A válságot kétszeresen is megérzik a lányok: kevesebb a vendég, nagyobb a konkurencia, nőnek az árak. Drága a benzin, az, hogy autózgatnak a férfiak fél órát, aztán kiválasztanak valakit, megszűnt. A szexpartnert keresők alkudoznak, és muszáj engedni, különben nem futja a negyedévenként kötelező orvosi vizsgálatra, és a büntetés is bekalkulálható. Havonta legalább kétszer találnak okot a rendőrök a 30 ezer forintos büntetésre. Sokan kimennek emiatt külföldre, de ott a nyelvtudás hiányában még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek. A lakáson extra gyors szexet vállaló lányok miatt fogy a vendég az utcán… A teljes cikk a Tagi szexhírek oldalon itt olvasható
További szexmunkásnő cikkek: Csődbe mennek a dubajozó kurvák, adják el vagyontárgyaikat – Karácsonykor dől a lé a masszázs kurvákhoz – Prostitúcióra kényszerítettek egy 15 éves lányt száznál több férfival volt – Gigi mondja: Nehogy már nekem kelljen magyarázkodnom – Dubajozós celebek – A világ legjobb 5 szexturista paradicsoma, ahol kiélheted a vágyaidat – A Rákóczi téri kurváktól a netes kétezres szopógépekig – Prostituáltak az út szélén – Egy prostinak azért fizetek, hogy basszon ne pedig lelkizzen – A magyar politikához köthető férfiak is dugták a uxuskurvákat – A prostitúció történetéből – A fizetett szex egyszerűen kényelmesebb
Az elmúlt hét év során alaposan rákapott a szexuális erőszakra egy rendőr – várhatóan életfogytiglanival bűnhődik.
Hamarosan bíróság elé áll Stephen Mitchell. Az angol rendőr Newcastle-ban erőszakolt meg nőket, akiket előzetesen szabálysértésen vagy bűnelkövetésen ért. Egyikőjük, a 2003-ban tizennyolc éves Sarah aki örömlányként is dolgozott elmondta: Mitchell a newcastle-i Marks and Spencerben áruházi tolvajláson érte, és amikor átkutatta a zsebeit, némi heroint is talált.
– Akkor kénytelen voltam bevallani, hogy drogfüggő vagyok – emlékezett Sarah. – A rendőr a kocsijába ültetett, hazaszállított, de közben felajánlotta, hogy ha engedelmes leszek, segít rajtam, nem jelent fel, azaz nem kerülök pácba. Kénytelen voltam elfogadni a piszkos ajánlatát. A saját lakásomban erőszakolt meg. Ezt 2003 óta legalább százszor megismételte. Az átélt borzalmaimat úgy fokozta, hogy a szexuális érintkezés előtt bilincset kattintott a csuklóimra… Amióta tudom, hogy letartóztatták, végre nyugodtan alszom.
Mitchellre azóta más erőszakos eseteket is rábizonyítottak, tudniillik Sarah-n kívül további hat nő vallott ellene. A bűnös rendőr a kihallgatások során azt ejtette el volt rendőrkollégáinak, hogy – ügyvédje szerint – a „szexuális rabszolgatartás” miatt kinéz neki büntetés gyanánt egy súlyos börtönbüntetés.
Az új évezred nője kilépett a hercegnő cipellőből: függősége nem takargatnivaló szégyenfolt immár – mint az angyali Marylin nyugtatóhasználata -, hanem védjegy. Az ösztönvezéreltség és az alávetettség, a „bevállalósság” és egyben a szükségszerű bukás szimbóluma.
A mértéktelen anyagozás és/vagy piálás mellett a függőségek másik típusát az úgynevezett viselkedési addikciók jelentik. A plázaszagnak ellenállni nem képes, a hónap utolsó két hetét száraz bureken és vízen tengető vásárlásfüggő titkárnő, az arctalan internetes szexcsetre kattant, ám a valódi kapcsolatoktól rettegő elvált asszony, vagy a napi négy-öt órát az izomzatuk kidolgozásával töltő edzőterem-addikt csajok esetében – bár a forma más és más -, ugyanazt a közös tartalmat fedezhetjük fel.
Bizonyos viselkedések akkor is folytatódnak, ha az illető már ráébredt arra, hogy a pokol tornáca felé araszol (mert a munkamániája miatt a huszadik pasija int be neki, a rulett elvitte a lakbérhátralékot, vagy a rendszeresen kitépázott hajcsomók hiányában lassan Gusztávra kezd el hasonlítani).
A megállj-ra való képtelenség, az „önjáró”, a tudatos irányítás alól kikerülő viselkedések felvetik a kérdést: mennyire vagyunk urai a saját életünknek, illetve mennyire vagyunk otthon önmagunkban. Úgy tűnik, hogy a mostanság divatos megbetegedések egyre inkább aláássák az akaratba és az önkontrollba vetett hagyományos hitet, és a megbokrosodott vágyaknak tökéletesen kiszolgáltatott embertípusnak vetnek babérkoszorút.
A „megbolondult” és irányíthatatlan test kerül egy másik divatos pszichés betegség, a pánikszindróma centrumába is. A roham során a betegeknek olyan érzéseik vannak, mintha „nem velük történne mindez”, mintha a végtagjaik teljesen idegenek volnának, és nem az ő testükhöz tartozó karok hadonásznának segítségért. A lassíthatatlan tempóban zakatoló szív, a befolyásolhatatlannak hitt, kapkodó levegővétel tovább erősítik a hitet: „Valami szörnyűség történik, ami felett nincs hatalmam többé!” (ettől a gondolattól viszont tovább súlyosbodnak az említett tünetek).
A leggyakoribb pszichiátriai kórképek, úgy tűnik, a kontroll kérdése köré csoportosulnak. Az éhségünket nyeldekelve, hiperfegyelmezetten csipkedünk a biosalátából, az asztal alatt rángó lábunkat lefogva rámosolygunk az éppen a kirúgásunkról ordibáló kisfőnökre, de századszorra sem vagyunk képesek abbahagyni a cigizést, a körömrágást és a gázcsapellenőrzést. Egyfelől extrém szűk karámba tereljük magunkat – például nem vállaljuk fel, ha sérelem ért, ha ellentétes véleményen vagyunk stb. -, más területeken viszont képtelenek vagyunk határokat húzni és kereteket rajzolni. Nyilván így is létrejön egyfajta egyensúly, de kérdés, hogy lehetne-e kicsit kényelmesebb és testhezállóbb a balansz.