define('DISABLE_WP_CRON', true); PárForintos | bulvár, celeb, szex, pornó innováció | Oldal 846

Én és a mások

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Nem tudom, mikor történt, hogy magamra találtam, és azt sem, hogy visszafordítható-e a folyamat. Persze a megoldás az lenne, ha megoszthatnám önmagam egy másikkal, ha az önmagunk éppen találkozna. És ez pillantokra meg is történik. Máskor viszont nagyon rosszul esik, hogy mégsem. Sokszor túl sok vagyok, ezt tudom. De akkor is…
A szexuális életem rólam szól, a másik ember legtöbb esetben csak kiegészítője önmagamnak, de nem egyenrangú társ. Ami nagyon elkeserítő számomra (is). Az alapvető oka ennek a fantáziám, amiben lubickolok, otthonosan járom be, fedezem fel újra és újra. Mindig egy kicsit másabb, egy kicsit merészebb, egy kicsit higgadtabb… Mikor mire vágyom. De én alakítom, ahogy nekem tetszik. Talán ezért is szeretem annyira saját magamat kielégíteni. A legtöbbször viszont épp azért nincs kedvem másokhoz, mert a fejemben olyan izgalmas, a másik pedig csak elrontaná. Egyébként is rossz taktika a vágyhoz választani a partnert és nem a partnerhez a vágyat.
Így is sok mindent a magam örömére teszek. Akkor is leborotválom a pinám, ha nincs kinek megmutatni, mert imádom és alig várom, hogy a bababőrt simogathassam. Bármikor képes vagyok fehérneműket vásárolni, mert élvezem tudni, hogy a fiókomba túrva egy pillanat alatt érzékiségbe bújhatok. Szexjelenetekkel gazdagított könyveket olvasok a metrón, és amikor észreveszem, hogy a mellettem ülő beleolvas, mégjobban felizgat az elbeszélt jelent. Sokszor észre sem veszem, ösztönösen teszek úgy, ahogy teszek. Túlságosan is szabadon. Épp ezért nem tudom magam könnyen megosztani mással. A másik mindig korlátoz egy kicsit. Előfordulhat, hogy szégyellnem kell magam olyasmiért, ami pedig én vagyok. Akár egy barátnő előtt is, aki furcsán néz, amikor combfixet veszek, hiszen ő maga sosem igényelt efajta holmit. Csak olyan fárasztó, ha az ösztöneimen kell úrrá lennem…
Viszont gyönyörű, ha együtt vagyok valakivel, aki nem néz rám furcsán. Aki cinkosommá válik: megosztja velem a fantáziáját, és nekem sem kell mást mondanom, mint amit a lelkem és a testem súg. Nagyon boldog élmény marad minden olyan pillanat, amikor a másik előtt én magam lehetek, és bármit megtehetek, amiről úgy érzem, meg kell tennem. Kicsit olyan is ez, mint a bőség zavara: nem tudom, mihez nyúljak, hogyan helyezkedjek…stb. De a legértékesebb benne, hogy nem kell magyaráz(kod)ni, csak adom magam, és fogadom a másikat. Úgy, ahogy van. A kapcsolatok többsége azért romlik meg, mert a párok nem osztják meg egymással a fantáziájukat. De mi az, ami leginkább én vagyok, ha nem a fantáziám?
És ha megtalálom a másikat, akivel biztonsában érzem önmagam, az sem tökéletes, sőt! hihetetlenül nehéz feldolgozni, hogy mindez megtörténik. Ugyanúgy felmerülnek akadályok, dolgok, amikben nem egyezünk. De attól jó, hogy ő nem lök el, nem köp le, nem üt meg…-képletesen értem-, hanem érdeklődve figyel. Figyeli a fantáziám, hogyan mozdulok benne, tőle, általa. Megpróbál befogadni újra és újra, ami nyilván nem sikerülhet mindig, ez törvényszerű, de akkor már érzem, hogy ez nem számít. Nem ez számít.
Milyen messze vagyunk ettől

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

A női lét misztériuma – ahogy a költő mondja

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Valószínűleg minden nő kívánósabbá válik azokon a napokon, amikor a természet is az orra alá dörgöli a tényt, hogy márpedig ő nő. Ezek a tudattalan, ösztön-impulzusok intenzív késztetései okozzák ezt, melyek elsősorban a fajfenttartási kötelezettségeink ellátását szándékoznak kiprovokálni. Nyilvánvalóan különbözően éljük meg, de a tapasztalatom az, hogy azok a nők, akiknek nem sikerült megbékélniük a megváltoztathatatlannal, éppen nőiségüket utasítják el, tehát önmagukat is.

Engem még mindig lenyűgöz a testem. Sosem számolgattam ciklusokat és napokat, körülbelül tudom, mikor kell várnom a vérfakadást. A testem pedig ennek megfelelően jelez nekem. 5-7 nappal előtte, a mellemben érzem először, megduzzadnak a mirigyek, a melltartót ilyenkor egy kicsit kicsinek érzem, a bőröm tapintása is feszesebb lesz. Ezzel egyidőben fokozódik bennem a vágy, a legtöbbet például a menstruáció előtti napokon önkielégítek. (A maszturbálás szót és variánsait még mindig nem vagyok hajlandó használni.) A napi értékre lebontva 5-6 alkalommal is kedvet kapok hozzá, ami az agyamnak néha már sok. Azt figyeltem meg, hogy bár testi tünetei nincsenek a vérzés kezdetének, a fejemben mégis pontosan tudom, hogy a következő élvezés után indul meg. A vágy ilyenkor is csillapíthatatlan marad, bár az első véres napok után megszűnik követelőző lenni. Viszont miután lecsengett a dolog, megint rámtör, felszabadultan, tampon nélkül, egy megkönnyebült orgazmus reményében, lecsengésképpen a „munka” után. Velem úgy indult, hogy egy srác megtanított rá, hogy ez egy gyönyörű, izgalmas és izgató dolog, bátran osszam meg a férfival. Ígyhát megosztottam vele. Befogadtam a tüzelő pinámba. Nem, nem a farkát, az ujjait. A vérben dagonyázó és tapicskoló ujjakat, összekente a combom, a fenekembe és mellemre markolt véres kézzel. Hogy aztán körbenyaljon és megtisztítson. Milyen szakrális rituálé! -most jut szembe. Végül a pinámhoz ért a nyelvével, és egészen addig nem tudtam eldönteni, mit érzek közben, de amikor végignyalta az állati létre emlékeztető húsom, a vérző pinám, már nem volt kérdés, hogy csodálatos élményben van részem. És elvesztem benne és önmagamban. A száját kértem, érezni akartam a vérem ízét a saját számban. Mohón szívtam belőle az ízemet, tudtam, hogy ez a pillanat sokáig nem ismétlődhet meg, talán sosem. Meg akartam menteni magamnak a sós-fémes-édes ízvilágot -a pillanatot. Ez is olyasmi, amit kötelezővé kéne tenni minden nőnek. Megváltoztatja a viszonyunkat önmagunkkal, a test-tudatunkra hat. Sajnos nehéz megfelelő partnert találni hozzá, egy ígéretesnek induló kapcsolat roskadt össze az általam természetesnek felfogott állapot és a másik, vérző pinát sosem tapasztalt ártatlanságának súlya alatt. Mert az az éjszaka súlyos volt, a vér kiváltotta undor, a kétségbeesett mosakodás, az álmatlan forgolódás, nehéz sóhajokkal, felváltva hagytuk el az ágyat és feküdtünk vissza, hátha a másik alszik már, és a végtelen csend, amit többé egyikünk sem akart/tudott megtörni… A két véglet (és köztük én

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Nyilvános szex titokban

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Nagyon kedvemre való az intimitás határainak feszegetése, hogy meddig tartozik csak kettőnkre ( esetleg hármunkra, négyünkre… stb.) a „játék”, és mikor vonódnak bele mások is, többé- kevésbé akaratlanul és óhatatlanul. Nem az exhibicionizmusomról van itt szó, nem feltétlenül provokatív és figyelemfelkeltő módon művelem, amit művelek, de valóban izgalmassá teszi, hogy esetleg valaki megláthatja, ha a férfi keze a fenekembe markolt, melleim közé csúszott… stb. Viszont a magamutogatásnál hangsúlyosabb összetevője az efféle jeleneteknek, hogy egy szokatlan, ágyon és házon kívüli módon érek a másikhoz úgy, ahogy mások előtt nem illik. És, hogy mivel nem illik, úgy kell tennem, hogy mások ne is vegyék észre. A közös titokban mindig van valami többlet, egy kis cinkosság, ami még inkább előhívja a kisördögöt. De a titok is addig érdekes, amíg titok. A közönséges egymásnak esésből, mint például a zsúfolt metrón a tömeg arcába csókolózásból hiányzik a játékosság. Ellenben, egy baráti találkozón, egy bulin, a moziban egy filmet nézve, az autóban utazva… stb. más a helyzet.
Amikor épp egy komoly beszélgetést folytatok, a férfi lába pedig az asztal alatt felcsúszik a combom mentén a pinámig, mire összezárom a combom lányos zavaromban, a cserébe kapott csípés okozta fájdalomtól pedig igyekszem nem felcsattani, és mindeközben a mondandómat úgy kell alakítanom, hogy a beszélgetőpartner mindebből semmit ne vegyen észre, az játék- színjáték.
Amikor egy összejövetelen a férfi érintését kergetem, ő pedig körülöttem forgolódik, és nem megy el úgy mellettem, hogy ne simítson végig a fenekemen, vállamon, nyakamon, arcomon, és mindezt olyan diszkréten, hogy a többieknek ne tűnjön fel, akkor az játék.
És amikor a moziban ülöm végig a filmet úgy, hogy a férfi keze a pinám-on/-ban matat, a filmre csak részletekben emlékszem, a bugyim a nadrágomat is átnedvesíti és közben még a sorunkban ülők miatt a sóhajtásokat is vissza kell fognom, akkor az megint játék.
A kávézó sarkában megbújva, háttal a teremnek ülve tűrni a férfi kezét a mellemen, a számba csússzanó ujját…stb. és figyelni az arcán a titokzatos, kacér mosolyt, amiből nem tudom eldönteni, hogy a pincér mégcsak közeledik felénk, vagy csupán két lépésre van, de élvezni a feszültséget és nem zavarba jönni, bízni benne, hogy vigyáz rám és az önbecsülésemre, az szintén játék.
És vágyott játék, a túl komolyan vett dolgok elöli menedék

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Szeretőm kívánsága

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Már épp lemondtam egy egész éjszakán át tartónak ígérkező mulatozásról, amikor csörgött a telefon. Kedves szeretőm érdeklődött, jelen vagyok-e az összejövetelen, mert ő igen, és hát ismer annyira, hogy tudja, hol vagyok fellelhető éjszakai kimaradozásaim idején. A jelenléte csábító ajánlattá formálódott a fejemben és meghozta a kedvem a társasági élethez, gyors öltözködés után útra is keltem.
Furcsa volt, hogy jelenlévő barátaim helyett az ő barátaival töltöm az időt. Nem ismertem őket, viszont nagyon kedvesen fogadtak és jól éreztem magam. De a drágaság kezdett szenvedni és nyaggatott, hogy menjünk már- menjünk már- menjünk már. Mert a türelmetlen férfi pont olyan, mint egy kisgyerek: kezelhetetlen és akaratos. Nekem nem nagyon akarózott elmennem olyan korán, és még húztam volna az időt, mindenféle kifogásokkal. Kijátszottam a „pisilni kell” kártyámat is, mire meglepő, de kifejezetten kedvemrevaló fordulatot vett az est. A kedves ugyanis megragadta a karom, odahajolt a fülemhez és lassan, határozottan, ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy amikor visszajöttem, a kezébe adom a bugyim. A tiltakozás legelemibb jelét sem tudtam produkálni, persze nem is akartam ezek után. Csak átadni neki a kért ruhadarabot.
Pár perccel később már türelmetlenül, és egymást harapásnyomokkal gazdagítva vártuk a taxit…

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Szeretőnek lenni

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
A szerető szerep számomra azért problémás, mert keretek közé szorít. Ugyanakkor épp ezért szimpatikus, mert konkrét megegyezésen, ha úgy tetszik, szabályokon alapul. Mint mindig, a kialakulásához két ember kell. Van, hogy vállalom a korlátokat, mert valami olyannal leszek több általa, ami megéri az áldozatot, de máskor ennek semmi értelme. És nincs olyan, hogy ezt az ember ne tudná rögtön az első pillanatban.
Ebben is a lényeg a játék, szeretőnek lenni minden kötöttség ellenére a legfelszabadítóbb dolog, ami csak történhet. Mert megtehetek bármit, sőt, a szerep maga is megköveteli, hogy feszegessem bátran a határaimat. Valószínűleg az elvárások-nélküliségében rejlik a biztonság, mert megállapodtunk, ha nem is írott formában, ki mennyit ad. És ugyanígy a bizalom is: megállapodtunk, és bízunk abban, hogy a másik e szerint veszi ki a részét belőlünk. Nincs megfelelni vágyás, építgetés, kizáródnak a gondok és aggályok, tehát az az önmagam kerül felszínre a (mindenkori) szeretőm révén, amit máskor számtalan dolog nyom el. Nincs ott az apám, akinek képtelenség megfelelni, nincs ott a barátnő, akire mindig időt kell szakítani, mert a barátság ilyen, nincs ott a férfi, aki nincs is. Csak én, és egy másik, akit magamba fogadok és engedem, hogy úgy lásson, ahogy máskor más nem. És hálás vagyok neki ezért, mint ahogy ő is nekem, a tökéletes kölcsönösség nem létezik, de egy ilyen viszony közelíti meg leginkább.
Hát igen, nagy szavak ezek, pedig csak alkalmi baszásról van szó. De akkor miért nem szégyellem magam, amiért otthon várja a másik? Miért nem szégyellem magam, ha én tartozom máshoz? Miért nem szégyellem, hogy gátlástalanul kínálom fel a pinám valakinek, aki -sarkítva ugyan, de- nem fog elvenni felségül? Miért lesz nedves a pinám már készülődés közben, ha vele találkozom? Miért mosolygok egész nap és járok felemelt fejjel, büszke Nőként utána?
Mert sokat kapok cserébe azért, amiről lemondok. Mert amit kapok, azt másnak adhatom. Mert jobban szeretem magam, és így más is jobban szerethet. És ha egy kicsit bele is halok, halunk, már önmagában megért mindent.

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Szex pozíciók

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás

Az együttlétek során felvett testhelyzetek több szempontot is kielégítenek. Például mindenki másképp van felépítve anatómiailag, másképp éljük meg a behatolást. És hasonló okokból a „kényelem” is fontos. Ez alatt azt értem, hogy ha egy mozdulatsor vagy testtartás nem természetes, akkor lehet izgató, mégsem tudom kiélvezni.

Viszont, ami érdekessé teszi számomra a kérdést, hogy sok esetben a helyzet szimbolikája, és ezáltal előidézett többlettartalma által válik izgalmassá a dolog. Ilyenkor az adott póz nem csak fizikailag hat rám, hanem az agyamat ingerli, és ez nagyon fontos. Akkor jutott eszembe először „a mélyebb jelentéstartalmak” keresése, amikor szopáshoz készülődve letérdeltem az előttem álló partnerem elé. Akkor úgy éreztem, még sosem akartam ennyire csinálni, azóta élvezem magát a szopást is igazán. Ahogy térdre ereszkedtem és hozzáfogtam, az egész sokkal természetesebbnek tűnt, mint korábban bármikor. A helyzet otthonossá, én pedig odaadóbbá váltam. Egy más viszonyulás kellett ahhoz, hogy már önmagában a szopás is felizgasson. A rácsodálkozás okozta extázis oly mértékű volt, hogy nem is emlékszem, kivel történt… (Ez kicsit elszomorít.) De miért ragadtam épp ebben?! Ha letérdelek egy férfi elé, ezzel óhatatlanul egy jelképes hierarchia kialakulását idézem elő, a férfi fölöttem áll, felnézek rá- ő lenéz rám. Minden tekintetben irányító póz a számára: könnyedén mozoghat ő a számban, kedvére, vagy épp a hajamba túrva húzhat a farkára, amíg én ott térdelek a lábai előtt -nedves pinával. És! Ha közben izgatni szeretne, azt is a lábával, lábfejével, lábujjaival tudja csak megtenni- és nem kell mondanom, hogy a láb a dominancia játék során mit szimbolizál.

Azt hiszem, ez elég magyarázat és ösztönösségében lenyűgöző felállás a szexben, hogy önmagában ennyit érzek bele, tőle. Mert ezt akkor is érezzük, ha nem fogalmazzuk meg magunknak… Ehhez képest persze vannak olyan helyzetek, amikor egyáltalán nem élvezem, sőt, kifejezetten semmitmondóvá válik ugyanaz, a máskor csillogó szemekkel kezdeményezett orális kényeztetés. Számomra ilyen például a klasszikus 69-es póz. Nem értem, hogyan lehetne egyszerre odafigyelni a saját és a másik élvezetére is. Hiszen, már önmagában a másik szájjal történő izgatása is olyan intenzív hatással van rám és teljes figyelmem ráirányul. Azt hiszem, ez az a felállás, ahogy nem csinálnám (újra) sosem.

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Az óvszer a sperma útjában

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Az óvszer taszító. Közénk áll, a testrészek átveszik az ízét és a szagát. Általában jobban zavar engem, mint a másikat. Viszont megvéd! Betegségektől, amik lehetőségét hajlamos vagyok elfelejteni. Gyerektől, amit viszont még akkor is magamba képzelek paranoid módon, amikor tényleg esélytelen. Az óvszer nyújtotta védelem kölcsönös, ezért kell elviselni. Talán ezzel a biztonsággal pótolja az ellopott intimitást.
Engem, az idegen szagon és ízen kívül, a sperma elzárásáért zavar leginkább. Sosem éreztem még milyen, amikor belémspriccel. És erről még fantáziálni sem tudok… Talán ezért vonz minden olyan szituáció, amikor különböző dolgokat lehet a pinámra és pinőmba kenni, ezért izgat a pisiszex azon formája, amikor a farok olyan állapotba kerül dugás közben, hogy a pinába képes engedni. Vagy az análszex adta lehetőség. És tényleg kedvenc élményeim egyike, amikor megéreztem a fenekembe spriccelő spermát. Az olyan leírhatatlanul izgató volt, hogy minden más ingerlés nélkül is majdnem elélveztem. Az azóta felmerülő késztetésem a fenekem önzetlen felkínálását illetően, ebből az esetből táplálkozik.
(Igen, igaz, hogy a számba is nagyon szeretem, valószínűleg bárhová a pinám kívül, ahol érezhetem, sőt! kifejezetten szeretm érezni a férfi orgazmus kirobbanó termékét! De tény, hogy a fenékbe kapott löket hasonlíthat leginkább az eredeti rendre.)
Korábban volt, hogy lefeküdtem srácokkal óvszer nélkül, és nem éreztem magam felelőtlennek. Sőt, még aggódni sem aggódtam miatta. Aztán az első, szerencsére negatív, terhességi tesztem túl nagy trauma volt. Azóta sem bizalmatlanságból tartom szükségesnek a plusz egy réteget, hanem mert olyasmitől véd meg mindkettőnket, ami bármilyen óvatosság mellett bekövetkezhet.
Ez a fajta felszabadultság sokat jelent. Ha tudom, hogy nem lehet baj, jobban elengedem magam, jobban átadom magam. Na de, hiába a tudat, amikor az óvszerek sorban elszakadnak… Ennyivel akkor is tartozunk egymásnak, hamár szexre kerül a sor. Ha úgy tetszik, a másik iránti tisztelet kifejezése. Nem hiszem, hogy magamba fogadnék olyan férfit, aki nem hajlandó megtenni a szükséges óvintézkedéseket – és ez alatt magát a szándékot (is) értem: hogy értem…

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Fordulópont

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Az önállóság, a függetlenség és a szabadság voltak a legmeghatározóbb eszmék egész kamaszlázadásom során, bár az értékrendem e tekintetben nem sokat változott azóta sem. Dühösen, felháborodottan és értetlenül álltam egy férfi ismerősöm kapcsolata előtt, melyben tudniillik a nő oly mértékben számolt el önmagáról, hogy még az interneten folytatott beszélgetéseit is rögzítette és elküldte a párjának. Embertelennek gondoltam, és folyton veszekedtem vele, amiért ilyesmit követel bárkitől is. Ő pedig újra és újra felhívott, minden éjjel. Lépésről- lépésre, napról- napra türelmesen próbálta megértetni velem, miért teszi, amit tesz, és hogy mindez mit jelent. Agymosásként szoktam emlegetni ezt az időszakot, mert lényegében ez is történt: elmondott egy szituációt, amiben én kaptam az alárendelt nő szerepét, akit a domináns férfi minden ízében birtokolt, használt, megalázott…stb. Már a szerepjáték elején a pinámhoz parancsolta a kezem, és gondja volt rá, hogy a beszélgetéseink végére elélvezzek. Így kezdtem várni az estéket, a játékot, a szerepemet. Amikor már önállóan találtam ki a különböző kiszolgáltatottsággal, fájdalommal és alázattal átitatott történéseket, szükségessé vált a személyes találkozás.
Kihasználtuk, hogy nem volt itthon senki. A bejutásáról, és saját magam előkészítéséről nekem kellett gondoskodnom. Amit nem is bántam, a kreativitás fontossága és értéke ezekben az időkben vált nyilvánvalóvá számomra. Azt kérte, az ágyamon várjam, kössem be a szemem, és háttal az ajtónak üljek. Tudtam, hogy őrültség: egy vadidegen férfit engedek a lakásunkba, mondhatni kulcsot adok a kezébe hozzánk, és bekötött szemmel várom. De egy percig sem féltem, valamiféle sem előtte, sem azóta nem érzett, ösztönös bizalmat éreztem. Mert rá akartam bízni magam. Ahogy bejött a szobámba, már hangosan vert a szívem. Nem éreztem belőle semmit, csak az illatát. Ma is megismerném. Nem ért hozzám, csak leült mögém és beszélgetni kezdtünk. Megőrjített, nem csak ő, maga a tudat, hogy levehetném a kendőt a szememről és megfordulhatnék. De játszani akartam, és már értettem, hogy nem azért teszek vagy épp nem teszek meg valamit, mert ő kéri tőlem. A választás az enyém volt, mindenről én dönthettem. Mint ahogy a párja sem azért számolt be minden percéről, mert a srácot annyira érdekelte, sosem olvasta el a lány beszélgetéseit. De a tudat, mindkettőjük részéről, hogy megtehetné… szorosabban fűzte őket egymáshoz. És én is arra vágytam, hogy érintsen meg végre.
A nyakamat simogatta meg először. Libabőrös, és ha lehet még nedvesebb lettem. Azt mondta, tegyem hátra a kezem, aztán összekötözte őket. Azt mondta, hasaljak az ágyra és megéreztem a fenekemen a tenyere csattanását. A fájdalom, aminek erősségét a fantáziámban alábecsültem, egy pillanatra kijózanított. És amikor azt mondta, köszönjem meg, nevetségesnek éreztem az egészet. Mégis! Mégis provokáltam, hogy üssön újra. És újra és újra és újra… Aztán már semmit nem érzékeltem a valóságból, csak az idegen-ismerős kéz gyengéd simogatását a pirossá vált, égő bőrömön.
Az egész ottléte alatt nem vettem le a szememről a kendőt, mert nem akartam. Persze, kíváncsi voltam rá, hogy milyen, mert korábban még nem láttam élőben. De azzal megtörtem volna a varázst, ami a hatalma alá vont és úgy elbűvölt…Másnap vonatra szálltam a tengerpart felé. De folyton csak az éjszaka járt a fejemben, nem tudtam betelni az élménnyel. Nem tudtam elhinni, hogy ez velem történt meg. Kínszenvedés volt, hogy magamban kell tartanom, amikor legszívesebben világgá kürtöltem volna a boldogságomat.
Valami megváltozott bennem akkor.

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Önvizsgálat

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Nem hittem, és tulajdonképpen még most sem hiszem, hogy hosszútávon leköt egy blog írása. Azért kezdtem bele, mert túl sokat figyelem önmagam, a testem, a viszonyomat másokkal: férfiakkal, nőkkel, családtagokkal, szeretőkkel, szerelmekkel, idegenekkel. És minden kételyem ellenére azt gondolom, hogy mégis jó ötlet volt. A szexről, a vágyaimról, az élményeimről… stb. való tudatos írás serkenti az alkotásvágyam, összefogja a gondolataimat, fontossá tesz elhanyagolt dolgokat és fordítva. A pozitív visszajelzések jót tettek az önbecsülésemnek, bár még mindig nem tudom, hogyan írjak magamról, hogy én is szívesen olvassam vissza. Bizonytalanul próbálgatom, miről írhatok, és miről nem, mi az, amit (nem)szégyellek magam előtt. Fogalmam sincs továbbá, tudok-e úgy írni, hogy ne másnak szóljon. Épp ezért mutatom meg másoknak egyre bizonytalanabbul, miközben kifejezetten vágyom, hogy idegenek rá(m)találjanak.
Elkezdeni volt a legnehezebb, tele volt a fejem, és nem voltak korlátok, nem tudtam felépíteni egy szerkezetet a fejemben, egy vázat, amelyre felfűzhetem a fejemben felhalmozódó képeket és érzéseket. Végülis csak erőltetni kellett és elindult. Mostmár a hangulatomra hagyatkozom. De így is túl sok minden van, ami kikívánkozik még. Egyelőre kitart a türelmem, és a hitem, hogy nekem ez jó.
És tényleg jó! Van egy elméletem magamról, illetve a szexualitásomról, ami lényegében az, hogy ha nem tartom magam féken, akkor olyan mértékig elfajulnék, amit nem tudnék jóvá tenni. Többet engednék meg magamnak, mint amire szükségem lenne. Tehát, azt hiszem, hogy a sok leírás, megfontolt értelmezés, átgondolt történés majd segít tudatos, kiegyensúlyozott és higgadt nővé lenni. De hogy hihetem ezt..?!
A másik dolog, amin a blog kapcsán gondolkoztam, az a nyitottságom. Beszélhetek én ennyire nyíltan magamról? Úgy értem, jól esik nekem? És persze, jól esik, mert ilyen vagyok. Csak a blog akkor is itt van, feltárulkozva, amikor a föld alá akarom ásni magam mindenki és minden elől. Arról nem is beszélve, hogy milyen megrázó lesz, amikor majd épp a nyitottságomat fogja elutasítani valaki, amit a blog (is) csak természetessé tesz a mindennapokban.
De addig is, minden megy tovább a maga exhibicionista, perverz és szókimondó útján…

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

A szex csupán játék

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Mit tennél, ha találkoznál valakivel, aki mindentől begerjed, ami belőled, mint nőből kijön? Érdekes kérdés, mert hirtelen a világ leggátlásosabb emberének érzed magad, az összes rádkényszerített és beléd nevelt korlátod a felszínre tör, és bizony nagyon kényelmetlenné válik a szituáció. A legdurvább az egészben, hogy nem miatta, aki szó szerint bármit megkóstolna belőled, hanem magad miatt. Mert kaptál egy ajándékot, amikor tényleg az lehetsz, ami vagy: a csupasz, élő test, és nem tudsz az lenni. Folyton rejtegetjük magunkat, főleg a férfiak elől, mert azt tanították, vannak dolgok, amiket nem illik másnak látnia, éreznie, szagolnia(!). Nagyon igazságtalan és kegyetlen nevelést kapunk.
Ő azt kérte, pisiljek előtte. A hideg kőre ült a wc padlóján. Próbált simogatni, hogy tudassa velem, nincs semmi baj, amit tenni készülök szerethető, és különösen ő nagyon szeret érte. De az érintése csak gátlásosabbá tett: olyan dologért akart szeretni, amit nem szabadott volna megtennem. És szenvedtem, mert nem tudtam elutasítani, megbántani. A szabadságért cserébe a legnagyobb önzetlenséggel akartam adni magamból. De a pisi cseppek csak hosszú percek erőlködése után indultak meg. Nem erőltetett semmit, és kettőnk közül a türelmetlen is én voltam. A másik ember szeretetét sem lehet kierőszakolni, ő is csak várt rám.
Később, amikor nála aludtam, megleptem őt- és magamat is. Ez nem került szóba, vagyis ő nem akarta forszírozni, én pedig nem akartam újra szembesülni a korlátoltságommal. De amikor elment fürdeni, gondoltam egyet és utána mentem. Levetkőztem és beléptem a kádba. Mosolyogva fogadott, főleg miután az egyik lábam felraktam a szélére. Kellett pisilnem most is, mint korábban, de megint nagyon nehéz volt. Egy- egy csepp még kicsusszant, de többet akartam, nem is a tudatommal volt a baj, valami sokkal mélyebb gát dolgozott bennem. Dühítő, ha saját magamnak vagyok kiszolgáltatva. Azért minden tőlem telhetetőt megtettem, a farka fölött álltam, oda csorgattam, amit tudtam. Nem is hittem el, hogy ennyire begerjed ettől. Tudtam, hogy csak miattam fogja vissza magát, és bármelyik pillanatban el tudna élvezni. Szerettük egymást pár óráig, jobban, mint önmagunkat.
Végül összebújva feküdtünk le aludni. Az egyik keze alulról, a fenekem felől ölelt, a másik a pinám felől. Egymásba bújtunk, a testünk forró volt. Emlékszem, néha arra ébredtem, hogy már nem tudom melyikünk izzadtságát érzem a bőrömön, de még csak nem is érdekelt: még szorosabban bújtam hozzá. Máskor azt vettem észre, hogy bennem van az ujja, vagy a farka. Amikor egyszerre és egymásra ébredtünk, félálomban fogadtam magamba és dugtunk. Nem is tudtunk róla, nem irányítottuk, de nem tudtunk kimászni egymásból reggelig.

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!