Archívum kategóriák szerint: Szexhírek cikkek - Oldal 258

A 75. pasi után kórházba szállították a pornósztárt

blonde_coraA 21 éves német pornós az orális szex világrekordját akarta megdönteni, de a kísérlet közben váratlanul rosszul lett!

Blonde Corát a múlt héten szállították kórházba, miután légzési problémái akadtak egyedülálló rekordkísérlete közben. A német pornósztár hivatalosan is szerette volna megdönteni az orális szex világrekordját, ezért aztán arra vállalkozott, hogy több mint 200 férfit elégít ki néhány óra leforgása alatt a szájával.

A rekordkísérlet azonban kudarcba fulladt, az ifjú pornós ugyanis a 75. hímvessző környékén fuldokolni kezdett, emiatt aztán azonnal be kellett fejeznie az akciót. A 21 éves feltörekvő híresség jelenleg óvadék ellenében van szabadlábon, a rendőrök rajtakapták ugyanis a közelmúltban, miközben egy szexjelenetet forgatott egy parkban!

14 óra alatt 249 férfi

Az orális szex világrekordját 2006. április 1-jén Summer Nyte állította fel, aki 14 óra alatt 249 férfit elégített ki szájjal a Tennessee Social Clubban. Ez azt jelenti, hogy 18 pasival végzett egy óra alatt, és mintegy 3 és fél perce volt külön-külön mindegyikükre.

Nyte-nak egyetlen kérése volt, méghozzá az, hogy a résztvevő férfiak borotválkozzanak meg mielőtt a színe elé járulnak. Saját bevallása szerint ugyanis könnyedén megbirkózik a hosszú szerszámokkal, de egyetlen aprócska szőrszál viszont pillanatok alatt kizökkenti.

Summer Nyte felállította a rekordot, ám ezek után sem áll le, a tervei szerint ugyanis másodmagával 24 óra alatt 500 hapsit akar legközelebb kielégíteni!

Női függőség és pánik

drogos_nok1Az új évezred nője kilépett a hercegnő cipellőből: függősége nem takargatnivaló szégyenfolt immár – mint az angyali Marylin nyugtatóhasználata -, hanem védjegy. Az ösztönvezéreltség és az alávetettség, a “bevállalósság” és egyben a szükségszerű bukás szimbóluma.

A mértéktelen anyagozás és/vagy piálás mellett a függőségek másik típusát az úgynevezett viselkedési addikciók jelentik. A plázaszagnak ellenállni nem képes, a hónap utolsó két hetét száraz bureken és vízen tengető vásárlásfüggő titkárnő, az arctalan internetes szexcsetre kattant, ám a valódi kapcsolatoktól rettegő elvált asszony, vagy a napi négy-öt órát az izomzatuk kidolgozásával töltő edzőterem-addikt csajok esetében – bár a forma más és más -, ugyanazt a közös tartalmat fedezhetjük fel.

Bizonyos viselkedések akkor is folytatódnak, ha az illető már ráébredt arra, hogy a pokol tornáca felé araszol (mert a munkamániája miatt a huszadik pasija int be neki, a rulett elvitte a lakbérhátralékot, vagy a rendszeresen kitépázott hajcsomók hiányában lassan Gusztávra kezd el hasonlítani).
A megállj-ra való képtelenség, az “önjáró”, a tudatos irányítás alól kikerülő viselkedések felvetik a kérdést: mennyire vagyunk urai a saját életünknek, illetve mennyire vagyunk otthon önmagunkban. Úgy tűnik, hogy a mostanság divatos megbetegedések egyre inkább aláássák az akaratba és az önkontrollba vetett hagyományos hitet, és a megbokrosodott vágyaknak tökéletesen kiszolgáltatott embertípusnak vetnek babérkoszorút.

A “megbolondult” és irányíthatatlan test kerül egy másik divatos pszichés betegség, a pánikszindróma centrumába is. A roham során a betegeknek olyan érzéseik vannak, mintha “nem velük történne mindez”, mintha a végtagjaik teljesen idegenek volnának, és nem az ő testükhöz tartozó karok hadonásznának segítségért. A lassíthatatlan tempóban zakatoló szív, a befolyásolhatatlannak hitt, kapkodó levegővétel tovább erősítik a hitet: “Valami szörnyűség történik, ami felett nincs hatalmam többé!” (ettől a gondolattól viszont tovább súlyosbodnak az említett tünetek).
A leggyakoribb pszichiátriai kórképek, úgy tűnik, a kontroll kérdése köré csoportosulnak. Az éhségünket nyeldekelve, hiperfegyelmezetten csipkedünk a biosalátából, az asztal alatt rángó lábunkat lefogva rámosolygunk az éppen a kirúgásunkról ordibáló kisfőnökre, de századszorra sem vagyunk képesek abbahagyni a cigizést, a körömrágást és a gázcsapellenőrzést. Egyfelől extrém szűk karámba tereljük magunkat – például nem vállaljuk fel, ha sérelem ért, ha ellentétes véleményen vagyunk stb. -, más területeken viszont képtelenek vagyunk határokat húzni és kereteket rajzolni. Nyilván így is létrejön egyfajta egyensúly, de kérdés, hogy lehetne-e kicsit kényelmesebb és testhezállóbb a balansz.

My Friend's Hot Mom – USA pornófilm bemutató

My Friend’s Hot Mom

Naughty America

Diary Of A Milf

Seduced By A Cougar

Egy diák készített pornófelvételt szexelő tanárnőjéről

Pornófilmet forgatott egy középiskolai tanárnő a dél-morvaországi Znojmóban. A 35 éves pedagógus fiatal, de 18. életévesnél idősebb férfival szexelt, míg egy saját diákja, egy fiatalkorú pedig a több mint öt percig tartó szerelmi aktust mobiltelefonjával lefilmezte. A szexfilm több internetes honlapról is letölthető, s néhány nap alatt több mint százezren látták.


A portál szerint a felvétel a szexelő pár egyetértésével készült. A tanárnő és partnere ugyanis hűen követik a filmező diák utasításait, aki nagyon vulgárisan kommentálja az egyes jeleneteket.  Az eset az erősen katolikus Dél-Morvaországban nagy botrányt keltett, de Znojmó lakosai állítólag nagyon megosztottak ebben az ügyben. Az egyik fél a tanárnő azonnali távozását követeli az iskolából, míg a másik fél szerint a 35 éves asszony felnőtt embernek számít, aki szabad idejében azt csinál, amit akar.  “A hatályos törvények szerint semmiképpen sem tudok felmondani neki ezen a címen. Ilyet a munka törvénykönyve nem ismer. Egy felnőtt asszony azt csinál, amit akar” – jelentette ki Miroslav Krivánek, az érintett középiskola igazgatója. A filmet ismerő diákok szerint a felvétel az iskola épületében készült, míg az igazgató szerint ez nem bizonyítható. Az iskola vezetése szerdán délelőtt foglalkozott az esettel, de nem hozott semmiféle döntést. “Az esetet a tanárnő magánéletéhez tartozónak minősítettük” – közölte az igazgató. Az iskola fenntartója, a Dél-Morvaországi Régió illetékese azonban bejelentette, hogy különbizottságot hoznak létre az ügy kivizsgálása érdekében. 


A tanárnő a szexfilm nyilvánosságra kerülése után idegösszeomlást kapott, jelenleg betegszabadságon van.

Pier Paolo Pasolini – Salo, avagy a Szodoma 120 napja

1975-ben készült színes, olasz–francia film. De Sade márki hírhedt regénye nyomán Pier Paolo Pasolini a filmtörténet egyik leg ellent mondásosabb és leg szélsőségesebb alkotását rendezte meg, amely több országban még az új évezredben is tiltólistán szerepel, vagy csak cenzúrázott formában hozzáférhető. Helyszín: az észak-olaszországi Salò, a Garda-tó partján, a fasiszta megszállás idején. A Hatalmat szimbolizáló 4 úr fegyveresek segítségével fiatal fiúkat és lányokat ejt foglyul. A legszebbeket kiválogatják, és egy kastélyba vonulnak velük. Itt szigorú rendszabályok szerint tartják fogva őket. Az Orgiák termében mindennap idős prostituáltak különleges perverzitásokról szóló történetekkel szítják fel a 4 hatalmasság szexuális vágyait, melyeket ők aztán a fiatalokon vezetnek le. A mániák után az emberi ürülék, majd a vér lesz a történetek központi témája, végül a sokkoló fináléban a 4 úr testőreik segítségével, a kastély zárt udvarán, válogatott kegyetlenséggel kivégzi a foglyokat.

Irodalmi háttér
A film a szadizmus névadója, De Sade márki (1740–1814) magyar nyelven is megjelent Szodoma 120 napja (Les 120 journées de Sodome) című regényének motívumain alapul. Az írásmű keletkezési idejét általában 1785-re teszik, de a különböző forrásanyagokban 1787-es dátummal is találkozhatunk. A megbotránkoztató regény egyik célja megcáfolni az erkölcs és a hit mindenhatóságáról szóló korabeli nézeteket.

A forgatókönyv
A Szodoma 120 napja hosszú ideje izgatta a filmesek fantáziáját. Állítólag mások mellett már a fiatal Luis Buñuel is foglalkozott a megfilmesítés gondolatával, ám a terjedelmes és nehéz anyag miatt végül mindenki letett a nehéznek tűnő vállalkozásról. Sergio Citti, a Magyarországon kevéssé ismert forgatókönyvíró-filmrendező azonban kitartó volt: forgatókönyvet írt a műből. Terjedelmes változata túlságosan erősen kötődött a regényhez, ezért Citti jó barátja, Pier Paolo Pasolini segítségét kérte. Pasolini javaslatára a cselekményt a fasiszta Salói Köztársaság idejére helyezték át, és a 4 mesélő nő egyike zongorista lett, akinek játéka részben aláfesti, máskor ellenpontozza a történeteket. (A zongoristanő egyébként a filmben meg se szólal.) A szkript megírásában Pupi Avati is részt vett, ő azonban azt javasolta, hogy az egészet ironikusan kéne előadni. Elképzelése nem találkozott Pasolini koncepciójával, és Avati neve nem is szerepel a stáblistán.

Dante pokla
A Pokol utolsó köre: brutális kínzások és kivégzések (Franco Merli)A közös forgatókönyvírás során Citti lassan elveszítette érdeklődését a téma iránt, Pasolini viszont egyre inkább belemelegedett a munkába. Dante Isteni színjáték című művének szerkezete nyomán a Salòt körökre osztotta: A Pokol tornáca, A mániák köre, A szar köre, A vér köre. Mindegyik egyre mélyebbre viszi a nézőt az embertelenség poklába, és ezt az alászállást szimbolizálják a körökben látható egyre bizarrabb házassági ceremóniák, melyek egyben annak bizonyítékai is, hogy a polgári társadalmat képviselő urak saját intézményrendszereiket sem tekintik szentnek. Egyes kritikusok szerint azonban a dantei szerkezetnek semmi jelentősége sincs a film egésze szempontjából.

Történelmi háttér
A Salòi Köztársaság hivatalos neve Olasz Szociális Köztársaság volt: közkeletűbb nevét központjáról, a festői szépségű tóparti városról, Salòról kapta. Ez a bábállam volt az olasz fasizmus utolsó mentsvára: 1943-ban hozták létre, és a háború végéig létezett. Benito Mussolini volt a miniszterelnöke, akit Hitler helyezett ebbe a pozícióba, miután megbízottja, Otto Skorzeny egy kommandó élén kiszabadította Mussolinit Gran Sassó-i fogságából. A Salòi Köztársaság a fasizmus kegyetlenségének és embertelenségének szimbóluma.

Az ősbemutató
A Salò ősbemutatóját néhány héttel Pasolini halála után, 1975. november 22-én tartották, Párizsban. Sokan állítólag vetítés közben távoztak a teremből. A fogadtatás ugyanolyan szélsőséges volt, mint maga a film, és némi zavart okozott a tisztánlátásban a művész borzalmas halála is. Egyesek úgy érezték, emiatt nem szabad rosszat írniuk a filmről, mások viszont úgy gondolták, csak rosszat lehet és szabad írni róla. Nyilvánvalóan semmilyen figyelmet nem érdemelnek az olyan vélemények, amilyeneket magyar weboldalak fórumain is olvashatunk, melyek szerint Pasolini csak azt kapta ezért a filmért, amit megérdemelt, s virágot inkább a gyilkosa sírjára kell majd vinni. A legtöbb nézőt ugyanakkor annyira sokkolta a brutális látvány, hogy nem voltak hajlandók azon gondolkodni, milyen célja lehetett mindezzel a közismerten haladó gondolkodású, nagy műveltségű rendezőnek. Intellektuálisabb megközelítésből némelyek azt emlegették, hogy Pasolini tökéletesen félreértette De Sade-ot, aki éppenhogy az egyén szabadsága mellett tört lándzsát, és legkevésbé sem tekinthető a hatalom, az elnyomás és a szexuális kizsákmányolás zászlóvivőjének. Mások úgy vélik, hogy a film döbbenetes allegória a fasizmus és általában minden elnyomó rendszer működési mechanizmusairól. Több mint három évtized után ugyanolyan szélsőséges a Salò megítélése, mint az ősbemutató idején. Itt veheted meg a filmet.