Barátnőjéhez kerékpározott egy csokor virággal Kovács Csaba, amikor őrült tempóval elgázolta a Debrecen válogatott focistája, Bodnár László. A férfit akkora ütés érte, hogy leszakadt a feje, amit a tűzoltók fél órán keresztül kerestek az út menti árokban. A férfit akkora ütés érte, hogy leszakadt a feje, amit a tűzoltók fél órán keresztül kerestek az út menti árokban. A gyászoló család attól tart, hogy a híresség ügyvédei segítségével elkerüli a felelősségre vonást… Folytatás az eredeti oldalon
Kétmillió blogolvasó országa vagyunk! Ismét díjazták a legjobb magyarországi blogokat, miközben már kétmillió magyar olvas blogokat. A magyar ember szórakozni vagy anyázni akar, ha blogot olvas, megizmosodott az internetes panaszkultúra, egyes blogokat már nem csak a készítőik, hanem a ”hivatalos szervek” is komolyan vesznek. Mindennek ára is van: a sok zsidózástól már nehéz online vitákat folytatni a blogok kommentfalán.
Csütörtökön került sor az évente megrendezett Goldenblog blogverseny díjátadójára Budapesten. Idén ismét tíz kategóriában hirdettek győztest, csakúgy, mint tavaly. A mainstream, gasztro, kulturális, IT, tanácsadó, szórakozás, hír, fotó, helyi.érték és komplex kategóriákban ezúttal sok induló volt, akik közül az első tíz került „shortlist”-re, és az elsőt díjazták. A különféle blogokra sokezres számban szavaztak az olvasók, ami elég impozáns, bár azt továbbra sem merjük kijelenteni, hogy a verseny eredménye reprezentatív.
Az is friss hír viszont, hogy a magyar internetezők 52 százaléka, kétmillió ember olvas blogokat. Ezt a Goldenblog résztvevői és győztesei mellé téve végleg elmondható, hogy a blogolás a hazai online média és még tágasabb értelemben a közélet része lett, bár szubkulturális jellegének eltűnését már tavaly is megállapítottuk.
A magyarországi blogszférát két jelentős csoport jellemzi. Az egyik az alapvetően szórakoztató-ismeretterjesztő, „szabadidős” blogolás, a másik a közéleti. Persze lehet alfajokat találni, és ugye van egy harmadik, az üzleti blogolás – ilyenek például a tanácsadó blogok -, de a magyar ember alapvetően két dologért olvas blogot: vagy azért, mert vicces információkról, városi legendákról, hadtörténelemről, szlengről, evésről vagy hasonlókról akar olvasni, vagy vitatkozni, anyázni akar.
Lelkes őrültek A színvonal egyre professzionálisabb, de alapvetően továbbra is „lelkes őrültek” által végzett szabadidős tevékenység a blogolás. A legjobb blogok most már „magazinszerűen” működnek, menetrendszerű frissüléssel, multimédiás tartalommal, egyéni dizájnnal, a jobb bloggerek pedig a szakterületükön „komolyan vehető” embernek számítanak, majdnem, mint a hivatásos újságírók.
A magyar blogszférának ez a legnagyobb eredménye. Most már magukra adó cégek, hivatalok is olvasnak blogokat, figyelik a róluk megjelenő információkat, meghívják a bloggereket a rendezvényeikre és reagálnak a róluk megjelentekre. Az egésznek lett egyfajta civil érdekérvényesítő, „nép hangja” szerepköre, ami egyrészt eredményeket könyvelhet már el – hivatkozások a médiában, leleplezések, botrányok kirobbantása – másrészt sok olvasót vonz.
Ez a népszerűség összefüggésben van azzal, hogy miért olvas a magyar ember blogot. A szórakoztatáson kívül izmos panasz- és vitakultúra alakult ki az elmúlt években, de talán igazán az utóbbi évben a magyar blogok körül. Utóbbi egyébként innen nézve leginkább annak is köszönhető, hogy már nem csak a 18 és 38 közöttiek olvasnak blogokat, érezhetően megnőtt az idősebb olvasók olvasási, kommentelési kedve.
Ez futtatta fel a népszerű panaszblogokat, ahol most már naponta több száz komment érkezik egy-egy bejegyzésre. Az ős-panaszblog Tékozló Homár mellett van BKV-figyelő, MÁV-figyelő, Fidesz-figyelő, a különféle helyi önkormányzatok, például az esztergomi polgármester ügyeivel foglalkozó blogok. Az idei mainstream kategóriát is egy ilyen jellegű blog, a Vastagbőr nyerte meg.
Idegesítő őrültek A megugrott népszerűségnek persze ára van, a blogok kommentfala pár éve még izgalmas vitákra adott lehetőséget, mostanra azonban már szinte mindenhol eluralkodott a primitívség és a kozmikus ostobaság keveréke. Egyesek bármilyen témától azonnal el tudnak jutni a zsidókig/kommunistákig/Orbán Viktorig, és állításaikat egyáltalán nem zavarják meg a tények. Az internetes folklórban most már a különféle pártok bérkommentelőiről is esik szó, sőt állítólag a jobbikosok igyekeznek a fontosabb közéleti blogokon jelen lenni és osztani az észt.
Ugyanakkor világnézeti politikai blogokból továbbra sincs túl sok a jobbak között. A Goldenblogon tavaly győztes Konzervatórium és Reakció továbbra is népszerű, Gyurcsány Ferenc bukásával viszont az ő blogjának is leáldozott. Az elmúlt évben megszűnt az ország egyik legszínvonalasabb világnézeti blogja, a Judapest is.
Közben az elmúlt évben nálunk is megjelentek a mikroblogok, a twitter és a tumblr. A népszerűségük növekszik, de a jellegük más, mint a klasszikus blogoké. (Hírszerző)
Az egyedülállók kétharmada havi rendszerességgel ellenőrzi a közösségi szájtokon meglévő profilját. A párkapcsolatban élőknél viszont ez az arány mindössze 45 százalék. Nyilván az egyedülállók közül sokan társkeresésre is alkalmasnak gondolják a közösségi szájtokat. Végülis ismerkedni könnyebb a virtuális térben, mint mondjuk egy szórakozóhelyen vagy a buszmegállóban. Tovább a teljes cikkre
Iwiwezést is kínálhatnak a közeljövő új televíziói. Az Internet és a hagyományos televíziós sugárzás konvergenciája már jó ideje tart. Ennek volt egyik állomása az IPTV megjelenése, melynek köszönhetően a készülék előtt ülő IP-alapon nézheti a tévéadásokat. Ennél azonban sokkal többre is képes lehet egy televízió, ha Internetre csatlakoztatják. Ezt pedig a médiafogyasztók is kezdik felismerni. Így már nem is annyira meglepő az amerikai ABI Research által elvégzett piackutatás eredménye. Eszerint 2011-re világszerte 20 millió olyan készüléket fognak forgalomba hozni a témában érdekelt vállalatok, amely vezetékes vagy vezeték nélküli Internet-csatlakozással rendelkezik. A trend tehát növekvő, és az elkövetkező öt évben folyamatos lesz, jósolta az ABI.
Az elsődleges piacot az észak-amerikai, a nyugat-európai és néhány ázsiai régió szolgáltatja majd. A piackutató szerint az idei karácsonyi bevásárlási szezon lesz a fordulópont az internetes tévék „életében”. Eddig ugyanis csak a csúcskategóriás készülékek rendelkeztek ilyen tulajdonsággal, de az idei év végére megjelennek a mainstream piac számára készített első online televíziók. Ez tulajdonképpen nem is igényel nagy érvágást a gyártóktól, hiszen a hardveres költség (több memória, chipszintű Ethernet támogatás) nem jelentős tétel, ahogyan a szoftveres fejlesztés sem emészt fel sok pénzt, állítja Michael Inouye iparági elemző. Nem tökéletes, de törekszik
Vezetékes kapcsolat esetén már régóta nincsen gond a TV-kkel, de a wireless megoldások még nem tökéletesek. Tapasztalatok szerint a 802.11b és 802.11g szabványú Wi-Fi csatlakozások bizonyos esetekben kis késleltetési és interferencia problémákkal küszködnek. Ez azonban a 802.11n szabványtervezet használatával kiküszöbölhető, ami hozzásegítheti a wireless modelleket ahhoz, hogy nagyobb teret nyerjenek a vezetékes változatokkal szemben.
Természetesen vannak korlátai is a tévén való internetezésnek: egy távirányítóba nem építhető be olyan funkcionalitás, mint egy billentyűzet-egér kombinációba. De még így is széleskörű lehetőségeket kínál az online TV – hírek, időjárás-jelentés, sportinformációk, internetes videosite-ok anyagai, zenék, casual gaming (alkalmi játék) és ami az egyik legérdekesebb: közösségi hálózatokhoz (Facebook, Myspace, Iwiw stb.) való hozzáférés. Persze az online életet kínáló készülékek sikerének egyik legfontosabb tényezője az, hogy a tartalomtulajdonosok milyen feltételek mellett járulnak hozzá produktumaik megtekintéséhez. (Terminal)
A Facebookon könnyebb nyomon követni ismerőseink közösségi életét, mint a valóságban. Egy nemrégiben készített felmérés szerint minden ötödik tinédzserben erősíti a féltékenységet az a tény, hogy könnyebben fér hozzá párja közösségi életének egyes történéseihez. A kutatás nem tűnik reprezentatívnak, és arról sem tudni, hogy amúgy (Facebook nélkül) a válaszadók milyen arányban hajlamosak a féltékenységre, úgyhogy még az is lehet, hogy nincs összefüggés a negatív párkapcsolati érzelmek és a Facebook használata között.
Lehet, hogy csupán arról van szó, hogy a már meglévő féltékenységet esetleg tovább erősítheti az a tény, hogy a közösségépítő szájtok segítségével több információ áll rendelkezésre a másik emberről. Nyilván sokan nem tudják, hogy aktivitásaik ezeken a szájtokon alapból publikusak, és ez is okozhat némi zavart egy érzelmileg nem teljesen stabil párkapcsolatban.
Jó példa erre az iWiW-en mostanában extrém népszerű Csajok és pasik kisalkalmazás, mely – ha a felhasználó külön be nem állítja a láthatósági szinteket – alapból az ismerősök számára látható aktivitásokat generál arról, ha valaki feveszi vagy használja a társkereső miniappot.
A közösségi szájtok persze semmi olyat nem mutatnak a felhasználóról, amit az ne követne el az adott szolgáltatásban. És minden felhasználó számára adott a lehetőség, hogy egyes aktivitásait elrejtse egyes felhasználók elől. Más kérdés, hogy ettől vajon jobb, stabilabb lesz-e a meglévő párkapcsolat vagy sem. Megint más kérdés, hogy egyes kutatások szerint a féltékenység nem is minden vonatkozásában negatív dolog:
While mainstream psychology considers sexual arousal through jealousy a paraphilia, some authors on sexuality (Serge Kreutz, Instrumental Jealousy) have argued that jealousy in manageable dimensions can have a definite positive effect on sexual function and sexual satisfaction. Studies have also shown that jealousy sometimes heightens passion towards partners and increases the intensity of passionate sex. (Webisztán)
Elképzelésem nincs, hogy hogyan jutnak el odáig értelmes fiatal programozók, hogy ők márpedig jobb keresőt fognak csinálni, mint a Google. Annyi szép és érdekes és sikerrel kecsegtető területe van a webes fejlesztéseknek, hogy az már szemet gyönyörködtető. Miért holdraszállás-projekttel kell kezdeni a járműépítést?
Magyarországon volt már egy keresőláz, de azt a nagy magyar online cégek hátsó irodáiban hívták életre, és meg is bukott, mint annak a rendje. Ez még akkor volt, amikor egyes nyakkendős döntéshozók nem látták elég pontosan, hogy a Google milyen mértékben dózerolja le ezt a piacot. Azóta sem látott az internet ennyire szép példát a hólabda effektusra. Ne feledjük, a magyarországi internetezők körében sem valamelyik hírszájt, és mégcsak nem is az iWiW a legnépszerűbb szolgáltatás. Hanem a Google keresője. Ezt használja mindenki, aki a neten információt akar keresni. Többet kattintgatjuk a Google keresőjét és találati listáit, mint gondolnánk… Ehhez képest az utóbbi időben három kezdeményezés is arra agresszálja magát, hogy megtörje a Google egyeduralmát idehaza. Az egyik a Johu, mely a Yahoo keresési adatbázisára kísérli meg értelmesen rápakolni a Morphologic – amúgy önmagában is nagyon értékes – nyelvelemző tudását. (Az ő korábbi projektjük volt a PolyMeta.) Azt gondolván, hogy ez az átlag magyar internetező szemében akkora forradalmi változásnak fog tűnni, hogy se perc alatt elfelejti a Guglit, és áttér hozzájuk napi ügyes-bajos dolgokat keresni. A másik kezdeményezés Zerkingék Szörcs.hu-ja, mely – már egy kicsit több marketingérzékkel – elsősorban nem arra gyúr, hogy finomhangolásokkal picit a Google felé tudjon érni relevanciában, hanem arra, hogy a keresési api-val a tőle független szájtok kicsit ki tudják pimpelni a találati listákat, bele tudjanak szólni a találati listákba. (Épp ilyen projekt megy a Google-nél is, ha jól emlékszem, már több mint egy éve.)
És akkor még itt van a Bluu, amiről az Index ma vezető cikkben megírta, hogy mennyire nagyon jó. Úgyhogy biztos úgy is van. Ahogy kimegy élesbe, veszek is egy pezsgőt, és élőben fogom végignézi a Google összeomlását. (Ahogyan tettem ezt a Mahalo és a Wolfram Alpha élesedésekor is.) Hiszen ha egyszer jobb, akkor nyilván sikeresebb is kell, hogy legyen. Már ha jól definiáltuk persze, hogy mit is kell érteni egy kereső esetében „jobb” alatt… És van nekünk Csuuzlynk, Minerünk, Blogsearchünk és Ok.hu-nk is… Mind nagyon szép, nagyon egyedi és hasznos. Közös még bennük, hogy kimutathatatlanul alacsony a keresőpiaci részesedésük. Mi hajtja a korábbi és a mostani kerresőlázat Magyarországon? Nem nehéz kitalálni. Az online világ alkotmányának első pontja ugyanis azt a tapasztalatot mondja ki, hogy az internetező elsősorban információkeresésre használja az internetet.
És ha így van, akkor az a legértékesebb termék a weben, ami éppen ennek a keresésnek biztosít helyet. Ugyanakkor a komplett web rendszeres és virulens indexálása nem kis, és nem is éppen olcsó feladat. Elképesztően nagy adatállományt kell folyamatosan naprakész listákba tömöríteni, algoritmuserdőkben kell rendet vágni, úgy, hogy a világ leghülyébb keresőkifejezésére is kapjunk valamit.
Ugyanis webes keresés alatt nem csak azt értjük, hogy egyes kifejezésekre képes egy kereső valamennyire releváns találatokat mutatni, hanem azt is, hogy tetszőleges kifejezésre képes legalább valamit mutatni. Keresőt csak és kizárólag azért érdemes csinálni, hogy az ember eladja aztán valami nagy online tartalomgyárnak (hírszájtnak, blogszolgáltatásnak, telekommunikációs cégnek), hogy az így megkeresett néhány millió forintból immár olyan vállalkozásba kezdjen, melynek legalább elméletben lehetséges üzleti modellje.
A másik, reménytelen eset, ha a valami isteni szerencse folytán extrém népszerű keresőnk mellé lefejlesztünk egy önálló hirdetési rendszert is, és még ezt is képesek vagyunk sikerre vinni. Még ha ez sikerülne is, a magyar kkv-szektorra hagyatkozni hirdetési bevételek tekintetében valószínűleg nagyobb ökörség, mint az egész befektetett pénzt megjátszani 0-ra, ruletten. (Kis ország, kis piac, kis bevétel a keresésekből, viszont nagy meló, drága üzemeltetés és egyéb költségek… Lásd még: eTarget.)
Szintén jó ok, ami miatt nagyon nehéz, mondhatni lehetetlen ma a keresőpiacon sikereket elérni, az éppen az a tény, hogy – amúgy a nagyvállalati logikának teljesen ellentmondva – az online keresőpiacon épp a nagy vízfej cégek képesek a legnagyobb innovációra.
A Google keresője az elmúlt években több fontos változáson is átment. És ha minden igaz, ősszel betolnak még egy koffeintablettát a gépbe, plusz jön a Wave, amivel majd aztán megint lehet versenyezni, akinek van kedve és kellő naivitása hozzá. Egész iparágak (SEO, SEM) nőttek fel a Google keresője mellé. Hogy a Google keresőjének legfontosabb előnyét ne is említsem (az átlag netező számára tetszőleges számú információkeresésre stabilan alkalmas). Aztán itt a Microsoft Bingje, valamint a Facebook keresőbirodalmi törekvései. Mindkét cég több százmilliós felhasználói bázissal, és elképesztő mennyiségű információs adatbázissal rendelkezik. És még az is megeshet, hogy ennek ellenére ők is belebuknak az egészbe. A kis magyar keresőknek így egyetlen esélyük marad: jó marketinggel elhitetni magukról minél több emberrel, hogy (elméletben legalább) sokkal jobbak a Google keresőjénél. Majd ha ez a hit – így a válság közepén – valami csoda folytán elér a magyar online-ban dolgozó döntéshozók szobájáig, akkor egy okos tárgyalássorozattal szépen be lehet paszírozni a keresőt valamelyik nagy tartalmelőállító magyar webes cég alá, és együtt örülni a befektetővel azon, hogy sikerült.
A többieknek pedig marad a kijózanodás. Utóhang: Tisztelem és becsülöm azt a tenniakarást és optimizmust, amit a keresős magyar fejlesztők mutatnak magukról. Ha sikerül sok próbálkozás és ötletelés után valami érdekeset, értékeset alkotniuk, nyilván már önmagában ezért is megérte. Lesz egy rakat, más területen is jól hasznosítható tudásuk, tapasztalatuk. Úgyhogy mindent bele, srácok. A Google hal meg utoljára (Webisztán)
Az Annyiavilag.hu weboldal kapcsán: mintha teljesen lecserélték volna az oldalt, egy csomó hibát kijavítottak. Sőt, felkerült a Béta cimke is. Kár, hogy eddig nem volt kint, hogy még csak tesztelgették. Még nagyobb kár, hogy az előző verzióra ráengedték a PPC kampányt és a sajtóközleményt. De nem ez az egyedüli kommunikációs baki ezzel az oldallal. Számomra szakmailag is több kérdés felmerül, fel is teszem ezeket, a teljesség igénye nélkül: Miért kell egy n+1. közösségi oldal? Miért nem lehetett volna e helyett mondjuk egy iwiw kisalkalmazás? Miért kell egy ilyen domainnév, ami sehogy sem kötődik semmihez? Nincs önálló reklámüzenete.
Miért kell főtámogatóként egy olyan rendezvényt támogatni ezzel a webcímmel, ahol a résztvevők nagy része külföldi? A Sziget fesztiválra gondolok. Mégcsak nem is értik, mi ez! Mi fog történi ezzel az oldallal, ha vége van a fesztivál szezonnak? Vajon jövő nyáron emlékezni fogunk még erre?
Nem győztük felszedni magunkat a padlóról, amikor szemünk elé tárult a Michael Musto által tervezett legújabb férfi viselet, amiről nagy hirtelen nem tudtuk eldönteni, miért is lenne praktikus. Persze ezt is jól megmagyarázták, hiszen poén ide, poén oda, a férfiak állítólag nagyon szeretik fitogtatni a méretüket. Már ha van.
Rögtönzött szakértőnk szerint ugyanis ez a darab a világ cikije, hiszen csak nagy farokkal működik, arról nem is beszélve, hogy ha lekonyul, az nagyon látszik. „Mint szex után a koton” – élte bele magát a helyzetbe 32 éves megkérdezettünk, aki egyéb technikai problémák miatt is óva inti az ormányos fürdőgatyát használókat, hiszen „Ha belemegy a homok, gáz van, egy ideig nem lesz szex, az tuti. Márpedig belemegy. Eleve ezek a zsákos megoldások mind azért rosszak, mert sehogy sem tud távozni az, ami nem odavaló.”
Így esett, hogy ha komolyan vennénk a legújabb trendet, Musto pillanatok alatt le lenne hurrogva – tegyük hozzá, azért vannak jópáran, akik komolyan veszik, hiszen a fetish-piacra pillanatok alatt betörte magát az őrület.
Kétmillió blogolvasó országa vagyunk! Ismét díjazták a legjobb magyarországi blogokat, miközben már kétmillió magyar olvas blogokat. A magyar ember szórakozni vagy anyázni akar, ha blogot olvas, megizmosodott az internetes panaszkultúra, egyes blogokat már nem csak a készítőik, hanem a ”hivatalos szervek” is komolyan vesznek. Mindennek ára is van: a sok zsidózástól már nehéz online vitákat folytatni a blogok kommentfalán.
Iwiwezést is kínálhatnak a közeljövő új televíziói. Az Internet és a hagyományos televíziós sugárzás konvergenciája már jó ideje tart. Ennek volt egyik állomása az IPTV megjelenése, melynek köszönhetően a készülék előtt ülő IP-alapon nézheti a tévéadásokat. Ennél azonban sokkal többre is képes lehet egy televízió, ha Internetre csatlakoztatják. Ezt pedig a médiafogyasztók is kezdik felismerni. Így már nem is annyira meglepő az amerikai ABI Research által elvégzett piackutatás eredménye. Eszerint 2011-re világszerte 20 millió olyan készüléket fognak forgalomba hozni a témában érdekelt vállalatok, amely vezetékes vagy vezeték nélküli Internet-csatlakozással rendelkezik. A trend tehát növekvő, és az elkövetkező öt évben folyamatos lesz, jósolta az ABI.
Elképzelésem nincs, hogy hogyan jutnak el odáig értelmes fiatal programozók, hogy ők márpedig jobb keresőt fognak csinálni, mint a Google. Annyi szép és érdekes és sikerrel kecsegtető területe van a webes fejlesztéseknek, hogy az már szemet gyönyörködtető. Miért holdraszállás-projekttel kell kezdeni a járműépítést?
