Lénával az utcán ismerkedtem meg. Előttem ment s a segge olyan ingerlően bilegett, hogy egyszerre szűk lett a nadrágom. Egy darabig követtem, hogy gyönyörködjek a feneke két odalának játékában, amint minden lépéssnél hol az egyik félgömbje, hol a másik dudorult ki a szoknyája alatt. Mikor már eleget gyönyörködtem benne (a faszom kezdett a nadrágban feszülni), pár sietős lépessel megelőztem, hogy az arcát is lássam. Két óriásinak tetsző barna szeme, meg a tűzpiros, húsos ajkai nagyon tetszettek. Nagyon magányosnak látszott.
Megszólítottam. Mondtam, úgy néz ki, mintha nagyon egyedül lenne. Elpanaszolta, hogy a vőlegéne elesett a háború utolsó napjaiban. Megkérdeztem, csatlakozhatok-e hozzá. Megengedte. Együtt folytattuk a sétát.
A múzeum háta mögötti parkban leültünk egy padra. Gondoltam, jó lenne meghívni egy cukrászdába, de nem volt pénzem. Az orosz fogságból sierült meglógnom, de itthon csak nyomor fogadott. A háburú szétszórta a családot, mindenki másfelé menekült, nem találtam senkit. Még szerencsém volt, hogy munkát kaptam egy új üzemben, még hozzá irodai munkát. Találtam egy kiadó szobát, aminek a bérét ki tudtam fizetni. Egy kicsi szoba, egy ágy, egy asztal, egy szekrény és egy szék a berendezése. De mi kell még valakinek, aki hozzászokott, hogy a fogságban még ennyi sincsen?
1946-ot írtunk. Minden romokban, nyomrúság, infláció. A háziasaszonyok, akik azelőtt tisztességes életet éltek, most széttették a lábukat kevés pénzért, hogy a gyemekeiknek enni tudjanak adni. A férj Isten tudja hol maradt; fogságban, vagy elesett? Évekig hűségesen vártak rá, nem engedtek más férfit magukhoz, de amikor az oroszok bejöttek, sorra baszták őket. Eröszakkal. Négyen is lefogták a nöt, kezeit, lábait lefogták és széthúzták, amíg az ötödik beledöfte a faszát és baszni kezdte, hiába sikongatott és ordított segítségért. Alig kezdett el a muszka lighegni, ami a magömlését jelezte, már tépték le öt a nöröl a társai. A farkából még csorgott a geci amikor elhúzták a nöröl, hogy a következö dughassa bele a faszát, az előzőnek a helyére. Naponta más, más csoport jött és ha nem több mint három vagy négy orosz katona baszta meg őket naponta, akkor még szerencsésnek érezték magukat. Mit számított ezek után egy idegen fasz a pinában, ha anyit kaptak érte, hogy gyerekeknek enni tudjanak adni?
Mi ültünk Lénával a padon és elkedtünk csókolózni. Jobban mondva én kezdtem el, ő tartózkodó volt, de kis idő múlva megismerte a nyelvem az övét. ?s azután már nem tartott sokáig, amíg a blúzába nyúltam és a kis csöcseit kezdtem símogatni. Éreztem, hogy felmelegszik. Rátapasztottam a számat a szájára és a kezemmel a lába közé nyúltam. Megérintettem a pináját s éreztem, hogy a bugyija nedves volt. Már már reménykedtem egy jó baszásban, de ő hirtelen összerándította a lábait és eltolta a kezemet. „Nem most és nem itt!” mondta. Talán holnap feljön hozzám – ígérte.
Azt sajnos nem lehet, mondtam, mert a házigazdám, egy idős hölgy, kijelentette, hogy hölgylátgató nem jöhet. Ebben az erkölcstelen világban tisztán akarja tartani a házát.
Aztán kimondta Léna a varázsszót: Állást keres. A húgánál lakik, de nem lehet sokáig annak a terhére. Elég szeszélyes a húga. Akkor támadt az ötletem: Jöjjön el másnap a céghez, ahol dolozm, talán be tudom oda protezsálni. Valóban arra gondoltam, hogy segítek neki, de a hátsó gondolat is fennállt: Meg akarom ezt a csibét baszni. Már vagy két hónapja óta nem láttam pinát, de úntam már a fszomat verni. Minek verjem? – gondoltam magamban – nem haragszom én rá!
Másnap délután tényleg eljött Léna, de a személyzetis akkorra már elment. Bevezettem az irodába és mondtam neki, hogy már beszéltem a személyzetissel. Az nem mondott nemet s az már jó jel, de szeretné személyesen megismerni.
Mivel egyedül voltunk, bezártam az ajtót. Volt ott egy párnázott karosszék, abba ültettem Lénát. Elkezdtem csöcsörészni. Eleinte ellenkezett egy kissé, mire mondtam: „De hiszen tegnap megígérted!”
Sikerült levennem a bugyiját. Szép pinája volt. A pinaszőre ugyanolyan volt mint a haja, sötétszőke, talán egy árnyalattal sötétebb a hajánál. Nem volt nagyon szőrös, a bundája alatt ki lehetett venni a szeméremajkai formáját. Szépek voltak. Párnás, duzzadt pinaajkak a szép, domború szeméremdomb alatt.
Elővettem a faszom és belenyomtam. Nagyon jó pinája volt. Szűk, duzzadt, úgy körülölelte a faszomat hogy attól magától le tudtam volna petézni. Ö csak ült, hátradőlve a karosszékben, én meg dugtam, döfködtem bele a faszomat, amíg elélveztem a pinájába.
Utána kicsit beszélgettünk. Egyszer megbaszva minden nő beszédesebb lesz. De kb. húsz perc mílva már megint állt a faszom. Bedugtam neki újra és negbasztam másodszorra is. Amikor kihúztam, azt mondta: Én még soha se….!”
Mi nem volt még soha se? kérdeztem. Talán azt akarta mondani, hogy még nem baszott? Az nem lehet, hiszen úgy,olyan könnyen csusszant a faszom a pinájába, hogy nocsak. Szűk volt ugyan, de már nem szűz, annyi bizonyos. Nem, – mondta ő – ő mégsohasem tudott elélvezni. Csak ha magának csinálja.
Kifaggattam. Volt egy vőlegénye, nagyon rendes fiú, szerették is egymást. Azzal baszott párszor, de annak be kellett vonulnia és rögtön a harctérre került. Oda is veszett. Azóta csak egy fiúval volt dolga. Az megbaszta háromszor, azóta nem mutatkozott.
Még sohase élvezett baszás közben. Nem nagyon értettem; mint ahogy a többi korombeliek, magam se tudtam sokat a nemi életről. Minket úgy neveltek, hogy a gólya hoza a gyerekeket és minden felvilágosítás nélkül engedtek el az életbe. Boldoguljatok ahogy tudtok.
Én csak azt tudtam, hogy baszni jó. A faszt a pinába bedugni nagyon jó. Ott mozgatni, ki be tologatni, dugni, még jobb. Aztán amikor a fasz elkezd spriccelni, az a legjobb. Gondoltam, baszás közben a nő is azt érzi amit a férfi.
Hiába, nem ismertük a nöket. Azelött nem tárgyaltak ilyesmiröl a szerelmesek, vagy házasfelek. Nem azt mondták, hogy „baszás”, házastársi kötelességnek nevezték. Kötelesség! Akár tetszik, akár nem. Akár jó, akár nem.
Még szerencséje volt annak a nönek, aki természeténél fogva buja volt. Az élvezte ha meg lett baszva. Legalább is többnyire. A töbi türte, hiszen „kötelesség”. És hallgattak, évszázadokon keresztül.
A háború felborította a világ rendjét. Most már nem hallgattak a nök. Miután számtalan faszt dugtak a lábuk közé, akaratuk ellenére, követelni kezdték a jogaikat. Azaz kezdték volna, ha nem lett volna akkoriban a legföbb probléma a napi kenyér megteremtése. De a forradalom ott zúgott a szívükben, az ereikben és a pinájukban és aztán a hatvanas években kitört a szexuális felszabadító harc.
De 1946-ban még nem volt harc. Csak megtanultak beszélni róla és szólni, ha nem élveztek. Igy Léna ist szóvátette. Sajnos nem ismertem a választ.
Azt Léna maga találta meg. Ö tudta, hogy ha a csiklójával játszik, akkor el tud élvezni. S ez vezette a helyes útra. Lehet, hogy nem maga jött rá, talán a barátnöivel beszélt a dologról és akkor ókumulálták ki, hogy ugyan jól esik a faszt a pinában érezni, de az magában nem ad kielégülést. Legalábbis nem mindenkinek.
Másnap estére meghívott magához. Megmuttta hol lakik Ella a növére. Elmondta, hogy Ella férje valahol fogságban van, de van neki egy palija, aki most vele él és töcsköli. Ök ketten a konyhában alszanak egy ágyon, mert az az egyetlen helyiség amit fütenek. Lénának szabad a jéghideg hálószobában aludni. Éppen tél volt, kegyetlen, kurva hideg tél. Szerencsére jó vastag dunyhával takarózhatott.
Megmutatta, hogyan jutok be az udvarra és melyik az ö ablaka. Este tíz után jöjjek, az ablak csak be lesz hajtva, de nem kilincsre csukva. Csendesen jöjjek be, mert Ella roppant uralkodó természetü és végeredményben övé a lakás. Tehát Lénának nem volt szabad palit hozni a házba. Önagysága azonban vígan baszatta magát a stricijével, mialatt a férje a fronton vérzett, vagy talan már régen kukacok ették a testét.
Striciek neveztem a barátját, mert ahogy késöbb megtudtam, Ella nem sokat gondolkodott, ha pénzt ígértek neki. Bankóért csak oda tartotta a pináját.
Na mindegy. Én ott voltam idejében. Halkan osontam a házfal mellett, nehogy észrevegyenek. Az ablakot csak be kellett nyomnom. Léna pucéran ugrott ki az ágyból, hogy csókkal üdvözöljön, vagy talán, csak ahogy becsukja az ablakot. És rögtön ugrott is vissza az ágyba, a dunyha alá, ahova én is követtem.
Jó meleg volt ott, Léna a testével fütötte az ágyat. Amint én is mellette voltam, háttal fordult felém. „Fogj át és melegítsd a hátamat”, mondta. Hátát és seggét hozzám szorította. A faszom rögtön megkeményedett. Jó volt a segéhez szorítani. Kezemmel átnyúltam és elkezdtem azegyik csöcsét dédelgetni. Nem voltak nagy mellei, de jó volt öket fogdosni.
Aztán lejebb csúszott a kezem es megtalálta a pináját. Elöbb csak a szeméremdombját símogattam, aztán bedugtam egy ujamat a pinájába. Léna megfogta a kezemet és odairányította a csiklójára. „Ott jó”, mondta. Hát simogattam.
Nem kellett sokáig símogatni, nagyon hamar eljutott a csúcspontra. Ugyan viszzafojtotta a hangját, de én hallottam, hogy nyög és hörög. Érdelkes módon, ha elsült a pinája, nem sikoltozott vagy sóhajtozott mint más nök. Valamiféle, a torkában keletkezett hörgö hangokat hallatott.
Elélvezett, aztan hátrahajtotta a fejét amennyire lehetett és azt mondta: „Csókolj meg!” Megcsókoltam. Kezem a seggével jatszott. Nagyon jól esett. Aztán azt mondta Léna: „Talán csináljuk úgy, hogy te nekem hátulról bedugod és én meg elöl játszom a csiklómmal. Hallottam, hogy az jó.”
Úgy is lett. Léna megemelte az egyik combját én meg az ujjaimmal megkerestem hátulról a bejáratot, odaillesztettem a faszom hegyét és lassan beugtam a pinájába. Irtó jó volt így ágyban fekve érezni, hogyan csúszik be a faszom a síkos pinájába. Sokkal jobb volt, mint az irodában a széken ülve, vagy korábban egy falhoz, vagy kerítéshez támaszkodva baszni egy kis kurvát. Ágyban baszni ritkábban volt alkalmam. És most nagyon jól esett.
De Lénának is. Éreztem, milyen intenziv módon ingerli a pináját. És aztán elélvezett hörögve.
Attól fogva mindig így keféltünk. Érdekes, hogy azelőtt soha nem gondolta arra, hogy egy nőt hátulról is meg lehet baszni. Tudtam, hogy az lehetséges és sokan csinálják is, de soha nem próbáltam ki. Nem csoda, hiszen alig volt módom rá. Akkoriban nem voltak a lányok olan könnyen kaphatók, legalábbis nem fiatal, pénztelen fiúk számára. És én szerettem, ha már egy lányba bedughattam a faszomat, azt úgy tenni, hogy csókolhassam is meg ölelhessem is. A mai napig is az a kedvenc közösülési módom, habár sok más változatot is volt módomban kipróbálni.
Akkoriban még nem. De ott az ágyban, úgy basztunk. És Léna egyik Orgazmust a másik után élte át, míg én basztam hátulról. Igy végre teljesült neki is a kívánsága, kielégülést kapni baszás közben.
Azon az éjszakán háromszor basztunk, közben pedig – halkan, hogy Elláék meg ne hallják, hogy Lénának látogatója van – beszélgettünk. Én főleg csak kérdeztem, mert minden érdekelt, ami Lénával kapcsolatos volt. Természetesen lehinkább az érdekelt, mit élt ő át más férfiakkal; az izgatólag hatott rám.
Először is a vőlegényéröl kérdeztem ki. Hogyan ismerkedtek meg, miként jutottak odáig, hogy basszanak. Nagyon banális történet volt, már nem is emlékszem lényegében rá. Mindketten nagyon fiatalok és tapasztalanatlanok voltak. Persze Léna akkor, amikor a vőlegényét megismerte, már régen kielégítette magát. A húga, Ella – az volt a mozgékonyabb, kezdeményezöbb – tanította meg rá, hogyan kell a pinát símogatni, hogy el is süljön, ahogy ők mondták. Léna erről be is számolt a vőlegényének, aki kérte, mutassa meg neki, hogyan csinálja. És Léna megmutatta neki. Közben a fiú is elkezdte a farkát verni, amiből Léna is megismerte, hogy csinálják azt a fiúk.
Miután a vőlgénye a fronton elesett, sokáig egyedül járt Léna, míg megismerkedett egy Tibor nev? fiúval. Az persze rögtön meg akarta hágni, de Lena még nem volt anyira túl az őt ért veszteségen. Míg egyszer aztán a fiú egyszr?en elővette a faszát és Léna kezébe nyomta. Ez – később én is tapasztaltam – gyakran hatásos szer ellenálló nők akaratának megtörésére. Léna is érezte, hogy a pinája benedvesedik és megengedte a fiúnak, hogy megbassza őt. Remélte, hogy ha már a vőlegényével nem tudott élvezni – ezt ő a nagy lelki szerelem által okozott gátlásnak tulajdonította – hogy talán most élvezni fogja a baszást. Igen, az jó érzés volt, amikor érezte hogy a fasz lassan belecsúszik a hüvelyébe, de a srác rögtön elkezdte lökni. Lökött vagy húszat, aztán lespriccelt. Az pedig bizony nem elég ahoz, hogy a nő élvezethez juson. Így aztán Léna megpróbálkozott még kétszer a Tiborral, de mivel akkor se lett jobb, szakított vele. Bár az is lehetséges, hogy Tibor únta meg őt.
Mi viszont az ágyban jó sokáig basztunk. Először is jól megfogdostam Lénát, sokat játszottam a pinájával. Nem számításból, se azért hogy feltüzeljem, hanem egyszer?en kívántam azt a csodálatos testrészt a kezeimmel tapogatni, élvezni, ami persze Lénát nagyon felizgatta. Jó volt őt baszni, akár hátultól is, bát így én nem kaptam meg azt a szoros kapcsolatot vele, mint amikor szemtől szembe basztunk. Ez azonban hozzásegített ahoz, hogy ne izguljak fel túl hamar s így sokkal tovább mozoghatott a faszom a pinájában, míg végre elsült.
Hajnalban korán kiosontam az ablakon és hazamentem, hogy még egy-két órát aludjak, míg munkába kellett mennem.
Két nap múlva – megállapodás szerint – bejött Léna az üzembe és beszélt a személyzetissel. Azegy igen rámenős pasas volt s gondoltam, biztosan meg is fogja Lénát baszni, ami viszont nem nagyon izgatott, mert nem voltam Lénába szerelmes és nem terveztem jövőt vele. Léna be is jött hozzám az irodába és elújságolta, hogy fel lett véve, elsején kezdhet. „És ezt csak néked köszönhetem” mondta. A nyakamba borult, átölelt és megcsókolt. Felállt a faszom.
Megkérdeztem, milyen volt a személyzetis. „Nagyon rendes és barátságos”, mondta Léna, „mondta azt is, hogy te ajánlottál engem. Kérdezte azt is, hogy köt e bennünket szorosabb kötelék egymáshoz.”
„És te erre mit mondtál?” kérdeztem, mire Léne azt válaszolta, hogy „Nem, csak jó ismerősök vagyunk. Mert ugye nem tartozik senkire, hogy mi van köztünk.”
„Helyes”, mondtam, bár egy kissé bántott, hogy megtagadott. „Basztatok?” kérdeztem. Léna nagy szemekkel nézett rám: „Hogy kérdezhetsz ilyet! Persze hogy nem!”
„Csodálom”, mondtam én, „mer ő olyan pasas, aki röptében megbaszná még a legyet is!”
„Az lehet”, mondta Léna, „de nálam meg se próbálkozott.” Nem tudtam, higyjek-e neki, vagy sem, de aztán inkább hittem, mert nekem az ugy esett jobban. Aznap éjjel megint basztunk az Ella hideg hálószobájában. Nem viseltem óvszert, amilyen hülye voltam, még csak nem is gondoltam rá, se arra, hogy következménye lehet annak, hogy telegecizem a pináját. De nem történt baj.
Aztán arra gondoltam, hogy jobb lenne nálam baszni, nem abban a hideg szobában Ellánál, ahol még bújkálni is kellett. Hát támadt egy ötletem. Azt mondtam a háziasszonyomnak, hogy eljegyeztem magam egy lánnyal, akit nagyon szomorít, hogy még csak meg se nézheti, hol lakik a vőlegénye. Nem tud nekem segíteni se a takarításban, meg néha szeretne megfőzni nekem egy levest, de hát nem szanad őt felhoznom lakásomra.
Az idős hölgy egyszerre ellágyult. „Menyasszona van? Nagyszer?. Tudja, nem szeretném, ha kurvák járnának a házamban. De egy menyasszon az más. Abból feleség lesz. Annak szabad feljönni a lakába, és tudja mit? Azt se bánom, ha néha itt alszik. Van bennem megértés, én is voltam fiatal!”
Hát ez aztán bomba volt!
Persze, ha menyasszony, akkor kell gyürünek is lenni. Hamarjában szereztem a zálogházban két olcsó gy?r?t, amit a tulajdonosai nem váltottak ki. Így be tudtam mutatni Lénát a szállásadónőmnek. Így legalább néha fenn allhatott nálam, nem kellett télvíz idején az ablakon keresztül Ella jéghideg hálószobájába mászni. Igaz, ott a dunyha alatt hamarosan bemelegedtünk, amit főleg a mozgásnak köszönhettünk, de ha a takaró egy kissé félrecsúszott, csak kellemetlen volt a hideg levegőt a faszomon érezni.
Annak, hogy az én szobámban aludtunk, volt egy járulékos haszna is. Ugyanis, az Ella hideg hálószobájában csak úgy tudtam a faszomat a Léna pinájába dugni, ha ő oldalt feküdt és én – ugyancsak oldalt fekve – hátulról közeledtem hozá. Eddig még jó is lett volna a dolog, mert hogy a bejáratot megtaláljam, a takaró alatt tapogatóznom kellett és bárki, aki már női segget tapogatott, meg tudja érteni, hogy az nagyon jól esett. Azonban a baszás már nagyobb erőkifejtést igényelt, mert oldalvást lökni a nehéz dunyha nyomása alatt kissé megerőltető volt.
Nálam azonban Lénának az az ötlete támadt, hogy én feküdjek a hátamra és ő ráereszkedik a faszomra. Háttal felém, két térde a testem mellett, ő pedig hátranyúlt a két lába között, megfogta a faszomat és odaigazította a pinája nyílásához. Nem tudom leírni, milyem gyönyör?ség volt a szép, fiatal és jól kifejlett seggét a szemem előtt látni és egyide?leg abban is gyönyörködni, hogyan nyitja szét a faszom hegye a pinája ajkait és hogyan csúszik be közéjük. Maga a tény, hogy a meleg szobában takaró nélkül baszhattunk a szememnek is gyönyör?séget okozott.
Csodálatos érzés volt a hátamon feküdni és nézni, hogyan emelkedik és sülyed Lénám segge, miközben a faszomon lovagolt. Néha még csak nem is térdelt, hanem felettem guggolt. Két lába mellettem s a segge nagyobb íveket tudott leírni. Ilyenkor még jobban láttam a pináját, amint a faszom belecsúszik és ismét kiemelkedik belőle. S a két kezem a segge két partját fogdosta és tapogatta. Könny? megérteni, hogy ilyen formában nagyon nehéz volt a magömlést hosszabb ideig visszatartani.
Szerencsére Léna nagyon sikeresen izgatta a csiklóját és így elég hamar elért a csúcsra, ami után én is szabadjára engedtem a zsilipeket és megtöltöttem a szép pináját a forró gecimmel. Nem volt nehéz felismerni, hogy mikor élvezett Léna. Akkora orgazmusai voltak, hogy sikoltott közben s hangosan a nevemet mondta: „Miklós! Jaj, Miklós!” Tartottam tőle, hogy a szállásadónőm megsokalja a dolgot, hiszen olyan maradi, bigott magatartást mutatott mindig, hogy nem hihettem, hogy a kéjsikolyok a szobámból ne zavarnák. De úgy hittem, hiába idegesítem magam; valószín?leg mélyen alszik. Mint mindenki akinek jó a lelkiismerete.
Egyre többször jött fel hozzám Léna éjszakára és egyre több gyönyör?séget nyújtott nekem. Nem csak baszás közben. Szerettem vele csókolózni, szerettem a csöcseit megfogdosni, kényeztetni, szerettem átölelni és közben a szoknyája alatt a bugyijába nyúlva hol a pináját, hol a seggét fogdosni. Ő hagyott mindent megtörténni, de – s ez csak később t?nt fel nekem – ő nem volt nagyon tapogatós. Teljesen átadta a testét a kezeimnek, de nem emlékszem rá, hogy egyszer is megfogta volna a faszomat. Természetesen, amikor beigazította a pinájába, akkor a kezébe vette, de az volt aztán a minden. Ez csak jóval később t?nt nekem fel, de annak tulajdonítottam, hogy tapasztalatlan, nem szabadult még meg a nevelése korlátozó parancsaitól. Majd én felszabadítom, gondoltam.
Hogy nagyon buja volt, az azon is látszott, hogy rettenetesen nedves volt a pinája. Baszás közben láttam, hogy a pinájából a kéjfolyadék végigcsorog a faszomon és tócsát képez a fanszőröm között. De minden bujasága dacára, a kezdeti néhány eset kivételével, sohase kezdeményezte a baszást. Csak ha én az ujjaimmal eléggé felizgattam a pináját, akkor guggolt fölém és attól kezdve baszott mint egy kisangyal.
Még jóval mielőtt őt megismertem volna, dolgom volt egy idősebb hölggyel. Az „idősebb” szó alatt azt kell erteni, hogy úgy harminc év körül járhatott, ami nekem, a huszas éveim elején még nagyon felnőttnek t?nt. Férjes asszony volt, de a férje hadifogságban volt és természetesen évek óta nem volt része rendszeres baszásban. Nagyon hiányzott neki a fasz, így kikezdett velem. No, ez a hölgy nemileg rettentően ki volt éhezve és azt nem is titkolta. Őszintén és nyíltan megmondta, hogy nem akar kapcsolatot, csak férfire van szüksége. Elmondta, hogy a férje nagyon szeretett nyalni neki és az hiányzik neki a legjobban. Nos, ez a hölgx megtanított engem a nyalásra és az oktatásáért nagydíjat érdemelt volna, mint azt több női partnerem is bizonyítani tudná.
Szerettem nyalni. Szerettem a pinát minden formában, enni tudtam volna és nagyon jól esett a nyelvemet mélyen bedugni a lyukba, amennyire csak ki tudtam nyújtani. Roppant szerettem nyelvem hegyével a nyálkahártyák ráncai között turkálni, különösen ha a pina fiatal és szép volt. Mert nem csak szép pinákat taláni a nők combjai között, volt módomban néhány nem nagyon gusztusos picsát is látni. Ha a fasz feláll, nem veszi azt az ember olyan szigorúan, de kielégülve már kissé idegenkedik az ember a formátlan, nem szép szín?, torz picsáktól.
Léna pinája nagyon szép volt. Állítom, hogy nem csak a legjobb pina volt amivel valaha is találkoztam, hanem a legszebb is. Nem tagadom, lehetséges, hogy azért láttam annyira szépnek, mert talán szerelmes voltam bele, ha nem is volt tudomásom róla. Ugyanis a kezdeti közeledésem Lénahoz lényegéből bujaságból eredt, egész egyszer?en csak nőre volt szükségem, baszni akartam. De néhány hét elteltével már éreztem, hogy ami hozzá köt, az már több mint csupán baszni akarás. Már hiányzott volna az életemből. Így aztán mindent szépnek és jónak láttam, ami vele kapcsolatos volt. De most is, annyi év után, ha visszagomdolok rá, tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy csodálatos pinája volt. A szeméremdombja úgy domborodott a hasa alatt, hogy az már magában izgató volt. Két ideálisan szép nagyajak, szorosan összezárva, mint egy durcás gyermek szája, szebb volt mint mindazok a pinák, amiket a világ legnagyobb festőzsenijei valaha vászonra festettek, vagy márványba véstek. Ha széjjelnyitottam őket, akkor két gyöngyházfény?, halványrózsaszín kisajak t?nt elö, amelyek felső találkozópontján egy nem túl nagy, de jól kifejlett csikló nyújtotta fejét a nyálkahártyák ráncai közül. Mint egy gyöngyszem, amit direkt szopásra teremtett a természet.
És pont azt nem engedte meg Léna. Amikor megkíséreltem a pináját akárcsak meg is csókolni, erővel eltolta a fejemet, kijelentvén, hogy azt nem szabad, mert az csúnya. Megkíséreltem többször is, de mindig csak heves ellenkezést váltottam ki vele, úgy hogy aztán felhagytam minden további kísérlettel. Megértettem: Ara nevelték, mint abban az időben minden polgári gyereket, hogy ami az öv és a térdek közötti területen van, az minden piszkos, b?nös és csúnya.
Szerencsére az ember nemi lénynek születik és ha valamennyire is egészséges, a baszás iránti vágyat nem tudja leküzdeni. Mert a nyugati kultúra nevelési rendszere mellett az emberiség enélkül kihalásra lett volna ítélve. Így Léna szeretett baszni, mert – ha felizgattam a kezemmel – ellenállhatatlan vágyat érzett a kielegülés után, de – s ez felt?nt nekem – baszás közben is folyton azt kérdezgette, hogy „Úgye ez szép. Úgye ez egy szép dolog!” Amit természetesen mindig igazoltam, sőt hozzátettem, hogy nem csak szép hanem szent is, mert arra szolgál, hogy új élet szülessen.
Csodálatos, hogy – amilyen fiatalok és buták votunk – nem gondoltunk védekezésre. A mai nők kényelme, az antibébipille még nem volt feltalálva. Óvszerre nem is gondoltunk. Nem is lett volna még pénzünk rá, de meg aztán rajtam csak egyetlen egyszer volt gummióvszer, az sem tovább mint tíz másodpercig; utána úgy téptem le a faszomról, minta forró lett volna. Nem tudom megmagyarázni, de nem voltam képes elviselni. Így aztán basztunk gondtalanul és nagy-nagy szerencsénkre nem ejtettem Lénát teherbe.
Prsze ez kevésbbé a szerencsének volt köszönhető, inkább annak, hogy Léna nagyon nehezen esett teherbe. Erről azonban később fogok beszélni.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Mit adott nekünk Fogarasy Mariann? Eddig egy őrülten dögös képanyagot valamint egy kisebb (mű)balhét David Beckhammel. Most újabb elképesztően szexi sorozattal ajándékozta meg a hazai férfiközönséget. Fogarasy Mariann a Playboy szeptemberi címlaplánya, és azt szeretné, ha a hírek a munkájáról szólnának és nem az elhanyagolható információkról. Egyelőre nem tervez több vetkőzést, szívesen lenne idővel színésznő, később akár jótékonykodna is. Nyíregyháza – 22 esztendős, de 183 centiméter magas. Mindehhez 95-ös mellbőség párosul, s természetadta formás idomok. Nem is csoda, hogy Fogarasy Mariann élete egyik napról a másikra a feje tetejére állt, pedig, mint mondja, közel nyolc éve él a fotózásokból. Igaz, eddig csak Kelet-Magyarországon tette próbára magát.
Egyórás késéssel érkezett a díszvendég a bemutatóra, majd különteremben bulizott. Láthatóan unatkozott az olasz Coin csoport első magyarországi üzletének megnyitóján Paris Hilton (28) és párja, Doug Reinhardt baseballjátékos azt követően, hogy egyórás késéssel érkeztek meg a helyszínre. A magyar sztárvilág krémjén kívül kizárólag a Blikknek sikerült bejutnia a szigorúan őrzött esti fogadás és vacsora helyszínére, a felújított Dorottya-palotában lévő elegáns áruházba. A szűk, levegőtlen teremben, ahol az áruházban kapható ruhákat és Paris saját kollekciójának néhány darabját is bemutatták, több száz ember zsúfolódott össze, a hőségtől és a szomjúságtól kitikkadva. Hogy ne ájuljanak el a botrányhősnőre hosszasan várakozó vendégek, ha vizet nem is, de rózsaszín Paris Hilton-os legyezőket legalább osztogattak. Az örökösnő párja ásítozva, míg Paris Hilton sminkelve vészelte át a bemutatót, utána egy tucat biztonsági őrrel körbevett, paravánnal lezárt sarokban, rózsaszín trónján pózolva, de már csak szűk körben folytatta az estét. Ekkor engedték oda hozzá rajongóit, az autogramosztás láthatóan már sokkal jobban tetszett a szőkeségnek. A sztárpár tegnap reggel tovább utazott Velencébe.