PárForintos

A tavaszi napok serkentőleg hatottak rám és meghozták a kedvet az íráshoz. De ezúttal egy másfajtához. A sok visszajelzés alapján, amiket mindenkinek köszönök!, úgy döntöttem, ideje megpróbálni más közegbe, más formában és minőségben írni. Szerintem a mostani alkotásvágyamat ebbe az irányba fogom terelni… Végig is futottam az eddigi írásokat és mindenki előtt le a kalappal, hogy soha nem tette szóvá senki azt a rengeteg elütési és nyelvhelyességi hibát, amiket a pillanat hevében megszült irományok lázas gépelése közben észre se vettem. Igyekszem kellő elszántsággal kijavítani mindet. Egyébként az írásaim a kezdetekben jobban sikerültek, látszik, hogy nem véletlenül született ez a blog… Nem is arról van szó, hogy minőségbeli különbségek lennének, erről szó sincs. Csak az érdemes téma nem jön szembe mindennap, a blog-íróban pedig kialakul az a kényszeresség, hogy bizonyos időközönként mégis valami aktuális gondolatot leírjon. Ennek ellenére eszemben sincs kitörölni a nem annyira szeretett írásokat. Egyébként is egy nem annyira szeretett időszakból valók ezek, nem is viszonyulhatnék másképp hozzájuk…

Ennyit rólam aktuálisan.

Sokkal érdekesebb megtapasztalni hogyan működnek a feromonok! Van egy csoporttársam, alacsonyabb nálam egy fejjel, és mindig piros nadrágban van. Piercing van a szája csücskénél… Normális körülmények között meg se nézném. (Bár a piercing miatt igen, épp egy újabb ékszeren gondolkozom…) Viszont azt vettem észre, hogy hétről hétre nem tudom levenni róla a szemem és az összes érzékszervem mindenféle fantáziákat gyárt róla. Pedig idiótán beszél, és zavaróan ejti a t hangot… Sosem kezdenék vele, mégcsak érdekesnek sem találom a hozzászólásai alapján. De a szexuális ösztöneimet megmozgatja, és ez olyan képtelenség…De a titkos biokémiai folyamatoknak legalább egy haszna van: motiváció, hogy bejárjak az órára! Ja, és férfiszempilla-fetisiszta lettem! (jelentsen ez bármit)