Úr Isten, milyen mimóza ez a srác! Már vagy két órája dumál, én meg nem is tudom követni! Pedig már akkor eldöntöttem, hogy le akarok feküdni vele, amikor meghívott egy sörre a sátorban! – gondolom, miközben az utolsó cigimre gyújtok rá. Ő csak beszél, beszél, én meg kihasználva az időt, jól megnézem: magas, szálkás. Nem egy Adonisz, de nekem tetszik, van benne valami… Jé, milyen szép keze van! Hosszú, de nem túl vékony ujjai, ápolt körmök. Oda vagyok a férfikezekért. A hangja is kellemes: csak beszélhetne már valami másról, mondjuk rólunk… Elfekszem a stégen, élvezem, ahogy a meleg fa hozzáér csupasz vállamhoz. Ő oldalra fordul… épp valami Laciról, vagy Sanyiról, vagy kiről beszél.
– Jól van, cicám, majd mesélhetsz róluk, ha már végre felszedtél! „Hoppá, hoppá. Ez egy kicsit valóságosnak hatott. Jesszus, ezt kimondtam, nem csak gondoltam! Ajjaj, de furcsán néz rám! Jaj, Zora, miért kell neked mindig többet inni a kelleténél. Na, ebből most hogy magyarázod ki magad?”
– Ö…öööö…bocs, folytasd csak!
– Mit is mondtál? „Ha már végre felszedtél”?
– Ö…ööö…
– Na jó, azt hiszem, igazad van. Félénk vagyok, ugye? „Nem baj, én szeretem a félénk fiúkat!” – gondolom, ügyelve arra, hogy most már véletlenül se mondjak ki semmit, és közelebb csúszok hozzá, megérintem az arcát, és megcsókolom.
Puha az ajka. Visszacsókol. Hanyatt dönt a mólón nagyon finoman, és óvatosan harapdálja az ajkaimat. „Félénk…de milyen jó az illata!” Becsúsztatom a kezem a pólója alá, érzem a meleg bőr követelőzését! „Nem mer kezdeményezni…” Felhúzom a hátán a pólót, csak addig hagyja abba a csókolást, amíg kibújik a felsőből. „Még mindig semmi… Simogass már!” Kiveszem a derekam alól a kezét, és a mellemre rakom. Finoman masszírozni kezdi, majd otthagyva benyúl a szoknyám alá, keze a szeméremajkakat keresi, felsóhajtok…
– Hé, Gábor, itt vagy? – hangzik a közelből. „Hát így hívnak…” Felkapja a pólóját.
– Bocs. – súgja, és puszit nyom a számra. – Ígérem, bepótoljuk. Mondjuk holnap este? … Ö… Zora, hadd mutassam be Laci barátomat, tudod, alig vártad, hogy megismerhessd!- nevet és rám kacsint.
Szinte hallani, ahogy száll a füst, olyan csönd van a kollégiumban. Halkan visszamegyek a szobába, nehogy felkeltsem a szobatársaimat. Belépek az email-be, újra, meg újra átolvasom azokat a leveleket, amelyeket a három év során küldött. Milyen szerelmes volt… Három év! Hosszú idő… milyen rövid egy élethez képest!
– Mit gondolsz, tetszettem anyukádnak? – kérdezi, és olyan otthonosan dobja le a farmerját a szobám padlójára, mintha mindig itt élt volna. Bennem legalább is…
– Te vagy minden anya álma…- bújok hozzá. Érzi rajtam, hogy kívánom, de játszik velem, apáskodik, simogatja a hajamat, de semmi mást. „Nem bírom, ha elutasítnak! Hát, Zora, úgy látszik, megint te kezdeményezel!” Simogatom a combját, észrevétlenül egyre feljebb csúsztatom a kezem. Már ujjaimmal a boxer szélét súrolom, ő még mindig a fürtjeimet igazgatja. Már kezd idegesíteni! „Nem vagyok már kislány, ne babusgass!” Felpattanok az öléből, elé térdelek és úgy igazán kurvásan kihámozom a farkát az alsónadrágból, és hevesen szopni kezdem. Ahogy a számhoz érintem, ő felnyög. Én szívom, szorítom, nyalom, ahol érem, finoman harapdálom, ő közben túrja a hajamat, és folyamatosan sóhajtozik.
– Elég, elég, mindjárt elmegyek! – tol le magáról. Leveszi rólam a ruhát, közben végig a melleimet simogatja, vagy a csiklómat izgatja. Lefektet az ágyra, és mint Cassanova, búgja:
– Tedd szét nekem a lábad, Zora!
Szó nélkül engedelmeskedem, akarom, hogy nyaljon, hogy érezzem, ahogy a szeméremajkaimmal csókolózik! Istenem, mennyire jól tudja csinálni! Kicsit felemelkedem, hogy nézhessem őt! Tudja már, mire vagyok kíváncsi, ezért széthúzza a nagy szeméremajkakat az ujjával, én kicsit megemelem a csípőm, így látom, ahogy a nyelve a csiklómon szánkázik! Úgy bizsergek, érzem, ahogy a hüvelyem nedvesedik…
– Gyere, tedd be! – nyögöm. Fölém hajol, én kezemmel a péniszét a vaginámhoz irányítom. Bár már nagyon nedves vagyok, nem akar gyorsan belém hatolni, csak szép finoman csusszan a barlangba, hogy így az első egyesülés minden pillanatát kiélvezhessük. Érzem, ahogy eltölt, ahogy tágít. A finom ringatózás egyre vadabb tánccá lesz, és én élvezem, ahogy lüktet, dagad bennem az a férfi, akit szeretek. Már nem érdekel minket, hogy nyikorog az ágy, és hogy a családom nem tud aludni a nyögésektől, mi csak egymással vagyunk elfoglalva. Érzem, hogy közel vagyok a beteljesüléshez, de nem akarom nélküle… látja a kérdést a szememben, lelassít, olyan finoman mozog, hogy a feltörő orgazmusomat évekre nyújtja. Tüzel a teste…
Élvezem, ahogy a forró víz égeti a bőrömet. A csöndben vízesésnek hat a zuhany zaja, valahogy idegesít, de valahogy meg is nyugtat. A sugár alá hajtom a fejem, nem tudom, hogy a könnyeim csorognak az arcomon, vagy a víz. Miért hiszem azt, hogy ha erősebben sikálom magam, akkor majd ki tudom őt mosni magamból? A neonfény csak halványan világítja be a fürdőt, és nekem Pilinszky Négysorosa jut eszembe: „Égve hagytad a folyosón a villanyt”…„You can leave your heath on…” – tetszik neki, ahogy táncolok. Én kicsit hülyén érzem magam… táncolni majdnem meztelenül, úgy viselkedni, mint egy kurva. Aztán élvezni kezdem a helyzetet, ringatom a csípőmet, lefekszem a földre, csábosan lehúzom a bugyimat, felé hajítom és szétteszem a lábam. Ő kezében morzsolgatva szagolgatja az alsóneműmet, látom, hogy kezd begerjedni. Játszok hát tovább, beleülök az ölébe, melleimmel simogatom az arcát, de nem engedem, hogy megérintsen. Nagyon felizgat, hogy ő ruhában van, míg én teljesen meztelenül. Mikor már majd’ kiszakad a nadrágja, kigombolom és kiszabadítom a farkát. Csak nagyon finoman érintem meg, csak az ujjbegyemmel simítom a heréit, de tudom, hogy mindjárt szétrobban a vágytól. Ekkor hirtelen feláll, ölébe vesz és nekidönt a papírvékony falnak.
Minden gyengédség nélkül belém hatol, lök a falnak, úgyhogy ha lenne időm gondolkodni, eszembe jutna attól félni, hogy a szomszéd szobában fogunk kikötni. De nincs időm ilyesmin tépelődni, mert megint elvette az eszemet az élvezet, csak sóhajtok, nyögök, sikoltok felváltva.
– Megőrülök érted! – lihegi a fülembe, és én elélvezek a hangjától. Az egész nem tart talán két percig, de mégis, utána úgy csúszunk le a földre, mintha napok óta csak szeretkeznénk. Forgolódok, nem bírok elaludni. Csak az arcát látom magam előtt, úgy, ahogy utoljára láttam. A fejemre húzom a takarót, tökéletesen egyedül akarok lenni, túl akarok lenni ezen az egészen, újra akarom kezdeni az életem, eltemetni mindent, ami fáj. Fulladok.
– Nagyon csinos vagy ebben a ruhában! – szólal meg a hátam mögött. Leteszi a kezéből a sört, mögém áll és a szoknyám alá jutva észrevétlenül benyúl a bugyimba.
– Ne itt, mindenki előtt!
– Akkor gyere! – és behúz a szobába. „Kitt-katt” – szólal meg a zár, ahogy kétszer elfordítja benne a kulcsot. „Tipikus kollégiumi szoba” –fut át az agyamon, – „de szörnyű, mekkora kupi van!”
Ő leül az ágyára, én elé állok. Felemeli a szoknyámat, és finoman lehúzza rólam a bugyit. Ad egy csókot a szeméremdombomnak, majd megfordít és megkér, hogy hajoljak előre. A gátat kezdi izgatni a nyelvével.
– Hé, te mit akarsz? – kérdezem meglepődve.
– A popsidat. – mondja olyan gátlástalanul, hogy már ettől teljesen beindulok. „Végül is miért ne?” – jut eszembe, – „Ha rossz, úgy is abbahagyja!” Az orra elé tolom a hátsóm:
– Tessék, a tied, vedd el, ha kell! Mint egy őrült, veti rá magát a nyelvével a fenekemre, nem is tudom, mikor nyalja a gátat és a lyukat, és mikor harapdálja az izmokat. Én közben ujjaimmal simogatom a csiklómat, nagyokat nyögök. Mikor megelégelem a nyalogatását, szólok, hogy jöjjön közelebb.
-Térdelj le! – utasít, és én, mint egy kiskutya, engedelmeskedem. A kezem folyamatosan szánkázik a csiklómon, már ez is nagyon fölizgatja.
Lassan, óvatosan közelít a fenekemhez. Nem akarja bedugni a lyukba, fél, hogy fájdalmat okoz. Én azonban érzem, hogy a legkevésbé sem fájna, így „rátolatok” a farkára, lassan, de határozottan! Amikor mélyen bennem van, és feszít szét, felszisszenek. Ő megijed, azt gondolja talán, hogy nekem nem jó. Ki akarja venni.
– Állj, hagyd! Élvezem, ha fáj egy kicsit! – nyögdécselek, és lassan elkezdem ringatni a csípőmet. Ő is felbátorodik, ellentétesen kezdünk mozogni. Durva, ugyanakkor izgató érzés… a heréi néha a hüvelyemhez ütköznek… gyorsít… szétszakadok, teljesen kitölt… úristen, de jó… Úgy élvezek, mint még soha. Sokkal mélyebb ez az orgazmus, mint a többi, amit átéltem, sokkal keményebb, és a végén majdnem fáj. Sikítani szeretnék, de nem jön ki hang a torkomon. Érzem, ahogy a meleg sperma szétáramlik a beleim felé. Megáll, párat még lüktet bennem… majd megcsókolja a nyakamat:
– Istennő vagy.
Megfogadom ma este is -mint minden este azóta-, hogy holnaptól más lesz, holnap kitörlöm őt a sejtjeimből, elfelejtem, hogy valaha szerettem, és hogy ő mennyire tudott szeretni, elfelejtem a hangját, az illatát, és nem fogok senkit elküldeni a fenébe, ha próbálkozik nálam. Újra élni fogok! Csak… csak előbb kimegyek a temetőbe, hozzá…
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
Ez a kérdés sok nő fejében felmerül élete során. A nők egy része hevesen elutasítja, és bántja, ha kedvesét rajta kapja.