Akartam egy kis szaftot. No, nem a nokedlire, hanem a kissé szürke, robotolós életvitelembe. Izgatni poshadó szellemem, befizettem magam és kilenc társam Alföldi A park című rendezésére, a Nemzetibe. Itt-ott hallottam már jelzőket a darabról, mindenkinél ugyanaz a motívum markánsan megmaradt az, hogy indokolatlanul sok benne a meztelenkedés. Modern, nehezen fogyasztható, fájósan emészthető, kortárs alkotásra most valahogy jobban fókuszált a keresleti görbém, mint egy klasszikus operett színházas, telt házas, vígan énekelős sikerdarabra. Korcsosuló lelkem tavaszi nyitánya.
Végül megnéztük. Értettük. Megértettük. Sokkolódtunk. Szánk nyitva. Szemünk olykor lesütve, pironkodva. Mocskos szövegek, kiélezett helyzetek, abnormális jellemek. Tényleg ilyenek vagyunk? Ennyire egyszerűek, szánalmasak, szex orientáltak? Hú, botránydarab. Legjobban a Greget alakító Rátóti Zoltán játéka tetszett, nagyon energikus és átütő jellemformálás, valamint Helen szerepében Schell Judit, aki hitelesen jót alakít. A többi szereplő színpadi játékának sikere nálam elenyésző volt.
A díszlet közepes minőség, a holdmolinó állandó jelenléte cseppet unalmas, az erdőt szimbolizáló nád engem konkrétan idegesített. A legviccesebb epizódszereplő a fiatal lányt alakító dagi, hurkás lábú vörös hajú Mészáros Piroska, ahogy kisdobos-szerű jelmezben egy plüsskutyát húz-von maga után. Az már kevésbé vicces, amikor az Erstlinget alakító idős Hollósi Frigyes a nádasban elkapja, aztán jól megdugja. Aberrált, pedofil, perverz!
A műben aztán minden terítékre került, mi szem-szájnak hányingere, a mai kor markáns jellemzője: rasszizmus (Schell Juditot leniggerkurvázza a férje), animalsex (először nem fogtam fel, mit keres a meztelen Titánia egy véres, fej nélküli plüssbika alatt), gazdasági válság, sivár, kiégő emberi kapcsolatok mátrixa, groteszk, nyárspolgári attitűdök, néger fiút orális szexre kényszeríteni vágyó Cypriant brutálisan agyonverő jelenet, maszturbálás, körbe-körbejáró, petyhüdt fütyijű, lógó csöcsű mellékszereplők. A záró epizódban Titánia fia (Makranczi Zalán) lábára plüss óriáspatát húznak, előad egy nagy monológot, majd a mellette remegő presszós lány kínjában szoknyát felrántva ráül, vonaglik, lovagol, nyög, majd egy orbitálisan hangos orgazmust követően holtan esik hátra.
A végén felgyúlnak a fények. A közönség tele volt középkorú és idősebb nézővel, arcukon a döbbenet. Hát, ők bizonyára nem erre számítottak a dicső Nemzetiben, ilyen vékonyka, lassú ütemes, halk tenyércsapást még színházi élményeim során nem hallottam. Nyilván a színészek a darab kapcsán már hozzászokhattak ehhez, arcukon nem látszott a meglepődés, némán, rezzenéstelen arccal álltak a színpadon. Nem volt visszataps, mindenki, ahogy tudott kimenekült a teremből.
Figyelemfelkeltésnek pazar. Tényszerű. Igaz. Célt ért? Beszédtéma. De nemzetünk klasszikus színháza tényleg elbírja ezt? Így lehet embereket behívni, jegyrendelésre késztetni? A hagyományos, a tradicionális már nem menő, vagy azon a nyelven, a „leegyszerűsített népnek” az már nem eladható? És mi célt szolgált az állandó meztelen, bőrkabátját konstans nyitogató Tündér teste? A Szentiván éji álom, hogy vonatkoztatható mellekre, péniszekre? Alföldi biztos tudja. Reméljük, az ilyen és ehhez hasonló polgárpukkasztó darabokat, míg sikere van, igazgathatja…
A legjobb SZEXSHOP itt! – A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt!



Lindsay Lohan
Fergie
Paris Hilton
Janice Dickinson
A tajvani Ming-liang Tsai filmrendezõ népszerûsége megoszlik, a filmes elit ennek ellenére ünnepli. Legújabbja a Huncut felhõcske címû, amelynek központi motívuma a víz. Meg a szex. Tajvan. Nyári szárazság. Hõguta. Vízhiány. A szomjúság gyötrõ, mindenkit dinnyelé ivására buzdítanak. A szomjúság szimbolikus. Az egymás mellett élõ, de egymással kommunikálni képtelen nagyvárosi emberek magányáról beszél.
Ha szárazság és vízhiány van, az emberek pótmegoldásokhoz folyamodnak: az ásványvíznél is olcsóbb görögdinnyelevet isznak víz helyett, ásványvízzel mosdanak vagy vízgyűjtő csatornákban fürdőznek. Tsai Ming-liang filmjének figurái ennek megfelelően nemcsak hétköznapi szükségleteiket, de érzelmi életüket is pótlékokon keresztül élik (például dinnyével közösülnek vagy – képletesen legalábbis – dinnyét hoznak világra gyermek helyett). Ezt jelképezve a filmben a görögdinnye igen sokoldalú felhasználási módozatai jelennek meg: hol mint szomjoltó ital, hol mint szexuális segédeszköz (sőt mint nőinemiszerv-pótlék), hol mint magzat és újszülött funkcionál, de adandó alkalommal a főhős sisakként használja a dinnye héját. A dinnyemotívumhoz hasonlóan a címben jelzett felhő is végigvonul a filmen: a nagyvárosi elidegenedést tárgyaló mű hősei felhőkként úsznak el egymás mellett, kapcsolatuk illékony, légnemű, szinte alig súrolják egymást. A filmet formailag is végigkísérik a felhőmotívumok a hősök szobájának plafonján látható felhőktől kezdve az olajba téve egy pillanat alatt megdagadó hófehér tésztáig, ám a szimbólum a vége főcím alatt hallható szerelmes dalban teljesedik ki (amikor a földtől felhőként való elemelkedésről énekelnek). Mindez egyértelmű jele annak, hogy a kommunikáció képtelenségéről szóló filmet óvatos love storyként is felfoghatjuk. A két ember – a neurotizált nő (aki vélhetően antidepresszánst szed és retteg, ha beszállnak mellé a liftbe) és a pornószínészként dolgozó férfi – kapcsolata a két párhuzamos történetszál találkozása után ráérősen, de határozottan fejlődni kezd. Ez a fokról fokra való közeledés talán az egyetlen emberi kapcsolat mindkettejük életében. Mivel a filmben a tévéadást és a zenés-táncos betéteket leszámítva szinte egy szó sem hangzik el, ez a viszony sem a dialógus, hanem az apró gesztusok segítségével alakul. A két főalak nem beszél egymással, helyette mozdulataik és tetteik árulkodnak érzelmeikről. A film során úgy tűnik, a fiú az, aki sorozatosan gesztusokat tesz: kivájja a lány aszfaltba ragadt kulcsát, megpróbálja felnyitni beragadt bőröndjét, úgy tesz, mintha jóízűen megitta volna a lánytól kapott dinnyelevet, a lány lábujjai közé teszi cigarettáját, és onnan szívja el stb. Ezen visszafogott, minimális kis intimitások során a fiatalok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, már-már úgy viselkednek, mint egy szerelmespár (tésztafőzés, közös kaland a konyhában, majd a furcsa mód az Annie Hallt idéző rákvadászat). Mindezek ellenére többször látjuk őket úgy, hogy a képmező két ellenkező szélén állnak, s fal választja el őket egymástól. Úgy tűnik, az utolsó jelenetben meglehetősen bizarr módon végre egymáséi lesznek. Arról, hogy ez a sokat vitatott jelenet milyen fontos, mi sem árulkodik jobban, mint hogy ebben található talán az egyetlen hangsúlyos premier plán: a kitartott közeli a lány arcát mutatja, szájában a fiú nemi szervével. Ám a fal továbbra is ott van köztük, hiszen a felláció egy rácsos ablakon keresztül történik.
A XVIII. században élt Donathien Alfonse Francois Sade márki, a francia nemes neve- legalábbis az utolsó- ismerősen csenghet sokunknak, hisz’ a híres- hírhedt férfiról nevezték el a perverzitás egyik kiemelkedő példáját: a szadizmust. De Sade márki 1740- ben született és 1814- ben halt meg, és életének meghatározó részét- 27 évet elmegyógyintézetben töltött.
A férfiak gyakran esnek abba a hibába, hogy azt gondolják, attól jó a szexuális teljesítményük, ha sokáig bírják a szeretkezést. Mármint a konkrét aktust. Csakhogy a nők többségének számára nem az a fontos, hogy 30-40 percet küzdjenek a gyönyörért. Inkább szeretnének olyan izgalmi állapotba kerülni az egyesülés pillanátig, hogy onnan már egyenes út vezessen a csúcsra. A megoldás a sokszor mostohán kezelt petting.