Dominika kisasszony a vacsora után visszavonult az északi kisterembe, ami a legtávolabb volt a nyílvános helyiségektöl, és jó erös, vastag falai voltak. Ezt a termet úgy alakíttatta ki, hogy különös játékaihoz diszkrét magánya lehessen: ablakok sehol, csak a tüzhely fénye. Egyetlen bejárata van erős örizet mellett. Dominika Úrnő engedélye nélkül innen csak holtan lehetett távozni. Katonái, parancsának megfelelően, itt láncolták ki ezt a lázadó, szökött rabszolgát a padlózathoz, középen. Ruhája rongyokban, átvérezve. Egész teste reszketett, most már nem csak a halál félelemtöl, hanem attól is, hogy délután, miután az udvaron megkorbácsolták, estig kinn hagyták a hóviharban.
Hű szolgálói már várták Dominika Úrnőt. Közben kacagva játszadoztak a leláncolt rabszolgával. Hárman ráültek megkorbácsolt, sajgó hátára, lovagoltak rajta.
– Gyí, te! – bíztatták, mintha csak mozdulni tudott volna a súlyos láncoktól.
A többiek fogócskáztak körülötte, és néha „véletlenül” ráléptek. Jókat nevettek rajta, amint megpróbált kitérni de csak fájdalmasan vonaglott alattuk. Amikor meglátták a közelgő Úrnőt, abba hagyták a játszadozást. Távolabb húzódtak, és utat adtak neki. Szép, erős és igazán férfias rabszolga volt, de így, magatehetetlenül, kényére-kedvére kiszolgáltatva, kétségkívűl sokkal izgalmasabb jelenség volt.
„Ime, egy férfi az őt megilletö helyen” – gondolta Dominika kisasszony, amíg gyönyörködött a látványban.
A kínjában nyögdécselö rabszolga izmos, kreol teste miatt a tüzhely lobogó fénye még izgalmasabbá tette vonaglását ott a földön. Az Úrnő nem síette el, hogy közelebb érjen. Ki akarta élvezni a pillanatot.
– Ma mit játsszunk ? – csilingelte hangja pajkosan a szolgálók felé, akik huncutul visszakacsintottak rá.
A rabszolga elfodította a fejét felé, amennyire csak a láncai engedték, és esdeklően nézett fel rá.
– No mi van? – búgta neki oda a szeszélyes Úrnő, mint valami elárvult kiskutyának, amikor ezt észre vette. Hát akarsz még lázadni ellenem?
A korbács ma már jól bele véste a szolga eszébe, hogy nem lehet saját akarata. Ezt a leckét már megtanulta, így nem szólalt meg, csak megpróbált nagyon alázatos szemekkel nézni. Ekkor, hírtelen kapott egy rugást az arcába. Elfogyott Dominika kisasszony türelme.
– Nem is bámulhatsz rám így! – dörgött újra élesen az Úrnő hangja. Azt hitted, hogy ettől majd megesik rajtad a szívem? Hát te ilyen ostobának nézel, mi? Minden kérdésnél egy-egy újabb rúgás tette világossá, hogy ezt nem baráti érdeklödésnek szánta.
– Büntessük meg! – sikították a szolgálók. Rászolgált a büntetésre! Mutassuk meg neki a „süppedő padlót”! – kiáltották, a rabszolga nem kis rémületére. Ez egy titokban elkészittetett különleges kínzóezköz volt. Abból állt, hogy a nagyterem padlózatában kialakított ember-formájú vájatba láncolták a kiszemelt áldozatot, erősen betömték a száját, megkötözték. Maga a talaj vastag, süppedős szőnyegekkel volt fedve, csak éppen, itt közvetlenül az ezekkel egy szintre hozott emberi testre léptek. Aki nem figyelte, hogy mire lép, nem is vette észre nagy különbséget. Miután így biztosították, hogy ne tudjon mozdulni sem, és ráborítottak még egy szönyeget, néha napokig is ott „felejtettek” valakit. Eközben sokszor népes vendégsereggel táncos tivornyákat rendeztek ebben a teremben. Ez tehát egy igen „súlyos” büntetésnek számított.
– Az most nem jó – vonta meg a vállát Dominika kisasszony egykedvüen. Nem akarok várni, hogy a katonák átvigyék a nagyterembe. Érdekesebb lenne ma bevonni a játékba a rabszolgát is. Azt akarom, hogy ő maga engedelmeskedjen.
– No, fogsz-e szolgálni, hüséges leszel-e hozzám? – nézett le a rabra, közvetlenül annak a fejénél állva. Ezt erre még erősebb reszketés fogta el, és csak keservesen nyüszíteni mert. Az Úrnő rájött: ez már nem mer megszólalni, amíg parancsot nem kap rá.
Rárivallt: – ha kérdezlek, azt mondod: „Igenis, Úrnőm”, vagy „nem, Úrnőm”! Beszélj! – és rálépett a nyakára. A lábai előtt heverö test felől bátortalan, remegő hang nyöszörögte ki lábának szorítása alól:
– i…ige…igenis….Úrnőm…
Dominika kisasszony engedett a nyomáson, most már békülékenyebb hangon folytatta:
– Tisztában vagy vele, hogy innen, ahol vagy, úgy sem menekülhetsz? Ha bármit teszel a parancsaim ellenére, vagy akár csak késlekedsz végrehajtani a parancsaimat, az életeddel fizethetsz érte.
Természetesen a földön maradsz! Ha küldelek is valahová, csak kúszva-mászva közlekedhetsz. Egyetlen csettintésemre benn terem az őrség, tehát nem ajánlom, hogy eljátszd a bizalmam! Megértetted? Válaszolj!
– I…igenis, úrnőm…
– Helyes. Akkor leveszem a láncaidat, hogy tudj engedelmeskedni – döntött Dominika kisasszony, szolgálólányai nem kis meglepetésére, hiszen ez a szökött rabszolga, aki az őrét is leütötte, így egyszerre mindannyiuk ellen is veszélyesen erös férfinak tünt. Dehát, most ez az Úrnő újabb szeszélye volt. Különben is, megérezte a „vadállatokon”, hogy mikor támadnak. Ez egy összetört büszkeségű, remény vesztett rabszolga volt, aki megértette, hogy ebben a helyzetben nincs esélye.
– Minden esetre a kezeidet összekötve hagyom, és itt lesz nálam ez a pálca arra az esetre, ha megfeledkeznél magadról – rendelkezett Dominika Úrnő, amint egy nagyobb fajta lovaglópálcát vett ki az egyik sarokból. Kulcsokat vett elö, lekerültek a súlyos láncok. A szolga megkönnyebbülten, de mozdulatlanul tűrte. Dominika kisasszony közben már azon gondolkodott, hogy mi legyen az elsö parancsa, aminek végrehajtásával a szolga odaadásáról, és hűségéről adhat majd tanúbizonyságot.
Valami olyat kell tennie, amit nehéz, de a parancsának így is engedelmeskedve ő maga alázkodik meg. Hamarosan meg is találta a megfelelöt: a tűzhely!
– Nos, akkor halld óhajom! Odakúszol a tüzhöz, parazsat veszel ki a megkötözött kezeiddel, és idehozod nekem! Indíts! – kacagott a kegyetlen úrnö. Látni akarom, hogy legyőzöd fájdalmadat az én kedvemért, és engedelmezkedsz!
A szerencsétlen férfi, aki a kezét mászáshoz sem tudta használni, hernyóként kúszva a padlózaton közelítette meg a tűzhelyet. Ahogy háttal a tűz felé fordult, és a forróság elöntötte kisebzett bőrét, arca eltorzult. Nem mert azonban ellenkezni. Centiméterenként kúszott közelebb a tűzhöz, de minden percben úgy érezte, nem bírja tovább. Mégis kitartóan küzdötte magát a parázs felé, iszonyú kínok között.
– Nagyon helyes! – mosolygott elismeröen Dominika kisasszony, aki végig ott állt mellette, pálcával a kezében – nem is gondoltam volna, hogy ennyire engedelmes is tudsz lenni!
A rabszolga már éppen erőt vett magán és eltökélte, hogy bele nyúl a parázsba, ekkor azonban váratlan dolog történt, ami láthatóan őt is meglepte. Kezei hirtelen kiszabadultak, az addig feszesen a csuklójára szoruló kötél füstölve elengedett. Úgy látszik, annyira közel ért a keze a tűzhöz, hogy nem csak a keze, de a kötél is megégett. Dominika kisasszony, kikelve magából, üvöltötte:
– Mit merészelsz? Fogjátok le! – vezényelt a szolgálóknak, akik már jól tudták a dolgukat.
A rabszolgát öten megragadták és úgy leteperték, hogy csak úgy nyekkent. Az erős férfinek semmi esélye nem volt. Másodpercek alatt újra ott hevert Úrnője lábai elött, hátra csavart karokkal, a fölhöz préselve.
– Ugye, nem szándékosan csináltad? – pattogtak a szigorú szavak, két pálcaütés kíséretében a lapocka alá.
– Őszintén valld be!
-N…nem, Úrnőm… – remegett halál félelmében, szinte sírva a pórul járt.
Csak remélni merte, hogy egy tagadó válasszal nem haragitja magára Úrnőjét. Ezúttal szerencséje volt, mert Dominika kisasszonyt békülékeny hangulatában találta.
– No, mondjuk, hogy elhiszem. Látom, valami egyszerübb feladatot kell, hogy adjak neked. De a továbbiakban rajtad maradnak a láncok! Szóval, akarod bizonyítani az irántam való hűségedet? Szeretnél még egy lehetöséget?
– I…i..igenis…Úrnőm…- nyöszörögte a rabszolga az arca előtt játszadozó lábaknak, bár nem volt biztos benne, hogy ezt „akarhatja-e”?
– Akkor könyörögj egy újabb próbatételért! – kacagott az Úrnő a saját, hírtelen jött legújabb tréfáján – halljuk, hogyan kéred, hogy vezekelhess!
A meglepett rabszolga előszőr, mintha nem értette volna a parancsot. Csak hebegett maga elé…
– Na, mi lesz? – riasztotta vissza a valóságba, ahogy a szigrú Úrnő rárivallt. Dominika kisasszony széket hozatott, kényelmesen elhelyezkedett, lábait könnyedén felvetette a szolga hátára. Bort töltetett kupába, elvette, és várt.
– Halljuk, mit tudsz nekem mondani ? – érdeklödött újra pajkosan, ártatlanul mosolyogva – későre jár, fáradt vagyok. Ha nincs mondandód, megyek aludni, és befejeztem veled. A rabszolga tudta, hogy ez a végét jelenti. Komoly erőfeszítésébe tellett, hogy minden gondolatát összeszedje. Az őt lefogó szolgálók viszont már szinte követelték:
– Igen, vettesd az oroszlánok közé, és most már pihenjünk le! Álmosak vagyunk, Úrnőnk. Végezzünk vele most már. Elég ebből az unalmas cirkuszból. Halál rá!
– Beszélj – vetette oda még egyszer az Úrnő, miközben elnyomott egy ásítást, és bele kóstolt a borba.
A rabszolgán látszott, hogy küzd minen kipréselt szóért. Csak egy valamiért könyöröghetett: hogy szolgálhasson Úrnőjének. Még kegyelmet sem kérhet, csak ennek érdekében. Most nem ronthatja el.
– Úrnőm, kö…..könyörgöm…. ké….kérve kérlek… – görbült sírásra a szája. Megteszek bármit,…. amit csak akarsz… Könyörgöm, Úrnőm….. parancsolj nekem.. – zihált, és remegett. Hangját a szolgálólányok gúnyos kacagásán túl alig lehetett érteni.
– Könyörgöm, Úrnőm…. engedd, hogy szolgáljalak…
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Nem kell megijedni, nem az a cél, 
-Tessék? Mit merészelt? – hasított keresztül a szobán Dominika kisasszony felháborodott hangja. A jelenlévö rabszolgák összerezzentek.
Olvasom, hogy az egyik jelenetben a férfi szívét kivágják és feldugják a nő hüvelyébe. Elsőre az jutott eszembe, hogy milyen genya arculköpése ez a romantikának. Milyen kegyetlen és cinikus paródiája a szerelemnek. Aztán az általános magány és a belőle fakadó kétségbeesett szeretethajszolás képe ugrott be. Hogy a végrehajtó annyira vágyik megtapasztalni a szeretetet, hogy valaki szívéért nyúl, hogy azzal hatoljon a nő testébe. Képtelen képek, miközben mégis ez a valóság. KedveSMtől kaptam egy könyvet a szülinapomra, az egyik oldalon egy fiú és egy lány rajza van. Ő belenyúlt egy piros filccel és szívecskét rajzolt közéjük a punci-farok középpontra. Tehát akkor van különbség a farka és a szíve között? Tetszik nekem ez a hasonlat, most el vagyok bűvölve. Amúgy Sade márki.
Editet egy szexpartin ismertem meg. Mosolygós, kis növésu, enyhén molett, amolyan segges-melles, harmincegynehány éves lány volt. Azt hiszem, a férfiak az ilyen típusra mondják azt: édes kis töltöttgalamb. Hamar összebarátkoztunk, közös volt az érdeklodési terünk (szex), és az ízlésünk, jól megértettük egymást minden téren, s gyakorta elofordult, hogy nálam töltötte az éjszakát, persze nem mindig alvási céllal. Mikor a lakásom felújításra szorult, felajánlotta, hogy néhány napra költözzek hozzá, (kb. 60 km-re innen, egy kis falu) amíg a munkák befejezodnek. Eloször szabadkoztam, nem akartam kényelmetlenséget okozni neki, de olyan kedvesen invitált, hogy a végén rábólintottam a dologra. Szépen felújított, régi típusú, tornácos parasztházban lakott, amelyhez hatalmas udvar és gyümölcsöskert tartozott. Hamar otthon éreztem magam, és nagyon jót tett a vidéki frisslevego, szinte újjászülettem már az elso nap után. Tulajdonképpen semmit nem csináltunk, csak élveztük a nyarat, ökörködtünk, sétáltunk a kutyájával, Agával, lejártunk a közeli bányatóra nudizni, és élveztük, hogy a fiatal srácok megbámulnak minket. Egy este aztán, néhány pohár jófajta vörösbor után azt mondta nekem. – Van egy kis füvem. Kérsz? – Miért is ne? – mosolyogtam rá. – Dobjuk fel még jobban a hangulatot. Gyakorlott mozdulatokkal sodorta meg a jointot, rágyújtott, majd átadta nekem. Hamarosan az egész szobát betöltötte a cannabis jellegzetes illata. Fecsegtünk összevissza, röhécseltünk, egyszeruen remekül éreztük magunkat. Rövidesen (mint általában mindig) a szexnél kötöttünk ki. – Próbáltad már az animalt? – kérdezte Edit mosolyogva. – Nem. És te? – Én már igen. – válaszolta. – Na ne hülyíts. Át akarsz baszni. – nevettem fel hangosan. – De komolyan. Hidd el! – bizonygatta. – Ugyan már! Csak szórakozol velem. – De tényleg! Hidd már el! Igazat beszélek. – Na persze, persze. És mivel? – Agával. Aga, a jól megtermett dog ott feküdt Edit lábainál, és a neve hallatán felkapta a fejét. – Ez most komoly? – kérdeztem hitetlenkedve, de a kétely már ott csengett a hangomban. – Becsszóra mondom. Nem akarod kipróbálni? Agának már van gyakorlata. – Nem, nem, köszönöm. De. Még most sem tudom elhinni. – Miért? – kérdezte. – Azt hittem, te nem vagy prud. – Persze, hogy nem. Nem is azért mondom. Csak meglepett a dolog. – Értem. – Na és milyen volt? – Szuper. Próbáld már ki! – Nem, tényleg nem. De ha egyszer. Szóval megnéznélek benneteket. Ha tényleg igaz ez az egész. – Most megfelel? – Most??? – Persze. – Had lássam. -vigyorogtam, s arra vártam, hogy azt mondja, csak tréfa volt az egész. Ehelyett viszont gyorsan ledobta pólóját, lerántotta bugyiját, és magához hívta a kutyát. Azt hiszem Aga megsejthette, hogy mi fog következni, mert izgatott farkcsóválás kíséretében orrát Edit ágyékához nyomta. – Nézd csak a körmeit. – szólt a barátnom. – Gondosan le vannak kerekítve, hogy nehogy megkarmoljon az akció közben. Töltöttem magamnak egy újabb pohár bort, és kényelembe helyezkedtem a fotelben. Edit felült a kanapé karfájára, és széttette a lábait. Aga tudta a dolgát. Nagy, húsos, rózsaszín nyelvével nyalni kezdte a puncit. Elég durvának tunt a dolog, attól tartottam, hogy ez fájdalmat okoz, ám Edit arcán egészen más érzelmek tükrözodtek. Csak néztem, ahogy az a hatalmas állat alaposan kinyalja gazdája punciját, és a látvány hatására fészkelodni voltam kénytelen. Edit rámnézett, és hamiskásan mosolygott. – Na ezt figyeld – mondta. – Fekszik! – parancsolt rá a dogra, mire az engedelmesen elterült a padlón. A hátára fordította, a kutya fegyelmezetten, rezzenéstelenül turte, hogy a barátnom azt tegyen vele, amit akar. Eloször a heréit masszírozgatta, aminek hatására a kutya vöröses fasza elkezdett kikandikálni a fitymából. (Jó szó ez ide? Más nem jut eszembe) Finom, kis kezét ráfeszítette a hímtagra, és fel-alá kezdte mozgatni, aminek a hatására egyre nagyobb és nagyobb rész bukkant ki az eres kutyafaszból. Én bámulva néztem, mert nem hittem a szememnek: hatalmassá duzzadt, szinte lüktetett. Edit átszellemült arccal hajolt az óriási, hajszálerekkel borított faszra. Eloször érzékien körbenyalogatta a végétol a tövéig, majd szépen lassan bekapta, és szopni kezdte. Járt a feje szorgalmasan, ajkai rátapadtak, és megpróbált minél nagyobb darabot bekapni belole. Én csodálkozni kezdtem magamon, mert rendkívül izgatónak tartottam a látványt. Néztem oket mozdulatlanul, s éreztem, ahogy a vér a puncim felé áramlik, és rendesen beizgulok. Abbahagyta a szopást, és ráhasalt a kanapéra. Aga rutinosan felpattant, mögé került, mellso lábait o is a kanapéra vetette, és párzó mozdulatokat kezdett végezni Edit fenekénél. A heves mozdulatok miatt azonban nem sikerült behatolnia, csak toporgott ott, és a fasza himbálódzott a levegoben. – Segíts már! – hallottam meg Edit rekedt suttogását. Hirtelen elhatározással felpattantam, odaléptem hozzájuk, megmarkoltam Aga hímtagját, (bizsergeto, izgató érzés volt, ahogy forrón lüktetett a kezemben) és beigazítottam Edit puncijába. Hangosan felnyögött, ahogy a méretes pénisz tövig nyomult belé, és az eb heves, vad mozdulatokkal kefélni kezdte. Elragadtatottan bámultam, ahogy a kutya lihegve, lógó nyelvvel magáévá teszi a gazdáját, és nem bírtam tovább magammal, lerántottam trikómat, bugyimat, és lágyan masszírozni kezdtem a csiklómat, és megkeményedett mellbimbóimat. Nem gondoltam volna, hogy az állatias ösztönök eme megnyilvánulása ilyen hatással lesz rám, hogy ez a szokatlan, soha nem látott helyzet ennyire fel fog izgatni. Olyan volt az egész, mintha kívülrol láttam volna magam. Talán a bor, talán a fu hatására mámoros ködbe vész azon percek emléke. Fogalmam sincs róla, hogy mennyi ido telhetett el, amíg lezajlott ez, a szó legszorosabb értelmében kutyapózban történo dugás, de egyszer csak azt vettem észre, hogy Edit lehúzza magát Agáról, és kifészkelodi magát alóla. Elkapta a nyakörvét, és odavezette hozzám. Sejtettem, hogy mire készül, de nem volt erom tiltakozni. Szétfeszítette a combjaimat, és az eb fejét a lábaim közé irányította. Igazság szerint az elso néhány nyelvcsapás eléggé kellemetlen volt, ugyanis nem állíthatom, hogy gyengéden csinálta, recés nyelvével erosen és határozottan nyalta a puncimat, de az enyhe fájdalom néhány pillanat alatt elmúlt, és átvette a helyét a zsigereim mélyén összegyulo gyönyörérzés, ami lassanként elárasztotta a testem. Persze lehet, hogy ebben nem kis szerepe volt annak, hogy barátnom közben elkezdte szívni, nyalni, szopogatni a melleimet. Amikor épp érezni kezdtem, hogy rövid idon belül elindulok a csúcs felé, Edit ismét átvette az irányítást. Elráncigálta tolem a szorgalmasan nyalakodó kutyát, és megszólalt. – Állj négykézlábra! – Miért? – kérdeztem, holott nagyon is jól sejtettem, hogy mit tervez. – Ne kérdezz semmit kedves, csak tedd, amit mondok! Engedelmeskedtem, és térdre ereszkedtem. O farral felém mögémtuszkolta Agát, aztán nyelvével jókora adag nyálat kent szét a puncimon, gondolom a könnyebb behatolás érdekében, (bár szerintem nem lett volna szükség rá, elég nedves voltam „magamtól”) majd az eb péniszét hátrahajtva a lábai között, lassan elkezdte azt belémvezetni. Mit mondjak, elég furcsa érzés volt, de egyben rettenetesen izgató. Feszített, betöltött. Forró volt, és hihetetlenül kemény. Nagyon-nagyon élveztem. Mivel Aga ebben a felállásban nem tudott mozogni, én kezdtem el oda-vissza hintáztatni az altestemet, miközben Edit gondosan ügyelt a megfelelo ritmusra, intenzitásra, sot még arra is tudott figyelmet fordítani, hogy ujjaival a csiklómat izgassa. Nem tudom, hogyan írhatnám le azt, amit akkor éreztem, de azt hiszem, ezt csak olyasvalaki értheti meg, aki már átélt valami hasonlót. Nem akarom túlszaporítani a szót, lényeg: hatalmas orgazmusom volt. Szinte elbogtem magam a megkönnyebbüléstol mikor a csúcsra értem, kezem-lábam reszketett, testem verejtékben úszott. Alig volt erom felmászni a kanapéra, és levego után kapkodva, félig lehunyt pilláim alól néztem, ahogy Edit a fotelbe ülve, az elobbiekhez hasonló módon felnyársalja magát a kutyus faszára, és o is a csúcsra járatja magát. Itt valahogy filmszakadás van. Isten bizony nem tudom, mi a fene történt, meddig tartott a bódulat, csak arra emlékszem már, hogy lecsillapodva, összeölelkezve hevertünk egymás mellett, és szegény Aga még mindig merev hímtaggal toporog mellettünk, halk nyüszítéseket hallatva. Önkéntelenül csúszott ki a számon: – Szegény kutyus. – Elégítsd ki! – Ugyan már! – O megtette a magáét. Tartozunk neki ennyivel, nem gondolod? – kérdezte Edit kis nehezteléssel a hangjában. – Végül is… Lehet, hogy igazad van. – Na gyerünk! Szopd le! Hidd el, különleges élmény, élvezni fogod. És ne félj, segítek. – Rendben. Lemásztunk a padlóra, és két oldalról Aga hasa alá tornásztuk magunkat. Csupán néhány centire himbálódzott az orrom elott a hatalmas, vörhenyes kutyafasz. Nem tudtam mit tegyek. – Látom az arcodon az undort. De ne így gondolkozz. Engedd el magad, és tedd azt, amit a vágyaid diktálnak. Lehunytam a szemem, vettem egy mély lélegzetet, és óvatosan a számba vettem Aga hímtagját. Azt vártam, hogy kellemetlen íze lesz, és felkészültem, hogy esetleg hányinger fog elkapni, de meglepetésemre semmi ilyesmi nem történt. Tény, hogy furcsa érzés volt, furcsa illat, olyan… Nem is tudom, hogyan jellemezhetném. – Gyerünk! Szopjad! – biztatott barátnom. Mélyebben a számba vettem, nyelvem ráfeszítettem, és elkezdtem dolgozni a fejemmel. Csak szoptam, szoptam, és egyre jobban élveztem a dolgot. Bekaptam amennyire csak bírtam, teljesen betöltötte a számat, az orromon át is alig kaptam levegot. Hegyes vége a mandulámat, torkomat csiklandozta. Egy ido után elfáradtam, és kivettem a számból. – Remek, nagyon jól csinálod Mesikém. – mondta Edit, s míg én kifújtam magam, o nem tétlenkedett, szorgalmasan körbenyalogatta, bekapta kutyája péniszét, miközben erosen megmarkolta a tövénél, és verni kezdte. Amikor aztán úgy találta, hogy újra akcióra kész vagyok, rámparancsolt: – Gyerünk! Tedd ide a kezed! Úgy. Jó. Csináld, ahogy én! Gyorsabban! Gyerünk, szopjad! Nagyszeru, remekül csinálod! Még! Mélyebben! Gyorsabban! Szopjad! Éreztem, ahogy Aga izmai megfeszülnek. Párzó mozdulatokat tett, nekem már csak arra kellett figyelni, hogy ne engedjem ki a számból, mozgott o, szabályszeruen szájbabaszott. Minden átmenet nélkül jött a magömlése, meglepodtem. Egyszer, kétszer, háromszor, négyszer, ötször, csak spriccelt a számba, folyamatosan próbáltam lenyelni azt a fura ízu valamit, de nem bírtam vele, egy része kifolyt a szám sarkainál, s rácsöpögött a melleimre. Azt hittem, már sosem hagyja abba, megállíthatatlan az a spermazuhatag, mert csak pumpálta belém az ondóját, hullámokban, újra és újra, és közben úgy éreztem, hogy hímtagja még óriásibbra duzzad a számban. Aztán egyszer mégiscsak vége lett. Ahogy kivettem a kutyafaszt a számból, még spriccelt egyet az arcomra, én pedig fáradtan hátrahanyatlottam. (Elég macerás úgy kifacsart pózban egy kutya alatt „feküdni”.) Ízlelgettem még egy ideig a számban maradt spermát, azon tunodve, vajon kiköpjem-e, vagy lenyeljem, s bár már mindegy lett volna, azért mégis a kiköpés mellett döntöttem. Miután a zuhany alatt alaposan ledörgöltük egymást, töltöttünk egy-egy pohár bort, és a hálószobában az ágyra heveredtünk. – Milyen volt? – kérdezte Edit huncut vidámsággal. – Érdekes. – ??? – Jó. – Eljössz máskor is? – Igen. Azt hiszem. – Ezekszerint nem bántad meg? – Nem, dehogy. – mondtam, és oszintén így is gondoltam. – Tudod, én már elég régóta… És nem csak Agával. A szomszédomnak van egy gyönyöru csodöre. És néha kölcsönkérem egy kis sétalovaglásra. – Komoly? – Bizony ám! Ha akarod, egyszer azt is kipróbálhatod. Végül is egy lófasz, az azért nem semmi. De az a nap még nem érkezett el… 
A zoofília nagy múltra tekint vissza, ugyanis már az ókorban igen elterjedt volt. A nők gyakran a kígyókat használták nemi kielégülésük céljából, Kínában és Olaszországban pedig, a lúd és a kecske volt közkedvelt.