define('DISABLE_WP_CRON', true); domina | PárForintos | Oldal 7

Címke archívum: domina - Oldal 7

Úrnőm tiszteletére 2.

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás

mistressAz Úrnő közel hajolt hozzám és fájdalomtól eltozult arcomat látva elégedetten folytatta: ha megérted, az jó! Akkor biztos azt is belátod, hogy fontos megkövetelnem a fegyelmet, – ugye? – Igen Úrnőm! – válaszoltam elcsukló hangon, mert a farkam még mindig sajgott a fájdalomtól. Úgy éreztem, mintha már nem is lenne, mintha az Úrnő egyetlen ütéssel leszakította volna. -Nagyszerű! – nyugtázta az Úrnő, – akkor jó, ha megjegyzed, hogy a farkad csak abban az esetben állhat fel, ha kifejezetten azt parancsolom! Érthető, te féreg?

Ha nem, akkor a nádpálcámmal majd én gondoskodom róla, hogy ez a szánalmasan nyamvadt farok olyan állapotba kerüljön, hogy ne legyen kedve ágaskodni! Megértetted?
– Igen, Úrnőm! – válaszoltam, de szinte még nem is feleltem, az Úrnő máris folytatta:
– Ha így viselekedsz, hamar elintézem neked, hogy még a hugyozás is akkora fájdalmat okozzon, hogy rettegj tőle és ne merj egész nap inni! Ha folyton mereven himbálod nekem itt ezt a vackot, én esküszöm, hogy olyan dagadtra és véresre verem ezt az nyomorék ondótartályt itt a lábad között, hogy hetekig gondolni sem mersz majd nőre, mert már az is fájni fog! Megértetted?
– Igen, megértettem Úrnőm! – válaszoltam kicsit remegő hangon, mert valóban úgy éreztem, hogy ez itt már korántsem játék. Őszinte alázatomat valószínűleg az Úrnő is észre vette, mert nyugodt hangon folytatta:
– Megértem én, ha tele van a zacskód és ez nyomaszt.. Megértem, hiszen csak egy szánalmas férfi vagy, s mint ilyen, a faszodban hordod az eszed! De tudod, azzal együtt, hogy megértem, abszolút nem érdekel! Szolga vagy, tehát szolgálj! Ha pedig ki akarod verni azt a rút dögöt ott a lábad között, dolgozz meg érte, érdemeld ki! – mondta mosolyogva, majd a farkamra mutatva folytatta:
– nézd csak meg, a pálca máris segített neki, hogy megtanulja a rendet! – mondta az Úrnő szinte kacagva, majd a néhány lépésnyire lévő ajtóhoz ment és átlépett a másik szobába.
Odaátról némi zaj szűrődött át, mintha az Úrnő telefonált volna, de ebben nem voltam biztos. Közben, amennyire a nyakamon lévő szoros kötés engedte, lehajtottam a fejem, s megnéztem még mindig izzóan sajgó farkam. A látvány őszintén megrémített, hiszen a péniszemen egy dagadt, szinte bíborvörös csík futott végig, amely egy világosab árnyalatban folytatódott a combomon is. Bár az ütés óta talán már percek is elteltek, ágyékomon az égető fájdalom cseppet sem csitult, s a férfiasságom helyét betöltő kínzó fájdalom immár vizuálisan is sokkoló volt számomra. Tudatom legmélyén mindig erre vágytam, de ahogy most megláttam a lábam között, tényleg erőtlenül lógó, vérvörös farkam, őszintén megijedtem. Úgy éreztem, hogy nem vagyok ura férfiasságomnak, s bár próbáltam rákoncentrálni, a tüzes fájdalmon kívül semmit nem éreztem ott, ahol máskor lüktető érzések kerítettek hatalmukba. Sok morfondírozásra azonban nem volt időm, mert nyílott az ajtó, s az Úrnő belépett a szobába. Nem hittem a szememnek! Mindössze egy szűk, rövid bőr felsőrész volt rajta, amely szorosan ölelte körül telt kebleit, kidomborítva ezzel is sugárzóan csábító nőiességét.
– Gondolom, most már bírsz a pöcsöddel, – mondta vigyorogva – de ha mégsem, arra az esetre itt a pálcám! Erre mindig számíthatsz, bármikor kisegít! – mutatta a jobb kezében lévő nádpálcát, amely fenyegetően meredezett rám, de engem ezúttal lefoglalt a szemem által közvetített meseszép látvány, s igazi ámultba estem, hiszen az Úrnő szinte teljesen meztelenül állt előttem!
Egészen bele feledkeztem az előttem varázslatosan ringó női test csodálatába, de az Úrnő szavai megtörték szinte önkívületi állapotomat.
– Most pedig lépjünk tovább! – mondta. Eloldozlak, s bár nem szokásom figyelmeztetni a nehéz felfogású szolgákat a szabályokra, azért veled most kegyes leszek és kivételt teszek: ne feledd, hogy négykézláb a helyed és továbbra sem akarom a farkadat keményedni látni, kivéve, ha azt parancsolom! – mondta, miközben tekintetével a kezében lévő pálcára mutatott.
A pár perccel ezelőtti lecke elég tanulságos volt, úgyhogy értettem a célzást… Az Úrnő közel lépett hozzám, majd leoldozta a fali rögzítést, aztán a deszkától is eloldozott. Én parancsait és a szabályokat követve négykézlábra emelkedve vártam utasításait.
– Azt hiszem ideje, hogy köszönetet mondj Úrnődnek az eddigi leckékért! – mondta, majd jobb lábát felém nyújtotta.
Én azonnal tudtam, mi a dolgom, s kecses lábat alázattal csókolgatni kezdtem.
– Egészen jól haladsz, te kis féreg! – mondta az Úrnő láthatóan elégedetten. Ha így folytatod, talán egyszer még használni is tudlak valamire! Persze addig még sok munkám lesz veled, meg azzal a hitvány farkaddal is, de talán nem hiába… – morfondírozott magában. Azt azért ne hidd, hogy a honolului strandon sütteted a hasad, – emelte fel kicsit hangját, mintegy visszazökkenve a velem folytatott párbeszéd korábbi stílusához – minden engedelmességedért és tiszteletlenségedért a falloszod fizet! S ha esetleg kárt kell tennem benne, ne hidd, hogy sírni fogok a sajnálattól! – fejezte be mondandóját, immár a reá nagyon is jellemző határozottsággal. Aztán odament az egyik polchoz, s néhány olyan dolgot vett le róla, amelyről nem láttam pontosan, hogy mire való, de sokáig nem voltak kétségeim.
– Tedd szét a lábad, hímringyó! – kiáltott rám, majd a lábam közé nyúlt, én pedig úgy éreztem, mintha beleharapott volna a herezacskómba.
Ahogy négykézláb térdeltem a földön, a fejemet lehajtva odapillantottam, de csak óvatosan, mert nem tudtam, vajon szabad-e ilyet tennem? A kiváncsiság és furcsa fájdalom azonban erősebb volt a kétségnél. Egy fémcsipeszt láttam a zacskómon, s éreztem, amint fogai mélyen bele vájnak a zacskó érzékeny bőrébe. Feljajdulni nem mertem, de sok időm sem volt rá, mert mire felismertem, hogy mi történik velem, az Úrnő máris tett egy újabb csipeszt a zacskómra, ezúttal a másik felére. Ismét megpróbáltam lopva odapillantani, de ezúttal már az Úrnő is észre vette, hogy miben mesterkedem.
– Fáj? – kérdezte cinikus mosollyal a szája szegletében.
– Igen Úrnőm! – feleltem, goindosan ügyelve arra, hogy ne sértsem meg a szabályokat, de válaszom az Úrnőt ennek ellenére sem tette elégedetté.
– Ez még nem fájdalom, amit érzel, te tetű! – mondta, majd a polcról leemelt két nem tudom mekkora súlyt és azt durván a herezacskóm bőrébe fémfogaival egyre mélyebben belevájódó csipeszekre akasztotta minden óvatosságot nélkülözve. A két súly szinte megtépte a zacskómat, úgy éreztem, mintha valaki teljes súlyával ráfüggeszkedett volna, férfiúi büszkeségem egy darabjára. Iszonyatos feszítést éreztem!
– Na, ez már egy kicsit fájhat, de még ez sem komoly! A többi fájdalmat viszont már te okozod magadnak! – kacagott fel az Úrnő, s szinte nem is fogtam fel szavainak értelmét, mikor szétterpesztett lábaim között nagyot csattant a nádpálca!

Az ütés nyomán ösztönösen megrándult testem és hatalmasat ugrottam, de ekkor a heréimre rögzített nehéz súlyok rángatni, szinte tépni kezdték a zacskómat. Őrületesen fájt. Minden egyes mozdulatnál úgy éreztem, mintha éppen leszakadna a zacskóm, a nehéz súlyok mozgása pedig lassan csillapodott. Fájdalomtól eltorult arccal próbáltam tűrni a fájdalmat, de hirtelem újabb nagyon hangos csattanást hallottam. A hangot előbb észleltem, mint a néhány tizedmásodpercnyi késéssel jelentkező fájdalmat, de az ütés kínjait szinte már elnyomta az a heréim körül mindent elborító, izzó, égető érzés, amely szinte már perzselte a bőröm. Úgy éreztem, mintha valaki tűzzel égetné heréimet, miközben folyamatosan rángatva le akarná tépni.
Elmondhatatlanul fájdalmas volt. A férfiasságom körüli égető fájdalom egy fajta önkívületi állapotba sodort, nem tudtam már figyelni a külvilágra, megszüntek számomra a zajok, megszüntek a fények, megszűnt minden, ami körül vett, számomra már csak a heréim léteztek, bár igazán azokat sem éreztem már. Az Úrnő pedig nem kegyelmezett, lesújtott ismét és ismét és ismét…
Nem tudom, hány pálcaütést kaptam a farkamra, de azt tudom, hogy sokat. Az ütések egy idő után már nem okozotak újabb kínt, csak a már meglévő fájdalom érzést stabilizálták. A lassan múló kínt egy-egy újabb ütés ismét felerősítette. Én szinte önkívületi állapotban rángatóztam, vonaglottam, ösztönösen próbáltam kitérni, miközben már nem is igazán voltam tudatában annak, hogy mi történik velem? Egyszerűen, csak azt éreztem, szinte lángol a lábam köze. A heréim körüli égető, tépő fájdalom szinte kiszakított a világból, nem voltam már tudatában annak, hogy az Úrnő a farkamat veri-e? Szinte már a fájdalmat is máshogy éreztem, megszüntem ebben a világban létezni… Ekkor hirtelen sokkoló érzést rántott vissza a valós világ színpadára. Az Úrnő egy vödör jegesvizet öntött a fájdalomtól lángoló heréimre. Leírhatatlan érzés volt, a farkamat már szinte nem is éreztem, olyan volt, mintha amputálták volna, a fájdalomtól forró volt és mégis jéghideg.
Nem tudom, mennyi ideig pálcázta az Úrnő a heréimet, mert közben elveszítettem az időérzékemet, de az időnek már nem is volt jelentősége, mert most már valóban én is úgy éreztem, hogy az Úrnő a rabszolgájává, a tulajdonává tett… Megtörésemet és őszinte alázatomat az Úrnő is örömmel konstatálta:
-köszönd meg Úrnődnek a leckét! – mondta elégedett mosollyal, látva a fájdalomtól és önkívületi állapottól még mindig eltorzult, szenvedő arcom, miközben lábát felém nyújtotta. Nagy alázattal kezdtem csókolgatni a kecses lábfejet, s csókjaim mögött már magam is éreztem egyfajta őszinteséget, éreztem azt a vágyat, amely miatt tulajdonképpen örömet okozott számomra, hogy csókolgathattam Úrnőm lábát.
– Mintha mutatnál némi előrehaladást! – nyugtázta őszinte lábimádó csókjaimat az Úrnő. Mit gondolsz, talán már némi jutalmat is megérdemelsz? – kérdezte felém fordulva.
– Ahogy Úrnőm jónak látja! – feleltem, s éreztem, hogy ez volt az első olyan válaszom, amely az Úrnő tetszését is maximálisan elnyerte.
-Úgy van! – válaszolta az Úrnő elégedetten!
Megmarkolta a hajam és fejemet közel húzva magához, nagyon halkan azt mondta:
-tudom, hogy mi kell neked… Aztán elengedte a fejemet, hátra lépett a nádpálcájáért, s folytatta:
-ezt azért magamnál tartom, de remélem, tudsz már viselkedni annyira, te patkány, hogy nem lesz rá szükségem! Úgye?
-Igen, Úrnőm, tudok! – válaszoltam kötelesség tudóan négykézláb, hűséges kutyaként térdelve a padlón az Úrnőm lábai előtt, s még mindig bizsergő heréimre gondolva valóban úgy éreztem, hogy az Úrnő minden parancsának eleget kell tennem. A még mindig rajta függő csipeszek és azokon lógó nehéz súlyok okozta fájdalmat, szinte már nem is éreztem. A zacskómon folyamatosan jelen lévő fájdalom érzés férfiasságom részévé vált, megtanultam együtt élni vele.

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Úrnőm tiszteletére 1.

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás

domina_usbEzt a történetet Úrnőm engedélyével az Ő tiszteletére teszem közzé: A Szolga. Kopogok az ajtón. Semmi válasz. Kicsit elbizonytalanodva kopogok ismét. Néhány másodperc után egy nőies, de határozott hangot hallottam.
– Ki az?
– Tamás vagyok! – válaszoltam.
– Miféle Tamás? – nyitotta ki Alexa Úrnő az ajtót. Egy kifejezetten szexis papucs, miniszoknya és egy blúz volt rajta, s bár ez utóbbi nem volt átlászó, gyönyörű domborulatai csábítóan meredtek rám a blúz alól is.

Végigmért… – nálam nincs semmiféle Tamás! Amíg nem érdemled ki, hogy megtiszteljelek egy névvel, addig nálam csak szolga a neved! Nem érdekel, hogy amúgy ki vagy, mi vagy és hogy hívnak, nálam csak egy férfi vagy és mint ilyen, természet szerűleg nem lehetsz más, mint szolga! Világosan beszéltem?
– Igen, persze! – válaszoltam, miközben az Úrnő nagyobbra nyitotta előttem az ajtót, hogy beléphessek.
– Úgy látom, nem vagy tisztában azzal, hogy miképpen illendő viselkedni egy Úrnő színe előtt… – mondta kissé lenézően, egyre inkább szigorú hanggal. Ezek szerint nem jártál még dominánál? Mondtam neked már a telefonban is, hogy kezdőkkel nem foglalkozom!
Kissé kérdően néztem az Úrnőre, majd határozottságát látva, elbizonytalandtva válaszoltam:
– Jártam már több Domina Úrnőnél is…
– Akkor mi van, mire vársz? – rivalt rám Alexa Úrnő, szinte már dühösen. Beléptél a birodalmamba, nem? Itt akkor emelkedhetsz két lábra, ha azt külön engedélyezem neked! Amúgy a küszöbömön túl négykézláb a helyed! Kérvényt nyújtsak be?
Bevallom, meglepett az Úrnő határozottsága, mert eddigi dominás élményeim alapján arra számítottam, hogy előszőr egy üdítő kíséretében átbeszéljük, hogy mit is szeretnék, azután kezdődik a játék. Alexa Úrnőnél szemmel láthatóan szó sem volt erről! Zavaromat az Úrnő is észre vette, de tétovázásom csak tovább dühítette.
-Földre már, te féreg! – kiáltott rám.
A hangjában meghúzódó határozottság olyan erőteljes volt, egyszerűen nem hagyott számomra döntési lehetoséget, térdre ereszkedtem.
-Nem azt mondtam, hogy térdre, hanem azt, hogy négykézlábra, te tetű! – kiabált ismét rám.
Szavainak súlyából éreztem, hogy zavaros viselkedésem egyre inkább kihozza sodrából, s arra gondoltam, talán nem is kellett volna ide jönnöm… Ahogy a földre ereszkedtem, az Úrnő lába pont az arcom elé került. Térdeltem négykézláb, néztem az Úrnő lábát, de mivel hosszú másodpercekig nem történt semmi, felnéztem, hogy próbáljam kipuhatolni, mit vár tőlem. Az Úrnő tekintete azonban nem árult el semmit.
– Ki mondta, hogy felnézhetsz? – kiáltott rám ellenben kérdőn.
Miután utasításainak engedelmeskedve zavartan ismét a föld felé fordítottam tekintetem, halk, kimért hangon folytatta:
– Általában türelmes és megbocsátó vagyok a szolgákkal szemben, de úgy látszik, te ma mindenképpen ki akarsz hozni a sodromból! – mondta az Úrnő, majd az utolsó mondatot szinte már be sem fejezve, néhány lépésnyire eltávolodott tőlem. Te tudod…. Én megadtam neked a lehetőséget, de beszélhetek másként is! – mondta olyan nyugodt, kimért és idegeket borzoló hangon, hogy szavai szinte jégcsapként futottak végig a hátamon. Majd ugyanezen a hangon folytatta:
– Hát jó…akkor kezdjük a legelején! Azt már elmagyaráztam neked, hogy a neved nálam csakis szolga lehet. Elmondtam azt is, hogy ha átléped a küszöböm, a padlón a helyed! Azt tudod-e, hogy miért vagy itt?
– Hogy szolgáljalak téged! – válaszoltam habozás nélkül, de abban a pillanatban az Úrnő nádpálcájával egy hatalmasat ütött a hátamra!
– Nem tűröm, hogy egy ilyen féreg, mint te, önmagával azonos értékűnek nézzen és tegezzen! – kiabálta most már tényleg dühösen, majd a hajamba markolva felemelte a fejem és az arcomhoz egészen közel hajolva azt mondta: -A helyes válasz mindig magázó és minden hozzám intézett mondatod végén ott van az, hogy Úrnőm! Értetted vagy elmagyarázzam mégegyszer?
– Értettem – mondtam először, majd az Úrnő ellentmondást nem tűrő szigorú tekintetét látva azonnal korrigáltam:
– Értettem, Úrnőm!
– Na végre! Azt azért nem mondhatnám, – engedte el a hajam az Úrnő, – hogy túl gyorsan vág az agyad! Majd néhány másodpercnyi, számomra nagyon kínos csend után folytatta: – Akkor lássuk a többi alapszabályt, mert úgy látom, hogy egy betöretlen, faragatlan fickóval van dolgom, nemde? – tünődött el magában… Az lesz a legjobb, ha a legelején kezdjük! Szóval mikor átléped Úrnod birodalmának küszöbét, azonnal, felszólítás nélkül négykézlábra ereszkedsz, mert ebben a házban te csak egy kivert kutya vagy és a földön a helyed! Értteted?
– Értettem, Úrnőm! – válaszoltam…
-Nagyszerű! – folytatta az Úrnő, s hangjában éreztem némi megnyugvást. Azt úgye nem kell magyaráznom neked, hogy a férgek általában nem viselnek ruhát…?
– Nem, Úrnőm! – válaszoltam, mint egy jó tanítvány, szinte azonnal.
– Akkor megint mi a fenére vársz? – üvöltött rám torka szakadtából az Úrnő! Csak nem képzeled, hogy beteheted lábad a birodalmamba ruhában? Vetközz, te ringyó, de azonnal!
A hirtelen harag kissé megijeszett, gyorsan vetkőzni kezdtem. Közben úrnőm folytatta:
-Legközelebb ezt már nem fogom elnézni neked, világos? Ha belépsz, azonnal levetkőzöl és négykézlábra ereszkedsz! Ez a kiinduló pozíció, ebben a helyzetben üdvözölsz, megértetted?
-Igen, Úrnőm! – válaszoltam immár meztelenül az Úrnő lába előtt négykézláb térdelve.
– Remek! – nyugtázta az Úrnő, majd kissé meghajolva, lenézően benézett a lábam közé. Szerencséd, hogy az a nyomorék farkad lóg és nem ágaskodik, mert utálom azokat a férgeket, akik álló farokkal jönnek ide! Ez nem kupleráj! -fejezte be minden ellentmondást kizáró, határozott hangján. Akkor következzék az üdvözlés, – mondta immár nyugodtan -, hiszen Úrnőd színe elé járultál…
Fogalmam sem volt, mit várt tőlem, de sok gondolkodási időt ismét nem kaptam… Alig telt el egy másodperc, ismét hatalmasat csattant a nádpálca az immár meztelen hátamon. Megrándultam.
– Na mi van? – kérdezte az Úrnő némi gúnnyal, – csak nem fájt? Majd megtanulod, mit jelent az, hogy alázat! Csókold meg a lábam!
Természetesen azonnal csókolni kezdtem az Úrnő lábát, de Ő a hajmnál fogva elrántotta a fejem!
– Hékás, ez nem a sarki kurva pinája, amit lafatyolhatsz egy pár ezresért, ez Úrnőd lába! Érezzem minden csókodban a feltétlen tiszteletet, különben nagy baj lesz! – mondta, majd visszalökte fejem a lábához.
Természetesen igyekeztem minél kedvesebben és tisztelet tudóbban teljesíteni utasításait, de nem volt kifejezetten megelégedve a teljesítményemmel.
– Úgy látszik, még beléd kell nevelenem némi tiszteletet ahhoz, hogy tudd, miről beszélek, – mondta – de nem baj, legközelebb már tudni fogod, hogy mi a dolgod! Na jól van, menj be a szobába, de ne kelljen mondanom, hogy négykézláb!
Nem kellett… Négykézláb bemásztam a szobába, ahol ugyan félhomály volt, de a világos előszoba után kifejezetten sötétnek tünt. Nem láttam túl sok mindent.
– A használható szolgákat ugyan nem szoktam azonnal kitötözni, de úgy látom te még nem vagy betörve, nevelésre van szükséged… Gyere ide! – mondta az Úrnő.
Odamásztam. Az Úrnő egy deszkaszerű lapon hanyatt fektetett, majd kezeimet és ábaimat is egy direkt erre a célra kialakított kalodaszerű bilincsbe eröltette. Miután a bilincseket megszorította, nyakamat még szorosan a deszkához kötötte, úgy, hogy még levegőt is épp csak hogy kaptam… Aztán egy különleges szerkezet segítségével a deszkát függőleges helyzetbe hozta és a falhoz rögzítette.
-Azt hiszem, így jó lesz, – nyugtázta elégedetten munkája eredményét. Így biztosan nem lesz gondod az engedelmességgel és az alázattal! De ha mégis, majd segítünk rajta… – fejezte be morfondírozását némi gúnnyal a tekintetében. Aztán átnyúlt a szomszéd eszköz tetején nyugvó selyemkendőért és gyengéden végigsimította a farkam. Játszunk kicsit! – mondta. Lássuk, tudsz-e parancsolni ennek a korcsnak itt a lábad között! Aztán az Úrnő a selyemkendővel gyengéden ismét megsimogatta a farkamat, s a finom érintések hatására kellemes izgalom futott végig a gerincemen. A kellemes, finom érzés nem hagyta hidegen ágyékomat sem, lábam között gyorsan merevedni kezdett a dorongom.
-Nicsak, nicsak… – mosolyodott el az Úrnő, majd hirtelen hangját felemelve rám kiáltott:
– ki engedte meg, hogy felálljon ez a nyomorék pöcs? Ki engedte meg, hogy mocskos gondolataid támadjanak velem szemben? Csak nem képzeled, hogy valaha is megkaphatsz ezzel a nyomorék, undorítóan szánalmas farkaddal? Hiszen olyan korcs, hogy le sem hugyoznám! – kiabálta ingerülten.
Az Úrnő őszintének ható haragja megrémített, s emiatt farkam lüktető merevsége is kicsit konyulni látszott. De nem eléggé ahhoz, hogy az Úrnő tetszését elnyerje…
– Nem akarom többé így látni ezt a vakarcs csúfságot! Megértetted? Egyszerűen nem tűröm, hogy még csak gondolatban is a nőt lásd bennem és eszedbe jusson az, ami az imént! – kiáltotta, majd a hajamnál fogva felemelte a fejem és egészen az arcomhoz hajolva, kissé nyugodtabb hangon, de érezhetően dühösen folytatta… Szavaiból szinte sugárzott az elszántság és a tömény lenézés: soha nem fogsz megdugni! Megértetted? Nem tud olyan dolog történni, hogy te engem valaha is megbaszhass! Már csak, hogy rágondolj, azt is megtiltom! Felfogtad?
Az Úrnő kimért szavai valóságos mázsás pofonokként csapódtak az arcomba! No, nem mintha valaha is ilyen terveim lettek volna az Úrnővel kapcsolatban, de a merev elutasítás valahol mégis nagyon megalázó volt.
-Megértettem, Úrnőm! – válaszoltam alázatosan, nem feledkezve meg azért a szabályról, amit az Úrnő néhány pálcaütéssel már érkezéskor megtanított.
– Remek! – hajolt ismét egészen közzel hozzám az Úrnő, szinte mosolyogva, s az imént még gyilkos hatású, tüzes zöld szemek most némi békességet sugároztak. Az Úrnő tekintete hideg volt, s bár az arca nem árulkodott, azért a tekintetéből mégis némi megnyugvást merítettem.
– Remélem is, hogy megértetted és felfogtad azzal a csöppnyi agyaddal – folytatta némi gúnnyal a hangjában, – mert ha nem, akkor elmagyarázhatom ám mégegyszer!
Ahogy kaján mosollyal az arcán befejezte a mondatot, a selyemkendővel ismét gyengéden végisimogatta közben lenyugó férfiasságomat, majd bal kezével benyúlt a zacskóm alá és golyóimat is összefogva finoman megmarkolta. A hatás sajnos nem maradt el, s ezt az Úrnő is észre vette… Egy tétova mozdulattal leejtette a kendőt és jobb kezével megint bele markolt a hajamba, majd szép lassan felemelte a fejem és váratlanul az arcomba köpött.
Összerándultam. Az arcomon lassan folyt le az Úrnő nyála, a szememet szinte ki sem tudtam nyitni, mert a köpés pont ott talált.
– Ezek szerint neked már ez is túl bonyolult… Úgy látszik a golyóid mellett van az agyad is! – hallottam kisvártatva az Úrnő szavait, amelyek ezúttal nyugodtak, kimértek és számomra kifejezetten megértőnek tüntek. A félhomályos szobában, nyáltól ragacsos szemmel pislogva nem sokat láttam. Szerettem volna kezemmel letörölni a szemem, de szinte mozdulni sem tudtam. Csak annyit érzékeltem, hogy az Úrnő eltávolódik tőlem, majd láttam, hogy hátratett kezekkel lassan ismét közeledik felém.
Nem síetett, szép lassan, lépésenként közelített hozzám, mintha csak éppen céltalanul sétálgatna a Duna-parton. Nem mondott semmit, csak lassan jött felém és nézte az arcom, majd miután karnyújtásnyi távolságba ért, megállt, néhány másodpercig csak nézett, aztán egészen halkan megszólalt.
-Tudod, nem szeretem, ha egy hitvány féregnek is méltatlan és alávaló szolga férfinak képzeli magát, azt meg egyenesen gyűlölöm, mikor álló farokkal akar szolgálni, miközben fogalma sincs aról, hogy a mi a jómodor, a tisztelet, az engedelmesség és azzal sincs tisztában, hogy hol a helye… Ezt gondolom megérted, úgye?
– Megértem, Úrnőm! – válaszoltam alázatosan, de szinte még ki sem mondhattam, amikor az Úrnő a háta mögül előhúzva a nádpálcát, fordulásból hatalmasat ütött a még mindig ágaskodó farkamra! A fájdalomtól felüvöltöttem, s ösztönösen menekülni próbáltam, de csak rángatózni tudtam, hiszen a kötések miatt mozdulni is alig bírtam…

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Lady Jenny magyar domina

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás

domina_megalazA kíntól oldódik a mindennapos stressz: Lady Jenny azt sem tartja elítélendőnek, ha valaki nős emberként jár hozzá. Ugyanis nem szeretkezni mennek hozzá, erre lehetősége sincs. “Vágyai vannak, amit otthon nem mer elmondani, vagy nem kap támogatást a vágyai beteljesítéséhez. Nem hiszem, hogy ezzel megcsalja a feleségét, vagy nem szereti kellőképpen őt és a családja minden tagját. Szerintem inkább levezeti a hétköznapi feszültségeket, kiéli vágyait, oldódik a mindennapos stressz. Boldogabban, kiegyensúlyozottabban tér haza. Nem egy szolgám parancsba kapja, hogy lepje meg a feleségét valami aprósággal, amikor tőlem hazamegy. Néhány feleség pedig egyenesen kéri, hogy foglalkozzak a férjével. Sőt, javaslatot is tesznek, hogy mennyire és miért büntessem meg őt. Ezt van úgy, hogy egy lezárt borítékban küldik el, van aki sms-t ír, vagy felhív.” – Tovább a teljes cikkre

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Nevelés a ligetben

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás

domina_korbacsHallottam a hírt: a városligeben jó a zene. Döntöttem, elmegyek. Előkerítettem egyik szolgámat és megparancsoltam, hány órára jöjjön értem. De ne merjen ám késni, mert azt is megbánja akkor, hogy élve született. Szépen felvettem kedvenc, rövid, fekete lakkruhámat, és szőke rövid parókát vettem fel hozzá. Hosszú lakkcsizmát húztam. Elkéstem, Ő pedig még nem a ház előtt várt. Nagyon dúhös lettem rá, de nem mutattam. Kiértünk. Sörrel-borral folyó kánaánba csöppentünk. Jó zene, bulis társaság, finom italok.

Megparancsoltam a szolgámnak, azonnal hozzon egy dupla Whiskyt jéggel. Öröm volt nézni, hogy mennyi „táncos lábú” pár volt itt. Megjegyzem, az sem volt rossz látvány, amint szolgám rohant, és sorban állva teljesítete kívánságomat. Boldogan hozta felém az italt, mikor is elgáncsoltam. Ő elesett, zavartan nézett körül, és elkezdte szedegetni a pohár darabjait.
– Veled sehová sem lehet menni, mindig csak szégyent hozol rám, mondtam. Azonnal menj vissza és hozd a Whiskymet!
Mikor visszaért, és megittam, láttam, hogy kezdi jól érezni magát, nézelődik ő is. Ezt nem voltam hajlandó eltűrni tőle, ezért közöltem, megyünk innen.
Indultunk haza felé, amikor is elég sötét volt már a liget, és találtam egy fehér abrosszal letakart asztalt. Távol állt, magányosan mindentől, és egy kerti szék volt csak mellette.
– Most azonnal állj itt meg, és told le a nadrágod! Mit képzelsz te magadról? Te senkiházi! Azt sem érdemled meg, hogy hozzád szóljak. Nem ott várod az úrnődet, ahol meg van beszélve? Mégis mit gondolsz te magadról? Kid vagyok én neked?
– Drága Úrnőm, és parancsoloóm.
– Most drága nélkül megismétled!
– Igenis Úrnőm, Úrnőm vagy.
– Told le a nadrágod azonnal!
– Igenis.
– Ezzel megparancsoltam neki, hogy hajoljon le a parton, egy eldugott helyen, a fűzfa által takarásban lévő asztalra . Elővettem a táskámből az előre odakészített fegyelmező ostorom, és nem érdekelt ki látja, és ki nem, jól kiporoltam a fenekét a természet lágy ölén. Olyan hangosan jajgatott, hogy ezért külön megismételtem a fenekelésést.
Rászóltam, fogja be a száját. A verést pedig meghálálta azzal, hogy tisztára nyalta a poros csizmámat, amivel agy kutya ürülékbe is bele léptem a szeme láttára.
Hálásan nézett rám érte. Épp elmerúltem abban, hogy kitalálom, mi legyen a következő büntetése, mikor nagy tapsvihar és hangok hoztak vissza a valóságba. Hát, amíg élek, megemlegetem azt az estét.

Kiderült, hogy egy filmforgatás részesei lettünk. Mivel olyan jól sikerült az alakítás, hogy már az elejétől kezdve felvették, odaadta a filmes névjegykártyáját, hogy másnap bemehetünk a pénzért. Azt mondanom sem kell, hogy szolgám önként díjáról is lemondott javamra. A filmet boldogan vállalta. Ezután haza felé vettük az irányt, de mivel többször felszisszent, mert olyan hurkák voltak a fenekén, hogy alig tudott vezetni, még a ház előtt is jól kiporoltam.
Közben mondtam, hogy ő egy senki, csak egy szolga, akinek az a dolga csak és kizárólag, hogy lessen, és teljesítsen minden kívánságát az ő egyetlen, szeretett úrnőjének. Azt sem érdemli meg, hogy fenséges kezeim hozzá érjenek arra is méltatlan fenekéhez. Tehát becsülje meg magát, mert nagy kegyet gyakoroltam ma vele. Ezzel sarkon fordultam, odanyújtottam kezem egy kézcsókra, és ott hagytam.
– Hívj, hogyan legyen holnap? Ennyit kiáltottam vissza.
– Igenis Úrnőm és parancsolóm, hallottam a választ a ház kertjéből már.

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Egy rabszolga betörése

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás

bdsm_szolgaÁtlagos megismerkedés volt a miénk. Minden úgy indult, ahogy az lenni szokott. Szerelmes volt belém, nagyon szerelmes. Szabadidőnket együtt töltöttük. Órákig hancúroztunk az ágyban, a legkülönbözőbb pozitúrákban. Aztán azzal az ötlettel jöttem elő, hogy játsszunk „szerepjátékot”. Minden nap különböző személyek voltunk. Más-más korban meghatározó figurák. Voltunk prosti és kuncsaft, kislány és öregember, cigányok, szegény emberek, gazdagok, voltunk az őskorban és a jövő században, karóba húztam. Azt tettem vele, amihez csak kedvem volt, és ezt igen élveztem. Egyszer azt mondtam, legyünk rabszolga és császárnő. Minden szerep közül ez volt számomra legbizsergetőbb. Örömet okozott. Jó érzés volt megélni, hogy ő kiszolgáltatott, én pedig azt teszem, amit csak kigondolok.. Mindkettőnknek tetszett. Újabb és újabb ötletekkel rukkoltunk elő. Egy napon arra döbbentem rá, ez már több, mint egyszerű szerep. Az úrnője voltam, azt tettem velem, amit csak akartam. Habozás nélkül engedelmeskedett.
Korábban sosem tapasztalt érzés lett rajtam úrrá. Élvezetet jelentett, szenvedélyemmé vált. Boldog voltam, és szenvedése örömet jelentett nekem. Néha üvöltött a szenvedéstől. Sokszor hittem, nem bírja tovább, mégsem mondta ki a szót, amiben megállapodtunk, ha abba szeretné hagyni. Egy speciális eljegyzés is volt közöttünk. Egyik alkalommal (minden kikötözés nélkül) kilyukasztottam a bal oldali mellbimbóját, és bele tettem egy karikát mondván, ez a jele, hogy mától az én rabszolgám. Círka két centiméteres volt, olyan 4 milliméteres huzalból. Két részből állt. az egyikben furatok voltak, a másikból két csapocska állt ki. Befűztem a lyukba, és fogóval összeszorítottam. Így mindig vele voltam, rám gondolhatott, és senki nem tudta titkunkat.
„Kegyelem” volt a szó.
Abban maradtunk, ha kimondja, azonnal elengedem és szabadon távozhat. Különös eljegyzésünk után megparancsoltam, hogy három napig nem találkozhat velem. Ez alatt az idő alatt tartózkodnia kell minden szextől, és három nap után kell eldöntenie, hogy folytatjuk-e, szolgálni akar-e tovább? Ha szolgál, akkor büntetést kap a legkisebb engedetlenségért is. Viszont dönthet úgy, nem folytatja, és akkor örökre szabadon engedem..
Három nap elteltével jelentkezett szolgálatomra. Ekkor azt mondtam neki, most elutazunk egy hétre, csak ketten, és megtanítom az igazi engedelmességre.
Már hét közben felhozta cuccait. Hátizsák, ruhák, túra felszerelés. Amit egy hétre gondolt. Mondtam, majd én becsomagolok. Az indulás napjának reggelén pontosan érkezett hozzám. Öltözéke a megkívánt volt: túracipó, zokni, vászon short, póló.
– Várj! – mondtam, és egy tíz-tizenöt centiméteres láncot kapcsoltam egy erős karikával a mellében lévő gyűrűhöz. Máskor is tettem már ilyet. Izgató volt számára. Sosem tudhatta, mikor villan ki a póló alól, vagy mikor csörren meg.
Vonattal utaztunk, majd gyalogoltunk. A hátizsákja iszonyú nehéz volt. Néhány óra után már alig vánszorgott. Tudta, ez is része megpróbáltatásainak, de örült, hogy boldoggá tehet.
Megérkeztünk egy tisztásra, egy erdő közepére. Ettünk, majd utasítottam, hogy pakoljon ki és állítsa fel a sátrat. Megtette. Addig én egy fa tövében hűsöltem, és néztem. Ekkor értette meg, miért volt olyan nehéz a csomagja. Benne voltak a sátorvasak, cövekek, konzervek. Elcsigázott volt, és iszonyú fáradt. Amikor kész volt, odaszóltam:
– Vetkőzz!
Levetkőzött. – Mosd meg az arcod!
Megmosta. Kivettem a hátizsákból egy nyers színű vászonzacskót.
– Gyere – mondtam.
Olyan harminnc méterre mentünk. Le kellett térdelnie háttal egy fának. Kezeit és a lábát összebilincseltem a fa mögött. Nyakára egy vastag acél nyakörvet tettem, melyen négy irányban karikák voltak. Zsanér és csavar tartotta össze. Majd két szöget vertem a fába. Ráakasztottam a bilincsek láncát. A keze fölfelé feszült, bokái a láncon lógtak. Teljes súlya térdeire koncentrálódott, a köves talaj vágta a bőrét.
Ki kellett nyalnia a puncim. Miután a szájába élveztem, elővettem egy ragasztószalagot és beragasztottam a száját. Aztán elmentem, egyedül hagytam. Iszonyú órák következtek számára. A karja, a lába elzsibbadt, vágta a bilincs, fájt. Nagyon fájt. A térdét nem is érezte. Nem aludt. Aléltan lógott a láncokon. Amennyire engedték a bilincsek, mozgatta kezeit, lábát, hogy valamennyire fenn tartsa a vérkeringést. Kínjában mégis elaludt.
Arra ébredt fel, hogy letéptem a ragasztószalagot a szájáról. Kinyitottam sorban a bilincseket és másképp tettem rá. Keze-lába bilincsben maradt. Lábait úgy húsz centire, kezeit tíz centire tudta egymástól mozdítani. A két lánc egymással is össze volt lakatolva úgy, hogy amikor állt, a kezeit nem tudtam derékmagasságnál jobban felemelni. Visszakísértem a sátorhoz. Átvizsgáltam a testét, és kiszedtem belőle a kullancsokat. Az éjjel észre sem vette a különböző rovarokat, de volt rajta csípés elég. Egy flakon vizet és két szelet száraz kenyeret dobtam elé a földre. Gyorsan befalta, pedig a kezeit alig érezte.
Aztán néhány karjelzésre tanítottam meg. Ha felemeltem a kezem, vissza kellett jönnie hozzám. Volt ott egy domb. A fák között könnyen fel lehetett menni rá. Lehetett pár száz méter hosszú az út.
Azt mondtam, menjek fel a dombra.
Felment. Nem volt egyszerű bilincsben, mezítláb. Csak kicsiket tudtott lépkedni, és a talpát is szúrták a kövek, meg apró rőzsedarabkák. De azért könnyen ment. Egy kicsit lihegett csak, mikor felért. Megfordult. Intettem, hogy vissza. Visszajött. Ősszesen harmincötször kellett felmennie, meg visszajönni. Szórakoztatott a látvány. Két alkalommal kapott tíz-tíz percnyi szünetet, amikor ehetett két-két szelet száraz kenyeret, ihatott, és elvégezhette a dolgát. Estére véresre dörzsölték a bilincsek, a talpa csupa seb volt. Kétszer el is esett, ezért horzsolások és ütődések is voltak a karján, meg a homlokán. Hulla fáradt volt. Fájt minden tagja, de nem érdekelt. Vacsora ugyanaz, majd vissza a fához. A szájába élveztem megint, de most nem ragasztottam be. Olyan elcsigázott volt, hogy a legcsekélyebb ellenálláshoz sem lett volna ereje.
Szinte eszméletlenül lógott reggelig. Meghallotta a lépteimet. Láttam, hogy észre vett. Pár méterre, vele szemben leültem egy kőre, és néztem jó darabig. Közben a feje többször is lehanyatlott, nem bírta tartani. Aztán felálltam. Megpaskoltam az arcát.
– Kezdjük – mondtam.
Minden úgy történt, mint előző nap. Föl a dombra és vissza. Csak nem ment olyan könnyen. Csupa seb volt. Minden lépés fájdalmas. A harmadik menetnél, az úton felfelé, hirtelen dacossá vált. Amikor felért, elfutott a fák között. Rohant, amennyire csak engedték a láncok. Ész nélkül rohant. Nem törődött az újabb horzsolásokkal sem. Csak rohant. Értelmetlen futás volt. Hová mehetett volna? Hová szökhetett volna előlem? Miért nem mondta ki a kulcsszót? Egyszerűen eszébe sem jutott.
Amikor utolértem, haraptam, rúgtam, karmoltam. Ő zokogva üvöltött:
– nem, ezt nem csinálom tovább! Nem kényszeríthetsz mindenre! Ilyen értelmetlen baromságra!
Én rendkívül higgadt voltam. Már vártam. Pórázt kapcsoltam a nyakörvére, és magasan egy fához kötöttem. Kegyetlenül megkorbácsoltam. Nem emlékszem, mennyit ütöttem rá, de legalább ötvenet. Akkor hagyta abba, amikor már rángatódzni és üvölteni sem bírt, csak lógott a nyakörvön. Testét vörös csíkok borították mindenütt. Amikor eloldoztam, a földre esett. Néhány percig mindketten mozdulatlanok voltunk. A bakancsommal nagyot rúgtam belé.
– Felállni – mondtam egykedvűen. Visszavezettem a sátorhoz.
– Megbüntetlek – mondtam. Egy súlyt akasztottam a mellbimbójáról lógó láncra.
– Vedd fel! – mutattam egy kőre. Gyerünk! – rántottam meg a pórázt. Felvezettem a dombra, majd vissza. Estig még ki tudja hányszor.
Fogtam a pórázt és jött mellettem. Kezemben volt a korbács. Tudta, ha nem engedelmeskedik, akkor kényszeríteni fogom. Szó nélkül jött, vánszorgott mellettem, kezében a kővel. A súly tépte a mellbimbóját. Nem tehetett mást, jönnie kellett, csak a könnye folyt némán. Még négy napig csináltuk így, nehezítve. Száraz kenyeret és vizet kapott, amíg én jókat ettem. Szombat reggelre meglepetést eszeltem ki. Reggeli után levettem a bilincseket.
– Pakolj össze – mondtam. Elmentünk egy közeli patakhoz. Utasítottam, hogy mosakodjon meg és hozza magát rendbe. Visszakapta a ruháit.
Haza mentünk, mindketten a saját lakásunkba. Vasárnap reggel felhívott, és jelentkezett szolgálatomra. Hát így törtem be egyik leghűségesebb szolgámat.

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Megkorbácsoltam – esküszöm, izgatott

Szerző: Időpont: 2009 1 hozzászólás

szadista_dominaNéha megőrülsz, kikapcsol az agyad józan fele, és valami olyat teszel, amit legvadabb álmodban sem tudtál elképzelni: miközben laposra vered azt a férfit, aki egykor padlóra küldött, akkorát élvezel, mint még soha. Őrült történet ez.
Az előbb kiszámoltam, ha reggel 6-ig nem fekszem le, be tudom hozni a lemaradást. Tizenkét óra fordítás, és készen vagyok. De már négy napja nem jutok el az anyag végére. Esélytelen. Kimerült vagyok és nyűgös. Ráadásul rettentő meleg van, az izzadtságtól gyöngyözik a homlokom, a laptopom okádja a meleget, régi bérlakásomban pedig áll a levegő. Képtelen vagyok ráhangolódni a melóra. Helyette zsame történetét olvasom. Mesélnem kell valamit!
Van egy férfi az életemben. Erős és nagy. Hangja bariton, mozgása kicsit lomha. Bőrének, nyálának ízében mindig ott a nikotin, testének illatát izzadtsága és citrusalapú parfümjének keveréke adja. Üzletember, agya zseniális, néha kicsit arrogáns, és hajlamos nagyon hülyének nézni másokat – ezért egyszer valaki nagyon agyonveri majd. Pár év kihagyás után most újra betoppant az életembe. Nem véletlenül. Két éve nagyon fontos része volt az életemnek. Ha rá gondolok, mindig az jut eszembe, hogy mindig nagyon vártam rá. Sokszor olyan izgatottan, hogy hasmenésem lett. Ritkán volt velem. Hetente egyszer-kétszer találkoztunk, majd napokra eltűnt. Találkozásaink kivétel nélkül a szexről szóltak. Soha nem voltunk kávézóban, moziban, étteremben, színházban, vidéken vagy tóparton. Csak szexeltünk. Ő dugott, én szeretkeztem, és úgy igazán naivan reméltem. Hogy mit is pontosan? Talán azt, hogy frontálisan ütközik a Szentlélekkel, minek hatására majd felismeri, én vagyok a zsákja – vagy a foltja, tökmindegy. Pedig egyértelmű volt, csak használ, belém élvez, aztán hazamegy – vagy máshoz. De ezt nem akartam elfogadni. Egyszerűen nem ment. Nagyon hatott a kémia – minél inkább távolodott tőlem, annál jobban akartam.
Mivel egy év után se sikerült megbarátkoznom a valósággal, a Szentlélek elérkezettnek látta az időt, hogy közbelépjen, és velem ütközzön, de kurva nagyot: egy banális véletlen folytán kiderült, nem én vagyok az egyetlen nő az életében, egy rég nem látott barátnőm a másik. Ugyanazon a férfin osztoztunk. Enyém volt a kedd, övé a szerda, enyém a vasárnap délután, övé az este. Ugyanabban az ágyban feküdtünk, ugyanabban a kádban tusoltunk, sorolhatnám. Ahogy már mondtam, frontális ütközés volt, olyannyira, hogy fél évig nem bírtam magamhoz térni. Nőiességemben darabokra hullottam, beszürkültem, lefogytam. Esténként magamban sírdogáltam, sokat ittam, éjszakánként pedig álmatlanul, émelyegve forgolódtam az ágyamban. Minden kicsúszott a kezem közül. Padlóra küldtek. Akkor tudtam meg, mit is jelent a csalódás és a megcsalás. Azt hittem, begolyózom.
Két év hallgatás után nemrég újra találkoztunk. Munkát ajánlott. Sokat beszélgettünk. Harag nem volt bennem, csak valami lelki fásultság, bénaság. Mindazt, ami történt, nem sikerült feldolgoznom, a teher bennem maradt – két éven át némán cipelni nagyon nehéz az ilyet. Eleinte ránézni se bírtam, de mindketten tudtuk, valahogy fel kell oldani, meg kell beszélni a történteket.
Gyakran találkoztunk. Éreztem, ő se tudja egyedül helyrerakni ezt az egészet. Mintha feloldozásra várt volna, mintha azt akarta volna hallani, hogy nem haragszom. De nem bírtam kimondani. Undorodtam. Nagyon megviselt, ha találkoztunk. Megmakacsoltam magam, mindig elutasítottam, csak azért is ellenszegültem. Aztán egy idő után belefáradt, végül csak annyit mondott, nem akar mást, csak annyit, hogy bosszút állhassak, hogy elégtételt vehessek rajta. Nem érdemel ő mást, csak egy kiadós verést. Akkor – talán viccből, talán tudat alatt – helyeseltem: „Verést érdemelsz barátom, egy kurva kiadósat!”
Már a találkozásunk előtt is gyakran éreztem, valami extrém szélsőségre van szükségem ahhoz, hogy végre felverjem belső fásultságom. Ordításra, szitkozódásra és fizikai kimerültségre vágytam, csak hogy újra érezzek, levegőhöz jussak, hogy így adhassam ki mindazt, amit szavakkal nem sikerül. Bokszolni jártam, százasával csináltam a fekvőtámaszokat, a párnámat a számra tapasztva ordítottam, ájulásig úsztam a Komjádiban a hosszokat. Semmi nem segített. Rákaptunk a témára. Eleinte csak viccből, elmondtam, hogyan verném el úgy igazán, hogyan pofoznám fel, hogyan mennék el a fizikai fájdalom határáig. Szó szót követett, a beszélgetésbe hamar belemosódott a kötél, a fekete lakk, az ostor és a bilincs. Erről szóltak a napi chatek, az e-mailek és a beszélgetések. Így ment ez közel két hónapon keresztül. Aztán a tettek mezejére léptünk. Ő beszerezte az eszközöket, én pedig összegyűjtöttem minden bátorságomat. Egyetlen kikötésem volt: nem akarok lefeküdni vele.
Nagyon idegesek voltunk, sokat ittunk, beszélgettünk, aztán pár óra oldódás után elérkezett a pillanat. A sokadik sör után teljesen ellazultam, magabiztos lettem. A fürdőben fekete combfixbe, tűsarkú cipőbe és feszes fekete felsőbe bújtam. Úgy éreztem magam, mint egy vadász, aki ölni készül. Tetszett a gondolat. A tükörben megnéztem magam, izgató voltam és szexuális, a gondolattól, hogy ez a pasi soha többé nem kaphat meg, kéjes vigyor ült ki az arcomra.
Határozottan léptem be a szobába, szájon csókoltam, majd megkértem, hogy vetkőzzön le, és feküdjön az ágyra. Kezére bilincset csatoltam, lábát fekete ragasztószalaggal kötöztem össze. Kezembe vettem az ostort, és elkezdtem ütni. (Előre megbeszéltük, ha kimondja a biztonsági szót, abba kell hagynom a verést, amíg nem szól, szabadon üthetek). Mozdulataim tudatosak voltak és határozottak, mintha ezerszer csináltam volna már. Eleinte csak finom ütéseket mértem rá, aztán valami bekapcsolt az agyamban, és egyre durvább lettem. Ő az ágyon feküdt, én fölötte térdeltem, néha felálltam, oldalra másztam, és csak ütöttem, ahol értem. Gyakran mondta ki az egyezményes szót, ilyenkor kicsit abbahagytam, majd újra kezdtem.
Alig kaptam levegőt, az erek a kezemen megduzzadtak, izmaim megfeszültek, patakokban folyt rólam a veríték, és csak ütöttem, keveset beszéltem. Erős csapásokat mértem rá, ütöttem a hasát, a hátát, a lábát, véresre haraptam a mellkasát, sebesre karmoltam a hátát. Miközben az ágyon vergődött, fel-felordított, a biztonsági szót ismételgette, és láttam, feláll neki. Majd amikor már nem bírta tovább, egy heves pillanatban tehetetlenül az ölemre tapasztotta a száját, és nyelvével elégített ki. Nyüszítettem, vergődtem, ziháltam, akár egy lucskos állat. Kiesett a kezemből az ostor, és halálosan kimerülten álomba zuhantam.
A másnapi ébredés rettentő zavaros volt. Szótlanul méregettük egymást, képtelenek voltunk megtalálni a megfelelő szavakat. A testén az ütések nyoma nem látszott, de a mellkasán ott éktelenkedett fogsorom véres lenyomata, a hátán pedig körmeim éle. Kimerültek voltunk és feldúltak. Tudtam, fáj minden porcikája, de nem zavart. Visszakapta. Én pedig kezdtem elengedni a terhemet.
Napokig nem tudtam feldolgozni a történteket. Másnap a munkahelyemen egy idétlen jogi szöveg fölött görnyedve lopva néztem szét az irodában, azt hittem, látni lehet rajtam, hogy mit tettem. Sokáig annak az éjszakának a képkockáival keltem és ébredtem, néztem magam a tükörben, próbáltam felidézni, mivé vedlettem át akkor, honnan és milyen mélyről jöhet ez az egész. Zavart és megrémisztett, hogy lakik bennem egy másik én, aki féktelenül vad, szabad vagy egyszerűen csak őrült.
Persze rákaptunk a dologra. Ritkán, de találkozunk, és akkor nagyon kikapcsolunk. De erről majd legközelebb.

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Extrém szex: perverz szadista büntetések

Szerző: Időpont: 2009 1 hozzászólás

perverz_szadizmusDe Sade a szadizmus atyja! XVIII. században élt Donathien Alfonse Francois Sade márki, a francia nemes neve- legalábbis az utolsó- ismerősen csenghet sokunknak, hisz’ a híres- hírhedt férfiról nevezték el a perverzitás egyik kiemelkedő példáját: a szadizmust. De Sade márki 1740- ben született és 1814- ben halt meg, és életének meghatározó részét- 27 évet elme gyógyintézetben töltött. A márki gazdag életművet hagyott maga után, a pornóirodalom legjavának szolgálhat ma is alapul perverzióra épülő munkássága, filozófiája. Saját korában komoly felháborodást keltett írásaival és életvitelével, a korabeli erkölcsi normák semmibe vételével, de elsősorban az egyház erős támadásával. Lerántotta a leplet gátlástalanul a képmutató papokról, akiket kéjvágyó, erőszakos alakoknak tüntetett fel, a szerzeteseket pedig szabados életmóddal vádolta. Vad szexuális fantáziája valamennyi könyvének vezérfonala, egészen naturálisan, aprólékos részletekbe menően írt pl.: az anális szexről, szodómiáról- állatokkal létesített aktusról-, homoszexualitásról és a különféle szexuális eszközök használatáról. Életművének legelső és legismertebb darabja a Justine, avagy az erény bukása című írás, melyet szinte megjelenésével egy időben már be is akartak tiltani és megsemmisíteni a korabeli, megbotránkoztatott erkölcscsőszök. Azonban már akkor is akadtak kíváncsi, nyitott szellemiségű rebellisek, akik titokban, kéz alatt adták tovább könyveit, így maradtak meg az utókornak. Angliában betiltották, de a British Múzeum őrzött egy példányt belőle, melyet csak a canterbury érsek jelenlétében volt szabad olvasni a XX. századig. De Sade márki számos követőre talált az irodalomban, a Lady Chatterly szeretője című művet pl.: a mai napig nem adták ki Angliában és Apollinaire: Tizenegyezer vessző- je is csak az erős gyomorral és idegzettel rendelkezőknek nyújthat kellemes időtöltést, brutális, pedofíliával fűszerezett felhangja miatt. Leghíresebb hazai költőink pedig Magyar Erato címmel gyűjtötték egy kötetbe erotikus verseiket.
Szodóma 120 napja – Durva szexuális perverziók – De Sade pennája a színházban – Juliette avagy a bűn virágzása – További büntetések durva fényképekkel

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Virtuális húspiac: partner, szexpartner, masszázs, domina…

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás

Sok csalódást tartogat az internetes társkeresés. Időhiány, magány és névtelenség. Többnyire ezek a tényezők játszanak közre abban, hogy egyre többen választják a társkeresés internetes formáját. Számtalan oldal kínál szerelmet a világhálón, így szaporodnak a sikertörténetek és a csúfos kudarcok. Sok ismert ember is megpróbálkozik a virtuális ismerkedéssel, közöttük van a megasztár Tóth Vera, a színész Magyar Attila és az egykori valósághős Majka, sőt a pornós Judy Néró is. Zsófi, a fiatal, értelmiségi, harmincas nő időhiány miatt választotta a világhálón való ismerkedést. Három vakrandija eltántorította a további próbálkozásoktól.
– Hihetetlenek a férfiak! A többségük csak szexpartnert keres a neten, küldözgetik az intim fotóikat. Aki átment az első, levelőzős rostán, és eljött randevúzni, az vagy a volt felesége miatt sírdogált, vagy kiderült róla, hogy egész másképp néz ki, mint ahogy leírta magát – nyilatkoztaZsófi.
Az egyik legnagyobb internetes társkereső üzemeltetője szerint a virtuális világba sem könnyebb igazi társat találni, mint a valóságban.
– Jelenleg 185 000 regisztrált tagunk van, voltak nálunk celebek is, többek között Majka, VV Frenki és Judy Néró is. Az internetes társkeresők nagy része téved, ha azt hiszi, heteken belül megtalálja az igazit. Ez türelemjáték, a neten is idő kell, hogy rátaláljunk az igazira. Ahogy a való életben – nyilatkozta Kellner Dénes, aki könyvet is írt tapasztalatairól.
A közvélemény-kutatások szerint az utóbbi öt évben egyre többen és egyre bátrabban keresnek a világhálón férjet, feleséget vagy titkos szexpartnert. A virtuális „húspiac” kínálata már olyan bőséges, hogy mindenki megtalálja a kedvére való falatot. Lassan eltűnik az az előítélet, hogy csak a szerencsétlenek és a rondák keresnek társat a világhálón.
A hazai sztárvilágban is akadnak, akik az interneten ismerték meg jövendőbelijüket. Judy Néró, pornósztár itt találta meg élete párját, ahogy Magyar Attila színész is rátalált az igazi Nyuszómuszóra.
– Annak idején azért regisztráltam, mert rájöttem, hogy szinte be vagyok zárva a színházba, ahol nincs alkalmam ismerkedni – mondta el Magyar Attila. – Feltettem a képeimet az oldalra. Így nem futottam felesleges köröket, csak olyan nőknek írtam, akiknek szimpatikus voltam. Három-négy lánnyal találkoztam, mielőtt megismerkedtem a kedvesemmel, akivel tökéletesen összeillünk. Egy év múlva feleségül vettem Mónikát, és most boldogan élünk – mesélte el sikersztoriját a színész.
Tóth Vera csalódott a netes partnerkeresésben.
– A barátnőim unszolására regisztráltam, de hamar rájöttem, hogy nem az én világom. Körülbelül egy hétig voltam tagja a társkeresőnek, de nem randiztam senkivel, odáig nem jutottam el. Fotóval voltam fent, vállaltam, hogy én vagyok. Sokan hitetlenkedtek, voltak zaklatók is, akik intim képeket kértek tőlem, összeségében tehát nincsenek jó tapasztalataim. A barátnőm viszont nemsokára férjhez megy, ő az interneten találta meg a társát – nyilatkozta Vera.
Ernyey Béla nemrég jelentette meg Pasi című könyvét az internetes társkeresésről. A színész harminc nővel randevúzott, párra azonban nem lelt.
– Ez egy regény, így nem lehet tudni, mennyiben szól rólam, illetve a főhősről, a Pasiról. A Pasi harminc nővel találkozott a netről, ám hogy mennyivel bújt ágyba, az az én titkom, talán mindegyikkel – mosolygott a színész, aki könyve miatt ma is tagja az egyik társkereső oldalnak. – Nálam nem alakult ki függőség, hiszen abba tudtam hagyni a netes társkeresést – zárta le a beszélgetést Ernyey. (Borsonline)
Erotikus masszázs és csúszkamasszázs – Kurvák telefonszámmal – Masszázskereső – Kurvák és masszőrnők

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Csak párban biztonságos a fojtogatós szex

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Nóri 30 299 0511

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás

Egyeztetés: (7 pont)
Könnyen ment, telefonon, utólag visszagondolva nem csoda, ilyen mentalitással nem lehet sok vendége.

Megközelítés: (6 pont)
Közel a Király utcához, (már ebből kellett volna tudnom, hogy baj lesz; valahogy az a ház nekem rossz Ómen). Parkolás nehézkes, de tényleg a Belváros közepe.

Helyszín: (3 pont)
Rendben van, szép, új lakás, de többen rendelnek, ami nem derül ki számunkra, és bizony a fürdőszobát nem éreztem elég tisztának. A leginkább az idegesített, hogy miközben Nórával egyezkedtem (mert meglepetésemre kellett ilyet), a lányok a másik szobában vihogtak/veszekedtek, zenét hallgattak.

Lány külseje: (4 pont)
Nóra szép, nagyon kicsi, nagyon vékony lány. A külsejével semmi gond, ám teljesen más karakter, mint ami a képekről lejön. Egyáltalán nem buja, inkább kissé esetlen (bár biztos belejátszik rémes élményem, hogy így látom).

Action: (3 pont)
Jó pár hete már, hogy Nórinál jártam; eddigi pályafutásom legnagyobb csalódása, legrosszabb élménye volt. Azért vártam eddig a beszámolóírással, mert nem akartam hirtelen felindulásból inkorrekt lenni, de be kell vallanom, azóta sem hevertem ki ezt a traumát. Azóta sem voltam más lánynál. De azzal nyugtatom magam, hogy már csak a nagy számok törvénye alapján is, előbb-utóbb ennek is be kellett következnie.
A hölgy utcai ruhában, farmerben és pólóban fogadott, és amikor beljebb kerültem a lakásba, akkor derült csak ki számomra, hogy nem egyedül rendel, legalább 3-4 lány kukucskált ki még az ajtó mögül. Itt egy kissé már elbizonytalanodtam, mert nem erre számítottam. De végül is – gondoltam – én voltam a barom, miért nem kérdeztem meg a telefonban, hogy egyedül rendel-e.
Bementünk egy kis szobába, leültetett az ágyra, és megkérdezte, mit szeretnék. Ilyenkor én mindig azt szoktam mondani, hogy csináljuk, ami mindkettőnknek jól esik, szólunk, ha valami nem jó, vagy nem fér bele a másiknak, nem szeretek számolgatni, az nekem olyan illúzióromboló. De ő csak erősködött. Gondoltam rendben, ezzel még semmi baj, csak korrekt akar lenni, nem akarja, hogy meglepetés érjen, kissé túlaggódja a dolgokat. Végül elmondtam, hogy szeretkezni és franciázni szeretnék. Ekkor derült csak ki, miért volt a nagy aggódás.
Mondta: ők itt mindig előre kérik a pénzt. Na, ez már igencsak meglepett, mert 8 éves pályafutásom alatt, ilyen sem volt még velem. Gondoltam, semmi gond, hallottam már ilyet az MT-éktől, talán eddig csak szerencsém volt. Kérdeztem, mennyibe kerül összesen, és ott csapott belém a villám: olyan összeget mondott a franciára, ami a megszokott piaci ár kétszerese. Hát, gondoltam, nem gond, innen már nem fordulok vissza (a cipőmet is levettem már), valami nagyon jót kell nyújtania ezért az árért. Kíváncsivá tett. Kitettem a pénzt (nem keveset, annyit, amennyit eddig csak nagyon professzionális szolgáltatóknál, nagyon exkluzív környezetben fizettem), aztán irány a fürdőszoba. Hibáztam: sarkon kellett volna fordulnom.
A fürdőszoba nedves és nyirkos volt; szinte még éreztem az előző vendég párás leheletét. Ezt kissé zavart, de nem keserített el. Visszamentem a szobába, ő el tusolni. Egy perc múlva visszajött, hogy elfelejtett valamit: akarok-e leszbi-sztriptízt, mert arra is van mód. Na, gondoltam, itt fekszem meztelenül, kitettem a lét, de még többet le akarnak húzni. Nem kérek, köszönöm. – mondtam, de ekkor már nagyon baleknak éreztem magam.

Kis idő múlva megérkezett Nóra. letelepedett mellém az ágyba, és kényeztetni kezdett. A szája hozzám sem ért. Gondoltam, semmi gond, csak izgatni akar. Ám amikor tíz perc telt el így, a fejét (gyengéden és udvariasan) megpróbáltam a téma felé irányítani. Nem, az Istennek nem akarta szájba venni. Ekkor úgy döntöttem, én kezdeményezek: a hátára fektettem, csókolgattam a testét, és elindultam lefelé. Mikor odaértem, sikoltva felugrott: Nem, azt nem lehet, nálunk ez nincs benne az árban. Hát, ettől mindenem lelankadt – szó szerint. Ennyi pénzért még csak ki sem ny**hatom?! – bosszankodtam magamban.
Elkeseredetten még visszafeküdtem a hátamra, és szinte vártam, hogy vége legyen. Nem szenvedtem soká, a kezével elintézett (szerintem a szájával hozzám sem ért).
Egy percet sem vártam, szó nélkül felöltöztem, és eljöttem. Nem voltam tovább 20 percnél az órás program helyett. Remélem, érezte, hogy valami gond van. De nem hiszem, hogy tanul belőle, nem az a típus.

Elszámolás: (3 pont)
Nagyon rossz ár-érték arány. Tényleg, felsőkategóriás hölgyeknél szokás ennyit fizetni, aki egyedül vár az exkluzív lakásában (nem leskelődnek a lányok az ajtó mögül), aki csak rád koncentrál. Maximális korrektség, maximális diszkréció, élvezetes társalgás, tökéletes aktus, nincs pénzlehúzás. Itt valahonnan kellett keríteni egy sámlit, hogy le tudjam tenni a ruháimat (jól össze is vesztek rajta), mondtam, inkább vigye vissza; a földre tettem le a cuccaimat. Egyszerűen pénzlehúzás, iszonyatosan átverve éreztem magam. És persze, mindezt, előre fizetve.

Összkép: (3 pont)
Ismét bebizonyosodott számomra, hogy csakis előre kinézett lányokhoz szabad menni, hirtelen felindulásból (csak mert valahová muszáj mennem), lustaságból (ami éppen a közelbe esik) ne válasszunk lányt. Igen, olvassuk el szorgalmasan a beszámolókat. És ha nem érzed magad biztonságban, vagy nem érzed azt, hogy igen, jó helyen vagyok, bármennyire is ciki vagy udvariatlan, fordulj ki! Igen, ezt valószínűleg a gyakorlottabb MT-ék már tudják, nos, higgyünk nekik.

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!