A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Ezek a csajok megmutatják
Szerző: deface
Időpont: 2009
Nincs hozzászólás
Tovább a teljes sorozatra
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Tiniszex pornó oldalak bemutatói
Szerző: Szex
Időpont: 2009
Nincs hozzászólás
További képek és videók
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Úrnőm tiszteletére 1.
Szerző: Domina
Időpont: 2009
Nincs hozzászólás
Ezt a történetet Úrnőm engedélyével az Ő tiszteletére teszem közzé: A Szolga. Kopogok az ajtón. Semmi válasz. Kicsit elbizonytalanodva kopogok ismét. Néhány másodperc után egy nőies, de határozott hangot hallottam.
– Ki az?
– Tamás vagyok! – válaszoltam.
– Miféle Tamás? – nyitotta ki Alexa Úrnő az ajtót. Egy kifejezetten szexis papucs, miniszoknya és egy blúz volt rajta, s bár ez utóbbi nem volt átlászó, gyönyörű domborulatai csábítóan meredtek rám a blúz alól is.
Végigmért… – nálam nincs semmiféle Tamás! Amíg nem érdemled ki, hogy megtiszteljelek egy névvel, addig nálam csak szolga a neved! Nem érdekel, hogy amúgy ki vagy, mi vagy és hogy hívnak, nálam csak egy férfi vagy és mint ilyen, természet szerűleg nem lehetsz más, mint szolga! Világosan beszéltem?
– Igen, persze! – válaszoltam, miközben az Úrnő nagyobbra nyitotta előttem az ajtót, hogy beléphessek.
– Úgy látom, nem vagy tisztában azzal, hogy miképpen illendő viselkedni egy Úrnő színe előtt… – mondta kissé lenézően, egyre inkább szigorú hanggal. Ezek szerint nem jártál még dominánál? Mondtam neked már a telefonban is, hogy kezdőkkel nem foglalkozom!
Kissé kérdően néztem az Úrnőre, majd határozottságát látva, elbizonytalandtva válaszoltam:
– Jártam már több Domina Úrnőnél is…
– Akkor mi van, mire vársz? – rivalt rám Alexa Úrnő, szinte már dühösen. Beléptél a birodalmamba, nem? Itt akkor emelkedhetsz két lábra, ha azt külön engedélyezem neked! Amúgy a küszöbömön túl négykézláb a helyed! Kérvényt nyújtsak be?
Bevallom, meglepett az Úrnő határozottsága, mert eddigi dominás élményeim alapján arra számítottam, hogy előszőr egy üdítő kíséretében átbeszéljük, hogy mit is szeretnék, azután kezdődik a játék. Alexa Úrnőnél szemmel láthatóan szó sem volt erről! Zavaromat az Úrnő is észre vette, de tétovázásom csak tovább dühítette.
-Földre már, te féreg! – kiáltott rám.
A hangjában meghúzódó határozottság olyan erőteljes volt, egyszerűen nem hagyott számomra döntési lehetoséget, térdre ereszkedtem.
-Nem azt mondtam, hogy térdre, hanem azt, hogy négykézlábra, te tetű! – kiabált ismét rám.
Szavainak súlyából éreztem, hogy zavaros viselkedésem egyre inkább kihozza sodrából, s arra gondoltam, talán nem is kellett volna ide jönnöm… Ahogy a földre ereszkedtem, az Úrnő lába pont az arcom elé került. Térdeltem négykézláb, néztem az Úrnő lábát, de mivel hosszú másodpercekig nem történt semmi, felnéztem, hogy próbáljam kipuhatolni, mit vár tőlem. Az Úrnő tekintete azonban nem árult el semmit.
– Ki mondta, hogy felnézhetsz? – kiáltott rám ellenben kérdőn.
Miután utasításainak engedelmeskedve zavartan ismét a föld felé fordítottam tekintetem, halk, kimért hangon folytatta:
– Általában türelmes és megbocsátó vagyok a szolgákkal szemben, de úgy látszik, te ma mindenképpen ki akarsz hozni a sodromból! – mondta az Úrnő, majd az utolsó mondatot szinte már be sem fejezve, néhány lépésnyire eltávolodott tőlem. Te tudod…. Én megadtam neked a lehetőséget, de beszélhetek másként is! – mondta olyan nyugodt, kimért és idegeket borzoló hangon, hogy szavai szinte jégcsapként futottak végig a hátamon. Majd ugyanezen a hangon folytatta:
– Hát jó…akkor kezdjük a legelején! Azt már elmagyaráztam neked, hogy a neved nálam csakis szolga lehet. Elmondtam azt is, hogy ha átléped a küszöböm, a padlón a helyed! Azt tudod-e, hogy miért vagy itt?
– Hogy szolgáljalak téged! – válaszoltam habozás nélkül, de abban a pillanatban az Úrnő nádpálcájával egy hatalmasat ütött a hátamra!
– Nem tűröm, hogy egy ilyen féreg, mint te, önmagával azonos értékűnek nézzen és tegezzen! – kiabálta most már tényleg dühösen, majd a hajamba markolva felemelte a fejem és az arcomhoz egészen közel hajolva azt mondta: -A helyes válasz mindig magázó és minden hozzám intézett mondatod végén ott van az, hogy Úrnőm! Értetted vagy elmagyarázzam mégegyszer?
– Értettem – mondtam először, majd az Úrnő ellentmondást nem tűrő szigorú tekintetét látva azonnal korrigáltam:
– Értettem, Úrnőm!
– Na végre! Azt azért nem mondhatnám, – engedte el a hajam az Úrnő, – hogy túl gyorsan vág az agyad! Majd néhány másodpercnyi, számomra nagyon kínos csend után folytatta: – Akkor lássuk a többi alapszabályt, mert úgy látom, hogy egy betöretlen, faragatlan fickóval van dolgom, nemde? – tünődött el magában… Az lesz a legjobb, ha a legelején kezdjük! Szóval mikor átléped Úrnod birodalmának küszöbét, azonnal, felszólítás nélkül négykézlábra ereszkedsz, mert ebben a házban te csak egy kivert kutya vagy és a földön a helyed! Értteted?
– Értettem, Úrnőm! – válaszoltam…
-Nagyszerű! – folytatta az Úrnő, s hangjában éreztem némi megnyugvást. Azt úgye nem kell magyaráznom neked, hogy a férgek általában nem viselnek ruhát…?
– Nem, Úrnőm! – válaszoltam, mint egy jó tanítvány, szinte azonnal.
– Akkor megint mi a fenére vársz? – üvöltött rám torka szakadtából az Úrnő! Csak nem képzeled, hogy beteheted lábad a birodalmamba ruhában? Vetközz, te ringyó, de azonnal!
A hirtelen harag kissé megijeszett, gyorsan vetkőzni kezdtem. Közben úrnőm folytatta:
-Legközelebb ezt már nem fogom elnézni neked, világos? Ha belépsz, azonnal levetkőzöl és négykézlábra ereszkedsz! Ez a kiinduló pozíció, ebben a helyzetben üdvözölsz, megértetted?
-Igen, Úrnőm! – válaszoltam immár meztelenül az Úrnő lába előtt négykézláb térdelve.
– Remek! – nyugtázta az Úrnő, majd kissé meghajolva, lenézően benézett a lábam közé. Szerencséd, hogy az a nyomorék farkad lóg és nem ágaskodik, mert utálom azokat a férgeket, akik álló farokkal jönnek ide! Ez nem kupleráj! -fejezte be minden ellentmondást kizáró, határozott hangján. Akkor következzék az üdvözlés, – mondta immár nyugodtan -, hiszen Úrnőd színe elé járultál…
Fogalmam sem volt, mit várt tőlem, de sok gondolkodási időt ismét nem kaptam… Alig telt el egy másodperc, ismét hatalmasat csattant a nádpálca az immár meztelen hátamon. Megrándultam.
– Na mi van? – kérdezte az Úrnő némi gúnnyal, – csak nem fájt? Majd megtanulod, mit jelent az, hogy alázat! Csókold meg a lábam!
Természetesen azonnal csókolni kezdtem az Úrnő lábát, de Ő a hajmnál fogva elrántotta a fejem!
– Hékás, ez nem a sarki kurva pinája, amit lafatyolhatsz egy pár ezresért, ez Úrnőd lába! Érezzem minden csókodban a feltétlen tiszteletet, különben nagy baj lesz! – mondta, majd visszalökte fejem a lábához.
Természetesen igyekeztem minél kedvesebben és tisztelet tudóbban teljesíteni utasításait, de nem volt kifejezetten megelégedve a teljesítményemmel.
– Úgy látszik, még beléd kell nevelenem némi tiszteletet ahhoz, hogy tudd, miről beszélek, – mondta – de nem baj, legközelebb már tudni fogod, hogy mi a dolgod! Na jól van, menj be a szobába, de ne kelljen mondanom, hogy négykézláb!
Nem kellett… Négykézláb bemásztam a szobába, ahol ugyan félhomály volt, de a világos előszoba után kifejezetten sötétnek tünt. Nem láttam túl sok mindent.
– A használható szolgákat ugyan nem szoktam azonnal kitötözni, de úgy látom te még nem vagy betörve, nevelésre van szükséged… Gyere ide! – mondta az Úrnő.
Odamásztam. Az Úrnő egy deszkaszerű lapon hanyatt fektetett, majd kezeimet és ábaimat is egy direkt erre a célra kialakított kalodaszerű bilincsbe eröltette. Miután a bilincseket megszorította, nyakamat még szorosan a deszkához kötötte, úgy, hogy még levegőt is épp csak hogy kaptam… Aztán egy különleges szerkezet segítségével a deszkát függőleges helyzetbe hozta és a falhoz rögzítette.
-Azt hiszem, így jó lesz, – nyugtázta elégedetten munkája eredményét. Így biztosan nem lesz gondod az engedelmességgel és az alázattal! De ha mégis, majd segítünk rajta… – fejezte be morfondírozását némi gúnnyal a tekintetében. Aztán átnyúlt a szomszéd eszköz tetején nyugvó selyemkendőért és gyengéden végigsimította a farkam. Játszunk kicsit! – mondta. Lássuk, tudsz-e parancsolni ennek a korcsnak itt a lábad között! Aztán az Úrnő a selyemkendővel gyengéden ismét megsimogatta a farkamat, s a finom érintések hatására kellemes izgalom futott végig a gerincemen. A kellemes, finom érzés nem hagyta hidegen ágyékomat sem, lábam között gyorsan merevedni kezdett a dorongom.
-Nicsak, nicsak… – mosolyodott el az Úrnő, majd hirtelen hangját felemelve rám kiáltott:
– ki engedte meg, hogy felálljon ez a nyomorék pöcs? Ki engedte meg, hogy mocskos gondolataid támadjanak velem szemben? Csak nem képzeled, hogy valaha is megkaphatsz ezzel a nyomorék, undorítóan szánalmas farkaddal? Hiszen olyan korcs, hogy le sem hugyoznám! – kiabálta ingerülten.
Az Úrnő őszintének ható haragja megrémített, s emiatt farkam lüktető merevsége is kicsit konyulni látszott. De nem eléggé ahhoz, hogy az Úrnő tetszését elnyerje…
– Nem akarom többé így látni ezt a vakarcs csúfságot! Megértetted? Egyszerűen nem tűröm, hogy még csak gondolatban is a nőt lásd bennem és eszedbe jusson az, ami az imént! – kiáltotta, majd a hajamnál fogva felemelte a fejem és egészen az arcomhoz hajolva, kissé nyugodtabb hangon, de érezhetően dühösen folytatta… Szavaiból szinte sugárzott az elszántság és a tömény lenézés: soha nem fogsz megdugni! Megértetted? Nem tud olyan dolog történni, hogy te engem valaha is megbaszhass! Már csak, hogy rágondolj, azt is megtiltom! Felfogtad?
Az Úrnő kimért szavai valóságos mázsás pofonokként csapódtak az arcomba! No, nem mintha valaha is ilyen terveim lettek volna az Úrnővel kapcsolatban, de a merev elutasítás valahol mégis nagyon megalázó volt.
-Megértettem, Úrnőm! – válaszoltam alázatosan, nem feledkezve meg azért a szabályról, amit az Úrnő néhány pálcaütéssel már érkezéskor megtanított.
– Remek! – hajolt ismét egészen közzel hozzám az Úrnő, szinte mosolyogva, s az imént még gyilkos hatású, tüzes zöld szemek most némi békességet sugároztak. Az Úrnő tekintete hideg volt, s bár az arca nem árulkodott, azért a tekintetéből mégis némi megnyugvást merítettem.
– Remélem is, hogy megértetted és felfogtad azzal a csöppnyi agyaddal – folytatta némi gúnnyal a hangjában, – mert ha nem, akkor elmagyarázhatom ám mégegyszer!
Ahogy kaján mosollyal az arcán befejezte a mondatot, a selyemkendővel ismét gyengéden végisimogatta közben lenyugó férfiasságomat, majd bal kezével benyúlt a zacskóm alá és golyóimat is összefogva finoman megmarkolta. A hatás sajnos nem maradt el, s ezt az Úrnő is észre vette… Egy tétova mozdulattal leejtette a kendőt és jobb kezével megint bele markolt a hajamba, majd szép lassan felemelte a fejem és váratlanul az arcomba köpött.
Összerándultam. Az arcomon lassan folyt le az Úrnő nyála, a szememet szinte ki sem tudtam nyitni, mert a köpés pont ott talált.
– Ezek szerint neked már ez is túl bonyolult… Úgy látszik a golyóid mellett van az agyad is! – hallottam kisvártatva az Úrnő szavait, amelyek ezúttal nyugodtak, kimértek és számomra kifejezetten megértőnek tüntek. A félhomályos szobában, nyáltól ragacsos szemmel pislogva nem sokat láttam. Szerettem volna kezemmel letörölni a szemem, de szinte mozdulni sem tudtam. Csak annyit érzékeltem, hogy az Úrnő eltávolódik tőlem, majd láttam, hogy hátratett kezekkel lassan ismét közeledik felém.
Nem síetett, szép lassan, lépésenként közelített hozzám, mintha csak éppen céltalanul sétálgatna a Duna-parton. Nem mondott semmit, csak lassan jött felém és nézte az arcom, majd miután karnyújtásnyi távolságba ért, megállt, néhány másodpercig csak nézett, aztán egészen halkan megszólalt.
-Tudod, nem szeretem, ha egy hitvány féregnek is méltatlan és alávaló szolga férfinak képzeli magát, azt meg egyenesen gyűlölöm, mikor álló farokkal akar szolgálni, miközben fogalma sincs aról, hogy a mi a jómodor, a tisztelet, az engedelmesség és azzal sincs tisztában, hogy hol a helye… Ezt gondolom megérted, úgye?
– Megértem, Úrnőm! – válaszoltam alázatosan, de szinte még ki sem mondhattam, amikor az Úrnő a háta mögül előhúzva a nádpálcát, fordulásból hatalmasat ütött a még mindig ágaskodó farkamra! A fájdalomtól felüvöltöttem, s ösztönösen menekülni próbáltam, de csak rángatózni tudtam, hiszen a kötések miatt mozdulni is alig bírtam…
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Amatőr pipik
Szerző: pont
Időpont: 2009
Nincs hozzászólás
Tovább a teljes galériára
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Tini csaj megkefélve
Szerző: xxx
Időpont: 2009
Nincs hozzászólás
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Natascha Kampusch élvezte a pincét?
Szerző: pont
Időpont: 2009
11 hozzászólás
„Mindenki a legjobbat akarta nekem, a kórházi orvosok számára egy különleges eset voltam. Azóta sem hagynak önállóan dönteni, valaki mindig meg akarja mondani, mi lenne nekem a legjobb. A pincémben ez nem így volt. Ott tökéletes voltam, befejezett. De amióta kint vagyok, elvesztettem az egyéniségemet. Elvették az emberek. Ott olyan lehettem, amilyen vagyok, és senki sem befolyásolt” – döbbentette meg a lap munkatársát Natascha, aki az interjúban csak pozitívan nyilatkozott elrablójáról.
Tovább a teljes cikkre
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Keresőláz Magyarországon
Szerző: iwiw
Időpont: 2009
Nincs hozzászólás
Elképzelésem nincs, hogy hogyan jutnak el odáig értelmes fiatal programozók, hogy ők márpedig jobb keresőt fognak csinálni, mint a Google. Annyi szép és érdekes és sikerrel kecsegtető területe van a webes fejlesztéseknek, hogy az már szemet gyönyörködtető. Miért holdraszállás-projekttel kell kezdeni a járműépítést?
Magyarországon volt már egy keresőláz, de azt a nagy magyar online cégek hátsó irodáiban hívták életre, és meg is bukott, mint annak a rendje. Ez még akkor volt, amikor egyes nyakkendős döntéshozók nem látták elég pontosan, hogy a Google milyen mértékben dózerolja le ezt a piacot. Azóta sem látott az internet ennyire szép példát a hólabda effektusra. Ne feledjük, a magyarországi internetezők körében sem valamelyik hírszájt, és mégcsak nem is az iWiW a legnépszerűbb szolgáltatás. Hanem a Google keresője. Ezt használja mindenki, aki a neten információt akar keresni. Többet kattintgatjuk a Google keresőjét és találati listáit, mint gondolnánk… Ehhez képest az utóbbi időben három kezdeményezés is arra agresszálja magát, hogy megtörje a Google egyeduralmát idehaza. Az egyik a Johu, mely a Yahoo keresési adatbázisára kísérli meg értelmesen rápakolni a Morphologic – amúgy önmagában is nagyon értékes – nyelvelemző tudását. (Az ő korábbi projektjük volt a PolyMeta.) Azt gondolván, hogy ez az átlag magyar internetező szemében akkora forradalmi változásnak fog tűnni, hogy se perc alatt elfelejti a Guglit, és áttér hozzájuk napi ügyes-bajos dolgokat keresni. A másik kezdeményezés Zerkingék Szörcs.hu-ja, mely – már egy kicsit több marketingérzékkel – elsősorban nem arra gyúr, hogy finomhangolásokkal picit a Google felé tudjon érni relevanciában, hanem arra, hogy a keresési api-val a tőle független szájtok kicsit ki tudják pimpelni a találati listákat, bele tudjanak szólni a találati listákba. (Épp ilyen projekt megy a Google-nél is, ha jól emlékszem, már több mint egy éve.)
És akkor még itt van a Bluu, amiről az Index ma vezető cikkben megírta, hogy mennyire nagyon jó. Úgyhogy biztos úgy is van. Ahogy kimegy élesbe, veszek is egy pezsgőt, és élőben fogom végignézi a Google összeomlását. (Ahogyan tettem ezt a Mahalo és a Wolfram Alpha élesedésekor is.) Hiszen ha egyszer jobb, akkor nyilván sikeresebb is kell, hogy legyen. Már ha jól definiáltuk persze, hogy mit is kell érteni egy kereső esetében „jobb” alatt… És van nekünk Csuuzlynk, Minerünk, Blogsearchünk és Ok.hu-nk is… Mind nagyon szép, nagyon egyedi és hasznos. Közös még bennük, hogy kimutathatatlanul alacsony a keresőpiaci részesedésük. Mi hajtja a korábbi és a mostani kerresőlázat Magyarországon? Nem nehéz kitalálni. Az online világ alkotmányának első pontja ugyanis azt a tapasztalatot mondja ki, hogy az internetező elsősorban információkeresésre használja az internetet.
És ha így van, akkor az a legértékesebb termék a weben, ami éppen ennek a keresésnek biztosít helyet. Ugyanakkor a komplett web rendszeres és virulens indexálása nem kis, és nem is éppen olcsó feladat. Elképesztően nagy adatállományt kell folyamatosan naprakész listákba tömöríteni, algoritmuserdőkben kell rendet vágni, úgy, hogy a világ leghülyébb keresőkifejezésére is kapjunk valamit.
Ugyanis webes keresés alatt nem csak azt értjük, hogy egyes kifejezésekre képes egy kereső valamennyire releváns találatokat mutatni, hanem azt is, hogy tetszőleges kifejezésre képes legalább valamit mutatni. Keresőt csak és kizárólag azért érdemes csinálni, hogy az ember eladja aztán valami nagy online tartalomgyárnak (hírszájtnak, blogszolgáltatásnak, telekommunikációs cégnek), hogy az így megkeresett néhány millió forintból immár olyan vállalkozásba kezdjen, melynek legalább elméletben lehetséges üzleti modellje.
A másik, reménytelen eset, ha a valami isteni szerencse folytán extrém népszerű keresőnk mellé lefejlesztünk egy önálló hirdetési rendszert is, és még ezt is képesek vagyunk sikerre vinni. Még ha ez sikerülne is, a magyar kkv-szektorra hagyatkozni hirdetési bevételek tekintetében valószínűleg nagyobb ökörség, mint az egész befektetett pénzt megjátszani 0-ra, ruletten. (Kis ország, kis piac, kis bevétel a keresésekből, viszont nagy meló, drága üzemeltetés és egyéb költségek… Lásd még: eTarget.)
Szintén jó ok, ami miatt nagyon nehéz, mondhatni lehetetlen ma a keresőpiacon sikereket elérni, az éppen az a tény, hogy – amúgy a nagyvállalati logikának teljesen ellentmondva – az online keresőpiacon épp a nagy vízfej cégek képesek a legnagyobb innovációra.
A Google keresője az elmúlt években több fontos változáson is átment. És ha minden igaz, ősszel betolnak még egy koffeintablettát a gépbe, plusz jön a Wave, amivel majd aztán megint lehet versenyezni, akinek van kedve és kellő naivitása hozzá. Egész iparágak (SEO, SEM) nőttek fel a Google keresője mellé. Hogy a Google keresőjének legfontosabb előnyét ne is említsem (az átlag netező számára tetszőleges számú információkeresésre stabilan alkalmas). Aztán itt a Microsoft Bingje, valamint a Facebook keresőbirodalmi törekvései. Mindkét cég több százmilliós felhasználói bázissal, és elképesztő mennyiségű információs adatbázissal rendelkezik. És még az is megeshet, hogy ennek ellenére ők is belebuknak az egészbe. A kis magyar keresőknek így egyetlen esélyük marad: jó marketinggel elhitetni magukról minél több emberrel, hogy (elméletben legalább) sokkal jobbak a Google keresőjénél. Majd ha ez a hit – így a válság közepén – valami csoda folytán elér a magyar online-ban dolgozó döntéshozók szobájáig, akkor egy okos tárgyalássorozattal szépen be lehet paszírozni a keresőt valamelyik nagy tartalmelőállító magyar webes cég alá, és együtt örülni a befektetővel azon, hogy sikerült.
A többieknek pedig marad a kijózanodás. Utóhang: Tisztelem és becsülöm azt a tenniakarást és optimizmust, amit a keresős magyar fejlesztők mutatnak magukról. Ha sikerül sok próbálkozás és ötletelés után valami érdekeset, értékeset alkotniuk, nyilván már önmagában ezért is megérte. Lesz egy rakat, más területen is jól hasznosítható tudásuk, tapasztalatuk. Úgyhogy mindent bele, srácok. A Google hal meg utoljára (Webisztán)
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Magyar lányok a pornó húspiacon 6
Szerző: iq
Időpont: 2009
Nincs hozzászólás
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Kayden Kross taking off blue lingerie on bed
Szerző: pont
Időpont: 2009
Nincs hozzászólás
Képsorozat megtekintése itt
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!