Kiszel Tünde ezévi operabáli ruhája önmagában lassan külön intézménnyé válik, ezért talán a legjobb, ha ezt a kört rögtön az elején letudjuk. Nekünk rossz a memóriánk, de az egy évvel ezelőtti kanárisárga estélyire a mai napig olyan élesen emlékszünk, mintha a tavalyi Operabál is tegnap lett volna. Kevés olyan szín van, ami még a sárgánál is feltűnőbb, az egyik valószínűleg pontosan ez a rózsaszín. Nekünk a nagy virágminták még mindig jobban bejönnek, mint a ruha nettó pink része, de olvasóink már megint szigorúbbak nálunk: Nagyinál a spájzban pont ilyen viaszos vászonnal volt letakarva a láda! – emlékszik vissza egyik kommentelőnk. Egy biztos: ez az Európában egyedi darabnak számító ruha is a „retinánkba égett”, hogy Linczényi Márk szavait ismételjük. Vajon milyen színt vesz majd fel Kiszel Tünde jövőre? Mi valami élénkzöldre tippelünk. Már csak 364 nap és megtudjuk!
Bár az idei szezonban a fekete (volt) a sláger, a celebek közül Orosz Barbarán, Fodor Zsókán és Király Lindán kívül nem sokan választották az örök elegancia színét. A sok-sok bevállalós tarka ruha között ez például az aranyat a barackszínnel kombinálja. Serdült Orsolya szépségkirálynő választotta ezeket az árnyalatokat, amik remekül passzolnak hajszínéhez.
A ruha elöl izgalmasan sliccelt, így aztán egy kis combvillantást is garantál időről időre, de egészen ízléses formában. Valószínűleg nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy így járni is nyilván könnyebb benne. Ha egyetért azzal, hogy a könyök fölé érő kesztyű az elegancia netovábbja, akkor önek majd mindenképpen Serdült Orsolyára tetszik, mert ő az egyetlen a mezőnyben, aki ezt a kiegészítőt választotta az Operabálon.
Vattával tömött piros szívecske helyett a trendi párok orbitális orgiával lephetik meg egymást, és Valentin nap alkalmából szexpartiba vágják szerelmüket valamelyik szvinger klubban. Itt mások zaklatásán kívül mindent szabad, de a közös medencébe azért sehol nem illik beleélvezni. Valentin-napi szvingerklub körkép. Tovább a teljes cikkre
Katie Price Jordan nem hazudtolta meg önmagát: a bécsi Operabál díszvendégeként kihívó, mélyen dekoltált estélyiben minden rivális szépségről elterelte a figyelmet. Nem volt botrányoktól mentes az idei bécsi Operabál. Eredetileg ugyanis a hetvenhét éves iparmágnás, Richard Lugner hívta meg Katie Price Jordant a jeles eseményre, ám gyorsan vissza is vonta a felkérést, mert a brit kebelcsoda nem tudta tartani a száját, a hivatalos bejelentés előtt kikotyogta az invitációt. Lugner, aki minden évben, tetemes összegért, híres hölgyeket kér fel kísérőnek, ezek után Lindsay Lohant hívta meg. Jordan így Irene és Alexander Mayer vendégeként érkezett és kihívó, mélyen dekoltált, babakék ruhájával biztosította, hogy minden tekintet rá szegeződjön.
– Jordan olyan volt, mintha egy meséből lépett volna ki, csak kicsit több látszott a kebleiből, mint ahogy az egy királylánytól elvárható – mondta egy bálozó a Daily Mailnek.
Jordan egyébként tartott tőle, hogy Lindsay Lohan majd elvonja róla a figyelmet, de végül nem volt oka aggodalomra, Lindsay ugyanis az utolsó pillanatban lefújta a bulit, mert lekéste a repülőt. Lugner megbántva és felháborodva vette tudomásul, hogy Lindsay felültette.
Habár egy harmonikus, jól működő kapcsolatban valószínűleg nem csak az év egyetlen napján ünneplitek szerelmeteket, a Valentin-nap mégis remek alkalom arra, hogy a téli álmot alvó kapcsolatotokat egy kicsit felrázd. Ehhez nincs is másra szükséged, mint egy különleges, szexi ajándékra, amellyel garantáltan beindítod a párodat, partneredet! Különleges helyszín is izgalmas lehet, egy étterem vagy szexshop kabinja. Valentin-nap: Amerika kedvenc európai ünnepe Hogy ki volt Valentin, és miért ünnepeljük február 14-én, arra nehéz hiteles és egyértelmű választ adni. A ránk maradt mondák és elbeszélések tanúsága szerint e nap megünneplésének magyarázataként több legenda is kering. Nyugat-Európában már a középkorban divatosak voltak a Valentin-napi verseskötetek, üdvözlőkártyák küldése a párok között, és ez a divat a 80-as, 90-es évektől újra hódít. A Valentin-nap kultuszát mindenki Amerikához köti, ami nem csoda: az amerikaiak kb. 75%-a vásárol ilyenkor szeretteinek apró ajándékokat. Az amerikai fogyasztói társadalom túlzó, néha meglepően szélsőséges vásárlási szokásaihoz hűen, egyesek még házi kedvenceiket is megajándékozzák ilyenkor.
A tengerentúlon divatosnak számít még a cukorkákban, bonbonokban elhelyezett szerelmi vallomás is, ezeket a különleges édességeket csupán ebből az alkalomból dobják piacra a gyártók, minden évben új feliratokkal. Az ajándék- és virágboltok ilyenkor roskadásig vannak erre az alkalomra készült bögrékkel, kulcstartókkal, apró dísztárgyakkal és a legkülönbözőbb virág kompozíciókkal.
A legújabb trend azonban, hogy diákok lepik meg kedvenc tanáraikat kedves üzenetekkel; a komoly vásárlóerővel rendelkező párok pedig személyre szabott bankkártyát ajándékoznak kedvesüknek, sőt méregdrága luxushotelek „szerelmeseknek szóló” ajánlataira fizetnek be.
Hazánkban a 90-es évek elején vált közismertté és villámgyorsan népszerűvé Valentin megünneplése, korábban a magyar néphitben Bálint napján a keresztény vértanúra emlékeztek. Napjainkban sokan felesleges hűhónak, Amerika majmolásának, és kizárólag üzleti fogásnak tartják, a megkérdezett párok zöme mégis úgy gondolja, hogy a szürke hétköznapok bosszúságai közepette a rohanásban, a karácsony utáni „kiüresedés” érzésének oldására és a téli depresszió ellen épp jókor jön egy kis szeretet „csomag”. Gyarló emberként számtalanszor elkövetjük azt a hibát, hogy azt bántjuk meg, aki mindig mellettünk van, ez az alkalom jó lehetőség arra, hogy kifejezzük, még a legnehezebb időkben is jó együtt lenni azzal, akit igazán szeretünk! A Valentin-nap története
Az egyik történet szerint Valentin fiatal keresztényként élt az ókori vallási üldöztetés idején. Hitéért elfogták és börtönbe zárták, majd halálra verték i. e. 269. február 14-én. Amíg börtönben volt, a legenda szerint üzeneteket küldött barátainak a következő felirattal: „Ne felejtsétek Valentint.” „Szeretlek benneteket!”
Hír a Geciputtony blogról: „A gyümölcsöző gyűlölködéshez fontos, hogy pontosan kijelöljük az ellenséget. Mi a geciputtony, kisebb majmokat szeretnénk letaszítani az érdemtelenül bitorolt trónról, az emberszabásúakkal például nehogy semmi bajunk, de direkte csodáljuk őket, kivéve amikor úgynevezett családi mozikban szerepelnek.” Tovább a teljes cikkre
A Rio de Janeiró-i családjogi bíróság fog dönteni arról, lehet-e szambakirálynő egy hétéves kislány a brazíliai metropolisz idei karneválján. Júlia Lira az egyik legnevesebb szambaiskola, az Unidos do Viradouro felvonulását vezetné jövő hét végén a szambaiskolák hagyományos versenyén. Nem más jelölte ki őt erre a feladatra, mint édesapja, aki az iskola vezetője. A gyermek jogait védő állami tanács azonban úgy véli, a hétéves lányka túl fiatal arra, hogy egy szexualitást tükröző szerepben lépjen fel. Tovább a teljes cikkre
Az HBO nálunk nem nagyon foglalkozik gyártással, de idén egy dokumentumfilmet prezentáltak, amiben Pierre Woodman pornóproducert próbálták emberközelbe hozni, felemás eredménnyel. Woodman az a köpcös francia csávó, aki az úgynevezett casting videókból lehet ismerős azoknak, akik már láttak pornófilmet, vagy van internet hozzáférésük: ezek azok a rövidfilmek, melyekben egy általában kelet-európai lány leül a kamera elé, kicsit beszélget a rendezővel, a pornó szó hallatán kellően elborzad és felháborodik, majd varázsütésre lehányja magáról a textilt és hagyja, hogy ez a cseppet sem vonzó faszi iszonyatosan megdugja. A bevállalósabb lányok közöl pl. Mészáros Dórát ketten castingolták, seggbe és pinán baszták egyszerre, Pandórával 3 filmet is csináltak egy füst alatt. Tovább a teljes cikkre
Ha a férfi idegen nő testében akar maszturbálni, vagy azt birtokolni, megalázni, netán a férfi pénzért kíván gyereken (korábban mások által) elkövetett erőszakot venni, akkor a törvényhozás haptákba vágja magát – és megregulázza az áldozatot, az alávetett, al- és főmaffiózóktól sújtott nőt, lánygyermeket. Ha a férfi e hobbija fertőzéseket terjeszthet, mi következik ebből? A nő fizessen egészségügyi könyvért, a nő legyen megbüntethető annak hiányáért, és végül pedig a férfit az adófizetők pénzén gyógyítják meg! Ilyet már láttunk, valahol, valamikor. Tovább a teljes cikkre