Mint ahogy Molnár Anikó kivételével minden celeb csaj tagadja, hogy járt Dubaiban, a pornós csajok is tagadják, hogy jártak Zoliboynál. Ha be akarunk lépni a Zoliboy.com oldalra nem sikerül, mert a magyar látogatók IP cím alapján tiltva vannak. Márpedig azért, mert itt szinte csak magyar lányok szerepelnek, a közízlés szerint megalázó, durva, undorító, alja pornó szerepekben. Ki akarná hogy felismerje valaki, hogy Zoliboy szájba hugyozta egy kádban, és az éjszakás sötétsárga büdös vizeletet meg is itta? Melyik csaj lenne büszke rá, hogy bézboll ütővel és ököllel basszák a seggét és pináját, és beleköpködnek a szájába, és belepisálnak spekulummal kitágított vaginájába vagy ánusába? Vagy hogy szaros férfi segget kell nyalnia, miközben a méhszáját kamera mutatja permier plánban?
Járt itt Angelina Crow, Candy Strong, Pocahontas Melinda, Mészáros Dóra, Lora Craft, Mercedes Dragon, Orsay, Jenny Noel, Eve Angel, Victoria Dark, és még több száz a pornó szakmában ismert, vagy csak egy-két filmes lány… A TGP oldalakon viszont megtalálhatjuk a tarilereket, pl linkek itt a Livelulu.com jóvoltából. További galériák: 01020304, videók: 0102030405Mészáros Dóra, pisilős trariler videó
A 45 éves férfit 2009. június 10-én a Szekszárdi Városi Bíróság erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, könnyű testi sértés és állatkínzás miatt nyolc év fegyházra ítélte, emellett tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
A másodrendűként, kiskorú veszélyeztetésével és szemérem elleni erőszakkal vádolt 46 éves élettársára a bíróság két év, öt évre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki. A másodfokon eljáró Tolna Megyei Bíróság szerdai határozatában új eljárásra kötelezte a városi bíróságot, amely az indokolás szerint az egyik, nemi erkölcs elleni bűncselekményt tartalmazó vádpontban nem hozott érdemi döntést, s ezzel eljárási hibát vétett. A hatályon kívül helyezés indoka volt az is, hogy az egyik gyermek sérelmére elkövetett testi sértés tekintetében nem volt teljes körű a bizonyítás.
Az elsőfokú ítéletben ismertetett tényállás szerint a férfi 2003 és 2008 között követte el a terhére rótt bűncselekményeket. 2005-ben, akkor 15 éves nagyobbik lányát két-három alkalommal, 14 éves kisebbik lányát pedig legalább hússzor erőszakolta meg. Emellett 1988-ban született nevelt fiát bántalmazással arra kényszerítette, hogy a kisebbik lányával, valamint saját anyjával közösüljön, majd a lányt és az anyát kényszerítette fajtalankodásra.
A paranoid, agresszív személyiségként jellemzett férfi rendszeresen bántalmazta gyerekeit; egy ízben „családi összetartozásra” való hivatkozással arra kényszerítette őket, hogy ejtsenek magukon sebet. Máskor kisebbik leánygyermekét megrugdosta, mert úgy gondolta, hogy az terhes.
Első fokon állatkínzás miatt azért marasztalták el a vádlottat, mert gyerekeit arra kényszerítette, hogy öljenek meg négy macskát és két kutyát. Az ügyben a rendőrség 2008-ban indított nyomozást, miután a férfi nagyobbik lánya az iskolában beszámolt a történtekről.
A per szerdai tárgyalásán a férfi védője a vádpontok alól – az állatkínzást kivéve – a vádlott felmentését, az asszony képviselője az ítélet helybenhagyását, míg az ügyészség a súlyosbítását kérte. A bíróság meghosszabbította a két éve fogva tartott férfi előzetes letartóztatását.
1975-ben készült színes, olasz–francia film. De Sade márki hírhedt regénye nyomán Pier Paolo Pasolini a filmtörténet egyik leg ellent mondásosabb és leg szélsőségesebb alkotását rendezte meg, amely több országban még az új évezredben is tiltólistán szerepel szexuális perverziók miatt, vagy csak cenzúrázott formában hozzáférhető. Helyszín: az észak-olaszországi Salò, a Garda-tó partján, a fasiszta megszállás idején. A Hatalmat szimbolizáló 4 úr fegyveresek segítségével fiatal fiúkat és lányokat ejt foglyul. A legszebbeket kiválogatják, és egy kastélyba vonulnak velük. Itt szigorú rendszabályok szerint tartják fogva őket. Az Orgiák termében mindennap idős prostituáltak különleges perverzitásokról szóló történetekkel szítják fel a 4 hatalmasság szexuális vágyait, melyeket ők aztán a fiatalokon vezetnek le. A mániák után az emberi ürülék, majd a vér lesz a történetek központi témája, végül a sokkoló fináléban a 4 úr testőreik segítségével, a kastély zárt udvarán, válogatott kegyetlenséggel kivégzi a foglyokat.
Irodalmi háttér: A film a szadizmus névadója, De Sade márki (1740–1814) magyar nyelven is megjelent Szodoma 120 napja (Les 120 journées de Sodome) című regényének motívumain alapul. Az írásmű keletkezési idejét általában 1785-re teszik, de a különböző forrásanyagokban 1787-es dátummal is találkozhatunk. A megbotránkoztató regény egyik célja megcáfolni az erkölcs és a hit mindenhatóságáról szóló korabeli nézeteket.
A forgatókönyv
A Szodoma 120 napja hosszú ideje izgatta a filmesek fantáziáját. Állítólag mások mellett már a fiatal Luis Buñuel is foglalkozott a megfilmesítés gondolatával, ám a terjedelmes és nehéz anyag miatt végül mindenki letett a nehéznek tűnő vállalkozásról. Sergio Citti, a Magyarországon kevéssé ismert forgatókönyvíró-filmrendező azonban kitartó volt: forgatókönyvet írt a műből. Terjedelmes változata túlságosan erősen kötődött a regényhez, ezért Citti jó barátja, Pier Paolo Pasolini segítségét kérte. Pasolini javaslatára a cselekményt a fasiszta Salói Köztársaság idejére helyezték át, és a 4 mesélő nő egyike zongorista lett, akinek játéka részben aláfesti, máskor ellenpontozza a történeteket. (A zongoristanő egyébként a filmben meg se szólal.) A szkript megírásában Pupi Avati is részt vett, ő azonban azt javasolta, hogy az egészet ironikusan kéne előadni. Elképzelése nem találkozott Pasolini koncepciójával, és Avati neve nem is szerepel a stáblistán.
Dante pokla
A Pokol utolsó köre: brutális kínzások és kivégzések (Franco Merli)A közös forgatókönyvírás során Citti lassan elveszítette érdeklődését a téma iránt, Pasolini viszont egyre inkább belemelegedett a munkába. Dante Isteni színjáték című művének szerkezete nyomán a Salòt körökre osztotta: A Pokol tornáca, A mániák köre, A szar köre, A vér köre. Mindegyik egyre mélyebbre viszi a nézőt az embertelenség poklába, és ezt az alászállást szimbolizálják a körökben látható egyre bizarrabb házassági ceremóniák, melyek egyben annak bizonyítékai is, hogy a polgári társadalmat képviselő urak saját intézményrendszereiket sem tekintik szentnek. Egyes kritikusok szerint azonban a dantei szerkezetnek semmi jelentősége sincs a film egésze szempontjából.
Történelmi háttér
A Salòi Köztársaság hivatalos neve Olasz Szociális Köztársaság volt: közkeletűbb nevét központjáról, a festői szépségű tóparti városról, Salòról kapta. Ez a bábállam volt az olasz fasizmus utolsó mentsvára: 1943-ban hozták létre, és a háború végéig létezett. Benito Mussolini volt a miniszterelnöke, akit Hitler helyezett ebbe a pozícióba, miután megbízottja, Otto Skorzeny egy kommandó élén kiszabadította Mussolinit Gran Sassó-i fogságából. A Salòi Köztársaság a fasizmus kegyetlenségének és embertelenségének szimbóluma.
Az ősbemutató: A Salò ősbemutatóját néhány héttel Pasolini halála után, 1975. november 22-én tartották, Párizsban. Sokan állítólag vetítés közben távoztak a teremből. A fogadtatás ugyanolyan szélsőséges volt, mint maga a film, és némi zavart okozott a tisztánlátásban a művész borzalmas halála is. Egyesek úgy érezték, emiatt nem szabad rosszat írniuk a filmről, mások viszont úgy gondolták, csak rosszat lehet és szabad írni róla. Nyilvánvalóan semmilyen figyelmet nem érdemelnek az olyan vélemények, amilyeneket magyar weboldalak fórumain is olvashatunk, melyek szerint Pasolini csak azt kapta ezért a filmért, amit megérdemelt, s virágot inkább a gyilkosa sírjára kell majd vinni. A legtöbb nézőt ugyanakkor annyira sokkolta a brutális látvány, hogy nem voltak hajlandók azon gondolkodni, milyen célja lehetett mindezzel a közismerten haladó gondolkodású, nagy műveltségű rendezőnek. Intellektuálisabb megközelítésből némelyek azt emlegették, hogy Pasolini tökéletesen félreértette De Sade-ot, aki éppenhogy az egyén szabadsága mellett tört lándzsát, és legkevésbé sem tekinthető a hatalom, az elnyomás és a szexuális kizsákmányolás zászlóvivőjének. Mások úgy vélik, hogy a film döbbenetes allegória a fasizmus és általában minden elnyomó rendszer működési mechanizmusairól. Több mint három évtized után ugyanolyan szélsőséges a Salò megítélése, mint az ősbemutató idején. Itt veheted meg a filmet.