Csúnya kislány voltam. Hófehér bőröm miatt mindig betegnek néztek, sötétbarna hajam, erős fekete szemöldökön pedig tovább erősítette sápadtságomat. Tizennégy évesen már százhetvenöt centiméter voltam, jóval magasabb, mint a kortársaim. Karom, lábam sután lógott rajtam, valahogy úgy, mintha cérnával csak úgy odavarrták volna őket. Idővel púpot is növesztettem, azt hittem, ha nem húzom ki magam, kisebb leszek. De ez még nem volt elég. Szemem elkezdett vészesen romlani, a szűk családi büdzséből azonban csak az sztk-szemüvegre telt. Akkor úgy éreztem, csak egy rohadt nagy tréfáról lehet szó, ez az egész csak valami idétlen jelmez, ez nem lehetek én. Gyűlöltem magam, sokszor azt kívántam, bárcsak meghalhatnék, ilyen külsővel nem lehet élni.
Meghalnom persze nem sikerült, és a rémes időszak is kezdett elmúlni, akár az ősember, én is kiegyenesedtem, megtanultam járni, hosszú kezem és lábam természetesen használni. Sápadtságomon a smink segített, a súlyos dioptriákat pedig a szemműtét oldotta meg. A külsőmet illető szépséghibákat úgy-ahogy orvosoltam, ami azonban a – belülről érkező – nőiességemet illeti, időbe telt, mire végleg le tudtam vetkőzni a rút kiskacsasággal járó gátlásokat és a szorongást. Ezek ugyanis alattomosan dolgoztak tovább, gyerekkoromból tovább cipeltem őket, berögzültek, egyszerűen az életelfogásom, a helytelen önismeretem részévé váltak. Hiába szépített meg az idő, még huszonéves fejjel is azt hittem, ugyanaz a csúfság vagyok, mint tizenévesen.
Akkor éreztem először, hogy kezdek megszabadulni a nehéz tehertől, amikor életemben először „másképp” ért hozzám egy férfi. Különleges ember volt Ő, az első, akitől nem féltem megkérdezni, tulajdonképpen mi a fenét lát bennem… Akkor még azt hittem, egy igazi nőnek selymesen barna a bőre, ajkai teltek, teste törékeny, mozgása pedig olyan, mint egy gazelláé. Nekem azonban nem sikerült hoznom az istennői paramétereket. Sötétben világító bőr, fiúsan rövid haj, elefántos mozgáskultúra, rövidre rágott körmök és sportcipő. Azt hittem, ebben nem lehet semmi nőies. Akkor tényleg nem értettem. De jött Ő, és elmagyarázta, megmutatta.
Soha nem felejtem el azt a pillanatot. Miután megvallottam neki, mennyire nem érzem magamban a nőt, felállt, és a ruhásszekrény ajtaján található tükör elé húzott, és elkezdett finoman levetkőztetni. Gyengéden ért hozzám, tekintetéből kiolvastam, azt akarja, hogy bízzam benne, hogy merjem átadni magam, jó kezekben vagyok.
Ahogy az egyes ruhadarabok alól előkerült a meztelen bőr, minden egyes területről elmondta, miért különleges. Úgy éreztem magam, mint az iskolában: állunk a tábla előtt, ő a tanár, játszi könnyedséggel magyaráz, én pedig próbálom megérteni az összefüggéseket. Matek helyett önismeretóra volt, ahol egy kívülálló szemüvegén keresztül kezdtem el látni magam. Az anyajegy a nyakam közepén, az erekkel hálózott csuklóm, mutatóujjamon a heg, szemöldököm között a ránc, halványrózsaszín mellbimbóm, a pihék a hasamon, fenekem vonala, hegyes csípőcsontom, a bőrömet átütő gerincoszlopom hirtelen más megvilágításba került. Elkezdtem szépnek látni azt a meztelen nőt, aki a tükör előtt állt. Megható érzés volt, egyszerűen csak hálás voltam. Hálás voltam, mert számtalan rossz tapasztalat után végre nem azért ért hozzám egy férfi, hogy saját örömére használja a testem, ő továbbment ennél. Nem titkolta, használni akar, de azt akarta, hogy az nekem is különleges legyen.
Szeretkezéseink alkalmával figyelmesen hosszú időt szánt arra, hogy megmutassa, mit szeret bennem, elkezdett szex közben beszélni hozzám, és gyönyörű képet festett arról a nőről, akit a keze között tart. Megtudtam, extázis során hogyan csillog a szemem, heves szex közben hogyan gyöngyözik az izzadtság a gerincem vonalán, érintésre hogyan húzódik össze a mellbimbóm, és hogyan duzzad meg a csiklóm. Leírta, milyen, amikor az erőlködéstől az inak megfeszülnek a nyakamon, lábfejem pedig erősen spiccben tartom. Képtelenül gyönyörűnek éreztem magam akkor, és ott volt a gombóc a torkomban, sírni tudtam volna, annyira jó érzés volt ez a felismerés.
Kapcsolatunk nem tartott tovább pár hónapnál, ő egy érett és kész nőt keresett, de türelmesen és szeretettel mutatta meg, milyen irányba kell elindulnom ahhoz, hogy férfiak nélkül is szabadon élvezzem és érezzem nőiességemet. Azóta eltelt pár év, az érzés, melyet a tükör előtt éreztem, néha felerősödik, néha eltompul, de mindig megnyugszom, ha meztelenül a tükör előtt állok, és újra és újra felfedezem, hogy az anyajegy a nyakamon, a mosolyránc a szám szegletében és duzzadó mellem még nem tűnt el. Nő vagyok, és úgy vagyok szép, ahogy vagyok.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Azt hiszem, kétségtelenül vannak olyan zenék, amik azért születtek, hogy mialatt szexelünk azokat hallgassuk. Biztos, hogy mindenkinek más dallamra ugrik össze ott a szíve-gyomra körüli terület, és csúszik le az a fura , bizsergető érzés az egész testén keresztül a lábujjáig. Az ilyen zene hatása majdnem felér egy nyakra adott csókkal, attól akit kívánunk … vagy bármilyen élvezetes érzéssel. Nekem három kedvencem van, ebből kettő azt hiszem klasszikus zenei vágyfokozó, de mindhárom szerepelt már egy-egy film erotikus jelenetében. Sőt, néhány esetben az egész filmben az az egy izgalmas jelenet volt, sőt néha a zenékért is érdemes megnézni egy filmet . Toplistámat direkt az elsővel kezdem, mivel a napokban körülberül már milliószor hallgattam végig.
A pasik is gyakran cidriznek, hogy nem elég nagyok, gyenge az állóképességük, túl hamar csúcsra jutnak… de a nők aztán végképp hajlamosak túlizgulni a szexet. Sajnos nem csak az „izgalom” szó pozitív értelmében. Természetes, hogy mindenki szeretne megfelelni párjának, hiszen azért választottuk őt, mert vonzónak, okosnak és szexinek tartjuk. A gond akkor van, ha elfelejtjük, hogy ő is hasonló megfontolásból tette le a voksot mellettünk ahelyett, hogy egy kecskebékát csókolt volna vaginán. Nem érdemes tehát túlstresszelni a párkapcsolat intimitásra vonatkozó fejezeteit, mégis akad egy sor olyan para, amit szinte minden nő átélt már (de legalább egyet közülük, na). Nézzük tehát a leggyakoribb szexparákat női fronton.
Leszögezném az elején, hogy véleményem szerint az orális szex nem szex. Például: 15évesen engem kinyalt az akkori barátom és én viszonoztam neki az orált, de még szűz voltam. Remélem ez így egyértelmű magyarázat, ugyanis döbbenten jövök rá, hogy a pasik szexnek veszik. Nekem -ha pasi lennék- nem lenne pofám azt mesélni a haveroknak egy lány kinyalása és szopatása után, hogy „húdejól megadtam neki”. Szóval az orál az előjáték vagy csak simán játék.
Egyik este a TV előtt ültem, és egy igen általánosító mondatra kaptam fel a fejem: Amíg a férfiak a farkukkal szeretnek, addig a nők a lelkükkel. Ez a mondat egy pszichológusnak tartott ember szájából hangzott el. Hogy miért csak pszichológusnak tartott-ként emlegetem? Később kitérek majd erre is. Bevallom egy kissé szíven ütött ez a mondat, bár egy pillanatig el is hittem. Köztudottan hiszek a szerelemben és hiszek abban, hogy nem csak a nő szeretheti a férfit, hanem a férfi is a nőt. Ha másban nem is,ebben biztos vagyok. Valahol biztosan léteznek kivételek, csak még nem találtuk meg őket? Egyrészt egyet értettem ezzel a mondattal másrészt viszont nem. Érdekes volt az is hogy akkor értettem ezzel egyet, amikor a régebbi párkapcsolataimra gondoltam! Átéltem már sok dolgot, de érdekes módon velem mindig úgy bántak, hogy érezzem, hogy szeretnek. Aztán arra is rájöttem, hogy talán a nők keresik maguknak az ilyen férfiakat, és utána meg sokak szenvednek és hallom őket panaszkodni, pedig maguknak keresték a bajt. Ezek után elgondolkoztam az utóbbi két párkapcsolatomon is és rádöbbentem arra, hogy a férfiak igen is tudnak szeretni, csak meg kell tanulni velük úgy igazán bánni. A mai nők többsége sajnos nem tud. Szóval amelyik pszichológus ilyet kimond a Tv-ben, az nem hogy a férfiakkal nem tudott, és soha nem is fog tudni bánni, hanem úgy az emberek többségével sem…
Újságokban, interneten általában eddig azt olvastam, hogy nem számít a méret, csak „játékos” legyen. Először is, a játékosságot elég nehéz elsajátítani, főleg, ha először van együtt két ember. Akik meg már régóta vannak együtt, ott tényleg nem számít a méret, hiszen szerelem van- remélhetőleg. Szerintem számít a méret!
Ez a történet 17 éves koromban történt velem. Egyik pénteken tanítás után pár osztálytársammal (4 srác és 1 lány) átmentünk az akkori barátomhoz. A szülei elutaztak a hétvégére, így egyedül voltunk. Megnéztünk valami filmet, majd kártyáztunk, vetkőzős pókert. A barátnőm nem akart játszani és már későre is járt így ő inkább hazament, így én ottmaradtam 5 sráccal. Elkezdtünk kártyázni. 3 srác már csak boxerben feszített. De nekem se ment olyan jól, csak melltartó és bugyi volt rajtam, ezért mondtam, hogy a következő körből kimaradok és addig hozok valami nassolnivalót és valami italt.
Egyszerűen lenyűgöz még mindig ez a nő, ahogy megjelen, ahogy kinéz, ahogy nagy barna szemeit rám emeli. Bele bizsergek a látványba, és nem tudom türtőztetni tovább magam, odalépek hozzá, átölelem ráhajolok a vállára, és mélyen beszippantom a hajának illatát.