
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
define('DISABLE_WP_CRON', true);
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Vizelet: Egy kicsit térjünk ki arra, mi is a vizelet. vizelet (urina) a szervezetben felgyülemlett felesleges elektrolitok és anyagcsere termékek folyékony elegye. Az olyan anyagok vérből történő kiválasztásával, mint a felesleges víz, a nátrium-, klorid-, kálium- és kalcium-ionok, urea és más anyagcseretermékek, elengedhetetlen szerepet játszik a homeosztázis fenntartásában, illetve a víz- és elektrolitháztartásban.
Az egészséges ember vizelete nem fertőző és gyakorlatilag nem mérgező. Olyannyira nem az, hogy számos természeti népnél, de modern, nyugati orvoslást művelő orvosok egy részénél is alkalmazzák néhol terápiás céllal. (Lásd: uroterápia, vizeletterápia). A különleges katonai egységek kiképzésénél is tanítják, hogy vészhelyzetben használhatják.A pisi szaga, íze sok mindentől függ, elsősorban a nap folyamán előtte elfogyasztott anyagoktól és folyadékok összetevőitől és mennyiségétől, a kiválasztás intenzitásától, a két pisilés közt eltelt időtől, stb. Az egészséges ember átlagos vizelete enyhén sárgás, közepesen erős szagú, mérsékelten sárgás folyadék, ízét nehéz meghatározni, szerintem többnyire a kissé elsózott, gyakorlatlan szakács által készített húslevesére emlékeztet.
A vizelet a testből való kilépéskor nem mondható kimondottan büdösnek, persze van szaga, de az igazi undorító, csípős húgyszagot az okozza, hogy a vizeletben lévő fehérjék a levegővel érintkezve egy idő után bomlásnak indulnak.
A szex: A pisiszexben az egyébként szokásos erotikus élvezkedés, játékok egy kiegészítője lehet a pisilés. A pisiszexre való ráérzés valahogy úgy kezdődhet, ha valamelyik partner például kicsit exhibicionista, és izgatja, ha nézik, akár pisilés közben is. Volt egy fantasztikus szerelmem, aki ismerkedésünk során panaszkodott róla, hogy ő mindig szerette volna, ha a fiúja meglesi pisilés közben, de hiába hagyta nyitva a vécé ajtaját, azok a finnyás hülyék mindig becsukták.
Ha már idáig eljutottak, előfordulhat, hogy éppen mondjuk kádban, zuhanyban történik az erotikus játszadozás, és jön az ötlet, hogy mondjuk úgyis pisilnie kéne, de ne kelljen már kikászálódni a vécébe, elvégezheti ott is… és nem lenne csoda, ha a másik mondjuk meg akarná próbálni, milyen érezni, ezért alátartja a kezét, erre a pisilős meg gonoszkodva ráirányítja a sugarat a testére, és ha nincs bennük eleve zsigeri averzió, kiderül, hogy ez ugyanúgy meleg folyadéksugár, mint ami a zuhanyból jön, lemosható, nem bánt, nem mar, ráadásul épp a kedves, szexis partner testéből fakad. Nem véletlenül hívják angolul golden showernek. Aki pedig elmenne a végsőkig ezen úton, annak eszébe jut, hogy mi lenne, ha megkóstolná, és lenyalja a kezéről. Ha nem érzi undorítónak, akkor legközelebb közvetlenül a forrásból fogadva se lesz már az, főleg, ha a partner is izgatónak érzi ezt…
Hát, tömören ennyi, ez maga az eksön, amiről a legtöbb ember azonnal hevesen felveti, hogy „de hát ez gusztustalan, miért jó ez?” Próbálok a dolgok mögé nézve valami ésszerű magyarázatot is felmutatni, mégpedig egy sokrétegű, mindenre kiterjedőt.
Esztétikai: Számomra a nő az érzékiség megtestesülése, teste ennek fizikai kifejeződése, testműködése természetes és minden velejárója annak tekintendő, így semmi kivetnivalót nem találnék abban, ha mondjuk egy nő pisilés közben izgalmasnak tekintené a jelenlétemet, kifejezetten izgatna a dolog.
Rituális: (ezúttal ismét a keresztényeket fogom magamra haragítani), mert számomra a keresztelési rítus profán, szexuális vetületének is felfogható, illetve akár valamilyen pogány termékenységi szertartásnak, melyben a szeretet női lény legbelsejéből fakadó nedűvel történik a megöntözés.
Érzelmi réteg: a másik ember totális testi-lelki elfogadása, a teljes bizalom, annak kinyilvánítása, mennyire közel állnak egymáshoz, hogy túl tudnak lépni a hétköznapi konvenciókon és másikat mindenestül, szőröstül-bőrőstül-pisistül is szeretik. Mindenre kiterjedő átélése annak, ami a másik lényének részét képezi.
József Attila biztos nem erre gondolt, mikor az Ódát írta, de számomra zseniálisan megfogalmazza ezt a fajta érzést, hiszen az egyszerű fizikális életműködést is képes áhítattal szemlélni, meglelve benne az élet ellentmondásaiban harmonikus, univerzális szépségét.
„Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját –
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!
Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!
Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong –
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.”
A tabuk rétege: a tabuszegés mindig is izgatta az emberek fantáziáját, lásd a kezdeteket a kereszténységnél a tiltott gyümölccsel, nem sokáig bírták ki…
Ez a fajta vágy az emberiségben általánosan megvan, a szexben is jelentős motiváció, nem csak a pisiszexre, hanem bármilyen az általánostól, a normától eltérőre. Egyszerűen maga a tény, hogy megtörhetik a tabut, megszeghetnek egy tiltást, már önmagában is izgalmas lehet.
Gyakran minél inkább szabályozott keretek közt zajlik a hétköznapi lét, annál jobban esik titokban valamilyen téren szétrúgni a konvenciók kereteit, és olyat tenni, amiről azt gondoljuk, hogy mások nem tennék meg, ez mindenkinek a saját kis magánlázadása.
Aligha akad, aki ne gondolt volna már bele párszor, vajon megtegyen-e valamilyen tiltott dolgot (mindegy, hogy a tiltás társadalmi norma, törvény avagy más erkölcsi kategória), és néha biztos úgy érzi, hogy igen, meg kell tenni.
Nem mindenki teszi meg, és az is változó, kinek milyen elégedettséget okoz egy ilyen tabuszegés, másoknak pedig épp az jelenthet örömöt, ha mindenben megpróbálnak az általános elfogadott és jónak ítélt szokások szerint élni.
De mindig akadnak, akik időről időre úgy érzik majd, hogy át kell lépniük a határaikon.
(Úgy gondolom, hogy még mindig sokkal kevésbé probléma bármilyen szempontból, ha valaki ezt egy nem káros és másoknak bajt nem okozó perverzióval kiélni ezt, mint mondjuk áruházból lopni, vagy a közúton másokat veszélyeztetve gyorsulási versenyt csinálni.)
A „művészi” réteg: a művészetben az ellenpontozás mindig fontos és megteremti a dinamizmust és feszültséget, ugyanakkor az ellentétek egymásba kapcsolódó és egymást kiegészítő egységét, ami az élet körforgásának és fejlődésének alapvető jellemzője is.
Ebben a kontextusban a tiszta, pozitív minőséget maga az örömszerző szex jelenti, míg a piszkos, negatív elem a pisilés, így a szex művészien experimentális átéléséhez a kettő elegyítése az élet és az emberi természet komplex és ellentmondásos valójának végsőkig feszített leképezése. (Azt hiszem, tanítani kéne, milyen jól hangzó önigazoló bullshitet kerekítettem ahhoz az egyszerű tényhez, ha valaki perverz dög…)
Végül a biológiai réteg: terület és tulajdonjelölés, atavisztikus formában, vizelettel fröcskölni a birtokolt személyt is akár…. :)
Amint látható, ha akarom, eléggé alaposan meg tudom magyarázni, de az ember nem ezekre gondol közben, ugyanakkor ki tudja, nincs-e a a háttérben tényleg valami a fentiekből.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
1962. augusztus ötödikén, vasárnap hajnalban Jack Clemmons őrmester, a los angelesi rendőrség tagja talál rá a már halott (mások szerint még bizonyos életjeleket mutató) sztárra, annak brentwoodi lakásán. A boncolás (amelynek korrektségéről és következtetéseiről majd később ejtek pár szót) megállapította, hogy Marilyn Monroe (a továbbikban: MM) ereiben a klórhidrát és a Nembutal nevű barbiturát keverékének olyan koncentrációja volt jelen, amely nyolc (más források szerint tizenkét) embert is pikkapakk eltett volna láb alól. A megyei bíróság a felsorakoztatott bizonyítékokat elegendőnek találta ahhoz, hogy a szexistennő halálát pillanatnyi tudatzavarból eredő, „valószínűsíthető öngyilkosságnak” minősítse. Klasszikus nyomozást nem rendeltek el; mai magyar szóhasználattal élve „államigazgatási eljárás keretein belül és szabályai szerint” állapították meg a halál feltételezett okát. Oszt’ jónapot.
Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a nép hangja (emlékezzünk a színes fotókra az említett plebejus helyszíneken…) egészen más következtetést vont le az eseményekből. Az öngyilkossági szcenárió tarthatatlansága azzal kezdődik, hogy egy nappal a halál bekövetkezte előtt MM telefonon beszélt aktuális férjével, a baseball-sztár foglalkozású (és ugyancsak félisteni státuszú) amerikai hőssel, Joe DiMaggio-val és (legalábbis ennek utólagos beszámolója szerint) kiváló hangulatban volt; többek között beszámolt szakmai és magánéleti terveiről, hónapokra előretekintve.
A másik furcsaság, hogy a halálesetet bejelentő dr. Hyman Engelberg vészhelyzeti telefonhívását követően (Engelberg doktor MM menedzsere és péerese volt, aki a hírt Eunice Murray-től, MM házvezetőnőjétől kapta, aki rátalált a színésznőre) a rendőrségnek hat órára volt szüksége ahhoz, hogy kiérkezzen a helyszínre, noha a lakás és a legközelebbi rendőrörs közötti távolság alig haladta meg a négy kilométert. És mégsem egy nímandról volt szó, hanem Amerika egyik legismertebb celebjéről, filmsztárrról, hogy a többi tulajdonságáról most ne is tegyek említést.
A halottkémi vizsgálat során megállapították, hogy testén elszórva (főleg nyakán és végtagjain) számos (12-18 darab) olyan friss zúzódás és horzsolás volt látható, amelyek idegenkezűségre engedtek (volna) következtetni, de minimum egy igen viharos és friss szexuális együttlétre (hüvelykenetet nem rögzítettek, tehát közösülésre közvetlenül utaló nyom nem volt). Az emésztőrendszerből vett minták utólag titokzatos módon eltűntek (tán egy figyelmetlen laborasszisztens dobta ki őket a hűtőszekrényből), de a laborvizsgálatot végzők közül többen megesküdtek (később és persze név nélkül), hogy az ágy körül – mondhatni színpadias módon – szétszórt (és üres) altatós dobozok ellenére a gyomorban alig volt barbiturát.
MM nem volt kispályás versenyző (de ezt bárki megállapíthatja, akinek van szeme a nőies idomokhoz; azokkal a mellekkel és szájvonallal még ma is NB1-es esélyekkel indulhatna bármelyik fizetős szexpartner-keresőn, noha akkoriban a szilikon még csak ipari tömítőanyagként funkcionált). Köztudomású volt a Kennedy fivérekhez fűződő viszonya (az egyik Kennedy, az a bizonyos JFK az USA elnöke volt akkoriban, a másik pedig (Robert) az igazságügyi miniszter, aki az Államokban többek között az FBI feletti ellenőrzési és irányítási jogot is gyakorolja, mint miniszter és fő-államügyész egyszemélyben – csak mondom).
Ugyanakkor MM (aki egészen ifjúkorában állítólag még a pornóval is kacérkodott) nem arról volt híres, hogy egyidőben csak egyetlen (na jó: két) vasat tartott volna a tűzben: Frank Sinatrával ugyancsak lebonyolított jó pár (minden bizonnyal izgalmas és lendületes) menetet, de csillapíthatatlannak tűnő étvágyába belefértek még élsportolók, színészek, újságírók és a rendészeti, valamint a katonai szervezetek csúcsvezetői is – élni tudni kell, és MINDEN nő tudja, hogy a hivatásos állományú férfiak a legjobbak a… a párkapcsolatban.
Egy konteó-vonulat abszolút élethűen felvázolja azokat a randikat, amelyeket a Kennedy-fivérek bonyolítottak le MM-el, és változó kolléganőivel, de nem ám csak egyenként, hanem – hogy is mondjam – csoportosan. Mondhatni gruppen-módon.
Ezek a bulik főként még azelőtt következtek be (mondja a rosszindulatú teória), mielőtt JFK beköltözött volna a Fehér Házba. És MM nem vállalta volna soha a modell-szerepet egy, a hallgatagság és a diszkréció szobrát megmintázó képzőművészeti alkotáshoz. Már ha világos voltam.
Magukat a los angelesi rendőrséghez közel állóknak mondó források szerint (akik a körzeti telefonközpont adatait lekérték), élete utolsó 36 órájában MM számtalan hívást kapott egy titokzatos telefonszámról, amelyet utóbb a washingtoni DoJ (Department of Justice, Igazságügyi Minisztérium) központi székháza melletti egyik telefonfülkével azonosítottak.
Névtelenséget kérő szemtanúk a minisztert, Robert Kennedyt vélték többször látni a környéken augusztus negyedikén, amint orrba-szájba távbeszél a fülkéből, a dühtől vörös fejjel, ordítozva és gesztikulálva. Azt is rebesgették, Robert előzőleg azt ígérte MM-nek, hogy hamarosan el fog válni és feleségül fogja venni őt, amit hősnőnk csont nélkül elhitt (majdnem azt írtam: benyelt), elvégre az USA igazságügyi miniszterének ígérete hitelesnek tűnt.
No de térjünk vissza az augusztus ötödikén hajnalban jegyzőkönyvezett eseményekhez: A hajnali 4 óra 40-kor elsőként kiérkező mentőben (emlékeztető: hat órával a sürgősségi telefonos bejelentést követően) ott ült dr. Ralph Greenson is, aki MM pszichológusaként ténykedett az utolsó négy évben. Greenson doktor eleinte nem is igazán volt kíváncsi a testre, mondván: „láttam eleget, nem vagyok én újraélesztő specialista; ha meghalt, hát nyugodjék békében”.
James Hall mentőtiszt szerint Greenson ennek ellenére végül mégiscsak bement MM hálószobájába és mintegy 30 másodpercet egyedül töltött, mármint a test társaságában. Amikor kijött, tiszta verejték volt, keze reszketett és akadozva azt mondta: igen, halott, nincs mit tenni, vigyék el innen…
A nép gyilkosságot kiáltott és ötletei voltak számolatlanul… A potenciális emberölés okai között meg kell említenünk MM tartósabb kapcsolatát és egyik előző férjét, Arthur Miller amerikai írót, irodalmárt, esszéistát (A salemi boszorkányok, Az ügynök halála, Pillantás a hídról, hogy csak a legismertebb műveit említsem), aki évek óta szerepelt az FBI feketelistáján, mint kommunista-szimpatizáns, istentagadó, alkoholista, kábítószer-élvező és amúgy meg Amerika-ellenes felforgató egyén. Igaz ugyan, hogy ’61-ben elvált MM-től, de köztudomású volt, hogy egykori felesége továbbra is megtiszteli bizalmával, és biztosan szaftos sztorikat tudott volna mesélni a drámaírónak például JFK szexuális preferenciáiról. De az sem használt szegény MM-nek, hogy orrba-szájba híresztelte: 1962 tavaszán IGAZI kommunistákkal találkozott Mexikóban és hogy milyen jó fejek.
Joe DiMaggio, az utolsó férj teljesen kiakadt az eseményeken. Ő kezdte el híresztelni, hogy MM – életének utolsó napjaiban – elmesélte neki, hogy Robert Kennedy (az USA igazságügyi minisztere, csak emlékeztetőül mondom) legutóbbi légyottjuk alkalmával (nyílt házasságok már negyvenhat évvel ezelőtt is léteztek) egy, Fidel Castro elleni CIA-merénylet tervezetéről mesélt neki, közvetlenül az első orgazmus után, a második pezsgő alatt, valamint a harmadik kokainszippantás előtt. Még arra is kitért, hogy egy floridai gengsztervezért, bizonyos Sam Giancanát fogják felhasználni a merényletre, mert utólag így mindenki a szervezett bűnözésen belüli leszámolásra fog gyanakodni.
MM mostohagyermeke, ifjabbik Joe DiMaggio tíz évvel a haláleset után azt nyilatkozta újságíróknak, hogy 1962. augusztus 4-én délelőtt (vagyis mintegy 16 órával halála előtt) MM azt mondta neki, hogy „elege van az egészből”, és hogy „mindent nyilvánosságra fog hozni, a Kennedy-fivérektől kezdve egészen más, sokkal vaskosabb disznóságokig”. Ugyancsak ez a legény adott magyarázatot arra, hogy MM gyomrában miért nem találtak altatót. Szerinte a szervezett bűnözés akkoriban előszeretettel alkalmazta az altatós beöntéseket, vagyis az előzetesen elkábított isteni Marilyn (bármennyire is kiábrándító) a minden bizonnyal ugyancsak isteni végbelén keresztül kapta az elefántcsordának is elegendő Nembutált, amely aztán a bélbolyhokon keresztül rohamos gyorsasággal szívódott fel, de a gyomortartalomban nem mutatkozott.
Azt, hogy a Kennedy család patriarchája, Joe Kennedy politikai pályafutása hajnalán, a húszas-harmincas években igencsak szoros kapcsolatokat ápolt a floridai és a kaliforniai szervezett bűnözéssel, illetve ennek egyik fejével, Frank Costellóval, köztudomású, miként az is, hogy bármit megtett (volna?) ragyogó karriert befutott fiai érdekében. Amikor Robert a rendvédelem és az igazságügy első számú emberévé vált, mindezen családi örökség ellenére kemény kézzel lépett fel a Cosa Nostrával szemben, amit a keresztapák biztosan nem néztek jó szemmel (többek között figyelemmel arra a hathatós támogatásra, amivel – szintén állítólag – JFK 1960-as megválasztásához országszerte hozzájárultak).
Egy másik érdekes másodszereplő is felbukkan a színen: bizonyos Peter Lawford (aki JFK sógora volt), többször beszélt ’62 nyarán Greenson doktorral (MM pszichiáterével) arról, hogy szerinte MM-nek igencsak szüksége lenne nyugtatókra, és ezeket akár erőszakkal is be kell adni, ha a művésznő „nyugtalankodik és beteges fantazmagóriáinak nyilvánosságra hozataláról beszél”. Tény, hogy Eunice Murray-t (a házvezetőnőt) Greensonon keresztül Lawford ajánlotta MM-nek felvételre. Murray volt az, aki – a színésznő mozdulatlan testét látva – hívja Engelberget (jó, tudom, sok a név, de ez a konteók során mindig így lesz, sajnálom…), de egyetlen gesztust sem tesz, hogy esetleg elsősegélyben részesítse az akkor még (állítólag) hörgő és itt-ott meg-megránduló végtagú sztárt.
Az mindenesetre ennyi év távlatából is biztosra vehető, hogy J. Edgar Hoover (az FBI mindenható ura, itt a fenti képen baloldalt) pici szíve minden melegével gyűlölte a Kennedyeket és többször is kijelentette, hogy ilyen erkölcstelen, liberális és kicsapongó főnökei eddig soha nem voltak.
Ez a kinyilatkoztatás (Hoover magánéletének apró rezdüléseit ismerve, különös tekintettel a rózsaszínű otthonkák és a karcsú fiatalemberek iránti vonzalmára) első hallásra elég meredeknek tűnik, de Edgar nem volt az az ember, aki túlzottan megválogatta volna a szavait. Nos, öngyilkosság volt-e, vagy emberölés? Ha ez utóbbi, ki tette: a Kennedyek, a maffia, az FBI, az oroszok, a CIA, a kubaiak? Netalán egy rosszul elsült, és MM által sima figyelemfelhívásnak szánt ál-öngyilkossági kísérlet volt amint arra egy, 2007-ben nyilvánosságra hozott, de 1964 októberéből származó, akkor minősítettnek íródott FBI-jelentés utal? Tessék, lehet találgatni… (Konteo) – Marilyn Monroe-t csak verték a férifak – Marilyn Monroe leszbikus volt
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Bódi Szilvi prosti volt ügy: A modell azt feltételezi, hogy valaki a nevében hívta fel Havas Henriket, aki videoblogján kiposztolta, hogy szerinte a modell bizony dubajozott. Bódi Sylvi érti, de nem szereti, hogy őt is felhasználják a Molnár Anikó-könyv reklámozásához. Ráadásul bordatöréssel fekszik otthon.
Havas Henrik a minap közölte videoblogján, hogy felhívta őt Bódi Sylvi, aki kikérte magának a rágalmakat, amikkel a tanár úr Molnár Anikóról szóló könyvében őt illette, hogy ugyanis a modell dubajozott. Bódi Sylvi nincs meglepődve, mégis szomorúan áll a történtek előtt, és eleinte nem akar az egészről beszélni, de végül aztán csak felhúzza magát annyira, hogy kifejtse véleménye szerint miről lehet szó. Ki is az a Havas?
“Tegnap többen is felhívtak ezzel kapcsolatban, beszéltek valami videóról, amin Havas arról beszél, hogy én felhívtam. Már itt bukik az egész, hiszen soha életemben nem beszéltünk” – kezdi a Velvetnek. “Persze értem én, nekik a legfőbb céljuk, hogy eladják azt a könyvet. Korábban a Kedvessel akarták reklámozni, azt is megértem. Pontosan tudom, hogyan működik a könyveladás, ilyenkor mindenkit elővesznek, megpróbálnak felkapaszkodni.” Havas Henrik videoblogjában ugyanis azt állítja, Bódi Sylvi azzal hívta fel, a könyvben magára ismert, mint a Dubaiba járó ismert magyar prostituáltak mintapéldányára, és a telefonhívással lebuktatta magát.
Most viszont már tényleg úgy érzi, túlzásba vitték a dolgot. Elmondása szerint az egész családja ki van borulva, és bár nem nemhogy személyesen, hírből is alig ismeri Havast, mégsem tudja elképzelni, hogy kizárólag a könyve eladása érdekében erre vetemedne. “Igazából nem értem, hiszen amennyit a médiából láttam belőle intelligens ember” – mondja. – “Esetleg még azt tudom elképzelni, hogy valamelyik rosszakaróm felhívta a nevemben. Amúgy meg se néztem az említett videót, nem is fogom.”
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!