Elborzasztó mérhetetlen baszdüh uralkodik rajtam el ezidőtájt, holott reggel elővigyázatosan magamoz nyúltam gyorsan, mert tudtam, hogy ez lesz. Pontosabban azért játszottam olyat, hogy hátha úgy nem, ha elébe megyek az olthatatlan vágynak – oltással.
De de.
Ittam tegnap, ez az oka, nem vitás. Tudtam, hogy ez lesz, mindig ez van. Minden másnap. Bármit megdugnék. Bárkit is, de az túl szűk kör. Vagy bármi. Akárhova, akárhogyan. Mindegy, csak szex legyen.
De tényleg.
75 éves lett Grétsy László, nyelvünk egyik kimagasló akadémikus koponyája. Ennek kapcsán álljon itt talán leghíresebb előadás-részlete:
Helyzet: Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli őket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következő párbeszéd alakul ki:
– Baszod, mi?
– Á!
– Át akarsz baszni, mi?
– Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg! Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!
Magyarról magyarra :
– Lefeküdtél vele, mi?
– Á!
– Becsapsz, mi?
– Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el! Ez aztán a váratlan fordulat! Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!
Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtől sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejező, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki! Külön fel szeretném hívni a figyelmet a ”baszik baszni” fordulatrendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés!
(”Baszik baszni” = ”Nem hajlandó szeretkezni”, de ”Baszni baszik” = ”Nemi életet él ugyan… ” és úgy folytatódhatna például: ”… csak épp nem énvelem…” Micsoda különbség!)
75 éves lett Grétsy László, nyelvünk egyik kimagasló akadémikus koponyája. Ennek kapcsán álljon itt talán leghíresebb előadás-részlete:
