert érezhetsz, majd ez csap át a gyönyör érzésébe, a mirigy megduzzad, ha pedig folytatódik az izgatás, akkor bekövetkezik az orgazmus, amit kísérhet a már fent említett ejakuláció.
A női magömlés egy esete között ők felelnek az izgalmi nedvek termeléséért is. A labor vizsgálatok szerint az orgazmuskor, a húgycsőből távozó nedv összetétele meglehetősen hasonló a férfiak prosztatája által termelt anyaggal, csak a fehér színt adó sperma nélkül. A legtöbben nem is tudják, hogy spriccelnek, mert a mennyisége kicsi, és nem erős sugárban távozik, csak folyik az orgazmuskor. Aki már olykor tapasztalt hasonlót könnyen összekeverheti a pisiléssel, és azt hiheti bepisilt. Erre elég kicsi az esély, mármint arra, hogy orgazmuskor pisiljen. És persze van aki erősebb sugárban, jól láthatóan spriccel, akár egy férfi. Az orgazmus ereje, és minősége alapvetően befolyásolja a mennyiséget, és a meglétét is. A megfigyelés szerint a G-pont ingerlése által elért orgazmus olyan erős, és mélyről jövő, hogy olyanoknál is megfigyelhető a spriccelés, akik nem is tudták, hogy erre képesek. Ezért ha megtaláltad a G-pontodat, és el is tudsz tőle élvezni, akár többször is, akkor ne hagyd parlagon a lehetőséget, hanem használd. Meglehetősen nagy az esélyed arra, hogy ha elsőre nem is, de több egymás utáni G-pont orgazmus után megtapasztalhatod te is. Persze garancia nincsen rá, hiszen ez is egy alkati kérdés, de elméletileg minden nő képes rá, hiszen a megfelelő szervek, és mirigyek mindegyikben megtalálhatóak. További fontos tudnivaló lehet, hogy az így kispriccelt/kifolyt nedved amelyet most az egyszerűség kedvéért, de tévesen(!!!) hívjunk az „ondódnak” ugyanazokkal a jellemzőkkel bír, mint a fiúk ondója.
Minden nő más, így neked is teljesen egyéni ízed, és illatod van ott lent is, de a fiúkra jellemző sós, édes, keserű íz bármelyike nálad is megjelenik. Neked is javaslom, hogy olykor kóstolj. Téged is érdekel , hogy a párod mit érez amikor a nyelvével kielégít, és amikor elélvezel bőven fog kapni belőled akkor is, ha éppen nem spriccelős az orgazmusod. Ezért olykor amikor önkielégítesz a nedves ujjadról vegyél íz mintát. Ez egyébként remek diagnosztikai eszköz is, mert ha orrfacsaró szagú fura anyagot tapasztalsz akkor meg se kóstold, hanem irány G-pont masszírozás az orvos, mert valamilyen folyásod van. A hüvelyed nedvei elárulják, hogy minden rendben van e, vagy sem.
Forrás: Szexpláza és Stanton Dowd Az önkielégítés gyakorlati kézikönyve. További fejezetek itt. Intim Center sex üzlet és webáruház szexualitásal kapcsolatos további cikkeket olvashatsz itt.
Szerző: Sex Shop
Időpont: 2013 Önkielégítésről lányoknak, hogyan kell maszturbálni bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Nagy valószínűséggel te is önkielégítesz, de legalábbis szeretnél, és érdekel a lehetőség. Benned is van tesztoszteron, igaz jóval kevesebb, de az ösztrogén hormon is erős nemi hormon. Te is igazi erotikával csordultig töltött ember vagy, mint a fiúk.
Próbáld ki most! Fél kézzel nyisd szét a szeméremajkaidat, a másik kezeddel pedig dörzsölgesd a csiklódat. A széthúzott szeméremajkak miatt a bőr megfeszül, így a kellemes érzés felerősödik.
Az éhség mértéke alkati kérdés, de erősen jelentkezik nálad is. Ha tehát nagyon kívánod a szexet, és gyötör a vágy, akkor nyugodtan önkielégíts, és csillapítsd! Hogyan kell maszturbálni? Fekve, állva, ülve, fantáziálgatva vagy sem, pornográf anyagokat olvasva vagy nézegetve, párnák, ujjaink, vibrátor használatával… Egyszóval mindegy, csak örömet okozzon. Itt nincs jó és nincs rossz – csak az számít, hogy minél jobban beindulj. Az orgazmus eléréséhez számos főbb zónára is koncentrálhatsz: a csiklóra, a hüvelyre, a G-pontra, az A-pontra és a húgycsőre… Az alábbi fogalmakkal ismerkedhetsz meg: a pont, anális, csikló, csiklóizgatók, g pont, gésagolyó, húgycső, lányoknak, maszti, maszturbálás, maszturbálok, menstruáció, nemi hormon, nemi vágy, női, női maszturbálás, nőknek, nyuszi vibrátor, önkielégítés, orgazmus, óvszer, sex, sikosító használata, szeméremajkak, szex, szexuális, szrelemgolyó, tesztoszteron, tesztoszteronszint, vibrátor, a téma folytatásaként a teljes cikket elolvasva itt.
Forrás: Szexpláza és Stanton Dowd Az önkielégítés gyakorlati kézikönyve. További fejezetek itt. Intim Center sex üzlet és webáruház szexualitásal kapcsolatos további cikkeket olvashatsz itt.
A trichomoniasis a világ talán leggyakoribb szexuális érintkezés útján terjedő betegsége. A kórokozó a húgy-ivarszervek élősködője, elsődleges megtelepedési helye nőkben a hüvely, férfiakban a prosztata.
A trichomoniasis nevű fertőzés kórokozója egy parazita, a Trichomonas vaginalis. A betegség a világ talán leggyakoribb szexuális érintkezés útján terjedő betegsége, esetenként azonban közös fürdőzés, közös használati tárgyak, például a törölköző is szerepet játszhatnak az átvitelben. Tovább a Tagi szexhírek oldalon lévő teljes cikkre
Mint a gyulladásokat általában, a hímvessző gyulladásait is a külvilágból bejutó kórokozók okozzák. Ezek az ép bőrön általában nem tudnak megtapadni, annál inkább szeretik a nedves és sérülékeny nyálkahártyákat. Ezért leggyakrabban a fityma, a makk, és a húgycső gyullad be. A fertőzés legtöbbször a nemi érintkezéskor következik be. Ugyancsak gyulladásos eredetű, de nem fertőzés következményeként alakul ki a hímvessző elgörbülését okozó Peyronie-féle betegség.
A fityma és a makk gyulladása (balanitisz) – Mi okozza a gyulladást?
Ha a kórokozók a külvilágból (fürdés) vagy a nemi érintkezéskor a fityma bőre alá kerülnek, ott a védett környezetben elszaporodhatnak és gyulladást okoznak. Ezt elősegíti a nyálkahártya berepedése, sérülése (például nemi élet során), tisztálkodási vagy higiénés hiányosságok, valamint a cukorbetegség.
A leggyakrabban a gombás fertőzés fordul elő. Ilyenkor a makk és a fityma belső részén nagy felületen, összefüggő vörös folt látható, ami sokszor érzékeny és viszket. A baktériumok által okozott gyulladás ritkábban fordul elő és hasonló tünetekkel jár. Súlyosabb esetekben gennyes váladékozást is okozhat. A fertőzések mellett előfordulnak kémiai irritáció okozta gyulladások, amelyet maró hatású szappannal való tisztálkodás okoz. Nem ritka az allergiás eredetű gyulladás sem, amelyet a tisztálkodószer, a fehérnemű vagy akár az óvszer is okozhat. Ilyenkor az egész nyálkahártya gyulladt, a fő tünet a viszketés, kórokozót kimutatni azonban nem lehet, és gennyes váladékozás sem fordul elő.
Milyen vizsgálatok szükségesek?
Súlyos vagy visszatérő gyulladás esetén ajánlatos urológushoz fordulni, mivel meg kell vizsgálni, nincs-e fitymaszűkület vagy fel nem ismert cukorbetegség. Vizeletvizsgálattal kell eldönteni, nem terjedt-e a gyulladás a húgycsőre vagy a prosztatára is. Mindig szükséges a nemi partner nőgyógyászati vizsgálata, mivel gyakori, hogy nála is hasonló, de tünetmentes fertőzés van jelen, s ezt szintén kezelni kell.
Hogyan lehet a gyulladást megelőzni?
Aki hajlamos a leírt gyulladásokra, kerülje a melegvizes fürdőket, a kádfürdőzést, inkább zuhanyozzon. Mivel a leggyakrabban előforduló gombás fityma- és makkgyulladás általában a szexuális partner kezeletlen hüvelygyulladása miatt jön létre, tehát megelőzhető a nők rendszeres nőgyógyászati ellenőrzésével és kezelésével. Az irritáció által keltett makkgyulladást megelőzhetjük, ha bőrbarát vegyhatású, kevés mesterséges aromát tartalmazó tisztálkodószereket alkalmazunk.
Allergiás gyulladás esetén kerüljük a kiváltó anyaggal való érintkezést.
Hogyan kezelhető a gyulladás?
Enyhébb esetben a kamillás vagy a rózsaszínűre higított hipermangános oldattal való helyi öblögetés segíthet. Gombás és bakteriális gyulladásnál orvosi javaslatra gombaellenes szer, illetve antibiotikumot tartalmazó kenőcsök alkalmazása jöhet szóba. Ha a húgycső is gyulladt, akkor nem elegendő a külső kezelés, hanem a kórokozókra ható gyógyszeres kezelés is szükséges. Fitymaszűkület esetén a rendszeresen visszatérő, gyakran hegesedést okozó gyulladásra a műtét jelenthet megoldást. Gyulladás esetén gyógyulásunk elősegítésére és a partner fertőzésének elkerülése érdekében szüneteltetni kell a nemi életet. Mindig kezelni kell a nemi partnert is, mert gyakran ő is — akár tünetmentesen is — fertőzött. A kezelés elmaradása esetén a fertőzés állandóan visszatér.
A húgycsőgyulladás – Mi okozza a húgycsőgyulladást?
A külvilágból a húgycsőbe került kórokozók itt kedvező körülményeket találnak szaporodásukhoz, ezért gyakran okoznak gyulladást. Gyermekeknél elsősorban a fitymaszűkület talaján kialakult gyulladás terjedhet rá a húgycsőre, ez azonban csak a nagyon elhanyagolt esetekben észlelhető. Sokkal gyakoribb, hogy a nemi élet megkezdését követően jön létre a húgycső fertőzése. Az esetek túlnyomó részében a közösülés során kerülnek a kórokozók a húgycsőbe, ritkábban elhanyagolt makkgyulladásról, esetleg fertőzött kézről. A Trichomonas nevű kórokozó meleg vízben is életképes, ezért a fürdővízzel is terjedhet. A leggyakoribb kórokozók a baktériumok, a legerősebb gyulladást, a trippert (gonorrhoea) a Gonococcus nevű baktérium okozza, de egyéb gennykeltők is előfordulnak. A nőknél gyakori gombás fertőzés mai tudásunk szerint nem terjed a férfi húgycsőre, csak a makkot és a fitymát betegíti meg. Ugyancsak gyulladást okozhat az egysejtűek közé tartozó, korábban már említett Trichomonas; és az utóbbi években felfedezett
Chlamydia is. Ezek a kórokozók átmenetet képeznek a vírusok és a baktériumok között, nemi úton terjednek, és enyhe panaszokat okozva sokáig észrevétlenek maradhatnak. Időközben súlyos elváltozásokat hoznak létre, amelyek elsők között szerepelnek a női meddőség okai között.
Melyek a húgycsőgyulladás tünetei?
A húgycső fertőződését követően néhány napon belül kialakuló gyulladás első tünete a húgycsőben vizeléskor jelentkező égő érzés. Ezt követi a húgycsőből való váladékozás, ami baktériumok esetén sárgás, trippernél sárgás-zöldes és kifejezetten bőséges. Chlamydia-fertőzésnél a váladék kevés, fehéres. A kórokozók nemi úton való terjedését gyakran megkönnyíti, hogy sok hölgy észre sem veszi a kisfokú gyulladást, vagy természetesnek veszi az enyhe folyást. A férfiak annál inkább felismerik a váladékozást, mivel a húgycsőből normálisan semmiféle váladék nem ürül. A másik panasz náluk is a húgycsőégés. Amennyiben ezt a betegséget nem kezdik el azonnal kezelni, akkor a folyamat ráterjedhet a prosztatára és prosztatagyulladást, illetve az ondózsinóron át a mellékherére is átterjedve magas lázzal és hereduzzanattal járó gyulladást hozhatnak létre.
A kezdetben bőségesebb húgycső-váladékozás a gyulladás idültté válásával csökken, és csak a reggeli vizelés előtt ürül a húgycsőből egy csepp, amit találóan „bonzsúr csepp”-nek nevez a szakzsargon. Ilyenkor már általában nem az idült húgycsőgyulladás, hanem a mellette kialakult prosztatagyulladás tünetei zavarják a beteg mindennapjait. A trippert követő súlyos, gennyes gyulladás következményeként — főleg a későn kezelt vagy kezeletlen esetekben — kialakulhat hegesedés, sőt a vizeletürítést akadályozó húgycsőszűkület is.
Milyen vizsgálatok szükségesek húgycsőgyulladás esetén?
Orvosi vizsgálattal sokszor jól látható a gyulladt húgycsőnyílás, a húgycsőből ürülő váladék mennyisége és színe. A mellékherék megtapintásával és a prosztata vizsgálatával kideríthető azok gyulladása is. A húgycsőből ürülő váladékot speciális festést követően, mikroszkóp alatt vizsgálva általában elkülöníthetők a kórokozók; különösen jól felismerhető a tripper kórokozója, a jellegzetes alakú Gonococcus, valamint az egysejtű Trichomonas.
A vizeletvizsgálat során, ha csak a vizelés kezdetén ürített adagban van genny, akkor csak a húgycső gyulladt; ha a prosztata „megnyomkodása” (prosztatamasszázs) után ürített vizeletben is láthatók gennysejtek, akkor a prosztata is gyulladt.
Ugyancsak a kórokozók kimutatására szolgáló eljárás a táptalajokon történő kitenyésztésük a húgycsőváladékból. Ennek során lehetőség van arra, hogy megvizsgálják milyen gyógyszerre érzékeny az adott kórokozó (rezisztencia vizsgálat), így a kezelés célzottan, az adott kórokozóra irányítható.
Hogyan lehet megelőzni a fertőzést?
Elsősorban az alkalmi partnerekkel való nemi élet elkerülése, illetve óvszer használata jelenti a megelőzést. A rendszeres nőgyógyászati ellenőrzés segít felismerni az enyhe tünetekkel járó fertőzést, ezáltal segít megelőzni a férfi partner fertőződését. A húgycsőgyulladásból kialakuló prosztatagyulladás és mellékhere-gyulladás megelőzhető, ha a fertőzést elég korán és megfelelően kezelik.
Milyen lehetőségek vannak a kezelésre?
Meg kell próbálni kimutatni a kórokozót és meghatározni azt a gyógyszert, amelyikre érzékeny. Ha a kórokozó pontos kimutatása valamilyen okból nem lehetséges, vagy a bakteriológiai vizsgálat még folyamatban van, akkor annak eredményéig olyan gyógyszert, vagy gyógyszerek kombinációját kell adni, ami várhatóan elpusztítja az adott betegséget leggyakrabban előidéző kórokozókat. Bakteriális és Chlamydia okozta gyulladás esetén antibiotikumok, Trichomonas esetén Klion alkalmazása szükséges.
Fontos szabály, hogy egyidejűleg meg kell vizsgálni és kezelni kell a nemi partnert is, ellenkező esetben a fertőződés oda-vissza terjed („ping-pong fertőzés”). A kezelést addig kell folytatni, amíg az ellenőrző vizsgálatok szerint a gyulladás mindkét félnél elmúlt.
Fontos a bőséges folyadékbevitel, hogy a gyógyszert tartalmazó vizelet átmossa a húgycsövet. Kerülni kell a meleg fürdőket, mivel a meleg fokozhatja a gyulladást. Ki kell iktatni az étrendünkből az erős fűszereket, mert ezek egy része a vizelettel kiürül és irritálja a húgycső nyálkahártyáját.
Összefoglalva: a húgycsőgyulladás gyakori és kellemetlen betegség. Jelentőségét az adja, hogy késői vagy nem megfelelő kezelése esetén szövődmények (prosztata és mellékhere-gyulladás) alakulhatnak ki, illetve nőknél meddőséget okozhat a fertőzés. Elsősorban a megelőzésre (biztonságos nemi partner, óvszer alkalmazása), valamint a párok korai kezelésére kell hangsúlyt fektetni.
Egyéb nemi úton terjedő fertőzések
A korábban leírt makk-, fityma- és húgycsőgyulladást is legtöbbször a nemi érintkezés kapcsán kialakuló fertőzés okozza. Ezeken kívül sajnos még számos nemi úton terjedő megbetegedés is előfordul (AIDS, hepatitisz stb.), könyvünk témájából adódóan azonban csak az urológiai eltérésekkel járó fertőzéseket említjük meg.
Lehet-e herpesz a nemi szerveken?
Sajnos előfordul, nem is ritkán, hogy a nemi élet során herpeszvírus fertőzi meg a nemi szerveket. Ilyenkor először apró hólyagok jelennek meg égő, viszkető érzés kíséretében, majd másnapra a hólyagok teteje felreped és kis felületes fekélyek (hámhiányok) jönnek létre, amelyek néhány nap alatt begyógyulnak. A leírt jelenségeket a lágyékhajlatban található nyirokcsomók átmeneti duzzanata és hőemelkedés kíséri. Az első fertőzés néha olyan heves tünetekkel jár, hogy kórházi ellátásra is szükség lehet. A fertőződést követően a vírusok az idegdúcokba “elbújnak”, ha azonban a szervezet ellenálló képessége valamilyen oknál fogva lecsökken, a vírusok aktiválódnak és a hímvesszőn újra hólyagokat, majd kis fekélyeket okoznak. A kiújulás lefolyása gyógyszeres kezeléssel néhány napra rövidíthető, de rendszeres visszatérése nem akadályozható meg. Két kiújulás között évekig tartó tünetmentes periódus is előfordul. Igen gyakori probléma, a becslések szerint csak az Egyesült Államokban 45 millióan szenvednek ilyen betegségben. A herpeszes fertőzés a férfiaknál a kellemetlenségen kívül nem okoz súlyosabb bajt. Nők esetében még nem teljesen tisztázott a vírus esetleges daganatkeltő, illetve magzatkárosító szerepe, ezért aktív gyulladás esetén a nemi élet mindenképpen kerülendő.
Az évszázadok óta rettegett betegség –A szifilisz
Az AIDS megjelenése előtt a szifilisz volt a legismertebb és legrettegettebb nemi úton terjedő betegség. A hagyomány szerint Kolumbusz tengerészei hurcolták be a kórt Európába, ahol aztán főleg a földközi-tengeri országokban terjedt el, a legnagyobb járványokat Franciaországban okozta. Innen ered népies elnevezése: Francia betegség (röviden: franc). Kórokozója a Treponema, a férfiak esetében a leggyakrabban a makkon vagy a fitymán keresztül jut be a szervezetbe. A behatolás helyén néhány nap múlva kemény tapintatú, kiemelkedő, fájdalmatlan fekély alakul ki, a lágyékhajlatban lévő nyirokcsomók duzzanatával. Ennek gyógyulását követően hosszabb tünetmentes időszak következik, majd testszerte bőrkiütések jelennek meg. Ha nem kezelik idejében, a szifilisz évtizedekig elhúzódhat, és a szervezet szinte valamennyi szervét súlyosan megbetegítheti
A prosztata a húgyhólyag és a végbél között elhelyezkedő mirigyes szerv. Körülöleli a húgycsövet, azt a vezetéket, amelyen keresztül a vizelet a húgyhólyagból a hímvesszőn keresztül kiürül. Szövettanilag simaizom sejtekből és mirigyhámból épül fel, melyet fibrozus tok vesz körül. A prosztata mirigyei tejszerű folyadékot termelnek. Szexuális aktus során az izmok összehúzódása ezt a folyadékot a húgycsőbe juttatja, ahol a spermiumokkal és egyéb váladékokkal keveredve létrejön az ondófolyadék. A prosztata a férfiak élete során számos változáson megy keresztül. Születéskor kb. borsónyi nagyságú. A gyermekkorban igen lassan növekszik, majd a serdülés időszakában hirtelen növekedésnek indul és a húszadik év táján eléri a normál felnőttre jellemző méretet és formát – leginkább egy szelídgesztenyére hasonlít. Negyven-ötven éves korig általában változatlan formájú, majd a legtöbb férfinál ismét növekedésnek indul. Ezt a folyamatot nevezzük benignus (jóindulatú) prosztata hiperplasiának, melynek hátterében a mirigyhám göbös jellegű szövet-újdonképződése áll.
A betegség típusai
A prosztata három leggyakoribb megbetegedése:
· Prosztatatúltengés (BPH)
· Prostatitis (a prosztata heveny vagy idült gyulladásos megbetegedése)
· Prosztatarák
Ezen betegségek mindegyike más-más módon érinti a prosztatát. A továbbiakban a jóindulatú prosztatahiperplasiát tárgyaljuk részletesen.
Lehetséges szövődmények és megelőzésük Az obstrukcióra utaló tünetek olyan súlyosabb állapotok jelei is lehetnek, melyek megfelelő kezelés hiányában a húgyhólyag illetve a vese károsodásához vezethetnek. Igen ritkán előfordul, hogy ilyenkor sürgős sebészeti beavatkozásra van szükség. A prosztata megnagyobbodásban szenvedő férfiak kisebb hányadánál a vizeletelvezető rendszer fertőzéses megbetegedése alakul ki. Hólyagköveket találtak azon férfiak 1-2 %-ánál, akiknél a prosztata túltengés miatt műtétet végeztek. Egyelőre nem ismert, hogy a prosztata-megnagyobbodásban szenvedő férfiaknál a prosztatarák kialakulásának veszélye fokozottabb-e, az eddigi ismeretek alapján azonban egyik betegségnek sincs hatása a másikra. Ezek a betegségek a prosztata különböző részeit érintik, a prosztata hiperplasia a prosztata belső területén fejlődik ki, míg a rák többnyire a külső zónában alakul ki. Az utóbbi tíz év vizsgálatai alapján a prosztata megnagyobbodás nem növeli a
prosztatarák rizikóját.
Rizikótényezők
Negyven éves kor előtt a férfiak mindössze 10 %-ánál található prosztata-megnagyobbodás, míg nyolcvan éves korra 80%-uknál fejlődik ki ez az állapot. A jóindulatú prosztatahiperplasia a férfiak leggyakoribb nem rákos szöveti szaporodása. Mintegy 14 millió férfi szenved prosztata megnagyobbodásban, de csupán kevesebb mint 5%-uk részesül megfelelő kezelésben. A betegség gyakrabban fordul elő az Egyesült Államokban és Európában, mint a világ többi részén, és gyakrabban érinti a házas férfiakat, mint az egyedülállókat, de ezen különbségeket eddig klinikai kísérletekkel nem bizonyították. Úgy tűnik, a betegség kialakulása szempontjából fokozott rizikót jelent, ha az egyén családjában már előfordult benignus prosztatahiperplasia. Egyéb rizikófaktorokra eddig még nem sikerült fényt deríteni.
Vizsgálatok
Rektális (végbélen keresztüli) betapintás
A megnagyobbodott prosztata a végbélen keresztül kitapintható. Ezzel a módszerrel meghatározható a prosztata nagysága. A vizsgálat segítséget jelenthet a prosztatarák, illetve a végbél izmaival kapcsolatos problémák kizárásában, amely betegségek hasonló tüneteket okozhatnak. Az orvos síkosított kesztyűs ujját a páciens végbelébe vezeti és kitapintja a prosztatát,
megállapítva annak nagyságát, felszíni eltéréseit, állagát és érzékenységét. A vizsgálat gyors és fájdalmatlan, de némelyeknek meglehetősen kényelmetlen és nem is teljesen megbízható, így semmiképp sem szolgál a prosztatarák megbízható diagnosztizálására. Mindazonáltal nagyon hasznos a prosztata méretének becslésében és segítséget nyújt a legmegfelelőbb terápia kiválasztásához.
AUA (Amerikai Urológus Társaság) tüneti index
A prosztata-megnagyobbodás mértéke nem feltétlenül áll arányban a panaszok súlyosságával. Jelentősen megnagyobbodott prosztata esetében is lehetnek minimális tünetek, és egy kevésbé túltengő prosztata is okozhat súlyos panaszokat. Az AUA tüneti index a betegek által elvégezhető teszt, amely a tünetek súlyosságának megítélésére szolgál és csakis arra. A teszt nem
használható a benignus prosztatahiperplasia diagnosztizálására.
Uroflowmetria
A húgyhólyag-obstrukció mértékének meghatározásához – ami egyik fontos oka a vizeletürítés zavarainak – a vizelet áramlási sebességét elektronikus úton határozzák meg. Ez a teszt az Uroflowmetria. A beteget felkérik, hogy vizeljen teljesen normálisan, majd ezt követően el kell mondania az orvosnak, hogy tapasztalt-e eltérést a szokásos vizeléséhez képest (A beteg zavartsága ugyanis erőlködést vagy vizelet-visszatartást is eredményezhet). Amennyiben volt eltérés, a tesztet meg kell ismételni. Az áramlási sebességet – a másodpercenként távozott vizelet mennyiségét – milliliterben adják meg. A legnagyobb áramlási sebességet (más néven Q max.) az obstrukció mértékének meghatározására használják. Emellett a terápia hatékonyságának objektív mérésére is alkalmas (minél nagyobb az értéke, annál jobb), bár nem szükségszerűen esik egybe a beteg saját értékelésével a tünetei súlyosságát illetően. A beteg korát számításba kell venni, mert idősebb korban az áramlási sebesség normálisan is csökken. Fontos megjegyezni, hogy a csökkent áramlási sebesség más urológia problémákat, így a húgycső betegségeit, más obstrukciókat, gyenge hólyagizomzatot is jelezhet, nemcsak jóindulatú prosztata hiperplasiát.
Egyéb tesztek
A legtöbb betegnél, függetlenül tüneteik súlyosságától, egyéb teszteket is elvégeznek, ezek azonban már nem diagnosztikus célt szolgálnak, hanem a megfelelő terápiás gyógymód kiválasztását, illetve egyéb betegségek kizárását segítik elő. Vizelés utáni maradék mennyiség meghatározása A vizelés után a húgyhólyagban maradó vizelet mennyiségét mérik meg ezzel a teszttel.
Amennyiben ez a mennyiség eléri a hólyag kapacitásának 25%-át, nagy valószínűséggel műtéti beavatkozás szükséges.
Vizeletvizsgálat
A vizeletvizsgálattal a fertőzés és a vér esetleges jelenlétét vizsgálják. Jóllehet a vizelet fertőzése fiatalokban ritka, igen gyakran fordul elő idősebb férfiaknál, különösen, ha jóindulatú prosztata hiperplasiában szenvednek. A prosztatagyulladás kizárására egy egyszerű, de 90%-os pontosságú vizsgálatot végeznek, ez az ún. Massage előtti és utáni teszt (Pre and Post Massage Test, PPMT). Ennek során két vizeletmintát vizsgálnak, amelyeket a prosztata massage előtt illetve után vesznek le. A vizeletvizsgálat segíthet a hólyagdaganat kizárásában is.
Szérum Kreatinin
Ennél a vizsgálatnál egy a vérben található anyagot, a szérum kreatinint határozzák meg, ami a veseproblémák kimutatására szolgál. A benignus prosztata hiperplasiás betegeknél átlagosan 13,6%-ban mutatható ki egyidejű vesebetegség is. (A tanulmányok 30 és 0,3% közötti értékeket találtak).
PSA teszt
Gyakran elvégzik a PSA tesztet is, amely a Prosztata Specifikus Antigén-szintjét határozza meg. Ezt a fehérjét a prosztata termeli, hogy az ondóváladékot folyékony állapotban tartsa. Ez a prosztatarák standard szűrővizsgálata, de jóindulatú prosztata hiperplasia gyanúja esetén is elvégzik. A teszt diagnosztikus értéke 70 év felett kérdéses, mert a prosztata-megnagyobbodás
maga is PSA emelkedést okoz. Emiatt egy újabb változatát, az ún szabad PSA szintet határozzák meg. Ennek értéke prosztatarák esetén alacsonyabb, benignus prosztata hiperplasiában magasabb. A jóindulatú prosztata hiperplasia bizonyos gyógymódjai, gyógyszeres kezelés illetve a húgycsőn keresztüli prosztataeltávolítás (TURP) csökkenthetik a PSA szintet, ezáltal elfedhetik egy esetleges párhuzamosan jelenlévő prosztatarák tüneteit, ha a teszt alacsony, vagy normális eredményt ad.
Azoknak a férfiaknak, akik kezeltetik prosztata megnagyobbodásukat és folyamatosan ellenőrzik PSA szintjüket, a kezelés előtt egy kiindulási PSA szint meghatározást kell elvégeztetniük, majd 6-12 havonta megismételni azt.
Képalkotó eljárások
Uretrocisztoszkópiát elsősorban akkor végeznek a jóindulatú prosztata hiperplasiás betegnél, ha sebészeti beavatkozás vált szükségessé, vagy ha egyéb vizeletrendszeri probléma is felmerült, pl. véres vizelet, vizeletfertőzés, hólyagrák, sérülés. Ennél a vizsgálatnál egy hajlékony vagy merev száloptikás csövet (endoszkópot) vezetnek a húgycsőbe, ezáltal az orvos láthatja a vizeletelvezető rendszer alsó részeit. Számos probléma jelenlétét állapíthatja meg ezáltal, beleértve a prosztata-megnagyobbodást, a húgycső vagy a hólyagnyak obstrukcióját, fejlődési rendellenességeket, hólyagköveket. A beavatkozás nem kockázatmentes. Ritkán előfordulhat az érzéstelenítőszer által kiváltott allergia, fertőzés, vérzés, vizelet retenció. Alkalmanként egy röntgenvizsgálatot, az intravénás pyelogramot is elvégzik, a vizeletrendszer obstrukciójának, elzáródásának meghatározására. A röntgenvizsgálatok és egyéb képalkotó eljárások mint pl. az ultrahang vizsgálat, nem ajánlott a benignus prosztata hiperplasia diagnosztizálására, hacsak egyéb probléma miatt nem kell ezeket elvégezni. A képalkotó eljárások, különösen az ultrahangos vizsgálat, ami pontos képet ad a prosztata méretéről és alakjáról, a sebészi beavatkozás megtervezéséhez, illetve a kezelés módjának meghatározásához nyújtanak segítséget.
Watchful Waiting (Óvatos várakozás)
Azokat a betegeket, akiknél a prosztata-megnagyobbodásnak nincsenek, vagy csak enyhe tünetei vannak (AUA index kevesebb mint 7), rektális betapintással vagy egyéb diagnosztikus teszttel évente ellenőrizni kell. Enyhe tünetek esetében 85%, közepes tünetek esetén 60% az esélye annak, hogy a jóindulatú prosztata hiperplasia kezelés nélkül sem rosszabbodik tovább, sőt néhány betegnél a tünetek még csökkenhetnek is. Egy négyéves vizsgálat során a súlyos tünetekkel bíró betegek 20%-a számolt be javulásról. A többiek vagy együtt éltek a tünetekkel, vagy kezelésre jelentkeztek. Sajnos egyelőre kevés adat áll rendelkezésre arról, hogyan befolyásolja hosszútávon a kezeletlen benignus prosztata hiperplasia a vizeletelvezető rendszert. A krónikus obstrukció okozhat valamiféle hólyagkárosodást, azonban jelenleg nincs bevált módszer annak meghatározására, hogy
súlyosabb problémák kinél fognak bekövetkezni.
Női magömlés, női orgazmus spricceléssel szex vagy önkelégítés közben. A nők is képesek rá, bármilyen meglepő. Nem mindenki, de a tapasztalatok szerint minimum a nők fele ha megfelelő erősségű orgazmust él át, akkor valamennyi mennyiségű átlátszó nedv távozik a húgycsövön át. A női nemi szervek tele vannak parányi, de igen szorgos mirigyekkel, amelyek több kevesebb nedvet termelnek.
A hímvessző gyulladásos betegségei
A prosztata a húgyhólyag és a végbél között elhelyezkedő mirigyes szerv. Körülöleli a húgycsövet, azt a vezetéket, amelyen keresztül a vizelet a húgyhólyagból a hímvesszőn keresztül kiürül. Szövettanilag simaizom sejtekből és mirigyhámból épül fel, melyet fibrozus tok vesz körül. A prosztata mirigyei tejszerű folyadékot termelnek. Szexuális aktus során az izmok összehúzódása ezt a folyadékot a húgycsőbe juttatja, ahol a spermiumokkal és egyéb váladékokkal keveredve létrejön az ondófolyadék. A prosztata a férfiak élete során számos változáson megy keresztül. Születéskor kb. borsónyi nagyságú. A gyermekkorban igen lassan növekszik, majd a serdülés időszakában hirtelen növekedésnek indul és a húszadik év táján eléri a normál felnőttre jellemző méretet és formát – leginkább egy szelídgesztenyére hasonlít. Negyven-ötven éves korig általában változatlan formájú, majd a legtöbb férfinál ismét növekedésnek indul. Ezt a folyamatot nevezzük benignus (jóindulatú) prosztata hiperplasiának, melynek hátterében a mirigyhám göbös jellegű szövet-újdonképződése áll.