A magyar Bridget Jones naplója is felkerült az Indavideó Filmre, és a Hajdu Szabolcs-életmű is gyarapodott: a Félálom és a Fehér tenyér után itt az Off Hollywood. Az Antarktisz operatőre lecserélte a jégtáblákat Mauritius pálmafáira.
A film: Egy deréktól lefelé megbénult háborús veterán a távoli Pandorára utazik. A bolygó lakói, a Na’vik az emberhez hasonló faj – de nyelvük és kultúrájuk felfoghatatlanul különbözik a miénktől. Ebben a gyönyörű és halálos veszélyeket rejtő világban a földieknek nagyon nagy árat kell fizetniük a túlélésért. De nagyon nagy lehetőséghez is jutnak: a régi agyuk megőrzésével új testet ölthetnek, és az új testben, egy idegen lény szemével figyelhetik magukat és a körülöttük lévő felfoghatatlan, vad világot. A veterán azonban más céllal érkezett. Az új test új, titkos feladatot is jelent számára, amit mindenáron végre kell hajtania.
Zoe Saldana: A nevét tavaly ilyenkor talán csak az igazi mozi fanatikusok tudták beazonosítani, mára azonban az egyik legnagyobb sztárrá vált. 2009-ben kétségkívül az egzotikus szépségű színésznő lett az esztendő nagy befutója. A dominikai gyökerekkel rendelkező színésznő az angolt és a spanyolt is anyanyelvként beszéli. A New York városbeli Queensben nevelkedett, de amikor apja autóbalesetben elhunyt, anyjával visszaköltözött a Dominikai Köztársaságba. Nyolc éves volt mikor elhatározta, hogy színésznő lesz.
Az ezredfordulón indult pályafutása a Rivaldafényben című alkotással. 2003-ban láthattuk őt a A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka-ban, majd egy évvel később Tom Hanks mellett a Terminálban. 2008 egyik legjobb krimijében a Nyolc tanúban alakított nagyot. 2009 pedig az igazi ˝sztárrá válás˝ éve volt. Hisz előbb a Star Trekben alakíthatta Uhura-t, majd az Avatarban mutatta meg igazi színészi képességeit. Utóbbiban a CGI technológia révén ˝csak˝ digitális változata volt látható. Ám a 3D-s animációt róla mintázták, valamint minden mozdulatát is el kellett játszania ahhoz, hogy elkészülhessen a filmes grafika. Zoe Saldana karrierje tehát eddigi csúcsára érkezett, ám sokak szerint a 31 éves színésznőre a jövőben várnak csak az igazán nagy szerepek. Már befejezték a Takers című akció-krimit, amelyben Hayden Christensen, Paul Walker és Matt Dillon lesznek a partnerei. Az amerikai bemutatóra jövő év február 26-áig kell már csak várni.
További négy filmje van előkészületi státuszban. A Burnig Palmsban Zoe mellett Lake Bell és Shannen Doherty is látható lesz majd. Jelenleg a The Losers jár a legelőrébb, hisz már a zömét leforgatták a várhatóan 2010. április 9-én debütáló kalandfilmnek, amelyben Saldana Chris Evans és Jeffrey Dean Morgan mellett szerepel. A Death at a Funeral címet viselő vígjátékban a műfaj olyan nagyágyúival szerepel majd együtt, mint Luke Wilson, Martin Lawrence, Danny Glover, Chris Rock és James Marsden.
Emellett J.J. Abrams máris elkezdte tervezni a Star Trek folytatását is. Amely az előzményeket igyekszik majd megértetni. Saldana marad tehát továbbra is Uhura, Chris Pine Kirk, Zachary Quinto pedig Spock kapitány. A bemutatóról egyelőre annyit lehet tudni, hogy 2011 közepére tervezik. Tovább a film bemutatójára és a cikk folytatására
Az 56-os témájú magyar filmekből nem sül ki semmi szaftos, hagyományosan elkomolykodják a témát. Pedig ki más lehetne az igazi hősünk, mint a mindenre kész Pesti Csaj és a virgonc farkú Pesti Srác? De ne álmodozzunk tovább hiába, íme, mi izgatta föl a legjobban a magyar filmeseket a forradalomban. Arcszex a Szerencsés Dánielben Irtó jó lehetett szűz fiúnak lenni 1956-ban, a magyar filmekből ugyanis az szűrhető le, hogy akkor, pár nap leforgása alatt egyszerűen mindenki elvesztette: Sándor Pál 1983-as művében a 16 éves Dániel is, sajnos – vagy szerencsére? – a legklasszikusabb magyarfilmes arcszexuálás keretében teszi. Ez irtó izgató vagy pont annyira felkavaró, mint Apró Antal? Tovább a többi forradalmi szexjelenetre
Forró pillanatoknak lehetünk majd tanúi 2010-ben, amikor a mozikba kerül majd a The Runaways című film. Ebben láthatjuk majd Kristen Stewart és Dakota Fanning közös szex jelenetét. A forgatás szemtanúi még mindig ámuldoznak! A The Runaways film egyre izgalmasabbnak ígérkezik. Ez a mozi az egykori, szintén erre a névre hallgató, amerikai lány rock banda életét meséli el. Nem volt hosszú életű a zenekar, és a tagok is rendszeresen cserélődtek, mégis valami meghatározót hagytak maguk után.
Jelenleg még mindig zajlanak a forgatások, ahol mindig érdekes pletykák látnak napvilágot. Az egyik főszereplő Kristen Stewart lesz, akit az Alkonyatból ismerhetnek a filmrajongók. Ott egy átlagos, kicsit ügyetlen lányt alakít, aki beleszeret a szívdöglesztő vámpírfiúba. Őt Robert Pattinson alakítja.
A The Runaways-nek nem Kristen az egyetlen főszereplője, ott van még mellette Dakota Fanning is. Biztosan sokan ismerik a fiatal tini színészt, aki már egészen gyerekkora óta játszik híres mozikban. Láthattuk őt a Nevem Samben, a Nagydumás kiscsajokban, A tűzben edzett férfiben, a Bújócskában, vagy a Világok harcában. Ezeken kívül még rengeteg filmben tűnt fel, s még többen fog szerepelni, ennek ellenére, meglepő lehet, de még mindig csak tizenöt éves.
A leszbikus jelenet
Míg Dakota Fanning a zenekar billentyűsét alakítja, addig Kristen az énekes/gitárost. A forgatásokban nagy segítségükre van Joan Jett, akit Kristen alakít. Pár hete leforgattak a két színésznővel egy leszbikus jelenetet egy hotel szobában. A jelenlévők szerint nagyon forró volt a hangulat. Ennek ellenére a fiatal Dakota Fanning nem hisztizett, hanem profi színésznőként, beleéléssel hozta a karakterét.
Nagyon jó barátok, még a Twilight – New Moon forgatása alatt találkoztak először, ami az Alkonyatnak a második epizódja. A film majd novemberben fog a mozikba kerülni. „Mindketten nagyon kényelmesen, és magabiztosan mozognak egymás társaságában, de ez akkor is egy új dolog volt a számukra.” – mesélte egy forrás, aki jelen volt a szexjelenet forgatásán. Az biztos, hogy merőben új volt mindkettőnek, hiszen egyikük sem a saját neméhez vonzódik. Furcsa is lehetett nekik, hogy a barátnőjükkel kellet a szext imitálniuk.
Izgató képsorok
Egy forrás szerint nagyon meg fognak majd lepődni Kristen rajongói. Állítólag a leszbikus jelenet forgatása alatt a The Runaways egykori énekese, Joan Jett kívánsága volt, hogy Kristen ne csak Dakota Fanning-gel csókolózzon, hanem Alessandra Torresani-vel és Stella Maeve-vel is. A filmet már mindenki nagyon várja, de arra még egy kicsit várni is kell, mert még a forgatásnak sincsen vége
46 éves Lisa Rinna amerikai színésznő, aki bepofozta magát a filmesek közé. Az olasz ősökkel is dicsekvő színésznő egy videoklip szereplőjeként hívta fel magára a figyelmet 22 éves korában, s olyan nagy átéléssel pofozta fel egy autóban a sárga harisnyás combját simogató rockzenészt, hogy egyúttal bepofozta magát a köztudatba.
A tévések apróbb szerepekre szerződtették, majd Aaron Spelling producer meghívta a Melrose Place című sorozatba. A hozzánk is eljutott produkció világsikere mindenkit híressé tett, aki a sorozat közelébe került, úgyhogy Lisa is sztár lett. Elárasztották szerepekkel, tévéshow-kba hívták, még műsorokat is vezetett. Nem utolsósorban vetkőzött. Mindig annyira, amennyire kérték, a fehérnemű reklámokhoz szexis bugyiba és melltartóba, de például a Playboyban teljesen meztelenül volt látható. Ekkor már férjes asszony volt, Harry Hamlin színész felesége, és hathónapos terhesen állt a nyuszis magazin fotósának gépe elé. Azóta két szép gyereket szült, de az anyaság nemhogy rontott volna az alakján, most vonzóbb, mint valaha. Némi sebészi beavatkozás ugyan látszik rajta, de a súlya évek óta nem változik.
A Playboy tulajdonosa, Hugh Hefner is elámult Lisa szépségén, és tizenöt év múltán ismét felkérte egy fotósorozatra, a színésznő pedig szívesen vállalta, s így Lisa bájait a magazin idei májusi számában ismét megcsodálhatták. Férjét – akivel most is boldogan élnek – egyáltalán nem zavarta asszonykájának meztelenkedése, sőt, büszke rá, hogy ilyen remekül tartja magát. „Mellette én sem hagyhatom el magam, a harmadik sört már fel se hörpintem” kesergett egy kicsit. – írja a Stop.
Ne gondolják, hogy a filmvilág rá van állva a szexualitásra, csak hát ilyenek a rendezők. Rá vannak állva a szexualitásra. S ha a rendező még ázsiai is, akkor egy szemernyit sem kell ezen csodálkozni: ott ez így szokás. Ázsiában már akkor volt szexkultúra, amikor errefelé a vizet alig fedezték fel a fürdése. Apropó víz. A tajvani Ming-liang Tsai filmrendezõ népszerûsége megoszlik, a filmes elit ennek ellenére ünnepli. Legújabbja a Huncut felhõcske címû, amelynek központi motívuma a víz. Meg a szex. Tajvan. Nyári szárazság. Hõguta. Vízhiány. A szomjúság gyötrõ, mindenkit dinnyelé ivására buzdítanak. A szomjúság szimbolikus. Az egymás mellett élõ, de egymással kommunikálni képtelen nagyvárosi emberek magányáról beszél.
A sztori az, hogy az egyik szereplõ Shiang-Chy közmosdók vizét lopja, a másik, Hsiao-Kang háztetõk csatornáiban fürdõzik. Összetalálkoznak újra, mert már elõtte is egyszer. A fiú azóta pornószínész, a lány nem. S nem tudja, hogy a fiú az. Persze, egymásba szeretnek, viszont a fiút a munkaköri kötelesség egy másik leányzóhoz is irányítja. A Huncut felhõcske, ha lehet hinni ítészeinek, kreatív szexszel megszórt komikus szerelmi dráma és színes, mint egy musical. Berlinben díjazták! Ha szárazság és vízhiány van, az emberek pótmegoldásokhoz folyamodnak: az ásványvíznél is olcsóbb görögdinnyelevet isznak víz helyett, ásványvízzel mosdanak vagy vízgyűjtő csatornákban fürdőznek. Tsai Ming-liang filmjének figurái ennek megfelelően nemcsak hétköznapi szükségleteiket, de érzelmi életüket is pótlékokon keresztül élik (például dinnyével közösülnek vagy – képletesen legalábbis – dinnyét hoznak világra gyermek helyett). Ezt jelképezve a filmben a görögdinnye igen sokoldalú felhasználási módozatai jelennek meg: hol mint szomjoltó ital, hol mint szexuális segédeszköz (sőt mint nőinemiszerv-pótlék), hol mint magzat és újszülött funkcionál, de adandó alkalommal a főhős sisakként használja a dinnye héját. A dinnyemotívumhoz hasonlóan a címben jelzett felhő is végigvonul a filmen: a nagyvárosi elidegenedést tárgyaló mű hősei felhőkként úsznak el egymás mellett, kapcsolatuk illékony, légnemű, szinte alig súrolják egymást. A filmet formailag is végigkísérik a felhőmotívumok a hősök szobájának plafonján látható felhőktől kezdve az olajba téve egy pillanat alatt megdagadó hófehér tésztáig, ám a szimbólum a vége főcím alatt hallható szerelmes dalban teljesedik ki (amikor a földtől felhőként való elemelkedésről énekelnek). Mindez egyértelmű jele annak, hogy a kommunikáció képtelenségéről szóló filmet óvatos love storyként is felfoghatjuk. A két ember – a neurotizált nő (aki vélhetően antidepresszánst szed és retteg, ha beszállnak mellé a liftbe) és a pornószínészként dolgozó férfi – kapcsolata a két párhuzamos történetszál találkozása után ráérősen, de határozottan fejlődni kezd. Ez a fokról fokra való közeledés talán az egyetlen emberi kapcsolat mindkettejük életében. Mivel a filmben a tévéadást és a zenés-táncos betéteket leszámítva szinte egy szó sem hangzik el, ez a viszony sem a dialógus, hanem az apró gesztusok segítségével alakul. A két főalak nem beszél egymással, helyette mozdulataik és tetteik árulkodnak érzelmeikről. A film során úgy tűnik, a fiú az, aki sorozatosan gesztusokat tesz: kivájja a lány aszfaltba ragadt kulcsát, megpróbálja felnyitni beragadt bőröndjét, úgy tesz, mintha jóízűen megitta volna a lánytól kapott dinnyelevet, a lány lábujjai közé teszi cigarettáját, és onnan szívja el stb. Ezen visszafogott, minimális kis intimitások során a fiatalok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, már-már úgy viselkednek, mint egy szerelmespár (tésztafőzés, közös kaland a konyhában, majd a furcsa mód az Annie Hallt idéző rákvadászat). Mindezek ellenére többször látjuk őket úgy, hogy a képmező két ellenkező szélén állnak, s fal választja el őket egymástól. Úgy tűnik, az utolsó jelenetben meglehetősen bizarr módon végre egymáséi lesznek. Arról, hogy ez a sokat vitatott jelenet milyen fontos, mi sem árulkodik jobban, mint hogy ebben található talán az egyetlen hangsúlyos premier plán: a kitartott közeli a lány arcát mutatja, szájában a fiú nemi szervével. Ám a fal továbbra is ott van köztük, hiszen a felláció egy rácsos ablakon keresztül történik.
Senkit nem áltatunk azzal, hogy a rendező nem teszi ismét próbára nézőit: kitartó rajongóinak sok mindenre nyitottnak kell lenniük, hiszen Tsai már a második jelenetben sokkol (a félbevágott dinnyén keresztül szeretkező pár), majd további polgárpukkasztó állomások (például egészen közelről mutatott önkielégítés) után a kínzóan gyötrelmes utolsó 25 percben homoszexuális incesztus helyett ezúttal hullagyalázást és kemény pornót láthatunk. A rendező ismét az ellentétekre épít, és A lyukban már alkalmazott megoldást használja (a film cselekményét csillogó-villogó, vidám és látványos zenés-táncos jelenetek szakítják meg, melyek tematikailag kapcsolódnak, ám stílusukban és hangulatukban erőteljesen kilógnak a mű szövetéből). A musicalbetéteket leszámítva hosszú, statikus, kameramozgás nélküli beállításokat kapunk eseménytelen képsorokkal – a sivár és monoton látottak hatására az eseményeknek a fejünkben kell megtörténniük.
A Bazi nagy filmnek már a huszadik percében nem értettük, miért volt ilyen nagylelkű a Rotten Tomatoes azzal a két százalékos értékeléssel, amivel minden idők tizenharmadik legrosszabb filmje lett.
A paródia nehéz műfaj, mert nem elég hülyét csinálni önmagukból és a kigúnyolt filmekből, hanem egy kis pluszt is hozzá kell adni, mint a Csupasz pisztolyban vagy az Airplane-ben. Itt a hozzáadott érték a fingás szabadságmetaforaként való használata: ugyanis olyan szabadon és boldogan eregetnek a filmben, ahogy azt egy babkonzervgyárban vagy egy szupertoleráns haveri közösségben képzeljük. Úgy tűnik, ez kell ahhoz, hogy húsz millió dollárt keressenek egy húszmilliós filmen.
A Bazi nagy filmben azokat a nagy költségvetésű, több epizódot megélt filmeket vették elő, amikben inkább a dráma és a kaland dominál, de a végterméken a forgatókönyvet felesleges sznoboskodás számonkérni, mert sok sikeres mozifilmből gyúrtak össze valamit, aminek legalább másfél órára össze kellene tartania az öncélú poénkodást.
A legfontosabb hivatkozások egyébként segítenek a történet elakadó pontjain továbblendíteni a filmet: a főszereplőink árvák, egyik a Da Vinci-kód magára hagyott kutatónője, a másik a Nacho Libréből került ide, a szőke srác az X-Menből érkezett, míg a fekete nő a Kígyók a fedélzetenből. Kész a csapat. A Bazi nagy filmet egyébként a Narnia krónikái világa és küldetése határozza meg, még akkor is, ha a Charlie és a csokigyár arany csokija kell hozzá, hogy összegyűljenek. A perverz, szexuálisan labilis kannibál Willy Wonka egyébként most emberi testrészekből készíti az édességet, például egyikük heréjéből mogyorós csokit, másikuk szívéből bonbont.
A filmben fontosabb szerepet kap a Karib-tenger kalózai részeges kapitánya és Harry Potter is, de a háborút csak a Távkapcs képes megoldani.
A bonyodalmaknak itt még nincs vége. Mivel egyik hősnőnk egy szekrénybe menekül (Narnia krónikái), egy másik világban találják magukat, ahol egy félig ember, félig kecske vezeti őket, aki lesmárol egy hódot. (Hogy miért is? Mert az vicces?) De ha már itt vannak hőseink, akkor megmentik a hófödte világot a Fehét Dögtöl (eredetiben White Bitch). A rendező színészvezetése csodálatos volt, a szereplők tökéletesen hozták azt, amit elvártak tőlük: kreatív grimaszokat a különböző fingásoknál és a sugárban hányásnál. Az eredeti angol szöveg sem túl humoros, de a magyar fordítók igyekeztek még viccesebbek lenni, és mindenhova betuszakoltak valami kegyetlen poént, amikből szemezgettünk: „Lepattintalak, mint Britney Spears Kevin Federline-t”, vagy „Fenekelj el, mint Bobby Brown Whitney Houstont”. A kedvencünk mégis az volt, amikor Aslo, az oroszlánember hörgött egyet a végső harcban, amit a következőképpen magyarítottak: „Mázli, hogy mostantól kevesebb a THM a kocsikra”. A moziban ezen senki nem nevetett, mint ahogy azon se, hogy Harry Potteréket valamiért középkorú, félőrült alkoholistáknak ábrázolják, és míg Hermione szexi tinivé cseperedett az évek során az eredetiben, itt valamiért egy lepukkant fingós kismama.
Persze mit várunk egy ilyen filmtől? Fingást, hányást és jó nőket nagy csöcsökkel. Ezek közül csak a jó nőket nem kapjuk meg, bezzeg a többiből jut is, marad is. Hogy valamennyire felidézzük a film hangulatát, íme egy jelenet: Az oroszlántestű Aslo megdugja a két csajt és az egyik fiút is, majd elkiáltja magát (Bűzbomba!), fingik egy rotyogósat és mindenki bebújik a takaró alá mélyet szippantani belőle.
A Bazi nagy filmnek már a huszadik percében nem értettük, miért volt ilyen nagylelkű a Rotten Tomatoes azzal a két százalékos értékeléssel. Igyekeztünk minden jó poént feljegyezni, és nem volt nehéz dolgunk: a Karib-tenger kalózainak kapitányát Gálvölgyi János legjobb paródiáira emlékeztetően hozta Darrell Hammond, ráadásul a rapbetétje is csak kicsit volt kínos, amiben azt énekli, hogy „Karddal gyertek a pinámba”. – Videó: Fingások a pornóban
A férfiak, akik, elvhűek és mindig a tárgyra térnek, azóta függnek a női mellektől, mióta leszakadtak az anyai emlőkről. Bigas Luna egy spanyol filmrendező, aki nem ért el olyan hangos sikereket, mint honfitárs kollégái: Almodóvar vagy Bunuel, viszont érdekelték a nők és a melleik. Sajnos a Mell és Hold című vígjátékot, ami Bigas Luna filmrendező trilógiájának középső része, nem könnyű kikölcsönözni hazánkban, és nem is vetítik túl gyakran, ezért ér türelmesnek lenni, vagy ér az internet segítségét kérni.
A Mell és Hold című spanyol-francia film, ami igazából katalán, egy mellfüggő kisfiú története, egy szürreális mese, amiben a gyermek és a felnőtt is egyaránt a nőről és a melleiről fantáziál. Az 1994-es vígjáték tipikus cukifilm abban az értelemben, hogy egy hatévesforma kissrác elbeszélésében és szemszögéből ismerhetjük meg a sztorit. A főhős Tetének kisöccse születik, akire Tete nagyon féltékeny, mert a csecsemő kisajátítja az anyjuk mellét és tejét, ezért megkéri a Holdat, ami mégiscsak a változás, az ismétlődés, a növekedés, illetve az újrakezdés jelképe, hogy intézzen neki egy mellet, ami csak őt táplálja és csak az övé. Tete képtelen a szüleivel megosztani a problémáját, mert anyja idejét leköti a pólyás kistesó, az apja meg tökös gyereket akar faragni Tetéből, és hallani sem akar holmi csecsszopásról, meg szoknya mögé bújásról, meg anyámasszony katonájáról. Az apa egyébként is lelkes hagyományőr és anxanets edző, ezért inkább annak örülne, ha Tete fel merne mászni egy legalább nyolcméteres embertorony csúcsára. Tete magára marad, de szerencséje van, mert a városba mutatványosok érkeznek egy fingóművész és szeretője, a csodálatos balerina személyében. Tete a táncosnő melleit nézi ki magának, de akadnak vetélytársai.
Nem részletezném most a sokszálú szerelmi komédia részleteit, de az biztos, hogy azon a jeleneten még a legsótlanabb filmet néző is elmosolyodik, amikor a szexuálisan felvilágosítatlan Tete meglesi szüleit nemi érintkezés közben, és kihallgatja anyja hangszexelését, amikor azt hörgi az apja fülébe, hogy engedje belé a tejét, azaz élvezzen bele. Tete meg mindezt úgy rakja össze, hogy az apa tölti fel az anya tejkészletét. De ez az a film, amiben életemben először láttam olyat, hogy egy férfi szerelmet szellent a csajának. Csak azoknak mondom, akiknek nincs idejük végignézni, hogy a filmben a megélhetési szellentésre is láthatunk egy példát. Miután a balerina elropta a táncát, a francia fingóművész egy motoron állva célbadurrant a bélgázai és egy erre a célra speciálisan kiképzett fegyver segítségével egy céltáblára, és el is találja a bullba helyezett vörös rózsát. Alap, hogy még a celebek sem székletelnek rózsa illatút, de megértem azokat, akiket nem érdekel mások szellentése. És persze a Mell és Hold című film sem a fingásról szól. Sokkal inkább arról szól, hogy például az ősidőkben anyajog uralkodott világszerte és, hogy azóta mellfüggő az összes pasi a Földön. És az most nem érdekes, hogy valóban korszerűtlen-e az anyajog, vagy, hogy a természetnek valóban arra van-e szüksége, hogy csaj módon empatizáljanak vele és/vagy elviseljék, vagy inkább arra, hogy pasi módra megerőszakolják. Az sem fontos, hogy valóban létezett-e egy olyan kőkorszaki recept, hogy az ősanyák a mindig fölösen duzzadó emlőjükből tejet csorgattak a készülő ételre, amikor mondjuk húst sütöttek vacsorára a közösségnek.
Lényegtelen, hogy a pasik dátumozták-e meg a történelmet, és, hogy az apajog uralkodása óta valóban olyan hősök-e a pasik, akik maguknak találnak ki ellenségeket és nem akarnak ágyban meghalni, akik szabadságot parancsolnak és kitartanak a végekig, akik önmaguk fölé kerekednek és mindig helyt állnak, akik hajlíthatatlanok, elvhűek és mindig a tárgyra térnek, mert az biztos, hogy amióta a pasik leszakadtak az anyai emlőkről, azóta függnek azoktól.