define('DISABLE_WP_CRON', true); Lulu | PárForintos | Oldal 31

Author Archives: Lulu - Oldal 31

A vágyról

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Olyan elcsépelt dolog a vágyról beszélni. Sokkal aktuálisabb téma az elfojtására irányuló minden törekvés. Ha úgy tetszik, az elfojtás vágya. A vágy alatt a másik ember iránti viszonyt értem. Persze csak akkor, ha a másik ember valóban jelen van ebben és nem korlátozódik az egész magára a viszonyra. Vagy magára a vágyra -mint vágyni a vágyat. Végülis önmagamra is tudok vágyni és ez sokkal kevésbé zavarbaejtőbb, mint amikor külső tárgyra irányul a törekvés, mert az önfegyelem mindig éber. Akkor is, ha úgy érzem, annyira túlcsordulok, hogy már semmi nem számít és nincsenek következmények. Egyszer láttam egy filmet, amiben egy szerelem sem teljesült a valószínűtlen szerelmi háromszögben. Az egyik szereplő azt ordította a másik képébe, hogy „nem érted, hogy levegőt sem kapok nélküled?” Én ezt akkor a szerelemmel azonosítottam, most sokkal inkább hajlok afelé, hogy csak a vágytól ordítunk ilyesmit a másiknak. Szerintem én túl sokat fojtok el…
A pusztán testi vágy a kielégülésre egy nagyon érdekes dolog. És alapvetően ironikus, de csak utólag vagy talán már közben is érezhető, hogy azért ez az egész testen kívül -fölött- álló dolog teljsen abszurd. Csak el akarok élvezni, de még mindig ott mászkál a húgom az ajtó előtt, az anyám pakolja a frissen vasalt ruhákat vagy egyszerűen csak csörög a telefon, ami mindig ilyenkor a legkitartóbb. Meg szoktam mosolyogni a zavaró körülmények elhárítására vonatkozó próbálkozásaimat, a türelmetlen fel-alá mászkálásomat, hogy tizedszer is felhívom a készülődő húgom figyelmét az órára és hogy el fog késni, ha nem siet. Na és persze ott a csalódottság, hogy a letöltött pornó minden nyögését hallani akartam, de mégis beállított hozzánk valaki és gondosan le kell némítani mindent. Ez a világ legdühítőbb történése tud lenni.
A legszomorúbb pedig például az, ha a testem nem hagy békén a követelőzésével és kicsikarja a maga idő előtti, semmitmondó orgazmusát, amiről pontosan tudom, hogy nem így akarom, nem most akarom, tudom, hogy utána kellemetlenül érint majd, ha tovább akarom simogatni a pinám és azt is tudom, hogy elmarad a bensőségesség érzése. Ami talán furán hangzik, de mégis része az önkielégítésnek.
A másik iránti vágy is ilyen legtöbbször, ezért kell elfojtani. Hiába érzem, gondolom, akarom, hogy megőrülök tőle és érte. Meg vagyok győződve róla, hogy a másiknak is akarnia kell, válaszolnia kell a testemre, közben meg nem akarom engedni magam, mert nem akarom, hogy csak ennyi történjen. Pedig nem is csak ennyi történne, de a testem erre emlékeztet. Viszont nem tudom, mitől lehetne kiszámíthatóbb vagy biztosabb, ha tulajdonképpen még önkielégítés közben sem vagyok mindig ura a testemnek…

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

A fenekébe nyúlni

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Még egy szörnyű folyamat zajlik bennem, amit sosem gondoltam volna, hogy felmerülhet egyáltalán. Amióta az eszemet tudom, tehát amióta a szex foglalkoztat, a férfi segg, mint olyan, mindig tabu volt. Nem ért semmilyen megrázkódtatás, vagy kellemetlen élmény vele kapcsolatban, de mégis tudatosan kerültem, és tulajdonképpen most is csak épphogy kerülgetem még. Valószínűleg a saját fenekemből kiindulva alakult így, hiszen, ha abba nem voltam hajlandó nyúlkálni, akkor egy másik emberébe pláne nem.

Csak aztán volt elég „bátorságom” ahhoz, hogy saját tisztaságomról meggyőződjek, és ezért elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy akkor a másik sem lehet különböző… Érdeklődésemet fokozza az az ettől teljesen független barátság, amit a férfi herékkel tartunk fent, hiszen onnan már csak egy köpés- szó szerint, meg egy nyalás- és máris felfedezetlen helyekre jutunk. Egyébként sokáig fel sem merült bennem, hogy magán a farkon kívül máshol izgatható a másik nem, illetve nem tudtam mit kezdeni a többi részével, de szerencsére egyikük volt oly kedves, és elmagyarázta, hogy márpedig az nagyon is jó, ha az ujjaimmal megmarkolom az ő heréit, hát még ha masszírozásra emlékeztető mozdulatokkal el is játszom velük. -Így? -Igeeen, úúúgy. Szájjal eljutni odáig mégis sokáig tartott, pedig milyen közel van. Leginkább az volt hosszú idő, hogy magamévá tegyem a mozdulatot, vagyis, hogy mindezt én akarjam. De visszatérve a fenékbevágó kérdéshez, idő kérdése csupán. Egyre gyakrabban választok ennek megfelelő jelenetet a pornóoldalakon is, és a fantáziámban is gyakran megjelenik. de csak a nyelvemben gondolkozom ilyenkor. Ami érthető, egyértelmű orálisan fixált hozzáállásom miatt. Egyelőre viszont, ha metenném, akkor kedvességből tenném meg, vagy kíváncsiságból, ami számomra nem az igazi. Ha majd olyan élvezettel nyalintok oda, amilyen élvezettel én fogadom a fenekemet érő nyelv érintését, akkor egy kicsit megint több/kevesebb, mocskosabb/ letisztultabb, gátlástalanabb, vonzóbb…stb. (a megfelelő részt majd aláhúzom utólag) leszek

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

A gondolat teremtő ereje

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Megint túl sok nekem a blog és gondolkoztam azon, hogy nem folytatom, vagy legalábbis felfüggesztem egy időre. Túlságosan egy irányba indultam vele, amiről viszont nem mindig lehet írni, mert ezer más dolog is feladat, amik egyszerűen nem hagyják szóhoz jutni a testet.

Aztán kedvenc barátnőm jelezte, hogy látni szeretne már, és némi vásárlással kötöttük egybe a randinkat. A körút során cipőt kerestem, ami mindig jó alkalomnak bizonyul arra, hogy minden tűsarkút végigpróbáljon az ember lánya, hogy ezáltal felélénkítse érzékeit. Ezt hívják látens fetisizmusnak(?!). A melleim közé bújó barátnővel tölött nap önmagában is elég, hogy a vágyaim életre keljenek, de a korábban bejelentett és várva-várt fekete csipkefűző is megérkezett. Az az okozota lelkesedés pedig menthetetenül íráshoz vezetett. Pedig az utóbbi időkben a fantáziám a fájdalommal foglalkozik. Na jó, a fájdalom egy számomra érdekes aspektusával, mert a fájdalom önmagában sosem vonzott. Viszont láttam egy filmet, amit nem ajánlok, ezért nem is részletezem. De egyik jelenetében bemutattak egy fotósorozatot egy együttlétről, ahol a férfi a nő nyaka és feje fölé leszorított csuklói köré tekerte az övét. Ledöbbentem, először is azon, hogy milyen szép képek. Másodszor, hogy engem ez felizgat. Korábban féltem a komoly fájdalmat ígérő eszközöktől. És ez most is azért tetszett meg elsősorban, mert nem fájdalom okozására használták közvetlenül. Ettől függetlenül nem nehéz érezni a nyakamon (combomon, fenekemen, mellemmen…stb.) az elképzelt szorítást, ahogy a hideg, érdes bőr belevájja magát a húsomba. És megint visszatértem a dominanciajátékokhoz, amelyek nagyon kedvesek számomra, mint azt újra és újra felfedezem írás közben is. De leginkább a nyak miatt, azt hiszem, mert az már nem játék. Elsődlegesen a levegő útja záródik el, másodlagosan a csigolyák károsodhatnak, ha elkapkodja az ember, tehát van tétje, még akkor is ha nincs. Van, amit nem lehet kiiktatni a tudatból, minden bizalom ellenére sem. Ugyannakkor izgalmas felhangot kap a szexuális együttlét, ha egy kicsit többről is van szó, ha ilyen keretek között teszem próbára a másikat elsősorban, de magamat is rögtön utána. Keveredik ez a kiszolgáltatottsággal, de még inkább a másikba felé kialakult végtelen bizalom számít. És ha ő a nyakamra teszi a kezét, akkor felemelem a fejem és így kínálom fel magam. Ha pedig a derékszíját fűzi köré, és finoman meghúzza, akkor maga a történés, a mozdulat, a gesztus, ahogy hozzám ér, az ő tudatállapota és az enyém… ez mind együtt tesz őrülten nedvessé. Természetesen nem fuldokolni kívánok puszta élvezetből, az még nekem is sok lenne. Csak valami olyasmi jár a fejemben, hogy dugás közben mögöttem térdel, és a kezében ott van a derékszíj vége, amivel néha megszorítja a rögtönzött nyakövermet, épp csak annyira, hogy elakadjon a lélegzetem és a pinám összeránduljon a farkán. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan fogjam vissza magam, hogy adódó alkalommal, ne azzal kezdjem, hogy mosolyogva-nedvesen szép lassan kihúzom azt az övet a nadrágból…

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Telefonszex

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
A 06 90- korában ki kell állnom a telefonszex nyújtotta lehetőségek és előnyök mellett. Merthogy én űzöm, méghozzá rendszeresen és elég fiatal korom óta. Mint minden, ez is az internet miatt van. Beszélgetek valakivel, felhív, megnevettet, az érdeklődés felélénkül, vággyá alakul, ami természetes, hiszen minden férfi- nő kapcsolat (és néha egyéb párosítások is) alapvetően a szexre, eredendően a fajfenntartásra irányul. És van, amikor az online ismerkedés egyszerűen a vágyak kifejezésébe torkollik. Pontosabban a vágyak kifejezésének vágyába.
A telefonszex egy nagyon bizalmas és nagyon gátlástalan dolog. Sokszor előfordult már, hogy egy ismerkedő beszélgetés a szexre terelődött, éreztem a hangján a változást és én is nedves lettem, mégsem léptünk át egy határvonalat. És nehéz eldöntenem, visszagondolva, hogy a gátlásosság vagy a bizalom hiánya okozta a feszengve megtorpanást.
A bizalomra azért van szükség, mert a fantáziám egy darabját akarom a másikkal megosztani, illetve a fantáziáinkat egy közös pontban összeereszteni. Tudnom kell, hogy kimondhatom, amit az agyam mondani akar, biztosnak kell lennem a másik befogadókészségében. Közben végig figyelnem kell rá, hogy tudjam, hol tart, velem van-e, át kell-e vennem az irányítást vagy inkább hagyjam magam. És mindezt a hangján keresztül.
Amire az én hangom a válasz. Mert nincs más jelen, nem tudok a testemmel reagálni a kezdeményezésére, és ezért fontos a gátlások félredobása: ki kell tudnom mondani, mi az, amire gondolok, amire a testem gondol. És igen, néha borzasztóan nehéz kimondani dolgokat. Sokszor zavarba jövök tőle. De szeretem, hogy van egy fórum, egy csatorna, amin keresztül, ha nem is világgá, de szétkürtölhetem mindazt, ami a fantáziámat felélénkíti.
Ezért tartom érdemesnek egyébként a telefonszexet, mert lehetőség, hogy beszéljek dolgokról felizgultan, és megosszam egy másikkal. Kipróbáljam, mi az, amit még elbír a fantáziám, és hogy a válasz-gerjedelem megerősítsen abban, hogy ez így jó. Sok dologra nyitottá tesz, mert épphogy csak eljátszom a gondolattal, de mégsem történik meg. Viszont megfelelő hanggal a vonal másik végén elérhetem, hogy mindaz, ami nem csak átfut rajtam egy-egy alkalom során, hanem bennem ragad, azt nagyobb kedvvel és bátorsággal tegyem meg élőben is. Tehát megtanít kommunikálni a vágyaimat. És a másik felé is nyitottá tesz azáltal, hogy az ő fantáziáját ugyanúgy élvezni tudom, mint a sajátomat, akkor is, ha élőben nem élvezném, mert mondjuk az adott mozdulatsor számomra elfogadhatatlan.
És mi tagadás, van valami elemi pikantériája a dolognak, hogy tulajdonképpen megélem a másik orgazmusának okát, és útját. Valamint kedvemrevaló perverzitás, hogy ilyenkor csupán egy érzékszervemmel érintkezem a másikkal. Már megint a játék

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Vedd fel a szép ruhád, viszlek a bálba!

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Legelőször egy sráctól hallottam a fétispartikról pár évvel ezelőtt. Fogalmam sem volt, miről beszél pontosan, drága ruhák, londoni összejövetel, és egy olyan élmény, ami egészében megváltoztat. Emlékszem, ahogy mesélt, csillogó szemekkel, mámorosan, lélekben egészen máshol járt közben. Ettől persze engem nem kezdett érdekelni a dolog, nagyjából tudtam, hogy különböző anyagok, ezekből készült ruhadarabok, kiegészítők és tárgyak már-már vallásos jellegű bálványozásáról, vagy legalábbis ezek szexuális izgalmat fokozó hatásáról van szó.
Persze, logikus, hogy nem folytam bele, ha az ember másokkal él együtt, sok mindent nem tesz, mert egyszerűen nincs kedve megmagyarázni. A körülmények nem változtak, de lassacskán kialakultak a szükségleteim a külöböző fehérneműk iránt elsősorban, úgy mint harisnya, kesztyű, különlegesebb bugyik…, cipők- mostanában leginkább ez került előtérbe. A szélsőségesebb dolgokat érdeklődéssel szemlélem, olykor el is bűvölnek, de nem sok közöm van a lakk vagy latex -hogy klasszikus példával éljek- anyagból készült darabokhoz.
Persze, előfordult már, hogy a régimódi latexből készült orvosi kesztyűbe bújtatott kézzel nyúltam a pinámhoz, a fenekemről nem is beszélve, és izgalmas segédeszköznek találtam, de ennél több tapasztalatom nincs. Mégis vonzódom ehhez a „világhoz”, talán a szélsőségessége miatt, talán mert irigykedem az efféle önkifejezésre való képességért, talán mert szépnek tartom, hogy valakinek igazán örömet okoz egy anyag puszta megérintése, izgalomba jön ha erről faggatom…Vagy csak szimpatikus, hogy olyasmiről van szó, amitől ugyan megremegsz, ha megoszthatod valaki mással, de igazából saját magunkról szól, saját magunk kedvéért történik, minket hoz lázba, magunkért tesszük.
A körümények szerencsés összjátéka hozta úgy, hogy elmentem a budapesti fétisparti rendezvények egyikére. Kivülállóként ugyan, mert úgy éreztem, szükségem van rá, hogy biztonságban tudhassam magam, ugyanakkor éppen elszántan akartam, hogy testközelből tapasztaljam meg, elsősorban a ruhákat. Igazán vágytam rá, hogy megérintsek egy latexöltözetbe bújt embert. Kicsit tartottam is az egésztől, de alapvetően felizgatott a tudat, hogy megfogalmazódott bennem egy vágy és megtaláltam a módját, hogy kielégítsem azt. Egyfajta szabadság-tudat, ami elhiteti velem, hogy gátlástalan vagyok, mégha csak pár percről is van szó. Pontosan tudtam, hogy bármi is fog történni az összejövetelen, semmi nem hozhat zavarba, és ezt nagyon szerettem érezni. Nemcsak magam miatt, tudtam, hogy másokat is felizgatok pusztán azzal a ténnyel, hogy én ezt megteszem.
A bulin jól éreztem magam, simogattam latexba burkolt férfitestet, láttam sok szabadon hagyott női mellet, egy gyönyörű meleg párt, akikből elképesztően izgató intimitás és erotikum sugárzott. Bárkivel szóba elegyedhettem, az emberek nyitottak voltak és kedvesek. A párokat irigyeltem, mert jó lenne már egyszer ilyesmit művelni egy szerelmessel. És a sok merész öltözéken végignézve egy idő után már csak arra tudtam gondolni, hogy „én is akarom”. Ez egyszerre volt hihetetlen és ijesztő. Válasszak ruhát, jöjjek el megmutatni, aztán újabbat és újabbat, és azokat is mutassam meg… Olyan könnyű fogságba esni. Saját akaratunkból

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Én és a mások

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Nem tudom, mikor történt, hogy magamra találtam, és azt sem, hogy visszafordítható-e a folyamat. Persze a megoldás az lenne, ha megoszthatnám önmagam egy másikkal, ha az önmagunk éppen találkozna. És ez pillantokra meg is történik. Máskor viszont nagyon rosszul esik, hogy mégsem. Sokszor túl sok vagyok, ezt tudom. De akkor is…
A szexuális életem rólam szól, a másik ember legtöbb esetben csak kiegészítője önmagamnak, de nem egyenrangú társ. Ami nagyon elkeserítő számomra (is). Az alapvető oka ennek a fantáziám, amiben lubickolok, otthonosan járom be, fedezem fel újra és újra. Mindig egy kicsit másabb, egy kicsit merészebb, egy kicsit higgadtabb… Mikor mire vágyom. De én alakítom, ahogy nekem tetszik. Talán ezért is szeretem annyira saját magamat kielégíteni. A legtöbbször viszont épp azért nincs kedvem másokhoz, mert a fejemben olyan izgalmas, a másik pedig csak elrontaná. Egyébként is rossz taktika a vágyhoz választani a partnert és nem a partnerhez a vágyat.
Így is sok mindent a magam örömére teszek. Akkor is leborotválom a pinám, ha nincs kinek megmutatni, mert imádom és alig várom, hogy a bababőrt simogathassam. Bármikor képes vagyok fehérneműket vásárolni, mert élvezem tudni, hogy a fiókomba túrva egy pillanat alatt érzékiségbe bújhatok. Szexjelenetekkel gazdagított könyveket olvasok a metrón, és amikor észreveszem, hogy a mellettem ülő beleolvas, mégjobban felizgat az elbeszélt jelent. Sokszor észre sem veszem, ösztönösen teszek úgy, ahogy teszek. Túlságosan is szabadon. Épp ezért nem tudom magam könnyen megosztani mással. A másik mindig korlátoz egy kicsit. Előfordulhat, hogy szégyellnem kell magam olyasmiért, ami pedig én vagyok. Akár egy barátnő előtt is, aki furcsán néz, amikor combfixet veszek, hiszen ő maga sosem igényelt efajta holmit. Csak olyan fárasztó, ha az ösztöneimen kell úrrá lennem…
Viszont gyönyörű, ha együtt vagyok valakivel, aki nem néz rám furcsán. Aki cinkosommá válik: megosztja velem a fantáziáját, és nekem sem kell mást mondanom, mint amit a lelkem és a testem súg. Nagyon boldog élmény marad minden olyan pillanat, amikor a másik előtt én magam lehetek, és bármit megtehetek, amiről úgy érzem, meg kell tennem. Kicsit olyan is ez, mint a bőség zavara: nem tudom, mihez nyúljak, hogyan helyezkedjek…stb. De a legértékesebb benne, hogy nem kell magyaráz(kod)ni, csak adom magam, és fogadom a másikat. Úgy, ahogy van. A kapcsolatok többsége azért romlik meg, mert a párok nem osztják meg egymással a fantáziájukat. De mi az, ami leginkább én vagyok, ha nem a fantáziám?
És ha megtalálom a másikat, akivel biztonsában érzem önmagam, az sem tökéletes, sőt! hihetetlenül nehéz feldolgozni, hogy mindez megtörténik. Ugyanúgy felmerülnek akadályok, dolgok, amikben nem egyezünk. De attól jó, hogy ő nem lök el, nem köp le, nem üt meg…-képletesen értem-, hanem érdeklődve figyel. Figyeli a fantáziám, hogyan mozdulok benne, tőle, általa. Megpróbál befogadni újra és újra, ami nyilván nem sikerülhet mindig, ez törvényszerű, de akkor már érzem, hogy ez nem számít. Nem ez számít.
Milyen messze vagyunk ettől

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

A női lét misztériuma – ahogy a költő mondja

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Valószínűleg minden nő kívánósabbá válik azokon a napokon, amikor a természet is az orra alá dörgöli a tényt, hogy márpedig ő nő. Ezek a tudattalan, ösztön-impulzusok intenzív késztetései okozzák ezt, melyek elsősorban a fajfenttartási kötelezettségeink ellátását szándékoznak kiprovokálni. Nyilvánvalóan különbözően éljük meg, de a tapasztalatom az, hogy azok a nők, akiknek nem sikerült megbékélniük a megváltoztathatatlannal, éppen nőiségüket utasítják el, tehát önmagukat is.

Engem még mindig lenyűgöz a testem. Sosem számolgattam ciklusokat és napokat, körülbelül tudom, mikor kell várnom a vérfakadást. A testem pedig ennek megfelelően jelez nekem. 5-7 nappal előtte, a mellemben érzem először, megduzzadnak a mirigyek, a melltartót ilyenkor egy kicsit kicsinek érzem, a bőröm tapintása is feszesebb lesz. Ezzel egyidőben fokozódik bennem a vágy, a legtöbbet például a menstruáció előtti napokon önkielégítek. (A maszturbálás szót és variánsait még mindig nem vagyok hajlandó használni.) A napi értékre lebontva 5-6 alkalommal is kedvet kapok hozzá, ami az agyamnak néha már sok. Azt figyeltem meg, hogy bár testi tünetei nincsenek a vérzés kezdetének, a fejemben mégis pontosan tudom, hogy a következő élvezés után indul meg. A vágy ilyenkor is csillapíthatatlan marad, bár az első véres napok után megszűnik követelőző lenni. Viszont miután lecsengett a dolog, megint rámtör, felszabadultan, tampon nélkül, egy megkönnyebült orgazmus reményében, lecsengésképpen a „munka” után. Velem úgy indult, hogy egy srác megtanított rá, hogy ez egy gyönyörű, izgalmas és izgató dolog, bátran osszam meg a férfival. Ígyhát megosztottam vele. Befogadtam a tüzelő pinámba. Nem, nem a farkát, az ujjait. A vérben dagonyázó és tapicskoló ujjakat, összekente a combom, a fenekembe és mellemre markolt véres kézzel. Hogy aztán körbenyaljon és megtisztítson. Milyen szakrális rituálé! -most jut szembe. Végül a pinámhoz ért a nyelvével, és egészen addig nem tudtam eldönteni, mit érzek közben, de amikor végignyalta az állati létre emlékeztető húsom, a vérző pinám, már nem volt kérdés, hogy csodálatos élményben van részem. És elvesztem benne és önmagamban. A száját kértem, érezni akartam a vérem ízét a saját számban. Mohón szívtam belőle az ízemet, tudtam, hogy ez a pillanat sokáig nem ismétlődhet meg, talán sosem. Meg akartam menteni magamnak a sós-fémes-édes ízvilágot -a pillanatot. Ez is olyasmi, amit kötelezővé kéne tenni minden nőnek. Megváltoztatja a viszonyunkat önmagunkkal, a test-tudatunkra hat. Sajnos nehéz megfelelő partnert találni hozzá, egy ígéretesnek induló kapcsolat roskadt össze az általam természetesnek felfogott állapot és a másik, vérző pinát sosem tapasztalt ártatlanságának súlya alatt. Mert az az éjszaka súlyos volt, a vér kiváltotta undor, a kétségbeesett mosakodás, az álmatlan forgolódás, nehéz sóhajokkal, felváltva hagytuk el az ágyat és feküdtünk vissza, hátha a másik alszik már, és a végtelen csend, amit többé egyikünk sem akart/tudott megtörni… A két véglet (és köztük én

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Nyilvános szex titokban

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Nagyon kedvemre való az intimitás határainak feszegetése, hogy meddig tartozik csak kettőnkre ( esetleg hármunkra, négyünkre… stb.) a „játék”, és mikor vonódnak bele mások is, többé- kevésbé akaratlanul és óhatatlanul. Nem az exhibicionizmusomról van itt szó, nem feltétlenül provokatív és figyelemfelkeltő módon művelem, amit művelek, de valóban izgalmassá teszi, hogy esetleg valaki megláthatja, ha a férfi keze a fenekembe markolt, melleim közé csúszott… stb. Viszont a magamutogatásnál hangsúlyosabb összetevője az efféle jeleneteknek, hogy egy szokatlan, ágyon és házon kívüli módon érek a másikhoz úgy, ahogy mások előtt nem illik. És, hogy mivel nem illik, úgy kell tennem, hogy mások ne is vegyék észre. A közös titokban mindig van valami többlet, egy kis cinkosság, ami még inkább előhívja a kisördögöt. De a titok is addig érdekes, amíg titok. A közönséges egymásnak esésből, mint például a zsúfolt metrón a tömeg arcába csókolózásból hiányzik a játékosság. Ellenben, egy baráti találkozón, egy bulin, a moziban egy filmet nézve, az autóban utazva… stb. más a helyzet.
Amikor épp egy komoly beszélgetést folytatok, a férfi lába pedig az asztal alatt felcsúszik a combom mentén a pinámig, mire összezárom a combom lányos zavaromban, a cserébe kapott csípés okozta fájdalomtól pedig igyekszem nem felcsattani, és mindeközben a mondandómat úgy kell alakítanom, hogy a beszélgetőpartner mindebből semmit ne vegyen észre, az játék- színjáték.
Amikor egy összejövetelen a férfi érintését kergetem, ő pedig körülöttem forgolódik, és nem megy el úgy mellettem, hogy ne simítson végig a fenekemen, vállamon, nyakamon, arcomon, és mindezt olyan diszkréten, hogy a többieknek ne tűnjön fel, akkor az játék.
És amikor a moziban ülöm végig a filmet úgy, hogy a férfi keze a pinám-on/-ban matat, a filmre csak részletekben emlékszem, a bugyim a nadrágomat is átnedvesíti és közben még a sorunkban ülők miatt a sóhajtásokat is vissza kell fognom, akkor az megint játék.
A kávézó sarkában megbújva, háttal a teremnek ülve tűrni a férfi kezét a mellemen, a számba csússzanó ujját…stb. és figyelni az arcán a titokzatos, kacér mosolyt, amiből nem tudom eldönteni, hogy a pincér mégcsak közeledik felénk, vagy csupán két lépésre van, de élvezni a feszültséget és nem zavarba jönni, bízni benne, hogy vigyáz rám és az önbecsülésemre, az szintén játék.
És vágyott játék, a túl komolyan vett dolgok elöli menedék

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Szeretőm kívánsága

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
Már épp lemondtam egy egész éjszakán át tartónak ígérkező mulatozásról, amikor csörgött a telefon. Kedves szeretőm érdeklődött, jelen vagyok-e az összejövetelen, mert ő igen, és hát ismer annyira, hogy tudja, hol vagyok fellelhető éjszakai kimaradozásaim idején. A jelenléte csábító ajánlattá formálódott a fejemben és meghozta a kedvem a társasági élethez, gyors öltözködés után útra is keltem.
Furcsa volt, hogy jelenlévő barátaim helyett az ő barátaival töltöm az időt. Nem ismertem őket, viszont nagyon kedvesen fogadtak és jól éreztem magam. De a drágaság kezdett szenvedni és nyaggatott, hogy menjünk már- menjünk már- menjünk már. Mert a türelmetlen férfi pont olyan, mint egy kisgyerek: kezelhetetlen és akaratos. Nekem nem nagyon akarózott elmennem olyan korán, és még húztam volna az időt, mindenféle kifogásokkal. Kijátszottam a „pisilni kell” kártyámat is, mire meglepő, de kifejezetten kedvemrevaló fordulatot vett az est. A kedves ugyanis megragadta a karom, odahajolt a fülemhez és lassan, határozottan, ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy amikor visszajöttem, a kezébe adom a bugyim. A tiltakozás legelemibb jelét sem tudtam produkálni, persze nem is akartam ezek után. Csak átadni neki a kért ruhadarabot.
Pár perccel később már türelmetlenül, és egymást harapásnyomokkal gazdagítva vártuk a taxit…

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!

Szeretőnek lenni

Szerző: Időpont: 2009 Nincs hozzászólás
A szerető szerep számomra azért problémás, mert keretek közé szorít. Ugyanakkor épp ezért szimpatikus, mert konkrét megegyezésen, ha úgy tetszik, szabályokon alapul. Mint mindig, a kialakulásához két ember kell. Van, hogy vállalom a korlátokat, mert valami olyannal leszek több általa, ami megéri az áldozatot, de máskor ennek semmi értelme. És nincs olyan, hogy ezt az ember ne tudná rögtön az első pillanatban.
Ebben is a lényeg a játék, szeretőnek lenni minden kötöttség ellenére a legfelszabadítóbb dolog, ami csak történhet. Mert megtehetek bármit, sőt, a szerep maga is megköveteli, hogy feszegessem bátran a határaimat. Valószínűleg az elvárások-nélküliségében rejlik a biztonság, mert megállapodtunk, ha nem is írott formában, ki mennyit ad. És ugyanígy a bizalom is: megállapodtunk, és bízunk abban, hogy a másik e szerint veszi ki a részét belőlünk. Nincs megfelelni vágyás, építgetés, kizáródnak a gondok és aggályok, tehát az az önmagam kerül felszínre a (mindenkori) szeretőm révén, amit máskor számtalan dolog nyom el. Nincs ott az apám, akinek képtelenség megfelelni, nincs ott a barátnő, akire mindig időt kell szakítani, mert a barátság ilyen, nincs ott a férfi, aki nincs is. Csak én, és egy másik, akit magamba fogadok és engedem, hogy úgy lásson, ahogy máskor más nem. És hálás vagyok neki ezért, mint ahogy ő is nekem, a tökéletes kölcsönösség nem létezik, de egy ilyen viszony közelíti meg leginkább.
Hát igen, nagy szavak ezek, pedig csak alkalmi baszásról van szó. De akkor miért nem szégyellem magam, amiért otthon várja a másik? Miért nem szégyellem magam, ha én tartozom máshoz? Miért nem szégyellem, hogy gátlástalanul kínálom fel a pinám valakinek, aki -sarkítva ugyan, de- nem fog elvenni felségül? Miért lesz nedves a pinám már készülődés közben, ha vele találkozom? Miért mosolygok egész nap és járok felemelt fejjel, büszke Nőként utána?
Mert sokat kapok cserébe azért, amiről lemondok. Mert amit kapok, azt másnak adhatom. Mert jobban szeretem magam, és így más is jobban szerethet. És ha egy kicsit bele is halok, halunk, már önmagában megért mindent.

A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!