Egyeztetés: (10 pont)
Mikor megjelent a hirdetése rögtön reagáltam a csevegésében futó dolgokra,majd személyes üziket váltottunk,aztán telefonon is beszélgettünk elég sokat,és akkor javasoltam Mayának az online rendszert amit másnapra már abszolvált is!-Mivel még online szűz volt ,hát gyorsan elvettem neki és sikeresen bejelentkeztem amit pár perc alatt vissza is igazolt!
Megközelítés: (7 pont)
A hűvösvölgyi részen fekvő társasházhoz a GPS pontosan odairányít,bár az utolsó szakasz pirossal jelölt ami a cél megközelíthetetlen területére utal,de a gyakorlatban pontosan a házhoz visz!A Bkv nehézkes lehet!A teniszpályánál érdemes leparkolni,majd onnan kb 20-30 méterre van a KAPTÁR ahová a társasház hátsó lépcsőjén lehet feljutni!
Helyszín: (7 pont)
A lakás hygéniai állapotáról mindent elmond Maya domestos illatú keze!A fürdő a tusfürdők és a hygéniai kellékek rendben vannak!A fogadó szoba ugyan kicsi de a célnak megfelel,és az kicsit furcsa volt,hogy a franciaágyon nem volt lepedő,viszont a leterített óriástörölköző is megfelelt a célnak!
Lány külseje: (10 pont)
Na én vagyok a képeken? kérdezte tőlem egy istennő az ajtónyitás után!Kicsit elállt a lélegzetem,mert egy topmodell állt az ajtóban,egy szexbomba! Fekete csatos bikiniben és mosolyogva beljebb tessékelt!A képek alapján egy jó nőre számítottam de a valóság ezt is felülmúlta!:-gyönyörő mosolygós arc,csodás gazella alkat/Ő tényleg174cm/amit a talpa alatt lévő14cm magas sarok mégjobban kiemelt,baromi szép hosszú lábak és szabályos kis popsi,kemény izmos has jellemezte Mayát! Tehát szerencsémre tényleg a Méhkirálynő fogadott a kaptárban!:-)
Action: (10 pont)
Az előzetes beszélgetéseknek köszönhetően nagyon könnyedén egymásra tudtunk hangolódni! Először végigcsókoltam Maya gyönyörű testét,miközben éreztem kellemes simogatását,majd gyönyörű combjai közé tévedtem és csókjaimat ott szórtam szét,majd kényeztetni kezdtem amiből még és még és még kért,miközben tépte és borzolta a hajamat,majd a csúcsra jutott!Elmondása szerint nagyon szereti ha valaki érzi ezt a műfajt!-Aztán meg én is nagyon szerettem az Ő franciáját amivel nekem is nagyon kellemes perceket szerzett!
Ezután Egy jót szertkeztünk ahol több pózt kipróbáltunk,és egy fergeteges lovaglással ki is végzett!Ezután a karomban tartva ezt a szép lányt még beszélgettünk az élet dolgairól,majd én indítottam rohamot ahol hagyományos pózban,hosszú lábaival a nyakamban ért el a végzet!-Ez egy alkalommal fordult velem elő eddig,hisz egy őszülő egylövetű ember vagyok,de úgylátszik,hogy a lemenő napnak is van ereje egy ilyen csodás partnerrel!:-))
Elszámolás: (10 pont)
Szokásomhoz híven soha nem beszélek meg előre semmit,mert számomra az igazi illúziót a spontanitás adja meg!Mindenesetre az ajándék árát olyan csekélynek tartottam,hogy úgy tartottam etikusnak ha még 50%-al megtoldom,hisz majdnem 3 órát együtt töltöttünk!
Összkép: (10 pont)
Szóval ez a lány engem elvarázsolt!-Levett a lábamról a kedvességével,a szépségével és az emberségével!Örülök,hogy megismerhettem,és nemcsak mint Nőt,hanem mint embert is!Olyan élményben volt részem amire mindíg szivesen fogok visszaemlékezni!-Köszönöm neked Maya!
A prostitúció tulajdonképpen szexrabszolgaság, az emberi személyiség fogyasztói áruvá silányítása, megalázása, kisemmizése. A prostitúció szabályozása, bárminemű legalizálása az egyöntetű külföldi tapasztalatok szerint a korrupció megugrásához, a magánélet totális válságához és a szervezett bűnözés elburjánzásához vezet – állítják hazai és külföldi szakértők. A fegyver- és a drogkereskedelmet is leköröző iparágnak Magyarország válhat az európai központjává, ha a prostitúció az erősödő nyugat-európai tendenciának megfelelően nálunk is legálissá válik. Márpedig úgy tűnik, a prostitúcióhoz kötődő, rendkívül jól szervezett nemzetközi bűnözés a politikai és gazdasági elitig elérve mindenhol komoly nyomást gyakorol a törvényesség elfogadtatására. A prostitúció visszaszorításában idáig egyedül hatékonynak a svéd joggyakorlat bizonyult, amely a prostituáltat áldozatként, a férfi klienst és a futtatót pedig bűnözőként kezeli. Hollandiában sorra zárnak be a szexbárok, a bordélyházak, és már a törvényhozást is elérte a társadalmi tiltakozás ereje. A szavazópolgároknak ugyanis elegük lett, egyre komolyabb intézkedéseket várnak a kormánytól a társadalmi hanyatlás megfékezésére, mivel az intézményesített prostitúció a nőkkel, gyerekekkel szembeni erőszak és elnyomás fölerősödéséhez vezetett. A prostitúció legalizálása Hollandiában, Németországban, Ausztráliában és Új Zélandon egyaránt megbukott, Magyarországnak tehát semmiképp sem szabad e vonatkozásban utat engednie a liberalizációs törekvéseknek – mondta el előadásában a Nőkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatója, Janice G. Raymond (USA) azon a nemzetközi konferencián, amit az elmúlt héten rendezett a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom a prostitúció visszaszoríthatóságáról, s amelyet az Amerikai Egyesült Államok budapesti Nagykövetsége, a Svéd Királyság budapesti Nagykövetsége, az Európai Női Lobbi, az Európa Tanács Budapesti Ifjúsági Központja, valamint az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal is támogatott.
Magyarország egyelőre köztes helyzetben van, mert a Btk. szerint bűncselekmény a futtatás, a prostitúció elősegítése, az emberkereskedés, tilos bordélyházat üzemeltetni, a hatóságok első sorban az utcai prostitúció visszaszorítását tekintik feladatuknak. Azért, mert valaki prostituált, nem büntethető, viszont a nem megfelelő helyen való felajánlkozásáért – szabálysértési eljárás keretében – felelősségre vonható – állította kérdésünkre Betlen Anna, a kormányhivatal főtanácsosa. A legalizálás „előszobájának” számító türelmi zónák kijelölése körül évek óta zajlik a huzavona a prostituáltak és az önkormányzatok között. A környező országokhoz hasonlóan Magyarországon is egyre inkább előtérbe kerül az iparág legalizálásának és ellenőrizhetőségének igénye, ami a tevékenység megadóztatásán kívül a visszaszorítását is megcélozná. A külföldi tapasztalatok szerint viszont a legalizálással leginkább a prostitúciós ipar fenntartói járnak jól, a társadalomra pedig végképp rászabadul az intézményesített szexipar, amelyben lehetetlenség egymástól elkülöníteni a legális és az illegális szférát. A prostitúció ugyanis elválaszthatatlan az illegális gyermekprostitúciótól vagy az emberkereskedelemtől, amelynek éppen a legfőbb felvevőpiacát biztosítja. A prostitúciós üzletág nagysága a szakértők becslése szerint meghaladja a fegyver- és drogkereskedelem volumenét is.
Ha Magyarországon teret nyer a legalizáció – figyelmeztet Betlen Anna –, akkor az ország földrajzi fekvésénél és komoly „tradícióinál” fogva elkerülhetetlenül a nemzetközi emberkereskedelem és prostitúció legfőbb európai gyűjtő- és elosztóközpontjává válik. Maga a rendszerváltás is mérföldkőnek számított ebből a szempontból, de egyáltalán nem volt előzmények nélküli: Magyarországot már a 19. század végén is a lánykereskedelem európai központjaként tartották számon a kontinensen.
A jogi dilemma nemcsak nálunk égető, hiszen a köztéri állapotok, a fiatalkorú prostituáltak tömeges látványa egész Közép- és Kelet-Európában botrányos helyzetet eredményez. Elég Németországból Csehországon keresztül hazajönni, döbbenetes, ahogy egész kisvárosok élnek a prostitúcióból, tizenéves kislányok „kiállításából”. A megoldás Betlen szerint mégsem a bordélyházak és vigalmi negyedek kijelölése, és az immár legalizált szexipar förtelmes szolgáltatásainak rászabadítása a társadalomra, hanem sokkal inkább a svéd modell alapján való megoldáskeresés.
A prostituáltak a közvélekedéssel szemben nem „önkéntesek” – mondja Betlen –, mert egy nő soha nem képes előre felmérni azt a tömény borzalmat, fizikai és lelki erőszakot, ami rá vár, amikor például úgy dönt egy szükséghelyzetben, hogy belekóstol ebbe az iparágba, ahonnan aztán nincs igazán visszaút. Akkor védjük a jogait, ha erőszakos bűncselekmény áldozataként, nem pedig szabad munkavállalóként kezeljük őt. Tény, hogy az a máig „újratermelődő” férfitársadalom, amely hajlamos a nőket kizárólag a szexuális élményszerzés eszközének tekinteni, maga is áldozat, mert neveltetése révén el lett vágva a kiteljesedett emberi kapcsolatok lehetőségétől. A kliensek felelősségre vonása mellett szól az a tény is, hogy ha valaki fizet egy futtatónak, attól még nem jogosult mások – sokszor gyerekek – jogainak a semmibe vételére.
A prostitúció és az emberkereskedelem visszaszorítását célzó törvényjavaslat kidolgozásáról a múlt pénteken állapodott meg az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal és a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom.
Külföldi minták
A prostitúció kezelési módjairól Janice G. Raymonddal, a massachusettsi egyetemen a nők helyzetével és orvosetikai kérdésekkel foglalkozó professzorasszonnyal, a Nőkereskedelem Elleni Nemzetközi Koalíció igazgatójával beszélgettünk.
– Magyarországon 1955 óta hatályban van az Emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában kötött New York-i emberi jogi egyezmény, melynek értelmében a prostitúció illegális tevékenység. Ennek ellenére hosszú ideje heves lakossági ellenszenvvel övezett vita folyik a prostitúció legális kereteinek meghatározásáról, bordélyházak és úgynevezett türelmi zónák kijelöléséről. Ez utóbbiak esetleges megvalósulásától várható-e a jelenleg illegális szexipar visszaszorulása?
– A prostitúció legalizálása elsősorban a szexipar megerősödését szolgálja. A prostitúciót hivatásnak kikiáltó törvény a futtatókat szexipari vállalkozókká, a klienseket fogyasztókká, a tarifát adóköteles jövedelemmé minősíti, a prostituáltakat viszont árucikkekké degradálja. Ez az átminősítés ugrásszerűen megnöveli a prostitúció iránti keresletet, ugyanakkor rányomja bélyegét a férfiak nőkkel szembeni viselkedésére. A szexipar legalizálása révén Budapest könnyen kiérdemelheti az „Európa Nagybordélya” címet.
– Milyen konkrét nemzetközi tapasztalatok támasztják alá a prostitúció legalizálásával szembeni érveket?
– A prostitúció legalizálása korlátozás helyett bővíti a szexipart, annak illegális ágazatait is, és ösztönzőleg hat a szervezett bűnözésre. Az ausztráliai Viktória államban 1989 és 1999 között a legális bordélyházak száma több mint duplájára emelkedett, s emellett a prostitúció más legális formái (kukkolók, telefonszex, pornográfia), valamint a gyermekprostitúció is jelentős virágzásnak indultak. Hollandiában a futtatás, majd a bordélyok engedélyezése óta az utóbbi évtizedben 25 százalékkal bővült a szexipar, ami jelenleg a holland gazdaság 5 százalékát teszi ki, a gyermekprostituáltak száma pedig a 90-es évek második felében megháromszorozódott. Svájc néhány évvel a prostitúció részleges legalizációját követően Európa bordélyok szempontjából legsűrűbben ellátott országává vált.
– Várható-e a bordélyházak létesítése révén a prostituáltak egészségi állapotának, életkörülményeinek javulása?
– Noha a legalizáció eredetileg a köztéri prostitúció felszámolására irányult, az anonimitásukat féltő nők a bordélyok helyett mégis inkább az utcai prostitúciót választják. A prostitúciós létesítmények nem nyújtanak védelmet a kizsákmányolással és a fizikai bántalmazással szemben. A csupán a prostituáltak részére előírt egészségügyi vizsgálat és igazolás nem jelent védelmet a szexuális úton éppen a vizsgálatra nem kötelezett kliensektől beszerezhető betegségekkel szemben.
– A konferencián elhangzott előadások nemcsak a prostitúció, hanem az azzal szoros összefonódást mutató nemzetközi emberkereskedelem, mint a rabszolgaság modernkori intézménye elleni harc fontosságát is hangsúlyozták. Pontosan milyen mértékű ez az összefonódás?
– A nőkkel és gyermekekkel való nemzetközi kereskedelem világméretű probléma. A sokszor külföldi felszolgálói, táncosnői, házvezetői álláshirdetésekkel toborzó emberkereskedelem résztvevői nem csupán az évente mintegy négy millió áldozat szexuális kizsákmányolásából, hanem munkaerejük és akár szerveik áruba bocsátásából is profitot termelnek. Ez a rabszolgamunkából származó bevétel közvetlenül általában a futtatók, bordélytulajdonosok, emberkereskedők markába jut, de részesedhetnek belőle közvetve utazási irodák, légitársaságok, a vendéglátóipar és ezek hirdetői is.
Hollandiában a prostitúció legalizálása óta nem csökkent, hanem nőtt a szexpiac igényeit változatossággal kielégíteni igyekvő emberkereskedelem forgalma. Számos holland önkormányzat szeretne bordélyellenes politikát folytatni, ám nem teheti, mert a prostitúció bármely helyhatóságon belüli teljes tilalma, ütközhet a szövetségi alkotmány biztosította szabad munkaválasztás jogával.
Ausztrália Victoria államában a prostitúció legalizálása óta a kelet-ázsiai nők szexipari célú emberkereskedelme egyre fokozódó probléma.
Németország, ahol 2002 óta a prostitúció teljes mértékben legális munkának számít, jelenleg az európai emberkereskedelem legkedveltebb célállomása.
– Ön szerint jogos-e emberi jogi szempontból a prostitúció legalizálása iránti igény olyan valaki részéről, aki nem emberkereskedő kényszerítése folytán, hanem szabad akaratából válik anyagi okokból prostituálttá?
– A prostitúcióhoz való jog nem része az emberi jogoknak. Egyesek dönthetnek úgy, hogy bűncselekményt követnek el, de attól még ezek a dolgok károsak és büntetendők maradnak. Azok, akik a megélhetésükhöz szükséges pénz gyors előteremtésének reményében vállalkoznak átmenetileg az egyetlen lehetőségnek vélt prostitúcióra, általában hamar szembesülnek azzal a ténnyel, hogy napi 5-6 (vagy akár 1-2) kliens kiszolgálását alkohol vagy kábítószer nélkül nem tudják feldolgozni. A hozzászokás hamar kialakul, a szer folyamatos biztosítása viszont jelentős többletköltséget jelent, ami könynyen meghosszabbíthatja vagy véglegesítheti a kezdetben átmenetinek szánt életformát. Ebből az ördögi körből pedig már legalább olyan nehéz kikerülni, mint egy emberkereskedő felügyelete alól.
A prostitúció számtalan betegségtől, kiégéstől, függőségektől fenyegetett, veszélyes foglalkozás. Művelői gyakran szenvednek erőszakos halált idegen vagy saját kéztől, illetve lépnek tovább bordély- vagy masszázsszalon-üzemeltetőnek. A munkaerő utánpótlását biztosító emberkereskedelem mértékét nehéz számokban kifejezni, mindenesetre épp elég jelentős ahhoz, hogy tegyünk ellene valamit.
– Milyen szempontból tekinthető egyedülállónak a svédországi gyakorlat?
– A svéd törvényhozás szexuális aktust nem jognak, hanem a partnerek által kölcsönösen gyakorolt kiváltságnak tekinti, a prostitúciót pedig a férfiak részéről nőkkel és gyermekekkel szemben elkövetett erőszak egyik formájaként definiálja. 1999. január 1. óta nemcsak a prostituáltak felhajtása, közvetítése és futtatása, hanem a szexuális szolgáltatások igénybevétele, illetve az igénybevétel szándéka is bűncselekménynek számít, s mint olyan, pénzbírsággal, illetve 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. (A futtatás egyébként 2-6 év szabadságvesztéssel, az emberkereskedelem pedig 2-10 év szabadságvesztéssel büntethető.) A törvény érdekeltté teszi a prostituáltakat a szexiparból való kilépésben, őket ugyanis áldozatnak tekinti és számukra büntetés helyett anyagi, oktatási, munkavállalási, lakhatási és egészségügyi támogatást biztosít.
A törvény hatályba lépése óta drámai módon (70-80 százalékkal) csökkent az utcai prostituáltak és a szolgáltatásaikat igénybe vevő férfiak száma, és ezekkel együtt az utánpótlást jelentő nőkereskedelem mértéke is. Úgy tűnik, az emberkereskedők inkább olyan célországokat választanak, ahol nem ütköznek ilyen mértékben korlátozó törvényekbe.
A törvény rendkívül széles és egyre növekvő (80 százalék körüli) társadalmi támogatottságot élvez.
2004. januárban a svéd kormány megkezdte a prostitúció és az emberkereskedelem elleni Nemzeti Cselekvési Terv kialakítását, mely a már meglévő törvényi szabályozáson túl az áldozatok megsegítésére, támogatására, valamint a szexipar iránti kereslet visszaszorítására is javaslatokat kínál majd, és szorgalmazza a nemzetközi összefogást. A veszélyeztetett társadalmi csoportok védelme érdekében az egyik legfontosabb teendőnek a figyelemfelkeltés tűnik, hogy a hatóságok, civil szervezetek, a média és a közvélemény is tisztában legyen a prostitúció jelentőségével, valódi természetével és az áldozatok életkörülményeivel.
A svédek példát mutattak a világnak a tekintetben, hogy a prostitúciót nem szükséges rossznak, hanem a nőkkel szemben elkövetett súlyos sérelemnek minősítették, amit nem intézményesíteni, hanem felszámolni igyekeznek a kliensek kriminalizálása és a prostitúcióból való kilépés feltételeinek megteremtése révén.
– Mit tehetünk ma Magyarországon a prostitúció visszaszorítása érdekében?
– A nemzetközi tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a prostitúció legalizálása nem szolgálja a probléma megoldását. Olyan törvényi szabályozásra van szükség, mely alapján mód nyílik a prostituáltak futtatói és kizsákmányolói elleni hathatós fellépésre. E tekintetben a svéd modell ígéretesnek tűnik. Annak érdekében, hogy a törvényi szabályozás a futtatás államosítása, illetve egy szűk csoport önös érdekei helyett az áldozatok védelmét szolgálja, el kell érni, hogy össztársadalmi vita nélkül ne születhessen meg. A prostitúció elleni harc hatékonyságát növeli, egy komplex cselekvési terv kidolgozását segíti, ha több különböző társadalmi szervezet részéről is történik törvényhozási kezdeményezés. Fontosnak tűnik a rendőrség megkeresése, javaslataik meghallgatása és a törvényalkotásba való bevonása.
A prostitúció utánpótlásának kiiktatása érdekében fontos a veszélyeztetett csoportok hatékony védelmének biztosítása, valamint az időben történő felvilágosítás arról, hogy az emberek fogyasztási cikként történő kihasználása sérti az emberi jogokat. A nemzetközi emberkereskedelem előfeltétele a szexuális szolgáltatást igénylők helyi felvevőpiaca. Ennek a klienskörnek az anonimitásból való kiemelése révén remélhető a kereslet hathatós visszaszorítása.
A prostituáltak számára nem a munkakörülmények javítása, hanem a prostitúció alternatíváinak megteremtése jelenti a valódi segítséget. A prostitúció kényszerpályájából való kilépés lehetőségének biztosításában, az érintettek rehabilitációjában és integrációjában nélkülözhetetlen az egyházak, hívők szerepe.
A prostitúció globális probléma, politikai pártok fölötti, az emberi méltóságot érintő kérdés. Megoldása éppen ezért a törvényhozás és a végrehajtás összehangolását, össztársadalmi és nemzetközi együttműködést kíván.
Hoszteszkedni hívták, majd a helyszínen közölték vele, hogy escort szolgáltatást kellene nyújtania Kálmán Tündének, aki sokat csalódott az utóbbi években, így abbahagyja a modellkedést. Csaknem teljesen elvették a kedvét a modellszakmától a gyönyörű Kálmán Tündének.
– Kétes felkéréseket kaptam az utóbbi időben. Az egyik ügynökség azt ígérte, egy vacsorameghíváson és egy boxgálán kellene hoszteszkednem. De mire odaértem, kiderült: VIP hosztesz lennék, ami azt jelenti, hogy escort szolgáltatást is kellene nyújtanom. A feladatomat konkrétan elmondták: egész éjszaka szórakoztatnom kell a férfiakat, majd ágyba bújni velük. Csapot papot ott hagytam és egyből vonatra szálltam – mesélte a szexis címlaplány.
De azért jó dolgok is történtek az egzotikus szépséggel: korábban egy nemzetközi sportszergyártó konszern reklámarca volt, legutóbb pedig egy benzinkúthálózatot népszerűsített, több helyütt most is ott mosolyog az emberekre az óriásplakátokról.
– Nemrégiben a Playboy is felkeresett, hogy legyek címlaplány, még gondolkozom. De egy munkát még elvállalok. Egy fehérneműgyártó cég Dubaiban szervez bemutatót. De már nem bízok semmit a véletlenre: az üzleti tárgyalásra elvittem a páromat és még a magyar varrodába is ellátogattunk, mert itt készítik a világcég ruháit. Muszáj volt kicsit nyomoznom, mert ha nem elég körültekintő, könnyen átvágják az ember lányát – állítja Tünde, aki már a visszavonulást fontolgatta a kétes ügyletek miatt. Már csak nevetni lehet, hogy akaják hülyíteni a celebek az olvasókat. Nagyobb fotóért kattints a képre. – forrás Borsonline.
Rá sem lehet ismerni Molnár Anikóra. A dubai hercegségi kurválkodási botránya után lefogyott, újra szőke lett, és sugárzik a boldogságtól. Bevallotta, amióta gyógyszerekkel kontrollálja pánikbetegségét, és rátalált a szerelem, sínre került az élete. Nyoma sincs már a szétesett, szorongó Anikónak. A Nagy Ő újra a régi: haját visszafestette szőkére, hetek óta keményen edz, és már jó néhány kilótól megszabadult.
– Hosszú hónapokig elhanyagoltam magam. Egyszerűen nem tudtam kimozdulni a lakásból, a kocsiba is csak úgy mertem beülni, ha volt valaki mellettem, rosszul voltam, légszomj gyötört, nem értettem, mi történik velem. Aztán a pszichiáterem kiderítette, hogy pánikbeteg vagyok, kaptam gyógyszert, amit azóta is szedek, és mostanra érkezett el az idő, hogy eltüntessem magamról azokat a kilókat, amelyeket az elmúlt időszakban felszedtem – mondta el lapunknak Anikó, akit az edzőteremben értünk utol.
– Az első két hétben három kiló olvadt le rólam. Életerősnek és motiváltnak érzem magam, úgy érzem, újra elkezdődött az életem. Nincs már pánikbetegség, és a magánéletem is kiegyensúlyozott. Az egzisztenciámon persze még van mit javítani, de azt hiszem, most tényleg boldog vagyok. Anikó négy hónapja újra szerelmes.
– Nagyon sokat segít, hogy olyan férfi van mellettem, mint a párom. Szerencsére nem kellett látnia, milyen egy pánikbeteg nő, hiszen amikor megismerkedtünk, a gyógyszerek már segítettek kontrollálni a betegségemet. Nagyon rendben érzem mostanában az életemet, és csak azt kívánom, maradjon mindig ilyen!
Heti négy edzés és fehérjediéta – Anikó hetente négyszer látogatja meg személyi edzőjét, Szabó Nikit, aki az étkezését is felügyeli. Telefonos kapcsolatban vannak, így ha akarna, sem tudna bűnözni. Jelenleg fehérjediétán van, rengeteg húst és zöldséget eszik, és egy kis szénhidrát is engedélyezve van a számára. Az edzései egyre keményebbek, előfordul, hogy naponta kétszer látogatja meg a konditermet.
Havas Henrik szerint Bódi Sylvi magára vette Molnár Anikó vádjait, miszerint nem ő volt az egyetlen lány, aki Dubaiban komoly pénzekért árulta magát. A modell háborog, mondván, épp csak a nevét nem írták le a prostivádban. A Kiskegyed megkérdezte Sylvit, mit szól a történethez?
„Jártam Dubaiban, persze, mivel volt egy arab barátom. Kedves Ferivel is többször nyaraltunk ott, és nagyon jól éreztük magunkat. De hogy dúsgazdag araboknak egymillióért vagy akár többért áruljam a testem?! Na, erre sohasem lennék képes! Senkivel nem kell lefeküdnöm, hogy pénzt keressek. Arról nem beszélve, hogy nálam az érzelmek az elsők, és nem az anyagiak” – nyilatkozta Bódi Sylvi.
Most tehát áll a bál. Molnár Anikó nem nyilatkozik, továbbra sem hajlandó neveket mondani, és állítása szerint egyébként sem tudja, ki jár Dubaiba és ki nem. Kérdés, akkor vajon Havas honnan szerezhetett erről tudomást? Lehet, hogy a következő könyve Bódi Sylviről fog szólni? Aligha, hiszen a playmate a történtek kapcsán így nyilatkozott a Borsnak: – Soha életemben nem beszéltem Havassal. Nem tudom, honnan veszi ezt a marhaságot, és nem is érdekel. Külföldön keresi a boldogságot
Elnézve a playmate életszínvonalát és mentalitását, könnyen hihető: ő is külföldön kereste a testi-lelki örömöket. Főleg, ha legutóbbi nyilatkozataira gondolunk, amelyben kifejtette: itthon már nem is érdemes párt keresnie, hiszen félnek tőle a férfiak. Éppen ezért, ha elutazik, szinte mindig talál magának valakit, akivel pár napig elszórakozhat. Lehet, hogy külföldi hódításai között dubai-i hercegek is szerepelnek?
Két külön világról van szó: Kelemen Anna a Rózsadombról indult, Molnár Anikó pedig Pomázról, egy vályogházból.
Kelemen Anna pénzért szexel, Molnár Anikó pedig az illúzióért. A könyv egyáltalán nem időrendi sorrendben mutatja be a pomázi lány életét. A könyvben három kivétellel névtelenek maradnak a szereplők, annak ellenére, hogy Anikó partnerei közül többen felvállalták a kapcsolatukat, például Bochkor Gábor, vagy Kammerer Zoltán. Névvel „csak” Albert monacói herceg, valamint Sylvester Stallone szerepel, illetve Angelo, a színes bőrű táncos fiú, akivel bőségesen foglalkozott a bulvársajtó.
A könyvnek három fő vonulata van: Egyrészt foglalkozik azzal a két monstre tévéműsorral, amely a celeb világba emelte Anikót, tehát a Való Világ reality show-val, valamint a Nagy Ő című partnerkereső műsorral. Szó esik természetesen a kulisszatitkokról, valamint a csatornák és a bulvármédia manipulatív együttműködéséről.
Egyszerre tragikus és mulatságos a főszereplő szerelmi élete. Itt egymás után bukkannak fel az izgalmasabbnál izgalmasabb figurák. Az Anikóba reménytelenül szerelmes alkoholista, és impotens milliomos, a szeretőt tartó, de feleségétől rettegő másik milliomos, a kis srác, aki meghúzza magát Anikónál, csak azért, hogy pénzt takarítson meg, a sportoló, aki Anikó után megy a világ végéig, hogy csokit vigyen neki, az állatok szerelmese, aki két éjszakát is Anikó ágyában tölt, de szex helyett a horrorfilmek szerelmese, és végtelen sorban vonulnak fel a reménytelen férfiak, bár Anikó mindegyikben a lehetséges férjet és apát látja. És végül, a harmadik vonulat nem más, mint Anikó élete, az az út, amely Pomázról a gazdagok világába vezet. A reménytelen küzdelem egy jobb létért és apró győzelmek, potyogtatós budi helyett angol vécé, lavór helyett villanybojler és gáz.
A könyv megjelenésekor kerül a bulvárlapok címlapjára az, amit Magyarországon még senki nem vallott be: Anikó milliós nagyságrendű összegért egy hetet töltött az egyik arab herceg vendégeként, több tucat tizenéves európai szépség társaságában. Hogy ott mi történt, az kiderül a könyvből.
Hogy tudnak lányok havonta két hetet nyaralni? Honnan vannak a luxusautók és milliós ékszerek? – kérdezi a Tanár úr. Bódy Sylvi azt állítja, soha nem beszélt Havassal. Molnár Anikó a róla szóló könyvben elmeséli, hogy sok magyar lány nyújt pénzért szexuális szolgáltatásokat Dubaiban. A kötetet jegyző Havas Henrik pedig azt állítja: Bódy Sylvi háborog, mondván, épp csak a nevét nem írták le a prostivádban. A tőle megszokott keresetlen nyíltsággal beszél Bódi Sylviről az internetes videonaplójában Havas Henrik. A riporter roppant kényes témát feszeget, amikor az arab országokban szexuális szolgáltatásokat nyújtó lányokról beszél. Igazán az teszi merésszé az eszmefuttatást, hogy a modell nevét is megemlíti.
– Mi történt Bódi Sylvivel? – teszi fel a kérdést a riporter, majd felel rá.
– Hát az Anikó valóban nyilatkozott, hogy felvállalja, hogy kint volt egy hercegnél havi egymillióért. Aztán kettő lett belőle, még kefélni sem kellett. Hát igen, ő felvállalja, de vannak lányok, akik mindig mellébeszélnek. Hogy tudnak egy hónapban elmenni két hétre nyaralni, honnan vannak a luxusjárgányok, a milliós ékszerek. (…) tehát nyilván vannak lányok, akik kijárnak Abu-Dzabiba, meg Szaúd-Arábiába az arab hercegekhez – emlékeztette oldala látogatóit Molnár Anikó egyik nyilatkozatára Havas, aki egy rövid eszmefuttatás után ismét Bódi Sylvinél kötött ki. A Tanár úr szerint ugyanis a modell elárulta magát azzal, hogy magára ismert az Anikó által emlegetett, „dubajozó” lányokban.
– Bódi Sylvi pedig azt mondja: éppen csak a nevemet nem írták le, hogy ő az a lány, aki egyébként…, vagy a lányok közül az egyik, aki kijár. Nem is értem. Bódi Sylviről tényleg azt hittem, hogy egy vegyészmérnök végzettséggel rendelkező Vesta szűz – jegyzi meg kajánul a tanár úr. Természetesen az érintetteket is megkérdeztük Havas monológjáról. Molnár Anikó továbbra sem akart neveket mondani.
– Engem nem keresett Sylvi, de egyébként sem tudom, hogy ki jár Dubaiba és ki nem. Amúgy, nem érdekel más magánélete. Bódi Sylvi lapunk munkatársától tudta meg, hogy Havas mit állít róla. A modell kurta válasszal intézte el az ügyet.
– Soha életemben nem beszéltem Havassal. Nem tudom, honnan veszi ezt a marhaságot, és nem is érdekel – mondta. Forrás: Borsonline
Jössz egy menetre, bébi?
Törvény ide, felháborodás oda, utcalányok mindig voltak, vannak, és lesznek. Mert igény van rá, és sokan választják a pénzkeresésnek ezt a „könnyű” módját: becslések szerint vagy húszezren dolgoznak az országban, és vannak, akik az exlex állapotok miatt külföldön folytatják szakmájukat. Persze vannak, akiket kényszerítenek a prostitúcióra, de mi olyan lányokat kerestünk, akik önként és dalolva keresik a testükkel a kenyerüket.
Napi 100 ezer megvan
Viki az ország keleti feléről érkezett nagy tervekkel és álmokkal a fővárosba, aztán az utcán kötött ki.
– Négyezer a francia, hatezer a szex, nyolcezer a komplett – ezt legalább másfél tucat nyelven el tudom mondani. Három helyen mehet a fuvar, pár perc alatt végzek. Aki szobát akar, 15 ezerért félórát kap, ezen felül még háromezer a panzió bére. Egy szalonban sem sokkal magasabb a tarifa. A napi átlagom 8-15 vendég. Részeggel nem bajlódok! Nem tud elélvezni, aztán balhézik. Megmondom az őszintét: napi százezer is összejön. Hat hónapja dolgozom Budapesten. Kétkezi munkával havi hatvan jött össze, aztán az se. Létszámleépítettek a régi munkahelyemen. Egy évig ültem a seggemen, aztán egy ismerős segített. A család úgy hiszi, felszolgálok. Sosem fázom, csodálkoznak is a palik. Csak a derekam hasogat a hidegtől télen, mert a bundából is kint a hasam.
Mindegy, ha nincs kedvem, nem jövök ki. A munkaidőm kettőtől kilencig tart, a csúcs négytől hétig fut. Kocsin hoznak, az egyik lány busszal jár. Védelmi pénz? Persze. Nem mondom meg, mennyi. Nyolcan dolgozunk, párosával állunk, így szeretjük. Zsebkendő, törlőkendő, gumi: sosem kapunk el semmi bajt. Barát? Este már nincs kedvem az egészhez. A kuncsaftjaink kedveskednek hamburgerrel, üdítővel, forró kávéval is. A rendőrök is ritkán kötözködnek, hiszen rendben a rendszeres orvosi vizsgálatot igazoló egészségügyi könyvünk. Jövő tavasszal lakást veszek – még egy év, aztán pihenek. Addig betanítom egy barátnőmet is. Megkeresett, hogy nincs pénze. Húszévesek vagyunk, földik.
Otthon űzi az ipart
Amszterdamban a világhírű vigalmi negyedben piroslámpás házak, bárok, kaszinók, pornó mozik, szexshopok, na és a kirakatban magukat kínáló lányok várják a kielégülésre vágyó urakat. Itthon törvény tiltja a nyilvánosházakat. A finomabb igények kielégítésére maradnak a magánlakások, például Szandié.
– Az éttermem két éve ment csődbe, csak a rajtam lévő ruhám maradt meg. Volt más választásom?! Harminckét éves vagyok, öt nyelven beszélek, de hol talál ma egy nő igényes, jól fizető munkát?! Nettó kétszázezerért elmennék dolgozni, de 70 ezerért már nem mehetek: csak az albérlet 90 ezer, és enni is kell. Ha szerelem nélkül összeállnék valakivel, az mennyivel lenne erkölcsösebb?
A „bűnös prosti” képet a VIII. kerülethez, a hajdani kocsisorhoz kötik, ám a kívülállók nem ismerik azt az életet. Gyerekkoromban gyakran jártam az ott lakó nagyszüleimhez, jóban voltam a környékbeli örömlányokkal. Ha fázol, egy ilyen lány szó nélkül kibújik kabátjából, és rád adja. Én se távoztam tőlük sose apró ajándékok nélkül.
Mikor a sorsom közéjük sodort, kíváncsiságból elmentem pár kupiba – hét helyen nem is fizetnek a lányoknak. Az ügyfélköröm? Ésszel szerveztem. Nincs stricim, magam intézem az ügyeimet, bérelt lakásban fogadom a férfiakat. Sokuknak a vágynál nagyobb a lelke. Feszült. Munkahely, társaság, család – a mókuskerékből menekül valami szokatlanba.
Nálam lazító masszázs, nagy beszélgetés, esetleg sakkparti várja. Az aktus csak pár perc. A lányom, a családom nem sejt semmit. Ahogy tudok, nyom nélkül tűnök el a prostitúcióból.
Vannak nők, akik egzisztenciális biztonságukhoz az utat kizárólag a férfiakban látják. Magyarországon a kitartottságról szóló rendelkezések több törvénybe is bekerültek, bár 1913 óta lényegében nem változtak. A joggyakorlat megosztott: az egyik irat szerint a kitartó és a kitartott „rendszerint közös megegyezéssel folytatja bűnös tevékenységét (ami jelenleg szabálysértésnek minősül), a törvényi tényállás megvalósítása már akkor teljes, ha az elkövető akár részben és csak egy személlyel tartatja ki magát”.
Havi 300-400 ezer…
Annamari sosem szégyellte szeretői státuszát. Mindent megkap, amire szüksége van. Már elképzelni se tudja, hogy a „barátja” és a pénze nélkül éljen.
– Nem vagyok kurva! Nyíltan vállal a barátom. Kellett a pénz, az országnak ebben a sarkában sokan nélkülöznek. Amikor már nem bírtam kopott falusi házunkat, a két öcsém nyavalygását, szüleim rossz kedvét, beköltöztem albérletbe a városba. Felszolgáló, aztán pultos lettem egy olyan étteremben, ahová sok gazdag pasi járt.
Ettek, közben megbeszélték az üzletet: szeszgyártás, borhamisítás, olajszőkítés, drog- és fegyverkereskedelem – akkor, 1992 tájt egy-két év alatt rengeteget kerestek az ügyesek. Persze zsiványságokkal, egy-két év börtön belefért. Hamar akadt közülük barátom. Több is. Vállalkozók, sportolók. Ma is röhögök, ha látom a tévében nyilatkozni egyiket, másikat: csak a család számít…
A szép, fiatal barátnő olyan, akár a luxuskocsi: mutatja, milyen vastag a delikvens pénztárcája. A pasik versengenek, ki tartja jobban a szeretőjét, ki költ többet rá.
Kézről kézre járnak, nekem pár év alatt nyolc szponzorom akadt. Volt, hogy egyszerre több is. Tudtak egymásról, a másikra licitálva, nevetve adták a tízezreseket.
Az egyik beköltöztetett egy rokona házába, amit aztán papíron megvettem tőle, magyarul nekem adta. Hetente egyszer, legfeljebb kétszer, háromszor jött, egy-két órát maradt. A tárgyalásaira elkísértem olykor, és a hosszú hétvégének vagy nyaralásnak álcázott üzleti megbeszélésekre. Akár a többi lány… A feleségek tudtak a dologról. Elfogadták.
A pasi kinézete, kora nem számít. Az ágyban? Mint minden pali: csak azt akarja, hogy leszopják vagy dugjon egyet gyorsan, aztán rohan. Mostani barátom ötvenes, lóképű, de jó karban van, és öt éve tart ki mellettem – mások évente, fél évente váltják a szeretőjüket. A felesége tündéri nő, imádja, de engem is szeret. Tuti, hogy vannak alkalmi partnerei is, az ő dolga. AIDS-tesztet még sosem csináltattam, nőgyógyászhoz úgy járok, akár a többi nő.
Alibiből a barátom egyik éttermében dolgozok, gyakorlatilag sehol. Fodrász, kozmetikus, pedikűrös, edzőterem, bevásárlás – már vége is a napnak. Hogy bírják ezt mások munka, család mellett?! Havonta legfeljebb 300-400 ezret kapok, ennyi a rezsim, félretenni nem tudok. Persze különajándékok járnak: régen ékszert, kocsit kaptunk, újabban a cicicsináltatás a menő.
Ahogy telnek az évek, egyre több pénzbe és időbe telik, hogy jól nézzek ki. Megszoktam a jó életet. Egy a kérdés: még meddig tarthat?! Jövő hónapban töltöm a 34-et. Az a baj, hogy az évek során életképtelen lettem a barátom és a pénze nélkül, közben rengeteg szép, vékony, fiatal pályázik a helyünkre!
Élvezz velem! Hívj most! Ilyen, és ehhez hasonló felhívásokkal hirdetik magukat a telefonszex-szolgálatok. Vajon kik vállalnak ilyesmit? Teljesen átlagos lányok, asszonyok, akik munka után, mellékesként vállalják négy-hat órán át a telefonszexet. Mert kell a pénz, és ezzel tisztességesen kereshetnek. Gyönyörről, élvezetről az ő részükről szó sincs.
50-60 ezer jön össze
A huszonhét éves Gabi kisbabája mellett, „házimunkaként” vállalt telefonszex-szolgálatot, hogy kiegészítse a gyest és a gyedet. Férje szerint szexuális életük javult, amióta neje így szerez egy kis plusz pénzt.
– A telefonos buli addig megy, amíg itthon vagyok a gyerekkel. Az emelt díjas számot átirányították az itthoni telefonomra, vagyis ez amolyan házimunka. Első a kicsi, etetéskor, altatáskor némára állítom a készüléket. Ezért a tulaj nem tol le, csak presztízsből üzemelteti a szextelefont. Akad nap, hogy senki sem csörög rám, máskor öt, tíz, tizenöt hívás is érkezik. Különösen ünnepek előtt hívnak sokan. Az alapbéren túl – mondani sem kell, nem vagyok bejelentve – a forgalom után fizetnek, de legfeljebb 50-60 ezer jön össze. Aki 16 órás szolgálatot tart, az 90-100 ezret is megkeres.
Akadnak ilyenek a nagy cégeknél. Ott irodában, farostlemezzel leválasztott boxokban ülnek egymás mellett a nők, a korombéliektől a hatvanasokig. Legtöbben munka után, a konyhapénz kiegészítésére vállalják.
Párom tud a dologról, de nem bánja. Sőt! Azt mondja, legalább nem unatkozom, és talán fejlődtem is valamit az elmúlt időszakban. Olykor tényleg olyan pozíciókat javasolnak, amikről nem is álmodtam, hiszen mi a párommal teljesen hétköznapi szexuális életet élünk. Tökéletesen tudom kezelni a palikat. Ritkán szemétkednek, az aberráltaknak a hallott stílusban válaszolok, ha nem nyugszanak, leteszem a kagylót.
Alapesetben elmondom, hogy nézek ki, pontosabban hogy néz ki az a cica, akivel enyeleg. Aztán levezénylem az akciót, közben általában végzem az aktuális feladatom – port törlök, főzök, miegymás. Mire a vendég elkészül, nálunk is kész a vacsora.
Húsz perc a csúcsig
Gabriella olyan céget vezet, amely a lelkisegély-szolgáltatás és a horoszkóp-vonal mellett telefonszexet is kínál. Van rá kereslet.
– Komoly, modern telefonrendszert vásároltunk, számítógépes programokat írattunk, sok-sok millióból indult be az emeltdíjas telefonszolgáltatás. A horoszkóp, lelki segély és boszi-rovatok mellé hamar bekerült a telefonszex is, hiszen állnunk kellett a versenyt a konkurenciával. Nem akartunk túl nagy részt kanyarítani az erotikus szegmensből, ezért csak egyetlen lányt alkalmaztunk. Ez a műfaj szerintem szükséges rossz, akár a prostitúció, de tisztább, tisztességesebb.
Aki rászokik sok tízezret elenyeleghet egy hónapban, de akadnak bliccelők is. A legádázabb nem fizetők (több tucatnyian vannak) feketelistára kerültek. A program részben ezért tilt le húsz perc csevegés után. Akinek ennyi kevés, újra tárcsáz. Sok a törzsvendég, de még többen csak szórakoznak: nem szólnak bele a kagylóba, vagy pár másodperc után lecsapják.
Kiélik, hogy itt arc nélkül, azonosítatlanul lehet rosszalkodni. Egy éve elterjedt az internetes interaktív peep-show – ma már semmi sem elég! A látvánnyal a puszta hang képtelen állni a versenyt. Kiszállunk a boltból.
Tudnivalók:
Prostituált: aki ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást nyújt. Ha nem rendelkezik orvosi igazolással, amely tanúsítja, hogy nincs szexuális érintkezés útján terjedő fertőző betegsége, szabálysértést követ el.
Szexuális szolgáltatás: a prostituált olyan tevékenysége, amely a szolgáltatást igénybe vevő vágyának felkeltésére, illetve kielégítésére szolgál.
Forrás: az 1999/LXXV. számú, a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő jelenségek visszaszorításáért hozott törvény.
Megdöbbentő helyzetmagyar diákokról! – Anyagi kényszerből vagy luxusjavakért lesz másodállásban prostituált egyre több magyar diáklány. Pontos becslések nincsenek arról, hány egyetemista dolgozik szextündérként, de legalább egy jut minden masszázsszalonra. Sokan a diploma után sem tudnak kiszállni az ördögi körből, a lányok ugyanis a testükkel alkalmanként akár százezer forintot is megkereshetnek.
Franciaországban a kormányig is elértek annak a botránynak a hullámai, amelyet egy 19 éves diáklány könyve váltott ki: Laura D. spanyol-olasz szakon járt egyetemre, mellette másodállásban telefonos ügyfélszolgálaton dolgozott, a pénze viszont így sem volt elég az albérletre és a könyvekre. Mivel a szülők éppen a minimálbér felett kerestek, a lány szociális támogatást sem kapott, ezért gondolt egyet, és amint nagykorú lett, áruba bocsátotta a testét. Ebbéli tevékenységéről és partnereiről írt nemrégiben megjelent Az én drága tanulmányaim című könyvében, amely hatalmas botrányt kavart Franciaországban.
Laura a könyvben többek között arról számol be, hogy ügyfelei jellemzően házas, gazdag férfiak voltak, akiktől átlagosan 400 eurót (több mint százezer forintot) is voltak hajlandóak fizetni egy-egy alkalomért. Franciaországban becslések szerint 20-40 ezer egyetemista él abból, hogy az órák után vagy mellett alkalmi prostituáltként dolgozik.
A jelenség Magyarországon sem ismeretlen, és egyáltalán nem meglepő – magyarázta a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének vezetője. A rossz anyagi életkörülmények, a szülői támogatás hiánya, az alacsony ösztöndíjak és a gyenge szociális támogatási rendszer ugyanúgy felelőssé tehetők ezért, mint a gyors pénzkereseti lehetőség csábító ígérete.
Ám mindkettő nagyon veszélyes a lányokra nézve, mivel a diploma megszerzése után könnyen beleragadhatnak ebbe – a hazai törvények miatt különböző árulkodó fedőnevekkel körülírt – munkakörbe. Vannak, akiknek sikerül mégis időben abbahagyniuk, de a prostitúció a legtöbbször nem ereszt: a bérnőstények vagy szextündérek (így nevezik őket azokon az internetes fórumokon, ahol a kuncsaftok kendőzetlenül véleményezhetik a hölgyek munkáját) az egyetem elvégzése után sokszor nehezen találnak végzettségüknek megfelelő rendes állást, ha ez mégis sikerült, azonnal jön a keserű felismerés, hogy a napi robot embertelen, a fizetés pedig kiábrándítóan kevés. Ahhoz tehát, hogy az albérlet díját és az egyre dráguló számlákat továbbra is fizetni tudják, ezek a lányok az esetek többségében inkább visszatérnek a korábbi foglalkozásukhoz.
A prostituálódó diákok másik csoportját azok a lányok alkotják, akiknek nincsenek megélhetési gondjaik, és tisztában vannak testük „piaci” értékével, amit egy magasabb életszínvonalért cserébe nem átallnak áruba bocsátani. Ezek a lányok a különböző erotikus masszázsokból és escortmunkákból befolyó nagyobb összegeket (amelyek alkalmanként tizenötezer forinttól több százezerig is terjedhetnek) éppen ezért leginkább drága ruhákra, ékszerekre, külföldi luxusutazásokra vagy menő gépkocsira költik.
Konkrét számokat és arányokat mégis nehéz volna mondani, mivel hazánkban nem készültek még felmérések ez ügyben, tette hozzá Földi Ágnes, de annyi azonban mégis biztosnak tűnik, hogy minden ilyen jellegű masszázsszalonban dolgozik legalább egy olyan lány, aki emellett főiskolán vagy egyetemen tanul, esetleg nemrég fejezte be felsőfokú tanulmányait.
A legnépszerűbb alkalmi társkereső portálokon sok olyan lány hirdet fényképpel, akik valamelyik felsőoktatási intézményben tanulnak, legalábbis erre utal, hogy bevallásuk szerint több nyelven is folyékonyan beszélnek. Szép számmal akadnak olyan hirdetések is, amely kifejezetten a diáklányokat kedvelőket célozza meg, mint az is, amely így szól: „19 éves, mosolygós, nagyon kedves, pajzán egyetemista lány lenne a szexpartnered meglepően sok mindenben.”
A modell szinte biztos benne, hogy az előkerült szexvideó és kurválkodása kapcsán kirobbant botrány miatt lett anorexiás, más zavaró tényező ugyanis nincs az életében. Az egykori honvédelmi miniszter lánya állítja, nem tud enni, kedvtelen lett és már társaságba sem szívesen jár. Az elmúlt hetekben 4-5 kilót fogyott, bő ruhákat hord, hogy takarja soványságát, mert az ismerősei állandóan ezzel piszkálják. Már semmi sem olyan, mint néhány héttel ezelőtt, hiszen már az XS-es farmer sem simul feszesen a fenekére… Folytatás