Szerző: Lulu
Időpont: 2014 Apa és lánya vibrátort vásárolnak bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Apa és lánya vibrátort vásárol a szexshop üzletben. Blog szori, szabad nyelvezetben írva.
– Tulajdonképpen egy vibrátort szeretnék.
– Mit? Hogy…. hogy… tessék?
– Minden barátnőmnek van, csak nekem nem, és szerintem elég öreg vagyok ahhoz, hogy legyen.
– Se… de… de… hát… csak nem képzeled, hogy egy vibrátoros brokit fogok venni neked a születésnapodra? Különben is ezt… ezt nem velem kéne megbeszélned… ez… ez ilyen női téma!
– Basszus hát kérdeztél, válaszoltam. Nem kell velem eljönnöd és megvenned…
– Fúbazmeg… navárjál… hozok egy kávét… szerintem rummal… hát nem vagy normális hogy ébredés után belémbaszod az infarktust! Hozok kávét… – Délelőtt ebben a laza sokkban telt, aztán dél körül folytattuk ezt a pompás beszélgetést.
– Figyelj gyerek… nem is vagy gyerek! 37 éves nő vagy úristen! Na. Akkor induljunk el aztán essünk túl ezen.
– Mármint hogy mi a terv?
– Menjünk el a faszosboltba és vegyük meg az elemes vejemet, aztán essünk túl ezen… – a teljes bejegyzést itt olvashatod el.
Szerző: Teen
Időpont: 2012 Az apa segítette a pedofil nevelőapát bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Nevelése alatt álló személy ellen folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak miatt emelt vádat két csökölyi férfi ellen a kaposvári ügyészség, írja a Somogyi Hírlap. Az elsőrendű vádlott 2006-ban fogadta családjába a fiatalkorú sértettet, és miután a kislány betöltötte tizenkettedik évét, szexuális érdeklődést mutatott iránta, és rendszeresen olyan kijelentéseket tett, hogy magáévá teszi. Az elsőrendű vádlott […]
Egyszerre csalódni egy barátnőben és a saját apánkban nem mindennapos esemény, és nagyon úgy tűnik, hogy feldolgozhatatlan is. A fiatal Edit modja el történetét, aki hónapok óta nem tud napirendre térni édesapja és barátnője hirtelen kezdődött párkapcsolata fölött.
„Tele lehetnék akár indulattal is, de a döbbenet miatt még nem nagyon érzek semmi ilyesmit. Az apukámról van szó, elöljáróban talán annyit kellene elmondanom róla, hogy mivel elég késői gyerek vagyok, sosem volt igazán meghittnek vagy bensőségesnek nevezhető a viszonyunk, de akik hasonló cipőben járnak, azok közül valószínűleg néhányan osztják a véleményemet, hogy ez nem mindig olyan nagy dráma, mint amilyennek elsőre tűnik. Az anyukámmal – talán éppen ezért – mindig is nagyon jól megvoltunk, szinte a legjobb barátnőmnek is nevezhetném, annyira nyíltan meg tudtunk vele beszélni mindent az első berúgástól az első szexen át az első szakításig, így az apuval ilyesmire már nem is nagyon volt igényem, azon a szűk mezsgyén pedig, ami közös volt vele, jól megvoltunk. Nem voltak nagy konfliktusok, voltak viszont jó humorizálások, nagy beszélgetések komolyabb, kevésbé érzelmes témákról, és mindig nyitott volt a barátaimra, barátnőimre, mert amúgy igazi társasági ember, úgyhogy egyáltalán nem volt hiányérzetem vele kapcsolatban.
Talpig úriember egyébként, így a válásukat is úgy rendezte, hogy emelt fővel tudtak távozni a házasságukból mindketten, én pedig, tekintve hogy elmúltam már addigra 23, szintén nem sínylettem meg nagyon a dolgot, csak innentől már kétfelé jártam szülőket látogatni, de ez belefért az időmbe, úgyhogy nem panaszkodhatok. Apuval persze jóval kevésbé volt intenzív a kapcsolatom, mint anyuval, de most már azt mondom, bár ne lett volna még ennyire sem „pezsgő” a közös életünk. Mint már mondtam, sosem volt probléma sem az ő számára az én baráti társaságommal való érintkezés, sem az én barátaimnak az ő jelenléte, mert jó humorú, nyílt ember. Erőltetni mondjuk sosem erőltettük a dolgot, de ha régebben, amikor még együtt éltünk, feljöttek mondjuk hozzám a lányok, mindig jól elbeszélgettek egymással.
Ilyesmire persze mostanában már nem nagyon kerül sor, de egy alkalom is elég volt, hogy sok legyen. Együtt ebédeltünk apuval a városban, és az étteremben véletlenül összefutottunk egy barátnőmmel. Üzleti ebédje volt, nem sokkal azután végzett, hogy mi leültünk, és odajött beszélni pár mondatot, én hülye pedig felkínáltam neki, hogy üljön le. Eleinte még szabadkozott, de mivel mondtam neki, hogy minket egyáltalán nem zavar, sőt, végül ráállt. Háromnegyed óránál többet nem töltöttünk együtt, és nekem semmi nem tűnt fel – ugyanolyan jól elbeszélgettek, ahogy az apu elbeszélgetett akárki mással is. Hogy valami vonzalom lehetne köztük, az meg sem fordult a fejemben, mert hát ki gondolná, hogy a barátnőjét a nem is éppen fiatal bár fiatalos apja kezdi foglalkoztatni? Az pedig, hogy esetleg neki indult be a fantáziája, számomra még lehetőségként sem létezett. Hiszen mégiscsak az apám. Hát, nem tudtam róla mindent.
Munkanap volt, kaptam egy telefont, hirtelen el kellett rohannom, otthagytam őket, nem is gondolkodtam, de ha lett volna rá időm, akkor is biztos lettem volna benne, hogy asztalt bontanak, öltöznek, és távoznak. Nem így lett. Hogy mennyi időt töltöttek ott, meddig jutottak, mi történt, hogyan találkoztak újra, azt máig sem tudom, és nem is akarom, a lényeg hogy a barátnőmből – bár ezt idézőjelbe kéne tenni, azt hiszem – lett az apám új partnere. Ha mondjuk egy húszassal több lenne nálam, talán még bele tudnék törődni, de mindössze két év van köztünk, úgyhogy apunál 31-gyel fiatalabb. Persze, felnőttek vagyunk, megtörténik az ilyen, lehet erre mondani, de én egyelőre nem úgy látom, hogy ezt bármikor is fel lehetne dolgozni. Könyörgöm: azzal a lánnyal jár az apukám, akivel alkalomadtán egymás pasiügyeit vesézgettük! Hogy ezek után milyen volt őket meglátni együtt, azt inkább meg sem próbálnám leírni.
Apu azóta teljesen meg van húzatva, szóba sem lehet állni vele. Úgy kezeli ezt az egész helyzetet, mint egy ötéves gyerek, egyszerűen képtelen felfogni, hogy nem normális, amit csinál. Amikor megpróbáltam ezt vele megbeszélni, olyan gorombán kiosztott, hogy a könnyeim is eleredtek, és a bátyámmal is összeveszett. Gyakorlatilag az egész családot kiátkozta, amiért képtelenek vagyunk megérteni az ő érzéseit, úgyhogy lényegében meg is szakadt köztünk a kapcsolat. Ami pedig a legrosszabb az egészben, hogy az egykori drágalátos barátnőm nyilvánvalóan nem ilyen naivan áll a kapcsolatukhoz. Egyértelmű, hogy csak az apu pénzére utazik, de erről neki nyilván fogalma sincs, mert a volt barátnőm nyilvánvalóan telebeszéli mindenféle marhasággal a kortalan szerelemről. Hogy mi lesz ennek a vége, azt nem tudom, mert hónapok óta ugyanott tartunk, megfeneklett a helyzet, se előre, se hátra. És hogy őszinte legyek, azt sem tudom elképzelni, mi lenne az apukámmal és velem, ha egyszer ennek vége lenne. Hogy a volt barátnőmet látni sem akarom többet, az egyértelmű, de hogy az apuval hogyan tudnánk egymás szemébe nézni ezek után, arról fogalmam sincs.”
Arra ébredtem, sőt, riadtam, hogy valami nem stimmel. Egy pillanattal később már tudtam azt is, hogy mi hiányzik. A piercingem nem volt ott, ahol lennie kellett volna. Hát igen, ez néha előfordul, pedig szerintem nem szabadna, de tény, hogy vettem egy hülye bugyit, aminek a csipkéje elég nagy lyukakból áll és a piercingem golyócskái mindig átbújnak rajtuk, és beleakadnak. Úgyhogy álmosan gyötörni kezdtem az agyam, hogy vajon mi volt az a tökjóhely, ahová az alternatív ékszereket tettem, hogy könnyű legyen megtalálni őket. Pótoltam a hiányt és már aludtam is tovább.
Aztán másnap jutott eszembe, hogy álmomban simogattam magam, vagy akartam simogatni magam, csak a hiányérzet nem hagyott belemerülni. Sokszor ébredtem már azzal az érzéssel, hogy elélveztem, de utólag, főleg órákkal később ezt nehéz kinyomozni, pedig kifejezetten érdekelne, hogyan történik ez. A reggeli kielégültség általában „erotikus álommal” társul, és ez az, amiért jó lenne tudni, hogy mi történik. Hogy az agyam által kreált képek képesek annyira intenzíven befolyásolni a testem, hogy orgazmust produkáljon, vagy tényleg simogatom magam álmomban. Vagy az álom olyan hatást gyakorol a tudatomra, hogy kielégültnek érzem magam, pedig a testemben „semmi” nem történt valójában?
Az álmok is érdekesek, mert erotikus álomként szokták emlegetni őket, de ezeknek szerintem semmi köze sincs az erotikához. A legtöbb esetben még a szexhez sincs köze, a legtöbb esetben nem is történik a testemmel semmi, senki nem ér hozzám, de mégis orgazmusom van, legalábbis az álomban így tudom. Sokszor álmodtam már úgy is, hogy én okoztam az orgazmust valakinek, de mégis nekem volt ettől orgazmusom. És tudom, hogy a pszichoanalitikus álomelemzők szerint az álmunkban minden szereplő mi vagyunk, de akkor is.
A legdurvább álomélményem viszont megrázó volt. Mert az apámmal álmodtam, hogy vele dugtam. Sokáig bűntudatom volt emiatt és nem is mertem elmondani senkinek, mert kimondani is szörnyű volt. De az ember azért barátkozik pszichoanalitikus pasival, hogy az ilyesmit megbeszélje vele, és ő megnyugtasson, hogy ennek semmi köze az apámhoz, vagy legalábbis nem olyan értelemben, ahogy az álmomban megjelent. Azért az apakomplexusomat sosem vonta kétségbe ő sem. Az álom egyébként a szüzességem elveszétes utáni időben jelentkezett pár alkalommal. Ami viszont meglepő, hogy a kedvenc barátnőmmel barátságunk egyik alapköve lett a beszélgetés, ami erről az álomról szólt. Az első szexre ugyanis mindketten ilyen álmokkal reagáltunk. Azért megnyugtató, hogy az álmokban semmi nem az, aminek látszik.
Apa és lánya vibrátort vásárol a szexshop üzletben. Blog szori, szabad nyelvezetben írva.