Az államigazgatás különböző szintjein két markáns álláspont harca kezd kibontakozni a bordélyházak és a prostitúció tekintetében. Az egyik oldalon polgármesterek, az állampolgári jogok biztosának helyettese – érdekes mód mind férfiak – azt szorgalmazzák, hogy Magyarország mondja fel a New York-i egyezményt, amely tiltja a bordélyházak és a prostitúció legalizálását. Miközben az esélyegyenlőségi miniszter, valamint egy javarészt nőkből álló mozgalom további intézkedéseket vár el az államtól a prostitúció visszaszorítása érdekében. Adamik Mária szociálpolitikus szerint a politikai, média- és gazdasági elit érintettsége miatt igyekszik arra az álliberális álláspontra helyezkedni, hogy a prostitúció keretek között engedélyezve – például bordélyházakban – legalább ellenőrizhető. Augusztus elején kilenc magánszemély indította útjára a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalmat, melynek az a célja, hogy a prostitúcióval kapcsolatos egyoldalú tájékoztatást megtörje, a társadalom prostitúcióban nem érdekelt része – legalább 90 százaléka – érdekeit érvényesítse, s határozottan fellépjen a prostitúció intézménye ellen. A mozgalom felszólította az állami vezetőket, hogy nyilvánosan foglaljanak állást: helyesnek tartják-e a prostitúció használatát és intézményesítését. Lapzártánkig erre nem kaptak választ.
Piros lámpa
„A prostitúció 1999-től legális Magyarországon, elméletileg a prostituáltak bármikor emelhetnének akár egy nyolcvanhárom emeletes, saját tulajdonú bordélyházat, mert a törvény ezt már lehetővé teszi. A New York-i egyezmény a futtatókat – azaz a kizsákmányolókat – tiltja, a prostituáltak nyithatnának piros lámpás házat”- mondta el a Heteknek Borai Ákos, a Belügyminisztérium Jogi Főosztályának helyettes vezetője. Mint a szakember kifejtette: ennek egyetlen akadálya, hogy az önkormányzatok a helyi lakosságtól való félelmükben gyakorlatilag sehol sem teszik lehetővé a türelmi zónák – ahol ezek a „szexipari vállalkozások” legálisak lehetnének – érdemi működését.
Borai Ákos kifejtette: sajnos egyetlen országban sem sikerült felszámolni a prostitúciót. Magyarországon is a becslések szerint ötvenezer prostituált tevékenykedik. „Nem arról van szó, hogy szeretjük a prostitúciót, sőt kifejezetten nemkívánatosnak tartjuk, de a teljes tiltásról bebizonyosodott, hogy nem oldja meg a problémát.
A legalizálással sem fogadtuk el morálisan a jelenséget, hanem biztosítottuk annak a lehetőségét, hogy szigorúan ellenőrzött keretek közé szorítva a prostitúciót, igyekezzünk az ártalmait csökkenteni.”
Borai Ákos elmondása szerint az uniós csatlakozás után a magyar prostitúció nem csak hazánk gondja lesz. Ennek tükrében kell a politikusoknak elgondolkodniuk a New York-i egyezményen, melynek egyik legnagyobb problémája az, hogy tiltja a prostituáltak regisztrációját, és emiatt nem lehet őket a legális vállalkozói rendszerbe beilleszteni. Az unió már felismerte azt, hogy a Magyarországon – az önkormányzatok ellenállása miatt – kialakult kaotikus állapot hozzájárul az unió tagországaiba tartó emberkereskedelem növekedéséhez. Követelik, hogy Magyarország rendezze a helyzetet. A Belügyminisztérium ezért az irányadó uniós követelmények „szemüvegén” keresztül vizsgálja, hogy mi legyen az egyezmény sorsa.
Az ügyben több polgármester is megszólalt a közelmúltban. Érvelésüket úgy lehet összefoglalni, hogy az utcai, az embereket rendkívül irritáló prostitúciót úgy lehet megszüntetni, ha ezt a tevékenységet elrejtenénk az emberek elől a bordélyházakba. Horváth Csaba, Budapest II. kerületének polgármestere azután, hogy a bíróságon jogerős döntés született, miszerint a kerület jegyzőjének úgynevezett hatósági bizonyítványt kell adnia azokról az utcákról, ahol büntetlenül tartózkodhatnak prostituáltak, kijelentette: „Minden jogi eszközt bevetünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a prostituáltak megjelenését az utcán.” Horváth Csaba felmondaná az intézményes prostitúció tiltását kimondó New York-i egyezményt, és úgynevezett „piros lámpás házak” engedélyezésével rendezné a kérdést. Takács Albert, az állampolgári jogok biztosának helyettese is emellett tette le a voksát.
Nincs rá szó
A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom tagjai szerint az elmúlt tizenkét évben a prostitúciós üzletben közvetlenül érdekelt szervezett bűnözői körök és egy, a kilétét nem vállaló szűk férficsoport összefogtak, hogy a társadalom többségének akaratával, érdekeivel szemben a prostitúciót legalizálják. Egyfajta reklámhadjárat során az „ősi mesterség” és a „természetes szükséglet”, „kéjhölgyek” és „örömlányok” kifejezésekkel azt láttatják, hogy a prostitúció nem olyan veszélyes bűncselekménytípus – miközben a valóság az, hogy a bordélyok földi poklok.
Adamik Mária szociálpolitikus lapunknak elmondta: a politikai, média- és gazdasági elit érintettsége miatt igyekszik arra az álliberális álláspontra helyezkedni, hogy a prostitúció keretek között engedélyezve – például bordélyházakban – legalább ellenőrizhető. A szórakoztató műsorokban megjelenő pornószínésznőkkel a műsorok szerkesztői azt sugallják, hogy ez is egy választható „polgári” szakma, mellyel akár az elitbe is be lehet jutni. A politikai vitákban az utcán strichelő szerencsétlen, a prostituálthierarchiában legalul helyet foglaló kiszolgáltatott nőkről esik csak szó, miközben Budapest tele van night cluboknak álcázott bordélyházakkal, telefonos hálózatokkal, női luxusprostituáltakkal.
A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom fő doktrínája, hogy – mint a közleményükben írták – „a prostitúció intézménye megkülönböztető, a nőket súlyosan diszkrimináló intézmény, mind utcai, mind bordélyházi, mind minden egyéb formájában, az emberi méltóság súlyos megsértése. E meggyőződés alapján áll az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának és elnyomásának tárgyában kötött New York-i egyezmény is, amely közel ötven éve van hatályban Magyarországon, de amelynek elveit és előírásait a magyar állam mindeddig nem juttatta érvényre. Sőt: 1999-ben a türelmi zónák létrehozására vonatkozó előírással az egyezménnyel ellentétes törvényt és rendelkezéseket vezetett be. Még az állampolgárok türelmi zónákkal szembeni ellenvéleménye sem számít.”
A mozgalom fő üzenete az, hogy „az államnak nem feladata kevesek személytelen szexuális késztetéseinek levezetését az emberkereskedők és prostitútorok javára, az erőszak, a szegénység és a kirekesztettség áldozatainak rovására biztosítani. Feladata viszont a 48 éve hatályban lévő emberi jogi dokumentum, a New York-i egyezmény minden előírásának: a megelőzésre, a rehabilitációra, valamint a bűnüldözésre vonatkozó rendelkezéseinek a betartása”.
Betlen Anna, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal szakértője egyetért azzal a véleménnyel, hogy évekkel ezelőtt kezdődött az a folyamat, melynek során a média egy bizonyos részében a pornográfiát „leválasztották” a prostitúcióról, és igyekeznek elfogadottá, a közkultúra részévé tenni. Pedig a gyakorlatban a pornográfia a prostitúció marketingje. A prostituált nők az esetek túlnyomó többségében nem szabadon választották ezt a tevékenységet, hanem lelki, testi, szexuális, szociális erőszak és kizsákmányolás következményeként váltak áldozattá.
Betlen Anna szerint a prostitúció legalizálásával Magyarország sem kerülheti el, hogy a nemzetközi nő- és gyermekkereskedelem felvevőpiacává váljon, a rendszeresen – félrevezető módon – követendő példaként emlegetett Hollandiához hasonlóan. Hollandiában az illegális, a menekülteket és gyermekeket (például elrabolt fiatalokat) kizsákmányoló prostitúció többszörösen felülmúlja a legális keretek között működő prostitúció méreteit. Mint másutt is.
A szakértő úgy véli, hogy a klienseket kellene korlátozni: „Azokra a durva és egoista férfiakra, akik képtelenek vagy nem hajlandóak normális párkapcsolatot kialakítani, és »bérbe vesznek« egy különféle eszközökkel prostitúcióra kényszerített, többször megerőszakolt, tönkretett nőt, azokra kellene közfigyelmet terelni.
” Betlen Anna szerint a prostitúció komoly társadalmi problémákra mutat rá, illetve azokban gyökerezik, így például a családok állapotában. Mint mondta: „Milyen légkör és értékrend alakulhat ki, és mekkora képmutatás lehet egy olyan családban, ahol a családfő pénzért vásárolja a szexet?”
Rendőrök elfogtak egy huszonhat éves férfit, akit többek között emberkereskedelem bűntette, személyi szabadság megsértésének bűntette, kitartottság bűntette, kerítés bűntette és közokirat-hamisítás bűntette elkövetésével gyanúsítanak. A férfi társaival együtt egy tizenöt éves, ozorai illetőségű lányt kényszerített prostitúcióra és adott el ötvenezer forintért egy másik férfinak Fotó: MTI
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
A prostituált nem büntethető, a prostitúció igen. Mely körülbelül annyira életszerű, mintha azt mondanánk: a pálinkafőzést nem szankcionáljuk, de a kocsmanyitást igen. Vagyis az örömlány tevékenysége büntetlen, de őt foglalkoztatni nem az. Bizonyos doktriner jogvédők még a kuncsaftokat is rabosítanák. De ugyan miért? Szabadelvű, pluralista államban az egyénnek sok dologhoz joga van. Természetesen nem mindenhez. Nem okozhat kárt, jogsérelmet példának okáért más egyén(ek)nek. Ugyanakkor szabadon művelhet bármit, amivel a többiek véleménye (és/vagy a szaktudományos faktumok) alapján csak és kizárólag önmagának árt.
A gyereket az édesanyja élettársa, illetve az anya unokatestvére is rendszeresen megerőszakolta. A hétéves tulai kislány keserves sorsáról csak azt követően szereztek tudomást a hatóságok, hogy őt az édesanyja alkoholizáló életmódja miatt magához vette a gyámhatóság – írja a Komszomolszkaja Pravda. A gyerek orvosi vizsgálata során derült ki, hogy az anya élettársa már hónapok óta szerelmi tárgyként kezelte, amiről a rendszeresen ittas asszony állítólag mindvégig nem szerzett tudomást. A huszonöt éves férfi ugyanis megfenyegette és végig félelemben tartotta a kislányt, és megtiltotta neki, hogy „az ő kis titkukat” kifecsegje. Az élettárs kezdetben beismerte tettét, ám később mindent letagadott. A napokban azonban önként jelentkezett a rendőrségen az anya unokatestvére, aki saját magára nézve is terhelő vallomást tett, elismerve és tanúsítva, hogy rokona élettársával több ízben megerőszakolták a kislányt. Az elkövetőkre az orosz törvények szerint tizennégy évig terjedő szabadságvesztés róható ki. Az anyát megfosztották szülői jogaitól. (FH)
Az erkölcsi relativizmus jellemzi leginkább a pornográfiához és a prostitúcióhoz való törvényalkotói és jogalkalmazói hozzáállást – állította lapunknak Rétvári Bence keresztény demokrata honatya és Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen egyesület munkatársa. Ennek egyik aktuális példája, hogy a kulturális járulék eltörlésével megszűnik többek között a pornográf tartalmakra vonatkozó 25 százalékos közteher is. A pornószakma képviselői örömmel üdvözölték a kormány döntését, miszerint 2010. január 1-jétől megszűnik a kulturális járulék. Az alkotó tevékenységek – könyvek, fotók, hanghordozók, filmek stb. – után fizetendő, leggyakrabban 0,2 és 3 százalék között mozgó közteher mértéke az erőszakos és pornográf tartalmak esetében 25 százalékos. A járulékból évente átlagosan 8 milliárd forint folyt be a Nemzeti Kulturális Alaphoz – tudtuk meg a szervezet elnökétől. Harsányi László elmondta, hogy a nemzetközi gyakorlat alapján bevezetendő módosítás szerint a jövőben az ötös lottó játékadója képezi majd az NKA mintegy 10 milliárdos pénzalapját. Mint mondta: az erőszakos és felnőtt tartalmak után befizetett összeg a 30 millió forintot soha nem haladta meg évente. Ezért szerinte nincs értelme arról beszélni, hogy ezzel a döntéssel bárki is támogatná a pornóipart.
Sir Mick Jagger tizenhét esztendős lánya is a modell pályát választotta magának, apja legnagyobb bánatára. Georgia May ugyanis legújabb fotósorozatán csak egy fekete farmert visel. A provokatív képek láttán a Rolling Stones frontembere állítólag kifakadt, mondván, hogy unja, hogy körülötte minden nő a kifutók rabja lesz. Jagger idősebb lánya, Elizabeth is modellkedik, ami nem csoda, hiszen édesanyjuk, Jerry Hall is profi volt.
A herélés többnyire háziállatok hímjeinek ivartalanítása, kasztrálása. A herélés célja az alkalmatlan egyedek kizárása a tenyésztésből, ill. a munka- és haszonállatként tartott jószágok vérmérsékletének megváltoztatása. A herélt állat kezesebb, békésebb, hízékonyabb. – A herélés különféle eljárásai közül legarchaikusabb a herék szétroncsolása, „kitörése”. Ez a módszer régebben Eurázsia nagy részén ismert volt; a máramarosi ukránok még századunk elején is alkalmazták. Nálunk Baranyában, Somogyban vannak emlékei a ló töréssel való herélésének. – A herélés másik eljárása a herék elkötése. Régebben elterjedtebb lehetett, mint századunk derekán. Ma már csak a moldvai magyarok, csíki, gyergyói, bukovinai székely csoportok alkalmazzák, s kizárólag juhok esetében. Az ily módon ivartalanított kost fordított berbécsnek nevezik. – Az egész magyar nyelvterületen elterjedt, legáltalánosabb herélési mód a metszés. Ehhez a műtéthez a mén lovat ma is úgy döntik le, mint egykor a szkíták. Hurkot vetnek a négy lába csűdjére, majd kötéllel két hátsó lábát és egyik első lábát előre húzzák, a másik első lábát pedig hátrafelé. A talajt vesztett állat előkészített szalmára dől, lábait összekötözik. Két kis csíptető fácskával (cserepcsík) összeszorítják a herezacskó tövét, majd a heréket éles késsel kifejtik. A csíptetőt csak másnap veszik le. Ezt a műtétet sok vidéken hivatásos herélők végezték, manapság állatorvosi feladat. – A bikaborjú ledöntése szintén lábaira kötött kötelekkel történt, de a műtét egyszerűbb volt, akárcsak a disznóherélés. Gulyások, csordások, hozzáértő parasztok is elvégezték. – A juhászok a kosbárány heréit fogukkal húzták ki a felmetszett zacskóból. Ez a nagy szakértelmet igénylő eljárás az ország számos vidékén századunk derekáig gyakorlatban volt (Kiskunság, Nagykunság, Hortobágy, Bakony, Palócság). A herélésnek ez a módja elterjedtségéből következtethetően igen nagy múltra tekint vissza. Ismerik az ural-altáji népek csakúgy (pl. lappok, mongolok), mint a Ny-európaiak (németek, svájciak, franciák). Feltűnő, hogy a merinótenyésztő spanyol pásztorok nem szokták herélni, hanem külön nyájakban tartották a kosokat. Az erdélyi magyar juhtartásban is hiányoznak az ürünyájak; az erdélyi pásztorok általában nem herélik a juhokat. – A herélést rendszerint ivarérés előtt végzik el az állatokon. Lovak, szarvasmarhák és juhok herélését tavasszal, hagyományosan nagypéntek napján ejtik meg; feltehetőleg kultikus okokból. Ugyancsak a húsvét előtti pénteken kurtítják meg a nősténybárányok (jerkék) farkát. A pásztorok a kivágott heréket tojással megsütve elfogyasztják. – A herélést követően megváltozik az állat megnevezése. Ló esetében csődör – paripa, herélt; szarvasmarhánál bika – tinó, ökörtinó, ökör; juhnál kos – ürü, ürütoklyó; sertésnél kan – ártány; baromfinál kakas – kappan. Előfordul, hogy a herélés nem sikerül. A rosszul herélt állatok neve: butacsírás vagy komor ló, komor bika. A későn herélt kos neve cap. – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Györffy István: Gazdálkodás (A magyarság néprajza, II., Bp., 1941–43); Szebeni Géza: A csíki juhászat (Ethn., 1962); Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Debrecen, 1965).
Az alkotó tevékenységek – könyvek, fotók, hanghordozók, filmek – után fizetendő, leggyakrabban 0,2 és 3 százalék között mozgó közteher mértéke az erőszakos és pornográf tartalmak esetében 25 százalékos. A pornószakmai képviselői örömmel üdvözölték a kormány döntését, miszerint 2010. január 1-től megszűnik a kulturális járulék – írja a Hetek friss száma.
Kovi leginkább a körítésen tud spórolni: nincsenek nagyszabású jelmezek, pazar külföldi helyszín, hosszasan előkészített és gondosan megkreált keretsztorik: „Kemény akciót mutatunk, nincs se idő, se pénz többre. Ebből kell kihozni a maximumot.” Az online pornóval nehéz versenyre kelni, és hiába ígérnek az illetékesek szigorúbb rendszabályozást a le- és feltöltéseket illetően, a DVD-eladások gyászos mutatói egyelőre további ínséget prognosztizálnak. A nagynevű pornócsillagok „kinevelésére” nem jut elég alkotás.