Visszaemlékeztem az első találkozásunkra még gólyatáborban, amikor a felsősök szívattak minket, játékokat találtak ki. Bekötötték a szemét, meg egy másik lányét is, és a nyakamba kellett vennem, a másik lányt pedig egy másik srácnak hasonlóképpen. Aztán Nikinek a kezébe adtak egy pohár kefirt, meg egy kanalat, és meg kellett etetnie a másik lányt vele, még mindig bekötött szemmel, persze. Szegényke nagyon bénázott, és az eredményt a ruháim sínylették meg, mert több jutott rám, mint a lány szájába. Tovább a teljes bejegyzésre >>
Nincs lemaradásunk a nyugati európától: a szex zászlaja alatt mi is régóta Brüsszelben tanyázunk. Tömegek szórakozásához itthon is futószalagon készülnek a produkciók. Alkotóik szerint a pornófilmek ugyanúgy az ember természetes vizuális szükségletét hivatottak kielégíteni, mint bármely más filmipari termék. Tartalmából adódóan élvezeti cikk, és amennyiben arra érett nézőről van szó, fogyasztása káros hatások nélkül jár. Kétségtelen tény, hogy sokan fogyasztják. A videokölcsönzési mutatók szerint egy magyar hard core-nak legkevesebb évi negyvenezer nézője akad. Az összesen huszonkét, magyar produkcióban készült pornót az elmúlt három évben több mint egymilliószor kölcsönözték ki. (Természetesen nem versenytársak, s nagyban különböznek a forgalmazási viszonyok is, így csak a margón jegyzendő meg, hogy az 1994-ben készült tizenhét magyar nagyjátékfilm kettőszázötezer látogatót vonzott a mozikba.)
Sokan az ilyen adatok alapján is bizonyítva látják: a pornófilmkészítés a szexipar egyik biztos jövedelmet hozó ágazata, mely alacsony gyártási költségű tömegárut termel elfajult tömegfogyasztóknak. Azt sem szokás kétségbe vonni, hogy egy „ilyen” rendező nem több egy kéjiparosnál, vagyis semmiképp sem nevezhető alkotó művésznek. A legtöbb ellenérzés pedig a pornóval kapcsolatosan felmerülő morális aggályokban fejeződik ki.
Sok pornót látnak sokan. Beszéljünk és beszélgessünk tehát huszonkét magyar filmről, amelyeknek több százezres közönsége van.
A fekete hajú nő szétterpesztett lábbal ül az ágyon, és a combjai közt kedvességet gyakorló szőke női fejre figyel, tőlük jobbra, az ágy mellett, ritmikus kézmozdulatokkal kínálgatja egy férfi az egyelőre magányosan kókadozó elsődleges nemi jellegét, a vásár végére megmaradt utolsó portékát: csempült szélű kerámiát, hervadozó bokrétát… A fekete hajú figyelmetlenségének a rendezői utasítás vet véget: „Csinálj már azzal a fasszal valamit!”
A Kovács Kovi István rendezte, Ami a filmekből kimaradt című pornó-bakiválogatásból idézett tanácstalan helyzetet végül – a testhelyzetből adódó – rutinos felláció oldja fel. Folyamatosan dolgoznak a szervek, lázas ügyintézés folyik, mindennek megvan a maga rekesze, könyvtára, csupán el kell rendezni. Gyorsan feltárni és feltárulkozni, mindezt akcióval jutalmazni – csak az a szalonképes pornókép, melyen a feltárulkozást jutalomban részesítik. A Hamupopóka című hard core-hoz készített jelenet már a rögtönzött fellációval indul, egy megfelelően szűk közelkép mossa tisztára a férfi kívülállóságának örökös priuszát. A pénisz jutaloméhsége, emigrációs kénye-kényszere a nadrágba zárt magányból csak a feltámadás utáni képekben nyeri el pornófilmre érett korát. Felserdül. „A férfi némaságában, kívüllétében nem csupán a fölény jelenik meg, hanem a szenvedés is, hisz a nemi aktus itt passió. Márpedig a férfiszexualitás passiójának alapja az impotencia.” (Idézet Walter Benjamintól, Szilágyi Ákos; Filmvilág 85/1.)
A pornó a meztelenség utáni állapot, a tevékeny bürokrácia és – a pornó számára egyedül fontos – funkcióját top formában ellátó test, az öntudatosan, az akcióért szerveződött hús mikroszkópiája. A Dr. Jackyll bájitala az impotencia öngyilkos gondolatokat ébresztő elviselhetetlenségéből kémiai kiutat kereső professzor karriertörténete. Bájitalt kotyvaszt, meditál és emlékezik. Önmarcangoló monológja az elmúlt szép időkről, valamint a Mr. Hyde és az asszisztensnő boldog technopornójának látványára felszakadó emlékek már az első tíz perc után, flash-back képekben támasztják fel a romokban heverő testrész-főszereplőt: „Jajj, azok a jó kis dugások!” – Dr. Jackyll, Hyde és az asszisztensnő harmonikus hármasának emlékképe hivatott a szobájába bezárkózott, bágyadt tagját hiába nógató doktor apokaliptikus képét kiegyensúlyozni. A sokadik bájital felhörpölése után nagy reményekkel vág bele egy mindent eldöntő gyorstesztbe. Az asszisztensnő feladatot kap: „Veled akarok először dugni!”. Előveszik, berakják, érlelik, s a jól végzett munka bizonyítéka is napvilágra kerül. A záróképeken már a mindent betöltő rend uralkodik.
A szexualitáshoz kapcsolódó másodvonalbeli problémákhoz szándékoznak megoldást kínálni a Mazochista álmok és a Franciás pezsgő. Agresszívan fellépő és bőr plusz fémtárgyakat felvonultató el-bánásmódról álmodozik a háziasszony. Álmaiban meg is jelenik két motoros, de a végkifejletet elrontja az ebédszünetre hazalátogató férj és a maga után kívánni valókat hagyó gyors numera. A csalódott feleség nem szól, nem is panaszkodik a távozó férjnek. Rendeltetési helyén, a franciaágyban marad, s visszatér az álommotorosaihoz, akik bizony ki is elégítik a sóvárgó asszonyt. Még a bármennyire is igénytelennek tartott nézőt is megalázza a következő jelenet indokolatlansága. Az újból hazakukkantó férj időközben szakértővé válik, szavak nélkül is rájön, mi kell ennek a „büdös”-nek: „Nna, büdös kurva, most megkapod, amit akartál” – kurjantja, s megadja. A nő hálás, a kommunikáció helyreállt, néma gyermeknek anyja is érti a szavát. Felüdülés, hogy szavak, sőt mondatok alapozzák meg a Franciás pezsgő főszereplőnőjének, Ildikónak barátnője hathatós segítségével megoldódó alapproblémáját: undorodik a spermium extravaginális felhasználásától. Férje ezért elfordul tőle. A barátnője szervez azonban egy bulit, ahol egy idegen férfi tölt Ildikóba spermium-pezsgő koktélt. Ez még nem elég durva, így nem is hat. A második bulin már öt férfi keveri ki az „Ondó Pur”-t, és belepréselik Ildikó szájába. Az élet vizétől ittasan végre ráérez a Jóra. Helyretették az agyát, és a házassága is helyreállt. A megtekintett filmek közül – erőszakolt bölcselete ellenére – talán a dialógusok kidolgozottságának és az Ildikóról soha le nem kerülő bevásárló-szemüvegnek köszönhetően, az egyetlen, melynek története következetes egész. Nem süt belőle az egyébként általánosan jellemző, az akciók között misungként odapacsmagolt „Let’s talk about sex, baby!”-promenádok, a hitelességre többrendbelileg fitymát hányók zagyvasága.
A hálószobák szűkös univerzalitásából kilépve keresnek magyar utat a Szexkirálynő és a Pusztaszex című minimálfilmek. A biztos befutóra fogadó történetek puszta-folklórt kombinálnak szamizdatszex-fílinggel. Mára csupán a magyar táj örök és büszke szalámikerítései emlékeztetnek a „vasfüggönyön innen és túl” valahavolt problematikájára, a mék láv not vór-világútlevél – most már kiderülhet – mindig is volt, „sorok közötti” magyar használatára.
Míg – ezt aláhúzva – a Pusztaszex csikóslegényei és -leányai az időtlen és piacképes hángérien paprika virtusról tesznek tanúbizonyságot, a Szexkirálynő ötven év körüli címszereplője arra is emlékszik, amikor szülőfalujában, a helyi négyfős vezetőség (tanácselnök, tészelnök stb.) a szokásoknak megfelelően többfordulós szexkirálynő-választást tartott. Most már elmondható az igazság: csak úgy özönlöttek a rendszer prűd sorompói mögül kitörtni vágyó szexuálforradalmár honleányok. Bizony nem volt lemaradásunk a nyugati européertől, a szex zászlaja alatt mi is régóta Brüsszelben tanyázunk.
A határok végül is, imigyen bár, de nyitottak voltak. Hálás ötletnek látszik tehát egy-két, a közös anyatejre figyelmeztető mese-evergreenre bízni az alapbonyodalmat: sorozatos szex-sorscsapások érik Hótehénkét, Hamupopókát, valamint Jancsit és Juliskát. Miután Hótehénkét mostohája a fenyítő jellegű leszbikus grátisz-szolgáltatás után az utcára csapja, a budapesti nevezetességek között szomorúan vándorló leányzó tikkadtságában végül a hét törpe lakta „Zimmer Frei”-feliratú panzióban köt ki. A mostoha haragja a tetőfokára hág, midőn a tükre a szemére olvassa: „Jól szopsz, jól szopsz, de Hótehénke hétszer jobban szopik nálad!” A logikus geget az az előre nem látható, a rendezői szándéktól pozitívan eltérő következetlenség töri meg, hogy a Hótehénke futószalagfellációjától nekibőszült hét törpe (akik miatt elnézést kér a narrátor, hogy nagyra nőttek, „dehát ez egy mese”) a forgatókönyv szerinti hét helyett tizenkét ejakulációval lehel életet Hótehénke sápadt arcába. Kovi: „nem lehetett mit csinálni, mire a hetedikkel végzett, már újra sorba állt az első, és így tovább. Mi meg hasznosítottunk minden használnivaló jelenetet!” A hasznosított hasznosban nincs adó és nincs vevő sem, csak technicizált kiürítés, tolakodás a női ajak által kínált retyónál, a lecsekkolás a munkahelyi bélyegző órán. Ha „a szex orvosság az idegességre” (A Rebecca című olasz pornófilmben árulja el Lorenzo), akkor a polipánik megoldásának kulcsa a tátott szájak számának és befogadóképességének emelése. Mert ebben is lehet műfaji trend: a megnézett huszonkét filmben megörökített mintegy kétszáz férfiorgazmus szabad röptükre engedett csepphírnökei szinte kizárólag a hálásan rebegő asszonyarcokon landolnak. „Divat lett, de most már rájöttem, hogy hiba – egysíkú lett a dolog, és nem felel meg a valóságnak, visszamegyek azokhoz az ősi képekhez, amikor a nő egész testén szétspriccelik” (Kovi). A látható ejakuláció a pornófilm legparadoxabb követelménye. Garancia-ikonja, egyetlen védjegye, filmes „testblendéje” az analfabéta testbeszédnek. Jelentése: „éles”. A nő pediglen mindig annak örül, ha teljesítménye látható. Saját orgazmusára nem is ügyel, hisz az nem látható, tehát gyanús. A közös csúcspont képileg túlzottan totál, az arc-pénisz kapcsolat ennél intimebb, mert elidegenít és szókimondóbb, mert néma. Rút, ezért bátorságával akar vakítani: „a vizuális kultúra felbecsülhetetlen újdonságokat hozott a hagyományos verbális kultúrával szemben, viszont úgy látszik, oly mértékű hatalmi potenciál rejlik benne, hogy kibontakozása pillanatában egy magvakítási folyamat foglya lehet, éppen a »minden látható« néma közmegegyezése által” (Balassa Péter, Filmvilág, 85/1 ).
Már ismerősen csengő címük révén is felkeltik a nézők figyelmét a nemzetközi pornófilmpiacon rendre nagy sikert arató, hollywoodi sikerfilmek pornóváltozatai (Szexterminátor, Midnight Szexpressz stb.). A szándék szintjén megrekedő hazai próbálkozás a Félénk vagyok, de dugni akarok című hard core, mely egy érdekesen új filmhibrid ígéretével kecsegtetve, a Volt egyszer egy vadnyugat kezdőjelenetéből szakít egy darabkát: vidéki cowboy érkezik vonattal Budapestre, veszkócsizmát hord, és megfontolt. Pisztolypárbaj-távolságra áll oda a reáváró, kifürkészhetetlen szándékú, pesti aszfaltcowboytól. Némán méregetik egymást, s megszólal valahol egy szájharmonika is… Eddig az idézet. A pisztolyokra már nem kerül sor. „Majd én bevezetlek az itteni Jóba” – ígéri a dörzsölt pesti a faluról jött pubinak. A Jó helyszíne egy night club, ahol a magányos vágyak kollektív formát öltve integrálják a városi tömeglájvsó okozta első felindulását önpaskolásba fojtó (szakszó: „picsi-pacsi”), félénkségében a vécé rejtekét felkereső magányos farkast. Kísérője nem tűrheti ezt, kirángatva monomániájából nőket és szobát szervez a vidéki csődörnek, aki ezt követően vagy egy órán át váltott lovakon vágtatva urbanizálódik. Bár a film konfliktus-helyzetének megalapozása itt is – a minimális – maximum tíz percre korlátozódik, mégis kitűnik azzal, hogy a magyar pornófilmek közül ebben található a legkevesebb amatőr vágás, sőt, a fővilágosító is többnyire „résen” van. Olyan szereposztási zűrzavar sem fárasztja a földhözragadt nézőt, mint ahogy azt az olasz forgatókönyvből készült, szentimentálisra hangszerelt „Bezzeg, 1941-ben, Berlinben milyen szép volt az élet” (mi van?)-flashbackre épülő Egy madam naplója teszi: a visszaemlékező bordélymadám félrecsúszott(ősz parókáján és bakfis simaságú arcán kívül már csak az anyakönyve árulkodna hitelesebben alig ivarérett koráról. Igaz, hogy könnyen elsiklunk emellett, mert nem kevésbé meglepő, mikor monológjában közli: „Ez volt Berlin, a szerelem és csodák városa, bárcsak ott lehetnék megint! Oh, Berlin, ’41, azok a régi, szép idők. Háború volt, mi, a lányok pedig a szegény katonákat szolgáltuk…” Az ily kultúrtörténeti kalandutakat bejáró néző, a tétnélkülibbnek ható, egyszerű hálószoba-dokumentációk első kockái után éppen fellélegezne, ha nem köszönnének vissza ugyanazok az Egy madam naplójában legjobban tettenérhető, a különböző szexakciókra militáns agresszivitással felszólító parancsszavak (náci tábornok: „A hazáért szopj; a rabszolgám vagy, szuka!”). Ha nem is mindig a hazáért, de valamiért mindegyik filmben kell… Ugyan miért ne lenne a szuka jólfelfogott érdeke a számára is kellemes feladat teljesítése?
A „Privát” felirattal ellátott két videóban – melyekben a képi megjelenítés misztikus jelrendszeréből végképp száműzött lények poroszkálnak a humanoidok lakta sivatag franciaágy-központja körül –, a Hárman az ágyban és az Ötszexbenérvényesülnek legjobban a profibb filmekből gondosan kiszanált, „Nna, most mit kezdjünk egymással?”-állapot lehangoló képsorai. A szereplőknek a meglesettek (a kazetta borítóján kulcslyuk!) mit sem sejtő természetességével kellene privát háziszexet produkálniuk. A valóság valóságos tettenérése, realista siker, hogy ehelyett a meglesettségtől megzavarodott „civilek” a pornófilmekben látott profikat és azok gesztusait mímelik. Értetlenül bámulnak a kamerába, nem értik, hogyan hatolt be. Azt sem, hogy ők mit keresnek itt. Harc és harcot játszani képtelen testek dokumentációja ez, danse macabre. Ismerni nem vágyott, végtelen űrből tolonganak a képek az egyre tehetetlenebb retinára.
Huszonkettő
E listára az 1990-től mostanáig készült, az úgynevezett hard core filmek kerültek, amelyeknek vagy a gyártója, vagy a rendezője magyar. A magyar pornófilmek pilótadarabjának a nyolcvanas évek végén készült Pornósztár volt őnagysága című 90 percest tekinti a szakma. Ezen a filmen kívül 1995 júniusáig összesen tizenhét kizárólagosan magyar pornóprodukció készült, ezeket az elmúlt öt évben forgatták. Becslések szerint több ezerre tehető a kéz alatt gazdát s nézőt cserélő privát home-pornók száma, s ugyanígy felmérhetetlenül nagy a csak magyar szereplőket felvonultató – többnyire hazai helyszíneken játszódó – külföldi filmtermés.
Szexkirálynő, rendező és producer Nagy László, 1991.
Hárman az ágyban, r.: Nagy László, 1992.
Ötszex, r.: Nagy László, 1992.
Franciáspezsgő, r.: Nagy László, 1992.
Botránya szex–videotékában, r.: Nagy László, 1992.
Mazochistaálmok, r.: Nagy László, 1993.
Pusztaszex, r.: Szabó Sándor, 1993.
Hótehénke, r.: Kovács István, 1993.
Jancsi és Juliska, r.: Andrew Tom, 1993.
Hamupopóka, r.: Kovács István, 1994.
Bujagyertyák, r.: Nagy László, 1994.
Félénk vagyok, de dugni akarok, r.: Nagy László. 1994.
Fogadás alulra, r.: Kovács István, olasz koprodukció, 1994.
Vágyak panziója, r.: Kovács István, olasz koprodukció, 1994.
Dr. Jackyll bájitala, r.: Kovács István, olasz koprodukció, 1994.
Egy madam naplója, r.: Kovács István, olasz koprodukció, 1995.
Mesék az erotikáról, r.: Kovács István, 1995.
Szex dupla whiskeyvel, r.: Kovács István, 1995.
Több filmből átszerkesztett olasz koprodukciók:
Ami a filmekből kimaradt, r.: Kovács István, 1995.
Egy perverz titkárnő, r.: Kovács István, 1994.
Szexis hétvége, r.: Kovács István, 1994.
Szextúra Párizsba, r.: Kovács István, 1994.
A pornósztár: Anita Rinaldi
Anita Rinaldi, anyakönyvi nevén Skultéty Anita 23 éves, és két éve kezdte filmes karrierjét: jelentkezett az Expressz hirdetési újságban erotikus filmekhez szereplőket kereső ügynökségnél. Ma a szakmában a legnagyobb sztárok között tartják számon, az átlagos kétszáz márka helyett kétezer márkás napi gázsit kap egy pornóalakításért.
– Két filmjét láttam, a nemrég készült, Kovács István által rendezett Vágyak panzióját és az olasz produkcióban készült Rebeccát. Az, hogy az olasz filmhez több pénz áll rendelkezésre, nyilvánvaló, de feltűnő a különbség a két színésznői teljesítmény között is.
– A Vágyak panzióját egy „kis videó”-nak tartom. Ha jól emlékszem, nem is, vagy alig volt erotikus jelenetem, egyszerűen kellett két jó húzónév Kovács Istvánnak – akit nagyon jó barátnak és kollégának tartok –, így beszálltunk Cristoph Clarkkal egy-két jelenet erejéig. Más kategória és az eddigi pályafutásom talán legnehezebb szerepe a Rebecca címszerepe, de ez egyben a legjobb és legszebb film abból a tizenötből, amelyikben eddig játszottam. Tíz napig tartott a forgatás, XVII. századi angol nyelven írták a forgatókönyvet, és úgy kellett a szöveget megtanulnom, hogy nem is tudok angolul. Ez szerintem a legszebb film, amit Olaszországban az elmúlt öt évben csináltak, az erotikus változata júliusban kerül az olasz nagymozikba.
– A pornó Rebeccának van egy szoft változata?
– A leforgatott anyagból a pornóváltozat számára kivágják az erotikus jeleneteket, csak a kemény rész marad, és a történet is egyszerűsödik. Az erotikus mozi-, illetve tévéváltozatban nem lehet látni mindent, csak oda lehet képzelni azt, ami a valóságban is lejátszódik. Ilyen például a behatolás.
– Mit jelent pornószínésznőnek lenni, színművészet, vagy – ahogy sokan általánosságban állítják – ipar?
– Filmenként változik. Igyekszem azokat a filmeket megcsinálni, melyek mindkét változatban elkészülnek, mert sokat jelent, ha nem csak az fontos, hogy erotika legyen benne, tehát a rendezők odafigyelnek arra is, ki a film főszereplője, hogy képes-e színészi teljesítményekre. Engem, úgy gondolom, a színészi játékért keresnek.
– Tehát az ilyen igényesebb filmeket vállalja inkább, mert az színészi képességeket vár el Öntől?
– Ha akarnám, minden nap forgathatnék, egy hónap alatt milliomossá tudnék válni, de ez nem kell, mert szeretnék hoszú távon dolgozni. Ebben a szakmában a lányoknak maximálisan három-négy évük van. Sajnos, ha a lányok folyamatosan dolgoznak, minden filmben benne vannak, előbb-utóbb nem hívják őket, szó szerint elhasználják magukat. Meg kiégnek. Sőt a privát életük is tönkremegy, nekem az fontosabb.
– Azért lett Önből pornósztár, mert nem csinál meg akármilyen filmet? Kiből lehet egyáltalán pornósztár?
– Azon múlik, milyen ügynökség, milyen menedzser áll a háttérben. Ezen múlik minden.
– Személyes adottságok nem is játszanak szerepet?
– Szépnek kell lennie, mármint az alaknak, arcnak. Tehát fontos, hogy a piacon ne találj még egy ugyanilyen lányt, akinek – tegyük fel – szép, babás arca van, nem az a perverz fajta. Bár vannak olyan lányok, akiknek szadomazo feje van, és mégis sztárok. Tehát a lényeg, hogy nem lehet még egy ugyanolyan, vagy akár hasonló lány sem a piacon. A fellépés is nagyon fontos, én például Olaszországban közismert személyiséggé váltam. Az olasz producer, Gianfranco élettársa vagyok, de nem ez vitt előre a sikerben, sőt nem is nagyon akarta, hogy filmeket forgassak, a privát kapcsolatunk miatt. Viszont talán az egyetlen olyan szereplő vagyok, akit tiszelnek, mert nem minden lányt tisztelnek itt, úgy kezelik, mint egy tárgyat. Ha már pornót csinál, úgy gondolják, mindegy neki, hogy kivel megy ágyba, egy pasival több vagy kevesebb…
– Általános ez a vélekedés?
– Igen. Általában úgy kezelik a lányokat, mint egy darab húst, és van, aki ezt tűri. Én nem.
– De ezeknek a nőalakoknak, akiket megjelenít a filmjeiben, szinte tényleg csak húsuk van, amit folyamatosan felkínálnak…
– Abszolút színészkedés az egész, még csak fel sem izgulok. Azt csinálom, amit a rendező elvár, az egész nem indítja meg a fantáziámat.
– Mi a véleménye arról, hogy az általános felfogás szerint a pornófilm nem kulturális, hanem olcsó üzleti termék?
– Hipokriták! Szerintem ez is egyfajta művészet. Senki sem beszél persze nyíltan a szexről a privát életében, pedig mindenkit felizgat egy pornófilm, csak titkolja. A prűd, elmaradott emberek mit csinálnak a feleségükkel? Három hónapban egyszer ugyanúgy nyúlnak hozzá, mint évek óta mindig. Kivesznek egyszer egy pornót, és az felvirágoztatja a szexuális életüket.
– Tehát a szexuális kultúrában pozitív szerepet tölt be?
– Abszolút! Amikor 13 éves korban a fiúk elkezdik megnézni a lányok bimódzó mellét vagy fenekét, amikor izgatni kezdi őket a dolog, nem baj, ha megnéznek egy pornót, legalább tudják, hogy nem a gólya hozza a gyereket. Komolyabb sérülést nem okozhat. Bár ha kivesz egy filmet, és épp a néni fejére pisilnek, az egy életre elveheti a kedvét, és az is előfordulhat, hogy elferdült érdeklődésű lesz…
– De ezekben a filmekben meglehetősen szokatlan az aktusok dramaturgiája. Ha csak arra gondol például, hogy szinte kivétel nélkül, mindegyikben a férfi élvezete a csúcspont, ennek következtében nem is jelenik meg, mert nem is fontos, a női orgazmus. Mit lehet ebből a gólyákra vonatkozólag tanulni?
– Az orális szex dominál. Amikor csinálják a pornót, jól kell látszania mindennek, hogy jól el lehessen adni. Az orgazmusnak két fő szereplője van. A férfi farka és a lány arca. Muszáj, meg szerintem szép is. Szép lány arca plusz férfi nemi szerve együtt – szép. Szerintem a nők kilencven százalékának tetszik, ebben biztos vagyok. A nőknek nem ettől kell kielégülniük. Igaz, végül is háttérbe szorul a női orgazmus. Nekünk azt kell csinálni, amit a rendező mond. Igaz, hogy nem így fejeződik be az életben, de ha már itt tartunk, azt sem mutatják, hogy beszélgetnek, hogy előjáték van, mert erre lenne egy párnak szüksége…
– Nem fordulhat elő véletlenül, hogy pont az Ön fejére pisilnek majd egy videón, amit egy ébredező kamasz bekapcsol?
– Most mit tudok mondani? Így is fel lehet fogni. De ezt választottam, és együtt kell működnöm.
Kovi 1992 óta finanszíroz és rendez pornófilmeket, első filmjének forgatókönyvét a Hófehérkéből írta – Hótehénke címmel, mára túl van a tizenkettedik filmjén. Harmincegy éves, eredeti foglalkozása fotóriporter. Abból él, hogy „élvezeti cikkeket” készít és árusít. Mint mondja, ez az első alkalom, hogy nem üzleti jellegű, vagy etikáját, hozzáállását firtató kérdésekre válaszol.
– Általában évi négy filmet forgat, ezzel Ön az utóbbi évek egyik legjobban foglalkoztatott magyar filmrendezője.
– Több tízezren látják, amit csinálok, és keresik a KOVI feliratos filmeket, ez ad igazolást a további munkához. Egy filmből el lehet adni Magyarországon körülbelül ötszázat, ebből négyszázat a videotékások, százat magánemberek vesznek meg. A tékásnak az éri meg, ha legalább százszor nézik meg – és akkor ez csak egy film volt. A saját tékámban, ahol a hagyományoson kívül pornót is kölcsönzünk, húsz nap alatt tízszer vesznek ki egy ilyen filmet. A szexfilm tíz év alatt öregszik el, van, hogy többször is kiveszik ugyanazt, ehhez képest az akciófilmek gyorsabban avulnak el, nem beszélve az úgynevezett művészfilmről, amit nem is keresnek.
– Kik nézik meg Ön szerint a filmjeit?
– Mindenki, aki szereti a szép női testet, illetve akit izgat a nemi aktus látványa. A pornófilm nem törekszik a valóság hű ábrázolására, hanem mese felnőtteknek.
– Mi a tanulsága ezeknek a meséknek?
– Hogy szép az élet, és jó szeretkezni! Komolyabbra fordítva a szót, helyesbítenék, ez élvezeti cikk, olyan, mint a kábítószer – persze jó értelemben. Nem hagyom bántani ezt a műfajt, amíg nem gyilkolásról, gyűlöletről szól. Senkit nem kényszerítenék szereplésre, mindenki saját meggyőződéséből vesz részt, és munkának tekintei, amit csinál. Ez nem a szexipar része, hanem a szórakoztató filmiparé, és nem gondolom, hogy épületesebb lenne a közönségnek karate- vagy egyéb erőszakfilmeket néznie. Ha a pornó ellen felhozott érveket veszem, akkor ilyen alapon az sem lenne kizárt, hogy egy thriller megtekintése után kimegyek az utcára, és vagy harminc ember fejét lerúgom.
– Ön szerint tehát a pornónak az a feladata, hogy izgató legyen, és az az izgató, ha minden – és minél jobban – látható?
– A pornónak van egy behatárolt célja, mégpedig az, hogy bemutassa a szexualitást, minimális érzelmek mellett. Nincsenek benne személyiségek, csak akciók. Az, hogy egy pornófilmet jónak, vagy rossznak tartok, nem erkölcsi kérdés, hanem a hatás kérdése. Az igazán jó film megtekintésekor nem marad bennem az az érzés, hogy valamit eltakarnak, pedig lezajlott. De az is előfordulhat, hogy rossz a rendezés, és emiatt nem látható a lényeg, az aktus, amibe bele tudom élni magam.
– Arra gondol, hogy egy hagyományos filmben ábrázolt szexuális érintkezés, annak korlátozott képi megjelenítése miatt, hiányérzetet kelt az egyébként többre kíváncsi közönségben?
– Én nem is forgalmazok olyan filmet, ahol mondjuk percekig tartó snittekben csupán egy ringó férfifenék látszik, nincs látvány, a néző nem azt kapja, amit a műfaj ígér.
– Azt mondta, hogy a női test szépsége és az akció izgató képei fogják meg a nézőt. Szépek az aktusok is, vagy csak izgatók?
– Ha nem volna szép az aktus önmagában, vagyis taszító volna, akkor nem élné bele magát a férfinéző. Azonkívül a horrorokat is rengetegen imádják, pedig nem tudom, mi a szép a belekben való turkálásban, engem például ez taszít. Ha már itt tartunk, a média egyre inkább betört az ember intim szférájába, és már rég nem a közönség határozza meg, hogy mit lát.
– A beleéléshez nem szükségeltetik a „hitelesség”, amelynek hiányát az Ami a filmekből kimaradt kvázi-werkfilm leleplezi?
– Sokan figyelmeztettek, hogy nem kéne ilyen anyagot piacra dobni, mert megmutatja, hogy a szereplők, de főleg a nők, nem is élvezik az aktust. Szerintem ez megint a pornófilm másfajta megítéléséből ered – más filmeknél is készül a forgatásról egy egyveleg, és senkit sem döbbent meg, hogy Jack Nicholson nem félig farkas, mert a werkfilm tanúsága szerint négy órán át maszkírozták farkasos kinézetűre. Meg akartam mutatni, hogy milyen – egyébként fantasztikus – hangulatban folyik egy ilyen forgatás, és épp azt, hogy emberek játszanak embereket. Nekem lett igazam, nagy siker volt – sokan újra kivették azokat a filmeket, amikből a bakis jeleneteket összevágtuk.
– További filmtervek?
– Egyre jobb filmeket szeretnék csinálni, minden filmnél tanultam valamit a hibáimból, amiket később már el tudtam kerülni. Lehet, hogy eljön az idő, amikor a televízió is elkezd érdeklődni a szoft változatok iránt.
Beszéljünk kicsit a régmúlt emberek (szüleink,nagyszüleink, dédnagyszüleink) szerelméről, szexuális életeikről. Bizonyára már Te is hallottál róla, hogy régen a szex dolog tabu volt az emberek életében. Az emberek nagy része falvakban lakott és ott az embereknek amúgy sem volt semmilyen fajta magánéletük, hiszen mindenki ismert mindenkit. Mondanom sem kell, hogy szegénység uralkodott, egy szobát fűtöttek, mert a régi nagy parasztházakban maximum 2 szoba lehetett, az egyik ebből hatalmas, ebben aludt 6-8 gyerek és 2 felnőtt. A lányok be voltak fogva munkára és majd, ha minden munka el volt végezve a ház körül, délutáni napszakban a férfi max. 1-2 óra erejéig meglátogathatta leendőbeli kedvesét. Nagyon nem tudtak egymással foglalkozni, (pedig a vágyak akkor is vágyak voltak) mert a szülők állandóan ott voltak körülöttük. De ha mégis, akkor a pajta mindig készen állt, nameg az istálló:-)
A fogamzásgátlás akkoriban még gondot jelentett. Nekem egy 75 éves néni mesélte el a tavalyi évben, ők hogyan védekeztek a terhességtől fiatalon. Bizony… énis meglepődtem. Akkoriban gyakori volt a megszakított közösülés. De ez még hagyján, a nő az aktus után újjával felnyúlt magának a méhszájig ,és tenyerét megköpve sok nyállal törölte ki magából a férfi hímivarsejteket (spermát) (Ha semmilyen szappan vagy egyéb tiszta víz nem állt rendelkezésre)
Az orális szex tabu volt, nemsokan csinálták, söt undorodtak tőle a nők többsége. Egy aktus rövid ideig tartott, többnyire izgatás nélkül, és akkor amikor a férfi kívánta, ellenkező esetben a nőt meg is rugdosta, ha ellenkezett kedvesét. Persze ez nem minden családban, de mindig a férfi volt az úr, ő hordta a kalapot.
Az érzelmes részéről: A régi 30-as években sokat zenéltek az emberek. Kocsmákban, hangulathelyeken, esetleg hobbiból is. Nagy hagyomány volt a „szerenád”, amit a kedvesük szülőháza előtt az ablak alatt éjszaka 2-3 nótát eljátszottak, ha az érdeklődésük komoly volt a lányt illetően. Így szerették volna felhívni a figyelmet magukra az akkori férfiak. Aki nem tudott zenélni hangszeren, az felbérelt muzsikusokat. Aki hobbiból zenélt, maga adott szerenádot, közben énekelt.
A lány reakciója kétes lehetett. Ha villanyt kapcsolt, esetleg kinézett az ablakon mosolyogva , akkor ennek a jelentése az volt, hogy a Kedves fogadta a szerenádot, az udvarlást. Elég volt egy pillanatnyi villanyoltás, mert a nagycsaládok ebbe is beleszólhattak . Az én Dédnagymamám sajnos nem kapcsolhatott villanyt, bármennyire is szeretett volna, mert nem engedték neki. De ennek ellenére a dolgok máshogy alakultak a jövőben:-)
Ha a hölgy nem kapcsolt villanyt,vagy nem gyújtott gyertyát, akkor ez azt is jelenthette, hogy a szíve már foglalt, vagy érdektelen, közömbös az Úr iránt.
A 80 – as évek már ennél sokkal rugalmasabbak voltak. Kb. ekkor történt, hogy a férfi ment udvarolni a menyasszonyához (a nő nem mehetett a férfihoz a mai arternatívával ellentétben). Nagyon szerelmesek voltak, de nem kezdhettek semmilyen intim dologba, merthogy a csók is már egyfajta intimitásnak számított. Sőt, még meg is szólták a szüleik, hogy miért nem húzott fel harisnyát! – Kislányom, nem illik! Körülbelül. A szobában 2db fatámlás szék volt bekészítve, hogy a lány majd oda fogadhatja az udvarlóját, és a két szék közötti távolság kb. fél méter volt!
Képzeld a szülők minden 10 percben lesekedtek a szoba ajtó ablakán és a feleség állandóan küldte be a férjét vagy felváltva bejárkáltak, hogy az udvarló mit kér enni, inni. Sütemény, kávé…stb. Nagyon kínos lehetett… Nem beszélve arról, hogy többször lecsücsültek oda melléjük, vagy az udvarló szeme láttára dolgoztatták a lányt.
A régi időkben nagyon más volt minden, a 80- as években például a Disco, ami a 70-es évek végétől indult újdonságnak számított. Délután 16:00 órakor kezdődött és kb este 22:00 órakor takarodó volt. Este 10-re otthon kellett lennie a lánynak, mert ha nem, baj lett.
Ez volt a jobbik eset. Akkoriban nagyon nagy divat volt a Gardi Mama bál. A lány a szüleivel mehetett el a Bálba. Ekkor a lány a szüleik láttára ismerkedhetett, és engedélyt kérhetett a szülőktől, hogy a fiúval táncolhasson. Ekkor nagy százalékban a lány anyját kérték fel táncolni, így közelebb kerülve a lányhoz… Az ismerkedés például itt vehette kezdetét.
Az udvarló a nászéjszakán aludt először a „lányos háznál”.
Will Smith barátjától, Tom Cruise-tól kért tanácsot, hogyan viselkedjék egy szexjelenetben, mert ez volt az első alkalom, hogy idegen nővel kellett szeretkezést szimulálnia.
Az amerikai színész filmbeli partnere a Seven Pounds című filmben, Rosario Dawson színésznő elmondta, hogy Smith nagyon ideges volt, és folyton őt kérdezgette, hogyan is csinálják, míg végül Smith a forgatáson jelenlévő Cruise-tól kért tanácsot. Cruise azonban nem is értette, mi a baj, hiszen ő mindig is idegen nőkkel szerepelt ilyen jelenetekben. Ez volt az első alkalom, hogy Will Smithnek idegen nővel kellett meztelenül szerepelnie a filmvásznon; az Ali (2001) című filmben a felesége, Jada Pinkett volt a partnere. Azért is nehéz volt Smithnek, mert szerelmi üzenetet kívánt formálni azoknak a képeknek a segítségével, nem akarta, hogy puszta szexjelenet legyen belőle – mondta Rosario Dawson.
A Bild.de olvasóinak szavazatai alapján a leszerelt Dolly Bustert választották meg Németország legjobb pornószínésznőjének. Második helyen a szintén szakmát elhagyott Gina Wild végzett, a harmadik legkedveltebb pedig Jana Bach lett.
A 39 éves Buster nem kis meglepődéssel fogadta a végeredményt, hiszen évekkel ezelőtt volt, amikor legutóbb kamerák előtt szexelt. Mint azt a lapnak is elmondta, pornós múltját nem szégyelli és nem bánta meg, csak egyetlen dolgot sajnál, ami kimaradt az életéből: a gyerek. „Anyának lenni hatalmas felelősség. A társadalom már nem olyan liberális, ha szexről és pornóról van szó” – nyilatkozta, és hozzátette, elsősorban a befeketítések és a túlzottan tolakodó rajongók miatt nem került sor a családalapításra. „A férjem még elviseli, ha éjjel részegek állnak a házunk előtt és kiabálják, hogy „Dolly, meg akarlak baszni!”, de egy gyerek ezt nem tudná kezelni.
Buster arra viszont nagyon büszke, hogy 21 éve megismert férjével, Dino Baumberger pornóproducerrel már 1997 óta házasok. „Ez szokatlan dolog a mai világban. Munkánkból kifolyólag sok kísértés érhetett volna minket, de nálunk nem a szex, hanem a szerelem győzött.” A pornót otthonról kizárják, nekik ez munka – tette hozzá, mindazonáltal meggyőződése, hogy ha egy nő megengedi a férjének, hogy felnőtt filmeket nézzen, a tolerancia és a nyitottság miatt az vele fog maradni.
A művésznő önbizalma egyébként nem semmi: miután 16 éven keresztül Németországban élt és több száz filmben szerepelt, szülőhazája, Csehország színeiben indult az európai parlamenti választásokon 2004-ben, de Független Kezdeményezés nevű pártja mindössze 0,71 százalékos eredményt ért el.
Szexrabszolgaként tartott westchesteri házába zárva egy 21 éves magyar lányt egy ismert New York-i étteremkritikus. A feleségével élő Yoseph Yannai (65) szinte teljesen elzárta a külvilágtól áldozatát, akit egy jól hangzó hirdetéssel csábított magához. Egy bébiszitterközvetítő honlapon fiatal nőnek adta ki magát, azt hazudva, hogy egy 65 éves üzletembernek keres személyi asszisztenst. Felajánlotta, hogy ha a férfihez költözik, fizetik költségeit, és az év végén 20 ezer dollár, vagyis több mint 4 millió forint üti a markát.
A lány nem tudott ellenállni, amikor azonban február 18-án megérkezett Westchesterbe, hamar rájött, mekkorát hibázott. Yannai brazil kolléganőjével együtt alig engedte a telefonhoz, nem kapott költőpénzt, és nem szállhatott fel a helyi buszokra sem.
– Megfenyegette, és szexuális szolgáltatásokra kényszerítette – fogalmazott Janet DiFiore kerületi ügyész. Később kiderült: nem ő volt az egyetlen. A magyar lány a házban több olyan fotóra is bukkant, amelyeken Yannai más nőkkel szórakozott a hálószobában. Ebből jött rá, hogy korábban 6-7 lány járhatott hasonlóképp. A magyar fiatal végül kalandos úton szabadult meg a rabságból. Elutazása előtt ugyanis kapcsolatba lépett egy szintén Westchester megyében dolgozó magyarral. A segítségével szökött meg, majd tett feljelentést a helyi rendőrőrsön. A lány és brazil társa jelenleg egy menedékházban tartózkodik.
– Yannai szerdán adta fel magát New York állam rendőrségén – közölte Cornelius Merritt nyomozó. A „Ki kicsoda a nemzetközi szakácsvilágban 2004– 2005” című könyv szerzője ellen vádat emeltek, de 100 ezer dollár óvadékért szabadlábra helyezték. Ha bűnösnek találják, hét évet is kaphat.
A teniszcsillag aktív életet él a sporton kívül is, lányok tucatjai fordultak meg az ágyában. Erre mind büszke is, csak arra nem, hogy egy kiszolgáltatott helyzetben még a spermáját is ellopták.
Boris Becker már nem csak teniszpályafutásáról híres, hanem szex botrányairól is. Állítólag annyi lányt tudhatott már magáénak, mint nem sokan, szinte mindenki megvolt neki, aki megfordult a közelében. Orvosok, fodrászok, labdaszedők, egyszerűen mindenki.
A 90-es években még rendes család apának tűnt, aki feleségével nevelgette két gyermekét, míg nem lehullt a lepel az idilli férjről. Kiderült, hogy folyamatosan csalta feleségét, és ezt a nő addig tűrte, amíg meg nem esett az a komikus történet Angela Ermakovaval. Az egyik étterem mosdójában a modell orálisan elégítette ki Borist, de ahelyett, hogy utána külön váltak volna útjaik, összefonódtak. A lány ugyanis lenyúlta Boris spermáját, lefagyasztotta, majd orvosok segítségével megtermékenyítette saját magát. Így akarta megfogni a teniszcsillagot, és sikerült is. Megszületetett lányuk, Anna, és a szerencsés apuka azóta is fizetheti a gyerektartást.
Ezek után felesége elvált tőle, s 10 millió font ütötte a markát. Borisnak innentől kezdve már nem kellett sunyiban csinálni a dolgokat, falta a nőket. Olyan barátnői voltak, mint a német rapper Sabrina Setlur, vagy a táncos Caroline Rocher, bár őt állítólag felpofozta a férfi.
Sharlely Kersenberg dán modell is megfordult az ágyában, de a nő elmondása szerint Borist nem lehet kielégíteni. Úgy tűnik ettől még nem csökkent a szex mániás Boris népszerűsége, hamarosan összejött Sandy Meyer-Woeldennel, akinek még meg is kérte a kezét, de idővel ráunt és őt is dobta. A lány szerint pedig Boris megőrült a testéért, de még ez is kevés volt ahhoz, hogy maga mellett tarthassa a férfit.
Becker csak kihasználja a nőket, egy ismerőse szerint, mert amint megkapta őket már repülnek is, és jöhet a következő. Viszont azóta egy dologra nagyon vigyáz, a spermájára. Amióta meglopták azóta mindig védekezik, nem szeretne megint hatalmas gyerektartásokat fizetni egy nem várt gyermekért.
Újabb könyvet dobtak a piacra az Amstetteni Rémcsaládi drámája nyomán. Az apja által évizedekre bebörtönzött és több ezerszer megerőszakolt Elisabeth Fritzl történetének a szerzők részletesen utánajártak, és szakértői vélemény alátámasztásával állítják, hogy a házban élő albérlőknek hallaniuk kellett a lány sikoltozását. Időközben az életfogytiglani börtönre ítélt apa is tollat ragadott és emlékiratait írja, napjai pedig azzal telnek, hogy felnőtt gyerekeit zaklatja telefonon.
A korábbi feltételezésekkel szemben, miszerint hangszigetelt volt az a pince, ahol Josef Fritzl 24 éven át fogva tartotta lányát és közös gyermekeiket, igenis kiszűrődtek a hangok – állítják a családi dráma nyomán készült legújabb könyv szerzői.
Stefanie Marsh és Bojan Pancevski The Crimes of Josef Fritzl: Uncovering the Truth (Josef Fritzl bűntettei: az igazság feltárása) című könyvükben azt állítják, hogy a dörömböléseket és segélykiáltásokat hallaniuk kellett azoknak a bérlőknek, akik a börtön feletti lakást bérelték az amstetteni rémtől, csak valószínűleg nem tudták megállapítani, honnan jönnek a hangok. Ezt a tényt egy hangmérnök segítségével támasztották alá, aki tesztelte a pince akusztikáját. A szakember szerint rettenetes, hogy az albérlők képtelenek voltak beazonosítani az alóluk jövő kalapálást, nyöszörgést, meg a többi furcsa zajt, és soha nem fogtak gyanút.
A könyvből többek között az is kiderül, hogy az osztrák férfi szintén tollat ragadott, és az emlékiratait írja a bécsi börtöncellájában, ahol életfogytiglanját tölti. Látogatói szerint Fritzl rendkívül derűs és kiegyensúlyozott, és állandóan felnőtt gyerekeinek telefonálgat, akik emiatt már feljelentést tettek.
A Telegraph.co.uk információi szerint Marsh és Pancevski azt is részletezi, hogy Fritzl hogyan tudta foglyul ejteni lányát: 1984. augusztus 29-én egy veszekedést követően arra kérte az akkor 18 éves Elisabeth Fritzlt, hogy egy privát helyen, a pincében beszéljék meg a dolgokat. Ott kloroformmal átitatott ronggyal kábította el, és mire a szerencsétlen lány órákkal később felébredt, kezei már hátra voltak láncolva. A pince akkorra már felkészülten állt az érkezésére, Fritzl ágyat vitt le, és mosdókagylót, elektromos tűzhelyet is beszerelt.
Az amstetteni rém 24 év alatt mintegy 3000-szer erőszakolta meg lányát, kapcsolatukból hét gyermek született – közülük egyik még csecsemő korában meghalt, hármat pedig felvitt a felszínre, és feleségével együtt közösen nevelték őket.
Molnár Anikó semmit nem rejtett véka alá, mindenről kendőzetlen őszinteséggel vall a róla írott könyvben, amely már a boltokban van. A kötet hátsó borítóján a hírességhez írott levelekből olvasható, amelyek bizony nem nélkülözik a trágár szavakat. Kétmillióért mit vállalt Anikó?
Az egyik levélben például ezt írják: „Anikó érzed a lábad között a lóf faszát?” De emellett számtalan egyéb, válogatott sértésekkel is illetik. Ám az egykori villalakó nem csak idegenektől kapott. a fejére. Mióta megjelent a könyv, a médiában mindenféle bántó cikkek jelennek meg róla. Anikó a StoryOnline-nak elmondta, akik azt állították róla, hogy „pénzért szexelt”, majd a bíróság előtt felelhetnek tettükért.
A híresség ugyanis könyvében nem beszél ilyenekről, szóval mindez hazugság. Mindezek ellenére Anikó nem bánta meg, hogy Havas Henriknek elmondta titkait. Kijelentette, akik eddig szerették, ezután sem fordulnak el tőle, az pedig, hogy őt szégyellné az édesanyja, vagy a családja, nem igaz. Anikó szerint az egyik napilap kiforgatta anyukája szavait. Molnár Anikóra egyáltalán nem büszkék a szülei! Sőt! Édesanyja szerint az egykori Nagy Ő-nek új életet kellene kezdenie, mert ha ránéznek az emberek, csak a meztelen fotók és a viharos viszonyok jutnak eszükbe. Az anya, elmondása szerint sok sztorit ismer lánya életéből, de Majkáról ő sem tudott!
„Nagyot ütött” a botránykönyv, ám a szülőket ez nem nagyon vigasztalja. Majka egy jó kaland volt!
Nem csoda, hogy Anikó édesanyja képtelen elfogadni lánya életmódját, hiszen legutóbbi megjelent híre sem arra enged következtetni, hogy az egykori villalakó nőhöz méltó életet él. Havas könyvéből kiderült ugyanis, hogy a számtalan férfi közül,- akiknek szexuális viszonya volt Anikóval, – Majka sem képez kivételt: „mindenkivel dugtam, de nem azért” – mondja a lány. A rapper mindenek ellenére kiáll a szőkeség mellett, s nem is tagadja, hogy fülig szerelmes volt belé. De Molnár – a Bors szerint – a rap fenegyerekére is csak úgy tekintett, mint egy jó kalandra. Egy pillanatra sem gondolta, hogy valaha is több lesz közöttük néhány meghitt együttlétnél.
Nagy Ő Anikó édesanyja azt mondja, lánya általában beszámolt neki kalandjairól, de Majkáról ő sem tudott. A Borsnak azt is elmondta, tetszik neki lánya írói stílusa, de az nem, hogy közönségesen beszél és mindent kitereget. „Már nem érdekel, hogy mit szólnak az emberek, hiszen a lányom magánélete évek óta címlapokon van, de azért összesúgnak a hátam mögött.”
Édesapja mindenkitől megvédené
A szülők egyben egyetértenek: szeretik Anikót, hiszen a lányuk, de elítélik azt a fajta életet, amit él: „Nem tagadhatom meg őt, hiszen a lányom…” – mondja az anya lemondóan. Édesapja azonban a végsőkig kiáll a lány mellett, és nem hagyja, hogy bárki is rosszat mondjon róla: „Mindenki életében vannak olyan szakaszok, amelyekre nem a legbüszkébb. A lányom nem az egyetlen ember a földön, aki hibákat követett el. Nekem mindenesetre senki nem szidja Anikót, de jobb, ha meg sem próbálják, mert a súlyom 120 kiló!”
Ki az a Molnár Anikó? Senki. Természetesen. Egy átlagosan csúnyácska nagydarab nő, aki az átlagosnál butuskább is. Nyilván ezért mondta tollba Havas Henrik számára az életét is –úgy ahogy. Mert ez a rendkívül egyszerűen fogalmazó nőszemély olyan szavakat használ könyvében, amit egy jobbérzésű, intelligens, és némileg, de csak tényleg némileg kulturált lány sosem ejt ki szájacskáján, főként nem könyvben. Alpári stílusa az utcalányok fordulatokban szegény szókincsét juttatja a szerencsétlen olvasó kezébe.
A Bors most azokat a részleteket adta elő a ponyvakönyvből, ami minden bizonnyal a legalja a szófolyamnak. (Bár Anikóról ezek után bármit el tudunk képzelni és lehet, hogy van még lejjebb.) Kiderült, Anikócska gyakorlatilag prostituáltként élt nem is keveset. Persze nem valami utcasarkon futtatott szerencsétlenként, hanem úrikurvaként.
Egyszer egy osztrák pali ígért neki 10 ezer eurót a szexért, de ezt visszautasította. Ez ugyan követendő, ám a kérdés az, hogyan jutott éppen ő az osztrák pali eszébe?
Aztán egy hercegségbe hívták, ahol kétmilliót kapott azért, hogy egy herceg háremhölgye legyen. „Hazafelé az első osztályon én már halálosan boldog voltam, hogy ezt az utat elvállaltam, mert rengeteg pénzt kaptam és még csak meg se dugtak”.
No, ehhez külön gratulálunk ennek a senkiházi nőnek. Hiszen erre már nem sokat lehet mondani, csak ezt. Anikócska persze azt hiszi, hogy ő most a legőszintébb, és legbevállalósabb nő a földkerekségen, és semmi gáz nincs ezzel, amit mond.
Holott nagyon is van. Ezzel olyan sebeket ejt a fiatalok lelki világán, akik majd elolvasva a Borsot vagy rosszabb esetben a könyvét, példaként fognak rá és az ő erkölcstelen életére tekinteni. Mert pénzért odaadni magát valakinek csak a prosti teszi, de ő sem reklámozza ezt úton-útfélen. Csöndben marad és szégyelli, hogy csak annyira jutott az életben, hogy ezt kell tegye. Ez a szerencsétlenül lüke nő pedig ép ezt tartja őszintének. Szánalmas.
Aztán, hogy ne legyenek kétségeink agyi tevékenységének korlátolt volta miatt, még a következőt is elárulja egyik szeretőjéről: „Beszélgetni keveset beszélgettünk és egy idő után már nem is csókolóztunk. Benyitott, ledobta a ruháját, zuhanyozott, egy kicsit szopatott, aztán négykézlábra állított és úgy megkefélt, hogy negyedóra múlva már nem is emlékeztem rá. Megbízhatóan és diszkréten adta a kezembe a havi kétszázezret”. Ezek után mindenki maga ítélje meg, milyen is ez a valóságshowból kinőtt nő.
Nem sikerült a négyszemközt rendezni Delhusáék családi vitáját. Csúnya adok-kapokká fajult Delhusa Gjon és exbarátnőjének Erős Melindának vitája, miszerint ki, mikor és hogyan nevelte örökbefogadott kislányukat. Múlt héten még Gjoni beszélt kedvesnek egyáltalán nem mondható hangnemben a ma már 15 éves kislány pótanyjáról, most pedig Erős Melinda állt kamerák elé, aki viszont hazugsággal vádolja egykori szerelmét. Elmondta, hogy azért szakított a nővel, mert a barátai egy pornófilmet adtak neki, amin a nő Rocco Siffredi filmben szerepel durva dolgokat csinál.
Melinda szerint egy szó sem igaz Delhusa állításaiból, pedig Martina Mercedes néven ő szerepel adult filmekben.
Melinda öltözékébôl is látni, hogy igazi bevállalós csaj, de ez már neki is sok. Tíz évig élt együtt az énekes a szőke szépséggel
RTL videók: 0102
Visszaemlékeztem az első találkozásunkra még gólyatáborban, amikor a felsősök szívattak minket, játékokat találtak ki. Bekötötték a szemét, meg egy másik lányét is, és a nyakamba kellett vennem, a másik lányt pedig egy másik srácnak hasonlóképpen. Aztán Nikinek a kezébe adtak egy pohár kefirt, meg egy kanalat, és meg kellett etetnie a másik lányt vele, még mindig bekötött szemmel, persze. Szegényke nagyon bénázott, és az eredményt a ruháim sínylették meg, mert több jutott rám, mint a lány szájába. Tovább a teljes bejegyzésre >>
A Kovács Kovi István rendezte, Ami a filmekből kimaradt című pornó-bakiválogatásból idézett tanácstalan helyzetet végül – a testhelyzetből adódó – rutinos felláció oldja fel. Folyamatosan dolgoznak a szervek, lázas ügyintézés folyik, mindennek megvan a maga rekesze, könyvtára, csupán el kell rendezni. Gyorsan feltárni és feltárulkozni, mindezt akcióval jutalmazni – csak az a szalonképes pornókép, melyen a feltárulkozást jutalomban részesítik. A Hamupopóka című hard core-hoz készített jelenet már a rögtönzött fellációval indul, egy megfelelően szűk közelkép mossa tisztára a férfi kívülállóságának örökös priuszát. A pénisz jutaloméhsége, emigrációs kénye-kényszere a nadrágba zárt magányból csak a feltámadás utáni képekben nyeri el pornófilmre érett korát. Felserdül. „A férfi némaságában, kívüllétében nem csupán a fölény jelenik meg, hanem a szenvedés is, hisz a nemi aktus itt passió. Márpedig a férfiszexualitás passiójának alapja az impotencia.” (Idézet Walter Benjamintól, Szilágyi Ákos; Filmvilág 85/1.)
Anita Rinaldi, anyakönyvi nevén Skultéty Anita 23 éves, és két éve kezdte filmes karrierjét: jelentkezett az Expressz hirdetési újságban erotikus filmekhez szereplőket kereső ügynökségnél. Ma a szakmában a legnagyobb sztárok között tartják számon, az átlagos kétszáz márka helyett kétezer márkás napi gázsit kap egy pornóalakításért.
A Bild.de olvasóinak szavazatai alapján a leszerelt Dolly Bustert választották meg Németország legjobb pornószínésznőjének. Második helyen a szintén szakmát elhagyott Gina Wild végzett, a harmadik legkedveltebb pedig Jana Bach lett.
Szexrabszolgaként tartott westchesteri házába zárva egy 21 éves magyar lányt egy ismert New York-i étteremkritikus. A feleségével élő Yoseph Yannai (65) szinte teljesen elzárta a külvilágtól áldozatát, akit egy jól hangzó hirdetéssel csábított magához. Egy bébiszitterközvetítő honlapon fiatal nőnek adta ki magát, azt hazudva, hogy egy 65 éves üzletembernek keres személyi asszisztenst. Felajánlotta, hogy ha a férfihez költözik, fizetik költségeit, és az év végén 20 ezer dollár, vagyis több mint 4 millió forint üti a markát.
A 90-es években még rendes család apának tűnt, aki feleségével nevelgette két gyermekét, míg nem lehullt a lepel az idilli férjről. Kiderült, hogy folyamatosan csalta feleségét, és ezt a nő addig tűrte, amíg meg nem esett az a komikus történet Angela Ermakovaval. Az egyik étterem mosdójában a modell orálisan elégítette ki Borist, de ahelyett, hogy utána külön váltak volna útjaik, összefonódtak. A lány ugyanis lenyúlta Boris spermáját, lefagyasztotta, majd orvosok segítségével megtermékenyítette saját magát. Így akarta megfogni a teniszcsillagot, és sikerült is. Megszületetett lányuk, Anna, és a szerencsés apuka azóta is fizetheti a gyerektartást.
Sharlely Kersenberg dán modell is megfordult az ágyában, de a nő elmondása szerint Borist nem lehet kielégíteni. Úgy tűnik ettől még nem csökkent a szex mániás Boris népszerűsége, hamarosan összejött Sandy Meyer-Woeldennel, akinek még meg is kérte a kezét, de idővel ráunt és őt is dobta. A lány szerint pedig Boris megőrült a testéért, de még ez is kevés volt ahhoz, hogy maga mellett tarthassa a férfit.
Újabb könyvet dobtak a piacra az Amstetteni Rémcsaládi drámája nyomán. Az apja által évizedekre bebörtönzött és több ezerszer megerőszakolt Elisabeth Fritzl történetének a szerzők részletesen utánajártak, és szakértői vélemény alátámasztásával állítják, hogy a házban élő albérlőknek hallaniuk kellett a lány sikoltozását. Időközben az életfogytiglani börtönre ítélt apa is tollat ragadott és emlékiratait írja, napjai pedig azzal telnek, hogy felnőtt gyerekeit zaklatja telefonon.
A híresség ugyanis könyvében nem beszél ilyenekről, szóval mindez hazugság. Mindezek ellenére Anikó nem bánta meg, hogy Havas Henriknek elmondta titkait. Kijelentette, akik eddig szerették, ezután sem fordulnak el tőle, az pedig, hogy őt szégyellné az édesanyja, vagy a családja, nem igaz. Anikó szerint az egyik napilap kiforgatta anyukája szavait. Molnár Anikóra egyáltalán nem büszkék a szülei! Sőt! Édesanyja szerint az egykori Nagy Ő-nek új életet kellene kezdenie, mert ha ránéznek az emberek, csak a meztelen fotók és a viharos viszonyok jutnak eszükbe. Az anya, elmondása szerint sok sztorit ismer lánya életéből, de Majkáról ő sem tudott!