Sanyi volt számomra az a pasi, akit piedesztálra emelhettem. Nem azért, mert olyan példaértékű volt, hanem mert azzá tettem.
Gyakran előfordult, hogy csak miatta tértem be a pubba, mert tudtam, épp dolgozik. Volt, hogy két-három órán keresztül ültem előtte az üres helyiségben, egyetlen kólát szürcsölve. Rengeteget poénkodott velem. Sokszor szexre utaló megjegyzéseket tett. Egyszer, amikor kiakadtam exem bunkóságán olyasmit hangoztattam, hogy nekem egy érzékeny pasi kellene. Sanyi erre komolyan rám nézett, és szemrebbenés nélkül közölte, hogy előtte utána szíves örömest megölel. Összenéztünk, majd jót röhögtünk.
Nagyon bejött, mindene megvolt, ami tetszett nekem egy pasiban: hosszú , vékony tincsű raszta haj, mélybarna – szinte fekete – szemek, piercing a szemöldökénél. De sajnos volt egy tulajdonsága, amit egyetlen pasinál sem szerettem: barátnője volt. Ráadásul ő az a ritka típus volt, aki nem csalta meg párját. Hiába tudtam én, hogy a leányzó nem ilyen hű hozzá, teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a mi kapcsolatunk nem lesz ennél több sosem. Egyszer meg is kérdeztem, hogy mit tenne, ha komolyan venném a szövegeit, mélyen a szemembe nézett, és annyit mondott „Három éve kellett volna találkoznunk.”
Hamarosan megnősült, rá egy évre kisfia született. Csak e-mailben gratuláltam neki, személyesen már rég nem találkoztunk. Neten kapott képről tudtam meg, hogy derékig érő tincseit levágatta, és egyre szaporodtak tetkói. Nem szeretem az agyon dekorált pasikat, Sanyi is kezdett ebbe a kategóriába tartozni.
Mivel az év nagy részében nem voltam otthon szorítkoztunk a névnap, húsvét, karácsony-újév üdvözlésekre.
Eltelt öt, vagyis hat év, mióta már nem jártam be hozzá, nem beszélgettünk mindenféle hülyeségekről, nem utalt nekem a szexre, és nem dicsérte burkoltan vagy nyíltan a fenekem vagy a mellem, amikor két hete találkoztunk.
Fáradt voltam, és nyűgös. A barátom elhagyott, a munkahelyem kész rémálom volt, ráadásul elküldtek az egyik vidéki vállalathoz felmérni az állapotokat. A busztól hazafelé rámjött a pisilhetnék. Kábé fél úton volt egy pizzéria, mondom, bemegyek oda, legfeljebb meg is vacsorázom.
Szó szerint majdnem berosáltam, amikor belépve ismerős hang szállt felém:
– Szia Csaj, ezer éve nem láttalak!
Sanyi állt a pult mögött, szélesen rám vigyorgott, én pedig azonnal tudtam, miért imádtam Őt annyira. Amúgy imádtam, ha Csajnak hívott. Tudtam ez nála amolyan hangulati és érzelmi szint függő. Nem voltam az egyedüli, akit csak Csajnak nevezett, de csak páran voltunk, és mindannyian közeli ismerősei. Elélibbentem, letettem a tatyóm és a dzsekim
– Mindjárt jövök – sziszegtem oda, és elindultam a mosdó felé.
Mire visszatértem már egy asztalnál ült. Előtte egy sörrel, mellette egy nagy pohár citrom-lime-mal. Letelepedtem mellé.
Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, ő üzemelteti a pizzériát – közben kiválasztottam mit eszek, de kikötöttem, hogy én fizetem – és újra olyan jó kedélyűen beszélgettünk, mint régen. Persze elővette alpáribb megjegyzéseit is, de nem volt tőle bunkó, inkább csak határon táncolt. Meg is mondtam neki, mire közölte velem, hogy ilyen jó nő mellett még jó, hogy beszél a szexről, ha már csinálni ugye nem lehet. Hozzátette, hogy mivel bizonyára van barátom.
– Na, nem mintha ez változtatna a tényen, hogy nős vagy és van egy gyönyörű gyereketek.
– Nem minden házasság tökéletes. De ezt nem kell magyaráznom. Nyúzottnak tűnsz. – megsimogatta az arcomat, hagytam neki. Édes érzés volt, ahogy ujjai cirógattak. Hirtelen belenyilalt a tudatomba: nem szabad. Nem is a felesége miatt, hisz tudtam a hűség, legalábbis házasságuk előtt, nem volt nagy erénye, de a gyerek miatt. Egyébként is mindig az volt az elvem, hogy nem kell nekem boldogság más szenvedése árán. Közben ő a nyakam felé haladt, éreztem, hogy megremegek minden milli után.
– Ne, ne csináld… nem szabad.
– Senkinek sem ártunk vele…
– Kérlek – suttogtam neki, szabályosan esdekeltem tekintetemmel. Ráadásul pont egy kisebb társaság haladt el az asztalunk mellett.
– Évek óta senkit nem kívántam Szilvin kívül, de Te… – közelebb hajolt hozzám, agyamban már villogott a vörös lámpa. Tudtam, vészesen elgyengülök a közelségétől, arrébb csusszantam a székkel.
– Sanyi, ne…
– Te is akarod, mint én. Látom a szemeden. Sőt, már akkor akartuk, amikor az Orpheusba jártál.
– De a gyere… Mindenki minket néz… kérlek!
– Jó, akkor menjünk el innen.
– Nem. Nem lehet. Értsd meg.
– Nem értem meg. Kívánlak, érezni akarlak. Lehet, hogy nem akarlak lefektetni, de meg akarlak csókolni, simogatni akarlak. Kezemben akarlak tartani…
– Ne folytasd, 10 perc sem telik el, és Szilvi máris tudni fogja.
– Szilvi megcsalt. Nem is egyszer. Megtaláltam a naplóját. Évekkel ezelőtti, fent van a padláson. Belelapoztam, amikor fenn voltam lerendezni az egereket. Annyit tudok, hogy egy pasija biztos volt mellettem. Háromszor lefeküdtek. Akkor valami eltört bennem. Már nem tudok benne bízni, éveken át hazudott, lehet, most is azt teszi. Lehet, most is valaki dugja.
Elborult a tekintete, most én közelítettem. Óvatosan megsimogattam a kézfejét. Lassan megfogta kezemet, belenézett a szemembe. Álltam a pillantását, de tudtam, végem van.
– Gyere velem, bújjunk össze ott, ahol senki sem lát, kérlek…
Nem szóltam semmit, bólintottam. Felállt az asztaltól, és szólt a pincérnek, hogy fizetni szeretnék. Rám adta a dzsekimet és hangosan megjegyezte:
– Esik. Várj, hazaviszlek. Úgyis épp menni készültem.
Feltűnő volt a távozásunk tudom, de már nem érdekelt. Szóval Szilvi mégis le is feküdt másokkal, én csak két csókot láttam… Felbosszantott, hogy megcsalta ezt a pasit, aki láthatóan oda-vissza volt érte. Ahogy beszálltunk a kocsiba Sanyi combomra tette a kezét. Ettől az érintéstől minden visszatartó gondolat kirepült a fejemből.
Hazaszóltam telefonon, hogy ne aggódjanak értem, későbbi busszal megyek csak, lehet holnap reggel.
Közben Sanyi kifelé hajtott a városból. Kezét állandóan a térdemre tette sebváltás után. Szakadt az eső.
Annyira dobogott a szívem, hogy azt hittem kiugrik a mellkasomból. Az izgalomtól izzadni kezdett a tenyerem.
– Merre megyünk? – kérdeztem kissé rekedt hangon.
– Keresünk egy nyugodt fedett helyet. Berény után van egy kis motel.
Megnyugodtam, ott már nem valószínű, hogy ismernek. Bár ilyenkor szokott az ember ismerősökkel találkozni. Ettől olyan volt, mintha pizza helyett kavicsokat ettem volna.
Az út csendes monotóniával telt. Hallgattuk az eső hangját, halkan szólt a rádióból az unásig ismételt zene. De végre megérkeztünk. Szerencsére a recepciós nem ismerte Sanyit, nem találkoztunk senkivel. Csak bebújtunk szobánkba, ahol megfeledkezve mindenről egymásnak estünk.
Vadul csókolózni kezdtünk, miután ledobtuk vizes kabátjainkat.
– Óóó, Csaj, nincs rajtad egy száraz folt, gyere, megszárítjuk a radiátoron. – Ezzel kibújtatott kis pulcsimból, és gombolni kezdtem blúzomat. Hamarosan feltárult előtte fehér szatén melltartóm és már kőkemény melleim. Kéjesen csókot nyomott rájuk, majd levette blúzom is. Minden egyes érintése áramütésként ért. Szabályosan beleborzongtam, ahogy bőrömhöz ért.
Kiszabadítottam garbójából, levettem pólóját, és rácuppantam bal mellbimbójára. Körbenyaltam, szájamba kaptam, szopogattam, hátát karmolásztam, közben magamba szívtam azt a fanyar illatot, ami körbelengte testét. Régen is ezt a parfümöt használta, és már akkor is bizseregtem a közelében ettől az illattól – hát még most.
Kissé elszabadult tőlem, kigombolta farmerom, lehúzta bőrömről, megcsókolta hasamat. Libabőrös lettem, de nem csak érintésétől, hanem mert hűvös volt a szobában. Letolta farmerjét, átkarolt, és az ágy felé lépegettünk. Felhajtotta az ágytakarót, ami egy vastag, frissen mosott plédszerű valami volt. Betessékelt alá.
Alig vártam, hogy rám feküdjön, hogy végre megérezzem kemény péniszét hosszú évek után először. Belefúrta nyelvét a számba. Vadul, hosszasan csókoltuk egymást. Nyelveink kergetőztek, egymás szájába lihegtünk. Amint szám után csókolgatni kedzte arcomat, államat és nyakamat, én simogattam, csiklandozni kezdtem tarkóját és nyakát. Lassan elértem a fülét, finoman fordítottam a fején, hogy bekaphassam cimpáját, amit megszopogattam és óvatosan megharaptam.
– Ez az… ez nagyon finom – sóhajtozta. Álla felé vettem az irányt. Megpuszilgattam a nyakát, amint a vállához értem ő is csókolgatni kezdett. Szinkronban cuppogtunk egymás vállán, majd mielőtt még mellemhez indult volna:
– Vágytam rád, most is vágyom. Meg akarlak dugni… bocs, de tényleg. Annyit beszéltünk régen róla, most valóság lehet. Kívántalak, mióta először megláttalak abban a szűk kis kék trikóban. Gyönyörű voltál, gyönyörű vagy! Ugye… ugye érzed, mennyire kívánlak – erősen meglökte ölemet. – Ne haragudj, hogy eddig várattalak…
Ezzel lebukott melleimhez. Kiemelte őket a kosárból, és lassan nyalogatni kezdte. Jobb oldalon kezdte, kőkemény bimbóim forró nyelve hatására olvadozni kezdtek, megpuhultak, majd újra bekeményedek. Összébb húzódott a cicim, marokra fogta, és átcsusszant a balra.
– Miattad jártam annyit az Orpheusba. Akkor is ott lettem volna hétvégenként, ha szar a buli, csak hogy lássalak…lassabban…lassabban csináld! Ha tudnád hányszor képzeltem el, hogy vadul kefélünk, hogy rajtam fekszel, hogy bennem vagy. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, ha tudnád most is mennyire kívánlak.
Mire végére értem már csak kezei táncoltak melleimen, szája már rég a bugyimon át csókolgatta tüzes puncimat.
– Leveszem rólad. – közölte, és lehúzta aprócska tangámat. – Milyen forró vagy, és hogy fáznak az ujjaim… – rám kacsintott, huncut mosollyal nyúlt ajkaim közé. Kitapogatta csiklómat, amire rögtön rá is cuppantotta ajkát. Combjaimmal szorosan körbezártam fejét, nehogy idő előt abbahagyja, amit elkezdett. Ujjai végigsiklottak egészen a fenekemig, majd egy óvatos nyalintás után felcsúszott kettő a vaginámba.
Éreztem, ahogy ritmusosan tologatja és húzogatja őket, a szünetekben pedig ugyanilyen, csak eltolt ritmust vert nyelve csiklómon.
– Még, még… mééég, csináld – ziháltam, miközben markolásztam melleimet. Nem tudtam már másra gondolni, mint a gyönyörre, amit keze és szája nyújt nekem, és akkor még nem is beszéltem ágaskodó péniszéről.
Próbáltam kicsiket mozdulni alatta, ezzel is kiegészíteni gyönyörömet.
– Jó, nagyon jó… nyalj, ujjazz, a seggem is. Ujjazd meg a seggem is. – Szinte hörögtem az élvezettől. Rég nem érdekelt már, hogy meghallhatják, vagy ki hallja meg. Élveztem minden egyes mozdulatát. Ő közben masszírozni kezdte lyukamat, óvatosan megnyalta, nyálat csöpögtetett rá, és feldugta hüvelykujját, mutató- és középsőujja visszacsusszant hüvelyembe, szája ismét rátapadt csiklómra. Néhány perc elteltével apró sikkantással elélveztem. Sanyi folyamatosan lefetyelte puncimat, ennek ellenére elég nagy folt éktelenkedett az ágyneműn.
Rámfeküdt, megcsókolt. Bágyadtan visszacsókoltam. Tudtam, hogy én következek, hogy nekem kell őt eljuttatnom, mielőtt végre összeolvadna testünk. Alig bírtam megmozdulni. Letereltem magamról, szemügyre vettem komoly férfiasságát.
– Szép példány, jóval nagyobb, mint reméltem. Pár éve neki szerettem volna adni szüzességemet. Erről sajnos lecsúszott – rámosolyogtam Sanyira, miközben peckét simogattam – de most olyan helyre teszem, ahol még szűz vagyok. – Lassan, szenvedélyesen megcsókoltam, közben tovább simogattam férfiasságát. Mellé térdeltem, melleim közé vettem a jó huszonöt centis hímtagot, és fel-le mozogtam. Ügyeltem arra, hogy minden leérkezésnél megérintsem golyóit. Akcióm közben hangosan sóhajtozott, kezével irányította sebességemet. Éreztem, hogy nedvesedik farka, ahogy csúszkálok rajta, tudtam, nem csak az izzadságom miatt, ekkor megfogta a fejem:
– Szopj le, bébi. Engedj a szádba, ott akarok elélvezni.
„Hogy utálok szopni” – gondoltam magamban, miközben rácuppantam makkjára, ő pedig letolta a fejemet, majdnem a tövéig. Lassan mozogtam, felérve végignyaltam a makkját, lefelé pedig nyelvemmel csapdostam lüktető szerszámán kicsiket. Az utolsó pár centit bal kezemmel pumpáltam, jobbal pedig a heréket simogattam. Hamarosan óriási erővel lövellt torkomra első adag spermája. Nyeltem, és tovább pumpálta farkát. Három vagy négy adag spermát lövellt még torkomra. Miután lenyeltem, és lenyalogattam arcomról, ráfeküdtem.
Egymáshoz simultunk, szorosan magához ölelt.
Forrón csókolóztunk, amikor megszólalt a telefonja. Szilvi volt.
Akkor tisztult ki a kép, amikor meghallottam a lány ijedt hangját kiszűrődni a telefonból, majd a kórház szó is megütötte a fülem. Gondolkodás nélkül pattantam fel, és kezdtem magamra kapkodni ruháimat.
– Egy óra múlva ott vagyok, nyugodj meg … nem, nem ott vagyok. Átugrottam Kareszhoz … De, sietek, nyugodj meg. Ha tudsz valamit szólj. SIETEK …. Igen, én is szeretlek. – mondta végül. Eddigre én felöltözve álltam mellette. Gyorsan felöltözött. Én eligazítottam az ágyon a takarót. Elindultunk kifelé, nem mertem ránézni, a portásra se.
Tudatosult bennem, hogy mit tettem, és ráadásul beigazolódott félelmem, nem lett jó vége. Ráadásul egy ember mindenképp tudomást szerez kettőnk kis kalandjáról, hiszen a Karesznak tudnia kell arról, hogy ma Sanyi nála volt este.
Beültünk a kocsiba, telefonálni kezdett. Lerendezte az alibijét, majd gyújtást adott és indított.
– Ne haragudj. Nem így terveztem. – próbálta megtörni a csendet. Nem akartam erről beszélni, nem is akartam arra gondolni, hogy mi történt. Közben mégis arra vágytam, hogy mondja, hamarosan bepótoljuk, ami most elmaradt, bár tudtam ez lehetetlen. Mégis jobban kívántam Őt, mint valaha.
– Mi baj van? – erőltettem kis önuralmat magamra.
– Zsoltika belázasodott, 40 fok felett van, a mentők vitték be. Ráadásul idén már volt egyszer ilyen magas láza. Szilvi teljesen kétségbe van esve. – Idegesen dobolni kezdett a kormányon. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de nem tette. Egyszer szólásra nyitotta a száját, de nem mondott végül semmit.
Csak ültünk egymás mellett, mint két kuka, amikor megsimította a térdemet.
– Csodálatos voltál, és még mindig kívánlak. Be kell ezt az estét fejeznünk valamikor… – újra csörgött telefonja. Szerencsére a kicsi lázát csillapítani tudták. Alig 5 percre voltunk a kórháztól, amikor így szólt:
– Nem baj, ha itt kiteszlek? Majd hívlak, jó?
Nem válaszoltam, csak kiszálltam. Néztem lámpáit, amíg egész picik nem lettek. Szomorúan taxit hívtam, és közben azon gondolkoztam, hogy nem kell lélegzet visszafojtva várnom, hogy mikor csörög rám.
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!
