Ez is egy olyan problémakör, amelyről senki sem beszél szívesen, különösen nem a katolikus egyházban. Pedig tény, hogy minden mai keresztény közösségben vannak „meleg „papok, s a gondjaik nagyon is élők. Statisztikák a dolgok természetéből kifolyólag ritkán készülnek, ám amelyek már vannak, igencsak elgondolkodtatóak. Különösen most, amikor a papok, lelkészek között is terjed az AIDS, és közülük sokan egyházuk támogatására szorulnak emiatt.
Egy 1985-ben megjelent, 1500 pap körében végzett amerikai felmérés szerint az USA 57 ezer katolikus papjának 20%-a homoszexuális, akiknek fele aktívan „tevékenykedik” is ez irányban. Abban mindenki meggyezik, hogy 1985 óta számuk biztosan növekedett. Nemcsak a katolikus egyház számára kínos a dolog. A protestánsoknál a lelkészeknek feleségük van, de a homoszexuálisok aránya köztük sem kisebb.
Ráadásul vannak olyan egyházak az angolszász világban, amelyek éppenséggel hivalkodnak azzal, hogy nem utasítják el a homoszexuális jelölteket. Az episzkopális egyház püspökei egyenesen példa értékűnek tartják saját viselkedésüket, azt, hogy érvényesítik a „mindenki egyenlő” elvét.
Az európai felvilágosultabb egyházakban is titkolniuk kell a papoknak magánéletük e részét. Nagy-Britanniában egy Keresztény Homoszexuálisok nevű mozgalom is létezik. A felmérések – inkább becslések szerint – az anglikán egyház lelkészeinek legalább egyharmada tartozik tagjai közé. Titkolniuk kell hajlamaikat, ha azt akarják, hogy egyházon belüli előmenetelük „normális” legyen.
A presbiteriánus egyház, csakúgy mint a lutheránusok és metodisták, mereven elzárkóznak homoszexuális személyek pappá szentelése elől. Természetesen a már pappá, lelkésszé szenteltek később kiderülő hajlamai ellen nem sokat tehetnek.
A leginkább keménynek a katolikus egyház és különösen a Vatikán mutatkozik: ha valahol vita keletkezik a tárgyban, a vatikáni illetékesek értésére adják a „másik oldalnak”, hogy még a véleményét sem nyilváníthatja ki. A római főpapok és teoretikusok kereken kifejezett álláspontja szerint „a homoszexuális hajlam már önmagában is betegség jele.”
Akadnak ma olyan egyházpszichológusok, sőt kánoni jogászok is, akik szerint a homoszexualitás ma a legnagyobb és legveszélyesebb probléma, amellyel az egyházaknak szembe kell nézniük. Eddig úgy tűnik, hogy mindenkit kielégítő megoldást aligha fognak kitalálni. (Nemere István) – Templomban szopott a homoszexuális pap – A meleg pap 80 ezret ajánlott a szexért
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Az egri érsek felmentette a papi szolgálat alól a jászberényi plébánost, akit egy melegpornós férfi vádolt meg homoszexualitással a Blikkben. A férfi azt állította, többször létesített szexuális kapcsolatot a pappal, de Hórvölgyi László nem akarta kifizetni a szolgáltatásait. Botrányokozás miatt a papi szolgálat gyakorlása alól felfüggesztette az Egri Főegyházmegye Hórvölgyi László jászberényi plébánost – jelentette be Ficzek László, az érseki iroda igazgatója. A rövid közlemény nem tér ki arra, hogy a pap milyen elítélendő cselekedete miatt hozták meg ezt a döntést, de sajtóhírek szerint homoszexuális kapcsolatot folytatott egy pornószínésszel. Az ügyhöz magyarázatul szolgálhat a Blikk hétfői és keddi, valamint a Szolnokon megjelenő Új Néplap keddi írása. Fotó Blikk: homoszexuális pornószínész a plébánia bejáratánál. Tovább a
Faludy Fanny hamarosan kanadai stábbal filmet forgat költőóriás férjéről. A szexualitásról nyíltan valló özveggyel készülő alkotást a Cannes-i filmfesztiválra is nevezik, itthon viszont nem kerül bemutatásra. A filmből kiderül: a költő 36 évig bensőséges szexuális, szerelmi viszonyban élt együtt a balettművész Eric Johnssonnal.
A japán erotikus mangák és animék egyedülállóak a maguk nemében, mivel először a japánoknak jutott eszébe, hogy pornográfiát képregénybe és rajzfilmbe vigyenek át. Ennek köszönhetően a rossznyelvű népek természetesen azonnal elkezdték híresztelni a japánok perverzióit, és ferde hajlamaikat, illetve megkezdődött az anime és manga „pornó” megbélyegzése. Emiatt az animerajongók oldalai általában félve kerülik az erotikus töltetű sorozatokat, hiszen „rossz fényt vetnek” a japán popkultúrára, de nézzük meg egy kicsit közelebbről ezt az egyesek számára oly kényes témát.
A transzevesztiták megjelenítése az említett módon igen kétélű dolog. Az ő jelenlétük ebben a formában azt sugallja, hogy a transzvesztiták minden esetben homoszexuálisok, pedig ez nincs így. Ennek megértéséhez nézzük meg, hogy ki is a transzvesztita, ki a transszexuális, és ez milyen viszonyban van a homoszexualitással és a biszexualitással.